Népszava, 1986. május (114. évfolyam, 102–127. sz.)

1986-05-10 / 109. szám

NÉPSZAVA 1­986. MÁJUS 10., SZOMBAT Sport Súlyemelő EB Var­ban­ov világcsúcsa Szekeres Tamás, az MTI ki­küldött munkatársa jelenti Karl-Mar­x-Stadtból. A 75 kilósok között a szak­emberek a legnagyobb esélyt a címvédő bolgár Varbanov­­nak adták, aki éppen 22. szü­letésnapját ünnepelte pénte­ken. A szakítást a „nagyok” közül Messzi kezdte legha­marabb, 150 kilót magabizto­san lendített a feje fölé. Nem sokkal később ugyanezt tet­te a 155 kilóval is, harmadik­ra azonban a 2,5 kilóval na­gyobb súly már benyomta a karját, így csak a 4. helyet sikerült megszereznie. A do­bogó legfelső fokára végül a fogásnem világbajnoka, So­­caci állhatott fel bolgár ve­­télytársai előtt. Messzi 177,5 kilóval bebiz­tosította 4. helyét, majd újabb két sikeres gyakorlat­tal még 10 kilóval feljebb jutott. Socaci ebben a fogás­nemben már nem tudott a bolgárokkal lépést tartani, akik közül Varbanov maga­biztosan verte vissza a trón­­követelő Gidikov támadását. Az aranyérmes már győzel­me biztos tudatában még a világcsúcsot is megjavította (212,5 kg). összetett, Európa-bajnok: Varbanov (Bulgária) 372,5 kg (160, 212,5), 2. Gidikov (Bul­gária) 357,5 kg (157,5, 200), 3. Socaci (Románia) 350 kg (160, 190), 4. Messzi István (Ma­gyarország) 342,5 kg (155, 187,5). Kiküldött munkatársunk renói telefonj­el­entése Ketten kiestek, bízzunk a — Hát bizony, ha itt Renó­­ban a krupiék úgy befolyá­solnák a szerencsejátékot, mint a pontozók az ökölví­vó-mérkőzések eredmé­nyeit, biztosan meglincsel­nék őket. — mondta döb­benten az amerikai kisváros­ban élő hajdani vízilabdázó, Sefcsik György, a csütörtö­ki mérkőzéseket látván. Alig kezdődött meg ugyan­is az ökölvívó-világbajnok­ság, máris főszerephez ju­tottak a mérkőzésvezetők, a pontozóbírók.­­ A svédek, az NSZK- sok, a fejüket fogták az ért­hetetlen döntések után még csütörtök délután. Mi pedig este bosszankodhattunk — mondta Csötönyi Sándor, Papp Laci segítőtársa. Kétségtelen, Hraneket az ír Joyce ellen lepontozták, de ... Hranek az ír—magyar válogatott mérkőzésen is ve­reséget szenvedett már tőle. Ráadásul Renóban nagyon rossz taktikával bokszolt. Hagyta, hogy az ír verseny­ző fogjon és verekedős mér­kőzést erőltessen. A magyar szakvezetők el­határozták, hogy jobban oda­figyelnek a versenyzőkre. Pénteken reggel Váradi Já­nos kelt elsőnek, s amíg a többiek még csak kászálód­tak az ágyból, futni kezdett a Convention Center körül, amely akkora csarnok, hogy akár öt világbajnokságot is lebonyolíthatnának benne. Egy kulisszatitkot is hadd áruljak el: nemcsak a ver­senyzők, a tudósítók helyze­te sem könnyű, hiszen a nagy időeltolódás miatt szinte minden zárva van, s keres­ni kell a helyet, ahonnan telefonálni tudunk. Jelen szántaibbá váltak és fogad­pillanatban, amikor a ma­gyarok mérlegelnek, sikerült a biztonsági őrök bizalmába férkőznöm, akik kihozták a készüléket a sajtóközpontból egy félig lezárt folyosóra. Innen adom a jelentésemet. Visszatérve a versenyhez, remélem, a továbbiakban már jobb hírekről számol­hatok be, ugyanis a verseny­zők a két vereség után el-Alvics Gyula keze a magasban­­ még Budapesten. Hasonló jelenettel „kibékülnénk” a ku­bai Savon elleni mérkőzése után is hoznak: „Kiköszörüljük a csorbát!" Igaz, még nem túl na­gy az érdeklődés a vb iránt, de látványosságban nincs hiány. Ma Váradi, magyar idő szerint hajnalban, a japán Segava ellen lép szorítóba, többiekben­ aki a tokiói Világ Kupa-ver­senyen nyert, s aki rendkí­vül képzett bokszoló hírében áll. Váradi Jancsi azonban nem fél tőle. Már csak azért