Népszava, 1987. augusztus (115. évfolyam, 180–204. sz.)

1987-08-01 / 180. szám

2 Újabb szovjet kezdeményezés Génfben a hadászati fegyverzetek korlátozásáról (Folytatás az 1. oldalról) mindkét oldalon 1600—1600 legyen. A megmaradó hadá­szati hordozóeszközökre szerelhető nukleáris robba­nótöltetek számát mindkét oldalon 6000—6000 egység­ben kellene korlátozni a szovjet elképzelés értelmé­ben. A szovjet fél kötelezettsé­get vállal arra, hogy pon­tosan a felére csökkenti sa­ját nehéz interkontinentális ballisztikus rakétáit. — A szovjet lépés — hangsúlyoz­ta Obuhov — számításba ve­szi a tárgyalások során ame­rikai részről hangoztatott aggodalmakat, továbbá a megállapodás kívánatos vol­tát. A kölcsönösen elfogadha­tó megállapodás elérésének céljait szolgálja a szovjet tervezetnek az a cikkelye is, amelynek értelmében a fe­lek a megállapítandó korlá­tozások keretei között saját belátásuk szerint fogják meghatározni a csökkenté­sek után birtokukban mara­dó hadászati támadófegy­verzetek struktúráját. Ter­mészetesen a saját hadásza­ti támadófegyverzet struk­túrájának megállapításával kapcsolatos szabadság mind­két fél számára egyenlő lesz. A fentebb kifejtett általá­nos korlátokon kívül szigorú korlátozást rónak majd ki a hadászati támadófegyverze­tek olyan fajtájára, mint amilyenek a 600 kilométer­nél nagyobb hatótávolságú, tengeri telepítésű manővere­ző robotrepülőgépek. A nagy hatótávolságú tengeri telepítésű manőverező robot­repülőgépek hatékony kor­látozása szükséges ahhoz, hogy megbízható módon el­­torlaszoljuk a jövendő szer­ződés megkerülésének egy lehetséges csatornáját, biz­tosítsuk a szerződés tartós­ságát és életképességét. Ebben mindkét fél csakis érdekelt lehet. A tervezetben részletesen kidolgozták azokat a szabá­lyokat, amelyek alapján a hadászati támadó fegyvere­ket a megfelelő általános szintekbe beszámítják. Fi­gyelembe vették a nehéz­bombázók fegyverzetére vo­natkozó számításokkal kap­csolatban Reykjavíkban ki­alakult elvi egyetértést is. A hadászati támadó fegy­verek szaporításának hajszá­ját akarják megakadályozni azok a részek, amelyek ti­lalmat mondanak ki ilyen eszközök új típusaira. Olyan körülmények között, amikor a nukleáris fegyve­rek csökkentéséről van szó, elsődleges jelentőséget kap­nak az ellenőrzés kérdései. Ezzel kapcsolatban a szovjet fél messzemenő lépéseket ja­vasol, beleértve a helyszíni ellenőrzést is. A szovjet tervezetben vilá­gosan tükröződik az, hogy objektíven létező kölcsönös kapcsolat áll fenn a hadá­szati támadó fegyverzetek problémája, az űrfegyverke­zési hajsza betiltása és a ra­kétaelhárító védelmi rend­szerekről kötött szerződés ér­vényének megerősítése kö­zött. Ugyanúgy, mint a koz­mikus fegyverekről kötendő, általunk beterjesztett megál­lapodás tervezete, a jelen tervezet is leszögezi: a felek hadászati támadó fegyverze­tének radikális csökkentése csak akkor lehetséges, ha egyetértés alakul ki abban, hogy a világűrben is meg­fékezik a fegyverkezési haj­szát, s egyben biztosítják az ABM-szerződés hatékony be­tartását. Obuhov hangoztatta: a szovjet fél az utóbbi időben a Genfben folyó tárgyalások mindhárom területén új kez­deményezéseket tett. A