Népszava, 1989. június (117. évfolyam, 127–152. sz.)

1989-06-07 / 132. szám

6 A miskolci fesztivál előtt Rövidfilmek H étlap szerint Az önkiszolgáló étterem idős és szegény vendégei még a szép Magyarországról és a jó vezetésről beszélnek Mes­ter József Á la carte című félórás dokumentumfilmjé­ben. De az érdeklődők rö­vid háromperces áttekintést is kaphatnak egy híradó­filmből az eocénpogramról. A rövidfilmek csendben bújnak meg nagy testvéreik árnyékában, pedig sokan mi­lyen szívesen nézzük őket! És felbecsülhetetlen értékű az, a szolgálat, amit a köz­­művelődésnek jelentenek. Dokumentum- és híradó­anyagokból, valamint a köz­keletű néven népszerű-tudo­mányos filmként ismert al­kotásokból nyújt válogatást, pontosabban széles palettát a 29. miskolci filmfesztivál. Az ünnepélyes megnyitó jú­nius 15-én, a zárás és díj­kiosztás huszadikán lesz. öt napon át, negyvenki­lenc filmet tekint meg a zsű­ri, amelynek ezúttal Jancsó Miklós az elnöke, tagjai kö­zött pedig megtalálható Zöl­di László, Sára Sándor, Fü­­leki József, Vajda György, dr. Veres József és Feledy Gyula. És hogy mit is tar­talmaz ez a majd’ félszáz mű, arról tájékoztatta teg­nap délelőtt az újságírókat György István, a fesztivál igazgatója. Látható lesz pél­dául Magyar József Mi so­rozatának új darabja, A mi csodálatos tavunk. Termé­szetesen Hévízről van szó, de érdekesnek ígérkezik Hoppál Mihály és Jankovics Marcell közös alkotása, A sámán eurázsiában is. Az eseményhez kapcsolód­va rendezik a 8. országos közművelődési filmfórumot is. Nem kell nagy jóstehet­ség annak előrelátásához, hogy a központi probléma ezúttal is az anyagi bázis elő-, illetve megteremtése lesz. Igaz, a Művelődési Mi­nisztérium képviselője a tá­jékoztató végén bejelentette, a jövőben még fokozottab­ban szeretnék támogatni ezt a műfajt. Sz Z. L. Kiadói kerekasztal ! Néhányan nem jöttek, nem jöhettek el, pedig itt lett vol­na a helyük közöttünk. Külö­nösen most, amikor a köny­vet, és természetesen ezzel szoros összefüggésben a könyvkiadást ünnepeljük. Fó­rum, Kárpáti, Madách Ki­adók. A sorból csak a Krite­­rion hiányzik. A Kossuth Klub kerekasz­­talbeszélgetést rendezett, amelynek témája a határain­kon túli, pontosabban a szom­szédos országokbeli magyar könyvkiadás volt. Innen hiá­nyoztak a romániai Kriterion Kiadó képviselői. Sajnos, nem csupán személyesen nem lehettek jelen, hanem idén még a könyvsátrakba sem ju­tottak el az ott megjelent mű­vek. Pedig, mint azt a be­szélgetést vezető Czine Mi­hály elmondta, valamikor Er­dély volt az élenjáró a ma­gyar nyelvű irodalom kiadá­sában. Nem véletlen, hogy nagyon sok tehetséges író, költő bukkant fel akkoriban azon a vidéken, amely mind a mai napig a magyar szellemi élet egyik kincsestára. Igaz, gondok hosszabb-rö­­videbb ideig mindenütt van­nak, de ennek ellenére él határainkon túl a magyar irodalom. Szlovákiában a hatvanas évek végén jelent­kezett az új nemzedék, Kár­pátalján mostanság tünedez­­nek fel tehetséges fiatal líri­kusok. Igaz, hogy az ő mun­­ kája hiány­ ­ásságukat még gátolja, hogy nincs irodalmi folyóiratuk. Ennek megfelelően elsősor­ban költészeti irodalomról beszélhetünk velük kapcso­latban. De van remény arra, hogy rövidesen idehaza ké­szüljön és kerüljön nyomdá­ba az elsősorban ott megje­lent, és az ott élők művei­ből összeállított folyóirat. Hogy a rendszeres megje­lenés, és az értő kritika mennyire fontos, azt hangoz­tatták az újvidéki Fórum Ki­adó munkatársai is. Nem vé­letlen, hogy