Népszava, 1988. június (116. évfolyam, 130–155. sz.)

1988-06-01 / 130. szám

NÉPSZAVA 198 8. JÚNIUS 1., SZERDA 3. • " ' ' - ' ' " .................................un in ni ; * » ' 1 1 111 - - - '■■■' ‘ ■ (Folytatás az 1. oldalról) kitértek az elől, hogy részle­tekbe bocsátkozzanak, mi­ben van és miben nincs egyetértés. Egy nap türel­met kértek a tudósítóktól — egy nap türelmet az olva­sóktól. A közös sajtóértekezleten idézték Reagant, akitől meg­kérdezte valaki, hogyan vé­lekedik ma a „Gonosz Biro­dalmáról" tett korábbi kije­lentéséről. „Én más időkről, más kor­szakról beszéltem” — jelen­tette ki az amerikai elnök. Az elnök és a főtitkár megbeszélésükön egyetértet­tek abban, hogy a hadászati támadófegyverek ötvenszá­zalékos csökkentéséről szóló szerződés megkötése lehetsé­ges még ennek az amerikai kormányzatnak az idején. Ehhez politikai akarat szük­séges — jelentette ki a szovjet szóvivő. Gorbacsov és Reagan dél­előtti megbeszélése után az elnök kérésére a főtitkár bemutatta a Kreml neveze­tességeit. A sétára jó előre felkészült tv-stábok, ame­lyek időben elfoglalták rög­zített helyeiket, mindenre számítottak, csak arra nem, hogy minden előzetes el­képzeléstől eltérve Reagan kilép a Vörös térre. A Bla­­zsennij székesegyház előtt az elnök csodálatát fejezte ki, mondván, hogy a lát­vány túlmegy mindazon, amire számított. „Isten hozta, elnök úr! örülünk a látogatásának!” — hangzott innen is­ onnan is. Volt járókelő, aki azt mondta az elnöknek: jó len­ne a századfordulóig eltün­tetni az atomfegyvereket. Lát-e esélyt erre? — fag­gatták. Reagan helyeselt,­ és hozzátette: ha a szovjet és az amerikai fiatalok jobban ismernék egymást, kisebb lenne a háború veszélye. Egy kisfiú, megragadva az elképesztő lehetőséget, le­­fényképeztette magát a két államférfival. Reagant any­­nyira magával ragadták a látottak, hogy a dokumentu­mok fél tizenkettőre terve­zett aláírása húsz percet ké­sett. Az amerikai szóvivő is megerősítette, milyen nagy hatást tett az elnökre ez a séta, a keddi találkozók. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy együtt tudjon dolgozni a szovjetekkel. A Mauzóleum meglátogatá­sát szovjet részről nem kez­deményezték, arra hivatkoz­va, hogy nem akarják meg­zavarni a Mauzóleumba be­bocsátásra váró tömeget. Gorbacsov és Reagan je­lenlétében, rendkívül oldott hangulatban került sor azok­nak a megállapodásoknak az aláírására, amelyekre a leg­jobb esetben is csak egy nappal később számítottak a tudósítók. Gorbacsov, amint beléptek a terembe, azzal fordult ven­dégéhez: „a Vörös térről most a Vörös szobába lép­tünk be. Valaki a Vörös téri sétájáról kérdezte Reagant, aki kijelentette: ..nagyszerű volt! Csodálatos, és sok nagy­szerű emberrel találkoztunk!” Sevardnadze és Shhultz kül­ügyminiszterek írták alá a nukleáris robbantások ellen­őrzéséről szóló megállapo­dást. Eszerint közös kísérle­tekre kerül sor a szemipa­­latyinszki és a nevadai kísér­leti telepen abból a célból, hogy közösen kidolgozzák a robbantások ellenőrzésének megbízható módszerét. Ez megkönnyíti az 1974-es és 1976-os, úgynevezett küszöb­­szerződések betartásának megbízható ellenőrzését. Ez­zel elhárulhat az az akadály, amire hivatkozva az ameri­kaiak eddig ,nem ratifikálták a korábbi megállapodásokat. A külügyminiszterek írták alá azt a megállapodást is, amely az interkontinentális­­ballisztikus rakéták és a ten­geralattjárókon telepített bal­lisztikus rakéták indításának bejelentéséről intézkedik. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kötelezettséget vál­lalt, hogy a nukleáris ve­szélyt csökkentő központokon keresztül előre tájékoztatják egymást az indítások terve­zett idejéről, körzetéről és a becsapódások helyéről. Ez a megállapodás annak a korábban már deklarált tö­rekvésnek a megerősítése, hogy csökkentsék a nukleáris háború veszélyét. Mindkét megállapodás növelheti opti­mizmusunkat, mivel hozzájá­rulnak a bizalom erősítésé­hez, és csökkentik azokat a félelmeket, amelyekre hivat­kozva az amerikaiak több megállapodás elől kitértek. Egy sor más, kisebb faj­súlyú, de az együttműködés szempontjából mégsem le­becsülhető megállapodás szü­letett a nap folyamán. Meg­állapodást írtak alá a kül­ügyminiszterek a tengeri ku­tatásról és mentésről, egysé­ges rádiónavigációs rendszer megteremtéséről. Jegyzéket cseréltek a tudományos-tech­nikai együttműködési meg­állapodás meghosszabbításá­ról, az atomenergia békés cé­lú felhasználásáról, az együtt­működés kiszélesítéséről a békés célú űrkutatás terén kötött megállapodás keretein belül. Kormányközi egyez­ményt kötöttek a közlekedés­­tudomány terén való közös munkáról és a halászati együttműködésről is. Az 1989—91. évre szóló együttműködési és csereprog­ram az 1980-ban Afganisztán ürügyén befagyasztott, és csak 1985-ben újjászületett kulturális kapcsolatok előtt nyit újabb távlatokat. Ezt Vaszilij Szaharov szovjet kulturális miniszter és Charles Wick, az USIA igaz­gatója írta alá. Lehetőség nyílik iskolások és egyetemi hallgatók csere­­látogatásaira, bővítik az America Illustrated és a Soviet Life című lapok ter­jesztését a Szovjetunióban, il­letve az Egyesült Államok­ban. Száz szovjet és száz amerikai iskolára terjesztik ki a cserekapcsolatokat, ösz­­szesen 2000-2000 iskolás és egyetemista utazhat, pedagó­gusok kíséretében. A keddi krónikához tarto­ ■ zik egy gazdasági megálla­podás is. A szovjet külgaz­dasági konzorcium és az amerikai kereskedelmi kon­zorcium vezérigazgatói az együttműködésük alapelveit rögzítő megállapodást írtak alá Moszkvában. A szovjet konzorcium autóipari, olaj­ipari, orvosi műszergyártó vállalatokat foglal magába, az amerikai konzorciumban pedig olyan neves cégek sze­repelnek, mint a Ford, John­son and Johnson, Nabisco, Kodak és mások. A megálla­podás alapját a valutameg­térülés sokkal rugalmasabb értelmezése adja. Nem az egyes, amerikai tőkével lét­rehozott vegyesvállalatokra, hanem az egész konzorcium szintjére lesznek tekintettel, azaz egyes vállalatok a valu­tabevételről gondoskodhat­nak, mások pedig így csak a szovjet piacra termelhet­nek. Az elképzelések szerint még az év végéig aláírják a két konzorcium általános megállapodását. Sok ideje nem volt az el­nöknek a pihenésre, és ami ezután következett, Reagan teherbírásának elismerésére készteti a tudósítót, még ak­kor is, ha az amerikai új­ságírók elnöküket igen fá­radtnak látták. Ennek oka, mint az amerikai szóvivő el­mondta, hogy rosszul aludt. A feszített programot mégis jól bírta. Az újságírók egyik képernyőről rohangáltak a másikhoz, egyik eseményről mentek a másikra, sajtókon­ferenciákat ültek végig, és kétségbeesetten próbáltak lé­pést tartani a rohanó idővel. Délben Reagan az Írók Házának a vendége volt. En­nek a találkozónak más volt a légköre, mint azé, amely előző nap a másként gondol­kodókkal zajlott. A szovjet sajtó erről sem hallgatott. A Pravda például tudósítást közölt róla, megállapítva, hogy a részvétel egyetlen fel­tétele a szocializmus-ellenes­­ség volt. A szóvivők sajtó­­értekezletén robbant a bom­ba, amikor kiderült, hogy a másként gondolkodók között meghívottak sorában ott volt egy, korábban huszonöt évre ítélt háborús bűnös is. Most, kedden, olyanokból került ki a meghívottak köre, akik a mai szovjet valósághoz kö­tődnek. A megterített asztaloknál a szovjet értelmiség kiemel­kedő képviselői foglaltak he­lyet: írók, rendezők, építé­szek, színészek, festők, zene­szerzők ... A bevonulás hu­moros volt, aligha adatott meg még írónak, hogy a te­rembe való belépését