Népszava, 1987. szeptember (115. évfolyam, 231–257. sz.)

1987-10-02 / 232. szám

NÉPSZAVA 198­7. OKTÓBER 2., PÉNTEK Sport ­­ungsram­­recept | Három forduló után — | mérkőzésenként ponto- | san egy tucatgólos át­­­­laggal — a Tungsram | SC vezeti a vízilabda :­ OB I. tabelláját. A gyá- I riak játékosállománya — ezt sokan egybe- | hangzóan vallják a | | medencék környékén | — a legerősebb a honi | mezőnyben, hiszen | rendkívül egészséges­­ az idősebb (nem öreg!) és fiatalabb pólósok „mixelése”: Keszthelyi­­ és Schmiedt, a két ász, mellettük a kapus Kuna, aztán Pető, Par­ I­di, Csizmadia, Halmai, a Corsa Kupa góllövő-­­ listáján vezető Horváth Csaba, no meg az „öreg muskétás” Tóth Endre, s az alig-tinédzser Martinovics alkotja többnyire a roppant eredményes csapatot. S mindemellett Gulyás Zoltán, a szakállas, mackós mozgású tré-­­ ner, az égvilágon sem­mit sem­­ bíz a vélet­lenre: tegnapelőtt este , például, komplett gár- a­dójával kivonult szem­revételezni a Szentes és a BVSC csapatát, a riválisok egymás elle­­ni rangadóját a Sző-­­­nyi útra. A hétközi ki-­­ rándulás konkrét oka: a legközelebbi, szombat­­­ti fordulóban a szen­tesieket fogadják a Margitszigeten, azután a BVSC következik a­­ bajnokság 5. forduló-­­­jában. És — kimondva, kimondatlanul — nem elégszenek meg a há- | rom forduló utáni elő­­kelő pozícióval, veret-­­ lenséggel. Többre vágy- | nak! És ehhez hozzá­tartozik a korszerű, s következetes felkészü- § § lés — nem csak a me­dencében, hanem a parton is ... rcpr--1 Kerékpárverseny A Pannónia-díjért kiírt 175 kilométeres egyéni verseny­ben 88 külföldi és 47 magyar kerékpáros indult. A táv el­ső szakaszában a belga, nor­vég és a Moszkva néven ne­vezett szovjet szakszervezeti válogatott versenyzői diktál­ták a tempót. A Vértes hegy­ség emelkedőin fokozódott az iram, és kisebb-nagyobb cso­portokra szakadt a mezőny. A cél előtt 60 kilométerrel négy versenyző megszökött és 1 perces előnyüket végig tartani tudták. Eredmények: 1. Frejowski (Katowicze) 4:07.35, 2. L­ötzsch (Csepel-Floppy), 3. Bonfini (Mazzonetto), 4. Wol­­ke (Cottbus), mind azonos idővel, 5. Zakrewski (Kato­wicze) 4:08.45, 6. Trzeciak (Katowicze). Hattól harmin­cig holtverseny. Szentendre díját a városba beérkezett első versenyző, Liska Pál (Szekszárd) nyer­te. (Végh) Koritan­folyamok A Népstadion Szabadidő Egyesület korcsolyatanfolya­­mokat szervez, minden kor­osztály számára. Jelentkezni holnap és holnapután 15 órá­tól lehet a tanfolyamok szín­helyén, a Budapest Sport­csarnokban. ­ I ­-betűsök az újabb győzelmekért Mindenki másképp csinálja — jól. . . Hajlamosak vagyunk elfo­gadni, hogy a bajnokoknál, az úgynevezett nagycsapa­toknál mindig minden a leg­nagyobb rendben, zökkenő­­mentesen folyik, rendben zajlik valamennyi rangadó. Hát, nem egészen... A kö­zelmúlt (és azért kicsit a je­len) két kézilabda szuper­együttese például a rendra­kás időszakát éli, így vagy úgy, komoly lépéseket tesz­nek az aranyos álmok való­ra váltásáért.­­S épp ez a kü­lönös, épp ez­ a tanulságos: itt így, ott úgy ... * Sokan a Vasas-korszak végső lezárását emlegették a múlt héten, amikor az MNK döntőjében a DMVSC kiütéses győzelmet aratott a Fáy utcában. A megszégye­nítő hazai vereség után még­sem vett erőt pánikhangulat a piros-kékeken. — Nem fegyelmezetlensé­gek, vagy taktikai hibák, még kevésbé a lélektelen já­ték volt a fő oka a kiütéses vereségnek — érvel néhány nappal később Gajdos Jenő szakosztályelnök. — Egysze­rűen semmi sem jött be, rosszul játszottak a lányok. Úgy gondoltuk, hogy ezért aztán most nem büntetge­­tünk, nem keresünk bűnba­kokat, hátha ezúttal épp ez segítheti át a lányokat a kri­tikus időszakon ... — Már a meccs előtt lát­tam, hogy baj van: jóval a megbeszélt