Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)

1985-07-12 / 162. szám

NÉPSZAVA 1985. JÚLIUS 12., PÉNTEK Munkásgyűlés a MÁV Északi Járműjavítóban (Folytatás az 1. oldalról) ban nem hallgatható el az sem, hogy a vasút szállítási teljesítményei — jórészt az év eleji zord időjárás miatt — elmaradtak a tervezettől. Az is nyilvánvaló, hogy a termelés várható megélénkü­léséből adódó szállítási igény növekedésére jól fel kell ké­szülni. A miniszterelnök-helyettes a vasút technikai fejlődéséről szólva kiemelte: az 1968-ban elfogadott közlekedéspoliti­kai koncepció alapján meg­kezdődött a közlekedés átfo­gó korszerűsítése, amelynek nyomán a magyar vasút a korszerű technikát egyre szé­lesebb körben alkalmazó korszerű nagyüzemmé vált. Mindezt jól tükrözi, hogy a villamosított vonalak részaránya ma már a vasúti hálózat negyedét teszi ki; a nagy sebes­ségre alkalmas pályák hosz­­sza jelenleg az összhálózat­­nak már majdnem a fele; a magasfokú biztonságot szol­gáló berendezések aránya eléri a 60 százalékot; a von­tatás korszerűsítése követ­keztében ma már csaknem minden szerelvényt villamos és dízelmozdonyok húznak. A gazdasági élet változásai a MÁV-ot sem kerülték el, a vasútnál is érezhetőek voltak az utóbbi években a kedvező és a kedvezőtlen hatások egyaránt. Jó dolog — húzta alá a miniszterelnök-helyet­tes —, hogy az utóbbi évek­­b­ben több nagy jelentőségű új létesítményt adtak át, mint például a záhonyi, a kelen­földi, a kőbánya-kispesti pá­lyaudvarok fejlesztését szol­gáló beruházásokat, amelyek javították mind a fuvarozta­tók, mind a vasutasok mun­káját. Ugyanakkor az egész közlekedési ágazat, s egyben a vasutasok nagy gondja, hogy a MÁV eszközparkja, illetve annak jelentős része nem felel meg a növekvő igénybevételnek, a korszerű­ség követelményeinek. Társadalmilag is számotte­vő és példamutató a Magyar Államvasutaknak több ered­ményes kezdeményezése, amellyel ellensúlyozza a ked­vezőtlen gazdasági feltétele­ket. Korszerűsítették például az energiafelhasználás szer­kezetét, szigorították a költ­séggazdálkodást, javították az üzem- és a munkaszerve­zést, tökéletesítették a szer­vezeti és az érdekeltségi rendszert. A helytállásra to­vábbra is szükség van, hi­szen a vasút fejlesztésének lépést kell tartania a terme­lés növekedésével, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok bővülésével, a lakosság uta­zási szükségleteivel. Vannak feladatok a szolgáltatások színvonalának emelésében is. Mindez, valamint a szállí­tás gazdaságosságának növe­lése a szervezettség fokozá­sával, fejlett technológiai módszerek alkalmazásával, a közlekedési ágak közötti op­timális munkamegosztással és még takarékosabb energia­felhasználással érhető el — hangsúlyozta Czinege Lajos. — Rendkívül fontos, hogy az ésszerű anyag- és energia­­gazdálkodás — amely első­sorban az üzem- és a mun­kaszervezés eredményeitől függ — a vasút egész mun­káját jellemezze. Ezért a szervezés egyik legfontosabb céljává kell tenni a működé­si és irányítási feltételeknek az eredményérdekeltségre alapozott továbbfejlesztését. A kormány jelentős eredmé­nyeket vár az országos mun­kaversenytől is, amely az el­múlt időszakban a vasutas dolgozók olyan széles töme­gét mozgatta meg, amire ed­dig még nem volt példa. A vasúti