Népszava, 1988. február (116. évfolyam, 26–50. sz.)

1988-02-01 / 26. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ HÉTFŐ, 198­8. FEBRUÁRI. ■ 116. ÉVFOLYAM, 2­6. SZÁM ■ ÁRA 1,8­0 FORINT Veríték és gazdaság Elégedettséget éppenséggel nem érezhetünk a Központi Statisztikai Hivatal múlt héten nyilvánosságra hozott je­lentése láttán, mert ha olvashattunk is benne némi javu­lásról — a tavaly ilyenkor közzétett elemzéshez viszo­nyítva —, nem feledhetjük, hogy ez a javulás mélypont­hoz képest következett be, és mértékében is oly szerény, hogy gazdaságunk állapotában nem hozott lényeges vál­tozást. A fő célokat nem sikerült elérni, ezen a tényen nincs mit szépíteni. A siker elmaradása persze, nem feltétlenül azonos a kudarccal, hiszen születtek tavaly a magyar gazdaságban elismerést érdemlő teljesítmények is. Ide tartozik, hogy a megélénkült ipari termelés a tervezettnél gyorsabb nö­vekedést hozott, és ennél is nagyobb arányban nőtt mind az ipar, mind a termelő ágazatok összességének konver­tibilis elszámolású kivitele. Ide tartozik, hogy a nem ru­belelszámolású idegenforgalom bevételi többlete az előző évinek majdnem kétszeresére nőtt. Mindezek mögött ke­mény munka van. Mert azt aligha lehet elvitatni, hogy ez az ország renge­teget dolgozott tavaly. Az emberek nagy többsége haj­tott a főmunkaidőben, és igen sokan vállalták — ha kényszerűségből is —, hogy még erre is rádolgoznak, feláldozzák a pihenésre, a művelődésre szánt időt. A KSH jelentésében nem találtam adatot a túlórákról, a bányá­szok és más ágazatok dolgozóinak szombati és vasárnapi műszakjairól. Igaz, arról sem, hogy hány óra, hány mun­kanap ment végül is veszendőbe tavaly alapvető terme­lési feltételek hiánya, vagy a szervezés, a kooperáció fo­gyatékosságai miatt. Azt hiszem, ami a hajtást, a verítéket­ és az idegfeszült­séget illeti, a tervet sikerült túlteljesítenünk. Csak az a kérdés, hogy mindig arra ment-e el ez a tömérdek em­beri energia, ami az országnak hasznot is hozott. És erre már alighanem nemmel kell válaszolnunk. Mert tavaly is sokan „termeltek” veszteséget, sok munkával, esetleg jó munkával, csak éppen hiábavaló fáradozással. Hiszen a ráfizetéses üzemekben, a piac által el nem ismert költ­ségekkel, alacsony szintű technikával működő vállalatok­nál éppen úgy — ha nem még inkább — el lehet fáradni, mint ott, ahol a munkának értelme, nyeresége van. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy a gazdaság elmaradt teljesítményét nem volna igazságos a dolgozók tömegei­nek nyakába varrni. Amint a megtermelt nemzeti jöve­delem túlfogyasztásának a felelőssége sem az övék. A megszüntetett Ganz-MÁVAG munkája aligha hibáz­tatható azért, hogy ráfizetéssel kellett motorvonatokat gyártania. A szabadnapján és a föld alá leszálló, ezernyi veszélyt vállaló tatabányai vagy mecseki bányásznak nem erkölcsös a szemére vetni, hogy a mások által meg­termelt nemzeti jövedelmet apasztotta ezzel. És kit okoljunk azért, hogy a gazdaságban nem követ­keztek be az annyira áhított szerkezeti változások? Hogy végül is örvendetes exporttöbbletünk még mindig jelen­tős részben anyagjellegű termékek kiviteléből származik? Ha nem a kétkezi munkásokat, akik erről végképp nem tehetnek, akkor talán a vállalatok gazdasági vezetőit? Mert valamitől mégsem úgy működik a magyar gazda­ság, ahogyan kellene, és elmaradásunk Európától — mit Európától (!) — egyre nyilvánvalóbb. A kialakult helyzet okai nyilvánvalóan