Népszava, 1987. május (115. évfolyam, 102–126. sz.)

1987-05-01 / 102. szám

V. • '­­ h • i : \ hrl * J ' '"! Világ proletárjai, egyesüljetek! »péntek, 198­7. májusi, ■ 11­5. évfolyam, 102. számbára 2,2­0 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Minden alkotó erőre szükség van céljaink eléréséh­ez Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának ünnepi köszöntője A munka ünnepének előestéjén Virizlay Gyula, a SZOT titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Kedves Nézőim, kedves Hallgatóim! A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepére készülünk. Előestéjén köszöntöm Önöket a párt, a kormány, a szakszervezetek nevében. Május elseje sajátos ünnep: a munka és az emberi méltóság szülötte, az esztendő egyik leg­szebb napjaként él bennünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a világon, sajnos, beárnyékolt égbolt alatt. Szándékosan megron­tott világpolitikai légkör, és a vele együttjáró gazdasági gondok fenyegetettségében ünnepelnek a dolgozók. De ünnepelnek! S hívunk mi is min­denkit az ünnepre. A munkát ünnepeljük, s a munkával együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk életünk minden területén jelentős gazdagodást mutat, és méltánylást ér­demel. Előrehaladtunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisztenciá­lis bizonytalanságot megszüntettük; figyelemre méltó szociális­­biztonságot teremtettünk; milliós tömegek emelkedtek fel anyagi helyzetükben, tu­dásban, magatartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldalá­ról is. Az utóbbi években nem tudtuk elérni azo­kat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk, pedig szerényebbek minden eddiginél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdálkodás eredményeinek igazságosabb, mun­kához kötődő elosztásában. Élnek társadalmunk­ban gondokkal küszködő idősek, egyedül levők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szakszervezetek is gyak­rabban kérték a dolgozók megértését. Nem áltat­juk magunkat! Gyötrelmes és felelősségteljes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dolgozók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozódott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedéseket kí­sérő társadalmi figyelem, és a gyakran jogos tü­relmetlenség, tőlünk eredő gondjaink megoldat­lansága miatt. Sajnos, jelenleg nem várhatók látványos vagy gyors eredmények. De él bennünk az az elhatá­rozás, hogy ebből a helyzetből mielőbb kikerül­jünk, saját erőnkből. Ez lehetséges, noha nem könnyű. Egész életünk, jövőnk szempontjából kulcsfontosságú, hogyan alakul gazdaságunk ere­je, milyen eredményeket érünk el. Meg kell találnunk az eredményes cselekvés módját és lehetőségét. A kedvező változás eléréséhez nemcsak egy­­egy ember, nemcsak néhány kollektíva, hanem az egész társadalom tehetségének, szorgalmá­nak, alkotó erejének mozgósítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nél­kül társadalmi méretekben semmiféle átalakulás nem képzelhető el. Ebben a nehéz időszakban mi mást hívhatunk segítségül, mint a dolgozó tömegek alkotókedvét? Több, jobb munkával, intenzívebb szellemi rá­fordítással, koncentráltabb szervezéssel ismétel­jük meg magasabb szinten korábbi eredmé­nyeinket. Feladatunk: szerény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyo­mán jobb minőséget teremteni. Ha tudtunk háborúból, romokból, ha tudtunk a hiteket romboló 1956-ból, akkor most, jó ér­dekek vonzásában miért ne tudnánk ismét előbb­re lépni. Együttesen, a dolgozókat bevonva mi­nél hamarabb teremtsünk olyan helyzetet, mely­ben erősebb lesz gazdaságunk! Felerősödött az igény, hogy a hatékony cselek­vés érdekében nyerjük meg minden egyes ember jó szándékú magatartását, bizalmát. Minden mun­kahelyen legyünk képesek a fejlődés követelmé­nyeihez való alkalmazkodásra, hogy minden em­berben kialakítsuk a politikánkra, intézkedé­seinkre cselekvéssel válaszoló magatartást. Az a törekvésünk, hogy olyan társadalmi lég­kört teremtsünk, amelyben a cselekedni akaró emberek nagyobb lehetőséget kapnak. A felelős­séget érző, a jobbításon gondolkodó, a társada­lom és a közösség érdekében tenni akaró embe­rek sokasága a szocialista építés biztosítéka. Van erő a magyar dolgozókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállalni a megoldás lehető­ségeit. Keresni a kibontakozás útját. Természetes ez az érzésünk: megerősít benne történelmünk, megerősítenek szocialista, demokratikus fejlődé­sünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorlatá­nak megfelelően arra törekszik, hogy olyan tár­sadalmi mozgásirányokat jelöljön és szervezzen, amelyek távlatokat nyitnak A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibontakozás útját, sőt, az egyének útját is, pártunk politikájával összehangolva, a közösség boldogulásának irányába vigyék. Nem titok dolgozó