Népszava, 1987. szeptember (115. évfolyam, 231–257. sz.)

1987-10-01 / 231. szám

NÉPSZAVA 1987. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK Afganisztán: Államfővé választották Vadzsibot Kabulban szerdán az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnökévé és a Forradalmi Tanács elnökségének elnökévé választották Nadzsibot, az Afgán Népi Forradalmi Párt KB főtitkárát. A Forradalmi Tanács soros ülésén az elnökség első elnökhelyettesévé Hadzsi Mohammed Camkanit választották meg. Afganisztán volt uralkodóját, az Olaszországban élő Záhir sahot szívesen látnák Kabulban, ha úgy döntene, hogy hazatérve részt vesz egy koalíciós kormányban — erősítette meg kedden Afganisztán ideiglenes római ügyvivője. Nazir Fedaih leszögezte: a volt királyt, aki nagy népszerűségnek örvend a kormány ellen fegyveres harcot vívó erők körében, az őt megillető tisztelettel fogadnák, anélkül persze, hogy visszaállítanák a királyságot. Kabulban úgy látják, hogy az ország demokratikus lejlődéséhez szükség van minden olyan erőre, amely e folyamat híve. Ha Záhir sah leülne velünk tárgyalni, megállapíthatná, hogy sok kérdésben egyetértünk — mondta a diplomata. (MTI) Berecz János mexikói megbeszélései Berecz János, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, útban Kubába, Mexikóvárosban megbeszélést folytatott J. José Bremerrel, az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) ideológiai kérdésekért felelős titkárával, a képviselőház külügyi bizottságának elnökével. A Központi Bizottság titkára találkozott a baloldali pártok egyesülése nyomán létrejött Mexikói Egyesült Szocialista Párt vezetőivel, akiket tájékoztatott az MSZMP kibontakozási programjáról, politikai, gazdasági építőmunkánk helyzetéről. A Mexikói Egyesült Szocialista Párt vezetői ismertették a baloldali erők egységtörekvéseit. (MTI) Folytatódott az általános vita az ENSZ-közgyűlésen Az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszakának általános vitájában kedden a vietnami küldöttség vezetője síkraszállt a kambodzsai kérdés békés rendezéséért. Nguyen Di Dien külügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy Vietnam és Indonézia július végén kiadott közös nyilatkozata olyan lehetőséget kínál erre, amelyet nem szabad elmulasztani. Ez az okmány nem hivatalos, protokolláris kötöttségektől mentes találkozót irányoz elő a kambodzsai kormány és a megdöntéséért harcoló koalíció tagjai között. Kijelentette ugyanakkor, hogy Vietnam hajlandó tárgyalni minden kambodzsai erővel, kivéve a tömeggyilkos pol potistákat. Nguyen Di Dien kifejtette továbbá, hogy az Egyesült Államok fontos szerepet játszhat a délkelet-ázsiai térség békéjének és stabilitásának megteremtésében. Vietnam a maga részéről kész új fejezetet nyitni a két ország kapcsolataiban. — mutatott rá a vietnami diplomata. Karelosz Papuliasz görög külügyminiszter felszólalásában sürgette, hogy a Balkán-félszigetet változtassák atom- és vegyi fegyverektől mentes övezetté, a Földközitenger térségét pedig a béke, a barátság és az együttműködés övezetévé. Fernando van Danem angolai igazságügy-miniszter felszólalásában közölte, hogy országa új béketervet terjesztett elő a legutóbbi angolai—amerikai konzultáción, és most már Pretorián és Washingtonon múlik, „elfogadják-e a béke olajágát”. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvételével rendezendő nemzetközi értekezlet az egyetlen lehetőség arra, hogy ismét mozgásba hozzák a közel-keleti békefolyamatot — jelentette ki az egyiptomi külügyminiszter. Ahmed Eszmat Abdel- Megid azt is kifejtette, hogy az iráni-iraki háború befejezésére irányuló ENSZ-erőfeszítések a világszervezet szavahihetőségének próbakövét jelentik. Simon Peresz izraeli külügyminiszter felszólalásában arra kérte a Szovjetuniót és Kínát, hogy segítsék elő egy közel-keleti békekonferencia megrendezését. Szavait hírügynökségek szerint inkább Jichak Samir izraeli kormányfőnek címezte, aki ellenzi az ilyen nemzetközi fórum összehívását. Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes kedden New Yorkban megbeszélést folytatott Amin Dzsemajel libanoni elnökkel. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelentése szerint időszerű nemzetközi problémákról és a kétoldalú kapcsolatok néhány kérdéséről cseréltek véleményt. A terrorizmus elleni fellépésről tanácskozott kedden New Yorkban George Shultz amerikai és Faruk as-Saraa Szíriai külügyminiszter. Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő külügyminiszterek főként a bejrúti repülőtér biztonságának megszilárdításáról tárgyaltak. Az Egyesült Államok és Szíria viszonya az utóbbi időben észrevehetően javult. Az amerikaiak Damaszkusznak mondtak köszönetet azért, hogy Charles Glass amerikai újságíró a nyáron kiszabadult libanoni elrablói fogságából. (TASZSZ, VP1) Atomfegyver-kísérletek Dmitrij Jazov válaszlevele NSZK-beli orvosoknak A Szovjetunió kész azonnal megszüntetni atomfegyverkísérleteit, ha az Egyesült Államok is hajlandó erre. Ezt hangsúlyozta Dmitrij Jazov szovjet honvédelmi miniszter abban a válaszlevelében, amelyet dr. Christine Thoma müncheni orvosnőnek, a „Nemzetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért” nevű nemzetközi szervezet NSZK- beli tagozata tagjának küldött. Dmitrij Jazov írását az Unsere Zeit, a Német Kommunista Párt (DKP) lapja szerdai számában ismertette. Dr. Christine Thoma előzőleg két levelében csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a Szovjetunió újrakezdte nukleáris kísérleteit. A szovjet miniszter válaszában korunk egyik kulcskérdésének minősítve az ilyen kísérletek beszüntetését, megállapította: — Országunk ebben a kérdésben éppen olyan egyértelmű magatartást tanúsít, mint az atomfegyverek jelentős csökkentésének, majd végleges felszámolásának szorgalmazásában. Ez a szovjet kormány politikai akarata és az egész szovjet nép közös óhaja. A Szovjetunió ezt a szándékát már azzal is bizonyította, hogy annak idején egyoldalú moratóriumot hirdetett. Minthogy azonban az Egyesült Államok nem követte példáját, s új kísérletsorozatot kezdett, Moszkva nem gyakorolhatott további önmérsékletet saját és szövetségesei biztonságának veszélyeztetése nélkül. (MTI) Versenytárgyalások útján Az építőipar szerkezetátalakítása tehát már korábban elkezdődött. Mit mutatnak az eredmények, ugyanazon az úton kell továbbmenni, vagy változtatni kell az eredeti irányon? Kívánatos-e továbbra is a rohamos léptékű decentralizáció? — Az elmúlt években az építőipar túlcentralizált szervezeti struktúrájában jelentős változások zajlottak le. A főtevékenységű építőipari szervezetek száma 1983-tól napjainkig háromszorosára nőtt. Az egy szervezetre jutó foglalkoztatottak száma 980 főről 210 főre csökkent. A háromezer főnél nagyobb építőipari vállalatoknál a foglalkoztatottak száma 170 ezerről 57 ezerre apadt. Óriási változások ezek, amelyek legfeljebb az ötvenes évek elején központilag diktált szervezeti átalakítással hasonlíthatók össze. Ez az átrendeződés — amely napjainkban is tart — bizonyítja azt is, hogy a szervezet mindig igazodik a feladatokhoz, ha mozgását adminisztratív kötöttségek nem akadályozzák, s ha megfelelő mozgásformát biztosítunk számára. Ma is azt