Népszava, 1987. december (115. évfolyam, 283–308. sz.)

1987-12-09 / 290. szám

6 Színház, mozi, rádió, televízió Év végi hajrá! Előre is elnézést kérek az ol­vasóktól, ha a felsorolt pro­dukciók egyikét, másikát esetleg hiába keresik az év végi szórakozási hajrában. Hiszen tíz-, vagy húsz-vala­­hány nappal karácsony és szilveszter előtt, még annyi Úri divat Kezdjük a színházzal. Az év utolsó napjára — szilveszter estéjére — több premiert is jelez az esemény­­naptár. A Radnóti Miklós Színpad Molnár Ferenc Úri divatjához várja a közönsé­get, amely a századelő bol­dog-boldogtalan Budapestjén játszódik a hiszékeny divat­árusok, csalfa feleségek, pi­­perkőc­csaló segédek fanya­rul mulatságos világában. Molnár Ferenc darabját öt­ven évvel ezelőtt mutatta be a Nemzeti Színház, mégpe­dig parádés szereposztásban. (Rózsahegyi Kálmán, Bajor Gizi, Uray Tivadar.) A meg­csalt, elhagyott divatárus szerepét most Bálint András játssza. A csalfa feleség sze­repére Varga Mária szerző­dött. Verebes István rende­­ s misszió Csudás-mókás ajándékot kínál karácsony napjára — kivált a gyerekeknek — a Mokép. Ugyanis december 24-én mutatják be Carlo Col­­lodi, vagyis hát az öreg Ge­­petto mester fabábuját, a hí­res nevezetes Pinocchiót. Walt Disney immár klasz­­szikusnak­ számító pompás rajzfilmje 50 esztendeje ké­szült , Carlo Collodi műve­­nyomán (a fabábu írópapá­ja 1881-ben kezdte publikál­ni meséjét a népszerű olasz gyerekfolyóiratban, a Gior­­nale dei Bambiniben). De Pinocchio kalandjai, két év­vel később már könyv alak­ban is léteztek. Remélhető­leg a Pinocchio túlélte az idő múlását. Kortalan, bűvös, kedves példázata most is el­csábítja a gyerekeket. A másik moziajánlat — minden módosíthatja az or­szágos készülődést... így, mindenképpen jogos a mon­dat: a „műsorváltoztatás jo­gát” a színház, a mozi, a rá­dió és a televízió „fenntart­ja". zészben fellép Egri Kati, Kálmán György, Dörner György és Gera Zoltán is. A szerelmi sokszögek bo­­hózatos bonyodalmait ígéri a vígszínházi premier. Pon­tosabban: Dunai Ferenc A nadrág című darabját tekint­hetjük akár felújításnak is, hiszen pontosan 25 évvel ez­előtt már játszotta a Víg­színház (sőt, mi több, a bu­dapesti premier után, a Fey­­deau-komédiák szellemessé­gét megduplázó vígjáték meghódította Európa és Amerika színpadait is). A december 31-i nadrágcserét .Kősdiben most Kern András, Halász Judit, Miklósy György és Gálffi László játssza a főszerepet, Tordy Géza rendezői irányításával. Roland Joffe: A misszió — a történelmi drámák iránt fogékony felnőtteknek ígér izgalmas szórakozást. Már­­csak azért is, mert az 1750-es esztendőket a Dél-Amerikáért vetélkedő spanyolok és por­tugálok véres, kíméletlen csa­táját idézi fel szenzációs szí­nészekkel (Robert De Niro, Jeremy Irons), és Chris Men­­ges szédületesen brilliáns fényképezésével. Ráadásul az 1986-os cannes-i feszti­vál nagydíjas filmjének kí­sérőzenéjét Ennio Morricone komponálta. Ugyancsak a cannes-i fesz­tiválon figyelt fel a kritika Mehdi Charef fiatal algériai rendező Tea Arkhimédész háremében című filmjére. (A film elnyerte ott, Cannes­­ban, a Nemzetközi Mozi- és Televíziótanács díját, és ké­sőbb megkapta a Jean Vigo­­díjat is.) A Tea Arkhimédész háre­mében című érdekes film igazi igézete: a személyes­ség. Ugyanis a fiatal rendező — aki gyermekként költözött szüleivel Franciaországba — Gyermek születik December 24-én, a kará­csony esti készülődés délutá­ni óráiban Ádámok és Évák találkozójára invitál a rádió, illetve Szabó Éva szerkesztő meghívója. (A