emi­­gyen jelentsék be: „Figyelem, Reagan, az Egyesült Államok elnöke és Karpov, az írószö­vetség első titkára!” Érzelmektől fűtött beszé­dében Reagan nemcsak a filmvilágban eltöltött éveit idézte fel, hanem volt szava az orosz-szovjet értelmiség nagyjairól is. Alkalmat ta­lált arra is, hogy kifejezés­re juttassa Gorbacsov iránti tiszteletét, és méltányolja azt a több szabadságot, ame­lyet ma a szovjet művészek élveznek. A pozitív példák megemlítése mellett nem mulasztotta el azonban, hogy kifejezze reményét: e ten­dencia folytatódni fog. S ar­ról sem mondott le, hogy öt­leteket adjon. Délután a 230 éves Lomo­noszov egyetemen várták az elnököt, ahol harmincezer diák tanul. Anatolij Logunov rektor a relativitás-elmélet és a gravitáció szaktekinté­lye üdvözölte a vendéget, aki beszédet mondott, és vála­szolt a diákok kérdéseire. Bevezetőként a technoló­giai és információs forrada­lomról beszélt, majd hang­súlyozta, hogy kulcskérdés napjainkban is a szabadság és a demokrácia. Részletesen kifejtette, hogy mit ért a gondolatok, az emberek kö­zötti kapcsolatok szabadsá­gán, a társadalom és a gazda­ság demokratizmusán. A re­formokról szólva úgy véle­kedett, azok hatékonyságát meghatározza, mennyire hat­ják át az intézményrend­szert. Beszéde utolsó részében felelevenítette a szovjet— amerikai kapcsolatok utolsó három esztendejét, azokat az eredményeket, amelyeket a Gorbacsovval folytatott tár­gyalásokon értek el. Reagan említést tett arról is, hogy a főtitkár ezen az egyetemen szerzett diplomát. A zsúfolásig megtelt terem hallgatósága nagy tetszéssel Moszkvába indult Robert Byrd, az a­­erikai Szenátus demokrata párti, valamint Robert Dole, a Szenátus re­publikánus párti csoportjá­nak vezetője, hogy részt ve­gyen a szovjet—amerikai rakétaszerződés ratifikációs okmányainak ünnepélyes ki­cserélésén. Az ünnepélyes ak­tusra, amelyen Gorbacsov és Reagan aláírják az okmá­nyokat, várhatóan ma dél­előtt kerül sor. A Szenátus többségi, illet­ve kisebbségi csoportjainak vezetőit Reagan hívta meg azután, hogy a Szenátus múlt pénteken elsöprő többséggel, 93:5 arányban a szerződés ra­tifikálása mellett szavazott. A moszkvai csúcstalálkozó­nak útmutatást kellene ad­nia az atom- és minden más tömegpusztító fegyver meg­semmisítéséhez, a hagyomá­nyos fegyverzet radikális csökkentéséhez, a nemzetkö­zi kapcsolatok fejlesztéséhez környezetvédelmi és kulturá­lis téren — hangoztatta az az üzenet, amelyet a prágai fővárosi tanács, a városi bé­ketanács, illetve az ifjúsági szervezet küldött Gorbacsov­­hoz és Reaganhez. Az üze­netet ifjúsági béke és barát­sági staféta juttatta el a prágai szovjet,­­ valamint amerikai nagykövetségre. A tudományos dolgozók nemzetközi szervezetének képviselőit fogadta kedden Moszkvában Gorbacsov meg­bízásából Alekszandr Jakov­lev, az SZKP KB titkára. A szervezet képviselői üdvözöl­ték a szovjet—amerikai csúcstalálkozó alkalmából a két ország vezetőit, s azt kí­vánták, hogy sikerrel fejez­zék be tárgyalásaikat. Vranitzky osztrák kancel­lár nagyra értékelte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Gorbacsov és Reagan tesz a moszkvai csúcstalálkozón. A kormányfő kedden kifejezte reményét, hogy ezek eredmé­nyeként nem folytatódik a fegyverkezési verseny, és a nukleáris leszerelést nem fogja követni ellensúlyozásul a hagyományos fegyverzet növelése. Alois Mock osztrák alkan­­cellár és külügyminiszter a szovjet televíziónak nyilat­kozva úgy vélekedett, hogy a csúcstalálkozónak döntő je­lentősége lehet a kelet-nyu­gati viszony és az enyhülési politika alakulásában. A két nagyhatalom kapcsolatainak további fejlődésében Auszt­ria is nagymértékben érde­kelt, mert az enyhülés lég­köre jobb lehetőségeket te­remt számára, hogy betöltse híd­ szerepét Kelet és