szov­jet fél tettekkel bizonyítja azt, hogy — amint arról Mi­hail Gorbacsov 1986. január 15-én kelt nyilatkozatában beszélt — 2000-re nukleáris fegyverektől mentes világot akar. A szovjet delegáció ar­ra számít, hogy az új szovjet javaslatokra amerikai rész­ről építő szellemű, pozitív válasz érkezik — mondotta Obuhov. Bécsi utótalálkozó VirtiíVik­ felszólalás a harmadik tanácskozási szakasz záróülésén Szeptember 22-én folytatódik a munka Nyilvános záróü­léssel ért vé­get pénteken az európai biz­tonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó utó­találkozó harmadik szaka­sza. A tanácskozásokat szep­tember 22-én folytatják, az­zal a céllal, hogy az év vé­géig kidolgozzák és elfogad­ják a záródokumentumot. A záróülésen a 35 állam képviselői közül húszan szó­laltak fel, megvonva a ta­nácskozások mérlegét és ki­fejtve elgondolásaikat a to­vábbi feladatokról. Általá­nos volt bizonyos csalódott­ság afelett, hogy a találko­zót nem sikerült még befe­jezni. A NATO-országok, eddigi taktikájukat folytat­va, az emberi jogi kérdések­re helyezték a hangsúlyt. Az amerikai küldöttségvezető világosan értésre is adta, hogy addig nem járulnak hozzá a záródokumentum elfogadásához, amíg nem ta­pasztalnak érdemi haladást ezen a területen, mindenek­előtt a Szovjetunió vonatko­zásában. A szocialista orszá­gok képviselői, közöttük Bo­­huslav Chnoupek, csehszlo­vák külügyminiszter, azért szálltak síkra, hogy a hel­sinki folyamat valamennyi kérdését kiegyensúlyozottan kezeljék, kapjanak megfele­lő hangsúlyt a katonai biz­tonság kulcsfontosságú kér­dései, valamint a gazdasági­kereskedelmi együttműkö­dés fejlesztése is. A szocia­lista államok képviselői em­lékeztettek arra, hogy építő, kompromisszumos javasla­taikkal már kezdettől lendü­letet akartak adni a tanács­kozásnak, ám a nyugati ha­logatás máig nem engedte kibontakozni a munkát. Nyugati részről egyébként a mérleg megvonásánál ugyancsak elismeréssel mél­tatták a tényt, hogy elvi egyetértés van a katonai bi­zalomépítéssel, valamint a hagyományos leszereléssel foglalkozó fórumok összehí­vásában és gyakorlati tervek érlelődnek a gazdasági kap­csolatok bővítésére. Ezúttal is megnyilvánult, hogy a semleges és el nem kötelezett országok tárgyila­gos, a kompromisszumokat kereső magatartása sokat se­gíthet a bécsi konferencia sikerében. Alois Mock, oszt­rák alkancellár és külügy­miniszter beszélt arról, ami­­ről más nyugati szónokok szót sem ejtettek: hogy meg­javult a kelet-nyugati vi­szony és egész Európában világosan megnyilvánul az együttműködés szándéka. A Szovjetunióban kibontakozó belső átalakításnak nem le­becsülendő jelentősége van a nemzetközi kapcsolatokra, a helsinki folyamatra, han­goztatta Mock, aki egyúttal megújította a meghívást: ta­nácskozzék a két új, a biz­tonságról és a leszerelésről tárgyaló fórum Bécsben. A szovjetunióbeli változá­sok belső és nemzetközi ki­hatásainak jelentőségét, si­kereit méltatta többek kö­zött felszólalásában Erdős Andre magyar nagykövet is. Az óriási figyelem, amely e változásokra Bécsben is irá­nyul, tükrözi azok jelentősé­gét, hangoztatta, s egyúttal óvott a törekvésektől, hogy egyesek a maguk politikai céljaira