Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)
1985-07-12 / 162. szám
NÉPSZAVA 1985. JÚLIUS 12., PÉNTEK Munkásgyűlés a MÁV Északi Járműjavítóban (Folytatás az 1. oldalról) ban nem hallgatható el az sem, hogy a vasút szállítási teljesítményei — jórészt az év eleji zord időjárás miatt — elmaradtak a tervezettől. Az is nyilvánvaló, hogy a termelés várható megélénküléséből adódó szállítási igény növekedésére jól fel kell készülni. A miniszterelnök-helyettes a vasút technikai fejlődéséről szólva kiemelte: az 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció alapján megkezdődött a közlekedés átfogó korszerűsítése, amelynek nyomán a magyar vasút a korszerű technikát egyre szélesebb körben alkalmazó korszerű nagyüzemmé vált. Mindezt jól tükrözi, hogy a villamosított vonalak részaránya ma már a vasúti hálózat negyedét teszi ki; a nagy sebességre alkalmas pályák hoszsza jelenleg az összhálózatnak már majdnem a fele; a magasfokú biztonságot szolgáló berendezések aránya eléri a 60 százalékot; a vontatás korszerűsítése következtében ma már csaknem minden szerelvényt villamos és dízelmozdonyok húznak. A gazdasági élet változásai a MÁV-ot sem kerülték el, a vasútnál is érezhetőek voltak az utóbbi években a kedvező és a kedvezőtlen hatások egyaránt. Jó dolog — húzta alá a miniszterelnök-helyettes —, hogy az utóbbi évekbben több nagy jelentőségű új létesítményt adtak át, mint például a záhonyi, a kelenföldi, a kőbánya-kispesti pályaudvarok fejlesztését szolgáló beruházásokat, amelyek javították mind a fuvaroztatók, mind a vasutasok munkáját. Ugyanakkor az egész közlekedési ágazat, s egyben a vasutasok nagy gondja, hogy a MÁV eszközparkja, illetve annak jelentős része nem felel meg a növekvő igénybevételnek, a korszerűség követelményeinek. Társadalmilag is számottevő és példamutató a Magyar Államvasutaknak több eredményes kezdeményezése, amellyel ellensúlyozza a kedvezőtlen gazdasági feltételeket. Korszerűsítették például az energiafelhasználás szerkezetét, szigorították a költséggazdálkodást, javították az üzem- és a munkaszervezést, tökéletesítették a szervezeti és az érdekeltségi rendszert. A helytállásra továbbra is szükség van, hiszen a vasút fejlesztésének lépést kell tartania a termelés növekedésével, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülésével, a lakosság utazási szükségleteivel. Vannak feladatok a szolgáltatások színvonalának emelésében is. Mindez, valamint a szállítás gazdaságosságának növelése a szervezettség fokozásával, fejlett technológiai módszerek alkalmazásával, a közlekedési ágak közötti optimális munkamegosztással és még takarékosabb energiafelhasználással érhető el — hangsúlyozta Czinege Lajos. — Rendkívül fontos, hogy az ésszerű anyag- és energiagazdálkodás — amely elsősorban az üzem- és a munkaszervezés eredményeitől függ — a vasút egész munkáját jellemezze. Ezért a szervezés egyik legfontosabb céljává kell tenni a működési és irányítási feltételeknek az eredményérdekeltségre alapozott továbbfejlesztését. A kormány jelentős eredményeket vár az országos munkaversenytől is, amely az elmúlt időszakban a vasutas dolgozók olyan széles tömegét mozgatta meg, amire eddig még nem volt példa. A vasúti létszámhiány enyhítéséről szólva a kormány elnökhelyettese utalt arra, hogy a központi támogatás mellett szükség van arra is, hogy a vasút fokozza munkaerőmegtartó és -toborzó tevékenységét, s még jobban törődjön a szociális és jóléti ellátás színvonalának emelésével. Czinege Lajos végezetül kiemelte: pártunk, kormányunk, társadalmunk elismeri a vasútnál és a többi szállítási, közlekedési ágazatban dolgozók becsületes helytállását és számít erre a jövőben is. A feladatok nem könnyűek, mert a jelenlegi és a várható gazdasági feltételek a vasúttal szemben is egyre nagyobb követelményeket támasztanak. A vasút dolgozóinak azonban úgy kell dolgozniuk, hogy a tőlük megszokott felelősségteljes, lelkiismeretes, szorgalmas munkával maradéktalanul eleget tegyenek a követelményeknek. F. S. Új üdülő Boglártellén