Népszava, 1989. január (117. évfolyam, 1–26. sz.)

1989-01-02 / 1. szám

NÉPSZAVA 198 9. JANUAR 2., HÉTFŐ A béke megteremtéséhez nélkülözhetetlen a kisebbségi jogok tiszteletben tartása yAz Országgyűlés üdvözölte II. János Pál újévi békeüzenetét , Ifi. János Pál pápa a katoli­­,• <us egyház által meghirde­tett 22. békevilágnapon a , római Szent Péter-székesegy­­jzban a diplomáciai testü­letnek tartott újévi szentmi­­“n a nemzeti, etnikai és vál­téi kisebbségek jogainak ételeiben tartását sürgette. jt „A nemzetközi béke meg­teremtéséhez és megerősíté­séhez nélkülözhetetlen, hogy •^ndenütt tiszteletben tart­­..'jl e kisebbségek — az egyes v mélyek és népcsoportok — iiegmásíthatatlan jogait” — .ögezte le. Nem lehet béke a lágban a sokfelé ma még ^nyomott, nem egy esetben tűkben fenyegetett kisebb­nek jogainak maradéktalan szteletben tartása nélkül. Ez Mindenütt annak ez állam­­fiák a felelőssége, amelynek területén élnek. A kisebbsé­gek iránt tanúsított bánás­­,nód fokmérője minden or­szágban az állampolgári érettségnek, a civilizáció fej­­'ettségének — hangoztatta a Katolikus egyházfő, összhang­ban azzal az üzenettel, ame­lyet decemberben az 1989. évi békevilágnapra a hívők­­( ,höz és a kormányokhoz inté­zett. II. János.Pál, miközben a kormányok felelősségét hang­súlyozta a nemzeti és vallási kisebbségek jogainak bizto­sításában, elítélte az erősza­kot és terrorizmust, mint eszközt az elnyomott kisebb­ségek jogérvényesítéséhez. Az eltérő kulturális örök­séget hordozó, fajuk, nyel­vük, vallásuk szerint külön­böző kisebbségeknek eltö­­rölhetetlen joguk van kollek­tív önazonosságuk, kulturá­lis értékeik megőrzéséhez, amit tehát ugyanúgy tiszte­letben kell tartani, mint minden egyes személy embe­ri méltóságát — hangoztatta. A magyar Országgyűlés üdvözölte a pápai üzenetet. Az állásfoglalás a többi között hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönböztetés nélküli kisebbségi lét feltéte­leinek biztosítása az államok feladata és kötelessége. A magyar Országgyűlés tör­vényhozói munkáját a jövő­ben is ennek szellemében kívánja folytatni. Az Ország­­gyűlés elítéli e jogok nyílt vagy burkolt csorbítását és fellép azok következetes ér­vényesítéséért bel- és külföl­dön egyaránt. Arra törekszik, hogy mielőbb ilyen szellem­ben fogant, aktív kisebbség­­védelmet biztosító törvényt alkosson a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak szavatolására, betartásuk el­lenőrzésére. Az Országgyűlés állásfog­lalása kívánatosnak tartja, hogy hazánk a jövőben is kezdeményezően vegyen részt az etnikai, nemzeti, vallási kisebbségeket megillető jo­gok nemzetközi dokumentu­mokban történő kodifikálá­sára és megfelelő garancia­­rendszer létrehozására irá­nyuló munkálatokban. Fel­szólítja a kormányt, hogy az anyanemzet felelősségválla­lását kifejezésre juttatva to­vábbra is kísérje figyelem­mel a határainkon kívül élő magyar nemzetiségek helyze­tének alakulását. A kétoldalú kapcsolatok keretében, vala­mint az ENSZ-ben és más nemzeti szervezetekben, nem­zetközi fórumokon a népek kölcsönös megértését előse­gítő együttműködés szelle­mében kezdeményezzen hat­hatós intézkedéseket annak javítására, a nemzetiségek összekötő szerepének erősí­­sére. (MTI) t. " Állam- és kormányfők újévi üzenetei (Folytatás az 1. oldalról) gát arról, hogy a hamarosan hivatalba lépő új amerikai 1 elnök, George Bush a ko­rábban megkezdett amerikai ■U politikát folytatja majd. • - Az újév alkalmából szom­baton és vasárnap számos ország állam- és kormány­fője foglalta össze hazája és a nagyvilág helyzetét és vá­zolta az új esztendő kilátá­sait. Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára újévi üzenetében , aggodalmának adott hangot az afganisztáni békefolya­­l, mat lassú előrehaladása miatt, s felszólította a szem­ben álló afgán feleket: tegye­nek meg mindent a párbeszéd megteremtése, egy szélesebb alapokon nyugvó kormány létrehozása érdekében. Az üzenetben — amely ki­zárólag Afganisztán kérdé­sével foglalkozott — Pérez de Cuellar reményét fejezte ki, hogy 1989-ben véget ér a hosszú és tragikus háború, s az idei évet immár a bé­ke és a helyreállítás eszten­dejeként tarthatják majd számon. Üdvözölte a békés rendezés érdekében tett leg­utóbbi lépéseket — megfi­gyelők szerint valószínűleg a szovjet fél és a kormány­­ellenes fegyveresek kapcso­latfelvételére célozva —, s felajánlotta: kész személye­sen is segíteni az afgán nép erőfeszítéseit. Az elmúlt esztendő számos vonatkozásban az áttörés, az átalakítási folyamat tovább­vitelének, megerősítésének éve volt — állapította meg a szovjet televízióban el­hangzott újévi köszöntőjé­ben Gorbacsov. A főtitkár­államfő éjfél előtt néhány perccel elégedetten állapítot­ta meg, hogy 1988-ban foly­tatódott a történelmi igazsá­gosságnak, a szocializmus lenini elméletének helyreál­lítása. Kedvezően értékelte, hogy az országban a glasznoszty, a nyilvánosság és nyíltság légköre számos kérdés meg­vitatását tette lehetővé, elő­segítve ezzel a megoldások kidolgozását is. Külön kitért arra, hogy a Szovjetunióban tavaly emelkedett a nemzeti jövedelem, a munka haté­konysága, az előző évhez vi­szonyítva több élelmiszert, más közfogyasztási cikket állítottak elő, bővült a szol­gáltatások köre. Ennek ellenére a gazda­sági reform még nem jött lendületbe, az eddigi ered­mények nem adnak okot az elégedettségre, mert még mindig nehézségek mutat­koznak a mindennapi élet­ben — hangoztatta Gorba­csov. A jövő feladatairól szólva említette meg az emberköz­pontú szocialista jogállam megteremtésének szükséges­ségét. Nyomatékosan jelezte ugyanakkor, hogy ez a szo­cialista törvényesség és jog­rend megőrzésével, a tudatos fegyelemmel együtt történ­het meg. A politikai intéz­ményrendszer reformja kap­csán hangsúlyozta: a követ­kező fontos szakasz célja a nemzetiségi viszonyok har­monizálása. A peresztrojka előrelépé­sét nemcsak objektív nehéz­ségek, hanem szubjektív té­nyezők is gátolják: a konzer­vatív, peresztrojkát ellenző erők ellenállása. Előfordul az is. hogy egyesek egy csa­pásra meg akarnak oldani mindent, figyelmen kívül hagyva a lehetőségeket, má­sokat pedig elkedvetleníte­nek a nehézségek. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, ál­lamfő tv-beszédében a ke­rékasztal-tárgyalások folyta­tása, a nemzeti közmegegye­zés megteremtése mellett foglalt állást. Francois Mitterrand fran­cia elnök az európai egység­­törekvések és Strasbourg „európai főváros” jellegének hangsúlyozása jegyében ez­úttal nem Párizsban, hanem az elzászi fővárosban mon­dotta el újévi televíziós szó­zatát. Beszédében Mitterrand a nagy francia forradalom 200. évfordulójának jegyé­ben a nemzeti jövedelem egyenlőbb elosztásának tö­rekvését és a nyugat-euró­pai