Népszava, 1987. május (115. évfolyam, 102–126. sz.)

1987-05-06 / 105. szám

6 Cannes-i előzetes Cannes, a nemzetközi film­fesztiválok osztályon felüli rangadója, szigorúan ragasz­kodik az elsőséget biztosító csillagokhoz, s a különböző rendű, rangú évfordulók pa­rádéihoz. Az idén például, már a meghívó fejlécére rajzolt, koszorúval ékesített szám is jelzi: ezen a májuson éppen negyvenedszer ragyognak fel a „fesztiváli csillagocskák’’ a Cote d'Azur­tán legszebb sétányán. (Igaz ugyan, hogy az idén, már negyvenegy éves lenne a fesztivál­­, lé­vén az első seregszemle idő­pontja: 1946. Csakhogy 1950-ben a koreai konfliktus fél­beszakította a fesztiváli év­járatok folytonosságát, ami­ként az 1968-as, májusi ese­mények is sok zavart okoz­tak a filmek, filmesek pará­déjában.) Mindenesetre a holnap es­te kezdődő, kéthetes sereg­szemle a bűvös-tekintélyes negyvenedik évforduló ünne­pi szellemében szerveződött Legalábbis az előzetes prog­ram olvastán olyan érzésünk támadt: az idei rangadót — versenyben, vagy versenyen kívül — csakis a legnagyob­bak, a kortárs filmművészet igazi „csillagai" játsszák. De láthatjuk az idei feszti­válon francia Pialat a Sátán napja alatt-ját, Cisse — Ma­lit képviseli a seregszemlén — A tény­ét; Peter Greena­way Egy építész hasa című Fekete szemek A szovjet filmművészetet Abuladze híres Vezeklése képviseli a versenyprogram­ban. Abuladze mellett, ott lesz — versenyen kívül — Nyikita Mihalkov Fekete szemek című új filmje is, melyet Kosztromában forga­tott, mégpedig Marcello Mastroianni főszereplésével. A film — amint hírlik — filmjét, a japán Imamura Pint-jét. És Schroeter, Lindsay Anderson, a Taviani fivérek, Woody Allen, Peter Bogdanovich legújabb mun­káit. Csehov a Kutyás hölgy cí­mű írása alapján készült. Il­letve — ahogy Nyikita Mi­halkov elmondta az Izvesz­tyija munkatársának — „ez esetben nem egyszerűen a Kutyás hölgyről van szó, ha­nem megkíséreltünk több Csehov novella alapján, ön­álló tartalommal rendelkező művet alkotni." A filmművészet rangadója Egy rendező noteszából Például Fellini, aki nemré­giben a római Cinecittá 5-ös stúdiójában felépítette a maga, s képzeletbeli „Cine­­cittáját" — az óriás keblű, s „oltári” fenekű hölgyek, sá­patag álmodozók, szédült nagybácsik, lomhatag apák, üvöltöző feketeingesek, fi­nom hölgyek és szédült ko­­rafiak számára. Az új film. Egy rendező noteszából, avagy Federico Fellini fel­jegyzései című munka — melyet bemutatnak, verse­nyen kívül a cannes-i fesz­tiválon — tulajdonképpen az Amarcord folytatása. Hiszen Fellini fiatalságáról, pálya­kezdéséről szól. No meg a Cinecittáról, a Tevere-part filmvárosáról. Az előzetes hírek szerint: Fellini új filmjéből nem hiányoznak régi, kedves színészei sem. Például Anita Ekberg és Marcello Mastroianni. De a hajdani rimini fiatalember római kalandjaiban ott lesz Nastassja Kinski is. A fesztivál másik, szenzá­ciósnak ígérkező alkotását Francesco Rosi jegyzi. Az Egy előre bejelentett gyil­kosság krónikája — Gabriel Garcia Márquez regényéből készült. Ettore Scola Család­ja viszont — egy tipikusan olasz, polgári család nyolc­van évnyi történetét öleli fel — Vittorio Gassman, Fanny Ar­dant, Stefánia Sandrelli, Philippe Noiret, Merné Perlini és Carlo Dap­­porto segédletével. Wim Wenders — Ég Berlin felett című új filmje — Peter Handkével közösen írt for­gatókönyv alapján készült. Az Utolsó tekercs Andrej Koncsalovszkij — Nyikita Mihalkov testvér­bátyja — viszont London északi részén, az Elstree­­stúdiókban forgatta a Duett egy szólistáért című új film­jét, mégpedig