Nemcsak szép, kényelmes is Csütörtökön kis ünnepéllyel egybekötve adta át Sólyom Ferenc, a SZOT titkára Boglártellén a SZOT-Postás üdülőt, amely a hall falán elhelyezett tábla szerint. Épült 1985-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsa szervezésében, a Postások Szakszervezete kezdeményezésére a Magyar Posta anyagi eszközeiből a jelen és a jövő dolgozóinak. A jelen dolgozóinak első csoportja — 420 felnőtt 240 gyerekkel — már szerdán megérkezett az üdülőbe. Elsőnek, virággal köszöntve reggel 7 órakor Keszthelyről Ózdi Lajosné távirdakezelő két kisgyermekével. Az enyhén szólva borongós idő ellenére mindenki őszinte elragadtatással állapította meg, milyen remek helyre került. A 260 millió forintos létesítmény tervezője Tillai Ernő, Ybl-díjas és a Dél-dunántúli Tervező Vállalat kollektívája, kivitelezője a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. A hétemeletes háromszemélyes szobái összkomfortosak, ízléses bútorral, tágas fürdőszobával és külön mellékhelyiséggel. A földszinten nagy társalgó, emeletenként kis társalgók, színes tévével, külön játszószoba a gyerekeknek, külön a felnőtteknek, könyvtár, eszpresszó harmadosztályú árakkal. Külön épületben van az elegáns étterem, ahol egyidőben 360 vendég étkezhet. A vízparton épült üdülőnek saját strandja van, több célra használható sportpályája, gyermekjátszótere homokozóval, pingpong-, sakkasztalok, a parkiban zuhanyozók, vécék. Ilyen tehát a jelenlegi tervciklusban épült összesen nyolc gyógy- illetve családos SZOT-üdülő közül a legújabb a boglárlellei. A parkosítás még folyik, a fűmagok is csak elvétve keltek ki, csupán a Balaton-part üde zöld, ami ennyi eső után (?) igazán nem meglepő. A tó vize a szürke égbolt alatt is hívogató. Legalábbis a gyerekek így érzik. Szabó Jánosné két kisfia, a kilencéves Jani és a hétéves Zoli hosszúnadrágban, cipőben egyensúlyoz a part kőszegélyén. — Legalább a kezem hadd tegyem bele — csengenek. — Majd holnap. Ma még nagyon hideg lehet a víz. Szabóné csomagoló a Matexnél. Borzasztóan örült a beutalónak, pedig még nem is sejtette — mondja —, milyen remek helyre szól. — Három éve is voltunk a Balatonnál, de akkor magánházban laktunk. Itt ez azért egészen más. Kiss Aba Péter, a pécsi vezetéknélküli távközlési felügyelőség dolgozója nejével és a hétéves Zoltánnal érkezett. Gyorsan kicsomagoltak, kigyönyörködték magukat a hetedik emeleti szobában, örömmel megállapítva, hogy berendezése nemcsak szép, hanem kényelmes is, a beépített szekrényben bőven elfér a holmijuk. — Az erkélyen rossz időben is lehet a nyugágyban pihenni és élvezni a tájat, a csöndet. De azért jöhetne most már igazi nyár is. — Szuper — jellemzi pestiesen a helyzetet Könözsi Pálné, a budapesti 62-es postahivatal hírlapárura. — Mi már üdültünk másutt is, de eddig ez a legjobb hely — véli dr. Balatoni Béla. Különösen jólesett a fogadtatás. Az állomáson vártak, kocsival hozták be a csomagokat, itt a recepción ácsorgás nélkül megkaptuk a kulcsot, a szoba szép ... — Az ebéd is jó volt — teszi hozzá Faludi György, a miskolci Állatforgalmi és Húsipari Vállalat művezetője, felesége, az Észak-magyarországi Vegyiművek mérnöke és a tízéves Gábor helyeslése közepette. Szölgyénék — férj, feleség postai letéti kezelő — most nyaralnak először gyerekkel, a három és fél éves Noémivel. Kissé mértéktartóan nyilatkoznak, mondván: egyelőre tetszik, de hát mit lehet azt tudni az első napon. — Sajnos, csak az egyik gyereket hozhattuk — mutat nyolcéves kislányára Barnaházi Lajos. — A tapolcai bauxitbányától kaptam a beutalót. Ha a nagyobb gyereknek nem éppen most van edzőtábor, el sem tudtunk volna jönni. . . Sokkal jobb lenne együtt. Kevéssé vigasztalja, hogy jövőre emeletenként tizenkéttizenkét szobát összenyitva nagycsaládosoknak is jut hely. Erre a szezonra azonban csak családonként egy, illetve legfeljebb két kicsi gyerekkel adták ki a beutalókat, így összesen több családnak jut hely. — Vendégeink kényelme érdekében minden feltételt megteremtettünk — mondja Nyakó Lajos