nagyon össze­tettek, és a bajok eredetét valahol az alapoknál kell ke­resni. Ott, ahol elhittük, hogy a gazdaság törvényeit is módunkban áll hatályon kívül helyezni, ahol lemondtunk a gazdaság természetes hajtóerőiről, és azokat megpró­báltuk valami mással, például agitációval helyettesíteni, s materialista létünkre a tudati tényezőket helyeztük a mindent meghatározó anyagi lét elé. Ennek a tévedésnek a felismerését ma már több párt­­határozat is tükrözi. Az MSZMP KB tavaly nyári állás­­foglalása a társadalmi-gazdasági kibontakozásról, majd ennek nyomán a kormány munkaprogramja a gazdasági törvényszerűségek és hajtóerők fokozott érvényre jutta­tása irányába mutat. A valódi piaci viszonyok kialaku­lása, a piacon egymás mellett megjelenő, különböző tulaj­donformájú vállalkozásoknak a csak gazdaságpolitikai eszközökkel szabályozott versenye, a tőke és a munka­erő rugalmas mozgása, átáramlása a hatékonyabb terü­letekre, esélyt adhat a stabilizációra, illetve a kibontako­zásra. Ám ezen a téren még nem jutottunk messzire. Szá­mos jogi, az alapvető kérdésekben törvényi szabályozás­ra van szükség ahhoz, hogy elháruljanak a ma még meg­levő akadályok, és végre egészségesen kezdjen működni a magyar gazdaság. Tehát a reform következetes, a gaz­daság egészére és a politikai intézményrendszerre is ki­terjedő végigvitelére van szükség, amihez még soha nem voltak olyan kedvezőek a nemzetközi feltételek, mint ép­pen napjainkban. A világ nagy része a szocialista és nem szocialista egyaránt — velünk szurkol e reformok sikeréért. Most rajtunk a sor. Sok szempontból különbözik 1988 az eddigiektől. Első­sorban nehezebb, mert most léptek életbe az új adók, mert kényszerűen csökken az életszínvonal, mert a gaz­daság minden szereplője számára szigorúbbak a felté­telek. De ez a stabilizációs program első esztendeje is, amelytől azt várjuk, hogy ne csak a veríték legyen több, hanem, hogy tényleg lépjünk a céljaink felé. Franek Tibor Országszerte szépek a vetések Több csapadék kellene — Akadnaik a műtrágya- és gyomirtószer-ellátás — Sietnek a virágok Országszerte szépek a veté­sek, de fejlődésükhöz a je­lenleginél több csapadékra lenne szükség — tájékoz­tatta lapunkat Balla István, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium osz­tályvezetője. Ez az informá­ció — bizonyára — sokakat meglep, ugyanis a városi emberek zöme úgy véli, elég eső hullott, semmivel sem kevesebb a szokásosnál, az ilyenkor jellemző hónál. A talajvizsgálatok viszont ar­ról árulkodnak, hogy a föld felső 50 centiméteres réte­gében csupán 70 százalékos a telítettség, az alatta lévő 50—100 centiméterben pedig már csak 40 százalék körül van ez az érték. Az első fejtrágyázás kissé vontatottan halad, mert a járművek nehezen boldo­gulnak a puha talajon, a mostani időjárás a repülő­gépeknek kedvez, csakhogy ilyesmire nem mindenkinek futja a pénztárcájából. Pilla­natnyilag gondot okoz, hogy nincs elegendő műtrágya és különféle gyomirtó szer. Aka­dozik az import, a hazai üzemek — különféle árkér­dések tisztázatlansága miatt — nem termelnek teljes (Folytatás a 4. oldalon) A palántázás a legfőbb teendő most a fóliák alatt Batha László felvétele Gáspár Sándor Pekingbe érkezett Szombaton Gáspár Sándor­nak, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa elnökének vezetésével magyar szakszer­vezeti küldöttség érkezett Pe­­kingbe. A magyar delegációt a kí­nai főváros repülőterén Ni Csi-Fu, a Kínai Szakszerve­zetek