Népszava, 1989. május (117. évfolyam, 101–126. sz.)

1989-05-11 / 109. szám

4 (Folytatás a 3. oldalról) Az Országgyűlés ezután — az Elnöki Tanács javas­lata alapján — a Miniszter­­tanács tagjainak felmentésé­ről nyílt szavazással döntött: Berecz Frigyest, Czibere Ti­bort, Hoós Jánost, Váncsa Jenőt, Várkonyi Pétert és Villányi Miklóst felmentette tisztségéből. Szűrös Mátyás maga és képviselőtársai ne­vében köszönetet mondott a Minisztertanács felmentett tagjainak tevékenységükért. A törvényhozó testület tagjai titkos szavazással dön­töttek Békesi László pénz­ügyminiszterré, Glatz Fe­renc művelődési miniszter­ré, Horn Gyula külügymi­niszterré, Horváth Ferenc ipari miniszterré, Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré, valamint Kemenes Ernő tervhivatali elnökké válasz­tásáról. A szünet után Pesta Lász­ló, az Országgyűlés jegyző­je ismertette a titkos szava­zás eredményét, amelyet mellékelt táblázatunkban közlünk. Elmondta, hogy mások is kaptak szavazatot: Villányi Miklós, Czibere Ti­bor és Szűrös Mátyás egyet­­egyet, Váncsa Jenő hármat. Szűrös Mátyás felkérte az újonnan megválasztott mi­nisztereket, hogy a magyar parlamenti gyakorlatban el­sőként az Országgyűlés plé­numa előtt tegyék le ünne­pélyes esküjüket. A miniszteri eskütételt követően Szűrös Mátyás tá­jékoztatta a képviselőket arról, hogy a parlamenti bizottságokkal kapcsolatos kérdéseket — mivel a kon­zultációk elhúzódtak — a következő, május 30-ai ülés­szakon terjesztik az Ország­­gyűlés elé. Határoztak vi­szont a képviselők annak az ideiglenes bizottságnak a felállításáról, amelyre a leg­utóbbi ülésszakon tett javas­latot Técsy László. Az ad hoc bizottság feladatköre a ciklus végéig hátralévő or­szággyűlési munkaprogram felülvizsgálata. Az ideigle­nes bizottság elnökévé — három tartózkodás mellett — Jakab Róbertnét, az Or­szággyűlés alelnökét válasz­tották meg. Ezek után Szűrös Mátyás felkérte Gyuricza Lászlót, a Vida Miklós lemondásával megüresedett alelnöki tiszt­ség betöltésére javaslatot tevő jelölőbizottság elnökét, hogy tájékoztassa az Ország­­gyűlést az eddigi konzultá­ciók eredményeiről. Gyuri­cza László elmondta: a je­lölőbizottság munkáját még nem fejezte be, és tovább folytatja a konzultációkat. Az Országgyűlés ezután — a soros elnök, Horváth La­jos indítványáva­l együtt tárgyalt az Alkotmány mó­dosításáról szóló törvényja­vaslatról, valamint a Minisz­tertanács tagjainak és az ál­lamtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvény­­módosító javaslatról. TANÁCSKOZIK az országgyűlés­­ .V .­­ . ■ - SZAVAZATRANGSOR Név Mellette Ellene dr. Kemenes Ernő 339 13 Glatz Ferenc 336 22 Horn Gyula 326 26 dr. Békési László 313 39 dr. Hütter Csaba 313 39 Horváth Ferenc 292 60 Az új miniszterek, életrajzai Dr. Békési László pénzügy­­miniszter 1942-ben született Győrött. Diplomáját a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskolán, majd a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetemen szerezte meg, 1971-ben egye­temi doktori címet kapott. Szakmai pályafutását a köz­­igazgatásban kezdte; külön­böző községi és járási taná­csoknál dolgozott, majd a Pest Megyei Tanácshoz, on­nan pedig a Budapest Fővá­ros Tanácsához került. 