mondom, a fővonalakon nem szabad változtatni. A szervezeti struktúrának ugyanis a mindenkori építési feladatokhoz kell igazodnia, ami állandó megújítást igényel. Ha a piac továbbra is a kisszervezetek, a kisebb gazdasági egységek munkájára tart igényt, úgy a nagyvállalatok, s az építőipar decentralizációja tovább folytatódik. Mit értek el a vállalati önállósággal és a versenyszellem kibontakoztatásával? — A vállalkozó építőipar megköveteli az önálló vállalati döntéseket, és természetesen a döntések következményeinek viselését. Ma már a vállalat dönti el, neki mi a legkedvezőbb. Abban az esetben, ha rosszul gazdálkodnak, ha ésszerűtlenül, pazarlóan dolgoznak, tönkre is mehetnek. Egyértelműen számolni kell azzal, hogy az a cég, amely képtelen megújulni, csődbe megy. Ez a fenyegetés mozgósító erő is lehet. Az új követelmények szempontjából kedvező, hogy az igényekhez igazodni nem képes vezetők kicserélődtek. A minisztérium által alapított vállalatok felső vezetőinek 64 százaléka, igazgatóinak 80 százaléka 1981 óta került pozícióba, s közöttük 91 százalékra nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya. Csökkent az átlagéletkor is, tehát új, friss erők, s remélhetőleg a reformra fogékony vezetők kormányozzák a vállalatok többségét. A verseny, a vállalkozás erősödését igazolja, hogy a munkák 30 százaléka jelenleg versenytárgyalás útján talál kivitelezőre. Egy-egy tárgyaláson átlagosan négy jelentkező is rajthoz áll. Természetesen ismeretesek az ágazatirányítás előtt a versenyekkel összefüggő problémák is, és azt is tudjuk, hogy a kisszervezetek egy részének felkészültsége egyelőre elmarad a piaci vállalkozás sokirányú követelményeitől. A megrendelő minőségi munkát vár A leckét bizonyára sokan tudják: a versenyhez nem elegendő a szemléletváltozás. Működésének feltétele a tőke, az aktív háttéripar és a megfelelő érdekeltség. Ez pedig így együtt nem mindenütt van jelen. Sőt, néhány cég az építőiparban 1986 óta tartó stabilizáció ellenére súlyos helyzetben van. Jól képzett, fegyelmezett szakemberekre van szükség Kulcskérdés tehát a technikai-műszaki színvonal javítása, emelése. Ez viszont a szűkös és egyre szűkülő anyagi lehetőségek mellett nehéz feladatnak tűnik. A vállalatok jószerivel csak magukra számíthatnak, és sokszor még a hatékony gazdálkodás sem nyújt elegendő fedezetet fejlődésükre. Mi tehát a teendő? — Ahhoz, hogy megőrizzük az építőipar stabilitását és növeljük teljesítőképességét, valóban pénzre is szükség van. A géppark bővítéséhez 1990-ig milliárdokra van szükség. Ehhez a forrásokat csak a vállalatok teremthetik meg. Ám a jövőben ésszerűbben kell végrehajtani a vásárlásokat, és bővíteni kell a gépkölcsönzés körét és mértékét. Ma a rendelkezésre álló gépek 5—6 százalékát veszik kölcsön útján igénybe, ezt az arányt célszerű lenne 15—20 százalékra növelni. Ez önmagában jelentősen segítheti a szervezetek rugalmasságát, a vállalkozást ugyanis nem akadályozza a termelőberendezések hiánya. A jövőben felértékelődnek az új műszaki megoldásokat tartalmazó kutatások, kísérletek. A jobb munka eredményeként a jobb minőség az árban is megjelenik majd. Mivel ma a költségérzékenység, a műszaki-technikai fejlődés fő irányában meghatározó lesz a takarékos anyag- és energiafelhasználás mellett a szervezési és szállítási racionalitás is. A szerkezetátalakítással együtt kell járnia a foglalkoztatáspolitika struktúraváltozásának is. Vannak-e erre konkrét tervek? S nem lehet, hogy késésben vannak? — Az elmúlt években a kivitelező építőiparból 50 ezer ember ment el, nem számolva azt a több tízezer embert