Nyu­gat között — mondta Mack Genscher, az NSZK alkan­­cellárja és külügyminisztere úgy értékeli a Szovjetunió belső fejlődését, hogy a tár­sadalmi-gazdasági átalakí­tás és a nyíltság politikája immáron visszafordíthatat­lan. Az átalakítás lényegbe­vágó irányzatát már régen elfogadták, a viták jelenleg a fejlődés üteméről és alakí­tásáról vannak — jelentette fogadta az elnök beszédét. Reagan végezetül a tudomá­nyos együttműködés, a csere bővítését szorgalmazta. A nap sodró eseményei közepette sem lehet megfe­ledkezni arról, hogy Jazov szovjet honvédelmi minisz­ter ismét tárgyalt partneré­vel, Carluccival. Méghozzá két és fél órát. A katonai doktrínák melllett szóba ke­rült delegációk cseréje is. A nap folyamán tanácsko­zott a két külügyminiszter, mint a szóvivők elmondták, nagy munkát vég­eztek. Megérdemli a figyelmet az is, hogy Nancy Reagan Le­­ningrádba látogatott, ahol az Ermitázs Malachit-termével, az olasz festészet remekeivel ismerkedett, majd szárnyas­­hajóra ült, hogy Petrodvorec csodáiban gyönyörködjön. A nap utolsó eseményének színhelye, a Szpaszo-ház egy kis pravoszláv templomról kapta nevét, és 1933 óta az amerikai nagykövetek rezi­denciája, a csúcstalálkozó idején a Reagan házaspár otthona. Aligha valószínű, hogy Nancy Reagan nyolcta­ki a Frankfurter Neue Presse című napilap számára adott nyilatkozatában. A Szovjetunió érdekelt a hosszú távú, kölcsönösen elő­nyös, tisztességes együttmű­ködésben, mert csakis ez te­remti meg a stabilitást. Gor­bacsov főtitkár őszintén tö­rekszik a békére és a lesze­relésre — jelentette ki Gen­scher. A világsajtó élénk figyelem­mel követi a moszkvai csúcs fejleményeit. Három nagy amerikai televíziós hálózat közvetítette kedden azt a beszédet, amelyet Reagan el­nök a Moszkvai Állami Egye­temen mondott. A televíziós hálózatok híradói szinte tel­jes egészükben a csúcs ese­ményeivel foglalkoztak. A CBS televízió többször is levetítette azt a rövid nyi­latkozatot, amelyet Gorba­csov adott az amerikai új­ságíróknak a keddi tárgya­lás idején: a szovjet vezető derűlátóan nyilatkozott ar­ról, hogy még Reagan elnök hivatali idejében lehetőség nyílhat a hadászati fegyve­rek ötvenszázalékos csökken­téséről szóló szerződés alá­írására. Hasonló nyilatkoza­tot adott Sevardnadze szov­jet külügyminiszter a CNN televíziós társaságnak: mint mondotta, lehetőség van ar­ra, hogy „ősszel betakarítsák a mostani vetés eredményét”. Geraszimov szovjet szóvivő az ABC televíziós társaság­nak adott interjújában hang­súlyozta: a szovjet vezetés szeretne megállapodásra jut­ni a jelenlegi amerikai kor­mányzattal a szerződésről, mert tisztában van azzal, hogy az új kormányzat hiva­talba lépése után minden bi­zonnyal hosszabb idő lenne szükséges­ a tárgyalások ér­demi felnyitására. „Most megvan a kellő lendület, ezt nem szabad elveszteni” — hangoztatta a szóvivő. A The Washington Post főcímében azt állapította meg, hogy van haladás a le­szerelési kérdésekben. A lap ugyanakkor azt is aláhúzta, hogy az emberi jogok kérdé­sében elfoglalt amerikai ál­láspont „holtpontot" ered­ményezett, és szovjet részről udvariasan ugyan, de eluta­sították a „kioktatást”. A The New York Times „kor­látozott előrehaladásról” ír a fegyverzetcsökkentési tár­gyalásokat áttekintve. Az NSZK sajtója megelé­gedéssel nyugtázza, hogy a moszkvai csúcstalálkozón előrehaladás tapasztalható a fegyverellenőrzés kérdésé­ben, de elgondolkodtatónak tartja Reagan elnöknek az emberi jogokkal kapcsolatos megnyilvánulásait. A Süddeutsche Zeitung cí­mű müncheni liberális na­pilap keddi vezércikkében nem vitatja a washingtoni vendég fellépésének őszinte indítékait. Az emberi jogok szóbahozatalát önmagában még szerencsésnek is minősí­ti, ugyanakkor kifejti: Úgy fest, hogy Reagan elnök nincs tisztában azzal, hogy már-már a végső határáig ment el annak, amit a Szov­jetunió vezetőjétől elvárhat. Hy személyzetének minden tagja helyet kapott itt. A First Lady egész megjelenése azonban az ő munkájukat is dicséri. A díszvacsora előké­születei egy kisebbfajta had­művelettel is felértek, katonai repülőgépek légihídon szállí­tották ide Washingtonból az ételkülönlegességeket. A Kalinyin sugárút magas épületeinek közelében szeré­nyen meghúzódó ház törté­netéből érdemes felidézni egy másfajta légihíd balul vég­ződött esetét. 