Népszava, 1988. január (116. évfolyam, 1–25. sz.)
1988-01-12 / 9. szám
NÉPSZAVA 1988. JANUÁR 12., KEDD Ülést tartott a Budapesti Pártbizottság Tanácskozás a fővárosi gazdaság tavalyi eredményeiről Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának elnökletével hétfőn kibővített ülést tartot a Budapesti Pártbizottság. A tanácskozáson részt vettek a kerületi pártbizottság első titkárai, a főváros állami, társadalmi és tömegszervezeteinek vezetői, a pártbizottság osztályvezetői. A testület Köteles Zoltán titkár előterjesztésében megvitatta és elfogadta a fővárosi gazdaság tavalyi eredményeiről és az idei feladatokról szóló előterjesztést. Ezt követően a testület elfogadta a pártbizottság 1988. évi munkaprogramját, amelyet Jassó Mihály titkár terjesztett elő. (MTI) Új városi tv-stúdiót avattak Székesfehérvárott Székesfehérvárott hétfőn felavatták az e napom éppen 150. adását sugárzó városi televízió új stúdióját. Az ünnepségen, amelyen jelen volt Barts Oszkárné, a Fejér Megyei Pártbizottság első titkára is, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője mondott beszédet. Mint többek között hangsúlyozta, a városi televíziók műsorai ma már harminchét település több miit egymillió lakójához jutnak el, s a tapasztalatok szerint a közélet, a szocialista demokrácia hasznos, új fórumai lettek. Székesfehérvár saját televíziója máris a helyi közélet fontos és rangos fórumának számít. Eddigi 380 órányi műsorában kétezernél többen fejtették ki véleményüket a város polgárait érdeklő kérdésekben, rendszeresen kamera elé ültek, s válaszoltak a nézőknek a város és a megye vezetői. (MTI) Japán ösztönzése Magyar expedíció Ujguriában Sajtótájékoztató a Slibonibiali Az Ujguriában járt magyar expedíció tapasztalatairól számolt be hétfőn a Hilton Szállóban Kiszely István, az MTA Régészeti Intézetének antropológusa és Ceybert Gyula, a Nemzetközi Gasztronómiai Tanács magyar származású főtitkára. Elmondták, hogy tavaly augusztusban és szeptemberben kaptak lehetőséget arra, hogy tanulmányozzák a kínai Hszincsiang-ujgur tartományt, ahol az ősmagyarok egy része törzsszövetségben élt a helyi népcsoportokkal. Körösi Csoma Sándor is célul tűzte ki, hogy eljut az ujgurok földjére, ám ez a terve sohasem sikerült. A tavalyi útra a japán Körösi Csoma Társaság ösztönzésére és anyagi támogatásával indult a magyar expedíció. Az ujgurok földje Kína északnyugati részén terül el, tizenegyszer nagyobb, mint Magyarország. Hétmillió török származású ujgur él ott, anyanyelvüket, szokásaikat a mai napig megőrizték. Ez annak is köszönhető, hogy sohasem kerültek idegen nép igája alá. A terület eddig teljesen zárt volt, a magyar expedíció folytatott itt először kutató-feltáró munkát. Igyekeztek minél több anyagot gyűjteni a vidék régészeti, néprajzi emlékeiből, vizsgálták a nyelvi, zenei rokonságot. A kutatások még korántsem fejeződtek be, de már több érdekes megfigyelésre tettek szert az expedíció tagjai. Feltűnő hasonlóságot figyeltek meg például a népművészeti díszítőelemek, így a tulipán, a rózsa magyar és ujgur használata között. A népi építészetben is találtak kapcsolódó pontokat: több helyen székely kapukra emlékeztető bejáratot, szőlőlugasos házat láttak. Az ujgurok pentaton zenéje ugyancsak rokoni-szomszédi kapcsolatokra utal. Az egyik legérdekesebb megfigyelést gasztronómiai téren tették az expedíció tagjai. Erről Ceybert Gyula, a magyar származású, Bangkokban élő