Népszava, 1989. április (117. évfolyam, 77–100. sz.)

1989-04-01 / 77. szám

II/ Világ proletárjai, egyesüljetek! ■szombat, 1989. áprilisi. «117. évfolyam, 77. szám barnabaforint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Illési tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Pénteken Kovács Lászlónak, a bányászszakszerve­zet főtitkárának, a SZOT elnökének vezetésével ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tes­tület a következő napirendet fogadta el: • A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsé­gének alapokmánya (tervezet). Előadó: Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára.• Javaslat a szakszervezeti (munkavállalói) kép­viselet szabályozásának elveire. Előadó: Hajdú Attila, a SZOT osztályvezetője. • Tájékoztató május 1-je megünnepléséről. Elő­adó: Szalay Ferenc, a SZOT titkára. Különfélék. Az első napirendi pont keretében a testület két tervezetről tárgyalt. A SZOT tagjai ugyanis előzete­sen kézhez kapták a SZOT elnöksége­ és az alap­okmányt előkészítő bizottság külön alapokmány­tervezetét. Az írásos anyagokhoz elsőként Kósáné Kovács Magda fűzött szóbeli kiegészítést. KÓSÁNÉ KOVÁCS MAGDA Tagsági vitában dől milyen less az országos szövetség . Néhány hónappal ez­előtt az országos tanácsko­zás dokumentumainak vitá­ja során ezen a fórumon hangzott el, hogy történelmi fordulóponthoz érkezett a magyar szakszervezeti moz­galom. Akkor az országos tanácskozás előkészítésének folyamatában az irányvál­tás történelmi felelősségét vállalta fel a testület. Ma ar­ról kell döntenünk, hogy az akkor elvállalt változás dek­laráció marad, vagy valóság lesz — mondotta bevezetőül a SZOT titkára. — Nemcsak a feladat strlya nyomja ma a testület tagjait. Nemcsak a feladat újszerű, hanem az előkészítés módja is az volt. Az országos tanácskozás dön­tése alapján ugyanis az alap­okmány tervezetét egy 25 tagú társadalmi bizottság ké­szítette az elnökség elé vitá­ra, több mint két hónapos kemény munkával. A plé­­numnak ebből a két terve­zetből kell egyet alkotnia, és a ma elfogadott szöveget társadalmi vitára bocsátania. A feladat nem könnyű, de az elnökség meggyőződése szerint megoldható, hiszen a két dokumentum szerkeze­tét, koncepcióját, a szabályo­zandó kérdések körét tekint­ve azonos, és az elnökség az alternatívák közötti válasz­tással, néhány esetben pon­tosítással kívánta segíteni a döntéshozatali munkát. Én a magam részéről az elnök­ség által elfogadott javasla­tot terjesztem a SZOT plé­numa elé vitára és elfoga­dásra. Az alapokmány elkészíté­se során a választási időalak talán legnagyobb politikai dilemmájával kellett az elő­készítő bizottságnak és az elnökségnek szembenéznie. Hiszen a szövetség alapok­mánya nem oldhatja meg fe­lülről a szervezet belső konf­liktusait. Ugyanakkor olyan alkotmányos alapokat kell leraknia, amelyik egyetlen szervezetet sem távolít el a szövetségtől, és nem gyen­gíti, hanem erősíteni képes a szervezeti egységet. Meg­győződésünk, hogy ez a moz­galom jövőjének alapkérdé­se, hiszen a mozgalom ereje, ha úgy tetszik, hatalma, tö­megességében, szervezeti egységében, anyagi és szel­lemi erejében, tehát szövet­ségében rejlik. Azért, hogy a politikai cé­lok valóra válhassanak, azért, hogy a szövetség alap­okmánya ne felülről rendel­kezzen és mégis segítsen megtartani a szövetségben részt vevők egységét, az alapokmány-tervezet csupán az országos szövetségre vo­natkozóan rendelkezik. A bevezetőben rögzíti a szövet­ség politikai