létszámhiány eny­hítéséről szólva a kormány elnökhelyettese utalt arra, hogy a központi támogatás mellett szükség van arra is, hogy a vasút fokozza mun­kaerőmegtartó és -toborzó tevékenységét, s még jobban törődjön a szociális és jóléti ellátás színvonalának emelé­sével. Czinege Lajos végezetül kiemelte: pártunk, kormá­nyunk, társadalmunk elisme­ri a vasútnál és a többi szál­lítási, közlekedési ágazatban dolgozók becsületes helytál­lását és számít erre a jövő­ben is. A feladatok nem könnyűek, mert a jelenlegi és a várható gazdasági fel­tételek a vasúttal szemben is egyre nagyobb követelmé­nyeket támasztanak. A vasút dolgozóinak azonban úgy kell dolgozniuk, hogy a tő­lük megszokott felelősségtel­jes, lelkiismeretes, szorgal­mas munkával maradéktala­nul eleget tegyenek a köve­telményeknek. F. S. Új üdülő Boglár­tellén Nemcsak szép, kényelmes is Csütörtökön kis ünnepéllyel egybekötve­ adta át Sólyom Ferenc, a SZOT titkára Bog­­lártellén a SZOT-Postás üdü­lőt, amely a hall falán elhe­lyezett tábla szerint. Épült 1985-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsa szervezé­sében, a Postások Szak­szer­vezete kezdeményezésére a Magyar Posta anyagi eszkö­zeiből a jelen és a jövő dol­gozóinak. A jelen dolgozóinak első csoportja — 420 felnőtt 240 gyerekkel — már szerdán megérkezett az üdülőbe. El­sőnek, virággal köszöntve reggel 7 órakor Keszthelyről Ózdi Lajosné távirda­kezelő két kisgyermekével. Az enyhén szólva borongós idő ellenére mindenki őszin­te elragadtatással állapította meg, milyen remek helyre került. A 260 millió forintos létesítmény tervezője Tillai Ernő, Ybl-díjas és a Dél-du­nántúli Tervező Vállalat kol­lektívája, kivitelezője a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. A hétemeletes há­romszemélyes szobái össz­komfortosak, ízléses bútor­ral, tágas fürdőszobával és külön mellékhelyiséggel. A földszinten nagy társal­gó, emeletenként kis társal­gók, színes tévével, külön játszószoba a gyerekeknek, külön a felnőtteknek, könyv­tár, eszpresszó harmadosztá­lyú árakkal. Külön épületben van az elegáns étterem, ahol egy­­időben 360 vendég étkezhet. A vízparton épült üdülőnek saját strandja van, több cél­ra használható sportpályája, gyermekjátszótere homoko­zóval, pingpong-, sakkaszta­lok, a parkiban zuhanyozók, vécék. Ilyen tehát a jelenlegi tervciklusban épült összesen nyolc gyógy- illetve családos SZOT-üdülő közül a leg­újabb a boglárlellei. A parkosítás még folyik, a fűmagok is csak elvétve kel­tek ki, csupán a Balaton-part üde zöld, ami ennyi eső után (?) igazán nem meglepő. A tó vize a szürke égbolt alatt is hívogató. Legalábbis a gyerekek így érzik. Szabó Já­­nosné két kisfia, a kilenc­éves Jani és a hétéves Zoli hosszúnadrágban, cipőben egyensúlyoz a part kőszegé­lyén. — Legalább a kezem hadd tegyem bele — csengenek. — Majd holnap. Ma még nagyon hideg lehet a víz. Szabóné csomagoló a Ma­­texnél. Borzasztóan örült a beutalónak, pedig még nem is sejtette — mondja —, milyen remek helyre szól. — Három éve is voltunk a Balatonnál, de akkor magán­házban laktunk. Itt ez azért egészen más. Kiss Aba Péter, a pécsi vezetéknélküli távközlési fel­ügyelőség dolgozója nejével és a hétéves Zoltánnal érke­zett. Gyorsan kicsomagoltak, kigyönyörködték magukat a hetedik emeleti