gasztronómiatörténész számolt be. Bemutatóval is bizonyította, hogy a hagyományos magyar konyha ízeire emlékeztetnek az ujgur ételek. Az eddigi megfigyelések nyomán számos hipotézist állítottak fel a kutatók, ám ezeket még alapos tudományos munkával kell alátámasztani. Úgy tervezik, hogy még ez év nyarán elindítják a második ujguriai expedíciót. (MTI) Magyar szolidaritási delegáció utazott Kairóba Jakab Sándor elnök vezetésével hétfőn Kairóba utazott a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége. A delegáció az egyiptomi fővárosban részt vesz az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szervezete elnökségi ülésén, amelyet a szervezet megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendeznek. A tanácskozáson a résztvevők megvitatják a szervezet három évtizedes tevékenységének tapasztalatait, a további feladatokat. A tanácskozás további fontos feladata a szervezet soros, VII. kongresszusának előkészítése. (MTI) Ülést tartott az OMFB Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság plénuma Tétényi Pál akadémikus elnökletével hétfőn ülést tartott. A testület megtárgyalta az OMFB 1988. évi koncepció- és tanulmánykészítési tervét, valamint az OMFB által kezelt műszaki fejlesztési alap 1988. évi felhasználására vonatkozó tervet. (MTI) Külföldképes Szeretem az apróhirdetéseket. Úgy érzem, miniatűr korrajz valamennyi. Megtudni belőlük, mi mennyiért eladó, mitől akarnak éppen megszabadulni az emberek, és mi az, ami mesés gazdagságot ígér számukra. A minap feltűnt egy, a vegyes címszó alatt megjelent hirdetés. Feladója létrehozandó produkciójához artistanőt keresett, kimondottan jó alakút. IS éven felülit. A jeligéje megfogott: „Külföldképes” Elkezdtem játszani a gondolattal, vajon mi minden rejlik e kéttagú összetett szó mögött. Milyen is legyen a jelentkező, vállalkozó világunkban? Beszéljen nyelveket, ismerje más népek szokásait, viselkedését, illemtanát? Hasonlítson a majdani vendéglátókra, vagy méltóképpen megfelelő színvonalon képviselje hazánkat odakinn? Öregbítse a nemzetközi mezőnyben elismert magyar artisták hírnevét, vagy elég, ha leendő főnöke elégedett vele? Gyanítom, a hirdetést feladó ez utóbbit tekintette a legfőbb szempontnak. Pedig a felsoroltak sem megvetendők. V. A. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma Anthony Vassalo, a Máltai Kommunista Párt főtitkára elemzi a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetét és megállapítja: az eredmények mellett számításba kell venni azokat a negatív tényezőket is, amelyekkel több párt a nyolcvanas években találkozott a sok szocialista ország fejlődési ütemének viszonylagos lelassulásával, azzal, hogy a tőkés világban a választók körében gyengül a kommunisták befolyása, előretörnek a jobboldali konzervatív erők, és néhány szakszervezet létszáma csökken. Hangoztatja: ahhoz, hogy lépést tarthassunk a korral, kritikusan fel kell mérnünk, mi az, amit eszmei és gyakorlati értékeinkből előtérbe kell helyeznünk, mi az, amit az új realitásokhoz alkalmazkodva újra kell értelmeznünk, mi az, amit óhatatlanul el kell vetnünk. A hetvenes években a tőkés világot sújtó válságjelenségek Dániát sem kerülték el: a munkanélküliség korábban nem tapasztalt méreteket öltött, a reálbér csökkent, a fizetési mérlegen hatalmas deficit keletkezett. Hogyan alakul a belpolitikai helyzet napjainkban? Erre a kérdésre keresi a választ Oie Sohn, a Dán Kommunista Párt elnöke. Libanonban öt éve folyik az ellenállás az izraeli megszállókkal szemben. A Libanoni Kommunista Párt két fronton küzd: egyfelől szervezi és részben irányítja a hazafias ellenállási mozgalmat, másrészt minden lehetséges eszközzel fellép az ország vallási alapon történő végleges berendezése ellen, amely végső soron annak idején tulajdonképpen lehetővé tette a megszállást. Georges Haui, a Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára megvilágítja pártja törekvéseit. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini értekezletén „A Varsói Szerződés tagállamainak katonai doktrínájáról” hozott határozat élénk nemzetközi visszhangra talált. Ennek az a magyarázata, hogy a nukleáris veszély ma mindenkit fenyeget. A fennmaradás lett az atom- és űrkorszakban az emberiség legfőbb feladata. Éppen ezért katonai téren ugyanolyan fontos az új politikai gondolkodásmódra való áttérés, mint politikai téren. Szergej Abromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese részleteiben elemzi a Varsói Szerződés katonai doktrínáját. Lakos Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pártélet főszerkesztője a Magyarországon folyamatban lévő társadalmi-gazdasági változásokról ír. A többi között hangsúlyozza: a társadalmi viszonyok átalakulását a párt kezdeményezte és a folyamatok kibontakozását saját eszközeivel is tevékenyen segítette. Ugyanakkor a napi gyakorlatban sok esetben érzékelhető, hogy a párt az önmaga által kezdeményezett társadalmi változásokat saját munkastílusában, módszereiben még nem tudja kielégítően követni. Az elkövetkezendő időszak egyik legfontosabb feladata, hogy a pártszervek és -szervezetek helyesebb viszonyt alakítsanak ki az állami, gazdasági, társadalmi és tömegszervezetekkel és az egyre szaporodó egyesületekkel, szövetségekkel. H. B. Miskolcon épül a Technika Háza. A Bonod Megyei Álium Építőipari Vállalat szakemberei kihasználják a rendkívül enyhe időjárást, és jó ütemben folyik az építkezés ott is, ahol nem téliesítették a munkahelyeket. Dolgoznak az ácsok, a vasbetonszerelők, és a szigetelők. A vállalat szakemberei úgy tervezik, hogy már augusztusban átadhatják rendeltetésének az épületet MTI Fotó - Kozma István felvétele • Esetleges történetek ? Enikő tavaly érettségizett. Jó négyes bizonyítvánnyal jelentkezett a főiskolára, de helyhiány miatt nem vették fel. Nem volt letörve, tudta, hogy óriási a túljelentkezés, majd megpróbálja az idén is. De mi legyen addig? A család barátai azt ajánlották, menjen el egy külkereskedelmi vállalathoz dolgozni, legalább egy kicsit megismeri a szakmát, a lehetőségeket, egy kis pénzt is keres. Mindjárt segítettek is az elhelyezkedésben. Enikő szeptemberben tehát dolgozni kezdett. Nagyon nem tetszett neki, mert már eleve nem volt elragadtatva az ötlettől. Ennek hangot is adott, ő inkább autóvezetői tanfolyamra akart beiratkozni, s azzal érvelt, hogy az intenzív angol nyelvtanfolyam mellett ez éppen elég idejét elveszi majd. A szülők — mindketten szakmunkások — nyugtatgatták: munka mellett is el tudja végezni az áhított tanfolyamokat, hiszen másra úgysincs gondja ... Enikő eléggé ingerült lett, hogy reggelente pontosan be kellett járnia, hogy nyolc órát egy helyben kellett ülnie. Panaszkodott is a régi osztálytársaknak, akik mélységesen megértették elégedetlenségét. Pedig a munkahely kellemesebb volt, mint gondolta. A kollégák kedvesen fogadták, igyekeztek beavatni a