találkozó előtt ott sétáltak a folyosón, és tördelték a kezüket — ele­venítette fel a még mindig fájóan friss emlékeket Ba­rabás Zsolt vezető­edző. — Pszichikailag nem voltunk készek az ütközetre, fejben vert meg bennünket a Deb­recen. De dolgozunk tovább! A veszprémi férfiaknak még valós esélyük van baj­noki címük megvédésére, mégsem zökkenőmentes az életük. Az Elektromos ellen például csak óriási vitát (és a bíró lökdösését) kiváltó, vitatott utolsó másodperces góllal tudtak nyerni Buda­pesten. De már előbb is be­biztosíthatták volna a két pontot, ha nem állítják ki két játékosukat is két perc­re fegyelmezetlenség, szöve­gelés miatt. — Senki ne csodálkozzon rajta, hogy az esetet köve­tően egyetlen korholó szót sem kaptak ezért a „szöve­­gelők” — érvel Hajnal Csa­ba szakosztályvezető. — Sza­bott áraink vannak: egyik nemrég igazolt játékosunk zsebe például már kétezer forinttal bánja ezt a fegyel­mezetlenséget. S ez csak halmozódik, legközelebb még több lenne a büntetés. De egész biztos vagyok ben­ne, hogy ez soha többet nem fordul elő vele ... * Itt átlépik a kudarcot, ott a siker mellett is meglátják a büntetnivalót. S ez vélet­lenül sem kritikai összeha­sonlítás akar lenni, így van jól, alighanem. Ez (is) a csodálatos a sportban: nincs két egyfor­ma csapat, két egyforma helyzet. Úgy tűnik, a V-be­­tűs exbajnokoknál most a két legjobb szélsőséget vá­lasztották. S ez akkor is igaz — sőt! —, ha holnap eset­leg épp ellenkező módsze­rekkel próbálják felrázni já­tékosaikat. —komlósi— Csak a Bp. Honvédot érinti a pénteki sorsolás... Mintha 1986. szeptembere lett volna .. . A három nagy eu­rópai nemzetközi labdarúgó­­torna első fordulójából mind­össze egy magyar csapatnak­­sikerült a továbbjutás, há­rom kiesett. Egy évvel ez­előtt a Bp. Honvéd (BEK), a Vasas (KEK) és a Pécs (UEFA­ Kupa) vett korai bú­csút, csak a Rába ETO (UEFA Kupa) jutott tovább, de a második kanyar a győ­rieknek is a végállomást je­lentette. Idén annyiban vál­tozott a helyzet, hogy a Bp. Honvéd (UEFA Kupa) ver­senyben maradt, viszont az MTK-VM (BEK) az Ú. Dó­zsa (KEK) és a Tatabánya (UEFA Kupa) neve már nem szerepel a pénteki zürichi sorsolásnál. Az MTK-VM legalább győ­zelemmel búcsúzott, az Ü. Dózsa nem tudta kihasználni az itthon szerzett előnyét, a Tatabánya hazai pontveszté­sével szinte minden remé­nyéről lemondhatott. Nagy kár, hogy megismétlődött a múlt esztendő, mert a fut­ballban felfelé vezető úton elengedhetetlenek a nemzet­közi találkozók, ehhez pedig a legjobb lehetőséget az em­lített kupasorozatok biztosít­hatják. Párizsban Sarusi Kis János átvette a sportszerűségi díjat Csütörtökön Párizsban ünne­pélyes keretek között átadták a sportolók 1986. évi nemzet­közi Fair Play-díját, amelyet két magyar kenus, Vaskúti István és Sarusi Kis János érdemelt ki. Az UNESCO székházában tartott díjki­osztó ünnepségen Amadou Mahtar M'Bow, az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kul­turális Szervezetének főigaz­gatója nyújtotta át a bronz­ból készült érmét Sarusi Kis Jánosnak. (Vaskúti István Szöulban tartózkodik az elő­­olimpiai versenyen, így nem jöhetett el a díjátadásra.) Jean Borotra, a Nemzetkö­zi Fair Play Bizottság fran­cia elnöke meleg szavakkal méltatta a magyar kenupá­ros sportszerű gesztusát, ami­vel kiérdemelték a kitünte­tést. A montreali világbaj­nokságon kölcsön adták tar­talék hajójukat egyik legna­gyobb vetélytársuknak, a ju­goszláv Ljubek­ Nisovics pá­rosnak. Akkor sem kérték vissza tőlük, amikor az ő ha­jójuk az előfutamok során megsérült, s végül a jugoszlá­­vok mögött végeztek. Sarusi Kis János a díj át­vétele után megköszönte a Fair Play Bizottságnak a megtiszteltetést. „Edzőink, vezetőink mindig arra sar­kalltak bennünket, hogy a