Népszava, 1989. január (117. évfolyam, 1–26. sz.)

1989-01-02 / 1. szám

Kölcsönös­­ tenni vágyás Straub F. Brúnó újévi köszöntője Tisztelt Honfitársaim! Kedves Nézők és Hallgatóik! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, min­t más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit ér­tünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az időseb­beknek. A remény és a bizakodás, a tapasz­talat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élményekből és vágyakból tevő­dik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelmé­nyeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi ma­gunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, elhatározá­saiban gazdag esztendőt tudhat maga mö­gött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi­­politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocia­lista Magyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte további bátorítást ad­hat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egy­úttal emberi jogok mind teljesebb érvé­nyesülésének érdekében is. Népünk ennek tu­datában fogadta egyetértéssel II. János Pál pápának — akit egy-két éven belül hazánk vendégeként is tisztelhetünk — az újévi üze­netét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebb­ségek jogainak tiszteletben tartására, a nem­zeti kulturális értékek és örökségek megőr­zésére szólítja fel az emberiséget, azt is hang­súlyozva, hogy e jogok biztosítása az álla­mok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nem­zeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk ha­tárain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez min­den magyar iránt, és nemzeti kulturális ér­tékünk minden darabja iránt, legyenek bár­hol is a földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemze­tiségek, etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturá­lis értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanem­zetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Szá­munkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növeke­déséhez azonban — és egyben nemzeti önbe­csülésünkhöz — valós alapot csakis a telje­sítmény adhat. Az értéket teremtő, az érté­ket termelő emberi munka. Ebben az ország­ban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akik­nek a mindennapi, céltudatos munkája a tör­ténelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve államisá­gát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-me­dencében. Ez a nemzet sokat köszönhet vég­vári katonáinak, kézműveseinek, városai pol­gárainak, legtöbbet talán falusi parasztságá­nak — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, ha­nem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nem­zeti létünk és tudatunk legfontosabb forrása­ként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhe­tünk róla. Nekik az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyo­mányoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üze­mekben, bányákban dolgozók és a szolgálta­­tásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük el­vesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtunk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződséggel, mint haszon­nal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munka­ellátásnak. Számukra azt kí­vánom ebben az új évben, hogy a hagyomá­nyos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szol­gálva. Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a szellem em­bereitől, az értelmiségtől, a különböző terü­letek vezetőitől, az újra fogékony, a kocká­zatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan ér­tékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérelte őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rá­döbbent! — a szellemi teljesítmény kulcsfon­tosságú szerepére, igyekezvén tehetségéhez mérten honorálni azt erkölcsileg, anyagilag egyaránt. Tisztelt Honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunk­nak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmé­ben is. Hiszem és vallom, hogy népünk nem­csak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjá­­val-bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politikai többszínűség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalma­zásának alkalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, csele­kedni, hogy közben nem téveszt utat, nem az anarchiát véli demokráciának, a szaba­dosságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szocia­­lizmuskeresésünk közben eddig teremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esz­tendőben a kölcsönös türelem és a tenni vá­gyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfitár­saimnak, külföldön élő magyar testvéreink­nek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gazdag — em­berséget, boldogságot hozó — új esztendőt! (MTI) Kedvező irányú változások kezdődtek a világpolitikában Mihail Gorbacsov és Haward Heagan vacnd­a is amerikai és szovjet népben . Állam- és kormányfők az új esztendő kilátásairól Hagyománnyá vált immár, hogy az új esztendő alkalmából üzenetet vált a szovjet és az amerikai államfő. Gorbacsov az amerikai és a leköszönő Reagan a szovjet néphez intézett üdvözletében egyaránt méltatta a világban végbement ked­vező változásokat, s reményüket fejezték ki, hogy ez az irány­zat idén is folytatódik. A világ számos állam- és kormány­fője újévi köszöntőben összegezte 1988 eredményeit és vázolta a kilátásokat. Az elmúlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentőségű eseményekben — egyebek mellett ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő az amerikai néphez intézett újévi üzenetében. A szov­jet vezető emlékeztetett ar­ra, hogy 1988-ban kedvező változások jellemezték a két nemzet, a két állam viszo­nyát. A kétoldalú