műsorvezetés szerepét — a címhez illően — Rajhona Ádám is vállal­ta.) December 25-én viszont premiert tart a Rádiószínház. Az alkalmi társulat — Beré­­nyi Gábor rendezésében, Gá­bor Miklós és Vass Éva fő­szereplésével — bemutatja Török Sándor bizarr külö­nös éjszakáját. Ugyancsak érdekesnek ígér­kezik a televízió év végi film­kínálata. Láthatjuk például Zeffirelli Makrancos hölgyét Elisabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével. A másik Zeffirelli-film — a Napfivér, Holdnővér — Assi­si Szent Ferenc életét dol­gozza fel. Ám vallásos témája ellenére általános, mondhat­ni, örök emberi drámákat, konfliktusokat részletez. Az előzetesek szerint bemutatják a Gyermek születik című té­véjátékot, amely Kodolányi János elbeszéléséből készült, saját élményeit, keserves, szarkasztikus emlékeit for­málta filmmé. De Madjid és Pat, a két jó barát történeté­ben benne van az algériai be­vándorlók, a perifériára szo­rult, mai párizsi „nyomorul­tak” minden kínja. Horváth Tibor átírásában és rendezésében. S mint hírlik, Radványi Géza Egy angyal a földön című filmjének főhő­se egy igazi, hamisítatlan őr­angyal, akinek gondoskodása még arra is kiterjed, hogy vé­dencének hozzáillő arát ke­ressen. A televízióban idén is lesz szilveszter. Például Házas­párbajjal, amelynek meneté­ből megtudhatjuk, a Felföl­di Anikó—Körmendi Vilmos, a Pécsi Ildikó—Szűcs Lajos, meg a többi ismert házaspár esetleges titkait. A továbbiak­ban — állítólag — lesz Nagy Bandó András-produkció, Gálvölgyi-show. És láthatjuk az örök szilveszterek örök produkcióját, Johann Strauss híres-nevezetes Denevérjét is. Ezúttal 1988 első napján, az újévhez illő új televíziós változatban, Szinetár Mik­lós rendezésében, Kukely Júlia, Csonka Zsuzsa, Hama­­ri Júlia, Csurja Tamás, Gáti István, B. Nagy János és Koltay Róbert főszereplésé­vel. Az Operaház zenekarát Fischer Ádám vezényli. G. I. Otthon A misszió Gödörháztól a kockaházig A magyar népi építészet monográfiája „A magyar népi építészeti kutatásnak jelentős múltja van, és eredményei nemzet­közi viszonylatban is ki­­emelkedőek. Ennek ellenére szűkölködik összefoglaló m­űvekben. Újabb és korsze­rű szintézis pedig mind ez ideig nem született.” A Ma­gyar népi építészeti című, a Műszaki Kiadónál megjelent monográfia bevezetőjéből vett idézetben említett szin­tézis megteremtésére vállal­kozott Barabás Jenő etnog­ráfus és Gilyén Nándor épí­tészmérnök a könyv meg­írásakor. A két szakterület kiváló kutatójának összefogása, együttes munkája azonnal utal a vállalt feladat bonyo­lultságára is. A népi építé­szet kutatása ugyanis nem kizárólag a néprajz feladata, mivel az eredmények hite­lességéhez elengedhetetlenül szükséges a műszakilag sza­batos felmérés, a technikai részletek pontos tisztázása is. Természetesen a lakóház — miként a népi kultúra egésze —, állandóan változik a természeti, társadalmi­gazdasági tényezők által meghatározottan. Ezért nemcsak a gazdag néprajzi és építészeti irodalmat ösz­­szegezték a szerzők, de fi­gyelembe vették a társada­lomtudományok — régészet, nyelvészet, gazdaságtörténet, s a többi — megállapításait is. A könyv első négy na­gyobb fejezete az építészetet meghatározó természeti és emberi környezetet, az épüle­tek fajtáit, valamint az anyag, a szerkezet és a for­ma összefüggéseit tárgyalja. A magyarság lakóépületei­nek kialakulásáról, fejlődé­séről, a gazdasági épületek fajtáiról, a falak, tetők, tűz­helyek anyagáról, építési módjairól egyaránt részlet­gazdag leírások szólnak. Ám, sohasem állóképet kapunk, hanem