Népszava, 1989. szeptember (117. évfolyam, 206–231. sz.)

1989-09-01 / 206. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! ■ péntek, 198­9. szeptemberi, 1117. évfolyam, 206. szám ■ ara 4.so forint ( A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA __________________________________________________________________ ■ !­­ ■ - Tisztító vihar Ki tudná megszámlálni a második világháború halottait? Reménytelen vállalkozás lenne, méghozzá nemcsak azért, mert e történelmi dráma minden előzőnél több országra terjedt ki és több embert parancsolt fegyver­be, hanem főként azért, mert a gyilkolás módszerei vál­tozatosabbakká váltak, és az áldozatok köre is széle­sebb volt, mint a korábbi háborúkban. Az egyre pusztítóbb fegyverfajták megjelenése, a hát­ország szerepének megnövekedése és katonai célponttá válása, s nem utolsósorban az emberiességi, civilizációs gátlások feloldására törekvő fasiszta ideológia követ­keztében visszájára fordult egy hadtörténeti tendencia. A polgári fejlődéssel meginduló és az első világháború­val záruló korszakkal ellentétben — melyben az áldoza­tok összlétszámán belül fokozatosan növekedett a kato­nák és csökkent a polgári személyek aránya — a máso­dik világháborúban már ismét több civil pusztult el, mint ahány egyenruhás. Már végképp nemcsak hadse­regek, hanem egész országok, nemzetek viaskodtak egy­mással. A háború totálissá vált. A fasizmus szerepe, céljai, módszerei kényelmesen egyértelművé teszik számunkra a gigantikus történelmi viadal megítélését. Mert míg az első világháború eseté­ben egyik tábor iránt sem érezhetünk különösebb rokon­­szenvet — legfeljebb csak maguk a csataterekre hurcolt milliók iránt —, addig a negyedszázaddal későbbi küz­delmet már a túlzott leegyszerűsítés veszélye nélkül te­kinthetjük a jó és a rossz küzdelmének. Nem mintha a jó oldalon csupa gáncsnélküli lovag harcolt volna. Az angolok és a franciák önmagukon kívül természetesen birodalmaik feletti uralmukat is védelmezték, Washing­ton pedig már nyilvánvalóan jövendő szuperhatalmi sze­repére sandított. Hazai bűntettei és ama bizonyos, mos­tanában sokat emlegetett titkos záradék miatt még ke­vésbé tarthat igényt rokonszenvünkre a Szovjetunió ak­kori, sztálini vezetése. És mégis: ott és akkor e rend­szerek valamennyien a jó oldalon álltak, és harcukkal olyanokat is védelmeztek, akik később — joggal — szembefordultak velük. Katasztrófákról, háborúkról szólva nemigen szokás eredményeket emlegetni. Az emberi történelem legvé­resebb katasztrófájának, a második világháborúnak ese­tében azonban éppen az eredmények a legfontosabbak. Mindenekelőtt az, hogy a fasizmus gerincroppantó ve­reséget szenvedett, és végérvényesen kompromittáló­dott. A totális háború a lakosság soha nem tapasztalt ará­nyú mozgósítását tette szükségessé: milliók érezhették úgy, hogy a történelem tevőleges alakítóivá váltak. Ezekkel az emberekkel már nem lehetett a régi módon bánni, teljesíteni kellett alapvető társadalmi-gazdasági követeléseiket. Nyugaton ekkor, a háború utáni évek­ben kezdődött meg széles körben a jóléti állam kiépí­tése. Balra tolódott és demokratizálódott a világ. Fran­ciaországban és Olaszországban népfrontjellegű kormá­nyok alakultak, Nagy-Britanniában a Munkáspárt jutott hatalomra, és néhány évre Közép-Európa is belekóstol­hatott a demokráciába. Eszmeileg védhetetlenné vált a gyarmati rendszer, és hamarosan meg is kezdődött fel­bomlása. Aztán ismét fordult a világ. Közép-Európa annak a sztálini vezetésnek a hatalmába került, amely odahaza, saját népe ellen a nácikéval egybevethető bűnöket kö­vetett el. Érezhető is ezért a mai közgondolkodásban egy olyan tendencia, amely Közép-Európát tekintve is egyenlőségjelet tesz a huszadik század eme két politi­kai szörnyszülötte közé, mondván, hogy a térség népei, köztük a magyar, cseberből vederbe kerültek. Így volt valóban? Napjainkban, amikor szűnőben van Európa megosztottsága, és amikor Gorbacsov Bonnban befejezettnek nyilváníthatta a második világháború utá­ni korszakot, nehéz elképzelnünk is, mi történt volna, ha a fasizmus veresége elmarad. Nincs igazuk azoknak, akik szerint értelmetlenség föltenni a „mi lett volna, ha” kérdését. Ahhoz, hogy