1975 és 1981 között a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettese volt. Ezután a főváros pártbizott­ságának titkáraként tevé­kenykedett, s 1985 óta pénz­ügyminiszter-helyettes. Az utóbbi 20 évben rendszeresen publikált, főleg pénzügyi és közgazdasági témájú tanul­mányokat. Tagja az MSZMP- nek, nős és egy gyermeke van.Glatz Ferenc művelődési miniszter 1941-ben született Csepelen. Diplomáját az EL­TE Bölcsészettudományi Ka­rán szerezte meg. Titkárként dolgozott a Századok szer­kesztőségében, s ott jelentek meg első tanulmányai. 1968 óta dolgozik az MTA Törté­nettudományi Intézetében, ahol 1986-ban tudományos igazgatóhelyettessé, majd igazgatóvá nevezték ki. Emellett a Történelmi Szem­le egyik szerkesztője volt hat éven át, majd 1979-től fele­lős szerkesztője a História cí­mű folyóiratnak. Tanulmá­nyaiban a XIX—XX. századi magyar és európai kultúrtör­ténetet vizsgálta. Szerepet vállalt a közművelődési, va­lamint az oktatási törvény előkészítésében. Több or­szágban ösztöndíjasként ta­nulmányozta az európai kul­túra és kultúrtörténet össze­függéseit, s erről tanulmá­nyokat is publikált, s meg­szerezte a történelemtudo­mány kandidátusa címet. Több idegen nyelven beszél. Az MSZMP-nek tagja; nős, két gyermeke van. Horn Gyula külügyminisz­ter 1932-ben Budapesten szü­letett. Felsőfokú iskolai ta­nulmányait a Szovjetunió­ban, Rosztovban végezte, ott szerzett pénzügyi, közgazda­­sági végzettséget. Pályájá­nak kezdetén a Pénzügymi­nisztériumban dolgozott, majd a Külügyminisztérium állományába került. A 60-as évek elején Szófiában és Belgrádban diplomataként teljesített szolgálatot, ezt kö­vetően több mint 15 éven át az MSZMP KB külügyi osz­tályának munkatársa, osz­tályvezető-helyettese, majd vezetője volt. 1985 óta kül­­ügyminisztériumi állam­­tit­­kár. Időközben a közgazda­ságtudomány kandidátusa lett. Eddig 120 publikációja, közöttük három könyve je­lent meg. Több nyelven be­szél. Az MSZMP-nek tagja, 1985 óta a KB tagja. Nős, két gyermeke van. Horváth Ferenc ipari mi­niszter 1942-ben Zalaeger­szegen született. Diplomáját a Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetemen sze­rezte, tanulmányai befejezé­se után ugyanott tanársegéd­ként dolgozott. Oktatóként társszerzője volt a népgazda­sági tervezéssel foglalkozó tankönyvnek. Közgazdász­ként a beruházások tervezé­sét és általában a beruházási rendszer problémáit kutatta. Az 1970-es években az MSZMP Központi Bizottsá­gának apparátusában dolgo­zott, kezdetben munkatárs­ként, majd alosztályvezető­ként, illetve osztályvezető­helyettesként. 1984-től ipari minisztériumi államtitkár. Az MSZMP-nek tagja, nős és egy gyermeke van. Dr. Hütter Csaba mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter 1943-ban született Moholon. A Gödöllői Agrár­tudományi Egyetemen agrár­­mérnöki diplomát, majd 1977-ben egyetemi doktori címet szerzett. Vezető mező­gazdászként Mátranovákon, Homokterenyén és Cedervöl­­gyén dolgozott a helyi ter­melőszövetkezetekben. 