mindig történeti fej­lődésében ismerhetjük meg az egyes építészeti elemek alakulását. A teljes körű kutatási anyag birtoklása korábbi né­zetek módosítására, új felis­merések megfogalmazására is lehetőséget adott. Meg­győzően bizonyítják például a szerzők, hogy „... hazán­kat az általánosan elterjedt vélemény ellenére nem a földfalak, hanem inkább a favázas falak vidékéhez kell számítani.”, de rámutatnak arra is, hogy a magyarság legkorábbi háza nem a nyílt tűzhelyes hajlék, inkább az egyhelyiséges kemencés ház lehetett. Külön erénye a kötetnek, hogy számos kérdést is meg­fogalmaz, rámutat kutatási hiányosságokra, s így mint­egy kijelöli a további fel­adatokat. Meglepetéssel kell tudomásul vennünk, hogy még mindig nem igazán is­merjük a népi építészetre ható erőket: a nemesi-kuriá­­lis, vagy a polgári építkezés mintáinak, a vándoriparosok tudásának, a korabeli szak­könyveknek a népi építészet­be épülését. Még napjainkban sem kellőképpen feltárt az épületeken alkalmazott dí­szítések eredete, elterjedése, az egyes motívumok alkal­mazása. A monográfia utolsó feje­zete a magyar népi építészet korszakait, történeti és táji tagolódását mutatja be. Vé­gigkísérhetjük a magyarság házainak fejlődését a VI. századtól a XX. századig, s megérthetjük, hogy miért különbözik a székely ház a palóctól, vagy az alföldi a baranyaitól. Ezt a fejezetet tarthatjuk a monográfia iga­zi újdonságának. A könyv végén elgondol­kodtató kérdést fogalmaznak meg a szerzők, ami különö­sen annak az adatnak isme­retében figyelemre méltó, amely szerint lakóházaink 55 százaléka 1945 után épült. „Miért ne lehetne ná­lunk is alapelvvé tenni, hogy a népi építészet hagyomá­nyainak inspirációja­­— de nem másolása — a modern építészetben a nemzeti jel­leg jusson kifejezésre? Ez nem néhány lelkes építész egyéni ügye, hanem­ társa­dalmi igény. Könyvünk töb­bek között ezt a törekvést is szolgálni kíván­ja.” Aki elolvassa, gondosan válogatott képeit nézegeti, igaz szolgálatnak tartja majd ezt a művet. Sztrinkó István Elhunyt Verebes Károly A Thália Színház mély fájdalommal tudatja, hogy rövid be­tegség után, 67 esztendős korában elhunyt Verebes Károly SZOT-díjas színművész, a színház tagja. Temetéséről később intézkednek. Verebes Károly Szovjet- Oroszországban, Kokandem született 1920-ban. Színészi pályáját a felszabadulás után kezdte a Pódium Ka­baréban. Négy esztendő el­múltával már az Ifjúsági Színház társulatában ját­szott, majd 1953-ban a Nép­hadsereg Színházhoz, illetve a Vígszínházhoz szerződött. Később gyakrann szerepelt irodalmi pódiumok műsorá­ban, haláláig pedig a Thália Színház tagjaként dolgozott. A közönség elsősorban epi­zódszerepekben láthatta. Emlékezetes alakítá­st nyúj­tott többek között Oszt­­rovszkij Az acélt megedzik című színművének Pável Korcsaginjaként, Csehov Si­rályának Medvegyenikó­ja­ként és Strindberg Júlia kis­asszony című darabjának Jean­jaként. SZERDA, 198­7. DECEMBER 9. NÉPSZAVA A Szépművészeti Múzeum kiállításai A jövő év első két hónapjá­ban zárva tart az egyik leg­nagyobb budapesti, közgyűj­temény, a Szépművészeti Múzeum. Mint azt az intéz­ményben elmondták, a kény­szerű szünetre azért van szükség, hogy az augusztus­ban megkezdett rekonstruk­ciót a megfelelő ütemben folytathassák. A múzeum március 8-tól ismét várja a látogatókat, s a tervek szerint még abban a hónapban új időszaki ki­állítást is fogadnak. Az NSZK-ból érkező vendégtár­laton a világhírű, XVI. szá­zadi német festő, építész és grafikus, Albrecht Altdorfer mintegy száz grafikáját mu­tatják