érintő belső mozgást, amely az állami nagy szervezetektől a kisszervezetek felé irányult. Több vállalatnál a munkaerő belső összetételének összhangja megbomlott, s miután az elvándorlás nagyrészt a jó, vállalkozó szellemű szakembereket érintette, minőségében is meggyengült. Bár a munkaerőmozgás üteme lassul, az egyensúly helyreállítása még sok időbe kerül. A munkát a szakemberképzésben kell elkezdeni. A vállalatok máris nagy erőfeszítéseket tesznek a többszakmásításra, az átképzésre. Ám úgy gondolom, hogy az építőipari szakmunkásképzésben, az alapoknál kell a megoldást keresni, mert itt is megújulásra van szükség. Változtatni kell a beiskolázás szerkezetén, új tantervekre is szükség van. A szakmával azonosuló, jól képzett, fegyelmezett, magas munkakultúrával rendelkező szakemberek kellenek. A soron levő feladatok megvalósítását itt kell elkezdeni, mert a szerkezetátalakítás, a megújulás az embereken múlik. Iván Gizella 3 A megújulás munkanapjai ........................................................................ Az építőipar szerkezetátalakítását nem szabad halogatni Beszélgetés Kádár József államtitkárral A magyar építőipart mostanában a divatos válságágazat jelzővel szokták együtt emlegetni. A szakemberek a válság tényét általában tagadják, azt azonban nem, hogy az építési kereslet és összetétel változása, az igények mérséklődése, a beruházások csökkenése, az állami lakásépítés visszaesése a magas- és mélyépítő alágazatot kedvezőtlen helyzetbe sodorta. Azt sem tagadják, hogy az építőipar súlyos gondokkal küzd, de vallják, hogy alkalmassá lehet tenni az új társadalmigazdasági törekvések kielégítésére. Néhány területen természetesen gyökeres változásra van szükség. Mivel a megvalósítás nem tűnik túlzottan könnyűnek, a változást, az átalakítást nem szabad halogatni. Az építőipar szerkezetátalakítási programja most készül. A kibontakozást szolgáló terv lényegét gazdasági természetű feladatok képezik majd. A most formálódó programról, a szerkezetátalakítási feladatokról beszélgettünk Kádár Józseffel, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkárával. Sokak szerint az előrelépés, a haladás kerékkötője az ágazat rugalmatlansága és az, hogy a korábbi évek gyors változásai ellenére még ma is mennyiségi szemlélet hatja át a munkát. Lehet-e ezen segíteni? — A magyar építőipar az utóbbi 6—7 évben a felszabadulás utáni történetének legnehezebb időszakát élte át. A működési feltételek 1979-től, a beruházások viszszafogása után teljes mértékben megváltoztak. Nagymértékben csökkentek és szerkezetükben átrendeződtek az építési igények. Felborult a vállalatok termelési összhangja, a nagy, specializált célkapacitásokkal rendelkező vállalatok nem tudták termelőberendezéseiket kihasználni, csökkent a hatékonyság. A vállalatok jelentős része átmenetinek tekintette ezt a helyzetet. Az volt a feladatunk, hogy eloszlassuk azt a nézetet, hogy várni kell, és minden megoldódik. Olyan stratégiát kellett kidolgoznunk, amely kivezeti az ágazatot ebből a helyzetből. Felismertük, hogy a megváltozott gazdasági helyzetben nincs más út az építőipar számára, mint a széles körű vállalati önállóságon nyugvó, az igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, piacorientált, keresletvezérelt — azaz a versenyszituációra épülő —, vállalkozó építőipar megteremtése. Ezt a koncepciót — kissé megkésve — 1981-ben dolgoztuk ki. Megkezdődött a vállalkozás új formáinak kialakítása és alkalmazása, a jövedelem-, az ár- és keresetszabályozás korszerűsítése, a szervezeti rendszer átalakítása. 