Julie Andrews, Max von Sydow, Alan Bates és Rupert Everett főszerep­lésével. A Le Figaro előzete­se szerint így foglalható ösz­­sze Andrej Koncsalovszkij új filmjének lényege: köny­­nyek, kiáltás, feszültség. Élénk és szenvedélyes pár­beszédek. (A történet főhő­se egy híres hegedűművész­nő, aki súlyos betegség kö­vetkeztében megbénult. S a pszichiáter­­ rá akarja bír­ni páciensét, hogy fogadja el ezt az állapotot, s éljen to­vábbra is normális életet.) Egy évnyi szünet után — a magyar film újra jelent­kezik az idei fesztiválon. A versenyprogramban szerepel — május 15-én — Makk Károly az Utolsó tekercs című filmje, melyet Déry Tibor műve alapján forga­tott, Tóth János operatőr közreműködésével. S a hírek szerint bemutatják az idei cannes-i fesztivál program­jaiban Gazdag Gyula Hol volt, hol nem volt című filmjét és Maár Gyula Ma­lom a pokolban-ját, továbbá Nagy Gyula Ujj-hullám animációját. Mert az idén is több program — a kritikusok hete, a rendezők sorozata stb. — színesíti, gazdagítja fesztivál prog­ramját, melynek zsűrielnö­ke: Yves Montand, G. I. SZOT-ösztöndíjasok a Rátkay Klubban Május 11-én este 7 órától rendezik meg a budapesti Rátkay Klubban a SZOT- ösztöndíjasok estjét. A Má­tyás István által szerkesztett és vezetett műsorban fellép és bemutatja műveit Birta­lan Ferenc, Kalász László, Darai Lajos Mihály, Novák Béla Dénes és Vasy Géza. Közreműködik: Kovács Ti­tusz, Oszter Sándor, Mohai Gábor, Pálfy Margit és a Lyra Trió. Egy asszony két kecskéje címmel vidám bukovinai, moldvai, szé­kely történetekből összeállított műsorral lép fel több helyütt az országban Ferenczy Csongor és Káka Rozália. A bemutatót az Egyetemi Színpadon tartották. OLVASTAM A Romanovok pusztulása Vannak a történelemben gyűlölt nevek, amelyek vi­selőik személyes kvalitásai­tól, szándékaitól függetlenül is képesek kiváltani a nép haragját. Ezek közül való a XX. század elejének Orosz­országában a Romanov név. A nagy uralkodókat, felvilá­gosult despotákat egyként a trónra küldő család neve kormányzásuk utolsó évtize­deiben egyet jelentett a bör­tönnel, a száműzetéssel, az akasztófák uralmával, a kér­lelhetetlen és cinikus osto­basággal. Nem véletlen te­hát, hogy az 1917-es forra­dalmak első követelése, hogy 23 évi uralom után mondjon le II. Miklós, a Romanov­­ház utolsó cárja, öccse, Mi­hály, aki követhette volna a trónon, jó időben felismerte, hogy milyen veszélyeket rej­tene a korona felvétele, így elhárította magától a meg­tiszteltetést. A lemondott cár és csa­ládja előbb védőőrizetbe ke­rült, majd a második forra­dalmat követően valóságos fogságba. M. K. Kaszvinov érdekesen megírt, a Kossuth Könyvkiadónál most megje­lent könyve ennek a fogság­nak az eseményeiről, és az ehhez vezető útról állít ösz­­sze izgalmas krónikát. II. Miklós és nem kevéssé gyűlölt német felesége elke­rülték azt a szégyent, amit a párizsi vesztőhelyen elszen­vedett XVI. Lajos és koronás hitvese: nem volt nyilvános tárgyalásuk, nem rendeztek demonstrációt kivégzésükről — mindezt azonban — még­ha közvetetten is — a men­tésükre igyekvő fehéreknek köszönhetik. Ezek támadása akadályozta ugyanis meg, hogy Jekatyeringrádból az ország belsejébe szállítsák őket, így bírósági eljárás nélkül döntött a helyi szov­jet kivégzésükről. Haláluk lezárt egy törté­nelmi korszakot Oroszor­szágban, és elindított egy máig sem befejezett vita- és találgatássorozatot arról, hogy mi lett volna, ha a Ro­manovok mégsem pusztul­nak el, ha a menteni igyek­vők ügyesebbek, ha az új kormány türelmesebb. En­nek a vitasorozatnak értékes adaléka