Népszava, 1987. május (115. évfolyam, 102–126. sz.)
1987-05-01 / 102. szám
V. • ' h • i : \ hrl * J ' '"! Világ proletárjai, egyesüljetek! »péntek, 1987. májusi, ■ 115. évfolyam, 102. számbára 2,20 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Minden alkotó erőre szükség van céljaink eléréséhez Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának ünnepi köszöntője A munka ünnepének előestéjén Virizlay Gyula, a SZOT titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Kedves Nézőim, kedves Hallgatóim! A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepére készülünk. Előestéjén köszöntöm Önöket a párt, a kormány, a szakszervezetek nevében. Május elseje sajátos ünnep: a munka és az emberi méltóság szülötte, az esztendő egyik legszebb napjaként él bennünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a világon, sajnos, beárnyékolt égbolt alatt. Szándékosan megrontott világpolitikai légkör, és a vele együttjáró gazdasági gondok fenyegetettségében ünnepelnek a dolgozók. De ünnepelnek! S hívunk mi is mindenkit az ünnepre. A munkát ünnepeljük, s a munkával együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk életünk minden területén jelentős gazdagodást mutat, és méltánylást érdemel. Előrehaladtunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisztenciális bizonytalanságot megszüntettük; figyelemre méltó szociálisbiztonságot teremtettünk; milliós tömegek emelkedtek fel anyagi helyzetükben, tudásban, magatartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldaláról is. Az utóbbi években nem tudtuk elérni azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk, pedig szerényebbek minden eddiginél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdálkodás eredményeinek igazságosabb, munkához kötődő elosztásában. Élnek társadalmunkban gondokkal küszködő idősek, egyedül levők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szakszervezetek is gyakrabban kérték a dolgozók megértését. Nem áltatjuk magunkat! Gyötrelmes és felelősségteljes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dolgozók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozódott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedéseket kísérő társadalmi figyelem, és a gyakran jogos türelmetlenség, tőlünk eredő gondjaink megoldatlansága miatt. Sajnos, jelenleg nem várhatók látványos vagy gyors eredmények. De él bennünk az az elhatározás, hogy ebből a helyzetből mielőbb kikerüljünk, saját erőnkből. Ez lehetséges, noha nem könnyű. Egész életünk, jövőnk szempontjából kulcsfontosságú, hogyan alakul gazdaságunk ereje, milyen eredményeket érünk el. Meg kell találnunk az eredményes cselekvés módját és lehetőségét. A kedvező változás eléréséhez nemcsak egyegy ember, nemcsak néhány kollektíva, hanem az egész társadalom tehetségének, szorgalmának, alkotó erejének mozgósítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi méretekben semmiféle átalakulás nem képzelhető el. Ebben a nehéz időszakban mi mást hívhatunk segítségül, mint a dolgozó tömegek alkotókedvét? Több, jobb munkával, intenzívebb szellemi ráfordítással, koncentráltabb szervezéssel ismételjük meg magasabb szinten korábbi eredményeinket. Feladatunk: szerény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyomán jobb minőséget teremteni. Ha tudtunk háborúból, romokból, ha tudtunk a hiteket romboló 1956-ból, akkor most, jó érdekek vonzásában miért ne tudnánk ismét előbbre lépni. Együttesen, a dolgozókat bevonva minél hamarabb teremtsünk olyan helyzetet, melyben erősebb lesz gazdaságunk! Felerősödött az igény, hogy a hatékony cselekvés érdekében nyerjük meg minden egyes ember jó szándékú magatartását, bizalmát. Minden munkahelyen legyünk képesek a fejlődés követelményeihez való alkalmazkodásra, hogy minden emberben kialakítsuk a politikánkra, intézkedéseinkre cselekvéssel válaszoló magatartást. Az a törekvésünk, hogy olyan társadalmi légkört teremtsünk, amelyben a cselekedni akaró emberek nagyobb lehetőséget kapnak. A felelősséget érző, a jobbításon gondolkodó, a társadalom és a közösség érdekében tenni akaró emberek sokasága a szocialista építés biztosítéka. Van erő a magyar dolgozókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállalni a megoldás lehetőségeit. Keresni a kibontakozás útját. Természetes ez az érzésünk: megerősít benne történelmünk, megerősítenek szocialista, demokratikus fejlődésünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorlatának megfelelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirányokat jelöljön és szervezzen, amelyek távlatokat nyitnak A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibontakozás útját, sőt, az egyének útját is, pártunk politikájával összehangolva, a közösség boldogulásának irányába vigyék. Nem