népünk előtt, hogy a kor­mánnyal is, a párt vezetésével is többször egyez­tettük és újra egyeztettük szempontjainkat, a kormánnyal összehangoltuk a várható és a be­következett intézkedéseket. Ha kellett, vitákban, ha kellett, figyelemfelhívó eszmecserékben ad­tunk hangot állásfoglalásunknak. Nem könnyű a hozott döntések szükségességét belátni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban dolgozni, ugyanakkor tudomásul venni az ár­emeléseket. Nem könnyű újat kezdeni, esetenként munkahelyet változtatni. A szakszervezet tisz­tában van vele, hogy ezek a lépések nem népsze­rűek, nem lelkesítőek, csakhogy elkerülhetet­lenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizo­nyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelősen gondolkodni, képes túllátni az or­szághatárokon, képes tanulni mások kudarcai­ból és sikereiből. Most meg kell tanulnunk, hogy az életszín­vonal lassúbb emelkedése közepette éljünk, még­pedig keményebb munkával, célszerűbb szerve­zéssel. Ezen a nehezen jött tavaszi napon, fölmérve a reánk váró nem könnyű tennivalókat, ne a fel­adat nagysága riasszon, hanem a bizalom adjon erőt! Bizalom saját képességeinkben, bizalom a párt vezető erejében. Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehető­ségek jó kihasználásával dolgozik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb közösség dolgát, akkor az ország egésze nemcsak legyőzi a ne­hézségeket, hanem értékeinket megőrizve, ma­gunkat megedzve kerülünk ki belőlük. E feladatra hív a munkásosztály nemzetközi seregszemléje. E feladatra hív magyarságunk. E feladatra hív kötelességtudatunk. Tisztelt Nézőim, kedves Hallgatóim! Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szo­cialista országra irányul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gyorsabbá tehetik saját fejlődésünket is. Erősíthetik gazdaságunkat, és demokratikusabbá formálhatják politikai ar­culatunkat. Figyeljük, elemezzük a testvérorszá­gok eredményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. A magyar dolgozók újra meg újra kifejezik akaratukat: a szocialista országok dolgozóival éppen úgy egységben, ahogyan a nyugati világ haladó erőivel is közösségben, azt akarják, hogy ne kelljen a harmadik világháború fenyegetett­ségétől rettegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gondjainkat, bármilyen sokszor érezzük is békénket veszé­lyeztetve, soha nem tévesztjük szemünk elől, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocializmus útján van kijelölve. Köszönöm figyelmüket! A TARTALOMBÓL a Kádár János látogatása Angyalföldön (Tudósítás a 2. oldalon) I Tly fontosabb a műszaki fejlesztés gyorsítása­­ (3. oldal) A munka ünnepén — a munka hétköznapjairól (4—5. oldal) Vendégeink (9. oldal) llo GP} Gáspár Sándor átadta a Száll­T-díjakat Csütörtökön a SZOT Szál­lóban ünnepélyesen kiosztot­ták az idei SZOT-díjakat. A szakszervezeti mozgalom e kitüntetéssel azoknak az íróknak, művészeknek, tudó­soknak, a művelődésben te­vékenykedőiknek az alkotó­munkáját ismeri el, akik a dolgozók művelődésének szolgálatában kiemelkedő si­kereket értek el. Az ünnep­ségen jelen volt Berecz Já­nos, az MSZMP KB titkára és Csehák Judit, a Minisz­tertanács elnökhelyettese is. SZOT-díjat kapott Deme László nyelvész, Gregor Jó­zsef operaénekes, Juhász Judit rovatvezető-helyettes, Koltai Róbert színművész, dr. Lehoczky György orvos, R­ossa László zeneszerző, Szabó Bálint társadalomtu­dós, idős Szabó István szob­rászművész, Szőnyi G. Sán­dor vezető rendező, Tatay Sándor író, Tóth István nyu­galmazott főiskolai tanár, Tóth Valéria szobrászművész és Vitézy László filmrende­ző. A kitüntetetteket Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára köszöntötte. Beszédé­ben emlékeztetett arra, hogy a szakszervezeti mozgalom e magas elismerését immár 30. alkalommal adják át a dolgozók közművelődését kiemelkedően szolgáló tudó­soknak, alkotó értelmisé­gieknek. Ez a kitüntetés jel­képes kifejezése annak, hogy a szakszervezeti mozgalom az érdekek és az értékek körében előre sorolja a tu­dás, a művelődés szolgála­tát. Mint mondta, korunk megkívánja, hogy a mozga­lom ne csupán a szakmai is­meretek, a hagyományos kulturális értékek megisme­rését és elterjesztését segít­se, hanem hozzájáruljon hétköznapjaink új tartalom­mal való megtöltéséhez, a családdal, a különféle in­tézményekkel és társadalmi szervezetekkel együtt for­málja, erősítse és védje az élet új minőségének elemeit. Végezetül hangsúlyozta: az embereknek ma nagy szük­ségük van a kultúra értékei­re ahhoz, hogy felmérhes­sék a változó világ mene­tét és megérthessék saját sorsuk alakulását felgyor­sult világunkban. A díjaikat Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adta át. A dí­jak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. (A kitüntetetteket a 6. és a 7. oldalon mutatjuk be.)

Next