hitvallását, az elnökség által támogatott vál­tozatban egy kicsit részlete­sebben. Kimondja, hogy a szakszervezetek egyetlen funkció teljesítését vállal­ják, a munkavállalók érde­keinek képviseletét és a szakszervezeti tagok érde­keinek védelmét. A beveze­tő szöveg hitet tesz a szak­­szervezeti mozgalom függet­lensége mellett — a szak­­szervezeti mozgalom politi­kai pártoktól függetlenül te­vékenykedik —, ugyanakkor hitet tesz a baloldali mozgal­mak, harcok legjobb hagyo­mányainak továbbvitele, vál­lalása mellett. Az alapokmány mint a szövetségi szerveződés alap­kérdését deklarálja a szövet­séget alkotók körét. Ki­mondja, hogy az országos szövetséget országos szak­mai, ágazati és rétegszerve­zetek, illetve országos szö­vetségek alkotják. Természe­tesen felvetődik a kérdés — felvetődött az elnökségi vi­ta során is —, hogy lehet-e valamilyen módon behatárol­ni az országos szövetséghez tartozó bejelentkező szerve­zetek számát és nagyság­rendjét. Az alapokmány sem­milyen szervezeti létszámnor­­matívát vagy korlátot elő­írni nem kíván, ugyanak­kor politikai eszközökkel in­dokoltnak tartja a szervezet homogenitásának a biztosí­tását. Ezért az elnökség ja­vaslatában a szövetséghez tartozásról a Szaktanács dönt, és a szövetséghez nem lehet csupán bejelentkezés­sel tartozni. Úgy ítéljük meg, hogy a Szaktanács döntési lehetősége a szövet­séghez való csatlakozásról lehetőséget ad arra, hogy a már szövetkezett szerveze­tek döntsék el, hogy az újonnan csatlakozni kívánó szervezetek képviseletét a szövetség vállalni tudja-e. (Folytatás a 2. oldalon) Összeszámolják a SZOT jelenlevő tagjait Németh Miklós fogadta az uruguayi k­ü­lüg­­yt­in­iss­tert Luis Barrios Tassano uru­guayi külügyminiszter — aki csütörtök délután érke­zett hivatalos látogatásra Budapestre — pénteken a Külügyminisztériumban meg­beszélést folytatott Várkonyi Péter magyar külügymi­niszterel. A felek megvitatták a két­oldalú kapcsolatokat, és tá­jékoztatást adtak egymásnak országuk belső helyzetéről. Nemzetközi kérdésekről szól­va Várkonyi Péter méltatta a közép-amerikai rendezési folyamatban játszott uru­guayi szerepet. A kétoldalú kapcsolatok minden téren jól fejlődnek — állapították meg a minisz­terek. Mint a megbeszélésen elhangzott, a két ország nemcsak méreteiben, hanem belső gazdasági életében is nagyon hasonlít egym­ásra. Ezért Magyarország számára tanúságosak lehetnek az Uruguay által alkalmazott gazdaságpolitikai megoldá­sok, ezen belül az adósság­­probléma kezelésében, a nemzeti valuta konvertibili­tásának fenntartásában, az EGK-val szemben követett politikában, valamint az or­szág területén levő vámsza­bad-kereskedelmi övezetek működése során szerzett ta­pasztalatok vonatkozásában. Luis Barrios Tassano el­mondta: országában 1985 óta jelentős demokratizálási fo­lyamat zajlik. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy Latin- Amerikában a demokrácia fontos elemének számít a hadsereg. A pluralista szemlélet Uruguay külpolitikájában is tükröződik, s ennek jegyében Montevideo élénk érdeklő­dést tanúsít az európai szo­cialista országok iránt — mondta Barrios. Ehhez hoz­zátette: a magyarországi re­formfolyamatot példaértékű­nek tekinti valamennyi eu­rópai szocialista ország szá­mára. Utalt azonban arra, hogy a szociális kiadások visszafogása, a kemény meg­szorító intézkedések gazda­ságpolitikája általában éles elenkezést vált ki, s ez kihí­vást jelent a demokratikus társadalomvezetés számára. Várkonyi Péter fölvetette: szívesen