1973 óta a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz-ben tevékeny­kedik, ahol termelési főmér­nök volt, tíz éve pedig a ter­melőszövetkezet elnöke. Te­vékenyen részt vett mezőgaz­dasági energiatakarékos rendszerek kifejlesztésében, a melléktermékek, hulladé­kok korszerű feldolgozásá­nak megszervezésében. Az MSZMP-nek tagja, ország­­gyűlési képviselő. Német nyelven beszél. Nős és három gyermeke van. Dr. Kemenes Ernő minisz­ter, az Országos Tervhivatal elnöke 1940-ben Budapesten született. Diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen szerezte, ahol később tanársegédként, majd adjunktusként oktatott. 1964 óta részt vesz az Országos Tervhivatal munkájában. Az 1970-es években az OT Terv­­gazdasági Intézetének mun­katársa, később a Művelődési Minisztériumban főosztály­­vezető volt. Ezután a Társa­dalomtudományi Koordiná­ciós Bizottság titkáraként részt vett a kormányzati tu­dománypolitika kidolgozásá­ban és megszervezésében. 1983—87 között a tervhivatal Tervgazdasági Intézetének igazgatója volt. 1987 óta az OT államtitkára. Időközben közgazdász egyetemi doktori címet szerzett, orosz nyelven beszél. Kemenes Ernő pár­­tonkívüli. Az új miniszter nőtlen. Kabinetkérdések Ezúttal egyáltalán nem frá­zis: óriási érdeklődés előzte meg az új miniszterek sajtó­­tájékoztatóját. Németh Miklós kormányfő bevezetőjében hangsúlyozta: az új miniszterek hívei és elkötelezett harcosai a ma­gyar politikai és gazdasági reformnak, felkészültségük alapján állítja: ütőképeseb­bé teszik majd a kormányt. Hozzáfűzte: kiválasztásukért minden felelősség őt terheli. Bár csak két tárca vezető­je — Horn Gyula külügymi­niszter és dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter — nyilatkozott úgy: sikerágazatot vesz át. A sajtótájékoztató hangulata és a válaszok optimizmusról ta­núskodtak. Dr. Békesi László pénzügyminiszter elmondot­ta, három-négy hónap múl­va több nagy előterjesztést tesz majd a tárca, többek között adó-korszerűsítési programot dolgoznak majd ki. Dr. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke legfontosabbnak a kormány átfogó programjának kidol­gozását vélte, Horváth Fe­renc ipari miniszter pedig azt hangsúlyozta: meg kell őriz­ni, sőt, segíteni kell a vál­lalkozókészséget. Dr. Hütter Csaba elmondotta, a közeli jövőben új agrárkereskedel­mi koncepció kidolgozását tervezi. Glatz Ferenc műve­lődési miniszter kifejtette: mint történész és tanár, úgy gondolja, végre meg kell ta­lálni a magyar művelődés­­politika helyét. Radikálisan szakítani kell a sztálini „ma­radékelvvel”, s ha csak en­nek az elvnek a felülvizsgá­latát el lehet végezni mi­nisztersége ideje alatt, akkor elégedett lehet majd tevé­kenységével. A sajtótájékoztató után a Népszava munkatársa vil­lámkérdést tett fel Glatz Fe­rencnek: pusztán elvben, vagy a gyakorlatban is ké­pes lesz-e a kormány szakí­tani a maradékelvvel, ma­gyarán, kap-e több pénzt a tárca? Glatz Ferenc tömö­ren azt felelte: ez jelenleg harci kérdés. Majd hozzáfűz­te: pillanatnyilag még nem ül a Szalay utcában, de már­is úgy látja, a meglevő pénzt is nagyon pazarlóan használ­ják föl. Az új művelődési minisz­ter úgy nyilatkozott az új­ságíróknak, hogy nagyon fontos a szürkeállomány ed­diginél jobb menedzselése. Reméljük, a kormányban is ez történt most. CSÜTÖRTÖK, 1­989. MÁJUS 1­1. NÉPSZAVA Indítv­ányok a bizalmatlanságról Hogyan váltható le a kor­mány? Ki, hogyan vonható személyesen is felelősségre? Meddig