Népszava, 1989. május (117. évfolyam, 101–126. sz.)
1989-05-30 / 125. szám
NÉPSZAVA 1989. MÁJUS 30., KEDD Heves viták a szovjetkongresszuson (Folytatás az 1. oldalról) bűnüldözési szervek tevékenységét felügyelő titkáraként dolgozott, utána került a Legfelsőbb Tanács Elnökségébe. Ezen másfél év alatt — mondta Golljan — demoralizálódott az igazságszolgáltatás, erősödött a szervezett bűnözés. Arra kért választ, milyen személyes felelősséget érez a helyzetért Lukjanov. A különböző korrupciós ügyek feltárásában a nyomozó szerint megsértették a törvényességet, leállítottak magas rangú vezetők elleni vizsgálatokat. Ugyancsak érdeklődött az iránt, hogyan vált megengedhetővé az úgynevezett Golljan—Ivanov ügyben olyan példátlan sajtókampány, amelyben szerinte az ügyükben folyó vizsgálat előtt már-már a harmincas éveket idéző módon „a nép ellenségének” kiáltják ki őket. Gorbacsov Golljan szavai után felkérte Lukjanovot, válaszoljon a neki szóló kérdésekre. A politikus emlékeztetett rá, hogy nagy kádercseréket bonyolítottak le korábbi területén. Az ügyészek ötven százaléka kicserélődött, a rendőrségnél tízezrek kerültek be új emberként az állományba. Nyikolaj Ivanov nyomozó, leningrádi küldött folytatta a Lukjanovhoz szóló kérdéseket. Úgy vélekedett, hogy a társadalom demokratizálódásában az utóbbi időkben jobbra tolódás figyelhető meg, amit az úgynevezett Jelcinügy is bizonyított. A „keményedés” jeleként említette az államellenes büntetőtételek szigorítását, s mindenekfelett a tbiliszi véres eseményeket. Ivanov a saját ügyükben folyó vizsgálat körülményeit cáfolatként hozta fel arra az állításra, hogy a párt immár nem avatkozik be az igazságügyi szervek munkájába. Mint mondta, ügyükben a vizsgálatot az SZKP KB mellett működő Pártellenőrzési Bizottság kezdte el. Roj Medvegyev történész — aki Sztálin bűneinek leleplezéséért csaknem két évtizedig számkivetettként dolgozott hazájában, s csak nemrég tért vissza a közéletbe — felidézett több esetet, amikor Gorbacsov külföldi utazásai, szabadsága alatt az átalakítás politikájával ellentétes politikai, ideológiai tartalmú publikációk jelentek meg. A történelmi örökség súlyos terheit hozta szóba Litvánia és Grúzia egy-egy küldötte. A litván képviselő a jogállamiság megteremtése és megszilárdítása szempontjából nevezte fontosnak annak tisztázását, miként viszonyul a Molotov—Ribbentrop-paktumhoz, annak titkos záradékához Lukjanov. A küldött emlékeztetett arra, hogy e szerződés következtében foglalták el szovjet csapatok Litvánia és a másik két balti köztársaság területét, s ekkor szűnt meg a balti köztársaságok önálló államisága. Hasonló tartalmú kérdéssel foglalkozott a grúz küldött is. Ő azt követelte, hogy határozottan ítéljék el a szuverén Grúzia 1921 februárjában történt annexióját. Mint a küldött hangoztatta, mindez durva megsértése volt annak, a Lenin által aláírt 1920-as szerződésnek, amely Szovjet-Oroszország és az önálló, demokratikus Grúzia közötti kapcsolatokról rendelkezett. Ezt a szerződést tiszteletben kellene ma is tartani — tette hozzá. Lukjanov válaszában kifejtette: a Molotov—Ribbentrop-paktum bonyolult kérdés, amely nem csak a Baltikumot, hanem az egész országot érinti. Javasolta, hogy a problémára az utolsó napirendi pont — az egyéb kérdések — keretében térjenek vissza. örmény képviselők csoportja felvilágosítást kért Lukjanovtól arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet játszott a lengyelországi, magyarországi és csehszlovákiai eseményekben. A politikus elmondta: az 1956-os lengyelországi, majd magyarországi eseményekben, közelebbről a jogi segítségnyújtási megállapodások megkötésében részt vett. Ez az egyezmény az akkori események idején — megítélése szerint — elkerülhetetlenül szükséges volt. Az 1968-as csehszlovákiai eseményekről szólva arról számolt be, hogy sok más KB-munkatárssal együtt, Csehszlovákiában a helyszínen segítette a párt-, állami és ifjúsági szervezetek munkájának újraindítását. A válaszadást követően Gorbacsov szavazásra tette fel a kérdést, s a küldöttek — nyílt szavazással — a Legfelsőbb Tanács elnökének első helyettesévé választották Anatolij Lukjanovot. Gavriil Popov közgazdász közölte a küldöttekkel, hogy Alekszej Kazannyik omszki jogász-tanár visszalépett legfelsőbb tanácsi tagságától, hogy ezzel lehetővé tegye Borisz Jelcin bekerülését. Vita bontakozott ki, hiszen ilyenre még nem volt példa a szovjet törvényhozás történetében. Gorbacsov feltette a kérdést, elhalasszák-e a döntést keddre. Lehurrogták, így rákerült a sor a példa nélküli kérdésben a szavazásra. Ennek eredményeként végül Borisz Jelcin, ha kerülőúton is és kétnapos késéssel, de célhoz ért, tagja lett a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsának. Bizottsági vizsgálat a tbiliszi megtorló intézkedésről Tbilisziben április 9-e Hajnalán előre megtervezett, különösen kegyetlenül végrehajtott „tömeges megtorló intézkedés” történt. A művelet célja nem a tömeg feloszlatása volt, hiszen nem szólították fel a tízezres tömeget a távozásra, hanem elzárták a menekülési útvonalakat, körbezárták a jelenlévőket, és gumibotokkal, utászlapátokkal, mérgező vegyi anyagokkal támadtak a gyűlés résztvevőire. Ezt tartalmazza a Grúz SZSZK Legfelsőbb Tanácsa bizottságának írott vizsgálati anyaga, amelyet a grúz népi küldöttek a kongresszus küldötteinek szétosztottak. A vizsgálati eredményeket a népi küldöttek kongresszusa elé tárják. A Grúz Legfelsőbb Tanács bizottságának vizsgálati anyaga felveti, hogy Igor Rogyionov vezérezredessel, a Kaukázusontúli Katonai Körzet parancsnokával szemben Borzsomi választói kifejezték bizalmatlanságukat, mégsem sikerült érvényt szerezniük elhatározásuknak, hogy visszavonják Rogyionov mandátumát. Környezetvédelmi találkozó A Csehszlovákiával szomszédos összes ország támogatja a Ladislav Adamec csehszlovák miniszterelnök által indítványozott környezetvédelmi kormányfői találkozó megtartását, és egyetért a Prága által megvitatásra javasolt témákkal — vonta meg az érintett országok környezetvédelmi kérdésekben illetékes miniszterei hétfőn Prágában kezdődött megbeszéléseinek első napi mérlegét a csehszlovák kormány szóvivője. Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, az NSZK és a Szovjetunió környezetvédelmében illetékes szakminiszterei, valamint az Európai Közösség, a KGST és az ENSZ európai gazdasági bizottságának a képviselői hétfőn kezdtek kétnapos tárgyalást Prágában. A nagy nemzetközi érdeklődés által kísért megbeszéléseken a levegő szennyezésének csökkentésével, valamint a határokat átszelő folyók tisztaságának javításával kapcsolatos témákat vitatnak meg. (MTI) 3 ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldalról) amely egy kedvezménycsomagot fogadott el az élelmiszer-gazdaság javára. Növelték a zöldhitel összegét, egyes