Népszava, 1988. június (116. évfolyam, 130–155. sz.)
1988-06-01 / 130. szám
NÉPSZAVA 198 8. JÚNIUS 1., SZERDA 3. • " ' ' - ' ' " .................................un in ni ; * » ' 1 1 111 - - - '■■■' ‘ ■ (Folytatás az 1. oldalról) kitértek az elől, hogy részletekbe bocsátkozzanak, miben van és miben nincs egyetértés. Egy nap türelmet kértek a tudósítóktól — egy nap türelmet az olvasóktól. A közös sajtóértekezleten idézték Reagant, akitől megkérdezte valaki, hogyan vélekedik ma a „Gonosz Birodalmáról" tett korábbi kijelentéséről. „Én más időkről, más korszakról beszéltem” — jelentette ki az amerikai elnök. Az elnök és a főtitkár megbeszélésükön egyetértettek abban, hogy a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről szóló szerződés megkötése lehetséges még ennek az amerikai kormányzatnak az idején. Ehhez politikai akarat szükséges — jelentette ki a szovjet szóvivő. Gorbacsov és Reagan délelőtti megbeszélése után az elnök kérésére a főtitkár bemutatta a Kreml nevezetességeit. A sétára jó előre felkészült tv-stábok, amelyek időben elfoglalták rögzített helyeiket, mindenre számítottak, csak arra nem, hogy minden előzetes elképzeléstől eltérve Reagan kilép a Vörös térre. A Blazsennij székesegyház előtt az elnök csodálatát fejezte ki, mondván, hogy a látvány túlmegy mindazon, amire számított. „Isten hozta, elnök úr! örülünk a látogatásának!” — hangzott innen is onnan is. Volt járókelő, aki azt mondta az elnöknek: jó lenne a századfordulóig eltüntetni az atomfegyvereket. Lát-e esélyt erre? — faggatták. Reagan helyeselt, és hozzátette: ha a szovjet és az amerikai fiatalok jobban ismernék egymást, kisebb lenne a háború veszélye. Egy kisfiú, megragadva az elképesztő lehetőséget, lefényképeztette magát a két államférfival. Reagant anynyira magával ragadták a látottak, hogy a dokumentumok fél tizenkettőre tervezett aláírása húsz percet késett. Az amerikai szóvivő is megerősítette, milyen nagy hatást tett az elnökre ez a séta, a keddi találkozók. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy együtt tudjon dolgozni a szovjetekkel. A Mauzóleum meglátogatását szovjet részről nem kezdeményezték, arra hivatkozva, hogy nem akarják megzavarni a Mauzóleumba bebocsátásra váró tömeget. Gorbacsov és Reagan jelenlétében, rendkívül oldott hangulatban került sor azoknak a megállapodásoknak az aláírására, amelyekre a legjobb esetben is csak egy nappal később számítottak a tudósítók. Gorbacsov, amint beléptek a terembe, azzal fordult vendégéhez: „a Vörös térről most a Vörös szobába léptünk be. Valaki a Vörös téri sétájáról kérdezte Reagant, aki kijelentette: ..nagyszerű volt! Csodálatos, és sok nagyszerű emberrel találkoztunk!” Sevardnadze és Shhultz külügyminiszterek írták alá a nukleáris robbantások ellenőrzéséről szóló megállapodást. Eszerint közös kísérletekre kerül sor a szemipalatyinszki és a nevadai kísérleti telepen abból a célból, hogy közösen kidolgozzák a robbantások ellenőrzésének megbízható módszerét. Ez megkönnyíti az 1974-es és 1976-os, úgynevezett küszöbszerződések betartásának megbízható ellenőrzését. Ezzel elhárulhat az az akadály, amire hivatkozva az amerikaiak eddig ,nem ratifikálták a korábbi megállapodásokat. A külügyminiszterek írták alá azt a megállapodást is, amely az interkontinentálisballisztikus rakéták és a tengeralattjárókon telepített ballisztikus rakéták indításának bejelentéséről intézkedik. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt, hogy a nukleáris veszélyt csökkentő központokon keresztül előre tájékoztatják egymást az indítások tervezett idejéről, körzetéről és a becsapódások helyéről. Ez a megállapodás annak a korábban már deklarált törekvésnek a megerősítése, hogy csökkentsék a nukleáris háború veszélyét. Mindkét megállapodás növelheti optimizmusunkat, mivel hozzájárulnak a bizalom erősítéséhez, és csökkentik azokat a félelmeket, amelyekre hivatkozva az amerikaiak több megállapodás elől kitértek. Egy sor más, kisebb fajsúlyú, de az együttműködés szempontjából mégsem lebecsülhető megállapodás született a nap folyamán. Megállapodást írtak alá a külügyminiszterek a tengeri kutatásról és mentésről, egységes rádiónavigációs rendszer megteremtéséről. Jegyzéket cseréltek a tudományos-technikai együttműködési megállapodás meghosszabbításáról, az atomenergia békés célú felhasználásáról, az együttműködés kiszélesítéséről a békés célú űrkutatás terén kötött megállapodás keretein belül. Kormányközi egyezményt kötöttek a közlekedéstudomány terén való közös munkáról és a halászati együttműködésről is. Az 1989—91. évre szóló együttműködési és csereprogram az 1980-ban Afganisztán ürügyén befagyasztott, és csak 1985-ben újjászületett kulturális kapcsolatok előtt nyit újabb távlatokat. Ezt Vaszilij Szaharov szovjet kulturális miniszter és Charles Wick, az USIA igazgatója írta alá. Lehetőség nyílik iskolások és egyetemi hallgatók cserelátogatásaira, bővítik az America Illustrated és a Soviet Life című lapok terjesztését a Szovjetunióban, illetve az Egyesült Államokban. Száz szovjet és száz amerikai iskolára terjesztik ki a cserekapcsolatokat, öszszesen 2000-2000 iskolás és egyetemista utazhat, pedagógusok kíséretében. A keddi krónikához tarto ■ zik egy gazdasági megállapodás is. A szovjet külgazdasági konzorcium és az amerikai kereskedelmi konzorcium vezérigazgatói az együttműködésük alapelveit rögzítő megállapodást írtak alá Moszkvában. A szovjet konzorcium autóipari, olajipari, orvosi műszergyártó vállalatokat foglal magába, az amerikai konzorciumban pedig olyan neves cégek szerepelnek, mint a Ford, Johnson and Johnson, Nabisco, Kodak és mások. A megállapodás alapját a valutamegtérülés sokkal rugalmasabb értelmezése adja. Nem az egyes, amerikai tőkével létrehozott vegyesvállalatokra, hanem az egész konzorcium szintjére lesznek tekintettel, azaz egyes vállalatok a valutabevételről gondoskodhatnak, mások pedig így csak a szovjet piacra termelhetnek. Az elképzelések szerint még az év végéig aláírják a két konzorcium általános megállapodását. Sok ideje nem volt az elnöknek a pihenésre, és ami ezután következett, Reagan teherbírásának elismerésére készteti a tudósítót, még akkor is, ha az amerikai újságírók elnöküket igen fáradtnak látták. Ennek oka, mint az amerikai szóvivő elmondta, hogy rosszul aludt. A feszített programot mégis jól bírta. Az újságírók egyik képernyőről rohangáltak a másikhoz, egyik eseményről mentek a másikra, sajtókonferenciákat ültek végig, és kétségbeesetten próbáltak lépést tartani a rohanó idővel. Délben Reagan az Írók Házának a vendége volt. Ennek a találkozónak más volt a légköre, mint azé, amely előző nap a másként gondolkodókkal zajlott. A szovjet sajtó erről sem hallgatott. A Pravda például tudósítást közölt róla, megállapítva, hogy a részvétel egyetlen feltétele a szocializmus-ellenesség volt. A szóvivők sajtóértekezletén robbant a bomba, amikor kiderült, hogy a másként gondolkodók között meghívottak sorában ott volt egy, korábban huszonöt évre ítélt háborús bűnös is. Most, kedden, olyanokból került ki a meghívottak köre, akik a mai szovjet valósághoz kötődnek. A megterített asztaloknál a szovjet értelmiség kiemelkedő képviselői foglaltak helyet: írók, rendezők, építészek, színészek, festők, zeneszerzők ... A bevonulás humoros volt, aligha adatott meg még írónak, hogy a terembe való belépését emigyen jelentsék be: „Figyelem, Reagan, az Egyesült Államok elnöke