Népszava, 1986. november (114. évfolyam, 258–281. sz.)
1986-11-01 / 258. szám
NÉPSZAVA 1986. NOVEMBER 1., SZOMBAT Külpolitikai kérdésekről tárgyalt az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megtárgyalta a Beatrix holland királynő és dr. Richard von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke közelmúltban Magyarországon tett hivatalos látogatásáról szóló jelentést. Beatrix holland királynő magyarországi látogatása, a magyar vezetőkkel való találkozása és tárgyalásai során megvitatták a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit, különös tekintettel a feszültség csökkentésére és a fegyverkezés korlátozására, az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelének lehetőségeire. A megbeszéléseken kölcsönösen kifejezték érdekeltségüket a kétoldalú együttműködés fejlesztésében. Dr. Richard von Weizsäckernek, az NSZK elnökének magyarországi hivatalos látogatása és az ennek során folytatott magas szintű tárgyalások jó lehetőséget adtak a beható véleménycserére a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiről. Egyetértés volt abban, hogy mindkét szövetségi rendszer országainak folytatniuk kell az erőfeszítéseket a fegyverzetkorlátozás előmozdítására, a bizalom építése, az enyhülési folyamat továbbvitele érdekében. A tárgyalások során megelégedéssel szóltak a kapcsolatok fejlesztésének eddigi eredményeiről, s mindkét fél részéről hangsúlyozták, hogy a két ország viszonya problémamentes. Az Elnöki Tanács a jelentést egyetértéssel tudomásul vette, és megállapította: a Magyar Népköztársaság és a Holland Királyság, illetve a Német Szövetségi Köztársaság közötti államközi viszonyok rendezettek, s ez nemcsak ezen államok népei közötti jobbmegértést segíti elő, hanem eredményesen járul hozzá az európai együttműködés és biztonság erősítéséhez. Kádár János tájékoztatta az Elnöki Tanácsot Gustáv Husiknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének október 30-án hazánkban tett munkalátogatásáról, amelynek során megbeszélést folytattak a kétoldalú kapcsolatokról és közös érdekű nemzetközi kérdésekről. Kifejezték meggyőződésüket, hogy lehetséges az előrehaladás a nemzetközi bizalom erősítésében, az együttműködés fejlesztésében. Nagyra értékelték azokat a szovjet javaslatokat, amelyeket a Reykjavikban tartott legfelsőbb szintű szovjet—amerikai találkozón Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára terjesztett elő a fegyverkezési verseny megállítása, a leszerelés, a háborús veszély elhárítása érdekében. Megállapították, hogy a magyar—csehszlovák kapcsolatok eredményesen fejlődnek minden területen. Ezt szolgálja a látogatás alkalmával aláírt, 2000-ig szóló, hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési program, a KGST-ben való együttműködés, valamint a lenini nemzetiségi politika következetes érvényesítése is. A tájékoztatót az Elnöki Tanács egyetértéssel tudomásul vette. Az Elnöki Tanács megtárgyalva a Minisztertanács előterjesztését, módosította a Magyar Vöröskeresztről szóló 1955. évi 25. számú törvényerejű rendeletet. A társadalmi szervként működő Magyar Vöröskereszt felügyeletét a jövőben nem az egészségügyi miniszter, hanem a Minisztertanács fogja ellátni. A módosítást e szervezetnek a betegségek megelőzése érdekében az állami szerveknél kialakult széles körű együttműködése és feladatkörének bővülése tette indokolttá. A testület határozott a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója alkalmából adományozandó kitüntetésekről, bírákat mentett fel és választott meg, majd egyéb időszerű témákról tárgyalt. (MTI) Nemzetközi kerekasztal-konferencia Budapesten az európai biztonságról és együttműködésről Az MSZMP október 31.