próbálják kihasz­nálni a fejleményeket. A zá­ródokumentum csak a kü­lönböző törekvések, gyakran ellentmondó érdekek össze­egyeztetéséből születhet, csak korunk realitásain ala­pulhat, mondotta. Hazánk üdvözli a katonai biztonság­ról és leszerelésről tervezett tárgyalásokat, híve a gazda­sági és kereskedelmi együtt­működés bővítésének, kész messzemenően hozzájárulni az emberi jogok, kapcsola­tok bővítéséhez, tekintet nél­kül nyelvre, vallásra, vagy arra, többséghez vagy ki­sebbséghez tartozókról van-e szó, hangsúlyozta a magyar nagykövet. (MTI) A­m­­­­ri­ka­i reagá­lás Ronald Lehman, a hadásza­ti fegyverek kérdésében il­letékes amerikai tárgyalócso­port vezetője, pénteken Genf­ben tartott sajtóértekezletén kijelentette: a szovjet fél ál­tal beterjesztett szöveg vilá­gosan rögzíti Moszkva állás­pontját, és remélhetőleg elő­mozdítja a munkát. Az ame­rikai diplomata azonban el­utasította azt, hogy a hadá­szati fegyverek ötvenszáza­lékos csökkentését összekap­csolják az űrfegyverek ügyé­ben kötendő megállapodás­sal. Leszögezte: Washington sohasem fogja osztani azt a nézetet, hogy az egyik tár­gyalási témakör „túszként tartsa fogva" a másikat. A­rab-öböl Amerikai helikopter balesete A Perzsa (Arab)-öbölben le­zuhant egy amerikai kato­nai helikopter. Egy katona meghalt, három eltűnt, ötöt kimentettek a vízből — je­lentette be a Pentagon. A Sea King típusú szállí­tó helikopter a kilenc hajó­ból álló közel-keleti ameri­kai hadiflotta vezérhajójára, a La Salle-ra készült leszáll­­ni, amikor eddig még isme­retlen okból a tengerbe zu­hant. A La Salle közelében haladó Kidd rombolóról azonnal felszállt és a sze­rencsétlenül jártak segítsé­gére sietett egy másik he­likopter. Az eltűnt személye­ket még keresik. Amerikai részről nyoma­tékosan hangsúlyozták, hogy egyszerű baleset történt, amelynek tisztázása folya­matban van A helikopter nem vett részt aknamente­­sítő munkálatokban, vagy bármilyen harci cselekmény­ben, hanem anyagot és ka­tonákat szállított a száraz­földről a vezérhajóra. A Pentagon nem közölte, hon­nan indult a helikopter. A hírügynökségek feltételezése szerint a szóban forgó szá­razföld Bahrein, ahol a tér­ség legjelentősebb amerikai logisztikai támaszpontja ta­lálható. (AFP, UPI, Reuter) SZOMBAT, 198­7. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA Karpov nyilatkozata Ha az Egyesült Államok ra­gaszkodik ahhoz, hogy az NSZK-ban lévő Pershing 1A típusú rakéták robbanófejeit kivonják az átfogó „nulla­megoldás” jegyében készülő rakétaszerződés hatálya alól, akkor lehetséges, hogy a Szovjetunió azt fogja java­solni: ellentételezésként hagyják meg az NDK-ba és Csehszlovákiába telepített hadműveleti-harcászati ra­kétákat — jelentette ki pén­teken Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium leszerelési és fegyverzetkor­látozási főosztályának veze­tője a Reuter-irodának adott nyilatkozatában. Karpov, aki moszkvai kül­­ügyminisztériumi irodájá­ban fogadta a Reuter tudó­sítóját, megismételte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy a két nagyhatalom szá­molja fel az összes 500 és 5000 kilométer közötti — vagyis közepes hatótávolsá­gú és hadműveleti-harcásza­ti rakétáját. — Ha