Kaszvinov könyve a Huszonhárom lépcsőfok a halálba. (pallagi) Pályázat idegen nyelvek gyakorlásának elősegítésére Idegen nyelvek gyakorlásá­nak elősegítésére hirdetett pályázatot az Állami Ifjúsá­gi és Sporthivatal. A pályázattal azokat az if­júsági közösségeket kíván­ják segíteni, amelyek szere­pet vállalnak idegen nyelvi ismeretek megőrzésében és fejlesztésében. Az ÁISH a Központi Ifjúsági Alapból támogat minden olyan kez­deményezést, amely az ide­gen nyelvek gyakorlásának kollektív formáit kívánja megteremteni, s amely a nyelvgyakorlás hatékonyabb, újszerűbb módjainak kidol­gozására törekszik. A pályázatokat — pontos címmel ellátva — május 15- ig a megyei tanács v. b. ifjú­sági és sportosztályára (Bu­dapesten a Fővárosi Tanács V. B. Ifjúsági és Sporthiva­tal) kell küldeni. Az elbírá­lásban szakértők működnek közre, és a döntésről vala­mennyi pályázó június 15-ig értesítést kap. Bár a panoptikumban Furcsa s groteszk színpadi játék résztvevője lehetett a táncrajongó, ha tudomást (s hozzá jegyet is) szerzett Do­minique Bagouet és társulata Thália színházi vendégsze­repléséről. A Montpellier-ben működő táncegyüttes szünet nélküli, hetvenperces, tavaly készült kompozícióval mutat­kozott be hazánkban. A kö­zönség előadás alatti reagá­lásaiból ítélve — úgy tűnt — egyszerre szolgáltattak jól­eső elégtételt a kifejező mo­dern tánc s a balettművészet híveinek is. Végre egy re­mek, filozofikus, modern mű! — hangzott az egyik ol­dalon. Még szerencse, hogy mi nem ezt csináljuk! — nyugtázták mosolyogva a másikon. S hogy hol is az igazság? Pil­lanatnyilag úgy érzem, a ma­ga módján mindkét „tábor­ban” egyszerre. Egyetlen da­rab alapján ugyanis min­denképp nehéz tárgyilagosan megítélni őket. Ráadásul an­nak a veszélye is fennáll, hogy erényeik ugyanúgy fél­reismerhetők, mint hiányos­ságaik. Annyi azonban máris nyil­vánvaló, hogy a Companie Bagouet a kortárs táncmű­vészetnek abba a vonulatá­ba tartozik, amelyet többek között a nálunk is járt Bé­csi Táncszínház, a Brémai Táncszínház, a francia Ara­­guy Marin és társulata, vagy a Hollandiában működő Krisztina de Chatel együtte­se és mások képviselnek ma Európában. Valamennyiük közös jellemzője, hogy szí­vesen komponálnak kortárs zenére, hogy a balett-tech­nikát szinte abszolút módon elvetik, s így értelemszerűen a XX. századi színpadi tánc­művészet forrásaiból (pél­dául az amerikai modern tánc, az európai mozdulat­művészet, a pantomim, a dzsessztánc stb. technikájá­ból, illetve ezek keveréké­ből) alakítják ki saját tech­nikájukat és stílusukat. Közeledve bizonyos zenei és képzőművészeti irányok­hoz (mint például a mini­mal art Krisztina de Chatel­­nél), az abszurd színházhoz (Magny Marinnél), az exp­resszív mozgásszínházi tö­rekvésekhez (Brémai, Bécsi Táncszínház), vagy épp a kortárs irodalmi avantgárd formalista kísérleteihez (Companie Bagouet), közös a művészi cél is: sajátos techni­kájuk segítségével szigorúan a mához szólni! Mai életér­zéseket, korunk politikai­­szociológiai-pszichológiai je­lenségeit, ember,ember, ember és környezet, ember és társadalom mai állapotát bemutatni a tánc s a tánc­színház eszközeivel. Ezek után nézzük, mit va­lósított meg mindebből a fiatal francia társulatvezető és koreográfus, számos hazai és nemzetközi koreográfusi díj tulajdonosa, aki — felké­szültségét tekintve — akár klasszikus, akár modern tán­cosnak is vallhatja magát. Aki — mesterei között — Balanchine-t, Béjart-t, sőt, a modern tánc híres „úttörőit", Merce Cunninghamet, Anne Béranger-t vagy Jennifer Müllert is bátran említheti, ők