versenyzőtársakban nemes ellenfelet lássunk, ne ellen­séget. Mi is győzni akartunk Vaskútival Montrealban, de csak tisztán és méltó körül­mények között. Azért nem haboztunk kölcsönadni tar­talék hajónkat egyik legfőbb ellenfelünknek, mert egyen­lő feltételek között akartunk vetélkedni velük” — mondta a díjátadás utáni ünnepségen Sarusi Kis János. A Nemzetközi Fair Play Bizottság Pierre Coubertin­­d­íjjal tüntette ki hosszú, eredményes, mindvégig sport­szerű pályafutása elismerése­ként Sir Stanley Matthews-t. A legendás hírű angol labda­rúgó, a ma 72 esztendős Matthews, sportszerű, egész­séges életmódjának köszön­hetően 50 éves koráig volt hivatásos játékos, 88-szor öl­tötte magára a nemzeti tizen­egy mezét, s hosszú pálya­futása alatt egyetlen mérkő­zésen sem kapott még figyel­meztetést sem a játékveze­tőtől. A díjat a kitüntetett lá­nya vette át Matthews más irányú elfoglaltsága miatt. Dön­tet­len, 13 lépés után Csütörtökön, a Portisch— Nunn sakkvilágbajnok-je­­löltek páros mérkőzésének 5. játszmájában már mind­két versenyző nyugodtan ül­­­hetett az asztalhoz. A 13. lé­pésben — mintegy félórás játék után — állapodtak meg a döntetlenben. A pontosztozkodás azt je­lenti, hogy a magyar sakko­zó nemcsak a továbbjutást harcolta ki, hanem a csütör­töki játéknapon megszerzett döntetlennel 3,5-re növelte pontjainak számát, s behoz­hatatlanul vezet. Az utolsó, 6. játszmát már csak forma­ságból kell megrendezni szombaton a Hilton Szálló­ban. Három nap gokart Kecskeméten Megszokott és visszatérő hír­adás érkezett Kecskemétről: ismét birtokukba veszik a gokartosok holnaptól vasár­napig a Dutép Kartringet. Ezúttal a Petőfi Népe Kupáért zajlik majd a nemzetközi via­dal, és a honi legjobbak mel­lett elsősorban osztrák kar­­tosok indulnak a háromna­pos eseményen. Külföldről vb-helyezettek is jelezték részvételüket, ami tulajdon­képpen már-már természetes: egyrészt azért, mert a kecs­keméti gokartközpont euró­pai hírnévre tett szert, más­részt — s ez a jövőben még fokozottabb vonzerőt jelent — itt rendezik meg egy-egy kategóriában jövőre az EB-t, illetve a vb-t. Ami a helyi napilap, a Petőfi Népe trófeájáért ki­írt mostani vetélkedés prog­ramját illeti: ma reggel 8-tól egész nap tartanak a szabad­edzések, holnap 8.30-tól egy­mást követik a különböző fu­tamok, holnapután pedig, a 9 órai megnyitót követően 9.45-től kerül sor az elődön­tőkre, s a finálékra. sp. Dénes Lajos az elnök, Osváth Sámuel a főtitkár Kijelölték a MÚSZ új vezetőit Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke megbízta Dé­nes Lajost, a MÉM Állat­egészségügyi és Élelmiszer­­ellenőrző Szolgálat főigazga­tóját, a Magyar Úszó Szö­vetség elnökségének tagját az elnöki teendők, Osváth Sámuelt, az ÁISH korábbi osztályvezető-helyettesét a főtitkári feladatok ellátásá­val. Soha nem felejtem el, hogy hajdani tanítómesterem, akit szokás manapság a magyar sportújságírás doyenjének ne­vezni, jó másfél-két évtizeddel ezelőtt tökéletesen érthető és logikus instrukcióval arra intett, hogy cikkeimben ne nagyon szerepeltessem, lehetőleg ritkán szólaltassam meg a szövetségi főtitkárokat, akik — hangsúlyozni szeretném: mindez 15—20­­éve történt — sportágaik adminisztratív ve­zetői, tehát szakkérdésekben ne nyilatkozzanak. Azóta sok minden megváltozott, ma már senki — így, természetesen, rendkívüli tudású és tapasztalati tanácsadóm sem — tekinti a fenti kategóriába besorolhatónak a sportszövetségi appa­rátusok első emberét. Elvégre jócskán bővült a szerepkörük, a korábbihoz képest nagyfokú az önállósodás, nem is be­szélve — ne legyünk szégyenlősek! — korunk első számú főtitkári teendőjéről, ,a pénzszerzésről. Nyugodt lelkiisme­rettel nevezném egy-egy sportág főtitkárát inkább me­nedzsernek. . . S