látnánk a kettős adóztatás elkerüléséről már aláírt megállapodás mielőbbi ratifikálását. A magyar fél felajánlotta a diplomata- és a szolgálati útlevelek vonat­kozásában a vízumkényszer eltörlését. Luis Barrios Tassano uru­guayi látogatásra hívta meg Várkonyi Pétert, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. Németh Mi­k­ós miniszterel­nök pénteken a Parlament­ben fogadja Luis Barrios Tassano uruguayi külügymi­nisztert. A nap folyamán Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke hivatalában fogadta Luis Barrios Tassanót. Az uruguayi külügyminisz­ter és kísérete a délutáni órákban elutazott Budapest­ről. Gorbacsov a választásokról Ai emberek elfogadták az átalakítást Tamássy Sándor, az MTI tu­dósítója jelenti: A bonyolult, ellentmondá­sos helyzetben támogatásra lelt az SZKP-na­k az átala­kítást, a demokrácia megszi­lárdítását célzó politikája — így összegezte a szovjet vá­lasztások első tanulságait Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára még szerdán találkozott Moszkvában a tömegtájékoztatási eszközök vezetőivel, s az agrárpoliti­kai kérdések­kel foglalkozó márciusi KB-ülést és a vá­lasztásokat értékelő beszédét a pénteki moszkvai lapok hozták nyilvánosságra. A mezőgazdaság kérdései­ről szólva a főtitkár leszö­gezte: nem szabad megen­gedni semmiféle dogmatiz­­must, maximális támogatást kell nyújtani mindannak, ami a földművelő önállósá­gát, gazdaérzetét szilárdítja meg. S a legfontosabb: lehe­tőséget kell teremteni, hogy az ebben a gazdasági ága­zatban valóban meglévő tartalékok feltáruljanak. (Folytatás az 5. oldalon) Áremelés nélkül nincs adó A lengyel gazdák követelései Zsebesi Zsolt, az MTI tudósí­tója jelenti:­Szenvedélyes, éles vita jel­lemezte a lengyel kormány képviselőinek és az ország 25 vajdaságának tiltakozó pa­rasztjait tömörítő Koordiná­ciós Bizottságnak első, csü­törtöki ülését. Csak abban született megállapodás, hogy a lengyel egyéni gazdák mindaddig visszatarthatják a földadót, a társadalombiz­tosítási hozzájárulás és a kö­telező biztosítás fizetését, amíg a kormány nem szaba­dítja fel teljesen a mezőgaz­dasági felvásárlási árakat, és ezzel együtt az élelmiszerek fogyasztói árát. A minden második lengyel vajdaságból érkezett paraszt­küldöttségek 11 pontos köve­telését támogatja a lengyel parasztkörök országos szö­vetsége mellett a LEMP koa­líciós partnere, a Parasztpárt is. A követelések lényege: a kormány azonnal hozzon ha­tározott intézkedéseket az agrártermelési jövedelmező­ség csökkentésének, az ag­rárolló további „nyílásának” megakadályozására, és te­remtsen kedvezőbb hitelfel­tételeket a magángazdaságok fejlesztése érdekében. A til­takozó parasztok, a gazdakö­rök szövetsége és a Paraszt­párt egyaránt a mezőgazda­­sági és élelmiszerárak mi­előbbi teljes felszabadítása mellett tör lándzsát, és ké­seinek tartja a kormány ál­tal javasolt májusi időpontot. Miközben a lengyel veze­tés egyetért a piacgazdálko­dásnak a mezőgazdaságra való kiterjesztésével, szeret­né fokozatosan megvalósíta­ni azt úgy, hogy egyidejűleg leépíti az állami támogatá­sokat. Elsősorban azért, mert a teljesen a kereslet és kíná­lat megszabta árrendszer azonnal 230 százalékkal emelné az élelmiszerek átla­gos árát, amit­­ a várhatóan felgyorsuló infláció miatt — csak részben és csak egy ideig ellensúlyozna az ártá­mogatásra szánt eddigi pénz kifizetése a lakosságnak. Az első lépésben mintegy 620 milliárd zlotyról, dolgozón­ként 8 ezer zlotyról lenne szó.

Next