—november 1-jén Budapesten hatpárti kommunista—szociáldemokrata kerekasztal-konferenciát rendez. Résztvevőit Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogadta. A tanácskozáson a Belga (Flamand) Szocialista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Dán Szociáldemokrata Párt, a Holland Munkapárt és a Német Szocialista Egységpárt, illetve az MSZMP képviselői elsősorban az európai biztonság és együttműködés időszerű kérdéseit vitatják meg. A konferenciát pénteken Kótai Géza, az MSZMP KB tagja, a külügyi osztály vezetője nyitotta meg. A résztvevők köszöntése után kifejtette: az enyhülés, az európai együttműködés iránti elkötelezettség indíttatta a hat ország pártjait arra, hogy közösen gondolkodjanak, s keressék a cselekvés lehetőségét az előrelépés érdekében. Ebben a szellemben került sor a hat ország pártjainak első tanácskozására 1985 márciusában. Aláhúzta: a kommunista és szociáldemokrata pártok számos kérdésben eltérő ideológiai, politikai nézeteket képviselnek, ez azonban nem akadályozhatja meg közös kezdeményezésüket. Különösen alkalmassá teszi a kommunista és szociáldemokrata pártokat az együttműködésre az a körülmény, hogy az igazságosabb világ megteremtésével kapcsolatos céljaik és érdekeik sok tekintetben egybeesnek. Hangsúlyosan szólt arról, hogy az elmúlt másfél év során előrehaladt és új dimenziókkal is gazdagodott az európai biztonsági és együttműködési folyamat. Az ottawai, berni és budapesti értekezletek, konferenciák — még ha nem is fogadtak el záródokumentumot —, bizonyították, hogy a harmadik kosár különböző kérdésköreiben is lehet, sőt kell higgadt, tárgyszerű és konstruktív párbeszédet folytatni. A stockholmi konferencia eredményes munkájával, a záródokumentum aláírásával pedig éppen azon a területen sikerült továbblépni, s a kompromisszumot írásban rögzíteni, amelyre eddig nem terjedt ki az enyhülés, a katonai bizalomerősítő intézkedések ügyében. Befejezésül Kótai Géza az enyhülési folyamat továbbvitelének fontosságáról, a kommunista és a szociáldemokrata pártok közös feladatairól szólt. Kijelentette: az MSZMP az előrelépés legfontosabb feltételének azt tartja, hogy tovább erősödjék az európai folyamatok minden résztvevőjében a közös veszélyek, a közös érdekek és az egymásra utaltság tudatosodásából adódó kompromisszumkészség. Közös feladat az elmúlt időszakban jelentkezett kedvező tendenciák erősítéséhez való hozzájárulás. Ennek érdekében szükség van minden ország, minden józan politikai erő céltudatos fellépésére, együttműködésére. A kis országok kommunista és szociáldemokrata pártjainak azon kell munkálkodniuk, hogy erősítsék a kölcsönös bizalom légkörét, s kihasználják az európai biztonsági és együttműködési folyamat különböző fórumai által nyújtott demokratikus lehetőségeket, valamint az önálló kezdeményezésre kínálkozó egyéb alkalmakat is. (MTI) Időközi választások: Utolsó szakaszához érkezett a kampány az Egyesült Államokban Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: 12 millió amerikai szavazónak küld levelet a Republikánus Párt Országos Bizottsága a november 4-i időközi választásokig hátralevő napokban, hogy a párt jelöltjeinek támogatására szólítsa fel őket. Ugyancsak 12 millió lakásban csendül majd meg a telefon, és magának az Egyesült Államok elnökének — természetesen magnetofonról közvetített — ,,személyes üzenete" lesz hallható. Reagan ugyancsak azt kéri majd, hogy a republikánus képviselő- és főként szenátor jelöltek mellett szavazzanak majd. A republikánusok modern technikát és hatalmas összegeket vetnek be a választási hadjárat utolsó szakaszában. A most napvilágot látott adatok szerint a bizottság egyedül a párt szenátor jelöltjeinek megválasztására több mint 79 millió dollárt bocsátott rendelkezésre. Így, egyegy szenátusi választókerületben — ezúttal 34 szenátori hely sorsáról döntenek — csupán ebből a forrásból, több mint kétmillió dollár áll a propaganda rendelkezésére. A