Népszava, 1987. március (115. évfolyam, 51–76. sz.)
1987-03-03 / 52. szám
NÉPSZAVA 1987. MÁRCIUS 3., KEDD Aczél György befejezte spanyolországi látogatását Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója hétfőn befejezte spanyolországi látogatását, amelyre a Spanyol Kommunista Párt kutatóintézetének, a Spanyol Marxista Kutatások Alapítványának a meghívására került sor. Madridban Aczél György találkozott Gerardo Iglesiasszal, az SKP főtitkárával, akivel az MSZMP és az SKP közötti testvérpárti együttműködés további elmélyítéséről tárgyalt. A Spanyol Marxista Kutatások Alapítványa rendezésében előadást tartott, és vitaesten vett részt a Lukács György életművének kutatásával foglalkozó marxista tudósok körében. Ugyancsak Madridban Aczél György eszmecserét folytatott Salvador Ciotasszal, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) Végrehajtó Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság kulturális titkárával. Aczél György vidéki útja során megbeszélést folytatott Pedro Zamorával, a valenciai kommunista párt főtitkárával, Barcelonában Antoni Gutierrezzel, az Egyesült Katalán Szocialista Párt elnökével. Aczél György hétfőn Rómába utazott, ahol az OKP vezetőivel folytat megbeszéléseket. Az Országgyűlés tisztségviselőinek értekezlete Sarlós Istvánnak, az Országgyűlés elnökének vezetésével hétfőn az Országházban a tavaszi ülésszak előkészítéséről tanácskoztak a Parlament tisztségviselői, az állandó bizottságok, a megyei képviselőcsoportok vezetői. Markója Imre igazságügy miniszter a földről szóló törvényjavaslat, Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetve Szíjártó Károly legfőbb ügyész pedig a várhatóan a plénum elé kerülő beszámolója főbb elveit ismertette, s válaszolt a résztvevők kérdéseire. (MTI) Felüljáró-felújítás Miskolcon A Miskolci Közúti Igazgatóság ma hajnalban lezárja a város egyik legforgalmasabb útvonalán lévő felüljárót, a Tiszai pályaudvar szomszédságában lévő Vörösmarty úti közúti hidat. Az építmény 1940 óta áll a közúti és gyalogos közlekedés szolgálatában. Acélszerkezetei korrodáltak, ezért szükséges a felújítása. Várkonyi Péter részvétlátogatása Knut Frydenlund, a Norvég Királyság külügyminisztere elhunyta alkalmából Várkonyi Péter külügyiminiszter, és a minisztérium több vezető munkatársa hétfőn részvétlátogatást tett Norvégia budapesti nagykövetségén. KITÜNTETÉS Az Elnöki Tanács, a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkájuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából dr. Németh Tibor rendőr ezredesnek a Magyar Népköztársaság kardokkal díszített Csillagrendjét, dr. Kovacsics József rendőr alezredesnek az Április Negyedike Érdemrendet adományozta. Fiatal szociológusok konferenciája A fiatal szociológusok első konferenciája hétfőn megdési Minisztérium Vezetőkezdte munkáját a Művelőképző és Továbbképző Intézetében. A kétnapos tanácskozást Reform és társadalom címmel a Magyar Szociológiai Társaság rendezte. Az eszmecserét Kulcsár Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke nyitotta meg. A konferencia kedden folytatódik. Baráti találkozó a Pedagógusok Szakszervezetében Hétfőn délután baráti beszélgetésre jöttek össze az szmt-k vezetői, titkárai a Pedagógusok Szakszervezetének munkatársaival, akik kezdeményezői és szervezői voltak ennek a randevúnak. A találkozó céljáról Voksán József főtitkár azt mondotta, az ágazat szeretné megismertetni a megyei apparátusok vezetőivel mindazt, ami napjainkban a Pedagógusok Szakszervezetét foglalkoztatja, másrészt szövetségeseket remél a vezető titkárok személyében a magyar pedagógia gondjainak, a pedagógusok problémáinak megoldásában. Éppen ezért a főtitkár röviden tájékoztatta a vendégeket a napi feladatokról, mint amilyen az ágazat anyagi érdekvédelmi munkája és törekvéseinek perspektívája. Külön szólt a pedagógusok lakáshelyzetéről. Mint mondotta, 1985-ben a tanácsok 175 millió forinttal támogatták az oktatási dolgozók lakásépítési szándékát, ám ebből az összegből csupán 15 millió jutott a kistelepüléseken tevékenykedő pedagógusoknak, holott a falvakban tevékenykedik a pedagógustársadalom 40 százaléka. Azt kérte az szmt-k vezető titkáraitól, hogy a minisztertanácsi határozat értelmében most folyó, ezzel kapcsolatos felmérésben a tőlük telhető módon adjanak segítséget. Majd szólt az oktatási törvényről, a pedagógusok kulturális kondíciójának fejlesztéséről, illetve többek között az ágazat régi sérelméről, a félárú utazási kedvezmény megvonásáról. Az ezt követő beszélgetésben sok érdekes, továbbgondolást érdemlő észrevétel, ötlet és javaslat hangzott el. Arról, hogy miképp lehetne a munkát kölcsönössé és folyamatossá tenni. Valamint arról, hogy az szmt-k miképp mozgósíthatnák az üzemeket arra, hogy erejükhöz mérten segítsék az iskolák számítógéphez jutását, vagy akár arra, hogy a termelőágazatok kommunista műszakjainak bevételéből hogyan lehetne juttatni a nyugdíjas pedagógusoknak. (szó) Megemlékezések Jánossy Lajosról A hetvenöt éve született Jánossy Lajos fizikus sírjánál hétfőn délután koszorúzási ünnepséget tartottak a Mező Imre úti temetőben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Radics Katalin és Tétényi Pál róta le kegyeletét. A síron elhelyezték a megemlékezés virágait, a Magyar Tudományos Akadémia, a Központi Fizikai Kutató Intézet, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat képviselői, valamint a családtagok, a tanítványok és a volt munkatársak is. A koszorúzás után Jánossy Lajos tiszteletére emléktáblát avattak egykori munkahelyének, a Központi Fizikai Kutató Intézetnek a falán. Jánossy Lajosról, a kiemelkedő fizikusról és nagy tudású pedagógusról emlékeztek meg hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia felolvasó termében. Az MTA Matematikai és Fizikai Tudományos Osztálya, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem, a Központi Fizikai Kutató Intézet és az Eötvös Loránd Fizikai Társaság rendezvényén ;a kiváló tudós munkásságát Tarján Imre akadémikus méltatta. Jánossy Lajos 1912. március 2-án született Budapesten. Édesapját korán elveszítette, így a Tanácsköztársaság leverése után nevelőapját, Lukács Györgyöt követve ment Bécsbe. Az osztrák fővárosban elvégezte a középiskolát, majd Berlinben szerzett diplomát, s a berlini egyetemen kezdte meg 1934-ben tudományos pályafutását. Később 1943- tól 1947-ig Londonban dolgozott, azután Dublinban, a kozmikus sugárzási laboratórium vezetője lett. Már két éve az Ír Tudományos Akadémia tagja volt, amikor a magyar kormány hívására hazatért. Még abban az évben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, és kinevezték az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem tanárává, nem sokkal később az atomfizikai tanszék vezetőjévé. 