is fontos lenne, hogy nyer­jen, mert ha ez sikerül, egy pakisztáni-kanadai mérkő­zés győztesével találkozhat a nyolc közé jutásért. A szom­bati versenyprogramban ke­rül sor a legnagyobb érdek­lődései várt magyar vonat­kozású összecsapásra: Alvics mérkőzik a kubai Savonnal. Ha Alvics itt nyerni tudna, megnyílna számára az út a döntőbe jutáshoz, hiszen már csak könnyebb ellenfelek kö­vetkezhetnének. Helyi idő szerint vasárnap három ma­gyar is szorítóba lép. Molnár egy dominikai ökölvívót ka­pott, akit minden bizonnyal legyőz, Füzessy a lengyel Petriket, akivel nehéz dolga lesz, viszont ha győz, a bra­zil—marokkói mérkőzés nyer­tesével lép szorítóba. A So­­modi—Salihu (jugoszláv) mérkőzésen, ha Európa-baj­­nokunk nyer, az amerikai— KNDK-beli összecsapás győz­tesével találkozhat, s ebben a súlycsoportban egyik sem számít menőnek. A magya­rok közül utolsóként Botos Tibor vív selejtezőt, a japán Sataróval. Neki is illene győznie. Az amerikai televízióban megkezdték — úgy tűnik elég későn — az ökölvívó-világ­bajnokság hirdetését, propa­gálását. Ám érdekes: csak a döntőket reklámozzák, ame­lyekre a jövő hét végén ke­rül sor. Mi mindenesetre bí­zunk abban, hogy magyar versenyzőt is láthatnak a he­lyiek a képernyőkön, így az­tán igaz az idézet, miszerint „Megfogyva bár, de törve nem ...” Lepies György Hat év után újra­ képernyőn az öttusa Honvéd-Hungaru Kupa, világsztárokkal Hogyan lehetne közönségvonzóvá, népszerűbbé ten­ni az öttusát? Sokat foglalkoztatta ez a kérdés a sport­ág szakembereit és most mintha megtették volna a vá­laszt a honi szövetségi vezetők, felbátorodva a tava­lyi magyar bajnokság példáján, a jövő heti Honvéd- Hungalu Kupa nemzetközi viadalon is a befejező szám lesz a lovaglás. S máris elkönyvelhettek egy eredményt a tusázás korifeusai: a finist élő adásban közvetíti a tévét Ilyesmire utoljára az 1980-as moszkvai olimpián került sor... És kik jönnek? Ez volt a leggyakrabban elhangzó kérdés a tegnapi sajtótájékoztatón, ahol a fel­készült házigazdák — élükön Kiss Sándor mérnök altá­bornaggyal, honvédelmi mi­niszterhelyettessel, a Bp. Honvéd elnökével és Dózsa Lajossal, a Magyar Alumí­niumipari Tröszt vezérigaz­gatójával — kimerítő ma­gyarázattal tudtak szolgálni. Elmondták, hogy a most elő­ször közösen rendezett erő­próba három szovjet klasszis (Sztarosztyin, Svarc és Av­­gyejev) kivételével jóformán mindenkit rajthoz szólít, aki valamit is számít ebben a sportágban. Hangsúlyozták, hogy a nagy tavaszi sorozat (San Antonió, Jereván, Pá­rizs, Warendorf) utolsó, leg­jelentősebb állomása követ­kezik, hiszen az augusztusi, Montecatiniben sorra kerülő vb-ig legfeljebb kisebb je­lentőségű vetélkedések sze­repelnek csak a versenynap­­tárban. Az újdonsült támo­gató, a MAT már korábban is szponzorált sportesemé­nyeket, mostantól azonban még az eddiginél is hatható­sabb anyagi segítségben kí­vánja részesíteni a magyar klubok rangsorának éllova­sát, a Bp. Honvédot. Dr. Török Ferenc szövet­ségi kapitány a tőle megszo­kott alapossággal értékelte az eddigi események eredmé­nyeit, s tényként állapította meg: Eddig egyetlen idei A-ka­­tegóriás nemzetközi verse­nyen sem sikerült első helye­zést elérnünk, igaz, külön­böző okok miatt, soha nem a legerősebb csapatot küldtem csatába. Most itt az alka­lom, hogy csapatban indul­nak a régi sztárok. így a vi­lágbajnok Mizsér Attila, va­lamint Fábián László, a ta­valyi vb-tartalék Pajor Gá­bor és a feltörekvő fiatalok legtehetségesebbje, Martinek János. A B-csapatban kapott helyet Bárdi, Buzgó, Deme­ter és Dobi, egyéniben még Madaras és Baráth képvise­li színeinket, s