szobában, örömmel megállapítva, hogy berendezése nemcsak szép, hanem kényelmes is, a be­épített szekrényben bőven el­fér a holmijuk. — Az erkélyen rossz idő­ben is lehet a nyugágyban pihenni és élvezni a tájat, a csöndet. De azért jöhetne most már igazi nyár is. — Szuper — jellemzi pes­tiesen a helyzetet Könözsi Pálné, a budapesti 62-es pos­tahivatal hírlapárura. — Mi már üdültünk má­sutt is, de eddig ez a legjobb hely — véli dr. Balatoni Bé­la. Különösen jólesett a fo­gadtatás. Az állomáson vár­tak, kocsival hozták be a csomagokat, itt a recepción ácsorgás nélkül megkaptuk a kulcsot, a szoba szép ... — Az ebéd is jó volt — teszi hozzá Faludi György, a miskolci Állatforgalmi és Húsipari Vállalat művezető­je, felesége, az Észak-ma­gyarországi Vegyiművek mérnöke és a tízéves Gábor helyeslése közepette. Szölgyénék — férj, feleség postai letéti kezelő — most nyaralnak először gyerekkel, a három és fél éves Noémivel. Kissé mértéktartóan nyilat­koznak, mondván: egyelőre tetszik, de hát mit lehet azt tudni az első napon. — Sajnos, csak az egyik gyereket hozhattuk — mutat nyolcéves kislányára Barna­házi Lajos. — A tapolcai bauxitbányától kaptam a beutalót. Ha a nagyobb gye­reknek nem éppen most van edzőtábor, el sem tudtunk volna jönni. . . Sokkal jobb lenne együtt. Kevéssé vigasztalja, hogy jövőre emeletenként tizenkét­­tizenkét szobát összenyitva nagycsaládosoknak is jut hely. Erre a szezonra azon­ban csak családonként egy, illetve legfeljebb két kicsi gyerekkel adták ki a beuta­lókat, így összesen több csa­ládnak jut hely. — Vendégeink kényelme érdekében minden feltételt megteremtettünk — mondja Nyakó Lajos igazgató. — Száztizenhat főnyi személy­zetünk negyven százaléka diák, de a szakképzett embe­reket sem nélkülözzük. A konyha, modern felsze­reléseivel, Mile Imréné veze­tő szakácsnő birodalma. — Egerben voltam kony­­hafőnök, az ottani elavult konyha után ez valami cso­dás! A főzőszekrényekben húsz perc alatt ezer adag köret készül. Csillognak, ragyognak az üstök, méltóságteljesen áll­nak — szám szerint heten­t a hatalmas Tyler mélyhűtők. Működik a mosogatógép, lel­kes kezelője Szilágyi János, aki a lengyeltóti tsz-ből jött ide dolgozni. A húsüzemben Csamári János hentesmester segédjével húst bont. Nem fog unatkozni, mert a követ­kező szezonban már Sze­mestől Berényig valamennyi SZOT-üdülőt innen látnak el hússal, de cukrászsütemény­nyel is. A legkeményebb diót mégis Szabó Ernőné vezető adminisztrátornak kell fel­törnie: 46,50 forintból napi háromszori étkezést kihozni. — Nehéz feladat, de azért megoldható. Mi beszerzési áron kapunk húst, felvágot­tat. Őstermelőktől vásáro­lunk olcsóbban friss gyümöl­csöt, zöldséget. Ilyen nagy létszám mellett könnyebb kalkulálni. És az a lényeg, hogy a drágán beszerzett nyersanyagot szakszerűen dolgozzák fel. Hogy ízletesen süssenek, főzzenek. A premier tanúsága szerint ebben sem lesz hiba. Lukács Mária Honfoglalás a VII. emeleten T. Balogh László felvételei Lassan benépesedik a hall .,A sérült ellen védekezz. 