1982—83-ban már konkrét intézkedések, jogszabályok egész sora jelent meg. Nagymértékben növeltük a vállalati önállóságot. Megszüntettük a jogszabályi kötöttségeket. A vállalati gazdálkodás, a vállalkozás, a szervezet, a belső mechanizmus alakítása vállalati hatáskörbe került. 1983-ban az állami beruházásoknál kötelezővé tettük — a gazdaságban először — a versenyeztetéses vállalkozást. Néhány nagy vállalat valóban nehéz körülmények közé került. A VÁÉV felszámolás alatt áll, a 43. Sz ÁEV, a DUTEP és a DÉLÉP, valamint a SÁÉV komoly pénzügyi gondokkal küzd. Reméljük, hogy önerejükből képesek lesznek kilábalni nehéz helyzetükből. Ugyanakkor kimondjuk, hogy a piaci folyamatok természetes velejárója a bukás, a veszteséges tevékenységek, szervezetek megszüntetése. Az állam ma már nem finanszírozhat tartósan veszteséges vállalatokat, vállalkozásokat. Milyen jellemző gondjai vanak még az építőiparnak? — Elégedetlenek vagyunk a minőséggel. A minőségi igények robbanásszerűen nőttek az utóbbi időkben, különösen a lakásépítésben, hiszen a megrendelő a magas költségekért magas szintű munkát vár el. Sajnos ezen a területen nem sokat, és nem általános mértékben sikerült előbbre lépni. Tartós megoldást itt is a piac, a verseny jelenthet. Márpedig a verseny egyre élesebbé válik. Ezt szervezeteink jelentős része érti. Mégsem mondhatunk le az adminisztratív eszközökről sem, így jövőre a lakásépítésben bevezetjük a jótállás módszerét. Másik súlyos gondunk, hogy nem sikerült megőrizni az építőipar technikai színvonalát, s romlott az eszközök állapota is. A gépeik használhatósági foka 45 százalék, 23 százalékuk nullára írt. Átlagéletkoruk eléri a 10 évet, de a nullára írt gépeké meghaladja a 17-et. S nyögnek vállalataink az eltúlzott korábbi fejlesztések és a felvett hitelek súlya alatt is. Mi tehát a szerkezetátalakítási program konkrét feladata? Mi lesz az elsődleges és milyen szerep jut az ágazatirányításnak? — Talán érezhető az elmondottakból, hogy az építőipar szerkezetátalakítása nem ma, hanem évekkel ezelőtt kezdődött. Nekünk gyorsított ütemben folytatni kell ezt a folyamatot. A cél az, hogy az építőipar a térben és időben, valamint mennyiségben és összetételben állandóan változó igényeket is képes legyen kielégíteni. A szervezeti rendszer még ma is túlcentralizált. Továbbra is segíteni és ösztönözni kell a decentralizációt. A kibontakozás alapja az lehet, ha elismerjük a kereslet kiváltságát, elsődlegességét. Ez azt jelenti, hogy a kapacitást a kereslethez kell igazítani. Mindez persze a szervezetek alkalmazkodókészségét ésképességét feltételezi. A piac szabályozó szerepének érvényesítéséhez hozzá tartozik még az érdekeltség kialakítása és fokozása is. Támogatni kell tehát a vállalati belső irányítási rendszer fejlődését, és bővíteni kell a versenyszféra határait is. Ezen a területen komoly tartalékok vannak. A verseny gyors kibontakoztatását akadályozza, hogy a háttériparban még nincs megfelelő kínálat, egyes importtermékekből tartósan hiány van. Abból kell kiindulni, hogy 1990-ig az építési kereslet nem, vagy csak kismértékben nő. Tehát az alapvető feladatot a termelés minőségének javítása, a gazdálkodás hatékonyabbá tétele jelenti. Kiemelt programként tartjuk számon a lakásépítést. A fejlesztőmunkában is van tennivaló. Szeretnénk fokozni a korszerű, gépesíthető technológiák alkalmazását. Át kell alakítani a munkaerőpiac struktúráját is. Az építőiparban foglalkoztatottak száma várhatóan továbbra is csökkenni fog. Alapvető, hogy a megmaradt létszám hatékonyan, szervezetten legyen foglalkoztatva. A változó igényekre a szakemberképzésben is fel kell készülni.