Népszava, 1989. május (117. évfolyam, 101–126. sz.)
1989-05-11 / 109. szám
6 Június 16-án is Nagy Imrét és négy társát Bizottság minősíti az akkori eljárásokat Az Igazságügyi Minisztérium szerdán közzétette az 1956. december 20-a és 1961. december 13-a között, a bíróságok által halálra ítélt és kivégzett személyek névsorát, amelyet a büntetésvégrehajtás adatai és a bírósági iratok alapján állítottak össze. Ez alkalomból Borics Gyula igazságügyi államtitkár elmondta: ahhoz, hogy e 277 nevet tartalmazó lista elkészülhessen, több mint 150 ezer kartont kellett átnézni a büntetés-végrehajtás iratai, illetve a bíróságoknál fellelt dokumentumok közül. A névsor azonban nem teljes. A felsoroltakon kívül lehet még olyan személy, akit akkor halálra ítéltek és kivégeztek, ám a nevek között azért nem szerepel, mert ez idáig semmilyen adatot nem sikerült találni erre vonatkozóan. Az akkori nyilvántartások hiányosak, pontatlanok, előfordultak névelírások, s több helyen hiányzik például az ítéletek iratszáma. A névsorban szerepel 13 olyan személy is, akiknek az iratait eddig nem találták meg. A most nyilvánosságra hozott névsorban nem szerepelnek azok, akik a börtönben haltak meg. Jelenleg két ilyen személyről tudnak, egyikük öngyilkos lett. A bírósági iratok alapján az akkor hatályos jogszabályok szerint kifejezetten politikai — állam elleni — bűncselekmény miatt 77 személyt ítéltek halálra és végeztek ki. Közülük 51 rendes bíróság elé került, 26-ot pedig statáriális eljárás során vontak felelősségre. (Az akkori jogszabályok szerint az állam elleni bűncselekmények közé tartozott a hűtlenség; a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése, vezetése; a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, a tiltott határátlépés és a külföldre szökés.) A listán 177-en szerepelnek, akiket politikai és köztörvényes bűncselekmény — az akkori szabályok szerint rablás, gyilkosság vagy vagyon elleni bűncselekmény — miatt ítéltek halálra és végeztek ki. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra: az akkori megítélés szerinti rablás, vagyon elleni bűncselekmény ma már nem biztos, hogy bűncselekménynek minősülne. A gyilkosságok megítélése sem volt egyértelmű, hiszen a 177 személy között, van olyan, aki agyonlőtt valakit, de olyan is akad, akinek a harcokban való részvétele minősült köztörvényes bűncselekménynek. Kifejezetten köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt egyébként 23 személyt végeztek ki az említett időszakban. Borics Gyula leszögezte: az akkori jogszabályok alapján ezek az ítéletek nem voltak törvénysértőek. Akkor statáriális eljárásban vonták felelősségre például azokat, akiknél fegyvert találtak, s halálbüntetést szabhattak ki velük szemben. Ez ma már természetesen más megítélés alá esik. Emlékeztetett arra, hogy a kormány létrehozott egy bizottságot, amelynek a feladata, hogy minősítse az akkori eljárásokat, ítéleteket. Véleménye szerint aligha képzelhető el, hogy az összes akkori — s még korábban született — bírósági ítéletet egyenként felülvizsgálják. Valószínűleg a koncepciósnak vélt, kiemelkedő politikai és gazdasági pereket külön-külön vizsgálják felül. A többi ügyet pedig minden bizonnyal együttesen egy jogszabály rendezi majd. Azoknak, akiket bűncselekmény hiányában felmentenek, kártalanítás jár. Az