azonban az amerikaiak meg akarják tartani a Pershing 1A rob­banófejeket, akkor más megközelítés válik szüksé­gessé, például felmerülhet az NDK-ban és Csehszlová­kiában telepített, rövidebb hatótávolságú rakéták meg­hagyása — mondta a szovjet diplomata, aki korábban kormánya küldöttségét be­­vezette a genfi tárgyaláso­kon. Karpov visszautasította azt az amerikai érvelést, hogy a Pershing 1A rakéták robbanófejei — bár ameri­kai ellenőrzés alatt marad­tak — egy harmadik or­szággal, nevezetesen az NSZK-val kötött egyezmény értelmében különálló fegy­verrendszerhez tartoznak, és sorsukról nem lehet dönte­ni olyan tárgyalásokon, amelyeken kizárólag a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vesz részt. Karpov hangoztatta: a Szovjetunió szövetségesei aligha mutat­nának készséget egy olyan helyzet elfogadására, amely­ben a határ túloldalán to­vábbra is ott van 72 darab nagy erejű amerikai robba­nófej. Karpov közlése sze­rint az NDK és Csehszlová­kia területén mintegy hat­van SS—12-es rakéta talál­ható. Ezek hatótávolsága — hasonlóan a Pershing 1A- hoz — körülbelül 900 kilo­méter. Az újabb Gorbacsov—Rea­gan találkozóig aláírásra kész állapotba kellene ke­rülnie a szerződésnek — mondta Karpov, és hozzátet­te: addigra ugyancsak ki kellene dolgozni egy másik, a hadászati és az űrfegyve­­rekről kötendő egyezmény alapelveit is, hogy azokat a két vezető a csúcstalálkozón jóváhagyhassa. (MTI, Reuter) Letartóztatások Paraguayon Több száz ember tüntetést tart­ott a paraguayi főváros­ban Alfredo Stroessner tá­bornok rendszere ellen. A rendőrség 14 ellenzéki vezetőt letartóztatott, köztük Domingo Lainót, a Nemzeti Megegyezés tömörülés egyik vezetőjét, aki ötéves szám­űzetés után három hónappal ezelőtt tért vissza Paraguay­ba. Készültségbe helyezték a hadsereget. (Reuter, TASZSZ) Donald Regan is védi Reagant Donald Regan, a Fehér Ház volt személyzeti főnöke is azt állította: Reagan elnöknek nem volt tudomása arról, hogy a titkos iráni fegyver­­eladások bevételeit a nicara­­guai ellenforradalmárok tá­mogatására fordították. Az iráni­ kontra üggyel foglalkozó kongresszusi bizott­ság előtt a volt stábfőnök csütörtökön kijelentette: az elnök ,,teljes meglepetéssel és döbbenettel fogadta a hírt, tavaly november 24-én. Tu­dom, filmszínész volt. Még­is .. . Láttam a reakcióját. Nem tudhatott róla." Regan februárban mon­dott le, miután az első vizs­gálatot lefolytató Tower-bi­­zottság az ő személyét tette felelőssé a botrány nyomán napvilágra került ,,fehér ház­beli zűrzavaros állapotokért". A volt személyzeti főnök szavai szerint a Fehér Ház napi ülésein csak általában említették a kontrák helyze­tét, de jelenlétében egyszer sem közölték az elnökkel, miként kapnak az ellenfor­radalmárok támogatást az 1984-es kongresszusi tilalom után. Egy kérdésre válaszolva Regan közölte: nem emlék­szik, hogy az elnök valaha is firtatta volna, honnan kap­nak pénzt a kontrák. Arról persze tudott, hogy gazdag megánszemélyek erőfeszíté­seket tettek támogatásuk ér­dekében. (MTI/ AFP) Nem mi írjuk... ... hanem Kim De Dzsung, a dél-koreai ellenzék egyik vezetője, aki a Cson Tu Hvan-rendszer tarthatatlanságát elemzi, és vázolja