demokrata jelöltek viszont a központi alapokból összesen 11 millió dollár felett rendelkeznek csak és helyi támogatóik az anyagiak terén sem tudják felvenni a versenyt a republikánusokkal. Reagan elnök a szavazást igyekszik saját politikája, mindenekelőtt katonapolitikája melletti „népszavazásnak" feltüntetni. A The New York Times által végzett legújabb felmérés szerint azonban a szavazáson a helyi témák mellett, elsősorban a gazdasági helyzet határozza majd meg a szavazati arány alakulását. (A választások előtti politikai csatározásokról cikkünk a 6. oldalon.) Lemondott a laoszi államfő Szufanuvong, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság eddigi államfője lemondott tisztségéről — jelentette a laoszi rádió. A 77 éves politikus megromlott egészsége miatt köszönt le köztársasági elnöki tisztségéről. Szufanuvong 1975 — a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság létrejötte óta volt az indokínai ország államfője. Szufanuvong a Laoszi Népi Forradalmi Párt alapító tagja, jelenleg a párt KB Politikai Bizottságának tagja. A francia gyarmati uralom elleni függetlenségi harc egyik vezetője volt. Laosz megbízott köztársasági elnöke október 29-től Phoumi Vongvichit, aki egyben a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A laoszi külpolitika folytonosságát hangsúlyozó cikket közölt pénteken a Laoszi Forradalmi Néppárt központi lapja. 3 Egy képviselő feljegyzései Az ország szolgálatában Idestova másfél év telt el az új rendszerű képviselőválasztás, az új összetételű parlament megalakulása óta. Magam azt tapasztaltam, hogy nem lankadt a figyelem és az érdeklődés az Országgyűlés, a bizottságok, a képviselőcsoportok és a képviselők egyéni munkája iránt, de mintha az utóbbi időben több volna a kétely. Gondjaink tartósak, s az emiatt aggódók jogos igénye, hogy most valamennyi társadalmi erőt és lehetőséget összpontosítsunk a megoldásra. Természetes és érthető ezért az a kérdés is: van-e módja a parlamentnek az évi 6-8 napos ülésen kívül befolyásolni az ország dolgait és hogyan él ezzel a lehetőséggel? Politikai közéletünkben állandó törekvés tapasztalható a képviseleti testületek tevékenységének fejlesztésére. Ez nemcsak társadalmi igény, hanem a párttól kiinduló koncepció, politikai akarat is, mely rendre a hatalomgyakorlás szocialista tartalmát, a tömegek döntésformáló szerepének lehetőségét bővítő intézkedésekben ölt testet. Nem maradt érintetlen e tekintetben az Országgyűlés sem, melynek jelentősége az utóbbi évtizedben határozottan felértékelődött. Az új módon megrendezett választások sikere bizonyította ezt. Alkotó iiták Az Országgyűlés munkájának fejlesztésére vonatkozó politikai célok közismertek: hasznosuljanak jobban a törvényalkotásban a gyakorlat és a társadalmi viták tapaszalatai, járuljon hozzá a jelentősebb kormányzati koncepciók megvitatásához, s erősödjön a központi, állami, kormányzati szervek feletti ellenőrző szerepe. Mindezekre azonban nem csupán az ülésszakok kínálnak lehetőséget. Annál is inkább, mert az országgyűlési ülésszakok között a képviselői munka jelentős része — a képviselői kerületeken kívül — az állandó bizottságokban folyik. .A képviselők többsége tagja valamelyik bizottságnak, de igény szerint bármely képviselő részt vehet bizottsági üléseken. Ezeken a törvényjavaslatok előkészítése és véleményezése mellett számos más, fontos kérdést is tárgyalnak. Érdemi működésükkel, véleményező, javaslattevő, ellenőrző funkciójuk színvonalas teljesítésével értékes részesei az Országgyűlésben folyó munkának. A képviselők nem polihisztorok, hogy az ülésszakon, egy kibontakozó vitában — először hallott, bármilyen kérdésben — azonnal és csalhatatlanul állást tudjanak foglalni. A vita akkor segíti jobban a jogalkotás és ellenőrzés magasabb színvonalát, ha az adott témát