az egyes történelmi jelensé­gek jelentőségét megértsük, és hogy az utánuk követ­kező korszakot „helyükre tehessük”, szem előtt kell tar­tanunk a mindenkori alternatívákat is. Nézzük hát, mi történhetett volna Közép-Európával, ha a dolgok más­ként alakulnak. Hitler és társai nemigen titkolták szándékaikat. A „Mein Kampf”-ból és a náci ideológusok egyéb írásai­ból a lényeget tekintve már korábban kiolvasható volt mindaz, ami a negyvenes évek első felében bekövetke­zett, és az is, aminek megvalósítására a fasisztáknak már nem volt idejük. Országnyi területek elnémetesí­­téséről, „nemkívánatos” embercsoportok likvidálásáról és a szláv népek létszámának csökkentéséről volt szó, precízen megszabva, melyik népet hány millió fővel kell csökkenteni. Ha a valóban megtörténteket a tervekkel egybevetjük, akkor egy gigászi, egész Közép- és Kelet- Európára kiterjedő Auschwitz képe bontakozik ki a szemünk előtt. Ami hazánkat illeti, annak területén — természetesen — ugyancsak németek települtek volna meg, a magyarságot pedig afféle félig-meddig kedvez­ményezett „kápónépként” keletebbre irányítják. Ha azt akarjuk megfogalmazni, mit jelent a második világháború számunkra, az utókor gyermekei számára, akkor aligha tehetünk jobbat, minthogy a korszak leg­nagyobb művész-krónikásához, Thomas Mannhoz for­dulunk. Idézzük az író leghíresebb novellájának, a „Ma­rio és a varázslódnak zárómondatát: „Rettenetes vég, szörnyű, végzetes befejezés. És fölszabadító vég mégis — nem tehetek róla, így kellett és így kell éreznem!” Kepecs Ferenc Tör­vény er­ejű­ rendelet készül a menekültek jogállásáról Visst tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén politikai konzultációt folytatott időszerű belpoliti­kai kérdésekről. A kormány előterjesztést hallgatott meg a menekültté nyilvánítási el­járásról, és a menekültek jogállásáról. Javasolta az El­nöki Tanácsnak a menekül­tek jogállásáról szóló tör­vényerejű rendelet megalko­tását. A Minisztertanács áttekin­tette a tölgyerdők tömeges elhalásából származó kár csökkentésének lehetőségeit. (A szóvivői tájékoztatóról az 5. oldalon számolunk be.) 2 'S Országos látogatási tilalom a szülészeteken Országszerte látogatási tilal­mat rendeltek el csütörtök­től a kórházak szülészeti osz­tályain. Azokban az egész­ségügyi létesítményekben, amelyekben a szülészet és a nőgyógyászat nem külön épületben működik, a nő­gyógyászatot is lezárják a látogatók elől. A rendelkezés célja, hogy csökkentse az enterovírus-fertőzés lehető­ségét. Eddig nyolc megyében 242 megbetegedést észleltek. A megbetegedettek nagy több­sége 4—5 nap alatt meggyó­gyult, azonban közülük — sajnos — kilencen meghal­tak. A járványügyi főorvo­sok egyértelmű szakmai ál­láspontja az volt: mivel az enterovírus-fertőzés már az egész országban előfordul­hat, a terhesek, a gyermek­ágyasok és az újszülöttek fertőzésének megelőzése ér­dekében indokolt a látogatá­si tilalom elrendelése. A ti­lalom a területileg illetékes, azaz a fővárosi és a megyei egészségügyi szervek rende­lete szerint visszavonásig lesz érvényben. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium felhívására a következő napokban a köz­egészségügyi és járványügyi állomások — a higiénés sza­bályok maradéktalan betar­tása érdekében — minden újszülöttosztályt ellenőriz­nek. , Az egészségügyi dolgozók a látogatási tilalom miatt a lakosság megértését kérik, a járványügyi szakemberek pe­dig felhívják a figyelmet ar­ra, hogy az újszülöttek ottho­ni gondozásakor is rendkí­vül fontos a higiénés szabá­lyok betartása. Az édesanya és az újszülött érdekében cél­szerű otthon is bevezetni a „látogatási tilalmat”. Horn Gyula villámlátogatása Berlinben Ausztria feloldotta a vízumkényszert az NDK-menekültek számára Horn Gyula külügyminiszter az NDK kormányának kez­deményezésére csütörtökön látogatást tett Berlinben. Megbeszélést folytatott Os­­kar Fischer külügyminiszter­rel és Günter Mittaggal, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagjával, a KB titkárá­val. A berlini látogatás szerve­sen illeszkedett a magyar dip­lomácia folyamatos erőfeszí­téseibe, melyek azt célozzák, hogy az érintett feleket ki­elégítő megoldást