Népszava, 1989. augusztus (117. évfolyam, 179–205. sz.)

1989-08-01 / 179. szám

2 Irán Az elnök és lehetőségei Az iráni elnökválasztásnak egy évvel ezelőtt semmiféle tétje nem lett volna, hiszen az iszlám köztársaságban minden úgy történt, ahogy azt a síita világ első embere, a nagyhatalmú vallási vezető, Raollah Komeini akarta. Vagy, amit a főajatollahra hivatkozva szentesítettek. A közép-keleti háború fegyve­res szakaszát lezáró iraki— iráni tűzszünetre is csak az­után kerülhetett sor, hogy Khomeini képletesen — mint ő mondta — „kiitta a méreg­­poharat”. Az engesztelhetet­lenek és a hajlékonyak egy­aránt rá hivatkoztak. Irán népe a hét végén sza­vazott az új alkotmányról, és megválasztotta a köztársasági elnököt. Nemzeti államfőt választottak. Rafszandzsani elsősorban az ország nemzeti cél­kitűzéseit tartja szem előtt, a ködös horizontú iszlám világ ér­tékrendje feltehetően hidegen hagyja. S annak idején Khomei­ni személye, tekintélye vitathatatlan volt a síita világban, ám amikor az ő utódának megválasztása napirendre került, több, Iránon kívül élő, nem iráni főpap neve is szóba jött. A má­sik „síita Róma” az iraki Kerbala egyik papja mellett még libanoni síita teológus-politikus is vetélytársa lehetett volna Hameneinek, de a köztársasági elnökválasztási versenyben Rafszandzsani lényegében komoly, érdemleges vetélytárs nél­kül indult. Rafszandzsanit reálpolitikusnak tartják. Egy éve az iráni vezetés azzal bízta meg, hogy állítsa helyre a kapcsolatokat az eddig mellőzött, „bojkottált” világgal, elsősorban Nyugat-Eu­­rópával, Kanadával és az egyik „nagy sátánnal”, az Egyesült Államokkal. Közben új alapokra helyeződtek a szovjet—iráni kapcsolatok: a tartós jégkorszakot felváltotta a geopolitikai és egyéb tények tudomásulvétele. Rafszandzsanit sejtik, gyanítják a pozitív mozgások hátte­rében, de valakivel azonosítani kell azt a kurzust is, amely a mostani „se nem háború, se nem békekötés” visszás hely­zetét jellemzi. Veszélyes zajlások kora ez, hiszen miközben Közép-Európa és, remélhetően, egész Európa kilábalóban van a rakétakorszakból, és elindult a rakétaleszerelés útján, a Közép-Kelet rakétasebességgel robog a rakétakorszakba. Per­sze, hadirakétakorszakról van szó. Mindkét (még) hadviselő fél, Irak is, Irán is importál nagyobb hatósugarú rakétákat, de mindkét fél máris rendelkezik saját fejlesztésű rakétafegy­verzettel. Amelyet talán nem is annyira a találati biztonság jellemez, mint inkább a hatósugár meghosszabbítása. Vagyis a fegyverek veszélyességét még a találati pontatlanság is fo­kozza. A tűzszünet megkötését követő jó egy esztendőben Irán tett néhány bátortalan lépést a béke felé. Ám — nagyrészt a hely­zet bizonytalansága miatt — nem került sor a mamuthadse­reg leszerelésére, nem indult meg az új korszakot jelző lázas újjáépítés. A Közép-Keleten nem került sor olyan drámai fordulatra, amelyből arra lehetne következtetni, hogy ezután a tankok helyet a traktoroké lesz a szó. Valami mégis történt. Halványult az aggok uralma, vitat­hatatlan befolyása, és lassan talán szóhoz jutnak azok a poli­tikusok, akiknek — életkoruk okán is — több közük van a következő évszázadhoz, mint ahhoz, amelyik lassan már le­pereg. A rendkívül céltudatos és célratörő Rafszandzsani, akinek egyébként befolyása nemcsak a klérusban jelentős, ha­nem a hadseregben is — a legfőbb hatalom megszerzésével újszerű lehetőségekhez jutott. Támaszai, követői segítségével akár nagyszabású irányváltozást is előkészíthet. De az sem lesz csekély teljesítmény, ha megbízhatóvá, kiszámíthatóvá áramvonalasítja az iráni politikát. Amely egyelőre még min­dig Kum és