be. A mester szülővá­rosának, Regensburgnak a gyűjteményéből összeállított kiállításon rézkarcok, fa- és rézmetszetek adnak áttekin­tést az úgynevezett dunai is­kola egyik legnagyobb kép­viselőjének, a tájábrázolás nagy mesterének munkássá­gáról. A rádió mellett FINN MŰSOROK A RÁDIÓBAN Egy héten keresztül tartott a rádióban a finn műsorok seregszemléje, amelyben volt rádiódráma, krimi, ének és zene, jóízű beszélgetés és jellegzetes humor. Sokszor emlegetjük, hogy finn roko­naink mennyire közel állnak hozzánk,­­ nem annyira földrajzilag, mint inkább életszemléletben, életfelfo­gásban, és nem utolsósorban rádiójáték-készítési hasonla­tosság dolgában. Ha nem len­nének ezekben a drámákban furcsa hangzású nevek, (Tauno Yliirusi írta a Detek­tívek szabadnapját, és Heik­­ki Peltonen az Annelit, Nel­­la Valtiala a Zajt), akkor magyar nevekkel behelyette­sítve, akár hazai mű is le­hetne legtöbbje. A sok jó közül nekem az Anneli tetszett a mai tár­gyú, modern hangvételű da­rab, a hétköznapi élet leghét­köznapibb eseményeiről. Vagyis olyan, mint maga az élet. Hol derűs-vidám, hol szomorkás, néhol kicsit unal­mas is tán, de egészében vé­ve figyelemlekötő, érdekes alkotás. A magyar bemutató alkalmából nemcsak az író Heikki Peltonent ismerhet­tük meg műve alapján, ha­nem a finn vendégrendező, Eila Arjoma stílusát, munká­ját is. A háromszereplős ka­maradarab hiteles képet nyújt egy kislányát egyedül felnevelő apa viszontagságai­ról. Az apa Vajda László egyszerre próbál nagyon ta­pintatos és okos lenni, de szenvedélyes szeretete vagy dühe állandóan elragadja. A kislány fejlődő jellemét jól ábrázolta Csellár Réka. A jó barát szerepében Papp Zoltán remekelt. Kiemelendő Sári László értő dramaturgi munkája, valamint a fordító Fehérvári Győzőé. Egyértel­műen jó munkát végzett a stáb, amelyben finn nem­zetiségű technikai munkatárs is részt vett. VONZÓDÁSOK Az élet maga írja a törté­neteket, rendezi a dolgokat — ilyesféle közhelyek jutottak eszembe, amikor meghallgat­tam Albert Zsuzsa nyáron felvett műsorát a kilencven­­esztendős Baránszky Jób Lászlóval (nekem és sokak­nak kedves középiskolai ma­gyartanárommal), ám amely műsor sugárzását a Tanár úr már nem élhette meg. Egy te­vékeny életművet tudott ösz­­szefoglalni az egyórányi mű­sorba — Vonzódások címmel — a szerkesztő, aki ezt a nagyvonalúan áradó, epikus hullámzású, vargabetűkkel tarkított életpályát bemutat­ta. A Tanár úr Ady kézfogá­sától jutott el Szerb Antal, Szabó Lőrinc, Jékely Zoltán barátságáig, de eljutott a nyugat-európai irodalom legnagyobb vonulatainak megértő tolmácsolásáig, új felfogások értékeléséig. Ha nem ismernénk élete késői szakaszában publikált neve­zetes tanulmányait, Rilke­­fordításait, a híres „értékfo­gékonyság” fogalmát, akkor is maradandó lehetne a mű­sorból az a néhány mondat, amellyel a Tanár úr jelle­mezte, hogyan szeret olvas­ni, egy könyv megpillantása a kirakatban milyen érzése­ket kavart föl benne, meny­nyire mohón falta a kötete­ket, verseket és esztétikait, regényt és tudományosat egy­más után. Az olvasás szere­­tetére nevelt még ebben a posztumusz riportban is. Hihetetlen energiával dol­gozott, az aprólékos hangya­­szorgalom és a zseni nagyvo­nalúsága egyaránt megvolt benne. Tanár és tudós volt egyszerre — s mindkettőt a profi szintjén művelte. Nem tudni, a tanítványoknak élő­szóval átadott tudásanyag, vagy a művekben a későb­bi nemzedékeknek továbbí­tott, hatalmas szellemi gaz­­dagság-e az utána maradt igazi örökség. Varsányi Ani­kó rendezte a szép riport­összeállítást, amely