elképzeléseit INTERNATIONAL Rerale­­Tribune az Európában megjelenő amerikai lap, az hasábjain, írását kissé rövidítve közöljük. Igazi demokráciát Dél-Koreában ! Reményteljes tény, hogy Cson Tu Hvan elfogadta né­hány reformjavaslatunkat, ezzel talán meg lehet indul­ni a demokrácia helyreállí­tásának útján. Persze, egy dolog elfogadni, és megint más megvalósítani valamit. Az elfogadott indítvány még nem maga a demokrácia. Ha meg akarjuk védeni ezt az egyezséget, feltétlenül el kell távolítani Csont és embereit a hatalom közeléből és az el­nöki mandátum hátra lévő hónapjaira egy ideiglenes ügyvivő kabinettel kell fel­váltani, amelyet pártonkívü­­liekből állítanának össze. Csen rendszere valójában katonai diktatúra, bármeny­nyire igyekszik is most pol­gári színeket a pályára en­gedni. Csen egyébként rend­kívül kiszámíthatatlan em­ber. Emlékezzünk csak arra, hogy az utóbbi két évben négyszer is visszakozott, ami­kor utódjának kiválasztása került a napirendre. Az al­kotmánnyal kapcsolatban is ingadozott álláspontja. Kez­detben a jelenlegi alkotmány mellett kardoskodott, később a parlamenti kormányzást támogatta, most meg bele­egyezett a közvetlen elnök­­választásba. Csen és rendsze­re hajlamos eldobni elveit, csakhogy túlélje a válságot. Ezek a jelenségek és tények egyáltalán nem nyugtatják meg a dél-koreaiakat, akik mostanában meglehetősen szkeptikusak Csen ígéretei­vel kapcsolatban. Négy terü­leten különösen aggasztóak a fejlemények.­­ Először is hatalmas sza­kadék tátong a kormány és az ellenzék között a politi­kai foglyok szabadon bocsá­tásának ügyében. A kormány ugyanis eleve leszűkítené az érintettek körét. Ugyancsak kérdéses a kormány „jó szán­déka" a gyülekezési szabad­ságot illetően. Mi nem ,,köny­­nyező tömegfelvonulásokat akarunk”, és a roha­mrend­­­őrök társasága nélkül is meg­lennénk, ha hagynának. Azt is szeretnénk, ha biztosíta­nák ezeket a jogokat a mun­kásoknak és a parasztoknak is. — A következő probléma a választásokkal kapcsolatos. Vajon zökkenőmentes lesz-e az alkotmányjogi reform? Elfogadja-e a rezsim a szabad és igazságos választási játék­­szabályokat? — Harmadszor: felmerül a kérdés, hogy a rendszer, amelyet a kudarc szele már megcsapott, megtartja-e ed­digi ígéreteit. Tudjuk, hogy 1963 óta, Pak Csöng Hi és Csen Tu Hvan alatt egyetlen kormány sem járult hozzá az igazságos választások meg­tartásához. Az igazságos sza­vazások ugyanis feltételez­nek egyfajta helyi autonó­miát, az pedig, mint tapasz­taljuk, nem létezik, mivel a kormány monopolizálta az összes politikai intézményt. — Végül, de nem utolsó­sorban: vereség esetén vajon átadja-e Csen a hatalmat az ellenzéknek? A jelek arra utalnak, hogy ez a katonai rendszer nem versenynek, hanem olyan összecsapásnak tekinti a voksolást, amely ve­reség esetén beláthatatlan (értsd: rossz — a szerk.) kö­vetkezményekkel járhat. A következő hónapok a bi­zonytalanság jegyében tel­nek majd, ebben biztos va­gyok, ezért megelőző lépé­sekre van szükség. Először is: Csen Tu Hvan elnöknek olyan kormányt kell kinevez­nie, amelyben a saját pártja­belieken kívül az ellenzék soraibeliaknak és füg­getlen politikusoknak is helyet kellene adnia. Má­sodszor: át kellene adnia a tényleges kormányzást ennek a kabinetnek, míg az ő szerepe csak az lenne, hogy jóváhagyja annak döntéseit. Egy ilyen „koalíciós" kormány minden­képpen megpróbálkozhatna a nemzeti közmegegyezés alap­jainak lerakásával, az igazi alkotmányos rend megterem­tésével. Ez utóbbi lenne a garancia arra, hogy a feb­ruárban megválasztandó el­nököt ne válthassa fel me­gint egy erős kezű ember! Az Egyesült Államok a jö­vőben is meghatározó szere­pet játszhatna az események menetének irányításában. Mélyen meghatott, hogy Wa­shington támogatta fárado­zásainkat, és hogy határozot­tan visszautasította a poli­tikai kérdések katonai meg­oldását. Az onnan jövő nyo­más nagyban elősegítette a mostani engedmények elfo­gadását. Ám nem vagyok igazán elragadtatva az ame­rikai sajtótól, amely azt ál­lítja, hogy az ellenzéknek nincs igazi politikai alterna­tívája, és „örüljön, hogy ilyen ajándékot (engedményt) kapott Csen Ta Hvantól". Ez teljesen hamis beállítás. Mi, ellenzékiek, demokra­tikus, szabad politikai életet szeretnénk. Ez azt jelenti, hogy a decentralizált és helyi autonómia mellett egy igazán szabad vállalkozói gazdasá­gi rendszer bevezetését akar­juk. A gazdasági és szociá­lis igazságosságot nem akar­juk a gazdasági növekedés fölé helyezni. Ellenkezőleg: a hazai piacok szélesítésével, a hazai ipar, mezőgazdaság bá­torításával a mindenkinek kedvező gyarapodást segíte­nénk elő. A nemzetbiztonság szintén fontos kérdés. Büszkék va­gyunk hadseregünkre, amely jól végzi a dolgát. Ugyan­akkor javasoljuk, hogy az or­szág mielőbb újraegyesítésé­ért kezdjünk az északiakkal kétoldalú tárgyalásokat, amelyekbe, természetesen, be­vonnánk az Egyesült Álla­mokat, Japánt, Kínát és a Szovjetuniót is. Nemzetközi hírek # Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa pénteken újabb hat­hónapos időszakra meghosz­­szabbította a világszervezet Libanonban állomásozó bé­kefenntartó erőinek (UNI­­FIL) mandátumát. # Michael Armacost ame­rikai külügyminiszter-helyet­tes pénteken kétnapos láto­gatásra Indiába érkezett, ahol Radzsiv Gandhi minisz­terelnökkel és a kormány más illetékeseivel tárgyal. # Legfelső szintű bolgár— mozambiki tárgyalások kez­dődtek Szófiában. Joaquim Chissano, a FRELIMO párt elnöke, mozambiki államfő Todor Zsivkovnak, a BKP KB főtitkárának, az állam­tanács elnökének meghívásá­ra érkezett hivatalos, baráti látogatásra Bulgáriába.­­ Andre Giraud francia hadügyminiszter hivatalos látogatásra Washingtonba ér­kezett. ♦ Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára Moszkvá­ban fogadta a japán Demok­ratikus Szocialista Párt kül­döttségét, amely Cukamoto Szaburónak, a párt elnöké­nek vezetésével tartózkodik a Szovjetunióban. ♦ Tűz ütött ki Gertrud Sigurdsen, ügyvezető svéd miniszterelnök lakásában. Sigurdsen éppen a televízió esti híradóját nézte, amikor lángra lobbant a tévékészü­lék. Sigurdsen nem sérült meg, lakásában viszont je­lentős károk keletkeztek. ♦ Izraelben ismét heves­re váltott az előrehozandó választásokról folyó vita, s nyílt kérdés, hogy a Simon Peresz vezette Munkapárt a jövő héten a Knesszetben felveti-e a kabinettel szem­beni bizalmatlansági indít­ványt.

Next