Teherán, a vallási és a politikai főváros gyakran áttekinthetetlenül kusza erőviszonyaihoz igazodik. Krajczár Imre Éles vita a jugoszláv pártplénumon Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: A JKSZ Központi Bizott­sága hétfőn Belgrádban foly­tatta vasárnap megkezdett tanácskozását az ország nemzeteinek (tagköztársasá­gainak) viszonyáról, amely az elhúzódó társadalmi-gaz­dasági válság hatása alatt az utóbbi időben érezhetően megromlott. A plénumon éles vita bontakozott ki. Felszólalt az ülésen Ante Markovics, a jugoszláv kor­mány elnöke. Kijelentette, hogy a kormánya által kez­dett gazdasági reformmal szemben nagy az ellenállás. Egyes köztársaságokban a „saját nemzet” szűk érdekei alapján ítélik meg a javasolt változtatásokat. Markovics felvetette, hogy „elegendő érv nélkül forgatókönyvet dolgoznak ki a fő bűnbak­nak kikiáltott szövetségi kor­mány megbuktatására”. A kormányelnök felszóla­lása körül szópárbaj kereke­dett, jóllehet az ülés elnöke többször is figyelmeztetett arra, hogy ez nem tartozik a napirenden szereplő témá­hoz. Több felszólaló bíráló ész­revételeket tett a szerb na­cionalizmus egyes megnyilvá­nulásaira, mire Vlajko Sztoilkovics kifejtette azt a véleményét, hogy az ülésen elhangzott „sok elvtelen és megalapozatlan állítás a szerbiai vezetőség megdönté­sére irányul”. Néhányan úgy értékelték, hogy a JKSZ jelenlegi köz­ponti bizottsága nemzeti ala­pon megosztott és nem ké­pes egységes álláspontokat kialakítani. Dara Krnetics bosznia-hercegovinai kül­dött pedig megállapította, hogy a mostani plénum vi­tája „olajat öntött a tűzre”, és nem decemberben, hanem azonnal meg kell tartani az országos pártkongresszust. A chileiek többsége a­, alkotmánymódosítás mellett A chileiek döntő többsége támogatta az ország alkot­mányának módosítását. A vasárnapi népszavazás nem végleges eredménye szerint a szavazók több mint 90 szá­zaléka mondott igent a kor­mány és az ellenzék megál­lapodására. A megállapodás értelmé­ben 54 helyen módosítják az 1980-ban elfogadott­­chilei alkotmányt. Egyebek között 8 évről 4 évre csökkentik az államfői mandátumot és megvonják az elnöktől azt a jogot, hogy politikai ellenfe­leit száműzetésbe küldje. A törvényhozás lehetősé­get kap arra, hogy a koráb­binál könnyebben módosítsa az alkotmányt. A rendkívül széles jogkörrel felruházott nemzetbiztonsági tanácsban a civilek a katonákkal egyenlő jogokat kapnak. Törlik az alkotmányból azt a cikkelyt, amely tiltja a marxista pártok működését. A kormánynak ugyanakkor megmarad az a joga, hogy törvénytelennek nyilvánítson minden olyan pártot, amely politikai erőszakra szólít fel. (MTI) Az emberrablók bejelentém Kivégezték Higgins alezredest Riadókészü­ltségben az izraeli hadsereg Elrablói hétfőn bejelentették, hogy kivégezték a tavaly el­rabolt William Higgins ame­rikai alezredest, és 30 másod­perces videofelvételt is mel­lékeltek közleményükhöz. George Bush amerikai elnök összehívta a nemzetbiztonsá­gi tanácsot, és vidéki körút­ját félbeszakítva visszatért Washingtonba. Az elnök, hangsúlyozva, hogy az alezredes kivégzését független forrásból nem erő­sítették meg, Chica­góban felháborodottan elítél­te „az ilyesfajta brutalitást, a felesleges terrorizmust.” Pérez de Cuellar ENSZ-főtit­­kár, valamint az angol és a francia külügyminisztérium is felháborodottan reagált a megdöbbentő bejelentésre, amelyben az emberrablók azzal is fenyegetőztek, hogy „a legrosszabb még hátra­van”, ha Izrael nem engedi szabadon a múlt pénteken el­rabolt Obeid sejket. Benja­min Netanjahu izraeli kül­ügyminiszter-helyettes azt közölte, hogy a kivégzés hí­re — ha igaz — mit