Népszava, 1989. január (117. évfolyam, 1–26. sz.)
1989-01-02 / 1. szám
NÉPSZAVA 1989. JANUÁR 2., HÉTFŐ A béke megteremtéséhez nélkülözhetetlen a kisebbségi jogok tiszteletben tartása .Az Országgyűlés üdvözölte II. János Pál újévi békeüzenetét . Ifj. János Pál pápa a katolikus egyház által meghirdetett 22. békevilágnapon a római Szent Péter-székesegyaóban a diplomáciai testületnek tartott újévi szentmisn a nemzeti, etnikai és valtói kisebbségek jogainak ételeiben tartását sürgette. jt „A nemzetközi béke megteremtéséhez és megerősítéséhez nélkülözhetetlen, hogy mindenütt tiszteletben tart..'jl e kisebbségek — az egyes v mélyek és népcsoportok — negmásíthatatlan jogait” — vögezte le. Nem lehet béke a logban a sokfelé ma mégnyomott, nem egy esetben tűkben fenyegetett kisebbnek jogainak maradéktalan szteletben tartása nélkül. Ez Mindenütt annak ez államfiak a felelőssége, amelynek területén élnek. A kisebbségek iránt tanúsított bánás,nád fokmérője minden országban az állampolgári érettségnek, a civilizáció fejlettségének — hangoztatta a katolikus egyházfő, összhangban azzal az üzenettel, amelyet decemberben az 1989. évi békevilágnapra a hívők ,höz és a kormányokhoz intézett. 1. " II. János Pál, miközben a kormányok felelősségét hangsúlyozta a nemzeti és vallási kisebbségek jogainak biztosításában, elítélte az erőszakot és terrorizmust, mint eszközt az elnyomott kisebbségek jogérvényesítéséhez. Az eltérő kulturális örökséget hordozó, fajuk, nyelvük, vallásuk szerint különböző kisebbségeknek eltörölhetetlen joguk van kollektív önazonosságuk, kulturális értékeik megőrzéséhez, amit tehát ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint minden egyes személy emberi méltóságát — hangoztatta. A magyar Országgyűlés üdvözölte a pápai üzenetet. Az állásfoglalás a többi között hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönböztetés nélküli kisebbségi lét feltételeinek biztosítása az államok feladata és kötelessége. A magyar Országgyűlés törvényhozói munkáját a jövőben is ennek szellemében kívánja folytatni. Az Országgyűlés elítéli e jogok nyílt vagy burkolt csorbítását és fellép azok következetes érvényesítéséért bel- és külföldön egyaránt. Arra törekszik, hogy mielőbb ilyen szellemben fogant, aktív kisebbségvédelmet biztosító törvényt alkosson a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak szavatolására, betartásuk ellenőrzésére. Az Országgyűlés állásfoglalása kívánatosnak tartja, hogy hazánk a jövőben is kezdeményezően vegyen részt az etnikai, nemzeti, vallási kisebbségeket megillető jogok nemzetközi dokumentumokban történő kodifikálására és megfelelő garanciarendszer létrehozására irányuló munkálatokban. Felszólítja a kormányt, hogy az anyanemzet felelősségvállalását kifejezésre juttatva továbbra is kísérje figyelemmel a határainkon kívül élő magyar nemzetiségek helyzetének alakulását. A kétoldalú kapcsolatok keretében, valamint az ENSZ-ben és más nemzeti szervezetekben, nemzetközi fórumokon a népek kölcsönös megértését elősegítő együttműködés szellemében kezdeményezzen hathatós intézkedéseket annak javítására, a nemzetiségek összekötő szerepének erősísére. (MTI) Állam- és kormányfők újévi üzenetei (Folytatás az 1. oldalról) Lát arról, hogy a hamarosan hivatalba lépő új amerikai elnök, George Bush a korábban megkezdett amerikai ■U politikát folytatja majd. • Az újév alkalmából szombaton és vasárnap számos ország állam- és kormányfője foglalta össze hazája és a nagyvilág helyzetét és vázolta az új esztendő kilátásait. Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára újévi üzenetében , aggodalmának adott hangot az afganisztáni békefolgalmat lassú előrehaladása miatt, s felszólította a szemben álló afgán feleket: tegyenek meg mindent a párbeszéd megteremtése, egy szélesebb alapokon nyugvó kormány létrehozása érdekében. Az üzenetben — amely kizárólag Afganisztán kérdésével foglalkozott — Pérez de Cuellar reményét fejezte ki, hogy 1989-ben véget ér a hosszú és tragikus háború, s az idei évet immár a béke és a helyreállítás esztendejeként tarthatják majd számon. Üdvözölte a békés rendezés érdekében tett legutóbbi lépéseket — megfigyelők szerint valószínűleg a szovjet fél és a kormányellenes fegyveresek kapcsolatfelvételére célozva —, s felajánlotta: kész személyesen is segíteni az afgán nép erőfeszítéseit. Az elmúlt esztendő számos vonatkozásban az áttörés, az átalakítási folyamat továbbvitelének, megerősítésének éve volt — állapította meg a szovjet televízióban elhangzott újévi köszöntőjében Gorbacsov. A főtitkárállamfő éjfél előtt néhány perccel elégedetten állapította meg, hogy 1988-ban folytatódott a történelmi igazságosságnak, a szocializmus lenini elméletének helyreállítása. Kedvezően értékelte, hogy az országban a glasznoszty, a nyilvánosság és nyíltság légköre számos kérdés megvitatását tette lehetővé, elősegítve ezzel a megoldások kidolgozását is. Külön kitért arra, hogy a Szovjetunióban tavaly emelkedett a nemzeti jövedelem, a munka hatékonysága, az előző évhez viszonyítva több élelmiszert, más közfogyasztási cikket állítottak elő, bővült a szolgáltatások köre. Ennek ellenére a gazdasági reform még nem jött lendületbe, az eddigi eredmények nem adnak okot az elégedettségre, mert még mindig nehézségek mutatkoznak a mindennapi életben — hangoztatta Gorbacsov. A jövő feladatairól szólva említette meg az emberközpontú szocialista jogállam megteremtésének szükségességét. Nyomatékosan jelezte ugyanakkor, hogy ez a szocialista törvényesség és jogrend megőrzésével, a tudatos fegyelemmel együtt történhet meg. A politikai intézményrendszer reformja kapcsán hangsúlyozta: a következő fontos szakasz célja a nemzetiségi viszonyok harmonizálása. A peresztrojka előrelépését nemcsak objektív nehézségek, hanem szubjektív tényezők is gátolják: a konzervatív, peresztrojkát ellenző erők ellenállása. Előfordul az is, hogy egyesek egy csapásra meg akarnak oldani mindent, figyelmen kívül hagyva a lehetőségeket, másokat pedig elkedvetlenítenek a nehézségek. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, államfő tv-beszédében a kerekasztal-tárgyalások folytatása, a nemzeti közmegegyezés megteremtése mellett foglalt állást. Francois Mitterrand francia elnök az európai egységtörekvések és Strasbourg „európai főváros” jellegének hangsúlyozása jegyében ezúttal nem Párizsban, hanem az elzászi fővárosban mondotta el újévi televíziós szózatát. Beszédében Mitterrand a nagy francia forradalom 200. évfordulójának jegyében a nemzeti jövedelem egyenlőbb elosztásának törekvését és a nyugat-európai integrációt