nagyon hamar megjelentették a Hidat, amely már a két világháború között is jelentős szerepet játszott az irodalmi életben. De éppen a kritika hiányá­ról panaszkodtak néhányan. A bezárkózottság, kizártság kettősségéről. Vagyis, hogy a magyar irodalomkritika el­sősorban a hazai művekkel foglalkozik, és hiába emle­getjük mindig, irodalmunk­nak szerves részét képezik a határainkon túl születő alko­tások, ha a gyakorlatban en­nek vajmi kevés jele látszik. Tény, a hazai boltokba el­jutnak a szlovákiai, újvidéki, romániai kiadók kötetei, sőt, maguk az igazgatók, irodal­mi vezetők is a jó hazai kap­csolataikról beszélnek. Még­is, a köztudatban csak hely­­lyel-közzel, s csupán néhá­nyan kerülnek be. Természe­tesen a hazai olvasók isme­rik Sütő András, vagy Dobos László nevét, de hosszasan lehetne azokat sorolni, akik­ről csupán egy szűk réteg­ben, az irodalommal komo­lyan foglalkozók körében tudnak. Talán ezért is volt szomo­rú látni, hogy a közönség so­rai is nagyon foghíjasak vol­tak. Zömmel azok jöttek el, akik sok újat nem hallhattak ezen a kerekasztal-beszélge­­tésen, hiszen a problémákat, eredményeket, no meg a résztvevőket is hosszú ideje személyesen ismerik. Mégis dicséretre méltó a Kossuth Klub vállalkozása, méltán kapcsolódik az Ünnepi Könyvhéthez. Talán legin­kább azért, mert a hazai kö­zönség elmaradása mellett is volt egy nagy haszna a talál­kozónak. A kiadók ezúttal személyesen találkozhattak, és nem magyarországi közve­títő útján. Mert ha azt el is ismerjük, hogy a kortárs ha­zai irodalom eljut határain­kon túlra, és valamennyire az ott születő írások hozzánk, azért arról nem hallgatha­tunk, hogy Szlovákiában na­gyon kevés jelenik meg az újvidéki, vagy erdélyi alko­tók műveiből, illetve fordít­va is igaz ugyanez. És­ akkor még meg sem említettük, hogy magyar nyelvű iroda­lom nem kizárólag határaink tőszomszédságában létezik. Szabó Z. Levente Autodidakta képzőművészek alkotásai Cigány sors Mától autodidakta cigány képzőművészek alkotásait láthatjuk a budapesti Nép­rajzi Múzeumban. Tizenhét festő és fafaragó mintegy kétszáz munkáját felvonul­tató bemutató, a cigányság sajátos kultúrájára, értékei­re, e réteg társadalmi perem­helyzetére, a „cigánysorsra” kívánják ráirányítani a tár­sadalom figyelmét. A kiállí­tásra angol­-magyar két­nyelvű katalógust jelentet­nek meg. (MTI) Jönnek a gyerekek! Némi túlzással ezzel a mottóval ékesíthetnénk mai, röpke filmes pletykarovatunkat. Ugyanis ezen a héten két olyan ifjú filmszínésszel ta­­lálkozhatun­k a moziban, aki a híres papa nyomasztó ár­nyékával lépett a celluloid­csillagok nagy játékterére. Wandaként — a „legjobb fogás " — Ez a lány mindig visz­­szahúzódó volt és csúnyács­ka, elrondították a fogai — mondta vagy tíz esztendővel ezelőtt a híres atya, Tony Curtis, mivel sokáig nem hitt leánya, Jamie Lee Curtis tehetségében... A kezdő, fiatal színésznő sokáig nem felejtette el a szülői sértést. Legalábbis később — ami­kor otthagyván a Pacific Egyetemet és sikerrel szere­pelt például a Colombo több fejezetében és a Charlie an­gyalaiban — imigyen „vála­szolt” apjának: — Híres atyámtól csak a szeme alatti fekete kariká­kat örököltem. Anyámnak viszont 169 centiméteres ter­metemet, lapos mellemet, keskeny számat és nagy or­romat köszönhetem. Mindemellett persze — így az Ekran tudósítója — Jamie Lee Curtis — geneti­kai örökségként kapott né­mi színészi tehetséget is, amely a „mai amerikai film magasan jegyzett színészei sorába emelte”. Bár magán­élete cseppet sem alakult sikeresen (rövid házasság után elvált Michael Riva díszlettervezőtől, majd Adam Ant rockénekestől, most ál­lítólag boldog Christoper Guest-től) , élete mégis si­keres. Eddig tucatnyi vígjá­tékban, horrorban, pszicho­lógiai drámában játszott.