sem vál­toztat az izraeli fogolycsere­ajánlaton, amelyet Rabin vé­delmi miniszter előzőleg kör­vonalazott. A „Világ Elnyomottainak Szövetsége” nevű síita szer­vezet már vasárnap közölte, hogy kivégzi a 44 éves ame­rikai „kémet”, ha az izraeliek hétfő délig nem engedik sza­badon a múlt pénteken elra­bolt Abdul Karim Obeidet és két másik síita foglyukat. Ji­­chak Rabin izraeli védelmi miniszter hétfőn — a határ­idő lejárta után fél órával — kormánya nevében kijelen­tette, hogy Izrael kész kicse­rélni valamennyi, fogságába esett síitát, ha a síiták is el­engedik az összes izraeli ha­difoglyukat, illetve a külföl­di túszokat. (Több mint száz­ötven síitát őriznek az izrae­li börtönökben, míg jeruzsá­­lemi vélemény szerint a síiták fogságában van 1986 óta há­rom izraeli katona, továbbá 21 külföldi, köztük kilenc amerikai túsz.) Két órával az ultimátum le­járta után a síita szervezet hírügynökségek bejrúti iro­dáihoz eljuttatta gépírásos közleményét, valamint fél­perces — rossz minőségű — videofelvételét, amely egy akasztott embert ábrázol. Bejrúti tudósítók véleménye megoszlott arról, hogy a fel­vétel valóban az 1988 feb­ruárjában elrabolt Higgins-t ábrázolja-e, de egy washing­toni illetékes „hihetőnek” mondotta a képeket. A ki­végzés időpontjára sincs sem­miféle biztos utalás, és sokak szerint az alezredest, aki ENSZ-megfigyelőként esett a­ síiták fogságába, már ta­valy — feltehetőleg az iráni utasszállító gép lelövése után — kivégezték. Készültségbe helyezték az izraeli hadsereget, és bizton­sági intézkedéseket tettek Iz­rael külföldi képviseletein, miután a Libanonban tevé­kenykedő Irán-barát síita Hezbollah szervezet megfe­nyegette Izraelt. Simon Peresz pénzügymi­niszter, az Izraeli Munkapárt elnöke hétfőn a rádióban vé­delmébe vette a sejk elrablá­sát, ám arról nem volt haj­landó nyilatkozni, hogy Obeid elhurcolása előtt a művelet kitervelői milyen mértékben vették számításba a Libanon­ban fogva tartott nyugati tú­szok sorsát. A független Haarec és Maariv izraeli lapok közöl­ték, hogy az izraeli hadse­regben riadókészültséget ren­deltek el, megakadályozandó a merényleteket, vagy az esetleges öngyilkos akciókat az izraeli—libanoni határ mentén és Dél-Libanonba­n. Komoly biztonsági intézkedé­seket tettek Izrael külföldi nagykövetségein, konzulátu­sain, és az El Al légitársaság irodáiban is. Ennek előzmé­nye az, hogy Irán az izraeli célpontok elleni megtorló ak­ciókra szólított fel világszer­te. A Haarec szemleírója sze­rint a Hezbollah fenyegeté­sei mögött Irán áll. Izrael a korábbi hasonló nyomások­nak nem engedett. (MTI, AFP, Reuter) Letartóztatások Kubában Havannában őrizetbe vették José Abrantes tábornokot, volt belügyminisztert és ve­le együtt több más volt bel­ügyi vezetőt — jelentette hétfői számában a Granma. A minisztérium néhány je­lenleg is dolgozó magas ran­gú tisztjét lefokozták. A Granma szerint Abran­­test és társait azért tartóz­tatták le, mert a kubai bel­ügyminisztériumban az el­múlt időben történt vizsgá­latok alapján törvénysérté­sekre derült fény. (Július­ban már voltak jelentős sze­mélycserék a minisztérium­ban.) Mint az újság írta, a ku­bai pártvezetés azért döntött az őrizetbe vételek mellett, mert fel akarja számolni a kubai társadalom elveivel és törvényeivel összeegyeztet­hetetlen olyan jelenségeket, mint az államérdek szem­pontjából fontos informá­ciók elhallgatása vagy ma­nipulálása, a korrupció vagy annak eltűrése, a hűtlen ke­zelés és az üzérkedés. A lap nem szól arról, hogy a most letartóztatott szemé­lyek elleni vizsgálat kapcso­latban áll-e a júliusban ká­bítószer-csempészésben való részvétel miatt halálra ítélt és kivégzett Arnaldo Ochoa tábornok és három társa el­len indított nyomozással. Nemzetközi hírek I* Kijevben nyugatnémet, Münchenben pedig szovjet főkonzulátus kezdi meg mű­ködését augusztus 1-jétől — erről adtak tájékoztatást hét­főn az NSZK külügyminisz­tériumában. ,♦ A kormányzó japán Li­berális Demokrata Párt leg­nagyobb frakciója úgy hatá­rozott, hogy nem támogatja Hasimoto Rjutaro jelölését a párt elnökének, s ezáltal a kormányfői tisztségre sem javasolja. 