állította a középpontba. A hidegháború ma nem annyira hideg, mint volt és amikor a Szovjetunióban megvalósulnak mindazok a reformok, amelyeket Mihail Gorbacsov kezdeményezett — és én hiszek benne, hogy Gorbacsov végbeviszi, amit elkezdett — akkor vége lesz a hidegháborúnak — mondotta vasárnap reggeli tv-nyilatkozatában a brit kormányfő. Margaret Thatcher David Frosttal, a nemzetközi hírű tvszemélyiséggel beszélgetett újév reggelén a kereskedelmi tv 3. csatornájának reggeli magazinműsorában. Végső soron minden attól függ, miként valósulnak meg a szovjet reformok, mindaz, amit ők maguk tűztek ki célul. Biztos vagyok benne, hogy Gorbacsov elnök a lehető leggyorsabban alkar előrehaladni, s ily módon bizonyos dolgok gyökeret vernek és a folyamat visszafordíthatatlanná válik — emelte ki Thatcher. Az óesztendőben elért gazdasági sikereket kiemelve a bevált gazdaság- és szociálpolitika folytatását ígérte az NDK polgárainak Erich Honecker államfő üzenetében. Kohl nyugatnémet kancellár rádió- és tv beszédében kedvezően ítélte meg a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjét, s mint mondotta, reméli, hogy Bush, az új amerikai elnök Reagan politikáját folytatja majd. Különösen sikeresnek nevezte az 1988-as esztendőt az NSZK szempontjából, mivel az ország bruttó nemzeti össztermék-növekedése — az előrejelzéseket meghaladva — 3,5 százalékos volt, a legmagasabb ebben az évtizedben. Kim Ir Szon, a KNDK elnöke újévi beszédében azt javasolta, hogy a Koreai-félsziget „északi és déli részének vezetői” a közeljövőben Phenjanban tartsanak találkozót az ország föderációs alapon történő egyesítésével kapcsolatos kérdések megvitatására. Ro Te Vu elnök szerint az új esztendő döntő jelentőségű lesz Dél-Korea számára, mind a belső demokratikus fejlődés, mind a KNDK-hoz fűződő kapcsolatok javítása szempontjából. Újévi üzenetében azt a reményét fejezte ki, hogy a jövő évben jelentős mértékben csökken a szembenállás a két Korea között Vietnam a reform még következetesebb kibontakozását a megújulás érezhetőbb eredményeit várja az új esztendőtől — hangsúlyozta Vo Chi Cong államfő újévi üzenetében. Az új évben sem számolhatunk azzal, hogy megoldást lelünk a felgyülemlett problémákra, továbbra is szükség van a dolgozók áldozatkészségére — írta Wo Chi Cong. Kína keresi az utakatmódokat arra, hogy megszabaduljon a régi rendszerektől, amelyek nem felelnek meg a termelőerők fejlesztése követelményeinek, és újból teret adjon a szocializmusban rejlő fölénynek és életképességnek — jelentette ki vasárnap Csao Ce-jang, a Kínai KP KB főtitkára. Azon az újévi teapartin szólalt fel, amelyet a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (a népfront) országos bizottsága rendezett. Csao Ce-jang hangsúlyozta, hogy helytelen lenne meginogni a reform és a nyitás politikáját illetően, azért, mert nehézségek vetődtek fel. Románia nem, hajlandó aláírni a bécsi záródokumentumot Ceausescu, az RKP főtitkára, román államfő vasárnap jelezte, hogy Románia nem hajlandó aláírni a bécsi európai biztonsági és együttműködési utóértekezlet záródokumentumát a vallásszabadságra vonatkozó bekezdések miatt. A bukaresti diplomáciai testület előtt mondott újévi beszédében kijelentette, hogy „Románia nem hajlandó olyan szöveget aláírni, amely 500 évvel ezelőtti