és Karpov, az írószövetség első titkára!” Érzelmektől fűtött beszédében Reagan nemcsak a filmvilágban eltöltött éveit idézte fel, hanem volt szava az orosz-szovjet értelmiség nagyjairól is. Alkalmat talált arra is, hogy kifejezésre juttassa Gorbacsov iránti tiszteletét, és méltányolja azt a több szabadságot, amelyet ma a szovjet művészek élveznek. A pozitív példák megemlítése mellett nem mulasztotta el azonban, hogy kifejezze reményét: e tendencia folytatódni fog. S arról sem mondott le, hogy ötleteket adjon. Délután a 230 éves Lomonoszov egyetemen várták az elnököt, ahol harmincezer diák tanul. Anatolij Logunov rektor a relativitás-elmélet és a gravitáció szaktekintélye üdvözölte a vendéget, aki beszédet mondott, és válaszolt a diákok kérdéseire. Bevezetőként a technológiai és információs forradalomról beszélt, majd hangsúlyozta, hogy kulcskérdés napjainkban is a szabadság és a demokrácia. Részletesen kifejtette, hogy mit ért a gondolatok, az emberek közötti kapcsolatok szabadságán, a társadalom és a gazdaság demokratizmusán. A reformokról szólva úgy vélekedett, azok hatékonyságát meghatározza, mennyire hatják át az intézményrendszert. Beszéde utolsó részében felelevenítette a szovjet— amerikai kapcsolatok utolsó három esztendejét, azokat az eredményeket, amelyeket a Gorbacsovval folytatott tárgyalásokon értek el. Reagan említést tett arról is, hogy a főtitkár ezen az egyetemen szerzett diplomát. A zsúfolásig megtelt terem hallgatósága nagy tetszéssel Moszkvába indult Robert Byrd, az aerikai Szenátus demokrata párti, valamint Robert Dole, a Szenátus republikánus párti csoportjának vezetője, hogy részt vegyen a szovjet—amerikai rakétaszerződés ratifikációs okmányainak ünnepélyes kicserélésén. Az ünnepélyes aktusra, amelyen Gorbacsov és Reagan aláírják az okmányokat, várhatóan ma délelőtt kerül sor. A Szenátus többségi, illetve kisebbségi csoportjainak vezetőit Reagan hívta meg azután, hogy a Szenátus múlt pénteken elsöprő többséggel, 93:5 arányban a szerződés ratifikálása mellett szavazott. A moszkvai csúcstalálkozónak útmutatást kellene adnia az atom- és minden más tömegpusztító fegyver megsemmisítéséhez, a hagyományos fegyverzet radikális csökkentéséhez, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséhez környezetvédelmi és kulturális téren — hangoztatta az az üzenet, amelyet a prágai fővárosi tanács, a városi béketanács, illetve az ifjúsági szervezet küldött Gorbacsovhoz és Reaganhez. Az üzenetet ifjúsági béke és barátsági staféta juttatta el a prágai szovjet, valamint amerikai nagykövetségre. A tudományos dolgozók nemzetközi szervezetének képviselőit fogadta kedden Moszkvában Gorbacsov megbízásából Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB titkára. A szervezet képviselői üdvözölték a szovjet—amerikai csúcstalálkozó alkalmából a két ország vezetőit, s azt kívánták, hogy sikerrel fejezzék be tárgyalásaikat. Vranitzky osztrák kancellár nagyra értékelte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Gorbacsov és Reagan tesz a moszkvai csúcstalálkozón. A kormányfő kedden kifejezte reményét, hogy ezek eredményeként nem folytatódik a fegyverkezési verseny, és a nukleáris leszerelést nem fogja követni ellensúlyozásul a hagyományos fegyverzet növelése. Alois Mock osztrák alkancellár és külügyminiszter a szovjet televíziónak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a csúcstalálkozónak döntő jelentősége lehet a kelet-nyugati viszony és az enyhülési politika alakulásában. A két nagyhatalom kapcsolatainak további fejlődésében Ausztria is nagymértékben érdekelt, mert az enyhülés légköre jobb lehetőségeket teremt számára, hogy betöltse híd szerepét Kelet és Nyugat között — mondta Mack