természetesen a rendező Honvéd is indít külön csapatot (Divéky, Me­yer, Molnár, Tóth L. össze­állításban). Ami a vb-csa­­patot illeti, közvetlenül a jövő vasárnapi lovaglás után javaslatot teszek az összeál­lításra: Mizsér indulása biz­tos, Fábiáné több mint va­lószínű, de, hogy melléjük még ki kerül Martinék, Do­bi é­s Pajor közül, az még bi­zonytalan. A rendezők az égvilágon minden apró részletre gon­doltak, semmit nem bíznak a véletlenre. Jellemző körül­tekintésükre, hogy a 11 or­szágból érkező, csaknem 60 vendégsportoló szálláshelyén, a csillaghegyi szállodában uszodai edzéslehetőséget is biztosítanak és az egyik leg­kritikusabb — ezúttal rá­adásul nyitó — szám, a vívás lebonyolításának zavarta­lansága érdekében az egyko­ri párbajtőrvívó olimpiai és világbajnokot, Gábor Ta­mást nyerték meg zsűriel­nöknek, s az öttusázás egyik legavatottabb „organizáto­­rát”, Benedek Ferencet fő­rendezőnek. Bár még négy teljes nap hátravan a szer­da reggeli ünnepélyes meg­nyitóig, a lelkes házigazdák igyekeztét látva, akár már ma kezdődhetne a nagy show... (■erényi) Mazsolák a hétvégéről A hétvége magyar vonatko­zású sporteseményei közül a különböző világversenyek mellett kiemelkedik a ma 16 órától Pakson sorra kerülő női asztalitenisz BEK-döntő a Statisztika és a Tolnai VL hölgyei között. A férfi kézilabdázók IHF Kupájáért vetélkedik a Rá­ba ETO együttese szintén ma­i Alicantéban, a helyi gár­da ellen. Mint ismeretes, a győri csapat a finálé első fel­vonásában hatgólos előnyt szerzett. Nem lesz ugyan magyar résztvevője a vasárnapi, Monte Carló-i Forma–1-es futamnak, de a közelgő bu­dapesti találkozó miatt bi­zonyára sokakat érdekel, hogy miként alakul a ver­seny, ki nyeri a Monaco Nagydíjat... Dél-Korea győztes lehetne Mexikóban A rohamosan közeledő futball-világbajnokság tá- Ja­­zában sem mehetünk el értéktelenül a két év múlva sorra kerülő olimpia sikeréért folyó erőfeszíté­sek mellett. Juan Antonio Samaranch nem akar bele­törődni abba, hogy 1988-ban — esetleg — megint er­kölcsi és sportbeli kudarccal végződjék a sportvilág legnagyobb versenye, az olimpia. A két koreai olim­piai bizottság között — képletesen szólva — ingajá­ratban közlekedik a NOB spanyol elnöke, hogy a jú­niusban, Lausanneben sorra kerülő újabb KNDK— Dél-Korea egyeztető megbeszélésen megszülethessen a megegyezés: közös olimpia! S hogy erre most komo­lyan van remény, azt több forrásból is megerősíthet­jük. A római Corriere dello Sport tudni véli, hogy a NOB hajlandó megváltoztatni alkotmányát is ennek érdekében, nevezetesen azt a szabályt, hogy az olim­piai játékokat csak egy ország rendezheti meg. S ez már annak a jele, hogy a két fél álláspontja közeledik egymáshoz, s valóban számítani lehet a megegyezés­re. Biztató az is, amiről az újvidéki Magyar Szóban ol­vastunk: a KNDK Phenjanban rendezné meg az íjá­szat, az asztalitenisz és a kerékpárversenyeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a korábbihoz képest eny­hült a KNDK álláspontja, s igyekszik megértést ta­núsítani az idő előrehaladottsága miatt is. Igaz, olyan hírek is terjengenek, hogy egyes nemzetközi szövetsé­gek ezt nem nézik jó szemmel, sőt, a kosárlabdázók és a röplabdázók világszövetsége kifejezetten tiltako­zik a megosztottság ellen. De aligha lehet ez igazi aka­dály, ha a koreai olimpiai bizottságok megegyeznek, s belátják, hogy így lehetne az olimpiai eszme szelle­mében megmenteni a „közös gyereket", azaz az olim­piát. A­reg miniszterelnök, Andreasz Papandreu legutóbb , hogy mentőakcióra szükség van, azt tükrözi a ge­­nyilvánosságra került levele is. Az ókori