nyerjen a hazánkban tartózkodó, és az NSZK-ba áttelepülni szán­dékozó NDK-állam­polgárok ügye. A berlini tárgyalásokon ki­fejtett NDK-álláspontra vá­laszul Horn Gyula hangsú­lyozta, hogy a magyar kor­mány változatlanul a két né­met állam megállapodásától várja az ügy rendezését. A magyar külügyminiszter egyúttal aláhúzta: magyar részről csak olyan megoldási módozatokban vagyunk haj­landók részt venni, amelyek összhangban állnak a Ma­gyar Népköztársaság emberi jogi nemzetközi kötelezettsé­geivel és humanitárius poli­tikai gyakorlatával. A fenti­ek szellemében Horn Gyula az NDK-féllel ismertette azo­kat a tervezett konkrét ma­gyar lépéseket, amelyek az (Folytatás a 2. oldalon) Szeptember 18-tól egységesítik a devizaszámlákat Nem vizsgálják, honnan származik a pénz .Megkönnyítették a devizafelhasználást • A megszerzésére vonatkozó szabályok változatlanok Szeptember 18-tól módosul a belföldiek devizaszámláiról szóló szabályozás, az utazási (BC-) számla, és a deviza­­számla helyett új, egységes számlát vezetnek be, amely­nek neve: belföldiek deviza­­számlája. Tömpe István pénzügymi­niszter-helyettes a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a lakosság ezentúl az olyan konvertibilis devizát, amelyet eddig jogcím hiányá­ban nem helyezhetett el a bankokban, erre a számlára befizetheti. Nem kutatják, honnan származik, nem vizs­gálják az eredetét, így e számlán minden igazolás nélkül elhelyezhető a külföl­diektől ajándékba kapott de­viza, a tőlük kapott borra­való, hálapénz, a szerencse­­játékokon nyert deviza. S ugyancsak elhelyezhetők az új számlán azok a konverti­bilis devizák, amelyek már eddig is a lakosság tulajdoná­ban voltak. Eltérés az eddigi szabályo­záshoz képest, hogy amíg ko­rábban a különféle címekért kapott valutát 20—60 száza­lékos mértékig lehetett a számlákon elhelyezni, addig szeptember 18-tól az összege­ket 100 százalékig devizában jóváírják, így az örökség, a tartásdíj, a nyugdíj, a jára­(Folytatás az 5. oldalon) Megkezdődött Százhalombattán az olasz Montedison és a Dunai Kőolajipari Vállalat által alapított DUNAMONT Rt. vegyes vállalat polisztirolgyártó üzemének építése MTI Fotó : Krista Gábor felvétele Összehívták az MSZMP Központi Bizottságát A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Intéző Bi­zottsága szeptember 1-jére összehívta a Központi Bi­zottság ülését. A testület ja­vasolja, hogy a Központi Bi­zottság hallgasson meg tájé­koztatót a háromoldalú poli­tikai egyeztető tárgyalások eddigi tapasztalatairól, az ott képviselendő álláspontokról. A Központi Bizottság e na­pirend keretében megvitat­ja a békés politikai átmenet jogi kereteit jelentő törvény­­tervezeteket, így az alkot­mánymódosításról, a pártok működéséről és gazdálkodá­sáról, valamint az országgyű­lési képviselők választásáról szóló javaslatokat. A testü­let tájékoztatót hallgat meg az október 6-án kezdődő pártkongresszus előkészíté­séről is. .(MTI) Varsói világima Varsóban a lengyel főváros egyetemének nagytermében Wojciech Jaruzelski lengyel köztársasági elnök és Józef Glemp bíboros, lengyel prí­más üdvözlő beszédével ün­nepélyesen megnyitották a II. világháború ötvenedik év­fordulójára emlékező világ­vallási találkozót, amelynek résztvevői szeptember 1-jén egyórás közös imát monda­nak a varsói királyi vár előt­ti téren a háborúban eleset­tek emlékére, a béke érdeké­ben. Elutazott a thai trónörökös Hivatalos magyarországi lá­togatásának befejeztével csü­törtökön elutazott Budapest­ről Maha Vadzsiralongkorn, a Thaiföldi Királyság trón­örököse. Vadzsiralongkorn herceget a délutáni órákban vendéglátója, Straub F. Brú­nó, az Elnöki Tanács elnöke búcsúztatta. A trónörökös látogatásá­nak negyedik, befejező nap­ján délelőtt megtekintette az Állami Népi Együttes műso­rát a társulat székházában. Kora délután szállásán ke­reste fel a herceget Pozsgay Imre államminiszter. A kötetlen légkörű eszme­cserén Pozsgay Imre tájé­koztatta Maha Vadzsiralong­korn herceget a magyar po­litikai reformfolyamatról. A trónörökös arról tájé­koztatta tárgyaló partnerét, hogy látogatása során nagy érdeklődéssel kísérte a ma­gyarországi fejleményeket, a politikai, gazdasági reform­­folyamatot.

Next