integrációt állította a középpontba. A hidegháború ma nem annyira hideg, mint volt és amikor a Szovjetunióban megvalósulnak mindazok a reformok, amelyeket Mihail Gorbacsov kezdeményezett — és én hiszek benne, hogy Gorbacsov végbeviszi, amit elkezdett — ak­kor vége lesz a hideghábo­rúnak — mondotta vasár­nap reggeli tv-nyilatkozatá­­ban a brit kormányfő. Mar­garet Thatcher David Frost­­ta'l, a nemzetközi hírű tv­­személyiséggel beszélgetett újév reggelén a kereslkedel­­mi tv 3. csatornájának reg­geli magazinműsorában. Végső soron minden attól függ, miként valósulnak meg a szovjet reformok, mindaz, amit ők maguk tűz­tek ki célul. Biztos vagyok benne, hogy Gorbacsov el­nök a lehető leggyorsabban alkar előrehaladni, s ily mó­don bizonyos dolgok gyöke­ret vernek és a folyamat visszafordíthatatlanná válik — emelte ki Thatcher. Az óesztendőben elért gaz­dasági sikereket kiemelve a bevált gazdaság- és szociál­politika folytatását ígérte az NDK polgárainak Erich Ho­­necker államfő üzenetében. Kohl nyugatnémet kan­cellár rádió- és tv Neszedé­ben kedvezően ítélte meg a kelet—nyugati kapcsolatok jövőjét, s mint mondotta, reméli, hogy Bush, az új amerikai elnök Reagan po­litikáját folytatja majd. Kü­lönösen sikeresnek nevezte az 1988-as esztendőt az NSZK szempontjából, mivel az ország bruttó nemzeti össztermék-növekedése — az előrejelzéseket meghaladva — 3,5 százalékos volt, a leg­magasabb ebben az évtized­ben. Kim ír Szén, a KNDK el­nöke újévi beszédében azt javasolta, hogy a Koreai-fél­sziget „északi és déli részé­nek vezetői” a közeljövőben Phenjanban tartsanak talál­kozót az ország föderációs alapon történő egyesítésével kapcsolatos kérdések megvi­tatására. Ro Te Vu elnök szerint az új esztendő döntő jelentősé­gű lesz Dél-Korea számára, mind a belső demokratikus fejlődés, mind a KNDK-hoz fűződő kapcsolatok javítása szempontjából. Üjévi üzene­tében azt a reményét fejez­te ki, hogy a jövő évben je­lentős mértékben csökken a szembenállás a két Korea között Vietnam a reform még kö­vetkezetesebb kibontakozá­sát a megújulás érezhetőbb eredményeit várja az új esz­tendőtől — hangsúlyozta Vo Chi Cong államfő újévi üze­netében. Az új évben sem számolhatunk azzal, hogy megoldást lelünk a felgyü­lemlett problémákra, tovább­ra is szükség'van a dolgozók áldozatkészségére — írta Vo Chi Cong. Kína keresi az utakat­­módokat arra, hogy megsza­baduljon a régi rendszerek­től, amelyek nem felelnek meg a termelőerők fejlesz­tése követelményeinek, és új­ból teret • adjon a szocializ­musban rejlő fölénynek és életképességnek — jelentet­te ki vasárnap Csao Ce-jang, a Kínai KP KB főtitkára. Azon az újévi teapartin szólalt fel, amelyet a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (a népfront) or­szágos bizottsága rendezett. Csao Ce-jang hangsúlyozta, hogy helytelen lenne meg­inogni a reform és a nyitás politikáját illetően, azért, mert nehézségek vetődtek fel. Románia nem, hajlandó aláírnJt a bécsi záródokumentumot Ceausescu, az RKP főtit­kára, román államfő vasár­nap jelezte, hogy Románia nem hajlandó aláírni a bécsi európai biztonsági és együtt­működési utóértekezlet záró­­dokumentumát a vallássza­badságra vonatkozó bekez­dések miatt. A bukaresti diplomáciai testület előtt mondott újévi beszédében ki­jelentette, hogy „Románia nem hajlandó olyan szöve­get aláírni, amely 500 évvel ezelőtti állapotba, az