1. Az Egyesült Államoktól szeretne menedékjogot kérni az a kínai őrnagy, aki fele­ségével együtt szombaton szökött át az Észak- és Dél- Koreát elválasztó panmin­­dzsoni demilitarizált övezet­ből délre — jelentette a Yon­­hap dél-koreai hírügynökség. I# Új politikai bizottság megválasztásával hétfőn be­fejeződött Mozambikban a kormányzó FRELIMO párt ötödik kongresszusa. I# Moamer Kadhafi líbiai vezető fogadta a hivatalos látogatáson Tripoliban tar­tózkodó Budimir Loncsar ju­goszláv külügyminisztert — jelentette vasárnap a JANA líbiai hírügynökség. ♦ Az amerikai kormány­zat hétfőn beleegyezett abba, hogy Kubával közösen lépjen fel a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért. * A kínai Vuhanban szom­baton kivégeztek két halálra­ítéltet — jelentette vasárnap az Új-Kína hírügynökség. Is Moszkvába érkezett hét­főn az a múlt hét eleje óta a Szovjetunióban tartózkodó dél-koreai küldöttség, amely a két ország közötti gazda­sági kapcsolatok bővítéséről folytat tárgyalásokat. A Szovjet vadászgépek ér­keztek négynapos hivatalos, baráti látogatásra hétfőn, a finn légierő meghívására a Kuopió város melletti repü­lőtérre.­­ Egy korábbi szerződés alapján Kína meghatározat­lan mennyiségű, közepes ha­tótávolságú rakétát szállít Szíriának — állította hétfőn az Al-Ittihad, egy egyesült arab emirátusbeli lap. KEDD, 1­989. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA Suharto a Szovjetunióba utazik Nemzetközi sajtókonferencia Moszkvá­ban összességében kedvezően ér­tékelte a párizsi Kambodzsa­­konferencia kezdeti tapasz­talatait hétfői nemzetközi sajtóértekezletén Vagyim Perfiljev. A szovjet külügyi szóvivő külön kitért Sevardnadze külügyminiszter párizsi tár­gyalásaira. Méltatta azt, hogy a BT állandó tagjainak kép­viselői számos fontos kér­désben egyetértést tudtak kialakítani. Perfiljev a szov­jet külügyminiszternek és indonéz kollégájának hétfői párizsi megbeszéléséről tájé­koztatva bejelentette, hogy Suharto indonéz elnök hiva­talos látogatást tesz a Szov­jetunióban. A szovjet—japán kapcso­latokra kitértve Perfiljev emlékeztetett arra, hogy a Kuril-szigetek déli részét ví­zum nélkül kereshetik fel azok a japánok, akik hozzá­tartozóik sírját kívánják meglátogatni. Szovjet-amerikai konzultáció Afganisztánról Az afganisztáni kérdésről kezdtek konzultációt hétfőn Stockholmban amerikai és szovjet szakértők. Az Egyesült Államok kül­döttségét John Kelly, a kö­zel-keleti és dél-ázsiai ügye­kért felelős külügyminiszter­helyettes vezeti, a szovjet de­legáció élén pedig Nyikolaj Ivanovics Kozirjov különle­ges feladatokkal megbízott rendkívüli nagykövet áll. Stockholmi tisztviselők azt közölték, hogy a tárgyalások napirendjén csak az afga­nisztáni helyzettel összefüg­gő kérdések szerepelnek. Jim Borup, a stockholmi amerikai nagykövetség szó­vivője azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a térséggel kapcsolatos más problémákat is előterjeszte­nek. Hétfőn az afgán felkelők ismét rakétákkal lőtték Ka­bult. A rakéták egy kórház és egy kerékpárgyár közelé­ben robbantak. A támadás­nak 17 halálos áldozata és 16 sebesültje van. (AP, DP­A) Novemberben Tárgyalás szovjet—kínai csapatcsökkentésről Szovjet és kínai részről meg­állapodtak abban, hogy no­vemberben Moszkvában tár­gyalóasztalhoz ülnek a kí­nai—szovjet határnál állo­­másoztatott csapatok létszá­mának csökkentése ügyében. A TASZSZ jelentése sze­rint erről Eduard Sevard­nadze szovjet és Csien Csi­­csen kínai külügyminiszter vasárnapi, Párizsban lezaj­lott találkozóján egyeztek meg. Mindkét politikus a Kam­­bodzsa-konferencia megnyi­tására érkezett Párizsba. (AP) Nyelvi önállóságért Tüntetés Kisinyovban A Moldáviai Népfront nevű szervezet egyik aktivistája szerint mintegy harmincez­ren tüntettek vasárnap Ki­sinyovban, Szovjet-Moldávia fővárosban a nyelvi önálló­ságért. A megmozdulásra a moldáviai szovjet tagköztár­saság létrehozásának közel­gő — augusztus másodikán esedékes — 40. évfordulója adott alkalmat. A gyűlés román zászlókat lengető résztvevői azt köve­telték a jövő hónapban ösz­­szeülő kisinyovi parlament­től, hogy a moldovánt, amely a román nyelv egyik dialek­tusa, nyilvánítsák a köztár­saság hivatalos nyelvévé, s egyben értelemszerűen tér­jenek vissza a latin betűs írásra. „Ha a moldáviai Leg­felsőbb Tanács nem teljesí­ti követelésünket, akkor két lehetőség közül választha­tunk. Az első az általános sztrájk, a második annak kinyilvánítása, hogy nem látjuk értelmét a Szovjet­unión belül maradásnak” — mondta a Reuternek Jurij Roska, a megmozdulás egyik szervezője. A szóban forgó térség — az egykori Besszarábia és Észak-Bukovina — az 1939- es Molotov—Ribbentrop pak­tum titkos záradékának ér­telmében vált „szovjet be­folyási övezetté”. (Reuter) A szovjet szakszervezetek is felelősek a bányászsztrájkokért Sztyepan Salajev cikke a Pravdában A szovjet szakszervezeteket is felelősség terheli a bá­nyászok problémáinak meg­oldatlanságért, ami végül is a nagyszabású sztrájkokhoz vezetett — jelentette ki a hétfői Pravdában Sztyepan Salajev, a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsá­nak elnöke, aki a különleges kormánybizottság tagjaként személyesen is részt vett a különböző bányavidékeken tartott egyeztető tárgyaláso­kon. Salajev, szerint a szovjet szakszervezetek hosszú éve­ken keresztül „állami” szem­pontból építették fel gondol­kodásmódjukat, a termelés fejlesztését tekintették el­sődlegesnek, s így a szociá­lis kérdések háttérbe szo­rultak. Például a bányász­szakszervezet nem lépett fel elég következetesen a dol­gozók szabadnapjai ügyében. Júniusban ugyan már hatá­rozott követelésekkel álltak elő, de ezek az állásfoglalá­sok, az éjszakai pótlék be­vezetését szorgalmazó szak­­szervezeti dokumentumok nem kaptak nyilvánosságot, a minisztérium nem lépett. A jelen helyzetben azonban változások várhatóak, mert a szakszervezetek is élhetnek bizalmatlansági indítvány eszközével. Salajev utalt ar­ra, hogy több bérezési kér­dést a szakszervezetek kiha­gyásával vitattak meg az il­letékes hatóságok, és ezért a szaktanács a miniszterta­nácshoz fordult sérelmei or­voslása érdekében. A szakszervezeti vezető kitért a szabadságolások problémájára. Példaként hozta fel, hogy 22 millió dolgozónak csak 15 napos évi vakációja van, ami a Szovjetunió szégyene. Salajev szerint mielőbb sztrájktörvényt kell elfogad­ni, jogilag szabályozni a munkabeszüntetéseket. Így a szakszervezeteknek is joguk lenne leállítani a termelést az adminisztrációval való összetűzés esetén. Sajnála­tos, hogy a bányászok sztrájkbizottságaiban nem jutott hely a szakszervezeti vezetőknek. Ez azt jelzi, hogy a vezetők nem élvezik a dolgozók bizalmát. Sala­jev ennek kapcsán végezetül elutasította az alternatív szakszervezetek létjogosult­ságát. (MTI)

Next