tart a bizalom? Csupa olyan húsbavágó kér­dés, ami napjainkban izgat­ja a közvéleményt. Horváth Jenő budapesti képviselő, az Országgyűlés jogi és igazgatási bizottsá­gának előadója szenvedélyes hangú beszédében egy év­tizedek óta elhalt jogintéz­mény újraélesztéséről szólt. Ez a bizalmatlansági és bi­zalmi indítvány, amelynek jogi kereteit megteremtő al­kotmánymódosítását tárgyal­ta a parlament. Horváth Jenő utalt rá, hogy a hatalom megosztását elméletben már régen hirde­tik, de a gyakorlatban még nem sikerült megvalósítani. Ezért szükség van a bizalom felvetésének intézményére, amely a parlament és a kor­mány közötti bizalom meg­rendülése esetén alkalmaz­ható. A miniszterek felelős­ségre vonása az eddigi egy centrumú hatalomgyakorlás keretei között egyáltalán nem funkcionált. Horváth Jenő elmondta: a bizalmatlansági indítvány végleges szabályozása termé­szetesen majd az új alkot­mány keretében történik meg, de már a jelenlegi po­litikai viszonyaink között is feltétlenül szükség van rá. A vitában felszólaló kép­viselők (Bognár Rezső haj­dú-bihari, Biacs Péter buda­pesti és Huber Jenő Bara­nya megyei) mind elégedett­ségüket fejezték ki, hogy végre felelős kormánya lesz a Parlamentnek. Moldvay István Szabolcs-Szatmár me­gyei képviselő bizonytalan­ságának adott hangot: ho­gyan legyen bizalma az ál­lampolgárnak akkor, ha azt látja, hogy a kormány kap­kod, s csak megszorító in­tézkedéseket hoz. Ez a kér­dés már önmagában felért egy kisebb fajta bizalmat­lansági indítvánnyal. Ezután ritkán látott vita robbant ki akörül, hány képviselő szavazata kell ah­hoz, hogy a bizalmatlansági indítványt napirendre tűz­zék. A többször megismételt szavazás sok egyéb tanulsá­got is tartalmazott. Az egyik javaslat szerint ugyanis a képviselőknek csak 20 száza­lékára volna szükség a bi­zalmatlansági indítvány elő­terjesztéséhez, a másik vi­szont 25 százalékban hatá­rozza meg a mértéket. A képviselők az első és a második nekirugaszkodásra is amellett voksoltak, hogy legalább 25 százalékuk írá­sos előterjesztésére legyen szükség. Az első menetben 196-an, a másodikban 170-en gondolkoztak így. (Tudni kell, hogy alkotmánymódosí­táskor a képviselők kéthar­mados többségére, azaz 255 szavazatra van szükség.) A harmadik alkalommal már azok voltak többségben, akik egyszerűsítenék a kormány felelősségre vonásának lehe­tőségét. Mivel ebben a drámai helyzetben úgy látszott, hogy a képviselők nem jutnak dű­lőre, a kisebbség védelmé­ben többen is hozzászóltak. Filló Pál, Novák János bu­dapesti, Varga János Tolna megyei, és Berecz János Szabolcs-Szatmár megyei képviselő is azt hangoztat­ta, hogy untig elég a képvi­selők 20 százaléka az indít­vány előterjesztéséhez. Bele­fáradtak a tusakodásba vagy igazat adtak az érvelőknek: tény, hogy negyedjére már végképp megfordult a koc­ka, és 275 szavazattal a 20 százalékos változat került ki győztesen. Nagyot lélegzett ekkor a parlament, de még nem volt vége a procedúrának. Végül arról kellett szavazniuk a képviselőknek, hogy a mó­dosításokkal együtt elfogad­ják-e a bizalmatlansági és bizalmi indítványt. Ekörül már szinte teljes volt az egyetértés: három tartózko­dás mellett az Országgyűlés elfogadta az alkotmánymó­dosítást. A