kapcsola­tok már a korábbinál sok­kal dinamikusabbá, embe­ribbé váltak — hangsúlyozta Gorbacsov. Megállapította: a két or­szág közelebb került egy­máshoz, s mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjet­unióban sokkal többet tud­nak immár a másik, félről. A félelem és a gyanakvás légkörét most már a bizalom, a kölcsönös rokonszenv ér­zése kezdi felváltani — tet­te hozzá. Minderről — mint mondotta — személyesen is volt alkalma meggyőződni. A Szovjetunió — mondot­ta — a kapcsolatok lehető legteljesebb kiszélesítése mellett van. Reményét fe­jezte ki az iránt, hogy erről az Egyesült Államokban is hasonlóképp gondolkodnak, s így — fűzte hozzá — derű­látóan tekint a két ország viszonyának jövőbeni ala­kulása elé. Gorbacsov kifejtette: 1988 úgy marad meg az emberek emlékezetében, mint az az esztendő, amelyben megkez­dődött a legfenyegetőbb fegy­verfajta, a nukleáris fegy­verek leszerelése. Mindemel­lett számos egyéb jele is volt tavaly annak, hogy rendkívül fontos és kedve­ző irányú változások kez­dődtek a világban. Ennek alátámasztására Gorbacsov megemlítette az afganisztáni válság rendezése felé tett lépéseket, az iráni-iraki fronton létrejött fegyver­nyugvást, a Délkelet-Ázsiá­­ban és Afrika déli részén tapasztalható enyhülő fe­szültséget. Gorbacsov meleg szavak­kal emlékezett meg az ör­mény katasztrófa nyomán világszerte megnyilvánult együttérzésről és külön is hangot adott a Szovjetunió hálájának a tragédia után tanúsított amerikai segítő­­készségért. Végezetül kife­jezte jókívánságait az Egye­sült Államoknak, üdvözölte az új esztendő alkalmából az amerikai népet, amelynek békét, egészséget, jólétet kí­vánt. Ronald Reagan, az Egye­sült Államok leköszönő elnö­ke a szovjet néphez intézett újévi üzenetében kifejezte reményét, hogy az új eszten­dőben — a két állam között meglévő nézetkülönbségek ellnére is — folytatódnak az 1988-ban megkezdődött ked­vező folyamatok. Reagan kijelentette: hisz abban, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább javulnak az újonnan bekö­szöntött esztendőben. A két állam közötti nézetkülönbsé­gek ellenére tavaly sikerült közös nevezőre jutni — mondotta. Emlékeztetett ar­ra, hogy amikor Mihail Gor­­bacsoval találkozott Moszk­vában, sikerült bővíteni az egyetértést a létfontosságú kérdésekben, így a fegyver­zetcsökkentést, az emberi jogokat, a regionális problé­mákat és a kétoldalú kapcso­latokat érintő témákban. Az emberi jogokat illetően az elnök sürgette az egymás jobb megértéséhez szükséges szabad párbeszédet, különle­ges hangsúlyt helyezve a kulturális csere élénkítését nehezítő mesterséges akadá­lyok elhárítására. Reagan leszögezte, hogy az említett területeken tett elő­relépések csupán egy hosszú és nehéz út kezdetét jelen­tik. Biztosította hallgatósa­(Folytatás a 3. oldalon) Sri Lanka India megkezdi a csapatkivonást Srí Lanka ma hivatalba lé­pő elnökének kérésére In­dia hozzákezd csapatainak fokozatos kivonásához a szi­getország északi és keleti ré­széből. A visszavezénylésről szóló hivatalos közleményt ismertetve India colombói nagykövete közölte, hogy a közeljövőben, feltehetően már január első felében, két zász­lóalj fog hazatérni. Sajtóér­tesülések szerint körülbelül ötvenezer indiai katona tel­jesít szolgálatot a szigetor­szágban. Az év első műszakja. A Fővárosi Sütőipari Vállalat belvárosi gyáregységének 102-es üzemében az idei első műszak vasárnap 14 órakor kezdődött. Az üzem dolgozói ebben a műszakban körülbelül 200 mázsa, azaz 20 ezer darab fehér, félbarna és Alföldi kenyeret sütöttek Kiss Árpád felvétele Az átfogó reformok kulcséve lesz 1039 Németh Miklós interjúja a Kyodo japán hírügynökségnek A Kyodo szombaton, az év utolsó napján, angol nyelvű világszolgálatában közölte azt az exkluzív interjút, ame­lyet Németh Miklós minisz­terelnök pénteken adott a ja­pán hírügynökségnek. Németh Miklós, aki parla­menti irodájában fogadta a japán újságírókat, a közzé­tett tudósítás szerint kijelen­tette, hogy bármely párttal el tud képzelni koalíciót, amennyiben a kérdéses (Folytatás az 5. oldalon) •­­ Világ proletárjai, egyesüljetek! HÉTFŐ, 198­9. JANUÁR 2. ■ 117. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM BÁRALSOFORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA A lehetőség adott 20—50 ezer kis fogyasztású, modern autóhoz juthat a kereskedelem Műanyag alkatrészekkel bekapcsolódhatunk a gyártásba A Pest Megyei Műanyagipa­ri Vállalat tervezetet dolgo­zott ki, hogyan lehetne részt venni személyautók kooperá­ciós gyártásában hazai előál­lítású műanyag alkatrészek­kel. A PEMÜ felmérése sze­rint — amire az Ipari Mi­nisztériumtól kapott megbí­zást — egész sor vállalat len­ne képes az autókhoz szük­séges műanyag elemek soro­zatgyártására, s mivel egy átlag kocsi alkatrészeinek 17 százaléka műanyag, sikeres együttműködés esetén eze­kért a termékekért külföld­ről jelentős mennyiségű kész autó szerezhető be. Már a je­lenlegi felkészültségi szinten lényegében beruházás nélkül évi 50 ezer személyautó mű­anyag alkatrészeinek előállí­tására képes az ipar, amiért cserébe 4500 autót hozhat­nánk be. A PEMÜ évek óta sikeresen részt vesz nyugati autók — főként a Volkswagenek — gyártásában, évi 90 millió forintért szállít ki műanyag tetőléceket. Gyártási tapasz­talatait elképzelései szerint japán, illetve dél-koreai cé­gekkel kötendő kooperáció­ban kamatoztatná. A Suzuki, illetve a Daewo cégek kép­viselői már jártak is a PE­­MÜ-ben, s kinyilvánították: az itteni technológiai színvo­nal alapján készek lennének az együttműködésre. A PEMÜ műanyag autókárpit, lökhárító, szerelvényfal gyár­tására rendezkedne be, s külföldi tőke bevonásával évi 300—500 ezer személyautó műanyag alkatrészeit készít­hetné el. Ezért cserébe éven­te 20—50 ezer kis fogyasztá­sú autóhoz juthatna a hazai kereskedelem. (MTI)

Next