ismerők körében, az elmélyültebb elemzésre, a hasznosítás megfontolására megfelelő időt biztosítva tisztulnak le a vélemények. Az Országgyűlés állandó bizottságaiban élénk vita, alkotó munka folyik. Meggyőződésem, hogy fontos tényezői közéletünknek, s az új ügyrend indokoltan és ésszerűen erősítette meg szerepüket. A bizottságok aktivitása, ami a sajtó híradásaiból is jól érzékelhető, nem önigazolás és nem öncél. Sokkal inkább annak a tükre, hogy a mi körülményeink között a parlamenti bizottságok megfelelő teret nyitnak a képviselői törekvéseknek és hozzá tudnak járulni a parlament működésének, a társadalomirányítás hatékonyságának érdemi javulásához. Az ipari bizottság komolyan számol ezzel a lehetőséggel, és élni kíván vele. Nincs könnyű dolgunk, hiszen közismert, hogy miközben — korszakos feladatként — a magyar gazdaság fellendülésének kulcsa az ipar megújulása, ezen a területen — sajnos — nagyon sok gond halmozódott fel, sok az objektív és szubjektív visszahúzó erő. Úgy gondoltuk, akkor tudunk segíteni, ha nemcsak az egyes ülésszakokra igyekszünk alaposan, konkrétan és szakszerűen felkészülni, hanem hosszabb távra is gondolkodunk. Olyan ötéves munkaprogramot készítettünk, amellyel kapcsolódunk az iparpolitikai és a gazdaságirányítás fejlesztéséről szóló párthatározatokban megfogalmazott feladatokhoz, illetve az ezeket tükröző kormányzati koncepciókhoz. Olyan programot, amelyben a gazdaságfejlesztés alapvető tennivalóinak — az egyensúlyhoz való hozzájárulásnak, az exportképességnek, a technikai fejlődésnek — kitüntetett szerepe van. Kereste a kivvartó utat A bizottság az elmúlt másfél év során a maga elé tűzött feladatokat teljesítette. Az iparban dolgozó összes képviselő részvételével megvitattuk az ipar 1986—90 közötti évekre vonatkozó ún. „blokk-koncepcióját”, véleményt mondtunk a VII. ötéves és az 1986. évi tervről. A nehéz helyzetben levő ágazatok közül a vaskohászat, a jövőt jelképezők közül pedig a gyógyszeripar dolgaival foglalkoztunk. Megismerkedtünk az exportpályázati rendszer tapasztalataival, a biztonságos energiaellátásra vonatkozó elképzelésekkel. Csokorba gyűjtöttük más népgazdasági tevékenységek — például az építőanyag-ipar vagy a posta — fejlődéséhez szükséges ipari tennivalókat. Bizottságunk minden alkalommal arra törekedett, hogy a megvitatott témában véleményt, állásfoglalást alakítson ki. Ha szükségét láttuk, nem maradtunk adósak intézkedések kezdeményezésével sem, ahogyan azt a vaskohászat vagy a gyógyszergyártás fejlesztésének esetében tettük. Annak érdekében, hogy szaporodhasson a témák köre, amelyekkel a bizottság megismerkedik, bevezettük a rövid, lényegre törő, vita nélküli írásos információt. Az üléseink iránt megnyilvánuló nagy érdeklődésből arra következtethetünk, hogy a képviselők érzik, tudják: alapvetően az iparban dől el, vajon képesek leszünk-e kilábalni gondjainkból, el tudunk-e indulni a fellendülés útján. Az ipar hatékonyságának, versenyképességének javulása a mostani külső és belső egyensúlyi helyzetben nem egyszerűen fontos, hanem egyenesen létkérdés. A tények mégis csökkenő, vagy nem a kívánt mértékben javuló teljesítményeket jeleznek. Az okokról nálunk is szenvedélyes, de konstruktív viták folynak. A követelményekkel mindenki egyetért, a megvalósítás eszközrendszere azonban rendre nagyon sok kritikát kap. Az objektív igények, a szubjektív várakozás és a nyíltabb párbeszéd magasabbra emelte az irányító tevékenységgel szembeni követelményeket. Az irányítás azonban — ide értve a szakmai és pénzügyi területeket egyaránt — eddig nem tudott lényeges intenzifikálódási, felzárkózási hatást kiváltani, noha a képviselők által adott helyzetképek alapján a termelőüzemekben komoly törekvés van erre. A legnagyobb veszély, hogy az eddig követett gyakorlat céljainkkal ellenkezően