Népszava, 1985. augusztus (113. évfolyam, 179–204. sz.)

1985-08-02 / 180. szám

NÉPSZAVA 1985. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK Sport Mariann feladás után a vb előtt „Magánemberként sajnálom Mariannt, nagyon rossz lehet ennyi szép év után az egész ország szeme láttá­ra megbukni­.Én meg Melis Zoltán evezős kapi­tányt sajnálom, amit ezért a nyilatkozatáért kapott az­tán Ambrus Marianntól, az evezőssport „egykéjétől”. Tény, hogy zsinórban nyert tíz országos bajnoki címe után a hét végén vezető pozícióban feladta az egypár­evezős előfutamot, majd meg sem próbált javítani a reményfutamban. De, hogy ő megbukott volna? Igaz, már tíz éve, hogy az esztendő legjobb női sportolójá­nak választották, de ma is még csak 29 éves. — Már! — csattan a hang­ja. — Az NDK és Románia már három-három generá­ciót versenyeztetett ellenem, de én még mindig vagyok. — De azért egy kicsit már nyilván belefásultál az eve­zésbe. — Dehogy! Kocsit csak öt éve vezetek, de közben beszélgetek, vagy bármi másra figyelhetek. Az eve­zés közben viszont soha sem­mi másra nem tudtam gon­dolni, és ez tizenöt éve vál­tozatlanul így van. — Akkor most már ki ve­le, miért adtad fel a hét vé­gi OB-t!? — Itt én csak veszíthet­tem tíz arany után, ötszáz méternél már úgy éreztem, hogy legalább ezernyolcszá­­zat leeveztem már. Fizikai­lag, meg idegileg is elfárad­tam. Persze, tudom, a diák is akkor izgul nagyon, ha nem készült rendesen. Elhallgat. — Tehát? — Nem készültem. Nem az egyesre készültem, hanem a kétpárra, összesen négyszer ültem a szkiffben. Tudtam előre, hogy így lesz, másnak a lábában, nekem az agyam­ban volt húzódás. — Nem lehet az, hogy ha te előre elhatározol valamit, biztosan úgy is lesz? Ha azt, hogy nyersz — hát győzni fogsz. Ha viszont azt, hogy veszítesz... — Lehet. — Hasonló történt veled a moszkvai olimpián is. — Csak részben. Ott has­izomszakadásom volt ver­seny közben, azért kellett olyan jó helyről menet köz­ben kiállnom. — A közelmúltban az Át­változtatjuk magazin sztár­ja voltál, egészen új embert „faragtak’ belőled. Úgy ér­zed, muszáj megújulni? — Megfőztek, ennyi az egész. De jól sikerült, nem bántam meg. — És most mi változott ezzel a „bukással”? — Szerintem semmi. A re­ményfutamban is azért nem indultam, hogy aztán senki ne mondhassa el, legyőzött. — Női logika! Szünet. Visszakérdez: — Gondolod? Témát váltunk. — Jön a vb! — Az utolsó. Az utolsókat rúgom. — Szünet. — Persze, már három évvel ezelőtt is ezt mondtam. — Bronzzal búcsúzni? — Jó lenne! Remekül megvagyunk a partnerem­mel, Cserey Ildivel. Most ő nyerte az egyest a bajnok­ságon, de azt mondta, hogy a kettesben azért én maradtam a főnök. Komlósi Gábor 35 éves a szolnoki „vizes”­fellegvár Jó ügyet szolgál a vízügy A nagy fővárosi klub, az Újpesti Dózsa centenáriumá­nak évében érthetően kissé elsikkadt egy vidéki kisegye­­sület — nem is túl „kerek” — évfordulója: 35 évvel ez­előtt alakult az újpesti li­la-fehérek egykori testvér­klubja, a Szolnoki Vízügy SE. Testvérklubot írok, mert 1950-ben Szolnoki Dózsa né­ven jött létre a Tisza és a Zagyva találkozásánál a so­kat ígérő sportbázis, amely az azóta eltelt három és fél évtized alatt sok mindent valóra váltott a sikerek ígé­retéből. Hiszen nem sok vi­déki egyesület dicsőséglistá­ján szerepel három olimpiai bajnok neve. Márpedig Bo­ros Ottó (1952, 1964), Hasz­nos II István (1952) és Ka­nizsa Tivadar (1952, 1964) vízilabdában ötkarikás aranyérem-tulajdonos. A vízilabda mindig is ki­emelt helyet foglalt el a klub életében. Nemcsak a világra­szóló eredmények miatt, ha­nem azért is, mert az 1950-es alakuláskor csak vízilabda és úszó szakosztállyal indult a Dózsa. (Ma sincs sokkal több — a fentieken kívül ka­jak-kenu, evezés, vitorlás és windsurf, tehát kizárólag „vizes” sportágak). A póló­sok fénykorukban, 1954 és 1964 között hatszor nyertek országos bajnokságot, az évek során 16 szolnoki játé­kos szerepelt a válogatott­ban. A dicső múlt kötelez — gondolhatják Kanizsáék késői utódai —, mert az 1984— 85-ös bajnokságban ismét remekül szerepeltek Babar­­czy Roland mesteredző, fiai, harmadikok lettek. Mi több, Hasznos, Tóth Csaba és Pin­tér bekerült a köbei Uni­­versiadéra utazó magyar vá­logatottba, az ifisták közül pedig Nagy Szabolcs és Mo­hi Mártán, az ifjúsági EB-n küzdött a nemzeti színekért. Szóval, nincs gond az után­pótlással. A rokon sportág, az úszás is pirosbetűs napokat ünne­pelhetett az idén. 27 év után megszületett az első szolno­ki, országos bajnoki cím (1958-ban Kanizsa Tivadar — sokoldalúságát bizonyítva — 1500 m-en szerzett ma­gyar bajnoki aranyérmet). Kripkó Zoltán az 50 m-es mellúszásban nem talált le­győzőre. Persze a minőség mellett a mennyiség is im­ponáló, a szakosztályban 140-en sportolnak. A kajakosok-kenuzók Nagy György vezető­edző irányításával öregbítik a Vízügy SE hírnevét. Tova­tűntek már azok az idők, amikor a későbbi kajakki­rály, Csapó Géza itt bonto­gatta szárnyait, s Deme Jó­zsef a klub színeiben két vi­lágbajnokságot is nyert. Nem kell azonban szégyenkezniük az utódoknak sem. Szabó Lajos és Vidéki László, a két 22 éves kenustehetség bekerült a mecheleni világ­­bajnokságra utazó váloga­tottba, Szép Károly és Kar­­nok Csaba pedig a castel­­gandolfói ifjúsági VB-n állt helyt a nemzetközi poron­don. S az evezősök sem akar­nak lemaradni a kajakosok mögött, Molnár Dezső és Imre Anikó személyében két sportolót adnak az ifjúsági válogatottba. Milyen is az általános kép a 600 tagot számláló jubi­láló Szolnoki Vízügy SE- ben? Ahogy Zsiga József ügyvezető elnök fogalmaz: jogos az elégedettség, de megelégedettségre nincs ok. A különböző szintű váloga­tottakban 18 szolnoki spor­toló kap helyet, s ez min­dennél többet mond. Termé­szetesen akadnak problé­mák is — többnyire anyagi természetűek —, de ezeket eddig még mindig megoldot­ták — hála a bázisszervek­nek. A támogatók sorát az Or­szágos Vízügyi Hivatal és a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság vezeti, de alig van olyan városi nagyválla­lat vagy intézmény, amely ne járulna hozzá valami­képpen a magas szintű sporttevékenység pénzügyi hátterének megteremtéséhez. S teszi ezt zokszó nélkül, mert az eredmények bizo­nyítják: érdemes! Gáli András Rangos mezőny a Porán Ralin A hét végén ötödik alka­lommal rendezi meg a Bor­sod Megyei Autó- és Motor­sport Szövetség és a Magyar Autóklub megyei szervezete a Porán Rali autóversenyt. A hazai bajnokság soron kö­vetkező futamán az első- és másodosztályú versenyzők is rajthoz állnak. A gépátvételre szombaton reggel 6 órától kerül sor Miskolctapolcán és innen rajtol a mezőny 14, illetve este 19 órától. Az első osztá­lyú versenyzők négy kört teljesítenek, ez 589 km-es tá­vot jelent, a másodosztá­­lyúak két kört autóznak. Már beérkeztek a nevezések, a rendezők elkészítették a rajtlistát. Egyes rajtszám­mal a Ferjáncz—dr. Tandari kettős indul Renault 5 Turbo gépkocsijukkal, őket a nemzetközi Budapest Rali győztese, a Ranga—Kurcz duó követi, s itt lesz a tava­lyi győztes Szabó—örményi pár is. IRAKI SZERELVÉNY­­ES GÉPGYÁR (Budaörs, Gyár u. 2.) ______Szerszám és Porkohászati Gyára felvételre keres szerszámüzemébe a legkorszerűbb gépparkkal felszerelt speciális megmunkáló gépek kezelésére, szerszámgyártásban gyakorlott munkaerőket • SZERSZÁMKÉSZÍTŐT, • KVALIFIKÁLT SZERSZÁMKÖSZÖRÚST, • HENGER- ÉS FURATKÖSZÖRŰST, • SZERSZÁMMARÓST, • EGYEDI GYÁRTÁSBAN JÁRTAS GÉPBEÁLLÍTÓ LAKATOST, valamint • ZSUGORÍTÓKEMENCE-KEZELŐT (elektromos, vagy mechanikai végzettséggel). KEDVEZŐ KERESETI LEHETŐSÉG A gyár megközelíthető buda­pesti dolgozók esetében a XI., Móricz Zsigmond körtér­ről induló 40-es és a XII., Moszkva térről induló 22-es jelzésű autóbuszokkal, köz­vetlen csatlakozással a 140-es buszjárattal. A gyár a vidéki dolgozók uta­zását külön autóbuszjáratai­val biztosítja. Vidéki dolgozók részére Ibusz-lakásban történő elhe­lyezést Budapest XI—XII. ke­rületeiben biztosítjuk. Közlekedés szempontjából elsősorban Törökbálint, Páty, Érd, Vértestarcsa, Sóskút, Bu­­dajenő, Telki, Budaörs, Bu­dakeszi és Budapest XI—XII. kerületi dolgozók jelentkezé­sét várjuk. Felvilágosítást ad: a gyár munkaerő-gazdálkodása. Telefon: 668-444/110, vagy 154 mellék. Sikeres búcsú, telt ház előtt Ferencváros—Austria Wien 2-1 (0-1) Ma kezdődik a Siótour Kupa: Siófok—Alpine Üllői út, 25 ezer néző. Játék­vezető: Huták. Góllövők: Kincses, Fischer, illetve Bau­meister. Ferencváros: Hajdú, (Zsi­­borás, 10. perc) — Szántó, Pintér, Strausz, Vépi (Ta­kács, 10. perc), Meggyesi (Rab, 10. perc), Ebedli, Mu­cha (Kellner, 10. perc) — Pusztai (Zsinka, 10. perc), Fischer, Pölöskei. Austria Wien: Wohlfart — Dihanich, Obermayer, De­­georgi, Baumeister — Tür­mer, Prohaska, Muszteda­­naics, Drabits — Polster, Steinkogler. Telt ház várta az Üllői úti futball-show résztvevőit, öt egykori kiváló játékosát bú­csúztatta a zöld-fehér csa­pat: Hajdút, Vépit, Meggye­­sit, Muchát és Pusztait. A mérkőzés előtt adta át Ta­kács Lászlónak, az 1984-es esztendő legjobb FTC-játé­­kosának a Toldi-vándordíjat, a felajánló, Toldi Géza. A hazai közönség nagy ér­deklődéssel várta az új szer­zemények bemutatkozását. Utoljára, de nem utolsósor­ban szerencsés volt az ellen­fél megválasztása, az oszt­rák válogatottal felérő Aust­ria Wien nem okozott csaló­dást. A „búcsúzók” tíz perc játék után adták át helyü­ket a maiaknak, és a mérkő­zés folyamán ettől kezdve sok cserére kerül sor, így Nyilasi is játszott az Auszt­riában. Az első félidőben a terv­szerűbben játszó bécsiek Baumeister révén a 32. perc­ben szereztek vezetést (0—1). A szünet után nagyobb se­bességre kapcsolt a Ferenc­város és egyenlített. Egy szép támadás végén Zsinka ■be­adását Kincses fejelte a há­lóba (1—1). Negyedóra múl­va már a Ferencváros veze­tett: Fischer parádés fejes­gólja az osztrák hálóban kö­tött ki (2—1). A második félidőben jó teljesítményt nyújtó zöld-fe­hérek végül is megérdemelt győzelmet arattak a nagyhí­rű osztrák csapat ellen. Má­tól kezdve pedig már a Sió­tour Kupára készülődnek. A siófoki nemzetközi torna első mérkőzésére ma délután 18 órakor kerül sor: a Siófok az Alpine együttesével mér­kőzik. (regőczi) Felgyorsultak az események a Ferencváros életében. A csütörtöki játékosbúcsú után a szabadsághegyi Pan­­sio Paradiso étteremben az Austria csapatával együtt volt a koccintás , egy-egy sikeres labdarúgói pályafu­tás záróakkordja és, persze, valamennyien újra hitet tettek a zöld-fehér színek mellett. S az ezt megelőző­­ sajtó részére rendezett, bajnokság előtti - eligazí­tás sem tudta igazán elrontani a hangulatot, pedig Dalnoki Jenő nem valami rózsás képet festett a mai Ferencvárosról. Ha mégis derűlátás jellemezte a csü­törtöki napot, az csak azért volt, mert számítani lehet arra, hogy az Üllői úti szurkoló gárda a szerdai anké­­ton megadta — az új vagy a régi(?!) — vezető edzőnek azt a türelmi időt, amely nélkül előbbre lépni valóban nem lehet! (vándor) Az öt búcsúzó játékos: Pusztai, Vépi, Meggyesi, Mucha és Hajdú T. Balogh László felvétele Amszterdamtól Szófiáig Tizenhárom ország 14 váro­sának jelentkezése érkezett be a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz az 1992. évi nyári és téli olimpiai játé­kokra. A nyári olimpiát Amszter­dam (Hollandia), Barcelona (Spanyolország), Belgrád (Jugoszlávia), Birmingham (Anglia), Brisbane (Ausztrá­lia), Párizs (Franciaország) és Új-Delhi (India) kéri. A téli olimpiát Anchorage (Egyesült Államok), Albert­ville (Franciaország), Berch­tesgaden (NSZK), Cortina d’Ampezzo (Olaszország), Falun (Svédország), Lille­­hammer (Norvégia) és Szó­fia (Bulgária) szeretné meg­rendezni. A rendezésre pályázóknak 1986. március 1-ig dokumen­tumokkal meg kell erősíteni igényüket. IPV Satellite Hungary Szikszay a nyolc között Jól szerepeltek a magyar já­tékosok az IPV Satellite Hungary profi tenisztorna győri versenyének csütörtöki napján. Egyéniben Szikszay Attila a sorozat eddigi leg­jobb magyar eredményét el­érve bejutott a nyolc közé, s pénteken délután az olasz Mozza ellen már az elődön­tőbe jutásért játszhat. Párosban a Kiss—Guti valamint a Zentai—Csépai kettős is könnyedén vette az akadályt, miként a Flego— Szikszay (jugoszláv—magyar) „vegyes páros” is bejutott a legjobb nyolc közé. Pénteken délután Zentaiék a román Comanescu—Vanta duó ellen játszanak, míg a Kiss—Guti páros a Flego— Szikszay kettős ellen mér­kőzik a négy közé jutásért. Atlétika Szalma ötödik Budapest Nagydíj-győze­lmére készül Rajthoz áll a Budapest Nagydíjon Szalma László, a 8,30 méteres magyar csúcs gazdája is, aki az OB máso­dik napján egy centiméter híján beállította a rekordot. A Vasas sokszoros válogatott távolugrója 1978-ban (7,68), 1980-ban (7,95), 1981-ben (7,82) és 1983-ban (8,24) nyert a Budapest Nagydíjon, ta­valy pedig alig maradt el az olimpiai érmes ausztrál Ho­­neytől, aki 8,27-tel a verseny­szám eddigi legeredménye­sebb résztvevője.­­ Kellemetlen sérülés után az OB-n már jól ment az ugrás, dr. Zarándi László edzőm szerint a formám fel­felé ível, úgyhogy vasárnap talán a csúcsjavítás is sike­rül — nyilatkozta Szalma, a magyar válogatott talán legeredményesebb tagja. — A szövetség munkatársai tá­jékoztattak arról, hogy igen erős mezőny gyűlik össze az idei versenyen, kitűnő ku­baiak, amerikaiak és szovje­tek, ilyen társaságban min­dig jó versenyezni. Persze, akkor lennék a legboldo­gabb, ha a küzdelem úgy ala­kulna, mint kora tavasszal Athénben, a fedettpályás EB-n, amikor Pálóczi Gyulá­val kettős győzelmet arat­tunk ... Kézilabda Új vezető edző — régi vonal? Mocsai Lajost nevezték ki, a férfikézilabda-válogatott vezető edzőjének. Segítője Adorján János. * Mindketten egykori váloga­tott játékosok, Mocsai talán még ma is az lehetne, ha nem adja olyan korán edzőskö­­désre a fejét. Nyert már BEK-et a Vasas női csapa­tával (igaz, utána elég ha­mar szétváltak útjaik), s baj­nokságot a Honvéd férfigár­dájával. Most ezt a tisztét feladja, s „csak” a Testne­velési Főiskolán tartja meg adjunktusi állását. Kiváló szakember, Kovács László tanítványa, az ed­digi stílus, munkavezetés töretlen továbbvitele tehát biztosnak látszik. Amikor gratulálunk és sok sikert óhajtunk Mocsai La­josnak, azt kívánjuk, hogy legalább olyan jól találja meg a hangot a játékosok­kal, mint amilyen magas szinten érti ennek a sport­ágnak az elméletét! — kg — 15

Next