Népszava, 1988. január (116. évfolyam, 1–25. sz.)

1988-01-02 / 1. szám

NÉPSZAVA 198­8. JANUÁR 2., SZOMBAT ­ PFSZ kész tárgyalni egy esetleges izraeli-palesztin államszövetségről A Le Nouvel Observateur interjút közölt Jasszer Ara­­fattal: eszerint a PFSZ V. B. elnöke kész megvitatni az iz­raeli parlament képviselői­vel egy izraeli—palesztin ál­lamszövetség kialakításának tervét. Arafat a francia hetilapban megjelent nyilatkozatában közölte, hogy a közelmúltban levelet kapott Ariel Hesstől, az izraeli Munkapárt egyik parlamenti képviselőjétől. A PFSZ tuniszi irodájának kül­dött levelet a párt 12 parla­menti képviselője írta alá. A levélírók vázolták egy izrae­li—palesztin konföderáció gondolatát, és elítélték azo­kat az intézkedéseket, ame­lyeket az izraeli kormány a Gáza-övezetben és Ciszjor­­dániában foganatosít a pa­lesztinok tiltakozó megmoz­dulásainak letörésére. Arafat szerint előrelépés történt a békét célzó erőfe­szítések terén, miután Wa­shington elvben elfogadta egy olyan nemzetközi közel­­keleti békekonferencia meg­rendezésének gondolatát, amelyen a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a konflik­tusban érdekelt felek venné­nek részt. Hoszni Mubarak egyipto­mi elnök elutasította Jichak Samir izraeli miniszterelnök javaslatát, hogy mielőbbi ta­lálkozón tárgyaljanak a kö­zel-keleti békefolyamatról. A találkozó csak akkor lehet megfontolás tárgya, ha az iz­raeli kormányfő kész lesz a valódi békéről tárgyalni — szögezte le Mubarak. (Reuter, Tanjug) Náblusz, Ciszjordánia. Ronen Ketsef százados, izraeli katonai ügyész (az övén pisztollyal), Ibrahim Bargutti arab ügyvéddel vi­tatkozik a bíróság épülete előtt, miután a ciszjordániai megmoz­dulások miatt bebörtönzött több száz palesztin ügyvédjei bojkot­tot hirdettek meg. Az ügyvédek nem kívánnak részt venni az el­járásban, mert nem teszik számukra lehetővé, hogy megfelelően lássák el az őrizetbe vettek védelmét TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőség Argentína Kiegyezés a lázadó katonákkal? Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Aldo Rico, a húsvéti ar­gentínai jobboldali tiszti lá­zadás legismertebb szereplő­je visszakapta alezredesi rangját, szigorított börtön­ben töltött előzetes letartóz­tatását pedig házi őrizetté enyhítették. Alfonsín elnök annak ide­jén biztosította az argentino­kat, hogy a lázadókat példá­san megbüntetik, mert kezet emeltek a demokráciára. Az argentinokat a mostani döntés kissé elbizonytalanít­ja az akkori kijelentések ko­molyságát illetően. Kulisszák mögötti kiegyezést sejtenek a történtek hátterében a pol­gári hatalom és a katonai jobboldal között. Az állapo­tokra jellemzően a Rico sza­badulására váró tisztek kö­zött megjelent a cordobai Ernesto Barreiro őrnagy, a lázadás másik neves szerep­lője is, aki annak idején Pa­raguayba menekült a fele­lősségre vonás elől. Barrei­ro újságíróknak úgy nyilat­kozott, hogy az argentin hadsereg hangulata ma igen­csak hasonlít a húsvétihez. NSZK-tiltak­ozás egy román döntés miatt Románia visszaküldött az NSZK-ba egy élelmiszer­­ajándékszállítmányt — je­lentette ki csütörtöki szá­mában a Alette Ruhr Zeitung című nyugatnémet lap, a bonni külügyminisztérium szóvivőjére hivatkozva. E forrás szerint az NSZK kül­ügyminisztériuma élesen til­takozott Románia bonni nagyköveténél amiatt, hogy a román határon visszairányí­tottak két, élelmiszercsoma­gokat szállító tehervonatot. A szállítmányt magánsze­mélyek és segélyszervezetek megbízásából állították ösz­­sze — írja a Neue Ruhr Zei­tung. A szállítást lebonyolí­tó cég azt állítja, hogy ilyen szállítmányok 1982 óta aka­dálytalanul eljutottak Ro­mániába. A nyugatnémet külügyminisztérium mind­eddig nem tapasztalta azt, hogy Románia magánjellegű nyugatnémet postai csomag­­küldeményeket is visszauta­sított volna. (AP) Harminc évvel ezelőtt eltussoltál­ egy nukleáris balesetet Angliában Harold Macmillan brit mi­niszterelnök kormánya el­tussolta azt a balesetet, amely 1957. október 10-én, a wind­­scale-i (mostani nevén sel­­lafield-i) atomerőműben tör­tént. Az északnyugat-angliai atomerőműben katonai cé­lokra állítottak elő plutóniu­mot. A reaktorban keletkezett tűz következtében radioaktív anyagok kerültek mintegy 500 négyzetkilométernyi terüle­ten a levegőbe. Jóllehet a baleset nem követelt halálos áldozatot, a térségben élő vagy az akkor ott tartózkodó emberek közül azóta többen haltak meg fehérvérűségben. A baleset összes vonatko­zását feltáró jelentést most, a kötelező — harminc évig tartó — titkosság leteltével hozták nyilvánosságra. An­nak idején attól féltek, hogy az ügy feltárása ártana a briit—amerikai nukleáris együttműködésnek, és