igazgató. — Száztizenhat főnyi személyzetünk negyven százaléka diák, de a szakképzett embereket sem nélkülözzük. A konyha, modern felszereléseivel, Mile Imréné vezető szakácsnő birodalma. — Egerben voltam konyhafőnök, az ottani elavult konyha után ez valami csodás! A főzőszekrényekben húsz perc alatt ezer adag köret készül. Csillognak, ragyognak az üstök, méltóságteljesen állnak — szám szerint hetent a hatalmas Tyler mélyhűtők. Működik a mosogatógép, lelkes kezelője Szilágyi János, aki a lengyeltóti tsz-ből jött ide dolgozni. A húsüzemben Csamári János hentesmester segédjével húst bont. Nem fog unatkozni, mert a következő szezonban már Szemestől Berényig valamennyi SZOT-üdülőt innen látnak el hússal, de cukrászsüteménynyel is. A legkeményebb diót mégis Szabó Ernőné vezető adminisztrátornak kell feltörnie: 46,50 forintból napi háromszori étkezést kihozni. — Nehéz feladat, de azért megoldható. Mi beszerzési áron kapunk húst, felvágottat. Őstermelőktől vásárolunk olcsóbban friss gyümölcsöt, zöldséget. Ilyen nagy létszám mellett könnyebb kalkulálni. És az a lényeg, hogy a drágán beszerzett nyersanyagot szakszerűen dolgozzák fel. Hogy ízletesen süssenek, főzzenek. A premier tanúsága szerint ebben sem lesz hiba. Lukács Mária Honfoglalás a VII. emeleten T. Balogh László felvételei Lassan benépesedik a hall .,A sérült ellen védekezz. 1. Mitagnósis egy 99 elmérgesedett 99 balesetről Rási István autószerelőt — ez tűnik ki nevelőapja hozzánk írt panaszleveléből — 1983. augusztus 22-én érte üzemi baleset a Miskolci Autójavító Kisvállalatnál. A Multicar típusú gépkocsi vezetőfülkéje egy hirtelen fékezés következtében elvált az alváztól és az úttestre zuhant, a benne ülő 24 éves szerelő bizony ott is maradhatott volna. Ehhez képest még szerencsésnek mondhatja magát, hogy „csupán” két ujja tört el. Igaz, rosszul forrt össze, azóta sem tud tökéletesen fogni a bal kezével, és fájdalmat érez, ha hideg van, ha változik az idő, de gyakran külső ok nélkül is. Az üzemi balesetek nyilvántartására szolgáló formanyomtatványon kívül felvettek a cégnél külön jegyzőkönyvet is. Ennek négy gépelt oldala azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a Multicar gépkocsi állapotán kívül az autószerelő sérülését is belevegyék. Vajon miért? Hartai Ferencnek, a SZOT főellenőrének munkavédelmi ügyekben nem sok újat lehet mondani, a panaszlevéllel és a mellékelt dokumentumokkal megismerkedve, mégis szívesen vállalkozik arra, hogy személyesen járjunk utána a történteknek. Miskolcon csatlakozik hozzánk dr. Bajáky Gáborné, a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának főellenőre. Kárt okoz a Multicar Az érv lefegyverző (lenne), csakhogy a formanyomtatványon szerepel az ujjtörések ténye, pedig történetesen ezt az okmányt is a baleset napján állították ki. Inkább az látszik valószínűnek, hogy a jegyzőkönyviben mindenáron bizonyítani akarták: a balesetről csakis és kizárólag Rási István tehet, és ebbeli igyekezetükben feledkeztek meg sérüléséről. Balogh Sándor munkavédelmi vezető odáig ment következtetéseiben, s előttünk is megpróbálta alátámasztani, hogy az autószerelő szándékosan idézte elő az üzemi balesetet. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy ,,a hasonló balesetek megelőzéséhez szükséges intézkedések” rovatban a fegyelmi felelősségrevonást jelölték meg, mint előrelátó intézkedést. A Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy bizonyos fegyelmi büntetéseket — ha a tényállás egyébként tisztázott — fegyelmi eljárás és természetesen a sérültet is megkérjük, hogy tartson velünk a kisvállalathoz, ahol már vár bennünket Juhász János igazgató. A bevezetőben már jelzett kérdésünkre kapásból válaszol: nem orvosok ők, hogy Rási István sérüléséről már a baleset napján pontos diagnózist tudtak volna adni a jegyzőkönyvben, mellőzésével is kiszabhassanak. E lehetőséggel élve, Biharó József, a cég megbízott főmérnöke, négy nappal a baleset után szigorú megrovásban részesítette Rási Istvánt, mert vétkesnek találta „egyrendbeli