a kortárs európai és ame­rikai táncművészeinek ab­ban az értelemben is vezér­­egyéniségei, hogy markáns művészi koncepcióval ren­delkeznek és nemcsak jelleg­zetes (és rendkívül magas színvonalú) technikát és stí­lust, de iskolát is teremtet­tek. Bagouet táncszínházában viszont még nem beszélhe­tünk igazi, gazdag és válasz­tékos nyelvezetről. Inkább csak érdekes, sokszor „jópo­fa" mozdulati ötlettár az, amit felsorakoztat; a kifeje­ző táncból, a pantomimből, a hétköznapi gesztusokból táp­lálkozó (bár kétségtelenül következetesen használt) mozgáselemek sora: kézfej­csavarások, ujj­ játékok, gör­csös öklözések, bájmosolyok, karívelések, atletikus guru­lások és dobbantások, tétova totyogások és titokzatos egy­­másra bámulások .. . De kik a figurák, akiket Bagouet megjelenít? Kik a holdkóros, álomittas bál „vendégei”? Soroljuk: négy önfeledt mosolyú, mezítláb táncikáló-dzsesszelő baleri­na; két taftós-frakkos báli pár; két bábumozgású, szó­­nokosan mesterkélt bohóc­automata és három fekete ruhás-csuklyás „kopóma­­dár" (élénk kézfejgesztusok­kal s túlzott, ezért komikus­nak ható arc- és szemjáték­kal). Továbbá szexuálisan kielégületlen fiatal nők, akik réveteg szemmel „élnek be­le” a világba, amelyet ezút­tal három fegyencruhás, zsákkabátos kis kínai férfi s a kápók uniformizálnak szá­mukra „szürkévé” és kegyet­lenné. Magányukból a zöld-fehér csíkos ruhás „bajnok” sem zökkenti ki őket (egyébként nincs is szándékában, hiszen csak úgy, magának szökdé­csel és bukfencezik, önhit­­ten eltelve szépségével és férfiasságával). S végül szürke és zöld szí­nű ,,tükörképek" is megjelen­nek: egy fiatalkorú banda egymással testben-lélekben azonosulni akaró-tudó mo­no-, homo- és biszexuális tagjai; majd — nocsak — egy dinamikus mozgású lány, öltözékéről ítélve a bajnok párja. Kik is tehát a koreográfus teremtményei? Elveszettek és egymáshoz tartozók, mes­terkéltek és mesterkéletle­nek, örök bohócok és örök kortévesztők, lelki nyomoré­kok és megnyomorítók, győztesek és legyőzöttek. Egyszóval emberek — mond­hatnánk —, akik a darab fi­náléja szerint egytől egyig pusztulásra vannak ítélve.­­ Emberek, akikre viszont mégse akarunk hasonlítani. Mondhatnánk, igen, ha a darab láttán el is jutnánk a koreográfus bárminemű gon­dolatmenetének felismerésé­hez, s az általa irányított né­zői önvizsgálathoz. Ha ... ! Igen, ha egyáltalán eljut­nánk idáig, és nem fárad­nánk bele hamarabb a tü­relmet bizony sokszor pró­bára tevő jelenetek megfej­tésébe, ha nem képednénk el a sok blöffgyanús gesztus és mimika láttán, ha a figu­rákban valódi típusokra ta­lálnánk az esetlegesség s a felszínesség helyett... Mindenesetre érthető, hogy e különös bál e különös pa­noptikumban még sokáig egyik legvitatottabb esemé­nye lesz a Táncfórum szer­vezte vendégjátékoknak. Ér­tékeléséhez biztos receptet egyelőre magam sem ajánl­hatok. Talán ha a műfaj (a táncszínház) és a stílus (a táncexpresszionizmus) leg­jobb, ám számunkra bizo­nyára mindeddig megfizet­hetetlen, nemzetközi rangú társulatai is bemutatkozhat­tak volna már nálunk, biz­tosabban mondanánk igent vagy nemet épp a montpel­­lier-i társulatra. Addig azon­ban vigyázat! A nyitottság mindig, tehát most, az átla­gosnál szokatlanabbal szem­ben is, az egyetlen lehetsé­ges kritikusi és nézői alap­állás. Kaán Zsuzsa A Compagnie Bagouet vendégjátéka SZERDA, 198­7. MÁJUS 6. NÉPSZAVA Berzsenyi—Helikon napok Berzsenyi Dániel születése napjának tiszteletére a róla elnevezett irodalmi és művé­szeti társaság és a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum há­romnapos irodalmi ünnep megszervezését kezdemé­nyezte. A gondos előkészítő munka eredményeként má­jus 7-e és 9-e között az iro­dalom, a költészet lesz a fő­szereplő Keszthelyen. . A Festetics-kastélyban, a város iskoláiban, könyvtárá­ban és közművelődési in­tézményeiben felolvasóestek, irodalmi műsorok, koncertek és irodalmi viták várják az irodalmárokat és a közönsé­get. Többek mellett fellép Faragó Laura, Sólyom Nagy Sándor, Király Csaba, Jancsó Adrienne, ifj. Fasang Árpád, Papp János, a budapesti For­rás Kör, a Musica Antiqua, a keszthelyi baráti kör ének­kara és a keszthelyi zeneis­kola tanárainak kamaraze­nekara. A város és a város környé­ki falvak iskoláiban rendha­gyó irodalomórákon találkoz­nak a tanulókkal a Berzsenyi —Helikon napokon részt vevő írók, költők. A kastély előtti könyvsátorban a Ber­zsenyi Társaság kiadványait árusítják. Május 8-án a Ma­gyar Rádió a keszthelyi He­likon könyvesboltból közve­títi a Könyvről könyvért cí­mű irodalmi vetélkedőműso­rát. Ugyanezen a napon ítéli oda a társaság elnöksége a Mi a haza ma? című pá­lyázat díjait. Más szervek mellett díjat ajánlott fel a SZOT és a Népszava szer­kesztősége is a legjobb pá­lyaművek jutalmazására. (pallagi) Nyári balatoni kulturális programok Bár a Balatonnál még csak a nem hivatalos előszezon­nál tartunk — az idénynyitó május végén lesz —, a Bala­toni Intéző Bizottság titkár­sága, a művészeti szövetsé­gekkel, műsorirodákkal, a kulturális és idegenforgalmi szervekkel egyeztetve már összeállította a nyári kulturá­lis és szórakoztató progra­mot. Az üdülési idény folyamán a művelődési központokban, a múzeumokban és a galé­riákban több mint 50 képző-, ipar- és népművészeti kiál­lítást rendeznek. Csupán a szántódpusztai idegenforgal­mi és kulturális központban 10 kiállítást láthat a közön­ség. Szántód partjainál cím­mel a Magyar Nemzeti Galé­ria festménygyűjteményéből rendeznek tárlatot. Kiállítás mutatja be egyebek között a balatonendrédi csipke, a szántódi rév, a szántódpusz­tai cselédtelepülés történetét, valamint a Dél-Dunántúl népművészetét. Boglárlellén a Tóparti Ga­lériában a Szépművészeti Múzeum és az Esztergomi Keresztény Múzeum gyűjte­ményéből válogatott műalko­tásokat állítanak ki, s az idén is számos képzőművé­szeti tárlatnak ad helyet a Vörös és a Kék Kápolna. A boglárlellei szabadtéri szín­padon több alkalommal an­tik görög drámákat mutat­nak be a kaposvári Csiky Gergely Színház művészei. A nyár folyamán a Bala­tonnál 39 komolyzenei kon­certet adnak az Országos Filharmónia rendezésében. Tihanyban, Keszthelyen, Kő­röshegyen és Boglárlellén az idén is folytatódnak az or­gonahangversenyek. A bala­toni programhoz kapcsolód­nak a veszprémi vár Zenélő Udvarában sorra kerülő ze­nei estek. A nagyobb kon­certeket azonban az idén a veszprémi vár rekonstruk­ciója miatt a Veszprémi Vegyipari Egyetem aulájá­ban rendezik. Keszthelyen a június 12-én kezdődő több­hetes nemzetközi Helikon Zenei Fesztivál kínál gaz­dag programot, amelyből ki­emelkedik a VII. Interfórum, a fiatal előadóművészek nemzetközi seregszemléje. A városban július 28-tól ismét megrendezik Cziffra György mesterkurzusát, amelynek résztvevői több nyilvános hangversenyt is adnak. Az operett híveinek a sió­foki Kálmán Imre- és Lehár Ferenc-gálaműsorok szerez­nek örömet. A szórakoztató könnyűzene kedvelőinek az Országos Rendező Iroda mintegy 400 koncertet ren­dez neves együttesek és szó­listák részvételével. A szak­­szervezeti és vállalati üdü­lőkben mintegy 150 zenés műsoros előadásokon szóra­kozhatnak a beutalt vendé­gek.

Next