akkori szabályok szerint a kivégzetteket jeltelen sírokba temették. A minisztériumba már eddig is mintegy 40 olyan levél érkezett, amelyben a hozzátartozók kérik a kivégzett sírjának megjelölését, az exhumálást, s a földi maradványok kiadását. Az Igazságügyi Minisztérium igyekszik minden kérést teljesíteni, ám a rendelkezésre álló hiányos feljegyzések alapján nem lesz könnyű megtalálni és azonosítani minden holttestet. Nehezíti a munkát az is, hogy a büntetésvégrehajtás központi nyilvántartásában több mint egymillió karton található. Borics Gyula ezt követően szólt a Nagy Imre és társai hozzátartozóival folytatott hétfői megbeszélésről. Kiemelte: a családtagok kérésére Nagy Imre, Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József és Losonczy Géza polgári temetése ez év június 16-án, 12.30 órakor lesz a Kozma utcai új köztemetőben. Az érdeklődők 10 órától róhatják le kegyeletüket. Nagy Imrét — lánya kérésére — külön temetik el oda, ahol holtteste 1961 februárjától eddig nyugodott. A másik négy személy földi maradványait pedig a néhány méterrel távolabb kialakított sírba temetik. Egy üres koporsót is a földbe helyeznek, ezzel emlékezve a ma még nem azonosított, jeltelen sírokba nyugvókra. Ugyanitt egy leendő emlékmű alapkövét is lerakják. Mivel a temetésen nagy tömegre lehet számítani, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága mintegy 1000—1500 rendezőről gondoskodik. Az államtitkár jelenlegi tudomása szerint a kormány hivatalosan nem képviselteti magát a temetésen. A szertartást egyébként a tervek szerint a Magyar Televízió közvetíti. Az egyik újságíró tudomása szerint a Nyugaton élő magyarok közül is sokan készülnek haza erre az eseményre, ám van közöttük, aki nem kapott magyar vízumot. A Belügyminisztérium jelen lévő képviselője erről nem tudott. Borics Gyula végezetül utalt arra, hogy a 301-es parcellában még a temetésig egy kőlapon feltüntetik azoknak a nevét, akikről — a rendelkezésre álló nyilvántartások alapján — tudják, melyik parcellában, sortján és sírhelyen nyugszanak. A kivégzettek névsora Alapi László, Pásztó, 1920. december 10.; Andi József, Pusztahencsény, 1924. március 27.; Angyal István, Magyarbánhegyes, 1928. október 14.; Angyal Józsefné Friedl Valéria, Oroszvár, 1912. március 25.; Aradi István, Kunszentmárton, 1924. november 9.; Ábrahám József, Budapest, 1924. december 20.; Ács Lajos, Komárom, 1938. június 21.; Babér István, Záhony, 1928. március 12.; Babolcsai István, Balatonkenese, 1905. április 15.; Bajusz Ferenc József, Budapest, 1930. november 13.; Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet, Budapest, 1930. augusztus 10.; Balázs Ferenc, Mátészalka, 1933. május 20.; Balázs Géza, Miskolc, 1935. március 22.; Balla Pál, Arad, 1919. január 5.; Balogh László, Arad, 1925. június 9.; Balogh Tamás, Budapest, 1931. október 15.; Barabás Tibor, Budapest, 1917. április 28.; Bartha Béla, Tornyospálca, 1927. október 21.; Bartók János, Budapest, 1936. május 4.; Batonai István, Cegléd, 1928. április 15.; Batonai László, Cegléd, 1927. február 10.; Bán Róbert, Budapest, 1934. április 22.; Bárány János, Répcelak, 1930. január 24.; Bencsik József, Budapest, 1932. április 5.; Berecz György, Kolozsvár, 1924. május 11.; Berta János, Máhomfa, 1938. április 4.; Berta József, Veszprém, 1934. május 13.; Békési