állapotba, az inkvizíció korába veti vissza az emberiséget”. (MTI) Mindennapi Szimpatikus könyvtárvezetővel beszélgettem a könyvtárak beiratkozási díjának várható, sokszoros emeléséről. Azonnal végigfutott az agyamon, és mit jelent ez a nyugdíjasoknak, főként, ha hozzáadjuk a gyógyszerek árának szintén várható emelkedését?! A könyvtárból is ki fognak szorulni?! Ok?! A könyvtárosnő a fejét csóválta. Többen elmondták, hogy a megemelt árat is „szívesen” fizetik majd, hiszen ez nekik a földi paradicsom! Értetlen arcomat látva — persze, persze, jó dolog az olvasás — folytatta: — Hiszen ez a könyvtár a legutolsó menedékhelyük) Mi itt mindannyian nagyon szeretjük őket, és természetesen udvariasan beszélünk velük. Nem is tudja elképzelni, menynyire hálásak, mennyire megszégyenítően hálásak ezért... Apró betűkkel teleírt címlistát hoznak, és ha nem egyetlen hátrafordulással, a másodperc tört része alatt találom meg számukra a kért könyvet, hanem mondjuk harminc másodpercet töltök el a mű keresésével, már hozzáfognak a mentegetőzéshez: aranyoskám, inkább adja vissza a cédulát, nem is olyan fontos, nem venném a telkemre, hogy fáradozzon ... Itt, ahol mindannyian kedvesek vagyunk hozzájuk, föloldódnak. Mérhetetlen, megható a hálájuk ... Teljesen leszoktatta némelyiküket a külvilág arról, hogy ők is emberek... Mi szégyelljük magunkat az állandó, készenlétben levő bocsánatkérésükért ... Szóval most már nemcsak az orvosi rendelőbe járnak melegedni — a szó szoros és átvitt értelmében — a kispénzű idős emberek, hanem a könyvtárba is. Valószínűleg nem számít majd — illetve, dehogyisnem, hány kiflivel és joghurttal lehet majd kevesebbet enni emiatt januártól(?!) — mennyivel emelkedik a beiratkozási díj. Így mulatt egy magyar nyugdíjas — kerül, amibe kerül, napi húsz percre ő is embernek szeretné érezni magát. Mert akad köztük, a könyvtárosnő elmondása szerint, aki naponta jön — nem könyvért, hanem csak úgy, köszönni, leülni, és pár szót beszélgetni. Azt hiszem, ezek a tények magukért beszélnek, ehhez nem kell semmiféle kommentár. Vagy talán mégis? Galgóczi Erzsébet írja egy novellájában, hogy akinek sokat mondják, hogy részeg annak a talpa alatt egyszer csak tényleg elkezd forogni a föld. A dologtehát így működik: végy egy nyugdíjast, mondd el neki néhányszor, hogy ő most a megérdemelt pihenését élvezi. Majd csökkentsd úgy a nyugdíja reálértékét, hogy fillérre kelljen kiszámolnia, hány deka szalonnát kérjen a legolcsóbbik fajtából a hentesnél, és amikor kiméred, kérdezd meg gúnyosan: mi van, vendéget várunk estére? Mindehhez természetesen gúnykacaj is szükségeltetik. Gyakoroltasd ezt vele jó néhányszor, egy-két évig, és az illető máris a tökéletes megalázottság állapotába kerül. E pillanattól fogva teljesen természetesnek érzi, hogy ő senki és semmi, fölösleges, vele állandóan kegyet gyakorolnak, akkor is, ha hetven éven felül ingyen utazhat — ha még tud —, akkor is, ha átadják a helyet a villamoson, és főként akkor, ha embernek nézik. Ha megkérdezik, hogy mit parancsol, egy olyan helyen — szerény véleményem szerint minden hely ilyen —, ahol akár az egyforintos vagy ingyenes belépési, beiratkozási díj fejében, joga van ahhoz, hogy kérjen. Máris előállítottad a teljesen megalázott, magát semmire értékelő, az állandó