titok dolgozó népünk előtt, hogy a kormánnyal is, a párt vezetésével is többször egyeztettük és újra egyeztettük szempontjainkat, a kormánnyal összehangoltuk a várható és a bekövetkezett intézkedéseket. Ha kellett, vitákban, ha kellett, figyelemfelhívó eszmecserékben adtunk hangot állásfoglalásunknak. Nem könnyű a hozott döntések szükségességét belátni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban dolgozni, ugyanakkor tudomásul venni az áremeléseket. Nem könnyű újat kezdeni, esetenként munkahelyet változtatni. A szakszervezet tisztában van vele, hogy ezek a lépések nem népszerűek, nem lelkesítőek, csakhogy elkerülhetetlenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelősen gondolkodni, képes túllátni az országhatárokon, képes tanulni mások kudarcaiból és sikereiből. Most meg kell tanulnunk, hogy az életszínvonal lassúbb emelkedése közepette éljünk, mégpedig keményebb munkával, célszerűbb szervezéssel. Ezen a nehezen jött tavaszi napon, fölmérve a reánk váró nem könnyű tennivalókat, ne a feladat nagysága riasszon, hanem a bizalom adjon erőt! Bizalom saját képességeinkben, bizalom a párt vezető erejében. Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehetőségek jó kihasználásával dolgozik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb közösség dolgát, akkor az ország egésze nemcsak legyőzi a nehézségeket, hanem értékeinket megőrizve, magunkat megedzve kerülünk ki belőlük. E feladatra hív a munkásosztály nemzetközi seregszemléje. E feladatra hív magyarságunk. E feladatra hív kötelességtudatunk. Tisztelt Nézőim, kedves Hallgatóim! Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szocialista országra irányul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gyorsabbá tehetik saját fejlődésünket is. Erősíthetik gazdaságunkat, és demokratikusabbá formálhatják politikai arculatunkat. Figyeljük, elemezzük a testvérországok eredményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. A magyar dolgozók újra meg újra kifejezik akaratukat: a szocialista országok dolgozóival éppen úgy egységben, ahogyan a nyugati világ haladó erőivel is közösségben, azt akarják, hogy ne kelljen a harmadik világháború fenyegetettségétől rettegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gondjainkat, bármilyen sokszor érezzük is békénket veszélyeztetve, soha nem tévesztjük szemünk elől, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocializmus útján van kijelölve. Köszönöm figyelmüket! A TARTALOMBÓL a Kádár János látogatása Angyalföldön (Tudósítás a 2. oldalon) I Tly fontosabb a műszaki fejlesztés gyorsítása (3. oldal) A munka ünnepén — a munka hétköznapjairól (4—5. oldal) Vendégeink (9. oldal) llo GP} Gáspár Sándor átadta a SzállT-díjakat Csütörtökön a SZOT Szállóban ünnepélyesen kiosztották az idei SZOT-díjakat. A szakszervezeti mozgalom e kitüntetéssel azoknak az íróknak, művészeknek, tudósoknak, a művelődésben tevékenykedőiknek az alkotómunkáját ismeri el, akik a dolgozók művelődésének szolgálatában kiemelkedő sikereket értek el. Az ünnepségen jelen volt Berecz János, az MSZMP KB titkára és Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese is. SZOT-díjat kapott Deme László nyelvész, Gregor József operaénekes, Juhász Judit rovatvezető-helyettes, Koltai Róbert színművész, dr. Lehoczky György orvos, Rossa László zeneszerző, Szabó Bálint társadalomtudós, idős Szabó István szobrászművész, Szőnyi G. Sándor vezető rendező, Tatay Sándor író, Tóth István nyugalmazott főiskolai tanár, Tóth Valéria szobrászművész és Vitézy László filmrendező. A kitüntetetteket Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára köszöntötte. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a szakszervezeti mozgalom e magas elismerését immár 30. alkalommal adják át a dolgozók közművelődését kiemelkedően szolgáló tudósoknak, alkotó értelmiségieknek. Ez a kitüntetés jelképes kifejezése annak, hogy a szakszervezeti mozgalom az érdekek és az értékek körében előre sorolja a tudás, a művelődés szolgálatát. Mint mondta, korunk megkívánja, hogy a mozgalom ne csupán a szakmai ismeretek, a hagyományos kulturális értékek megismerését és elterjesztését segítse, hanem hozzájáruljon hétköznapjaink új tartalommal való megtöltéséhez, a családdal, a különféle intézményekkel és társadalmi szervezetekkel együtt formálja, erősítse és védje az élet új minőségének elemeit. Végezetül hangsúlyozta: az embereknek ma nagy szükségük van a kultúra értékeire ahhoz, hogy felmérhessék a változó világ menetét és megérthessék saját sorsuk alakulását felgyorsult világunkban. A díjaikat Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adta át. A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. (A kitüntetetteket a 6. és a 7. oldalon mutatjuk be.)