Minisztertanács tagjai­nak és az államtitkároknak a jogállásáról és felelősségé­ről szóló 1973. évi III. tör­vény módosítását egyhangú­lag szavazták meg a képvi­selők. Módosított házszabályok Az Országgyűlés ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — rátért a par­lamenti házszabályok­ módo­sításáról szóló határozatter­vezet megvitatására. A ter­vezetet az ad hoc bizottság nevében dr. Kereszty Csaba terjesztette elő. Mint mondta, ebben a par­lamenti ciklusban nem ez az első módosítása a házsza­bálynak, valószínűleg nem is az utolsó, hiszen a társa­dalmi és politikai változások felgyorsultak, s a parlament történelmi feladata, hogy biztosítsa a megfelelő átme­netet a diktatórikus szocia­lizmusból a demokratikus szocializmusba. Megnőtt a parlament és a képviselők felelőssége is, ami szintén a házszabály folyamatos vál­toztatását igényli, követve azokat a törvényi módosítá­sokat, amelyek a hatalmi struktúra demokratizálásá­ra és felelősségének növelé­sére irányulnak. A hatályos házszabály és folyamatos módosításának a rendelteté­se mindenekelőtt az, hogy biztosítsa a parlamenti mun­ka szakszerűségét és folyama­tosságát az új Alkotmány meghozataláig. A mostani módosítások négy feladatra irányulnak­. A bizalmatlansági és bizalmi indítvány alkotmányos sza­bályozásának ügyrendi átvé­telére, a képviselői munka szakszerűségének segítését szolgáló szabályok beiktatá­sára, ezzel összefüggésben az Országgyűlés hivatalának szabályozási elveire és egyéb módosításokra. A változtatásokat indokol­va dr. Kereszty Csaba elő­ször arról szólt, hogy eddig még nem szabályozták azt az esetet, amikor az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Minisztertanács elnökének és tagjainak meg­választására nem kíván kez­deményezési jogával élni. A bizottság úgy ítélte meg, hogy a kormány elnökének és tagjainak megválasztásá­ra irányuló politikai érdek­­egyeztetés mechanizmusának ügyrendi újraszabályozása túlmutat a házszabály kere­tein. Amúgy is figyelembe kell venni a közeljövőben hozandó, a politikai pár­tokról, a köztársasági elnök jogállásáról és a választá­sokról szóló törvényeket is, s meghozataluk után ismét felül kell vizsgálni az emlí­tett testületek kezdeménye­zési jogát. A bizottság most úgy döntött, hogy a házsza­bály kisebb kiegészítésével a most kialakult megoldást javasolja átmenetileg meg­honosítani. A parlamenti főtitkár funkciójának bevezetését az aktív képviselői vita, és az intenzívebb törvényalkotó­tevékenység indokolja. Ezért szükségessé vált a főtitkár irányításával parlamenti jo­gászapparátus létrehozása is, amely egyebek között gon­doskodik a bizottságok műkö­désének feltételeiről, szakér­tők igénybevételének lehe­tőségeiről, előkészíti a tör­vények és az országgyűlési határozatok kihirdetését. Így a bizottságok és a képvi­selők ezentúl nem szorulnak kizárólag a minisztériumok segítségére jogi és szakmai kérdésekben. Az előterjesztő szerint a bizottságban élénk vita volt a funkció elnevezéséről is. Egyesek a háznagy elneve­zést kívánták feléleszteni, amellyel a bizottság végül is nem értett egyet. A Magyar Országgyűlés hajdani házna­gya ugyanis képviselő volt, és feladata az Országgyűlés Hivatala