1. Mitagnósis egy 99 elmérgesedett 99 balesetről Rási István autószerelőt — ez tűnik ki nevelőapja hoz­zánk írt panaszleveléből — 1983. augusztus 22-én érte üzemi baleset a Miskolci Autójavító Kisvállalatnál. A Multicar típusú gépkocsi vezetőfülkéje egy hirtelen fé­kezés következtében elvált az alváztól és az úttestre zuhant, a benne ülő 24 éves szerelő bizony ott is ma­radhatott volna. Ehhez képest még szerencsésnek mondhatja magát, hogy „csupán” két ujja tört el. Igaz, rosszul forrt össze, azóta sem tud tökéletesen fogni a bal kezével, és fájdalmat érez, ha hideg van, ha válto­zik az idő, de gyakran külső ok nélkül is. Az üzemi bal­esetek nyilvántartására szolgáló formanyomtatványon kívül felvettek a cégnél külön jegyzőkönyvet is. Ennek négy gépelt oldala azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a Multicar gépkocsi állapotán kívül az autósze­relő sérülését is belevegyék. Vajon miért? Hartai Ferencnek, a SZOT főellenőrének munkavédelmi ügyekben nem sok újat le­het mondani, a panaszlevél­lel és a mellékelt dokumen­tumokkal megismerkedve, mégis szívesen vállalkozik arra, hogy személyesen jár­junk utána a történteknek. Miskolcon csatlakozik hoz­zánk dr. Bajáky Gáborné, a Szakszervezetek Borsod Me­gyei Tanácsának főellenőre. Kárt okoz a Multicar Az érv lefegyverző (lenne), csakhogy a formanyomtatvá­nyon szerepel az ujjtörések ténye, pedig történetesen ezt az okmányt is a baleset nap­ján állították ki. Inkább az látszik valószínűnek, hogy a jegyzőkönyviben minden­áron bizonyítani akarták: a balesetről csakis és kizárólag Rási István tehet, és ebbeli igyekezetükben feledkeztek meg sérüléséről. Balogh Sándor munkavé­delmi vezető odáig ment kö­vetkeztetéseiben, s előttünk is megpróbálta alátámaszta­ni, hogy az autószerelő szán­dékosan idézte elő az üzemi balesetet. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy ,,a hasonló balesetek megelő­zéséhez szükséges intézke­dések” rovatban a fegyelmi felelősségrevonást jelölték meg, mint előrelátó intézke­dést. A Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy bizonyos fegyelmi büntetéseket — ha a tényállás egyébként tisz­tázott — fegyelmi eljárás és természetesen a sérültet is megkérjük, hogy tartson velünk a kisvállalathoz, ahol már vár bennünket Juhász János igazgató. A bevezető­ben már jelzett kérdésünkre kapásból válaszol: nem or­vosok ők, hogy Rási István sérüléséről már a baleset napján pontos diagnózist tudtak volna adni a jegyző­könyvben, mellőzésével is kiszabhassa­nak. E lehetőséggel élve, Bi­­haró József, a cég megbízott főmérnöke, négy nappal a baleset után szigorú megro­vásban részesítette Rási Ist­vánt, mert vétkesnek találta „egyrendbeli érvényes veze­tői engedély nélküli Multi­­carnak vezetésével elkövetett károkozás és üzemi baleset fegyelmi vétségében”. Az in­doklás szerint az autószerelő az üzem területére érvényes vezetői engedély nélkül ült be a Multicarba, túllépte az engedélyezett óránként öt kilométeres sebességet. .. , s karambolozott. Nem tudni, miből állapí­tották meg ezt, a jegyző­könyvben még szó sincs ka­rambolról. Ha csak azt nem nevezi a főmérnök karam­bolnak, hogy a Multicar rosszul rögzített vezetőfülké­je — mint a bevezetőben már érintettük — egy féke­zésnél előrebukott. Több mint valószínű, hogy ebben Rási István vétkes magatar­tása is közrejátszott, hogy milyen mértékben, azt eset­leg annak idején ki is derít­hették volna. Helyette az igazgató még most is azt erősítgeti, hogy az autószere­Kérdés persze, hogy amit egy munkahelyen