Országos Szövetségének elnöke fogadta. (MTI) Tiltakozási hullám Gázában A megszállás elleni tömeges palesztin tiltakozások újabb hulláma indult el a hét vé­gén, a PFSZ V. B. elnöke pe­dig ismételten nemzetközi erők küldését sürgette a fegyvertelen lakosság védel­mére. Ellentétben a jeruzsálemi rádióban már két hete han­goztatott reményekkel, hogy kifulladóban van a palesztin megmozdulás, a hét végén nagyarányú tiltakozási hul­lám söpört át mind Gázán, mind Ciszjordániában. A PFSZ-zászlókkal felvonuló, útakadályokat építő és autó­gumikat égető tüntetőkkel katonák szálltak szembe. Nem csak könnygázt, gumi­lövedéket vetettek be és üt­­legelték a tüntetőket, mint tették legtöbbször, hanem éleslőszert használtak, ami szintén nem az első eset. Ko­moly sérüléssel legalább 25 ember került szombat óta a kórházakba, közülük, a pa­lesztin helyi sajtóügynökség szerint, 17-en lőtt sebekkel. Hét végi munkák A borsodi bányászok 20 ezer tonna szenet fejtettek Negyven vagon termék Japánnak, Olaszországnak és az NDK-nak — Irányvonalak az Alföldre — Nincs üres vagonjárat Szombaton egész napos, há­rom műszakos termelés folyt a borsodi szénbányákban, és a berentei szénosztályozók­ban. A bányászok mintegy 14 ezer tonna szén fejtését, ki­termelését vállalták és telje­sítették. Dolgoztak az egyéb­ként szabadnapos elővájár­­brigádok is, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a vájárok munkájához. A szombati folyamatos, három műszakos termelés után vasárnap is a Borsodi Szénbányák Vállalat üzemei­ben. A reggeli műszakkezdés­kor több mint másfél ezren szálltak le az aknákba, hogy — vállalásuk szerint — négy­ezer tonna szenet termelje­nek ki. Ezzel együtt a hét hét utolsó napján a borsodi bányászok csaknem húszezer tonna szenet adtak az ipari üzemek és a lakosság számá­ra. Több mint kétezer teher­vagont raktak meg Borsod megye ipari üzemei szomba­ton és vasárnap. Szombaton valamivel több mint 1400 vagon hagyta el Borsod terü­letét. Az Ózdi Kohászati Üzemek és a Lenin Kohásza­ti Művek mintegy 5000-5000 tonnányi árut raktak vagon­ba, és küldtek a megrende­lőkhöz. Vasárnap Ózdon és Diósgyőrben a szombatihoz hasonló mennyiségű félkész és kész árut rakodtak, de je­lentős tételben indítottak út­nak különböző termékeket a Tiszai Vegyi Kombinátból és a Borsodi Vegyi Kombi­nátból is. Ez utóbbiból negy­ven vagon termék megy Ja­pánba, Olaszországba és az NDK-ba. Tekintélyes meny­­nyiségű áruval teli vagon hagyta el a Berentei Szén­osztályozó, a Táttyai Kőbá­nya és a Borsodi Ércelőké­szítő Mű területét is. A MÁV szegedi igazgató­ságának öt alföldi megyét érintő területén szombaton és vasárnap 1700 vagon árut raktak ki és 550 vagont rak­tak meg áruval. Hat irány­vonattal érkezett zúzott kő a Békés és a Csongrád me­gyei útépítő vállalatok részé­re. Két irányvonat kohósala­kot szállított az Alföldre. Az Orosházi Üveggyár részére homok érkezett, onnan pedig vasárnap 47 vagonnyi palac­kot és befőttesüveget szál­lítottak el a konzervgyárak­nak és a szőlőtermelő gazda­ságoknak. A Martfűi Növény­olajgyár dolgozói 30 vagon napraforgót raktak ki va­sárnap, majd ugyanezeket a vagonokat a takarmányozás­ra kiválóan alkalmas préselt napraforgódarával megrakva újra útnak indították az ál­lattenyésztő mezőgazdasági nagyüzemek felé. (MTI) Hivatalosan csak hétfőn kezdődik a téli vá­sár, de a Kispesti Centrum Áruházban már vasárnap is vásári hangulat volt­­. Balogh László felvételei

Next