érvényes vezetői engedély nélküli Multicarnak vezetésével elkövetett károkozás és üzemi baleset fegyelmi vétségében”. Az indoklás szerint az autószerelő az üzem területére érvényes vezetői engedély nélkül ült be a Multicarba, túllépte az engedélyezett óránként öt kilométeres sebességet. .. , s karambolozott. Nem tudni, miből állapították meg ezt, a jegyzőkönyvben még szó sincs karambolról. Ha csak azt nem nevezi a főmérnök karambolnak, hogy a Multicar rosszul rögzített vezetőfülkéje — mint a bevezetőben már érintettük — egy fékezésnél előrebukott. Több mint valószínű, hogy ebben Rási István vétkes magatartása is közrejátszott, hogy milyen mértékben, azt esetleg annak idején ki is deríthették volna. Helyette az igazgató még most is azt erősítgeti, hogy az autószereKérdés persze, hogy amit egy munkahelyen hivatalosan tiltanak, nem tűrik-e el olykor hallgatólagosan, a SZOT főellenőre hallott már ilyen esetekről. Nem is kell túl messzire mennie példáért. A sérült egyik munkatársa, Trencsényi Lajos annak idején így nyilatkozott: „A fékpróbát nekem nem említette, de a festőműhelyből való átmenetkor mindig megpróbáljuk a féket”. Juhász János változatlanul tiltakozik az üzem rendjét kétségbevonó ilyen feltételezések ellen, mígnem Nagy Bertalan kárpitos felvilágosít bennünket, hol szokták a járművek fékberendezését kipróbálni. . . Közbevetésünkre, hogy ez menet közben tilos, nevetve válaszol: — Ha mindig csak azt csinálnánk, amit szabad, már rég megállt volna az élet! Sajnos vannak komolyabb hibái is a jegyzőkönyvnek, következésképpen a fegyelmi határozatnak, amelyet ugye tisztázott tényállás alapján hoztak. Legalábbis 1983. augusztus 26-án, a határozat megszületésekor még minden Mindannyiunk szerencséjére Ternay István csoportvezető éppen elérhető, s kérdésünkre megerősíti: igen, annak idején szóban tényleg engedélyezte az egyébként jogosítvánnyal rendelkező Rási Istvánnak az üzem területén való vezetést. (Az írásos engedélyeket néhány hónappal a baleset előtt mindenkitől visszavonták.) A már amúgy is alaposan megtépázott fegyelmi határozatnak dr. Bajáky Gáborné ártatlan kérdése adja meg a kegyelemdöfést: — Én nem is értem, miért kellett fegyelmileg felelősségre vonni Rási Istvánt, ha egyszer a formanyomtatványon azt húzták alá, hogy a baleset elsődleges oka az ellenőrzés elmulasztása, már ő be sem ülhetett volna engedély nélkül a Multicarba, a féket pedig végképp nem szabadott volna menet közben kipróbálnia, az náluk szigorúan tilos, tisztának és egyszerűnek látszott. Hogy mit írt az autószerelő 1983. szeptember 2-án a jegyzőkönyv margójára (miután végre megismerkedhetett a tartalmával), ezt Juhász János csak 1985 júliusában és tőlünk tudja meg. Hitetlenkedve nézi a jegyzőkönyv több másolatán is olvasható sorokat: „A jegyzőkönyv felvételénél nem voltam jelen, az abban foglaltakkal nem értek egyet. Rási István” Érdekes, azon a példányon, amit az igazgató a munkavédelmi vezetőtől kapott, ez a megjegyzés nem szerepel. Bár meghallgatásakor a szerelő határozottan állította, hogy csoportvezetője szóban engedélyezte számára az üzemen belüli gépjárművezetést, ez a rendkívül fontos körülmény sem került jegyzőkönyvbe. Sőt, a fegyelmi határozat — mint láttuk — kifejezetten Rási István terhére rója az érvényes vezetői engedély nélküli belső közlekedést. Csaknem két év elteltével ennek is ideje utánanézni.sodlagos oka pedig a védőberendezés? A fiatal autószerelő — bár előtte az első pillanattól nyilvánvalóak lehettek a határozat alapvető fogyatékosságai — szó nélkül tudomásul vette a szigorú megrovást. Abba is belenyugodott, hogy a jegyzőkönyvre rávezetett fenntartásait figyelmen kívül hagyják. De téved, aki ebből arra következtet, hogy a történtek nem érintették érzékenyen. Csakhát ez volt az első munkahelye, a tanulóéveit is itt töltötte, és úgy gondolta, sokkal többre megy szép szóval, m mintha kétes kimenetelű konfliktusokba bocsátkozik. Kéri Tamás (Következik: A bíróság joga eldönteni) Ha csak azt csinálnánk... Kegyelemdöfés a fegyelminek 7