1951-től a Központi Fizikai Kutató Intézet kozmikus sugárzási laboratóriumát vezette, öt év múltán pedig az intézet igazgatója lett. Pályája kezdetén a kozmikus sugárzást kutatta, később a relativitáselmélet, a kvantumelmélet és a valószínűségszámítás fizikai alkalmazásának kérdései foglalkoztatták. Valószínűségszámítás című munkája ma is tankönyvként szolgál az egyetemeken, több művét alapmunkaként tartja számon a nemzetközi tudományos világ. Dolgozatai számtalan nyelven jelentek meg itthon és külföldön. A karizmatikus erejű nagy tanáregyéniségek közül való volt. Egyetemi előadásai éppúgy lelkesítették, magával ragadták hallgatóit, mint a különféle fórumokon tartott ismeretterjesztő előadásai. Máig emlékezetes az a nagyhatású televíziós sorozata, amelyben a legbonyolultabb fizikai problémákat és azok összefüggéseit ismertette meg százezrekkel — nem középiskolás fokon. A relativitáselméletre vonatkozó elgondolásai nemzetközi visszhangot váltottak ki. Sok irányú gazdag tevékenységét itthon és külföldön számos kitüntetéssel ismerték el. A Kossuth-díj II. fokozatát nem sokkal hazatérése után 1951-ben kapta meg, később a Munka Vöröszászló Érdemrendet és két ízben is a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Hosszú ideig alelnöke volt a Magyar Tudományos Akadémiának, tiszteletbeli tagja az NDK, a bolgár, az ír, a mongol tudományos akadémiáknak és tagja a Dubnái Egyesített Atomkutató Intézet tudományos tanácsának. Elmélyült munkája mellett részt vállalt a közéletből, aktív politikusként tevékenykedett mindig. Hazatérése után azonnal tagja lett a pártnak, 1962-ben az MSZMP Vil. kongresszusán beválasztották a Központi Bizottságba, amelynek aktív munkása volt. A 75. születésnapjára emlékezünk, sajnos, már hét éve nincs közöttünk. Műve azonban tanítványaiban, s a fizika soha le nem zárható történetében tovább él, tovább hat. (pallagi) A hidak sem élnek örökké Beszélgetés dr. Dalmy Tibor miniszteri biztossal Vasárnapról hétfőre virradóra megkezdődött a Lánchíd felújítása. Amikor hónapok múltán végiggurítják azt a bizonyos hordót a hídon, befejeződik a több mint egy évtizedes hídfelújítási program. De a hidak nem maradnak magukra, egy szakértői bizottság már kidolgozta a következő hídfelújítási program terveit. Az eddigi munkák eredményeiről és a további feladatokról beszélgettünk dr. Dalmy Tibor miniszteri biztossal. Budát és Pestet a hidak teszik Budapestté. Kevés város életében töltenek be fontosabb szerepet a folyók fölötti átkelők. Egyáltalán nem mindegy tehát, milyen szempontok határozzák meg a felújítási programot. — Három alapelvet tartottunk szem előtt — mondja dr. Dalmy Tibor. — Egyszerre csak egy hidat újítottunk fel, különben megbénult volna a város közlekedése. A felújítás nem egyszerűen korszerűsítés, mindent megtettünk azért, hogy a hidak átbocsátó képességét növeljük, összpontosítottuk az erőket, hogy minél rövidebb idő alatt végezzünk a munkával. Néha, persze, kompromisszumot kellett kötni, amikor mindhárom alapelvnek lehetetlen volt egyszerre eleget tenni. A Szabadság hidat kénytelenek voltunk például két ütemben felújítani, mert közben az Árpád híd szélesítése folyt. A közelmúltban tüzetesen megvizsgálták az összes Duna-hidat. A felújításoknak köszönhetően javult az állapotuk? — Ez nehéz kérdés. Sokan azt várják egy híd felújításától, hogy utána évekig hozzá sem kell nyúlni, semmi gond nem lesz vele. Csakhogy a híd öregszik, legfeljebb száz-százhúsz évig él. Utána már nem bírja az acélszerkezet. Mi a hidak életét szeretnénk meghoszszabbítani. A Lánchidat most újítjuk fel, de azt már előre látjuk, hogy egy-két évtized múlva valósággal új hidat kell építeni helyette. A kőpillérek százötven, a lánc egyes részei pedig hetvenévesek. Állványerdőt kell majd építeni a Duna medrébe, hogy az új Lánchíd elkészülhessen. Minden hasonló hidat utolér ez a sors, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor. Ezért van szükség a rendszeres felújításokra. A fővárosi hidakon szinte már állandóak a forgalmi dugók. Az előttünk álló hídfelújítási program során csak felújítják, vagy szélesítik is a hidakat? — A hidak, sajnos, már nem szélesíthetők tovább. Az elmúlt években minden lehetőséget kiaknáztunk. Szóba került ugyan a Margit híd szélesítése, de elvetettük ezt a javaslatot, mert értelmetlennek látszott. A Szent István körúton és a Mártírok útján nem alakíthatók ki újabb sávok. Arról már nem is beszélve, hogy a városképet ugyancsak megváltoztatná egy Árpád híd szélességű Margit híd. Az egyre növekvő forgalomban mindenképpen új hidat kell építeni. A régi hidak felújítása, lezárása miatt is nagy szükség van rá. Mert lassan már ott tartunk, hogy egyetlen híd kiesését sem bírja el a város. Már csak ezért is fontos, hogy gyorsan haladjon a munka, rövid ideig tartson a forgalomkorlátozás. A hidak felújítási terveit az UVATERV készíti. A munkálatok szervezője a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat lesz, elégedettek vagyunk eddigi tevékenységével. — Vegyük sorra a hidakat. A Lánchíd után melyiket veszik birtokukba az építők? — A Margit hidat. Jövőre alapos vizsgálat alá vetjük minden részét, aztán következik a felújítás. Új burkolatot kap az úttest és a járda, kicserélik a szigetelést, megújul a közvilágítás. Három év múlva a Szabadság híd kerül sorra. Próbaterhelés fogja eldönteni, mi vár rá. Ha jól bírja majd a híd, akkor kap néhány év haladékot. Ha nem, akkor többé nem közlekedhetnek villamosok rajta. De legkésőbb 1995-ben mindenképpen meg kell szüntetni a villamosforgalmat, mert a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nagy súlyt s az állandó rázkódást rosszul viseli a híd, lazulnak a szegecsek. A kilencvenes évek elején felújításra szorul már a Petőfi híd is, az egyik mederpilléren nem mozog a saru. Ahhoz, hogy kicseréljük, meg kell emelni a hidat. Terveink szerint a Lánchidat — újból — 1992- ben, az Árpád hidat 1994- ben, az Erzsébet hidat pedig 1995-ben vizsgáljuk át, s állapotuk ismeretében határozunk majd a felújítás mértékéről. — Addigra azonban égetően sürgőssé válik újabb hidak építése. — A közelmúltban felmértük, hol lehetséges újabb átkelőket létesíteni. Azért fogalmazok így, mert szó esett egy esetleges alagútról is. Két változatot dolgoztunk ki. Az első szerint az Alkotmány utcát kötnénk össze a Csalogány utcával, a második szerint az Engels teret a Krisztina körúttal. Végül azonban arra az eredményre jutottunk, hogy hiába teremtenénk ily módon egy újabb átkelési lehetőséget, a szűk belvárosi utcák nem bírnák el az alagút által „ébresztett” forgalmat. — Ez egyben azt is jelenti, hogy végképp le kell mondanunk a régi álomról, az alagútról? — Nem. Csupán arról van szó, hogy nem ez most a legfontosabb feladat. Idővel azonban meg kell építeni az alagutat. Egy város fejlett közlekedéséhez hozzátartozik az, hogy mindenki a lehető legrövidebb útvonalat választhassa. A Duna gyakran megakadályozza ezt. Az alagút az átkelési lehetőségeket gyarapítaná. Meg aztán előbb-utóbb azért is szükség lesz rá, hogy az újra felépítendő Lánchidat pótolja. — Egyelőre azonban a hidakra nagyobb szükség van. — A mai hidak átbocsátó képessége már kimerült. A forgalomszámlálások is ezt bizonyítják. Normális közlekedési viszonyok között a fővárosi hidakon egyetlen óra alatt 16 ezer 200 jármű haladhatna át. Ezzel szemben csúcsforgalomban 17 ezer 500 megy át egyik partról a másikra. Nem részletezem, mit jelent ez, mert nap mint nap átéljük. — Az első új híd a tervek szerint Lágymányosnál épül. Miért éppen ott? — Egyetlen kivétellel valamennyi Duna-híd a Nagykörút karéjából indul, s a Belvárosba vonzza a forgalmat. Olyan megoldást kerestünk, ami tehermentesíti amásik öt hidat. Ezért javasoltuk, hogy az első híd Lágymányosnál épüljön meg Becsléseink szerint a Petőfi hídon ma áthaladó minden második autó a lágymányosi hidat választaná. Felépülte után így a Petőfi híd újból a Nagykörút hídja lehetne. De nem elég a lágymányosi hidat felépíteni, mert zsákutcában végződne a pesti oldalon. Újabb milliárdokért a Hungária körút utolsó szakaszát is ki kellene alakítani. — Valóban. A Hungária körút befejezése nélkül nem sokat ér a lágymányosi híd. De azt sem felejthetjük el, hogy egy híd nem csodaszer. Az évezred végéig még legalább két hidat kellene építeni ahhoz, hogy ne váljon katasztrofálissá a főváros közlekedése. Egy hidat északon, az újpesti vasúti híd mellett, egyet pedig délen, a Csepel-sziget és Albertfalva között. Régen a hidak a város fejlődésének eszközei voltak, útvonalak részeként épültek. Ma más a helyzet. Az egyre növekvő forgalom egyszerűen kikényszeríti az újabb hidakat. Varga Zsolt Az első nap a hídlezárás utáni Csak kisebb torlódások voltak A Lánchíd lezárását követő első hétköznap közlekedési tapasztalatairól érdeklődtünk hétfőn délután Mózes Antaltól, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatóságának főelőadójától. " Az első hétköznapon még nem voltak nagyobb torlódások. Ez talán annak is köszönhető, hogy előzőleg kértük a kocsitulajdonosokat, lehetőleg kerüljék el a Lánchíd környékét. A forgalom gyorsítása érdekében megállási tilalom van érvényben az Apáczai Csere János utcában, a Dorottya utcában, a Szende Pál utcában, a Petőfi téren és a Piarista közben. A budai oldalon a Fő utcában, a Mártírok útján, a Moszkva téren, az Attila úton, a Krisztina körúton, az Apród utcában, az Ybl Miklós rakparton és a Lánchíd utcában. Ennek ellenére néhány utcában szabálytalanul parkoló gépkocsik is voltak még hétfőn, a rendőrség ezeket a járműveket elszállítja. Reggel 7 órakor a Hegyalja úton a Budáról Pestre tartó forgalom nőtt meg valamelyest, Pesten pedig a Belgrád rakparton futott több gépkocsi a szokásosnál. A Népköztársaság útja és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződésében is tapasztalható volt kis mértékű torlódás, ezt azonban az elkövetkezendő napokban csökkenteni kívánjuk. A Margit hídon és a Szabadság hídon több gépkocsi haladt át, mint más napokon, az Erzsébet hídra viszont az átlagos forgalom volt a jellemző. A Lánchíd közelében általában zökkenőmentesen haladhattak a járművek, az autóbuszok akadálytalanul juthattak fel a hídra. Egyelőre a gyalogosok sem használhatják a Lánchidat, előreláthatóan csak szeptember közepére készül el az egyik járda. A következő napokban is figyelemmel kísérjük a forgalom változásait. Ha valahol torlódások, fennakadások keletkeznének, azonnal módosítjuk a most kialakult közlekedési rendet. Cs. A. Megkezdődött a felújítás az I. kerületi Mészáros utcában is MTI Fotó : E. Várkonyi Péter felvétele 5