Genscher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere úgy értékeli a Szovjetunió belső fejlődését, hogy a társadalmi-gazdasági átalakítás és a nyíltság politikája immáron visszafordíthatatlan. Az átalakítás lényegbevágó irányzatát már régen elfogadták, a viták jelenleg a fejlődés üteméről és alakításáról vannak — jelentette fogadta az elnök beszédét. Reagan végezetül a tudományos együttműködés, a csere bővítését szorgalmazta. A nap sodró eseményei közepette sem lehet megfeledkezni arról, hogy Jazov szovjet honvédelmi miniszter ismét tárgyalt partnerével, Carluccival. Méghozzá két és fél órát. A katonai doktrínák melllett szóba került delegációk cseréje is. A nap folyamán tanácskozott a két külügyminiszter, mint a szóvivők elmondták, nagy munkát végeztek. Megérdemli a figyelmet az is, hogy Nancy Reagan Leningrádba látogatott, ahol az Ermitázs Malachit-termével, az olasz festészet remekeivel ismerkedett, majd szárnyashajóra ült, hogy Petrodvorec csodáiban gyönyörködjön. A nap utolsó eseményének színhelye, a Szpaszo-ház egy kis pravoszláv templomról kapta nevét, és 1933 óta az amerikai nagykövetek rezidenciája, a csúcstalálkozó idején a Reagan házaspár otthona. Aligha valószínű, hogy Nancy Reagan nyolctaki a Frankfurter Neue Presse című napilap számára adott nyilatkozatában. A Szovjetunió érdekelt a hosszú távú, kölcsönösen előnyös, tisztességes együttműködésben, mert csakis ez teremti meg a stabilitást. Gorbacsov főtitkár őszintén törekszik a békére és a leszerelésre — jelentette ki Genscher. A világsajtó élénk figyelemmel követi a moszkvai csúcs fejleményeit. Három nagy amerikai televíziós hálózat közvetítette kedden azt a beszédet, amelyet Reagan elnök a Moszkvai Állami Egyetemen mondott. A televíziós hálózatok híradói szinte teljes egészükben a csúcs eseményeivel foglalkoztak. A CBS televízió többször is levetítette azt a rövid nyilatkozatot, amelyet Gorbacsov adott az amerikai újságíróknak a keddi tárgyalás idején: a szovjet vezető derűlátóan nyilatkozott arról, hogy még Reagan elnök hivatali idejében lehetőség nyílhat a hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről szóló szerződés aláírására. Hasonló nyilatkozatot adott Sevardnadze szovjet külügyminiszter a CNN televíziós társaságnak: mint mondotta, lehetőség van arra, hogy „ősszel betakarítsák a mostani vetés eredményét”. Geraszimov szovjet szóvivő az ABC televíziós társaságnak adott interjújában hangsúlyozta: a szovjet vezetés szeretne megállapodásra jutni a jelenlegi amerikai kormányzattal a szerződésről, mert tisztában van azzal, hogy az új kormányzat hivatalba lépése után minden bizonnyal hosszabb idő lenne szükséges a tárgyalások érdemi felnyitására. „Most megvan a kellő lendület, ezt nem szabad elveszteni” — hangoztatta a szóvivő. A The Washington Post főcímében azt állapította meg, hogy van haladás a leszerelési kérdésekben. A lap ugyanakkor azt is aláhúzta, hogy az emberi jogok kérdésében elfoglalt amerikai álláspont „holtpontot" eredményezett, és szovjet részről udvariasan ugyan, de elutasították a „kioktatást”. A The New York Times „korlátozott előrehaladásról” ír a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat áttekintve. Az NSZK sajtója megelégedéssel nyugtázza, hogy a moszkvai csúcstalálkozón előrehaladás tapasztalható a fegyverellenőrzés kérdésében, de elgondolkodtatónak tartja Reagan elnöknek az emberi jogokkal kapcsolatos megnyilvánulásait. A Süddeutsche Zeitung című müncheni liberális napilap keddi vezércikkében nem vitatja a washingtoni vendég fellépésének őszinte indítékait. Az emberi jogok szóbahozatalát önmagában még szerencsésnek is minősíti, ugyanakkor kifejti: Úgy fest, hogy Reagan elnök nincs tisztában azzal, hogy már-már a végső határáig ment el annak, amit a Szovjetunió vezetőjétől elvárhat. Hy személyzetének minden tagja helyet kapott itt. A First Lady egész megjelenése azonban az ő munkájukat is dicséri. A díszvacsora előkészületei egy kisebbfajta hadművelettel is felértek, katonai repülőgépek légihídon szállították ide Washingtonból az ételkülönlegességeket. A Kalinyin sugárút magas épületeinek közelében szerényen meghúzódó ház történetéből érdemes felidézni egy másfajta légihíd balul végződött esetét. 