­­A kritikusok „teljes vígjátéki fegyverzetét” dicsérték a Sze­repcsere című filmben, mely­ben Eddie Murphy és Dan Aykroyd partnereként egy temperamentumos, aranyszí­vű prostituáltat játszott. Az e heti filmpremier sztárja: Jamie Lee Curtis. A Wanda nevű dal­ban (Charles Crichton krimi-ko­médiájában) a négytagú rab­lóbanda egyikét, a roppantul életrevaló Wandát alakítja. A The Austin Chronicle kri­tikusa szerint: „olyan pom­pás nő, olyan magától érte­tődően szexis, hogy időbe te­lik, amíg az ember észreve­szi, hogy emögött fegyelme­zett tudás és játék van ... Lehet, hogy más halak is úszkálnak a tengerben, de ezért a pénzért a Wanda a legjobb fogás.” A halálraítélt csábító — Kilencéves koromban zongoráztam mostohaapám hentesüzlete fölött... Serdü­lőkoromban megszöktem ott­honról, elszegődtem a ten­gerészeihez. Egészen addig, míg egy nap meg nem szólí­tott egy fejvadász Cannes­­ban, amint éppen Brialy-val csavarogtunk. Azt kérdezte, nem mennék el Selznickhez próbafelvételre. Selznick hét­éves szerződést ajánlott. Visszautasítottam. Jó szima­tom volt bizonyára ... íme néhán­y mondat Alain Delon a pályakezdést részletező vallomásából. (A „kényes” dolgokról most hallgat.) Nos a fiú, Anthony Delon — ki­nek születése első számú szenzációnak számított az 1964-es Hollywoodban — ha­sonlóképpen kezdte a pályát. A zavart gyerekkor, a rend­­szertelen diákévek után zak­latott ifjúság következett, tele szökésekkel, ostobasá­gokkal, s gyanús dolgokkal, melyekkel valósággal sokkol­ta a szupersztár apát és a színésznő-rendező anyát, Nathalie Delon-t. Tizennyolc éves korában visszautasítja a felkínált filmszerepeket, s a divattervezéssel kacérkodik. (Különleges bőrruhákat ter­vez, kreál. A siker nem vá­rat magára. Mivel kreációi­nak önmaga csinál reklámot — kellemes megjelenésével, s világsztár-apa kamaszos szépségére emlékeztető arcá­val.) 1986 elején találkozott Francesco Rosival, az olasz film II Professore-jával, aki akkortájt az Egy előre beje­lentett gyilkosság króniká­ján dolgozott. Az ifjú Delon ezúttal nem tudott ellenállni a film kísértésének. Ahogy mondá: „azonnal megértet­tem, hogy a rendezőt csak az egyéniségem érdekli és semmi más. Úgy döntöttem, rábízom magam. (Mellesleg a Rosi-filmre várakozva, gyorsam leforgatta Olaszor­szágban a Tüske a szívben című filmjét is.) Ami bizonyos: az ifjú De­lon kellemetes külsejű, és ta­lán­ tehetséges fiú is ... Leg­alábbis vonzó vagánysággal alakítja a halálraítélt csábí­tót az e héttől látható Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájában. G. I. Az apák árnyékában Szabó Dezső-est Június 10-én, szombaton es­te 7 órakor ünnepi irodalmi estet rendez a Szabó Dezső Emléktársaság a Jurta Szín­házban. A műsor keretében el­hangzik Budai Balogh Sán­dor: „Száztíz éve született Szabó Dezső”, valamint Po­­mogáts Béla: „Hetvenéves Az elsodort falu” című elő­adása. A Forrás Kör művészei szemelvényeket adnak elő Szabó Dezső írásaiból és kortárs írók, költők művei­ből is (Móricz, Bartók, Ju­hász Gyula, Mécs László, Sinka István), ők hogyan lát­ták Szabó Dezsőt. Az estet megelőzően, dél­előtt koszorúzás lesz a Ke­repesi úti temetőben, Szabó Dezső sírjánál. Erdély aranykora Hamarosan új tévéfilmeket forgatnak a televízió műhe­lyeiben. Jókai Mór Erdély aranykora című regényéből Horváth Z. Gergely készít fil­met. A XVII. századi Erdély­ben, Apafi Mihály fejedelem­sége idején játszódó törté­netben Tordy Géza és Bán­sági Ildikó játssza a főbb szerepeket. Esztergályos Károly Kosz­tolányi remekművéből, az Édes Annából forgat tévéjá­tékot. A tragikus emberi sor­son túl egy korszak világát is érzékeltető klasszikus re­gény felvételei június végén kezdődnek Esztergályos Ce­cília, Nagy-Kálózy Eszter, Mensáros László és Blaskó Péter szereplésével. Film ké­szül Ördögh Szilveszter Fel­­oldozás és Osztojkán Béla Nincs itthon az Isten című alkotásából, valamint Sütő András Mert ahová te mégy ... című önéletrajzi ih­letésű novellájából. A Képzőművészeti Szer­kesztőség produkciója az Ótestamentum egyik szép történetének, az Eszter köny­vének gazdagon illusztrált, héber nyelvű tekercsválto­zatát mutatja be. Egy kiállítás képei Tükreim címmel nyílt meg Vencsellei István SZOT-dí­­jas fotóművész kiállítása Debrecenben, a KPVDSZ József Attila­­ Művelődési Házában. A kiállított képek közül jó néhány már ismert a né­zők előtt. A művész képei­nek egyik fő kérdése: mivé lesz a táj, ha hiányzik belő­le az ember? A Tanya című képen pusztán egy ház lát­ható, annak is inkább csak a teteje. A fal elmosódott fehérsége csupán jelzi, hogy lennie kell valaminek, ami tartja a tetőt, amire építkez­ni lehet és érdemes. A Mari néni című képen a tájban magára maradt, elfáradt em­ber tekint a fényképezőgép lencséjébe. A tájak jobbára csupaszok, a házak düledeznek, az em­berek öregek és magányosak. A Hortobágy című képeken­ mégis ott a virág, a fény, a szín, az aktsorozaton pedig a mezítelenség mellett a fia­talság. Ember nékül a táj csupán lecsupaszított, sivár pusztaság. Vencsellei képein viszont ott van a helyét ke­reső, sorsával küzdő öreg és fiatal. Vencsellei István képei jú­nius 17-ig tekinthetők meg. (csarnai) SZERDA, 1­989. JÚNIUS 7. NÉPSZAVA A rádió mellett OXYGÉNIA - AKTUÁLIS HANGJÁTÉK Irodalom, szórakoztató hang­játék, sőt, sci-fi a javából Fehér Klára nagyon népsze­rű regénye, az Oxygénia. Témája a regény megjelené­sének idején az írónő „tu­dományos előrelátását” bizo­nyítja, és sajnos, ma egyre aktuálisabb. Talán ezért is választotta rendezői soroza­tának kiindulási pontjául Turián György. A fantaszti­kus regényt László György szerkesztésében a rende­ző alkalmazta rádióra. Mindhárom alkotó jó érzék­kel látta meg, hogy mi a mű kulcsmondanivalója, és a hangjátékot ennek a mon­dandónak hangsúlyozásával tették erőteljessé. De hogy ilyen döbbenete­sen mai probléma lett a ka­landos történetből, valószí­nű, ő sem merte feltételezni. Ma, amikor az anyák gyer­mekeik levegője tisztaságá­nak érdekében tüntetni is hajlandók, ma, amikor ép­pen szeretett fővárosunkban nőtt óriásira a napi szmog, jobban kellene féltenünk az oxigént. A problémára, an­nak nagyságára „ráéreztek” a hangjáték formálói, s a kalandosabb részeket ennek rendelték alá. Benkő Péter és Hűvösvölgyi Ildikó alakí­totta a játékban a házaspárt, nagyon kedvesen, derűsen. DOKUMENTUMDRÁMA­­ EGY TÖRZSRŐL Egy másik, napjainkban szintén aktuális, de nem ennyire közeli veszély a ki­halóban lévő indián, és más néptörzsek szokásainak eltű­nése, illetve maga a civili­záció e félig nomád törzsek számára. Még időben térké­pezte fel Harri Huhtamäki azt a borneói falut, amely­ben egyetlen tető alatt él sok-sok éve, varázslói, sá­mánjai által megszokott ősi rendjében, ám veszélyesen közel a wurlitzerzenéhez, és egyéb civilizációs „jóhoz”. A Falu egyetlen tető alatt műfajilag dokumentumdrá­ma, mely a kiveszőlésben lé­vő „feature”-ba tartozik. (Meg kell mondjam, igazi feature-t a hazai rádióból nem sokat hallhattunk, a tíz ujjamon meg lehet számolni az emlékezeteseket.) A finn dokumentumszerző talán ezért vitt magával hangmér­nököt is borneói útjára. A dobszótól a cölöpépítmény reccsenéséig, a sámándalok­tól a jajgatásig hangokkal próbálták visszaadni e törzs életét, s e sokféle zörej ből­­hangból álló lírai összeállí­tás, nem a mese, vagy a szto­ri képezte magát a hangjá­tékot. Néprajzosoknak, mű­velt érdeklődőknek bizonyá­ra nagy élvezet volt hallani ezt a különlegességet. Eltöp­rengtem azon, vajon miért nincs hazai feature? Népszo­kásainkból is telne, de ta­lán nem is kellene csak ilyesmire korlátozni ezt az igazán hangokkal dolgozó hangjátékot... „FRANCIA NAP” Zenében, anekdotázásban sokat kaptunk attól a fran­cia naptól, amelyet szomba­ton rendeztek a Petőfin. Hajnaltól éjszakába nyúlt a program, bármikor is kap­csoltuk be a készüléket, egy kellemes összeállításba hall­gathattunk bele. Olykor azonban ki is kell kapcsolni a rádiót — ki győzné ezt a monstre vállalkozást végig­hallgatni? Aligha képzelhető olyan hallgató, aki egyvég­­tében ezt megtette volna. Szerencsére a részletes prog­ram eligazított, mindig kel­lő időben tudtam odafigyel­ni Sediánszky Jánosra, Szé­­csi Évára, akik érdekeseket mondtak e napon is. KÍSÉRLETI KABARÉ Minden mozog, változik, még a kabaré is. Júniusi tré­faszükségletünket egy kísér­leti jellegű humorkészít­ménnyel elégítették ki, mely­nek Kísérlet volt a címe is. Miért várnánk éppen a ka­barétól, hogy azonnali ered­ménnyel járjanak kísérletei, amikor sem a nagypolitiká­ban, sem a társadalomban nincs így. Sok szellemes alapötlet került a kísérleti retortákba, lombikokba, hogy aztán addig keverjék-kavar­­ják, amíg fogyaszthatóvá nem áll össze. Eléggé egy­típusú humorforrásból me­rítettek, nevezetesen abból, hogy történelmünkben „min­den másképp volt”, a két ve­zér igazában sokkal több volt, a Pál utcai fiúk is más­képpen emlékeznek a grund­­ra, mint azt a regényben olvashattuk. Tetszett Trunkó Barnabás Díszmagyarja, me­­ret a változó történelmi idők­nek mindig megfelelően szabtak át, tetszett Sinkó Péter szatírája, egy, a pan­gás idejéből származó szov­jet regényről és a mai rej­télyes alkalmi társulások, társaságok és pártok névbe­tűinek megfejtéséről. Boncz Géza két levelének nem tett jót a „falusias” zamatú elő­adásmód. A Kabarészínpad szóvivője Nagy Bandó And­rás volt ezúttal, két elhang­zott száma közül a Benzin­áremelés valahogy nem volt elég poéndús ... Sinkó Péter szerkesztésében hangzott el a kísérleti kabaré, melyről több zárómondatom lenne, ha maliciózus lennék, pél­dául, hogy tessék mondani, muszáj ezt embereket kikí­sérletezni? Vagy: Erlichnek is csak a hatszázvalahánya­­dik után sikerült. Én azon­ban biztatásul mondom, csak nyugodtan, kísérletezzen a kabarészínház csapata, ha már a politika is kísérlete­ket folytat velünk. Azt hi­szem, mindkét tekintetben lassan egészen edzettek le­szünk. (hary) A RÉVAI NYOMDA felvesz: gyakorlattal rendelkező­­ montírozókat. KERESETI LEHETŐSÉG: 70-100 Ft/óra, teljesítménytől függően. Részmunkaidős alkalmazás megoldható. Érdeklődni lehet: naponta 8-12 óráig, személyesen az alábbi címen: Budapest V., Bajcsy-Zs. út 34. vagy telefonon: 310-531,321-960.

Next