1936-­ban az ak­kori amerikai nagykövet né­hány tonna lefagyasztott élel­miszerrel érkezett ide, amely aztán a moszkvai villany­áram-kimaradások miatt egyetlen hatalmas masszává olvadt. Azóta szerencsésebb esetekkel hívta fel magára a figyelmet a Szpaszo-i ház: a legmagasabb rangú amerikai politikusok rezidenciájául szolgált. Még e ház gazdag krónikájában is megkülön­böztetett hely illeti meg a kedd esti díszvacsorájáét. Barabás Péter Mert egy dolog a szovjet rendszer liberalizálását szor­galmazni, és síkraszállni az emberi jogok tiszteletben tartásáért, és megint más, ha valaki, mint Reagan, szovjet disszidensek előtt olyan kö­veteléseket szegez a moszk­vai kormányzat mellének, amelyek a kommunista rend­szer önfeladásával egyenlők. A stílusbeli óriási különb­ségek ellenére is a moszkvai vendég, Reagan megnyilvá­nulása a lényeget tekintve nem is olyan sokban külön­bözik attól, ahogy harminc évvel ezelőtt Hruscsov Nyu­gaton megjósolta a kapita­lizmus küszöbönálló pusztu­lását — mutat rá a tekinté­lyes lap. A Westdeutsche Allgemei­ne Zeitung című befolyásos Ruhr-vidéki újság vezércik­kében szintén emlékeztet: Reagan felületességével és a tapintat hiányával azt bi­zonyította, hogy ugyanúgy foglya saját ideológiájának, mint Hruscsov volt az első amerikai látogatása idején. Gorbacsov főtitkár mostani reagálása mértéktartó és ön­kritikus volt. Így a jövőben nyílt párbeszédet kell meg­honosítani. A Zsenmin Zsipao, a Kuangming Zsipao és több más kínai­­lap az Új Kína hírügynökség jelentései alap­ján számol be a csúcs ese­ményeiről. A lapok kiemelik, hogy — eltekintve az emberi jogok kérdésétől — Gorba­csov és Reagan megbeszélé­sei komoly, tárgyszerű és ba­ráti légkörben zajlanak. Az Új Kína jelentéseiben és ezek nyomán a pekingi lapokban is hangot kap az a vélemény, hogy az amerikai elnök, a jelek szerint, nincs tisztában a szovjet valóság­gal, nem utolsósorban azzal, hogy a Szovjetunióban mi­ként vélekednek az úgyne­vezett emberi jogokról. A sajtó tálalásából érzékelhe­tő, hogy Kína, amely az utóbbi években számos al­kalommal a belügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak minősítette az Egyesült Álla­mok emberi jogok kérdésében tanúsított magatartását és Kí­na címére megeresztett bí­rálatait, a szovjet álláspon­tot tekinti ésszerűnek az amerikaival szemben. Erre utal az Új Kína tu­dósításában az a megjegy­zés, hogy Reagan elnök, az­zal, hogy már a csúcstalál­kozó kezdetén bevetette az emberi jogok fegyverét, ár­nyékot vetett a különben kedvező légkörben megkez­dett csúcstalálkozóra. A Liaovang című kínai he­tilap most megjelent számá­ban aláhúzza, hogy az egész világ reménykedve tekint Moszkvára, vajon sikerül-e csökkenteni a nemzetközi feszültséget a magas szintű találkozó eredményeként. A lap a csúcstalálkozót olyan sakkjátszmához hasonlítja, amelyben mindkét fél ala­posan megfontol minden újabb lépést. Ez a játszma befejezetlen, s valószínűleg folytatni kell majd a mosta­ni találkozó után is — írja a kínai hetilap. Zsúfolt program a moszkvai csúcstalálkozón Világszerte érdeklődéssel kísérik a csúcs eseményeiét A főtitkár és az elnök moszkvaiak gyűrűjében a Vörös téren TELEFOTO — MTI Külföldi Képszerkesztőség

Next