hivatalo­san tiltanak, nem tűrik-e el olykor hallgatólagosan, a SZOT főellenőre hallott már ilyen esetekről. Nem is kell túl messzire mennie példáért. A sérült egyik munkatársa, Trencsényi Lajos annak ide­jén így nyilatkozott: „A fék­próbát nekem nem említette, de a festőműhelyből való át­menetkor mindig megpróbál­juk a féket”. Juhász János változatlanul tiltakozik az üzem rendjét kétségbevonó ilyen feltételezések ellen, mígnem Nagy Bertalan kár­pitos felvilágosít bennünket, hol szokták a járművek fék­­berendezését kipróbálni. . . Közbevetésünkre, hogy ez menet közben tilos, nevetve válaszol: — Ha mindig csak azt csi­nálnánk, amit szabad, már rég megállt volna az élet! Sajnos vannak komolyabb hibái is a jegyzőkönyvnek, következésképpen a fegyelmi határozatnak, amelyet ugye tisztázott tényállás alapján hoztak. Legalábbis 1983. augusztus 26-án, a határozat megszületésekor még minden Mindannyiunk szerencsé­jére Ternay István csoport­­vezető éppen elérhető, s kér­désünkre megerősíti: igen, annak idején szóban tényleg engedélyezte az egyébként jogosítvánnyal rendelkező Rási Istvánnak az üzem te­rületén való vezetést. (Az írásos engedélyeket néhány hónappal a baleset előtt mindenkitől visszavonták.) A már amúgy is alaposan megtépázott fegyelmi határo­zatnak dr. Bajáky Gáborné ártatlan kérdése adja meg a kegyelemdöfést: — Én nem is értem, miért kellett fegyelmileg felelős­ségre vonni Rási Istvánt, ha egyszer a formanyomtatvá­nyon azt húzták alá, hogy a baleset elsődleges oka az el­lenőrzés elmulasztása, má­r ő be sem ülhetett volna en­gedély nélkül a Multicarba, a féket pedig végképp nem szabadott volna menet köz­ben kipróbálnia, az náluk szigorúan tilos, tisztának és egyszerűnek lát­szott. Hogy mit írt az autó­szerelő 1983. szeptember 2-án a jegyzőkönyv margójára (miután végre megismerked­hetett a tartalmával), ezt Ju­hász János csak 1985 júliu­sában és tőlünk tudja meg. Hitetlenkedve nézi a jegyző­könyv több másolatán is ol­vasható sorokat: „A jegyző­könyv felvételénél nem vol­tam jelen, az abban foglal­takkal nem értek egyet. Rási István” Érdekes, azon a példá­nyon, amit az igazgató a munkavédelmi vezetőtől ka­pott, ez a megjegyzés nem szerepel. Bár meghallgatásakor a szerelő határozottan állította, hogy csoportvezetője szóban engedélyezte számára az üzemen belüli gépjárműve­zetést, ez a rendkívül fontos körülmény sem került jegy­zőkönyvbe. Sőt, a fegyelmi határozat — mint láttuk — kifejezetten Rási István ter­hére rója az érvényes vezet­­ői engedély nélküli belső közlekedést. Csaknem két év elteltével ennek is ideje utá­nanézni.­sodlagos oka pedig a védőbe­rendezés? A fiatal autószerelő — bár előtte az első pillanattól nyilvánvalóak lehettek a ha­tározat alapvető fogyatékos­ságai — szó nélkül tudomá­sul vette a szigorú megro­vást. Abba is belenyugodott, hogy a jegyzőkönyvre ráve­zetett fenntartásait figyel­men kívül hagyják. De té­ved, aki ebből arra következ­tet, hogy a történtek nem érintették érzékenyen. Csak­­hát ez volt az első munkahe­lye, a tanulóéveit is itt töl­tötte, és úgy gondolta, sokkal többre megy szép szóval, m mintha kétes kimenetelű konfliktusokba bocsátkozik. Kéri Tamás (Következik: A bíróság jo­ga eldönteni) Ha csak azt csinálnánk... Kegyelemdöfés a fegyelminek 7

Next