Béla, Makó, 1926. november 3.; Böbek Károly, Baja, 1933. január 28.; Boda Sándor, Kajdacs, 1924. november 27.; Bognár Ottó, Szombathely, 1931. október 9.; Bokor János, Gyergyóalfalu, 1919. október 5.; Bosnyák Gábor, Mezőtúr, 1930. június 4.; Bódi József, Kisvárda, 1938. január 1.; Bódis János, Aggtelek, 1911. április 9.; Bóna Zsigmond, Ózd, 1930. június 10.; dr. Brusznyai Árpád, Derekegyháza, 1924. június 27.; Burgermeiszter József, Nagymaros, 1938. április 7.; Czakó András, Nagykáta, 1928. június 6.; Czermann Lajos, Budapest, 1926. december 16.; Czédli István, Budapest, 1935. október 19. ; Cziffrik Lajos, Mosonmagyaróvár, 1914. augusztus 10.; Czimer Tibor, Budapest, 1923. október 7.; Csányi Sándor, Perkáta, 1929. április 12.; ifj. Császár József, Magyaratád, 1929. szeptember 29.; Csehi Károly, Budapest, 1928. június 9.; Csermák János, Kisköre, 1928. január 4.; Csizmadi Ferenc, Budapest, 1932. december 7.; Csiki Lajos, Dorog, 1931. augusztus 15.; Csontos Elekné Kenderesi Mária, Tószeg, 1907. március 26.; Dederi Gábor, Nagybecskerek, 1936. június 29.; Dobi Károly, Gyula, 1931. augusztus 7.; Dóczi Dénes, Budapest, 1932. november 20.; Dudás József, Marosvásárhely, 1912. szeptember 22.; Ekrem Kemál (Kornél), Skoplje (Jugoszlávia), 1924. október 26.; Erdész József, Rákoscsaba, 1927. augusztus 21.; Erdősi Ferenc, Bakonybél, 1935. augusztus 9.; Erős István, Üllő, 1913. szeptember 27.; Ezer Antal, Dunaharaszti, 1927. március 8.; Farkas Imre, Csepel, 1929. február 21.; Farkas Mihály, Gyula, 1928. október 10.; Fáncsik György, Kispest, 1933. október 29.; dr. Fáy Ferenc, Szeged, 1908. október 30.; Fejes József Tibor, Budapest, 1934. március 5.; Fekete Sándor, Tiszajenő, 1930. május 1.; Fenyvesi Miklós, Szerencs, 1935. december 7.; Folly Gábor, Budapest, 1919. március 20. ; Földes Gábor, Budapest, 1923. május 31.; Földesi Tibor, Szeged, 1923. július 9.; Francia Kiss Mihály, Kecskemét, 1887.; Franyó Ferenc, Budapest, 1927. december 13.; Futó János, Kaposvár, 1936. április 19.; Fürner Istvánná Csira Erzsébet, Nagydorog, 1934. július 7.; Galgóczi Zoltán, Budapest, 1933. március 9.; Garamszegi Alfréd, Budapest, 1918. április 5.; Gábor László, Budapest, 1930. február 4.; Gábor Péter, Földeák, 1919. október 19.; Geczkó István, Pásztó, 1926. szeptember 4.; Gergely József, Szendrő, 1930. március 17.; Gemes József, Budapest, 1930. augusztus 23.; Géber Miklós, Család, 1903. október 16.; Géczi József, Budapest, 1930. március 19.; Gémes (Gránitz) József, Szeged, 1909. június 30.; ifj. Gész István, Balatonarács, 1933. augusztus 31.; Gombos László, Debrecen, 1924. július 31.; Goór László, Nagykanizsa, 1934. május 12.; Gimes Miklós, Budapest, 1917. december 22.; ifj. Gábor Ferenc, Kecskemét, 1936. július 27.; Gönczi Ferenc, Budapest, 1931. augusztus 3.; Grosszmann Frigyes, Budapest, 1920. augusztus 23.; Gulyás Lajos, Kisújfalu, 1918. február 4.; Gyöngyösi Miklós, Budapest, 1929. augusztus 8.; Hajnal Sándor, Vulkán, 1914. december 16.; Hangódi István, Dány, 1914. május 11.; Harazin János, Kakucs, 1908. december 10.; Harmincz István, Gyón, 1928. december 25.; Havrila Béláné Sticker Katalin, Esztergom, 1932. december 26.; Hámori István, Budapest, 1917. október 23.; Herczeg József, Szigetvár, 1933. május 23.; Horváth Gyula, Nagypeterd, 1935. június 6.; Horváth