hivatali teendők titkaiba, s ellátni értelmes munkával. Enikő kezdetben még igyekezett is, mert elszórakoztatta az ismerkedés az emberekkel, a tennivalóval. De csakhamar beleunt. Sőt, elviselhetetlennek érezte helyzetét. Kivált, amikor megkapta első fizetését. A levonások után 3700 forint körüli összeget kapott. Ez zsebpénznek is kevés — hangoztatta minduntalan. Egyszerűen nem érdemes ennyiért dolgozni — vélekedett. Elkényeztetett gyerekek Amikor nyugtatták, hogy végül is mindenki így kezdi, és emiatt nem kell mindjárt megtorpannia, hiszen szép karrier előtt áll, kivált, ha tanulni is fog, nem lehetett meggyőzni. Csakhamar ki is lépett, ahogy mondta, egyszerűen nem bírta tovább. Elege volt. Hasonló korú barátai nagyon helyeselték elhatározását. Arra persze egyikük sem gondolt, s nem is esett szó róla soha, hogy a szülők több mint 10 000 forintot fizettek ki azért, hogy Enikő jogosítványt szerezhessen, s intenzív nyelvtanfolyamra járhasson. Ezt a gyerekek magától értetődőnek találták, a legtermészetesebb dolognak tartották. Hogyan vezesse Enikő a papája Ladáját, ha nincs jogosítványa? És az angol? A főiskolai felvételihez nagyon jól fog jönni. A szülők érezték, hogy ez valahogy nincs rendjén. Több más állást kerestek a gyereknek, de mivel egyik sem tetszett neki, egyszerűen beadták a derekukat. Végül is főiskolára megy a gyerek, az a legfontosabb, ebben kell támogatni. Enikő azóta megszerezte a jogosítványát, már a második nyelvi szemesztert végzi, nem dolgozik, könyvtárba jár, készül a felvételire. Tulajdonképpen hasznosan tölti az idejét, ha nem is kel éppen korán, s akkor csinál egy kis szabadidőt magának, amikor éppen kedve tartja. Zsebpénz? Természetesen kap, nem járhat pénz nélkül. Enikő, úgy-ahogy, elégedett is vele. Hát persze, vannak ilyen elkényeztetett gyerekek — gondolja az ember. Enikő esete nem tipikus. Valóban nem az? A szülők végül is jót akarnak a gyereknek. Olyan ritkán hallani effélét? Istenem, megtesznek mindent, amit megtehetnek. De igazán jót tesznek ezzel maguknak és a gyereknek? Elgondolkoztató kérdés. Enikő szülei nem keresnek rosszul, bár napi 12 órát dolgoznak. De hát mindez csupán az anyagiakon múlik? Csak pénzkérdés? A... ha. Talán nem csak arról van szó, hogy kibírja vagy sem a felnőtté serdült gyerek eltartását a családi költségvetés még egy időre. Menynyivel több forog kockán! Én azt hiszem, hogy semmiképpen sem helyeselhető, mi több, nem elfogadható, hogy egy 19. évében levő ember nem akar a saját lábára állni. Nem lelhető fel benne az a törekvés, hogy kipróbálja saját erejét, s napjait ne csupán kedvteléssel töltse, hanem saját keresetével hozzájáruljon a családi kiadásokhoz. És egyáltalán ... Miért nem ismeri egy fiatal a pályakezdés viszontagságait? Miért nem tudja, hogy hogyan és miből, mennyiből élnek nálunk a családok? Hogy kisnyugdíjasok tömege van ebben az országban, akiknek még 3000 forint sem jut egy hónapban a megélhetésre. Milyen felnőtt lesz Enikőből, ha nem lesz képes felfogni, hol él és hogyan élnek körülötte az emberek. Ha sohasem gondolkodik el azon, hogy mit is jelent valójában a kötelességtudat, a helytállás, az önzetlenség? Hová vezet az, ha az Enikők boldogan eltartatják magukat, és arra rendezkednek be, hogy nekik minden jár, semmi más teendőjük nincs, és nem is lesz, mint önmagukkal foglalkozni, s mindig a könnyebbik végét megfogni a dolognak. Hogyan vállalkoznak majd az önálló életre, miként