meg­rendülne a lakosságnak az atomerőművekbe vetett hite. Harminc évvel ezelőtt a je­lentésnek csak egy átírt, enyhített változata került a közvélemény elé. A most nyilvánosságra került iratok szerint a baleset az atomerő­mű berendezéseinek konst­rukciós hiányosságai, vala­mint a termelési folyamat helytelen szervezése miatt következett be. , (TASZSZ, AFP) Sri Lanka Merénylet Négy ember életét vesztette, további százötven pedig megsebesült egy pokolgép robbanása következtében Sri Lankán, Kandi városában, a fővárostól, Colombótól 100 ki­l­ométer­ny­i­re északkeletre. Mint a helyi rendőrség pén­teken közölte, a szerkezet egy szabadtéri buddhista szertartás nézői között rob­bant csütörtökön. A zarándokhelynek számí­tó helybéli templom előtt megtartott szertartást Rana­­szinghe Premadasza, az or­szág miniszterelnöke és a kormány több más tagja is megtekintette. A rendőri je­lentés szerint nincs arra utaló jel, hogy a merénylet kifejezetten a miniszterel­nök, illetve a kormány tag­jai ellen irányult volna. Egyelőre nem ismeretes, ki követte el a pokolgépes tá­madást. A hatóságok a Ta­mil Eelam Felszabadító Tig­risei (LTTE) nevű szerveze­tet gyanúsítja. A szervezet négy és fél éve fegyveres harcot vív azért, hogy ön­álló tamil állam jöhessen lét­re a szigetország északi ré­szén. Tamil fegyveresek pénte­ken nyolc szingaléz parasz­tot megöltek, kilenc sze­mélyt pedig megsebesítettek az ország keleti részén levő Trincsomali körzet egyik fa­lujában. Srí Lanka lakossága ki­sebb részben hindu vallású tamilokból, nagyobb részben pedig buddhista vallású szingalézekből áll. Az LTTE szerint a colombói kormány a szingaléz többségnek ked­vez, a tamil, kisebbséget hátrányos helyzetbe szorítja. (Reuter, TASZSZ) Salvador Különös amnesztia A salvadori hatóságok köz­kegyelemben részesítettek két volt kormánykatonát, akiket amerikai állampolgá­rok meggyilkolása miatt ítéltek el. Az amerikai kül­ügyminisztérium szerdán „megdöbbentőnek és szé­gyenletesnek" minősítette a döntést. A két katona 1981 ja­nuárjában a San Salvador-i Sheraton szálloda kávézójá­ban lőtte le Michael Ham­mert és David Perlmant, valamint José Rodolfo Vie­­rát, a salvadori mezőgazda­­sági intézet vezetőjét. A két amerikai mezőgazdasági szakember az azóta feledés­be merült salvadori agrár­reform beindításához nyúj­tott segítséget. A gyilkosokat csak 1986- ban állították bíróság elé, amely mindkettőjüket 30 évi börtönbüntetésre ítélte. Most az országban, meghir­detett amnesztia keretében kerültek szabadlábra. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője szerint a közép-amerikai béketerv értelmében életbe léptetett közkegyelem csak a politi­kai elítéltekre vonatkozhat, köztörvényes bűnözőkre nem. A szóvivő közölte, hogy a külügyminisztérium felülvizsgálja: folytassa-e a salvadori bírósági rendszer tökéletesítésére megszava­zott 9 millió dolláros segély folyósítását. (WPI) Város­környéki területeket csatoltak Pécshez Pécs lakossága 346 fővel gya­rapodott újév napján: hét, városkörnyéki község, Pel­­lérd, Kővágószőlős, Kökény, Keszü, Pogány, Kozármis­­leny és Nagykozár, közigaz­gatási területének egy-egy ré­szét csatolták a városhoz. Előzőleg véleményt kértek az érintett lakosságtól, valamint a tanácsoktól, vállalatoktól, intézményektől, s azok egyet­értettek a szándékkal. Pécs része lett — többek között — a Pécsi Állami Gaz­daság központja, Üszögpusz­ta, amely a város egyik ide­genforgalmi centrumává fej­­l­­ődött. Ugyancsak a megye­­székhelyhez került a malom­völgyi kirándulóközpont, az ott kialakított tavakkal és arborétummal. Megszépül Fehérvár belvárosa A századelő hangulatát idé­ző kandeláberekkel cserélik ki a meglevő utcai lámpá­kat. Az utóbbi hónapokban so­kat szépült a székesfehér­vári belváros. A Városszé­pítő és­­Védő Egyesület el­végeztette az országalma felújítását, körülötte pedig a városi tanács hangulatos pihenőteret alakíttatott ki. 3 Programunk valóra váltására munkára hívjuk minden honfitársunkat XÉ­METH KÁROLY ÚJÉVI RÉSZÉRE Kedves hallgatóim! Honfi­társaim! 1988 első napján őszinte tisztelettel köszöntöm vala­­mennyiüket. A párt és az állami vezető testületek jó­kívánságait tolmácsolva bol­dog, békés, eredményes új esztendőt kívánok önöknek és népünk minden barátjá­nak. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel köszön­töm a határainkon túli ma­gyarokat is; a környező ál­lamokban élőket csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira vezetett. Esztendő, veszendő, így mondták a régi öregek. És közben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami az előző bölcsesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve ész­szerűen kell hát beoszta­nunk mindazt, amink van. Az új év első napján egy­szerre érezhetjük mindkét szólásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munkájának ered­ményeként emelkedett a nemzeti jövedelem, az ipa­ri, mezőgazdasági vállala­tok, szövetkezetek egy része növelte teljesítményeit, ja­vította gazdálkodását. Visz­­szatekintve az elmúlt évre, nyugodt lelkiismerettel álla­píthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt értelme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Fel­gyülemlett gondjaink megol­dásának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amely a­ párt Központi Bizottságának a múlt évi júliusi állásfogla­lásán alapulnak, és a kor­mánynak az Országgyűlés által jóváhagyott munka­­programjában, valamint az idei népgazdasági tervben öltenek testet, az eddigiek­től eltérő igényeket, nagyobb követelményeket támaszta­nak valamennyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott össz­pontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondol­kodást, cselekvő magatar­tást követel. Jobb, hatéko­nyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi nehézsége­ken. Van közösen vállalha­tó programunk, amelynek valóra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyarország építését meg­teremthetjük az ismert és feszítő szociális gondok megoldásának anyagi felté­teleit, eredményesen szol­gálhatjuk népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is üt­köző vélemények nyomán formálódnak nemzeti prog­rammá. Közös egybehangzó álláspontunk — amely prog­ramunknak is fontos része —, hogy a gazdasági reform továbbvitelének, a szocialis­ta demokrácia kiteljesítésé­nek, a politikai intézmény­­rendszer fejlesztésének út­ján haladjunk. Olyan szo­cialista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvaló­sításában bízvást támasz­kodhatunk népünk nagy többségére. Építhetünk a Szovjetunióban és más szo­cialista országokban végbe­menő társadalmi-gazdasági megújulás tapasztalataira és a korszerűbb együttműkö­désben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra váltá­sára munkára hívjuk min­den honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Tisztelt hallgatóim! Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kárpát-medencében él, gyak­ran próbára tette a magyar­ságot és a vele azonos sor­sot vállaló nemzetiségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzdelemből, a helytállásból — olykor a puszta létünkért. Nagy tör­ténelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát és képes a tapaszta­latokból okulni, ha tehetsé­gét szorgalommal ötvözi, erőit egyesíti, akkor otthon­teremtő, országépítő munká­­ja meghozza a maga gyü­mölcsét. A nemzet teremtő akara­tát, életerejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szocialista országok nagy családjához, a társadalmi haladás élvonalába tarto­zik. Igaz, hogy új világunk építésében lassabban hala­dunk, mint korábban gon­doltuk, de nincs okunk kis­hitűségre, ha a megtett útra gondolunk. Jó alapokra épít­kezhetünk, hiszen a fájdal­mas hibák és tévedések el­lenére a magyar nép az el­múlt évtizedekben történel­mileg is maradandót alko­tott. Ha őszinték vagyunk ön­magunkhoz, ha képesek va­gyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó évtize­dek tapasztalatait, és az eredményeket a lehetőségek­hez, nem pedig a vágyaink­hoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes válaszokat adunk, akkor a célok válla­lásában és az értük teendő erőfeszítésekben is kialakul a társadalmi összefogás. Napjainkban ennek próba­köve a kibontakozási prog­ram végrehajtásában való felelős, cselekvő részvétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a népgaz­daság helyzete valamivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mind­ez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásához­. Töpren­gésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további éve­kig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodal­mat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedve­zőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei. A szovjet—amerikai rakéta­egyezménnyel, a két nagy­hatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásai­val megnőttek a fegyverke­zési hajsza visszaszorításá­nak, a népek-országok kö­zötti bizalom erősödésének, a békének esélyei. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Magyar Nép­­köztársaság is hozzájárult. A jövőben is mindent meg­teszünk annak érdekében, hogy egy biztonságosabb vi­lágban élhessünk, dolgoz­hassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esztendőt, békét, boldo­gulást és jó egészséget ked­ves honfitársaimnak. (MTI)

Next