1936-ban az akkori amerikai nagykövet néhány tonna lefagyasztott élelmiszerrel érkezett ide, amely aztán a moszkvai villanyáram-kimaradások miatt egyetlen hatalmas masszává olvadt. Azóta szerencsésebb esetekkel hívta fel magára a figyelmet a Szpaszo-i ház: a legmagasabb rangú amerikai politikusok rezidenciájául szolgált. Még e ház gazdag krónikájában is megkülönböztetett hely illeti meg a kedd esti díszvacsorájáét. Barabás Péter Mert egy dolog a szovjet rendszer liberalizálását szorgalmazni, és síkraszállni az emberi jogok tiszteletben tartásáért, és megint más, ha valaki, mint Reagan, szovjet disszidensek előtt olyan követeléseket szegez a moszkvai kormányzat mellének, amelyek a kommunista rendszer önfeladásával egyenlők. A stílusbeli óriási különbségek ellenére is a moszkvai vendég, Reagan megnyilvánulása a lényeget tekintve nem is olyan sokban különbözik attól, ahogy harminc évvel ezelőtt Hruscsov Nyugaton megjósolta a kapitalizmus küszöbönálló pusztulását — mutat rá a tekintélyes lap. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung című befolyásos Ruhr-vidéki újság vezércikkében szintén emlékeztet: Reagan felületességével és a tapintat hiányával azt bizonyította, hogy ugyanúgy foglya saját ideológiájának, mint Hruscsov volt az első amerikai látogatása idején. Gorbacsov főtitkár mostani reagálása mértéktartó és önkritikus volt. Így a jövőben nyílt párbeszédet kell meghonosítani. A Zsenmin Zsipao, a Kuangming Zsipao és több más kínailap az Új Kína hírügynökség jelentései alapján számol be a csúcs eseményeiről. A lapok kiemelik, hogy — eltekintve az emberi jogok kérdésétől — Gorbacsov és Reagan megbeszélései komoly, tárgyszerű és baráti légkörben zajlanak. Az Új Kína jelentéseiben és ezek nyomán a pekingi lapokban is hangot kap az a vélemény, hogy az amerikai elnök, a jelek szerint, nincs tisztában a szovjet valósággal, nem utolsósorban azzal, hogy a Szovjetunióban miként vélekednek az úgynevezett emberi jogokról. A sajtó tálalásából érzékelhető, hogy Kína, amely az utóbbi években számos alkalommal a belügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak minősítette az Egyesült Államok emberi jogok kérdésében tanúsított magatartását és Kína címére megeresztett bírálatait, a szovjet álláspontot tekinti ésszerűnek az amerikaival szemben. Erre utal az Új Kína tudósításában az a megjegyzés, hogy Reagan elnök, azzal, hogy már a csúcstalálkozó kezdetén bevetette az emberi jogok fegyverét, árnyékot vetett a különben kedvező légkörben megkezdett csúcstalálkozóra. A Liaovang című kínai hetilap most megjelent számában aláhúzza, hogy az egész világ reménykedve tekint Moszkvára, vajon sikerül-e csökkenteni a nemzetközi feszültséget a magas szintű találkozó eredményeként. A lap a csúcstalálkozót olyan sakkjátszmához hasonlítja, amelyben mindkét fél alaposan megfontol minden újabb lépést. Ez a játszma befejezetlen, s valószínűleg folytatni kell majd a mostani találkozó után is — írja a kínai hetilap. Zsúfolt program a moszkvai csúcstalálkozón Világszerte érdeklődéssel kísérik a csúcs eseményeiét A főtitkár és az elnök moszkvaiak gyűrűjében a Vörös téren TELEFOTO — MTI Külföldi Képszerkesztőség