Népszava, 1989. június (117. évfolyam, 127–152. sz.)
1989-06-01 / 127. szám
Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ csütörtök, 1989. június 1. ■ 117. évfolyam, 127. szám ■ óra 4.so forint Tanácskozik az Országgyűlés ifu a mezőgazda földek sorsáról Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a Parlament. Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket. A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. HITTER CSABA lépés a vállalkozói mezőgazdaság felél — A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan összetartozik — kezdte expozéjában a miniszter. — Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték. Az 1250 termelőszövetkezet, a 60 szövetkezet, a 12 halászati termelőszövetkezet és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1,5 millió kistermelő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszövetkezetek — gazdasági tevékenységük mellett — meghatározó szerepet játszanak a falusi emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásában. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvényt az elmúlt két évtized alatt többször módosították — mondta ezután, majd rövid történelmi áttekintést adott erről. Utalt arra, hogy az 1980- as évek elejéig a szövetkezetek gazdasági fejlődése töretlen volt, erősödött a vállalkozási szellem, dinamikusan nőtt az ipari tevékenység. Viszont 1983-tól napjainkig a termelőszövetkezetek fejlődésében több helyütt megtorpanás, jelentős visszaesés tapasztalható. Figyelmeztető, hogy egyre veszélyesebben növekszik az egyszerű újratermelésre sem képes üzemek száma. Érdemben nem tudott ezen segíteni a törvény 1988. évi módosítása sem, amely a tagsági viszony vállalkozói elemeinek erősítését és az önkormányzat érdemi bővítését célozta. — A beterjesztett törvényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A javasolt változások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagok érdekeltségének fontosságát. Mint mondta: egy aktív és egy nyugdíjas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 százalékos felosztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sajátosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. Az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot. Azok jogait vennénk el, akik a döntések következményeit viselik. A törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzet(Folytatás a 2. oldalon) Szovjet parlament Rendkívüli pártkongresszust követel Jelcin Algirdas Brazauskasnak, a Litván KP KB első titkárának elnökletével szerdán délelőtt folytatódott a Mihail Gorbacsov által kedden előterjesztett beszámoló vitája. A falvak szociális, infrastrukturális elmaradottsága, a paraszti munka alacsony társadalmi presztízse és az élelmezési kérdés közötti összefüggés volt a vita első két felszólalásának témája. A küldöttek meghallgatták az agrárküldöttek csoportjának felhívását. Ebből sugárzott az aggodalom amiatt, hogy a háború utáni békés építőmunka 45. évében üresek a boltok, előttük hosszú sorok kígyóznak. Az emberek annak alapján ítélik meg a mezőgazdaságot, mi kerül az asztalra. (Folytatás a 4. oldalon) A temetés legyen a nemzeti megbékélés jelképe Ja JiSZJP Központi Bizottságának közteménye Nagy Imre és társai temetéséről — Nagy Erzsébetnek átadták édesapja személyes hagyatékát Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-ai temetését. A történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezését szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdetben igaztalanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgáltatva a megvádolt és elítélt politikusoknak. Az MSZMP Központi Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy a közelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az eseményekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthy-rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakezdés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreállítástól az ötvenes évek torz politikájában való közreműködés ellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szakasz”-ig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a szocializmus és a nemzeti szuverenitás szoros összefüggésének felismeréséig. Személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállítása után 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határozottságot, és tévedett külpolitikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal. 