inkvizí­ció korába veti vissza az em­beriséget”. (MTI) Szimpatikus könyvtárvezetővel beszélgettem o könyvtárak beiratkozási díjának várható, sokszoros emeléséről. Azonnal végigfutott az agyamon: és miit jelent ez a nyugdíjasoknak, főként, ha hozzáadjuk a gyógyszerek árának szintén várható emelkedését?! A könyvtárból is ki fognak szorulni?! Ok?! A könyvtárosnő a fejét csóválta. Töb­ben elmondták, hogy a megemelt árat is „szí­vesen” fizetik majd, hiszen ez nekik a földi paradicsom! Értetlen arcomat látva — persze, persze, jó dolog az olvasás — folytatta: — Hiszen ez a könyvtár a legutolsó mene­dékhelyük) Mii itt mindannyian nagyon sze­retjük őket, és természetesen udvariasan be­szélünk velük. Nem is tudja elképzelni, meny­nyire hálásak, mennyire megszégyenítően há­lásak ezért... Apró betűkkel teleírt címlis­tát hoznak, és ha nem egyetlen hátrafordu­­lással, a másodperc tört része alatt találom meg számukra a kért könyvet, hanem mond­juk harminc másodpercet töltök el a mű ke­resésével, már hozzáfognak a mentegetőzés­hez: aranyoskám, inkább adja vissza a cé­dulát, nem is olyan fontos, nem venném a tel­kemre, hogy fáradozzon ... Itt, ahol mind­annyian kedvesek vagyunk hozzájuk, fölol­dódnak. Mérhetetlen, megható a hálájuk ... Teljesen leszoktatta némelyiküket a külvilág arról, hogy ők is emberek... Mi szégyelljük magunkat az állandó, készenlétben levő bo­csánatkérésükért ..'. Szóval most már nemcsak az orvosi ren­delőbe járnak melegedni — a szó szoros és átvitt értelmében — a kispénzű idős emberek, hanem a könyvtárba is. Valószínűleg nem számít majd — illetve, dehogyisnem, hány kiflivel és joghurttal lehet majd kevesebbet enni emiatt januártól(?!) — mennyivel emel­kedik a beiratkozási díj. Így mulatt egy ma­gyar nyugdíjas — kerül, amibe kerül, napi húsz percre ő is embernek szeretné érezni magát. Mert akad köztük, a könyvtárosnő el­mondása szerint, aki naponta jön — nem könyvért, hanem csak úgy, köszönni, leülni, és pár szót beszélgetni. Azt hiszem, ezek a tények magukért be­szélnek, ehhez nem kell semmiféle kommen­tár. Vagy talán mégis? Galgóczi Erzsébet írja egy novellájában, hogy akinek sokat mond­ják, hogy részeg annak a talpa alatt egyszer csak tényleg elkezd forogni a föld. A dolog -tehát így működik: végy egy nyug­díjast, mondd el neki néhányszor, hogy ő most a megérdemelt pihenését élvezi. Majd csökkentsd úgy a nyugdíja reálértékét, hogy fillérre kelljen kiszámolnia, hány deka sza­lonnát kérjen a legolcsóbbik fajtából a hen­tesnél, és amikor kiméred, kérdezd meg gú­nyosan: mi van, vendéget várunk estére? Mindehhez természetesen gúnykacaj is szükségeltetik. Gyakoroltasd ezt vele jó né­hányszor, egy-két évig, és az illető máris a tökéletes megalázottság állapotába kerül. E pillanattól fogva teljesen természetesnek ér­zi, hogy ő senki és semmi, fölösleges, vele ál­landóan kegyet gyakorolnak, akkor is, ha het­ven éven felül ingyen utazhat — ha még tud —, akkor is, ha átadják a helyet a villamo­son, és főként akkor, ha embernek nézik. Ha megkérdezik, hogy mit parancsol, egy olyan helyen — szerény véleményem szerint min­den hely ilyen —, ahol akár az egyforintos vagy ingyenes belépési, beiratkozási díj fe­jében, joga van ahhoz, hogy kérjen. Máris előállítottad a teljesen megalázott, magát semmire értékelő, az állandó bocsánatkérés állapotában létező embert. A -recept különben nemcsak a nyugdíjas korosztálynál működik kiválóan, hanem álta­lában a többi embernél is. Elég azt mondani a tanácson a segélyt átvevő asszonynak, hogy aztán a gyerekekre költse ám! Aki e mondat hallatára legszívesebben kiegyenesítené a ge­rincét és visszaadná a pénzt, de azután eszé­be jutnak, mondjuk, a téli cipők és kabátok, és lesunyt fejjel ódalog ki a Hivatalból. Ebben a pillanatban kezd működni a mód­szer. Akivel ezt egyszer meg lehet tenni, az­zal meg lehet tenni többször is. Akárhány­szor. Bármikor és bármiért. Olyanért, amiért nem ő a felelős, s közben szép lassan meg­szokja, hogy vannak megalázók és megalá­­zottak. ö ezen utóbbi csoportba tartozik, de hát ez így van, ezen nem lehet változtatni, ezért azután ennek a ténynek kezdi aláren­delni egész önmagát és viselkedését. Máris előállt a „ne fáradozzon miattam, aranyoskám” képlet — a saját magát ember­számba nem vevő, a normális emberi visel­kedésen meglepődő ember. Azt mondják, a jót könnyű megszokni. Lehet, hogy a min­dennapi fárasztó tüzelőcipelés és begyújtás után a központi fűtést igen. De az emberi gerinc egy' bizonyos számú megaláztatás után többé — tapasztalataim szerint — soha nem tud kiegyenesedni. A megalázott ember so­ha többé nem képes elhinni, hogy ő is vala­ki, akinék ugyanolyan jogai vannak, mint őt megalázó társainak. Mostanában kezdjük többször hallani és tanulni, hogy jogaink vannak. (Vagy lesznek?) Számtalan helyen halljuk és olvassuk, hogy bizonyos dolgok állampolgári jogon illetnek majd meg bennünket. Hogy amire eddig gú­nyosan legyintettünk, amin lekicsinylőén mo­solyogtunk, az létezik, létezni fog. És az emberi jogok? Azon a jogon, hogy emberek vagyunk, nyugdíjasok vagy sem, bármilyenek — mi illet meg bennünket? Félek, hogy megaláztatásaink túlságosan mindennapiak lettek. Már föl sem tűnnek. Meg sem halljuk és észre sem vesszük. Meg­szoktuk. Ezt szóktuk meg. A szimpatikus könyvtárosnő azt mondja, ő szégyelli magát a folyton hálálkodó öregek miatt. Ki helyett is? Török Katalin \ Megelégelt csend Az időS asszony abbahagy­ta a kiabálást és megszep­penve nézett körül. Ilyet se csinált még. Kofa módjára, berekedve kiabál. Most az­tán mit gondol róla a minisz­terhelyettes? Hát a szak­­szervezeti vezetők? Nem mondják majd, hogy elve­tette a sulykot? Tenyerét rá­nyomta a hideg asztallapra, hogy megfékezze remegő uj­jait. Lehalkulva, szinte bo­­csánatkérően nézett hallga­tóságára: — En csöndben gondoltam, amit hangosan mondtam... A meghívott vendégek jó­ságosán kuncogtak. Igazán szellemes ez az apró terme­tű, ősz matróna, gondolták el­nézően. De a többiek! A központi vezetőség tagjai ko­moran ültek. Nem voltak tré­fás kedvükben. Torkukban furcsa rekedtségfélét érez­tek. Mintha együtt kiabáltak Volna idős sorstársukkal. Ki­kiabálták, kiköpték volna a gombócot, amely — szerin­tük — ott szoroskodik, nőt­­tön-nő a csendes nagyüzemi munkás torkában, s már-már fulladást okoz. Csendes nagyüzemi mun­kás? Szokatlan kifejezés. Aki nem értette — szintén a meghívottak közül —, mit is jelent ez az irodalmi emlé­keket ébresztő, különös jel­ző, hamar megvilágosodha­tott felőle. Felállt egy másik asszony — más generáció, lánya lehetett volna az előt­te szólónak —, s megadta a magyarázatot. Nyugalmat erőltetve magára, kifejtette, hogy ágazatának munkásai a létminimum határán buk­dácsolva sem