élelmiszer-ipari vállalatoknál kedvezményes hitelkonstrukciót hirdettek meg, kamatkedvezményt léptettek életbe, 5 százalékkal növelték a gabona felvásárlási árát, 150 üzem adósságrendezésének lehetőségével még ez évben foglalkoznak. Ez azonban kevés. Felkérjük ezért a kormányt, hogy a Központi Bizottság agrárpolitikai tézisei alapján dolgozzon ki kormányzati programot, és abban vegye figyelembe a mezőgazdaságban kialakult helyzetet. Sokan foglalkoztak a termelés-feldolgozás-kereskedelem elkülönült szervezeti, érdekeltségi és szemléleti okokra visszavezethető ellentmondásaival. Sürgették ezek integrációjának erősítését. A társasági törvény egyik rendeltetése éppen ennek elősegítése — jelentette ki a továbbiakban Iványi Pál. Struktúrát váltani — az alapanyag-termelésben az élelmiszeriparban — minőséget javítani, külső piacot szerezni és ott megmaradni elsősorban az értéknövelő feldolgozás fejlesztésével lehet — mutatott rá az előadó. — Ennek az együttműködésnek azonban a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával, a szerves fejlődés alapján kell megtörténnie. Rendeletekkel, szabályozókkal ezt lehet ösztönözni, gyorsítani, de felülről beavatkozni és pásztor módjára összeterelni az érdekeket nem lehet. A vertikumok terjedését és erősödését tehát támogatjuk, de állami beavatkozás nélkül. Szinte minden tanácskozáson napirenden volt az érdekképviselet megújítása, a falusi értékek felkarolása. Ez napjainkban egyre inkább politikai jellegű kérdéssé válik. Közismert, hogy a parasztság politikai érdekképviseletére most számos szervezet pályázik. Álláspontunk az lehet, hogy ezt rá kell bízni a parasztságra, a vidék társadalmára — hangsúlyozta. — Ők jól tudják, hogy kik és hol képviselik érdekeiket. Az MSZMP eddig is kiemelten foglalkozott az agrárágazat helyzetével és az ott dolgozók sorsával. Ezt az elmúlt 30 év bizonyítja. Éppen ezért támogatjuk a szövetkezeti érdekképviselet megújítását, új, erősebb alapokra helyezését. Gondoskodni kell az ágazatot körülvevő érdekvédelmi, érdekegyeztető hálózatról, amelyik gazdasági, és politikai jogosítványokkal is rendelkezhetne. Támogatjuk egy olyan agrárszövetség létrehozását, amelyik a termelőszövetkezetek mellett felkarolná az állami gazdaságok, a kis- és magántermelők, valamint a családi vállalkozók érdekvédelmét is. Emellett indokoltnak tartjuk az Agrárkamara megszervezését is. Támogatjuk az agrárreformkörök tevékenységét. Már csak azért is, mert az MSZMP agrárpolitikájának egy-egy elemét érlelik tovább — szögezte le a KB titkára. Hozzáértő, dolgos parasztságunk van. Mindezt egy szakmáját jól értő agrárértelmiségi réteg vezényli, amely az ágazatban nemcsak a megélhetését látja, de elkötelezett támogatója a fejlődésnek. Az agrárlehetőségek kihasználása azonban korszerű ipari termékek nélkül elképzelhetetlen — jelentette ki az előadó. Az élelmiszer-gazdaságot kiszolgáló hazai ipar és különösen néhány vállalat, jóllehet sokat fejlődött — különösen a szocialista és tőkés vállalatokkal kötött kooperáció révén —, de a minőségi igények kielégítésétől még elmarad. Az élelmiszer-gazdaság a hazai ipar egyik tartós, legbiztosabb piaca, ezért több figyelmet érdemel. A nagyüzemi vagy kisüzemi „pártiság” kérdéskomplexumára térve elmondta: a vitákban ezt egyes helyeken úgy értelmezték, hogy az MSZMP nem áll ki határozottan a nagyüzemek mellett, feladja a 30 éves eredményt, a világ által is elismert üzemi szerkezetet. Mások viszont úgy vélik, hogy az agrárágazat azért került válságba, mert a nagyüzemi szervezet idejuttatta. A kiút a nagyüzemek feloszlatása, a farmergazdaságok mielőbbi elterjesztése. Meggyőződéssel valljuk, hogy változatos tulajdonformák és üzemi formák nélkül a magyar mezőgazdaság versenyképessége, alkalmazkodóképessége és hatékonysága nem javítható. Hozzátette: ugyanakkor arról is meg vagyunk győződve, hogy bizonyos térségekben és egyes ágazatokban a kisüzemi termelés a hatékonyabb. Ennek is meg-A párttestület tagjai a koncepciót elsősorban politikai nézőpontból tárgyalták, bár jócskán foglalkoztak az ágazat szakmai, műszaki és pénzügyi kérdéseivel. Különösen nagy hangsúlyt helyeztek a falvak élet- és munkakörülményeinek változásaira. Tették ezt azért, mert a mezőgazdaság ügye nem lehet csak ágazati kérdés — amint azt többen is hangsúlyozták. Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója azért is helyeselte az új koncepció kidolgozását, mert a jó agrárpolitika — mint mondotta — sokat tehet azért, hogy a falvakban kialakuljon, erősödjék a demokratikus szocializmus. Mások, így Iklódi László, a vajai II. Rákóczi Tsz elnöke, politikai garanciákat sürgettek az agrártermelésben szükséges kedvező változások alátámasztására. Hámori Csaba, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára arról beszélt, hogy a parasztság a szónál jobban értékeli a tapasztalatokat, és ezt a „képességét” a pártprogramban figyelembe kell venni. Nagy Tamás, a gyáli tsz elnöke — aki az Országos Agrár Reformkor nevében meghívott vendégként, ám tanácskozási joggal vett részt az ülésen — azt erősítette: a szövetkezetek rövid távon ható kormányzati intézkedéseket és hosszabb időszakra szóló reformpolitikát kívánnak, és mindennek középpontjában a falun élő, dolgozó ember álljon. A parasztság természetes „mozgásformája" a reform — állította Romány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora —, s a mezőgazdaság úgynevezett mavannak a jól bevált formái, a háztáji és kisegítő gazdaságoktól egészen a magángazdaságokig. Ezután, a földtörvény módosításával összefüggésben rámutatott: annak egyik legfontosabb célja, hogy kialakuljon a föld racionális hasznosítását elősegítő földpiac, oldódjanak a földforgalmazás adminisztratív korlátai. A föld a nemzeti vagyon nagyon sajátos része és egyúttal természeti kincs is, ezért itt minden hosszabb távra szóló változtatást alaposan meg kell fontolni. Bármilyen lépés a mezőgazdaság fejlesztésében, szerkezetének változtatásában, tulajdonviszonyának rendezésében az ott dolgozót közgyár útja éppen azt igazolja: kedvező a termelésfejlesztés hatásfoka akkor, ha a politika széljárása megfelelő. A tulajdonreformnak az agrártermelést szorosan érintő kérdéseivel is foglalkozott egyebek között Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, kifejtve: a földforgalmazás felszabadítását tervezik, ezzel megszüntetve olyan kötöttségeket, amelyek hátrányosan érintették a nagyüzemeket és a kistermelőket egyaránt. Szabó István, a TOT elnöke is fontosnak tartotta a földmonopólium megszüntetését. Hegedűs Lajos, a hartai Erdei Ferenc Tsz elnöke a mezőgazdaság állami támogatását szorgalmazta Többen foglalkoztak az alacsony nyereségszínvonal okaival, s Nagy Gábor, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója foglalta össze az elhangzottakat azzal: a termelőt