István, Budapest, 1936. június 18.; Horváth Tibor, Alsóság, 1936. szeptember 15.;Hullár Gábor, Tiszabercel, 1924. július 31.; Huzsán István, Zalaegerszeg, 1924. december 6.; Illéssy Gábor, Szikszó, 1934. január 19.; Ilyés László, Budapest, 1933. január 4.; Iván Kovács László, Debrecen, 1930. augusztus 18.; Ivicz György, Budapest, 1936. június 15.; Jakab András, Nagymihály, 1934. április 4.; Józsa György, Sátoraljaújhely, 1933. augusztus 18.; Kanyó Bertalan, Fülpös, 1900. május 1.; Katona István, Őcsény, 1920. február 4.; Katona József, Tápiószentmárton, 1923. szeptember 16.; Katona Sándor, Budapest, 1915. május 5.; Kálmán Dezső, Szava, 1934. július 8.; Keller Károly, Budapest, 1925. június 23.; Kicska János, Munkács, 1931. május 22.; Kiss Antal, Diószeg, 1933. július 30.; Kiss István, Panyola, 1928. december 2.; Kiss Sándor, Tiszadob, 1899. szeptember 16.; Klenovszky István, Budapest, 1936. szeptember 3.; Kocsis Sándor, Kiskunfélegyháza, 1928. március 1.; Kokics Béla, Sóskút, 1924. március 15.; Kolompár Mátyás, Kiskunmajsa, 1924. november 15.; Kolonics János, Paks, 1935. április 29.; Kolozsi István, Ózd, 1913. augusztus 31.; Komjáti Ferenc, Mezőnyék, 1920. május 2.; Kondoros Imre, Sátoraljaújhely, 1922. január 17.; Korsós József, Solt, 1935. július 6.; Koszterna Gyula, Újpest, 1933. január 21.; Kovács Dezső, Gyömrő, 1920. december 4.; Kovács Ferenc, Budapest, 1931. december 17.; Kovács Imre, Monor, 1929. október 13.; Kovács István, Székelykeresztúr, 1924. január 14.; Kovács József, Békéscsaba, 1926. augusztus 30.; Kovács Lajos, Budapest, 1927. december 1.; Kósa Ferenc, Budapest, 1938. június 11.; Kósa Pál, Balatonfüred, 1921. január 25.; Kóté Sörös József, Monor, 1927. július 17.; Körösi Sándor, Szekszárd, 1932. március 18.; Krausz Gyula, Tinnye, 1937. december 22.; Kuti István, Budapest, 1926. július 24.; Lacnki Albert, Liesbrock (Belgium), 1933. október 6.; Lakatos Péter, Hajdúböszörmény, 1930. január 24.; Lakos János, Gyón, 1920. február 23.; Lassú István, Fót, 1899. október 7.; Laurinyecz András, Kondoros, 1927. január 24.; Lendvai Gyula, Szentgál, 1931. június 20.; Lengyel László, Miskolc, 1936. augusztus 19.; Léderer Jenő Tibor, Budapest, 1935. május 6.; Lénárd Ottó, Pesthidegkút, 1929. június 26.; Lukács László, Budapest, 1923. április 23. ; Magori Mária, Pécs, 1913. április 3.; Magyar János, Révfalu, 1934. január 2.; Magyar Zoltán, Kazár, 1933. március 10.; Major Ernő, Budapest, 1915. január 15.; dr. Makó Kiéger László, Budapest, 1911. április 12.; Maléter Pál, Eperjes, 1917. szeptember 4.; fk. Mansfeld Péter, Budapest, 1941. március 10.; Matyeinszki István, Sóskút, 1933. július 31.; Mayer Antal, Budapest, 1913. január 23.; Mányi Erzsébet, Rákosszentmihály, 1936. szeptember 14.; Márász Sándor, Vodice (Jugoszlávia), 1927. július 9.; Mecsért János, Győr, 1920. április 18.; Merényi Ernő, Zalaegerszeg, 1914. október 13.; Micsinai István, Perbete, 1919. március 18.; Minczér József, Kesztölc, 1932. december 12.; Molnár Imre, Tiszagyulaháza, 1934. május 14.; Molnár Károly, Hajmás, 1930. október 26.; Molnár László, Domony, 1922. március 26.; Molnár Sándor, Pusztaegres, 1933. május 21.; Modori Sándor, Borszörcsök, 1923. május 5.; Monori Istvánná Marton Mária, Ráczalmás, 1921. április 7.; Nagy András, Debrecen, 1934. július 12.; Nagy Imre, Kaposvár, 1896. június 7.; Nagy József, Kisléta, 1929. május 1.; Nagy József, Telki, 1929. szeptember 12.; Nagy József, Kaposvár, 1934. június 21.; Nagy József, Székesfehérvár, 1936. május 29.; Nagy Lajos, Kecskemét, 1927. július 18.; Nagy Lajos, Tamási, 1933. június 1.; Nagy Sándor (Somlyói Nagy Sándor), Budapest, 1902. június 2.; Nagy Zoltán, Budapest, 1926. október 31.; Németh József, Szombathely, 1912. április 4.; Németh József, Szécsény, 1931. május 14.; Nickelsburg László, Budapest, 1924. április 10.; Oláh Miklós, Miskolc, 1935. június 1.; Onestyák László, Pázmánd, 1938. június 28.; Ozsvát Károly, Budapest, 1933. december 1.; Palotás József, Szombathely, 1935. április 6.; Panczer Ferenc, Budapest, 1902. szeptember 2.; ifj. Patyi István, Kiskunmajsa, 1913. november 24.; Pálházi Ferenc, Hernádnémeti, 1903. július 24. ; Pálinkás Antal, Budapest, 1922. július 30. Pekó István, Budapest, 1914. október 4.; Pente Béla, Szőny, 1931. május 1.; Peterdi Sándor, Iváncsa, 1936. február 16.; Petrus József, Balatonszemes, 1936. április 28.; Péch Géza, Budapest, 1930. május 7.; Pércsi Lajos, Földes, 1911. július 21.; Pintér József, Mélykút, 1936. július 30.; Pólya Ferenc Sándor, Kiskundorozsma, 1913. június 24.; Pópa (Papp) József, Budapest, 1927. szeptember 15.; Preisz Zoltán, Marosvásárhely, 1925. szeptember 27.; Preszmajer Ágoston, Budapest, 1934. május 17.; dr. Rajki (Klein Mór) Márton, Zenta, 1901. szeptember 23.; Renner Péter, Brünn, 1933. március 20.; Rémiás Pál, Ziliz, 1930. június 7.; ifj. Rizmajer József, Kakucs, 1935. február 19.; Romvári (Reichardt) József, Nagykónyi, 1911. március 2.; Rusznyák László, Csillizradvány, 1933. október 5.; Schiff János, Pesterzsébet, 1930. június 8.; Sikó Dezső, Diósgyőr, 1930. május 7.; Silye Sámuel, Jászkisér, 1932. február 16.; Simon Gábor, Budapest, 1934. március 24.; Simon Géza, Felsőgalla, 1915. március 6.; Sipos Zsigmond, Budapest, 1934. július 5.; Somlai István, Budapest, 1936. augusztus 14.; Somogyi Tibor, Murakeresztúr, 1935. március 6.; Sörös Imre, Temerin, 1932. október 27.; Spannberger György, Pilis, 1913. április 22.; Steiner Lajos, Budapest, 1930. november 28.; Szabó István, Botpalád, 1920. február 24.; Szabó (Szőre) István, Nagyfüged, 1925. március 29.; Szabó János, Szamosardó, 1928. július 1.; Szabó János, Zaruzsény, 1897. november 17.; D. Szabó Károly, Ócsa, 1924. január 18.; Szabó Lajos, Budapest, 1930. február 9.; Szabó Pál, Egyed, 1915. augusztus 20.; Szántó Alajos, Jászárokszállás, 1912. május 4.; Szántó Farkas Béla, Sajónémeti, 1929. szeptember 4.; Szász Zoltán, Sajószentpéter, 1930. december 31.; Szedeti János, Tamási, 1929. október 6.; Szegedi Flórián, Kispest, 1929. december 11.; Szelepcsényi István, Budapest, 1932. január 30.; Szendi Dezső, Tiszadob, 1923. június 2.; Szente István, Pusztazámor, 1937. március 17.; id. Szente Károly, Pusztazámor, 1906. január 17.; Szijj János, Szabadka, 1914. augusztus 12.; dr. Szilágyi József, Debrecen, 1917. június 20.; Szilágyi László, Gégény, 1924. november 20.; Szirmai Ottó, Újpest, 1926. november 16.; Szivák István, Hódmezővásárhely, 1934. szeptember 10.; Szívós Géza, Budapest, 1931. március 9.; Szmrek Benjámin, Sári, 1934. február 4.; dr. Szobonya Zoltán, Jánoshalma, 1909. november 7.; Szörtsey István, Füzkút, 1891. május 5.; Szrogh Sándor, Sajónémeti, 1935. május 1.; Takács Ferenc, Sárszentmihály, 1900. június 15.; Takács Kálmán, Pozsony, 1909. szeptember 13.; Tihanyi Árpád, Győr, 1916. január 7.; Tomasovszki András, Alma-Ata (Szovjetunió), 1923. december 22.; Toracz Sándor, Budapest, 1930. január 24.; Tóth György, Balatonkeresztúr, 1909. október 12.; Tóth Ilona Gizella, Árpádföld, 1932. október 23.; Tóth József, Monor, 1927. július 24.; G. Tóth László, Felsőzsolca, 1914. december 12.; Tóth László, Sátoraljaújhely, 1923. május 24.; Tóth Tibor, Budapest, 1937. október 22.; Török István, Sárvár, 1930. november 12.; Törzsök Géza, Budapest, 1911. június 27.; Tumbász Ákos, Budapest, 1935. április 9.; Tutsch József, Soroksárpéteri, 1929. február 6.; Újvári József, Budapest, 1927. február 26.; Vajgel Mihály, Kondoros, 1932. november 28.; C. Varga István, Szentmártonkáta, 1911. március 1.; Varga József, Kiskunfélegyháza, 1928. május 5.; Varga Péter, Kemence, 1933. november 17.; Vass Lajos, Budapest, 1936. január 18.; Veréb László, Budapest, 1935. december 16.; Viskovics János, Lajosmizse, 1918. március 23.; Weintráger László, Mosonmagyaróvár, 1928. július 4.; Zódor János, Nagykőrös, 1936. július 8.; Zrínyi János, Sály, 1925. december 24.; Zsendovics László, Budapest, 1931. szeptember 30.; Zsigmond Imre, Doborgazsziget, 1924. június 6.; Zsigmond László, Szombathely, 1922. október 12. CSÜTÖRTÖK, 1989. MÁJUS 11. NÉPSZAVA A hét filmjei TÖRVÉNYSZÉKI HÉJÁK Na igen, megértem az amerikai férfiak féltékenységgel keveredő kisebbrendűségi komplexumát. Valóban: ha a filmvásznon feltűnik Robert Redford 186 centis, kisportolt figurája, és ha arcán feldereng az a bizonyos bűvös gyermeki mosoly, a nők számára szinte megszűnik a hétköznapi élet... Legalábbis több mai amerikai író szerint (mert nagyon s00 amerikai regényben találhatunk gonoszkodó megjegyzést Redford szőkeségét illetően) „nincs az a nő, húszon túl és hetventől visszafelé, aki ne kergetne botor-balga álmokat e filmhős láttán". Persze Robert Redford, a filmsztár pontosan tudja, mivel őrizheti meg s gyarapíthatja népszerűségét, a nőkre gyakorolt vonzó, férfias báját. Például derekát — még ötvenen túl — sem övezi amolyan kappanhájból gyúrt, dagadozó „úszógumi". Pompás fogsoráról a lehető legjobb fogorvosok gondoskodnak. S meglehet, szőkeségét már a házifodrász is segíti, mit számít mindez, ha a diákos formában frizírozott haj és a jól komponált koponya remekül mutat a felhajtott kabátgallér — avagy a felhajtott kék ingnyak — keretében. Természetesen a külcsín s a férfibáj önmagában még nem érdem. Csak hát Robert Redford kiváló színész is. Uramisten mekkorát parádézott, Paul Newmannal együtt, a Butsch Cassidy és a Sundance kölyök című filmben. Naiv-ügyefogyott „vidékiként" mászkált a Mezítláb a parkban. A mindig kisajátítható, a szorongó, önmagában, tehetségében nem bízó, s ugyanakkor tényleg féltehetségű férfit jelképezte az Ilyenek voltunk című filmben. A Nagy Gatsbyben tökéletesen átélte Fitzgerald és az „elveszett nemzedék" önsorsrontó, öncsaló őrületét. Az Elnök embereiben és a Keselyű három napjában maga volt az „amerikai dinamizmus”. Mert Robert Redforddal „eladható” a legszimplább, a legvacakabb történet is. (A legjobbakat most mellőzzük.) Íme a példa, a mától látható Törvényszéki héják című film, amely a Los Angeles-i