sztrájkolnak, mert azt tanulták, s máig úgy tudják a józan eszükkel, hogy előbbre jutni csak mun­kával, termeléssel lehet. Ide­gen tőlük, hogy ma, ha vala­ki pénzt akar, leginkább a bankok kapuiban kilincsel, vagy valamiféle új keletű Kolumbusz tojása felfede­zésén töri a fejét, s nem jut eszébe a legkézenfek­vőbb megoldás: az ésszerű munka, a gazdaságos ter­melés. A nagyüzemi mun­kás fél a sztrájktól, a hangoskodástól, a tüntetéstől. Mert addig sem dolgozik, és addig sem keres. Azt a keve­set sem. Ám a csendes nagy­üzemi munkások nagy-nagy serege sem lebecsülendő óriásmassza a kiabálók ap­ró csapatainak szomszédsá­gában. Nyugalma, meglehet, mégis véges. Mint az olaj a tűzön sis­­tergett végig a termen az asszony szava. A szakszerve­zet központi vezetőségi ülé­sén ettől kezdve mindenki felemelte a hangját. A csen­des nagyüzemi munkás mint­ha máris megelégelte volna saját csöndjét. Nemrégiben azt tapasztalta, hogy a nagy­­hangúak száját gyorsan be­tömik egy kis pénzzel. Vagy ha nem, hát valaki hirtelen odafülel a nagy csatazajra. Megpróbálják ők is? Kisebbfajta vihar tört ki a teremben. Az egyik hozzá­szóló nekibátorodva vágta ki, hogy azok a dolgozók, aki­ket ő képvisel ebben a testü­letben, évtizedeken át ki voltak használva. Halk kéré­seik süket fülekre találtak. Bérük négyezer és ötezer fo­rint körül mozog, elavult gé­pekkel dolgoznak. Tizennégy éves korában — amikor dol­gozni kezdett — azt mondták neki, hogy egyszer jobb lesz ... Azóta eltelt negyven év, és minden maradt a régi­ben. Mármint az, hogy az ő ágazata akkor is leghátul kullogott a bérben és most is. Nem ezért dolgoztam, nem ezt vártuk, dörögte a hozzá­szóló, s fennhangon kérdezte a jelenlevő miniszterhelyet­testől: hol voltak a közgaz­dászok, hol voltak a műszaki szakemberek, miközben idáig fajult a helyzet. Nincs perspektíva, nincs kibontakozás — így a követ­kező. Sötét szobában birkó­zom valamivel, nem tudom, hogy kivel, de mindig a földre nyom — fogalmazott egy másik. A gazdasági mély­pontról való kimozdulással elsősorban a vállalatokat, de még inkább a dolgozókat ter­helik, panaszkodott egy újabb felszólaló. Amit a kormány bérszabályozásnak nevez, az visszaszabályozás, repliká­­zott megint valaki más. Még egy jól prosperáló vállalat bérfejlesztési lehetősége is minimális lesz a jövőben. Te­hát: sokkal többet nyújtunk, és ezzel arányosan keveseb­bet fogunk kapni. Játszanak az emberekkel, a számokkal, és az életszínvonal csak csök­ken. És előállt a következő, mondván: a reformretorika és a piac szerepének retori­kája akkora, hogy ezeknek egy hányada is elég lenne a bajok megoldására — ha csak ezen múlna. Szó esett még gerincbán­­talmakról és duzzadt vissz­­erekről. Gyerekekről, akik­kel nem tud foglalkozni a három műszakba járó anya, adóról, amely igenis vissza­tartja a teljesítményeket. Vezetői privilégiumokról és közéleti tisztaságról, illetve tisztátlanságról. S mindez fennhangon, izgatottságtól rekedten. És ahogy kikiabálták ma­gukat, hazamentek. Űjra hi­szik, hogy van hatásos ér­dekvédelem. Együtt dolgoz­nak és éreznek a tüsténke­dő nagyüzemi munkással, aki újra csendes, merthogy ez sa­játságos tulajdonsága, meg az, hogy különös remény adatott meg számára, amely rendszerint átsegítette a leg­nehezebb élethelyzeteken. Horváth Ildikó Mindennapi

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék