Népszava, 1989. június (117. évfolyam, 127–152. sz.)
1989-06-07 / 132. szám
6 A miskolci fesztivál előtt Rövidfilmek H étlap szerint Az önkiszolgáló étterem idős és szegény vendégei még a szép Magyarországról és a jó vezetésről beszélnek Mester József Á la carte című félórás dokumentumfilmjében. De az érdeklődők rövid háromperces áttekintést is kaphatnak egy híradófilmből az eocénpogramról. A rövidfilmek csendben bújnak meg nagy testvéreik árnyékában, pedig sokan milyen szívesen nézzük őket! És felbecsülhetetlen értékű az, a szolgálat, amit a közművelődésnek jelentenek. Dokumentum- és híradóanyagokból, valamint a közkeletű néven népszerű-tudományos filmként ismert alkotásokból nyújt válogatást, pontosabban széles palettát a 29. miskolci filmfesztivál. Az ünnepélyes megnyitó június 15-én, a zárás és díjkiosztás huszadikán lesz. öt napon át, negyvenkilenc filmet tekint meg a zsűri, amelynek ezúttal Jancsó Miklós az elnöke, tagjai között pedig megtalálható Zöldi László, Sára Sándor, Füleki József, Vajda György, dr. Veres József és Feledy Gyula. És hogy mit is tartalmaz ez a majd’ félszáz mű, arról tájékoztatta tegnap délelőtt az újságírókat György István, a fesztivál igazgatója. Látható lesz például Magyar József Mi sorozatának új darabja, A mi csodálatos tavunk. Természetesen Hévízről van szó, de érdekesnek ígérkezik Hoppál Mihály és Jankovics Marcell közös alkotása, A sámán eurázsiában is. Az eseményhez kapcsolódva rendezik a 8. országos közművelődési filmfórumot is. Nem kell nagy jóstehetség annak előrelátásához, hogy a központi probléma ezúttal is az anyagi bázis elő-, illetve megteremtése lesz. Igaz, a Művelődési Minisztérium képviselője a tájékoztató végén bejelentette, a jövőben még fokozottabban szeretnék támogatni ezt a műfajt. Sz Z. L. Kiadói kerekasztal ! Néhányan nem jöttek, nem jöhettek el, pedig itt lett volna a helyük közöttünk. Különösen most, amikor a könyvet, és természetesen ezzel szoros összefüggésben a könyvkiadást ünnepeljük. Fórum, Kárpáti, Madách Kiadók. A sorból csak a Kriterion hiányzik. A Kossuth Klub kerekasztalbeszélgetést rendezett, amelynek témája a határainkon túli, pontosabban a szomszédos országokbeli magyar könyvkiadás volt. Innen hiányoztak a romániai Kriterion Kiadó képviselői. Sajnos, nem csupán személyesen nem lehettek jelen, hanem idén még a könyvsátrakba sem jutottak el az ott megjelent művek. Pedig, mint azt a beszélgetést vezető Czine Mihály elmondta, valamikor Erdély volt az élenjáró a magyar nyelvű irodalom kiadásában. Nem véletlen, hogy nagyon sok tehetséges író, költő bukkant fel akkoriban azon a vidéken, amely mind a mai napig a magyar szellemi élet egyik kincsestára. Igaz, gondok hosszabb-rövidebb ideig mindenütt vannak, de ennek ellenére él határainkon túl a magyar irodalom. Szlovákiában a hatvanas évek végén jelentkezett az új nemzedék, Kárpátalján mostanság tünedeznek fel tehetséges fiatal lírikusok. Igaz, hogy az ő mun kája hiány ásságukat még gátolja, hogy nincs irodalmi folyóiratuk. Ennek megfelelően elsősorban költészeti irodalomról beszélhetünk velük kapcsolatban. De van remény arra, hogy rövidesen idehaza készüljön és kerüljön nyomdába az elsősorban ott megjelent, és az ott élők műveiből összeállított folyóirat. Hogy a rendszeres megjelenés, és az értő kritika mennyire fontos, azt hangoztatták az újvidéki Fórum Kiadó munkatársai is. Nem véletlen, hogy nagyon hamar megjelentették a Hidat, amely már a két világháború között is jelentős szerepet játszott az irodalmi életben. De éppen a kritika hiányáról panaszkodtak néhányan. A bezárkózottság, kizártság kettősségéről. Vagyis, hogy a magyar irodalomkritika elsősorban a hazai művekkel foglalkozik, és hiába emlegetjük mindig, irodalmunknak szerves részét képezik a határainkon túl születő alkotások, ha a gyakorlatban ennek vajmi kevés jele látszik. Tény, a hazai boltokba eljutnak a szlovákiai, újvidéki, romániai kiadók kötetei, sőt, maguk az igazgatók, irodalmi vezetők is a jó hazai kapcsolataikról beszélnek. Mégis, a köztudatban csak helylyel-közzel, s csupán néhányan kerülnek be. Természetesen a hazai olvasók ismerik Sütő András, vagy Dobos László nevét, de hosszasan lehetne azokat sorolni, akikről csupán egy szűk rétegben, az irodalommal komolyan foglalkozók körében tudnak. Talán ezért is volt szomorú látni, hogy a közönség sorai is nagyon foghíjasak voltak. Zömmel azok jöttek el, akik sok újat nem hallhattak ezen a kerekasztal-beszélgetésen, hiszen a problémákat, eredményeket, no meg a résztvevőket is hosszú ideje személyesen ismerik. Mégis dicséretre méltó a Kossuth Klub vállalkozása, méltán kapcsolódik az Ünnepi Könyvhéthez. Talán leginkább azért, mert a hazai közönség elmaradása mellett is volt egy nagy haszna a találkozónak. A kiadók ezúttal személyesen találkozhattak, és nem magyarországi közvetítő útján. Mert ha azt el is ismerjük, hogy a kortárs hazai irodalom eljut határainkon túlra, és valamennyire az ott születő írások hozzánk, azért arról nem hallgathatunk, hogy Szlovákiában nagyon kevés jelenik meg az újvidéki, vagy erdélyi alkotók műveiből, illetve fordítva is igaz ugyanez. És akkor még meg sem említettük, hogy magyar nyelvű irodalom nem kizárólag határaink tőszomszédságában létezik. Szabó Z. Levente Autodidakta képzőművészek alkotásai Cigány sors Mától autodidakta cigány képzőművészek alkotásait láthatjuk a budapesti Néprajzi Múzeumban. Tizenhét festő és fafaragó mintegy kétszáz munkáját felvonultató bemutató, a cigányság sajátos kultúrájára, értékeire, e réteg társadalmi peremhelyzetére, a „cigánysorsra” kívánják ráirányítani a társadalom figyelmét. A kiállításra angol-magyar kétnyelvű katalógust jelentetnek meg. (MTI) Jönnek a gyerekek! Némi túlzással ezzel a mottóval ékesíthetnénk mai, röpke filmes pletykarovatunkat. Ugyanis ezen a héten két olyan ifjú filmszínésszel találkozhatunk a moziban, aki a híres papa nyomasztó árnyékával lépett a celluloidcsillagok nagy játékterére. Wandaként — a „legjobb fogás " — Ez a lány mindig viszszahúzódó volt és csúnyácska, elrondították a fogai — mondta vagy tíz esztendővel ezelőtt a híres atya, Tony Curtis, mivel sokáig nem hitt leánya, Jamie Lee Curtis tehetségében... A kezdő, fiatal színésznő sokáig nem felejtette el a szülői sértést. Legalábbis később — amikor otthagyván a Pacific Egyetemet és sikerrel szerepelt például a Colombo több fejezetében és a Charlie angyalaiban — imigyen „válaszolt” apjának: — Híres atyámtól csak a szeme alatti fekete karikákat örököltem. Anyámnak viszont 169 centiméteres termetemet, lapos mellemet, keskeny számat és nagy orromat köszönhetem. Mindemellett persze — így az Ekran tudósítója — Jamie Lee Curtis — genetikai örökségként kapott némi színészi tehetséget is, amely a „mai amerikai film magasan jegyzett színészei sorába emelte”. Bár magánélete cseppet sem alakult sikeresen (rövid házasság után elvált Michael Riva díszlettervezőtől, majd Adam Ant rockénekestől, most állítólag boldog Christoper Guest-től) , élete mégis sikeres. Eddig tucatnyi vígjátékban, horrorban, pszichológiai drámában játszott.A kritikusok „teljes vígjátéki fegyverzetét” dicsérték a Szerepcsere című filmben, melyben Eddie Murphy és Dan Aykroyd partnereként egy temperamentumos, aranyszívű prostituáltat játszott. Az e heti filmpremier sztárja: Jamie Lee Curtis. A Wanda nevű dalban (Charles Crichton krimi-komédiájában) a négytagú rablóbanda egyikét, a roppantul életrevaló Wandát alakítja. A The Austin Chronicle kritikusa szerint: „olyan pompás nő, olyan magától értetődően szexis, hogy időbe telik, amíg az ember észreveszi, hogy emögött fegyelmezett tudás és játék van ... Lehet, hogy más halak is úszkálnak a tengerben, de ezért a pénzért a Wanda a legjobb fogás.” A halálraítélt csábító — Kilencéves koromban zongoráztam mostohaapám hentesüzlete fölött... Serdülőkoromban megszöktem otthonról, elszegődtem a tengerészeihez. Egészen addig, míg egy nap meg nem szólított egy fejvadász Cannesban, amint éppen Brialy-val csavarogtunk. Azt kérdezte, nem mennék el Selznickhez próbafelvételre. Selznick hétéves szerződést ajánlott. Visszautasítottam. Jó szimatom volt bizonyára ... íme néhány mondat Alain Delon a pályakezdést részletező vallomásából. (A „kényes” dolgokról most hallgat.) Nos a fiú, Anthony Delon — kinek születése első számú szenzációnak számított az 1964-es Hollywoodban — hasonlóképpen kezdte a pályát. A zavart gyerekkor, a rendszertelen diákévek után zaklatott ifjúság következett, tele szökésekkel, ostobaságokkal, s gyanús dolgokkal, melyekkel valósággal sokkolta a szupersztár apát és a színésznő-rendező anyát, Nathalie Delon-t. Tizennyolc éves korában visszautasítja a felkínált filmszerepeket, s a divattervezéssel kacérkodik. (Különleges bőrruhákat tervez, kreál. A siker nem várat magára. Mivel kreációinak önmaga csinál reklámot — kellemes megjelenésével, s világsztár-apa kamaszos szépségére emlékeztető arcával.) 1986 elején találkozott Francesco Rosival, az olasz film II Professore-jával, aki akkortájt az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáján dolgozott. Az ifjú Delon ezúttal nem tudott ellenállni a film kísértésének. Ahogy mondá: „azonnal megértettem, hogy a rendezőt csak az egyéniségem érdekli és semmi más. Úgy döntöttem, rábízom magam. (Mellesleg a Rosi-filmre várakozva, gyorsam leforgatta Olaszországban a Tüske a szívben című filmjét is.) Ami bizonyos: az ifjú Delon kellemetes külsejű, és talán tehetséges fiú is ... Legalábbis vonzó vagánysággal alakítja a halálraítélt csábítót az e héttől látható Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájában. G. I. Az apák árnyékában Szabó Dezső-est Június 10-én, szombaton este 7 órakor ünnepi irodalmi estet rendez a Szabó Dezső Emléktársaság a Jurta Színházban. A műsor keretében elhangzik Budai Balogh Sándor: „Száztíz éve született Szabó Dezső”, valamint Pomogáts Béla: „Hetvenéves Az elsodort falu” című előadása. A Forrás Kör művészei szemelvényeket adnak elő Szabó Dezső írásaiból és kortárs írók, költők műveiből is (Móricz, Bartók, Juhász Gyula, Mécs László, Sinka István), ők hogyan látták Szabó Dezsőt. Az estet megelőzően, délelőtt koszorúzás lesz a Kerepesi úti temetőben, Szabó Dezső sírjánál. Erdély aranykora Hamarosan új tévéfilmeket forgatnak a televízió műhelyeiben. Jókai Mór Erdély aranykora című regényéből Horváth Z. Gergely készít filmet. A XVII. századi Erdélyben, Apafi Mihály fejedelemsége idején játszódó történetben Tordy Géza és Bánsági Ildikó játssza a főbb szerepeket. Esztergályos Károly Kosztolányi remekművéből, az Édes Annából forgat tévéjátékot. A tragikus emberi sorson túl egy korszak világát is érzékeltető klasszikus regény felvételei június végén kezdődnek Esztergályos Cecília, Nagy-Kálózy Eszter, Mensáros László és Blaskó Péter szereplésével. Film készül Ördögh Szilveszter Feloldozás és Osztojkán Béla Nincs itthon az Isten című alkotásából, valamint Sütő András Mert ahová te mégy ... című önéletrajzi ihletésű novellájából. A Képzőművészeti Szerkesztőség produkciója az Ótestamentum egyik szép történetének, az Eszter könyvének gazdagon illusztrált, héber nyelvű tekercsváltozatát mutatja be. Egy kiállítás képei Tükreim címmel nyílt meg Vencsellei István SZOT-díjas fotóművész kiállítása Debrecenben, a KPVDSZ József Attila Művelődési Házában. A kiállított képek közül jó néhány már ismert a nézők előtt. A művész képeinek egyik fő kérdése: mivé lesz a táj, ha hiányzik belőle az ember? A Tanya című képen pusztán egy ház látható, annak is inkább csak a teteje. A fal elmosódott fehérsége csupán jelzi, hogy lennie kell valaminek, ami tartja a tetőt, amire építkezni lehet és érdemes. A Mari néni című képen a tájban magára maradt, elfáradt ember tekint a fényképezőgép lencséjébe. A tájak jobbára csupaszok, a házak düledeznek, az emberek öregek és magányosak. A Hortobágy című képeken mégis ott a virág, a fény, a szín, az aktsorozaton pedig a mezítelenség mellett a fiatalság. Ember nékül a táj csupán lecsupaszított, sivár pusztaság. Vencsellei képein viszont ott van a helyét kereső, sorsával küzdő öreg és fiatal. Vencsellei István képei június 17-ig tekinthetők meg. (csarnai) SZERDA, 1989. JÚNIUS 7. NÉPSZAVA A rádió mellett OXYGÉNIA - AKTUÁLIS HANGJÁTÉK Irodalom, szórakoztató hangjáték, sőt, sci-fi a javából Fehér Klára nagyon népszerű regénye, az Oxygénia. Témája a regény megjelenésének idején az írónő „tudományos előrelátását” bizonyítja, és sajnos, ma egyre aktuálisabb. Talán ezért is választotta rendezői sorozatának kiindulási pontjául Turián György. A fantasztikus regényt László György szerkesztésében a rendező alkalmazta rádióra. Mindhárom alkotó jó érzékkel látta meg, hogy mi a mű kulcsmondanivalója, és a hangjátékot ennek a mondandónak hangsúlyozásával tették erőteljessé. De hogy ilyen döbbenetesen mai probléma lett a kalandos történetből, valószínű, ő sem merte feltételezni. Ma, amikor az anyák gyermekeik levegője tisztaságának érdekében tüntetni is hajlandók, ma, amikor éppen szeretett fővárosunkban nőtt óriásira a napi szmog, jobban kellene féltenünk az oxigént. A problémára, annak nagyságára „ráéreztek” a hangjáték formálói, s a kalandosabb részeket ennek rendelték alá. Benkő Péter és Hűvösvölgyi Ildikó alakította a játékban a házaspárt, nagyon kedvesen, derűsen. DOKUMENTUMDRÁMA EGY TÖRZSRŐL Egy másik, napjainkban szintén aktuális, de nem ennyire közeli veszély a kihalóban lévő indián, és más néptörzsek szokásainak eltűnése, illetve maga a civilizáció e félig nomád törzsek számára. Még időben térképezte fel Harri Huhtamäki azt a borneói falut, amelyben egyetlen tető alatt él sok-sok éve, varázslói, sámánjai által megszokott ősi rendjében, ám veszélyesen közel a wurlitzerzenéhez, és egyéb civilizációs „jóhoz”. A Falu egyetlen tető alatt műfajilag dokumentumdráma, mely a kiveszőlésben lévő „feature”-ba tartozik. (Meg kell mondjam, igazi feature-t a hazai rádióból nem sokat hallhattunk, a tíz ujjamon meg lehet számolni az emlékezeteseket.) A finn dokumentumszerző talán ezért vitt magával hangmérnököt is borneói útjára. A dobszótól a cölöpépítmény reccsenéséig, a sámándaloktól a jajgatásig hangokkal próbálták visszaadni e törzs életét, s e sokféle zörej bőlhangból álló lírai összeállítás, nem a mese, vagy a sztori képezte magát a hangjátékot. Néprajzosoknak, művelt érdeklődőknek bizonyára nagy élvezet volt hallani ezt a különlegességet. Eltöprengtem azon, vajon miért nincs hazai feature? Népszokásainkból is telne, de talán nem is kellene csak ilyesmire korlátozni ezt az igazán hangokkal dolgozó hangjátékot... „FRANCIA NAP” Zenében, anekdotázásban sokat kaptunk attól a francia naptól, amelyet szombaton rendeztek a Petőfin. Hajnaltól éjszakába nyúlt a program, bármikor is kapcsoltuk be a készüléket, egy kellemes összeállításba hallgathattunk bele. Olykor azonban ki is kell kapcsolni a rádiót — ki győzné ezt a monstre vállalkozást végighallgatni? Aligha képzelhető olyan hallgató, aki egyvégtében ezt megtette volna. Szerencsére a részletes program eligazított, mindig kellő időben tudtam odafigyelni Sediánszky Jánosra, Szécsi Évára, akik érdekeseket mondtak e napon is. KÍSÉRLETI KABARÉ Minden mozog, változik, még a kabaré is. Júniusi tréfaszükségletünket egy kísérleti jellegű humorkészítménnyel elégítették ki, melynek Kísérlet volt a címe is. Miért várnánk éppen a kabarétól, hogy azonnali eredménnyel járjanak kísérletei, amikor sem a nagypolitikában, sem a társadalomban nincs így. Sok szellemes alapötlet került a kísérleti retortákba, lombikokba, hogy aztán addig keverjék-kavarják, amíg fogyaszthatóvá nem áll össze. Eléggé egytípusú humorforrásból merítettek, nevezetesen abból, hogy történelmünkben „minden másképp volt”, a két vezér igazában sokkal több volt, a Pál utcai fiúk is másképpen emlékeznek a grundra, mint azt a regényben olvashattuk. Tetszett Trunkó Barnabás Díszmagyarja, meret a változó történelmi időknek mindig megfelelően szabtak át, tetszett Sinkó Péter szatírája, egy, a pangás idejéből származó szovjet regényről és a mai rejtélyes alkalmi társulások, társaságok és pártok névbetűinek megfejtéséről. Boncz Géza két levelének nem tett jót a „falusias” zamatú előadásmód. A Kabarészínpad szóvivője Nagy Bandó András volt ezúttal, két elhangzott száma közül a Benzináremelés valahogy nem volt elég poéndús ... Sinkó Péter szerkesztésében hangzott el a kísérleti kabaré, melyről több zárómondatom lenne, ha maliciózus lennék, például, hogy tessék mondani, muszáj ezt embereket kikísérletezni? Vagy: Erlichnek is csak a hatszázvalahányadik után sikerült. Én azonban biztatásul mondom, csak nyugodtan, kísérletezzen a kabarészínház csapata, ha már a politika is kísérleteket folytat velünk. Azt hiszem, mindkét tekintetben lassan egészen edzettek leszünk. (hary) A RÉVAI NYOMDA felvesz: gyakorlattal rendelkező montírozókat. KERESETI LEHETŐSÉG: 70-100 Ft/óra, teljesítménytől függően. Részmunkaidős alkalmazás megoldható. Érdeklődni lehet: naponta 8-12 óráig, személyesen az alábbi címen: Budapest V., Bajcsy-Zs. út 34. vagy telefonon: 310-531,321-960.