bocsánatkérés állapotában létező embert. Arecept különben nemcsak a nyugdíjas korosztálynál működik kiválóan, hanem általában a többi embernél is. Elég azt mondani a tanácson a segélyt átvevő asszonynak, hogy aztán a gyerekekre költse ám! Aki e mondat hallatára legszívesebben kiegyenesítené a gerincét és visszaadná a pénzt, de azután eszébe jutnak, mondjuk, a téli cipők és kabátok, és lesunyt fejjel odalog ki a Hivatalból. Ebben a pillanatban kezd működni a módszer. Akivel ezt egyszer meg lehet tenni, azzal meg lehet tenni többször is. Akárhányszor. Bármikor és bármiért. Olyanért, amiért nem ő a felelős, s közben szép lassan megszokja, hogy vannak megalázók és megalázottak. Ő ezen utóbbi csoportba tartozik, de hát ez így van, ezen nem lehet változtatni, ezért azután ennek a ténynek kezdi alárendelni egész önmagát és viselkedését. Máris előállt a „ne fáradozzon miattam, aranyoskám” képlet — a saját magát emberszámba nem vevő, a normális emberi viselkedésen meglepődő ember. Azt mondják, a jót könnyű megszokni. Lehet, hogy a mindennapi fárasztó tüzelőcipelés és begyújtás után a központi fűtést igen. De az emberi gerinc egy bizonyos számú megaláztatás után többé — tapasztalataim szerint — soha nem tud kiegyenesedni. A megalázott ember soha többé nem képes elhinni, hogy ő is valaki, akinek ugyanolyan jogai vannak, mint őt megalázó társainak. Mostanában kezdjük többször hallani és tanulni, hogy jogaink vannak. (Vagy lesznek?) Számtalan helyen halljuk és olvassuk, hogy bizonyos dolgok állampolgári jogon illetnek majd meg bennünket. Hogy amire eddig gúnyosan legyintettünk, amin lekicsinylően mosolyogtunk, az létezik, létezni fog. És az emberi jogok? Azon a jogon, hogy emberek vagyunk, nyugdíjasok vagy sem, bármilyenek — mi illet meg bennünket? Félek, hogy megaláztatásaink túlságosan mindennapiak lettek. Már föl sem tűnnek. Meg sem halljuk és észre sem vesszük. Megszoktuk. Ezt szoktuk meg. A szimpatikus könyvtárosnő azt mondja, ő szégyelli magát a folyton hálálkodó öregek miatt. Ki helyett is? Török Katalin Megelégelt csend Az idős asszony abbahagyta a kiabálást és megszeppenve nézett körül. Ilyet se csinált még. Kofa módjára, berekedve kiabál. Most aztán mit gondol róla a miniszterhelyettes? Hát a szakszervezeti vezetők? Nem mondják majd, hogy elvetette a sulykot? Tenyerét rányomta a hideg asztallapra, hogy megfékezze remegő ujjait. Lehalkulva, szinte bocsánatkérően nézett hallgatóságára: — Én csöndben gondoltam, amit hangosan mondtam... A meghívott vendégek jóságosan kuncogtak. Igazán szellemes ez az apró termetű, ősz matróna, gondolták elnézően. De a többiek! A központi vezetőség tagjai komoran ültek. Nem voltak tréfás kedvükben. Torkukban furcsa rekedtségfélét éreztek. Mintha együtt kiabáltak volna idős sorstársukkal. Kikiabálták, kiköpték volna a gombócot, amely — szerintük — ott szoroskodik, nőttön-nő a csendes nagyüzemi munkás torkában, s már-már fulladást okoz. Csendes nagyüzemi munkás? Szokatlan kifejezés. Aki nem értette — szintén a meghívottak közül —, mit is jelent ez az irodalmi emlékeket ébresztő, különös jelző, hamar megvilágosodhatott felőle. Felállt egy másik asszony — más generáció, lánya lehetett volna az előtte szólónak —, s megadta a magyarázatot. Nyugalmat erőltetve magára, kifejtette, hogy ágazatának munkásai a létminimum határán bukdácsolva sem sztrájkolnak, mert azt tanulták, s máig úgy tudják a józan eszükkel, hogy előbbre jutni csak munkával, termeléssel lehet. Idegen tőlük, hogy ma, ha valaki pénzt akar, leginkább a bankok kapuiban kilincsel, vagy valamiféle új keletű Kolumbusz tojása felfedezésén töri a fejét, s nem jut eszébe a legkézenfekvőbb megoldás: az ésszerű munka, a gazdaságos termelés. A nagyüzemi munkás fél a sztrájktól, a hangoskodástól, a tüntetéstől. Mert addig sem dolgozik, és addig sem keres. Azt a keveset sem. Ám a csendes nagyüzemi munkások nagy-nagy serege sem lebecsülendő óriásmassza a kiabálók apró csapatainak szomszédságában. Nyugalma, meglehet, mégis véges. Mint az olaj a tűzön sistergett végig a termen az asszony szava. A szakszervezet központi vezetőségi ülésén ettől kezdve mindenki felemelte a hangját. A csendes nagyüzemi munkás mintha máris megelégelte volna saját csöndjét. Nemrégiben azt tapasztalta, hogy a nagyhangúak száját gyorsan betömik egy kis pénzzel. Vagy ha nem, hát valaki hirtelen odafülel a nagy csatazajra. Megpróbálják ők is? Kisebbfajta vihar tört ki a teremben. Az egyik hozzászóló nekibátorodva vágta ki, hogy azok a dolgozók, akiket ő képvisel ebben a testületben, évtizedeken át ki voltak használva. Halk kéréseik süket fülekre találtak. Bérük négyezer és ötezer forint körül mozog, elavult gépekkel dolgoznak. Tizennégy éves korában — amikor dolgozni kezdett — azt mondták neki, hogy egyszer jobb lesz ... Azóta eltelt negyven év, és minden maradt a régiben. Mármint az, hogy az ő ágazata akkor is leghátul kullogott a bérben és most is. Nem ezért dolgoztam, nem ezt vártuk, dörögte a hozzászóló, s fennhangon kérdezte a jelenlevő miniszterhelyettestől: hol voltak a közgazdászok, hol voltak a műszaki szakemberek, miközben idáig fajult a helyzet. Nincs perspektíva, nincs kibontakozás — így a következő. Sötét szobában birkózom valamivel, nem tudom, hogy kivel, de mindig a földre nyom — fogalmazott egy másik. A gazdasági mélypontról való kimozdulással elsősorban a vállalatokat, de még inkább a dolgozókat terhelik, panaszkodott egy újabb felszólaló. Amit a kormány bérszabályozásnak nevez, az visszaszabályozás, replikázott megint valaki más. Még egy jól prosperáló vállalat bérfejlesztési lehetősége is minimális lesz a jövőben. Tehát: sokkal többet nyújtunk, és ezzel arányosan kevesebbet fogunk kapni. Játszanak az emberekkel, a számokkal, és az életszínvonal csak csökken. És előállt a következő, mondván: a reformretorika és a piac szerepének retorikája akkora, hogy ezeknek egy hányada is elég lenne a bajok megoldására — ha csak ezen múlna. Szó esett még gerincbántalmakról és duzzadt visszerekről. Gyerekekről, akikkel nem tud foglalkozni a három műszakba járó anya, adóról, amely igenis visszatartja a teljesítményeket. Vezetői privilégiumokról és közéleti tisztaságról, illetve tisztátlanságról. S mindez fennhangon, izgatottságtól rekedten. És ahogy kikiabálták magukat, hazamentek. Újra hiszik, hogy van hatásos érdekvédelem. Együtt dolgoznak és éreznek a tüsténkedő nagyüzemi munkással, aki újra csendes, merthogy ez sajátságos tulajdonsága, meg az, hogy különös remény adatott meg számára, amely rendszerint átsegítette a legnehezebb élethelyzeteken. Horváth Ildikó