olimpia ha­zájában ugyanis azt kérik a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottságtól, hogy az újkori játékok kezdetének száza­dik évfordulóján, tehát 1996-ban Görögország rendez­hesse meg az olimpiát. A kérés jogosságához kétség sem férhet, feltehetően meg is kapja, ha addig nem omlik össze az olimpiai mozgalom. S hogy ez a veszély elkerülhető legyen, Papandreu azt a javaslatát is elő­terjesztette, hogy a jövőben minden olimpiát görög földön rendezzenek meg, mert országa mindenkor min­den népnek — faji, vallási és világnézeti álláspontjá­tól függetlenül — garantálja a részvételi jogot. Sőt, a görög miniszterelnök még azt az ókori gyakorlatot is fel szeretné eleveníteni, hogy az olimpiai játékok ide­jére függesszenek fel minden háborút! Hemingway-vel szólva: megvalósulna a „búcsú a fegyverektől" az Olümposzi olajfák tövében ... Szépen és őszintén hangzik Papandreu javaslata, de persze van más ország is, nem is kell messzire men­nünk, ahol diszkrimináció nélkül látják vendégül az egész világot, ha a „világ" valóban vendégségbe akar menni. Az mindenesetre megnyugtató, hogy — a leg­rosszabbat is feltételezve — van kiút. De, persze előbb még Mexikóvárost kell a világnak megjárnia, s csak aztán fordul majd az érdeklődés egyértelműen az olimpia felé. Az viszont biztos, hogy a dél-koreai lab­darúgók sikeres mexikói szerepléséhez nagymérték­ben hozzájárulna, ha hazájuk olimpiai bizottsága le­hetővé tenné a közös rendezést, s ezzel megmentené a sportvilágot a fenyegető veszélytől. Sőt, ezzel a meg­egyezéssel Dél-Korea labdarúgó-válogatottja „győztes­ként” hagyhatná el Mexikót. Vándor Kálmán Gyáni bronzérmes A belgrádi cselgáncs Európa­­bajnokság második napján ünnepelt a magyar küldött­ség, Gyáni János ugyanis a 86 kg-osok mezőnyében bronzérmet szerzett. A ma­gyar versenyző először a bel­ga Suplisst verte, majd a nyugatnémet Fegert ellen győzött. A későbbi győztes osztrák Seisenbacher ugyan megállította őt a döntőbe ve­zető úton, ám a 3. helyért vívott mérkőzésen Gyáni nyert a bolgár Petrov ellen. A 78 kilós kategóriában az NSZK-beli Wieneke diadal­maskodott, Csonka József ki­esett. A szovjet-finn után­­így látta Both József A magyar válogatottal egy világbajnoki csoportban sze­replő Szovjetunió a Finnor­szág elleni 0—0-ás mérkőzés­sel fejezte be Moszkvában a Mexikó előtti nyilvános sze­replését. Miként a márciusban Tbi­lisziben rendezett Szovjet­unió—Anglia mérkőzésen, a finnek­ elleni moszkvai talál­kozón is ott volt két magyar megfigyelő, Both József és Gellei Imre. Both József így látta az összecsapást: — A lyoni sikeres KEK- döntő után a Dinamo Kijev csillagai is pályára léptek, többségében még fáradtnak tűntek. Nem is erőltették kü­lönösen a játékot, olyan „ed­­zőmérkőzés-jellegű" volt a kilencven perc. A szovjetek csaknem végigtámadták a találkozót, de a jól felállt és remekül küzdő finn védelem­mel szemben nem boldogul­tak, támadójátékuk ismét kí­vánnivalót hagyott maga után. A várakozásnál sokkal jobbak játszottak a finnek. 15 # Az UEFA végrehajtó bi­zottsága pénteken úgy hatá­rozott, hogy az angol labda­rúgóklubok továbbra sem ve­hetnek részt az európai ku­paküzdelmekben. # Magyarország világbaj­noki csoportellenfele, a fran­cia labdarúgó-válogatott má­jus 13-án indul Mexikóba.­­ A toulomi nemzetközi utánpótlás labdarúgótornán a magyar válogatott 3—0-ra győzött Kamerun fiataljai ellen.­­ Lengyelországba utazott a ZTE labdarúgócsapata. A zalaegerszegi játékosok ma és holnap a Legia Varsó vendé­geként lépnek pályára a len­gyel fővárosban. • — -ka'' ■ka' V­etesd*'4" IS—1 gASIRT - 1

Next