szólnom kell, magától értetődően, az elnö­ki funkcióról is. Ennek megítélése — már elnézést, de — mindmáig bizonytalan. Akadnak szövetségi elnökök, akik az égvilágom minden apróságon rajta tartják a kezüket, s nélkülük a leghétköznapibb témában sem lehet döntést hoz­ni. S ipán példa a magyar sportban ennek az ellenkezőjére is, amikor az elnök vagy meghúzódik a háttérben, vagy az előtérben „villog” ugyan, de jobbára csak reprezentál (ezzel, persze, nem azt akarom mondani, hogy az ilyesmire soha nincs szükség). Valószínűleg a jövő dönti el, hogy melyik utat kell járni, melyik módszer az üdvözítő. Ezeket a — be­látom — talán túlzottan is általános érvényű gondolatokat azért éreztem szükségesnek papírra vetni most, amikor az úszószövetség két új vezetőjét kijelölték, mert az út elején mindig lényeges­­az útravaló ... Ráadásul ez az út most az olimpia felé vezet. Úgy gondolom, hogy alaposan elébe vág­nánk a dolgoknak, ha itt és most, amúgy hirtelenjében el­várásokat, pró és kontra követelményeket fogalmaznánk meg az újdonsült dirigensekkel szemben. Két okból is ez a véleményem: egyrészt, meggyőződésem, pontosan tudják, hogy mire vállalkoztak, másrészt — ebben is biztos va­gyok — az úton, menet közben úgyis az égvilágon minden­re lesz mód. Addig is — jó utat!... (serényi) Az eddigi vezetők lemon­dását elfogadva Mátsik Györgyöt az alelnöki, Ruza Józsefet a főtitkári funkció­jából, valamint elnökségi tagságuk alól felmentette. Az új vezetők megbízóle­velét Tibor Tamás, az ÁISH elnökhelyettese a csütörtök délutáni elnökségi ülésen adta át. Továbbjutott a Körmend • •Üröm a nagy kosárral Minden ember életében van egy pillanat, amikor úgy érzi: ezért érdemes volt. Amikor egy csapat érzi ezt, akkor, természe­tesen, sokszorozódik a boldogság. S ha egy egész város, nos ezt ne­vezzük örömünnepnek ... Több mint két évtizede né­hány lelkes amatőr úgy gon­dolta egy vasi kisvárosban, Körmenden, hogy kosárlab­da-csapatot alakít. Az ötlet­ből valóság lett, a műkedve­lőkből nagy csapat. Egy re­gény lapjait is megtöltené, amíg az út elvezetett tegna­pig. Addig, amíg a jugoszláv —osztrák bírópáros belefúj­hatott a sípjába, és megkez­dődhetett a találkozó a kör­mendi DMTE és a Limasszol együttesei között , a Baj­nokcsapatok Európa Kupájá­ért. Minden bizonnyal, nem­csak a kosarasok, a városka históriás könyvébe is arany­betűkkel kerül majd be ok­tóber 1-je. A dologban nincs semmi túlzás, hiszen a helyi­ek tudják, ennek a CSAPAT- nak — így, csupa nagybetű­vel — köszönhetik, hogy Körmendről első ízben élő adásban közvetített a Ma­gyar Televízió. A két gárda között klasszis különbség volt, — az első meccset is a körmendiek nyerték 84—72- re, — így igazán élvezetes csata nem alakulhatott ki. A ,,varázslat" inkább a lelátón zajlott. A csodálatos közön­ség ismét olyan hangulatot teremtett a városi sportcsar­nokban, amely megintcsak nagy élmény azoknak, akik jelen lehettek. A szigetorszá­giak nem éltek vissza a ven­dégjoggal, noha Zsebe, Be­bes és a társak meglehetősen lámpalázasan kezdtek — ta­lán a számukra szokatlan ka­merák hatására —, a vég­eredmény mégis 38 pontos különbség, 109—71 (48—25), ami ugyebár azt jelzi, nem kellett túl sokat izgulnunk, a Körmend biztosan jutott túl a BEK első fordulóján. Patonay Imre tanítványai mától tehát már az október 15-i hazai, és 22-i belgrádi találkozóra koncentrálnak. A következő ellenfél ugyanis a világ legjobb csapatai közé tartozó Partizán lesz, s ha reális továbbjutási esélyeik nincsenek is a körmendiek­nek, azért szeretnének szoros eredményt elérni. De akár­hogy is van, azt már el­mondhatják magukról, a ko­sárlabdázás klasszikusait hozzák el közönségüknek, egy 10 ezer lakosú kisváros sportrajongóinak. .. (bruckner) 15

Next