nem lehet „kifizetni" pusztán politikai elhatározásokkal, konkrét anyagi támogatás is szükséges. Gyuricska Kálmán, az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára az árpolitika alakításában és az agrárolló „szűkítésére” szintén hatósági beavatkozást szorgalmazott. Konkrét, rövid távú kormányzati akciókra van szükség, ezt bizonygatta Gubicza Ferenc, a Csopak tája Tsz elnöke is, aki szerint enélkül igen keserves lesz az átmenet időszaka. A vitában Gubicza Ferenc, Burgert Róbert, Szabó István, Hámori Csaba és mások is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció hozzásegítheti a falvak lakóit, dolgozóit az MSZMP kegyetlenül érinti — mondta Iványi Pál —, a létbiztonságát, anyagi helyzetét befolyásolja. Az agrárpolitikában tehát a parasztság sorsáról van szó. Az agrárpolitikának kiemelt feladata marad a lakosság élelmiszer-ellátásáról való gondoskodás, illetve annak a lehetőségekkel összhangban lévő javítása. Ide tartozik az exportban betöltött szerepe, a fizetési mérleg javítására gyakorolt hatása is. Az MSZMP KB tanácsadó testületének állásfoglalásáról szólva kiemelte: a testület megállapította, hogy veszélyhelyzetben van az agrárágazat. A mezőgazdaságban nélkülözhetetlen a szerkezetváltás. A párt piacos mezőgazdaságot akar, s egyetért a termelési struktúraátalakulás és a tulajdonosi reform szükségességével. Végezetül kérte a Központi Bizottságot, hogy a Politikai Bizottság megbízásából beterjesztett koncepciótervezetet vitassa meg és foglaljon abban állást. Javasolta: a testület kérje fel a Minisztertanácsot egy olyan munkaprogram elkészítésére, amely a KB-állásfoglalás alapján tartalmazza és megfelelően ütemezi a szükséges intézkedéseket. Ez a kormány gazdasági programjának része, önálló fejezete is lehetne és a magyar agrárágazat nemzeti programját képezhetné, újított agrárpolitikájának megismeréséhez, támogatásához. Ez pedig — ha a politika találkozik a parasztság egyetértésével — a következő választásokon erősítheti az MSZMP pozícióit. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Grósz Károly főtitkár is, aki aláhúzta: a párt politikája egyes területeinek világos körvonalazásával építheti választási programját. Hosszú távú stratégiai irányvonala pedig a szocializmus jövőképét vázolja majd fel a hazai viszonyok között. A vitát Iványi Pál foglalta össze. Bizonyos — emelte ki egyebek közt —, hogy az MSZMP új agrárpolitikája nem lesz olyan hosszú életű, mint az ezt megelőző — amely 1957-ben született —, hiszen alapvetően mások a feltételek és gyorsabban módosul a politikai és gazdasági környezet. Ez az agrárpolitika azonban mindenképpen nyitott lesz, és képes arra, hogy — amennyiben az indokolt és szükséges — kellő korrekciókkal segítse az előrehaladást. Iványi Pál bejelentette, hogy számos felvetésre a kormányzati tervezetek adnak majd választ. A vita egyes véleményeit a tézisek végső szövegezésénél felhasználják. A témáról négyen írásban fejtették ki véleményüket. Az ülés végül is egy tartózkodással elfogadta az agrárpolitika megújulásának koncepcióját. A Központi Bizottság ezután Grósz Károly előterjesztésében megvitatta az országos pártértekezlet előkészítésével kapcsolatos főbb szervezeti feladatokról szóló javaslatot. A koncepció vitája. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára a tanácskozáson Fejér Gábor felvétele Horváth Ede és Burgert Róbert különvitája a szünetben