szomo­rú megemlékezéssé vált idő­közben. A VISSZANYERT FI­ A dokumentumdrámák egyik jellemzője, hogy nem­csak a tények krónikása a ri­porter, hanem maga is cse­lekvő részese lehet é s ezál­tal egy megváltozó szituáció­ról számolhat be. E riporte­ri beavatkozás lehet hasznos és kívánatos, mint ahogy A visszanyert fiú esetében is történt. Hazánkban időnként meg­esnek furcsa esetek, rémre­gényeket ír az élet, és fur­csa tragédiák történnek. Mint ahogy a dráma egyik külső szemlélője elmondta, „ilyen esetben azt vártuk, a Pali vagy a mama lesz az ál­dozat”. Vagyis a félvak asz­­szony, aki becsülettel felne­velt három gyereket, és a „jó” Pali, aki szelíd, engedel­mes és dolgos, volt veszély­ben, mert a részeges, dolog­kerülő „rossz” másik állan­dóan őket bántalmazta. Ez­zel szemben egy hirtelen ve­szekedésben, amikor az anyára támadt a „Káin”, a kisebbik anyját védelmébe vette , és megölte bátyját. Az ítélet: nyolc év. Eddig tartott a dokumentumdráma első része, amely tehát a sors furcsa gesztusával ért véget: a jó nyerte el bünte­tését ... Igen ám, de a magára ma­radt idős, beteg és félvak asszonyt sújtotta a törvény szigora legjobban. Érte állt ki a gyári kollektíva és a tör­téntek és jellemek ismereté­ben a riporter, dr. Martinkó Károly. Az anya kegyelmi­­ kérvényét útján végigkísér­te az újságíró, s így megtud­ta, a fiú három év után ke­gyelmet kapott, ő értesíthet­te tehát a mamát a történet végéről, aki szinte földöntúli boldogsággal fogadta a jó hírt. Így lett kerek a dráma, így kapott jobb befejezést a hangjáték, amely az élet nagy és fontos dolgairól szólt, élet­ről és halálról, s arról, hogy a törvény igazságán túl léte­zik a dolgoknak önmaguk­ban hordott igazsága ... Háry Márta Tordai Teri tervei Még emlékezhetünk, hogy milyen gyönyörű volt és mi­lyen remekül játszott a Pend­­ragon legendában vagy a Gyávában. A Telefondoktor klubban találkoztunk, Lu­­káts Ágnes hívta meg, hogy az egészséges életmódról be­szélgessen a vendégekkel. Nos, a szép szőke színész­nőnek változatlanul kitűnő az alakja, látszik, hogy rend-­­szeres­en mozog, sportol. Nem csoda, hiszen egri lány lévén, mindig is járt uszo­dába, aztán balettre. Amikor felvették a főiskolára, már a művészitornász-bajnokság egyik sztárja volt, Bérczik Sára tanítványa, akihez most is eljár hetenként két dél­előtt. — A jó kondíció és a kel­lemes közérzet nem pénz­kérdés — mondja. — A költ­séges, időigényes sportok he­lyett megteszi a rendszeres testedzés, mértékletes táp­lálkozás, erre nevelem 11 éves lányomat is. — A Jászai-díjas művész­nő négyéves filmgyári stá­tus után szerződött a József Attila Színházhoz. Hogy érzi ott magát Tordai Teri? — Szeretem a­ társulatot, amely nagyon megerősödött, és az újjávarázsolt épület­ben öröm színpadba lépni. Most a Hölgy fecseg és nyo­moz című nagy sikerű da­rabban játszom. Márciusban lesz a következő bemutatóm, úgy tudom, ez egy monodrá­ma, izgalmas feladat. — Külföldöm forgat, jól hallottuk? — Igen, Ausztriában jár­tam legutóbb. A Cannon-cég elnöke, Menahem Golan pro­dukciójában és rendezésé­ben készülő amerikai film­ben játszom. A Hanna há­borúja Szenes Anna harcá­nak, tragikus életének állít emléket. E szerződés kap­csán kezdtem angolul tanul­ni, jól belejöttem, ami nem­csak a tárgyalásoknál, ha­nem a szerepmondásnál is igen hasznos. Másik filme­met Mészáros Márta ren­dezi, kanadai—magyar kop­rodukcióban. Címe: Piroska 2000-ben, én alakítom a (fia­tal) nagymamát, smink nél­kül, érdekes szerep, szívesen vállaltam. (selmeczy)

Next