vezetőjének hatás­körével volt rokon, másrészt a nemzetközi gyakorlatban a főtitkári elnevezés vált ál­talánossá e munkakörre. Az Országgyűlés Hivatala, mint a másik ilyen szerv, nem jogi, szakmai jellegű szerve­zet, hanem az Országgyűlés működéséhez szükséges mű­szaki, technikai, gazdasági, igazgatási, ügyviteli felada­tokat ellátó apparátus. A módosítás szerint az El­nöki Titkárság biztosítja a sajtó működési feltételeit, és a Sajtóirodával gondoskodik az Országgyűlés tevékenysé­géről szóló tájékoztatásról, szervezi a parlament nem­zetközi kapcsolatait. Miután az Országgyűlés hivatali szervei vezetőinek kinevezése, munkakörük részletesebb meghatározása az Országgyűlés elnökének jogköre, ezért indokolt a ház­szabály idevonatkozó bekez­désének a kiegészítése is. A Házszabályok módosítá­sa feletti vitában két képvi­selő jelentkezett szólásra. HUSZÁR ISTVÁN (orszá­gos lista), a Hazafias Nép­front elnök-főtitkára szöveg­módosítási javaslatot tett, miszerint töröljék az MSZMP és a HNF kezdemé­nyezési jogát a kormányta­gok megválasztására vonat­kozóan. Ehelyett viszont fog­lalják a Házszabályba: a Minisztertanács tagjainál a kezdeményezés joga a Mi­nisztertanács elnökét illeti meg. HUBER JENŐ (Baranya megye), a Pécsi Dohánygyár műszaki osztályvezetője arra az anomáliára hívta fel a képviselők figyelmét, hogy jelenleg a parlament anya­gilag függ az általa ellenőr­zött kormánytól. Ezt követően az elnöklő Horváth Lajos elrendelte, hogy Huszár István módosí­tó javaslatát vitassa meg az Ügyrend-előkészítő Bizottság. A rövid szünet elteltével is­mét egybegyűlő képviselők egyhangúlag elfogadták Hu­szár István szövegmódosítá­sát, majd pedig ugyancsak egyhangúlag a Házszabályok módosítását. Ezután GYURICZA LÁSZ­LÓ (Veszprém megye) ka­pott szót, aki ismertette az Országgyűlés alelnöke jelö­lésére kiküldött bizottság je­lentését. Összegezésképpen elmondta: a bizottság több­ségének az volt a véleménye, hogy nem javasolják a har­madik alelnöki tisztség be­töltését. EKE KÁROLY (Csongrád megye) a bizottság jelenté­sével kapcsolatban azt a vé­leményét fejtette ki, hogy az Országgyűlés tisztikari­­összetétele nem fejezi ki a testület valóságos összetéte­lét. Sok párton kívüli kép­viselő is van. Indítványozta, amennyiben nem töltik be a harmadik alelnöki helyet, in­dokolt és igazságos lenne, ha az alelnökök közül egy MSZMP-tag alelnök lemon­dana. Ezáltal lehetővé válna, hogy egy párton kívüli kép­viselő is bekerüljön a tiszti­karba. Az elnök szavazásra bo­csátotta a bizottság jelenté­sét. A képviselők közül 114-en értettek egyet azzal, hogy nincs szükség harma­dik alelnökre, 128-an nem fogadták el a jelentést, 15-en pedig tartózkodtak a véle­ménynyilvánítástól. Az elnök így arra kérte a bizottságot: folytassa munkáját. Ezzel az Országgyűlés má­jusi ülésszakának első mun­kanapja — amelyen Szűrös Mátyás és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befeje­ződött. Az elfogadott napi­rendnek megfelelően az ülés­szak csütörtökön 9 órakor folytatódik. A Parlamentből tudósítottak: Csarnai Attila, Deák András, Horváth K. József, Kovács Ildikó, Molnár Pál, Peredi Ágnes, Török Katalin, Varga Zsuzsa és az MTI. A fotókat készítette: Batha László.

Next