bánnak majd a saját családjukkal? Miért hangzik számukra olyan idegenül, amikor valaki arról beszél, hogy van akaraterő, kitartás, uram bocsá’ lemondás is a világon ... Saját kárukon — Nem kell ezt olyan tragikusan venni — mondja tanárnő ismerősöm, s azzal folytatja, hogy a mai fiatalok sem rosszabbak, mint az előttük járó nemzedék. Majd betörnek ők is. Hát istenem, miért baj az, hogy a saját kárukon tanulják majd meg, hogy sehol a világon nincs kolbászból a kerítés . . . Férjhez mennek, jönnek a gyerekek, s ha akarják, ha nem, együtt kell élniük a hétköznapokkal. Megtanulják? Mikor, kitől,, hogyan? Új szomszédaink fiatalok, 30—35 évesek lehetnek. Szemmel láthatóan nincs különösebb anyagi problémájuk. Van tágas lakásuk, szép kocsijuk, mindketten diplomások, jó állással. Két kislányt nevelnek. Sokszor elnézem, hogy hol az egyik, hol a másik nagymama jön hetenként egyszerkétszer hozzájuk takarítani, főzni, egy kicsit rendberakni az egész háztartást. A fiatalasszony most szerzi második diplomáját. Állandóan vizsgázik, szinte soha sincs otthon. A hétvégeken a férj viszi a szüleihez a gyerekeket ebédelni. A kislányok 8—10 évesek, gyakran belátogatnak a szomszédokhoz. Csak úgy beszélgetni. Kedvesek, mintaszerűen tiszták és ápoltak, de egy kicsit szomorúak és szívszorítóan magányosak. Anyu állandóan tanul — mondják —, nem szabad zavarni . . . Apu sportolni jár hetenként kétszer-háromszor. Úgy tűnik, a gyerekekre nem sok idejük marad. Közeli jó barátjuk mondta egyszer: nagyon tiszteli a házaspárt, mert nem hagyják el magukat, nem nyomorítják meg őket a hétköznapok. Nem szürkülnek el, tele vannak ambícióval, energiával, van erejük megvalósítani önmagukat... Eltűnődtem — talán várniuk kellett volna a családalapítással ... Talán egymás, a család rovására vállalnak túl sokat, s nem figyelmezteti őket senki, hogy elsősorban a gyerekekre kellene gondolniuk ... De hát a gyerekek boldogok, mindenük megvan, jól tanulnak, jól elvannak az iskolában. Mert a gyerekeknek a legfontosabb, hogy gyerekek között legyenek... Mai próbatételek Tanárnő ismerősöm mesélte nemrégiben azt is, hogy az osztályából egy kisfiút lopáson kaptak a közeli önkiszolgáló boltban. Nem volt nagy eset, egy tasak szegfűszeget tett észrevétlenül a zsebébe. A boltvezető lelkiismeretes ember, szólt a tanárnőnek, hogy beszéljen a kisfiúval. A tanárnő meg is tette. Egy osztályfőnöki órán is szóba hozta az esetet — név nélkül. A gyerekek nagy élvezettel, izgalommal, kipirult arccal meséltek el hasonló ügyeket, sokszor jót mulatva egy-egy csokoládé elcsenésén. Az elbeszélésekből kiderült: tulajdonképpen jó bulinak tartják ezeket a lopásokat, amolyan igazi próbatételnek. Nem az az érdekes, hogy mit lopnak, hanem az, hogy meg meri-e tenni valaki, vagy sem! Ez volt az elbeszélések lényege. A tanárnő végül megkérdezte tőlük: mit gondolnak, miért nem szabad lopni? A gyerekek egytől egyig azt felelték: azért, mert a törvény tiltja, mert megbüntetik az embert érte. És még büszkék is voltak, hogy ilyen jól eltalálták a feleletet. Milyen történetek ezek? Eléggé esetlegesek. Mégis összetartozónak érzem őket. Bár gyanítom, hogy a jelenség gyökere nem egyszerűen a közmorálban, sokkal mélyebben található. Ilyenek vagyunk, mert mindenféle közviszonyaink ilyenekké tesznek bennünket. De azért figyelnünk kell ezekre a jelzésekre, nem árt újra és újra beszélni róluk. Otthon, a családban is ... Kovács Ildikó