általános, és nem szelektív megtorpanást váltott ki. Ez nem természetes, okait, a kivezető utat a tudomány, a politika a gyakorlati tapasztalatok alapján feltárta. A kormányzat felelőssége abban van, hogy ezeket az ismereteket gyorsabban hasznosítsa. Az ipari bizottság ebben a vitában nem azonosul azzal a gyakori, kényelmes, de alapvetően hibás fölfogással, mintha a vélemények elfogadása, a javaslatok bevezetése pusztán értelem és jóakarat kérdése lenne. Sajnos, azáltal, hogy demokratikusan, sőt, politikai versengésben választott parlamentünk van, egy fillérrel nem lett több pénzünk. És az érdekkülönbségek nem a kormány és a választópolgárok, hanem népgazdasági ágak, ágazatok, területek és települések, vállalatok, üzemek és embercsoportok között léteznek. Eligazodni ezekben az érdekkülönbségekben, a helyes rangsort felelősséggel, közösen megtalálni és elfogadtatni, ez is a bizottsági munka fontos része. Az ipari bizottság tagjai nem az eseményeket követő, azokat nyugtázó bizottságot akarnak, hanem olyat, amely tevékenységével a jó irányú változásokat erősíti. Nem félnek kérdéseket feltenni, vitázni, s nem restek egyes dolgoknak akár önállóan is utánajárni. Nem egyszerűen túl akarunk lenni a vitatott témákon, hanem azoktól indíttatva, vállalva azt az erfeszítést, amivel a tájékozódás jár, közreadjuk, hasznosításra ajánljuk tapasztalatainkat. Ezért van az, hogy — csak néhányat említve — a gazdaságpolitikát és szabályozórendszert érintő „nagy kérdésektől" az elmaradott országrészek fejlesztésén, a környezetvédelmen, az ipari minisztérium munkamódszerén át az építőanyagok csomagolásáig, a lakásár-növekedésig, a szakmunkásképzésig, a szabványok összehangolatlanságáig sok minden szóba került a vitákban. Azért is, hogy erősítse, igazolja a kormányzati szervek elgondolásait, azért is, hogy alaposabb átgondolást ajánljon, vagy éppen módosítást kérjen. Ezekre az állami apparátus fogékony, s gyakran — éppen a bizottsági viták hatására — a Parlament falain kívül is tovább folyik a megoldást kereső eszmecsere. IV/fca in Uks helyett Az természetes, hogy ezekhez az alapvető élményanyagunk választókerületünkből, abból a környezetből származik, ahol élünk és dolgozunk. Nem szégyelljük bevallani, hogy miközben a „nagy egész" céljainak, lehetőségeinek minél jobb kialakításán dolgozunk, ennek keretein belül a területi érdekek és szükségletek szószólói is vagyunk. Ez nem baj, sőt! Én úgy tapasztalom, hogy a képviselő egyéni munkája, a képviselőcsoportokban, bizottságokban kifejtett és az országgyűlési tevékenysége szorosan összefügg. Az érdemi képviselet alapfeltétele, hogy a választókerület tényleges viszonyaival, az ott megfogalmazódó igényekkel és kibontakozó törekvésekkel tisztában legyünk. De a törvénykezésben való igényes részvétel feltételezi és megkívánja a lényeges és aktuális társadalmi-gazdasági kérdésekben való folyamatos, rendszeres, széles körű tájékozódást is. A lelkiismeretes munka okozta jó érzés mellett természetesen a gondok okozta feszültséget is érezzük, ami döntően az ország helyzetéből fakad. Helyzetünket ismerve annak a lehetőségét keressük, hogyan tudnánk nagyobb hatást gyakorolni a változások kibontakozására? Azt kutatjuk, mik a parlament és a bizottság lehetőségei a gazdasági folyamatok befolyásolásában, hogy azok a kívánatos irányt és a gyorsabb ritmust vegyék föl. Eddigi munkánk során azt tapasztaltuk, hogy az Országgyűlés és a kormány szervei nyitottak és fogadókészek kezdeményezéseinkre, javaslatainkra. Bizalmat és megbecsülést érzünk. Reméljük, hogy a velünk kapcsolatba kerülő valamennyi állami szerv vezetése és apparátusa érti, hogy nem ellene, hanm érte vitázunk. Hogy valamennyiünk igazi érdeke nem a passzív helyeslés, hanem a konstruktív kritika. Dudia József, az Országgyűlés Ipari Bizottságának titkára