1956. november 14-e között a külső körülmények (Folytatás az 5. oldalon) Horn Gyula beszéde Párizsban Az emberi jogok biztosítása nem belügy Kedden este Párizsban Horn Gyula külügyminiszter a szovjet nagykövet rezidenciáján megbeszélést folytatott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban zajló átalakulás helyzetéről. Áttekintették a magyar—szovjet kapcsolatok időszerű kérdéseit és véleménycserét folytattak a nemzetközi élet néhány, előtérben álló témájáról. Dr. Horn Gyula szerdán felszólalt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet emberi dimenziós konferenciája első, párizsi találkozóján. Miután Magyarország igen sokat szenvedett mindkét világháborúban, és el kellett viselnie e konfliktusok mindmáig ható súlyos területi, etnikai, gazdasági és társadalmi következményeit, úgy érezzük, országunk nagy erkölcsi nyomatékkal fejtheti ki, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és az emberek közötti kapcsolatok útjában álló akadályok felszámolása kontinensünk békés viszonyainak, a biztonság és az együttműködés további kibontakozi tartásának elengedhetetlen záloga. Bár az emberi jogi-humanitárius kérdések a Helsin(Folytatás az 5. oldalon) Önálló Sajtószakszervezet Titkára dr. Lepies György, elnöke Berényi János Alakuló kongresszusát tartotta szerdán a Gutenberg Művelődési Otthon nagytermében a közel tízezer újságírót, szerkesztőségi és kiadói dolgozót tömörítő Sajtószakszervezet 108 küldötte. Alig fél esztendővel ezelőtt ebben a teremben viharos körülmények között mondatott ki, hogy a négy szakmát magában foglaló ágazati szakszervezet, amelyhez a sajtó dolgozói is tartoztak, ideiglenes szövetséggé alakul, hogy majdan ki-ki eldönthesse, milyen szervezeti keretek között kíván megújulni, s mit tart saját érdekvédelmi munkájában fontosnak. Nos, a nyomdászokat, a papíripari és a könyvkiadói dolgozókat megelőzve elsőként a sajtószakszervezet kongresszusi küldöttei tárgyaltak jövőjükről, s próbálták sok gyakorlatlansággal, vagy ahogyan a felszólalók is nevezték, amatőrizmussal kialakítani saját szakszervezetük önálló arculatát. Azért mondom, hogy próbálták, mert a vitából kiderült, legalább annyi a programmal kapcsolatos kérdőjel, mint az egyetértés. Egyetlenegy közös szándékról számolhatok be, az eltökélt önállóságról, magyarán arról, hogy másként és jobban kell csinálni az érdekvédelmet, mint ahogyan eddig csinálták. De vegyük sorra a szerdai nap történéseit, amelyekben meghívottként részt vettek a televízió, a rádió, a TDDSZ és a Nyilvánosság Klub képviselői, valamint Szalay Ferenc, a SZOT titkára és Cs. Nagy Lajos, a Gutenberg Szakszervezeti Szövetség főtitkára is. Az elnöklő dr. Lepies György felhívta a küldöttek figyelmét munkájuk felelősségteljes voltára, hiszen a hovatartozás és a program is az érdekvédelem sorskérdése. Ezt követően Berényi János fűzött rövid szóbeli kiegészítést az írásos dokumentumokhoz. Elmondotta, hogy a tagság véleményének ismeretében a titkárok tanácsa úgy véli, az önálló jogi személyként működő Sajtószakszervezet a legígéretesebb szervezeti forma, mégpedig azért, mert a magyar sajtóban egy fontos folyamat indult el, amiben a nyilvánosság születik újjá, s hódít teret a közéletben. Természetesen a küldöttek joga, hogy eldöntsék, a lehetséges formák közül mit tartanak legjobbnak. Ezután korreferátum következett. Takács Ferenc, a Fejér Megyei Hírlap szb-titkára feltette a kérdést, ugyan, ki tudná megmondani ma, hogy a többpártrendszer mit jelent majd a megyei lapok életében, hiszen ezek a sajtóorgánumok a megyei pártbizottságok lapjai. Jelenleg ahány megye van, annyi az elképzelés a változtatásra. Véleménye szerint a megyei lapok szerkesztőségei ma egy nagy csata nyitányát élik. A témához többen hozzászóltak. Ezek közül emeltem ki néhány véleményt. A Zala Megyei Hírlap főszerkesztőhelyettese azt mondta, a 19 megyei szerkesztőség kiszolgáltatottsága tizenkilencféle. Úgy döntenek a fejük fölött, hogy még csak a véleményüket sem kérik ki. Javasolta, hogy a megalakuló Sajtószakszervezet dolgozzon ki állásfoglalást a kérdéssel kapcsolatosan. Oláh Erzsébet, a Borsod Megyei Lapkiadó küldötte így vélekedett: „Ha mi a pártapparátus része leszünk, akkor élet- és munkakörülményeink sem lehetnek rosszabbak, mint amilyen az apparátusban dolgozóké. Gondolok a munkafeltételekre, és a bérezésre is ...” Horányi Barna, a Somogyi (Folytatás a 7. oldalon)