kritikák szerint is a „vígjáték fekete bárányaként” s „legocsmányabb gyilkosságként” értékeltetett. A történet valóban elhanyagolhatóan lapos. Mondhatnám : csak „tűzfényes”. Mert a rendező — tán gyerekkori piromanikus hajlamait követve — kedvtelve lobbantja, robbantja tűzorkánná az ilyen-olyan képzőművészeti műhelyeket, galériákat. A „héják” meséjében még az sem érdekes, hogy ki kit öl meg s miért. Csak Robert Redford érdekes, aki két „roham” között pompás humorral formálja meg a szórakozott ügyész szerepét. Ez az igazságvédő „héja”, miközben páratlan jártassággal irányítja, vezeti a tárgyalások menetét, képtelen megbirkózni az ellenséges tárgyakkal. Mindent lever, mindenbe belebotlik, akár a vicces mozihősök. Mert ne feledjem: Ivan Reitman rendező mindenkinek el akarja adni 33 millió dolláros filmjét... A nőknek itt van Robert Redford, a férfiaknak pedig az okos és tehetséges Debra Winger, meg a dús bájú, vonzón lomha-buta „ágybavaló” Daryl Hanna. De a művészetpártolók is örömködhetnek. Hisz a felgyújtandó galériában izgalmas Picassók, Mirók, Giacomettik sorakoznak. Persze, csak a másolatok égnek! A két Robert ÉJSZAKAI ROHANÁS A másik Robert — Robert de Niro — variálja emlékezetessé, szórakoztatóan elővenné a másik e heti amerikai produkciót. Mert Martin Brest akciófilmjében — a kétórás, néhol mulatságos, néha ellaposodó akciósorozatban — a hajdani Dühöngő bika, az egyik Keresztapa, a Volt egyszer egy Amerika hírhedt bűnözője játssza a főszerepet. És most is a szimpla szerepet megemelő tehetséggel, zsenialitással. Már az első pillanatban megbűvölten figyelem, milyen aprólékos, minden részletre kiterjedő, szinte észrevétlen gesztusokból építi fel a másodrendű chicagói zsaru a legtöbbször átejthető, kicsit kalandor természetű nyomozó figuráját... Az ember szinte látja-érzi, hogyan koszolódik el nyaka körül az ing az örökös lóti-futásban... De azt is ámulattal, lenyűgözve figyelem, miként véresedik át a szeme egyik pillanatról a másikra a szüntelen ébrenlét igazolásaként, a „csak el ne aludjak” benső kényszerétől. És tényleg, Robert de Niro olyan kiéhezve nyeli le a hamburgert, akár a folyton „üzembe lévő”, órákon, napokon át a különböző utcasarkokon posztoló nyomozók általában ... Mellesleg, Robert de Niro kiválóan birtokolja egész testét is. Ha igaz az előzetes információ — legtöbbször dublőr nélkül játssza végig a legvadabb jelenetet is. Hogy milyen a film? Valószínű, ilyesfajta történetet csak férfiak írhatnak önmaguk számára — a mindenekfeletti abszolút férfiasság igazolására... Gantner Ilona Házsongárd, fekete-fehérben Házsongárd ... A kolozsvári hegyoldal évszázados temetője nemcsak az elmúlás színhelye, hanem az erdélyi kultúra négy évszázados „történelemkönyve” is ... Itt alussza örök álmát Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Tótfalusi Kis Miklós, Jósika Miklós, Kós Károly, Dsida Jenő és a nemrégiben elhunyt Szilágyi Domokos költő is. A nevesek és névtelenek közös temetőhelyét mutatja be Lászlóffy Aladár és Kántor László kötete, mely hamarosan a Helikon Kiadó gondozásában jelenik meg. A száz fekete-fehér felvételt tartalmazó album nemcsak művelődéstörténeti szempontból térképezi fel a magyar kultúra számára oly fontos sírkertet, de bemutatja a neves művészek által készített emlékművek megindító szépségét is.