Népszava, 1989. október (117. évfolyam, 232–257. sz.)
1989-10-02 / 232. szám
4 Több tízezren látogattak ki szombaton a Városligetbe, hogy részt vegyenek a fővárosi honvédelmi nap rendezvényein. A fegyveres erők ünnepét kísérő, immár hagyományos budapesti „honvédelmi majális” minden eddiginél gazdagabb programokkal várta a főváros lakosságát, illetve vidékről érkezett vendégeit. A katonai látványosságok közül az idén is a harci technikai bemutató aratta a legnagyobb sikert a fiatalabb korosztályok körében. Különféle harcjárművekkel, rakétavetőkkel, rádióskocsikkal, hidrakó teherautókkal ismerkedhettek a gyerekek és az érdeklődő szülők T. Balogh László felvételei Nemzetőrtoborzó a Népligetben A fegyveres erők napján fegyvertelen nemzetőrök toborzásának adott teret a népligeti Jurta Színház. Két napon át várták a szervezők, hajdani nemzetőrök, a jelentkezőket, kivált egykori, 56-os társaikra, s a párton kívüli nemzetért aggódókra számítva, összesen hányan kerekedtek fel pénteken és szombaton, hogy e történeti hagyományokat magáénak valló, és most újjáéledő szervezethez csattakozzanak? Ezt Kajtár József, egykori nemzetőr nem árulta el. Regiszteres füzettel, és gépelt oldalnyi felhívással fogadta a betérőket. — írjuk azt — javasolta —, nincs rá fölhatalmazásom, hogy ilyen adatokat közöljek — hunyorít barátságosan, majd egy frissiben érkező fiatalemberhez fordul. — Ha van még egy kis ideje, kérem, járkáljon a bejárat előtt, ide részeg embert vagy provokátort be ne engedjen! öt perc sem telik, a hajdani rákospalotai nemzetőr fia jön is vissza, mondván, sürgős dolga akadt, nem ér rá tovább. Kérdi, mikor kap értesítést és fegyvert. — Nincs, nem osztunk fegyvert. Ez egy békés szervezet — hangzik a válasz A fiú arcára kiül a csalódás. Lapunk fotósa odakünn egy lelket nem látott. A folyosón Kasza Zoltán szervező magyarázza, miért volna kellemetlen, ha most felvételeket készítene. Nem járulnak hozzá a fotózáshoz. Visszatérünk a toborzóirodára. Délig mintegy tizenketten jönnek, jobbára idősebbek. .,Az 1848-as és 1956-os szabadságharcok alatti és jogfolytonosságot kívánó nemzetőrség tiszta lelkiismerettel még élő tagjai legyenek a magyar nép bizalmából a nemzet őrei” — olvassák a kiáltványt, e passzussal valamennyien egyetértenek, mitsem törődnek vele, hogy a mondat kusza és pontatlan. Többen csalódottak, amikor megtudják, fegyvert nem kap és nem kér — legalábbis most — a nemzetőrség. Azon is vita dúl, beléphetnek-e a párttagok vagy sem, s ha mégis, melyik párt tagjai diszkriminálandók. — A magyar honvédség mellé rendelt fegyvertelen nemzetőr testületként kívánunk működni — mondja Kasza Zoltán. — Kérelmünket elküldtük a Honvédelmi és Igazságügyi Minisztériumba is, de még választ nem kaptunk. Ez a toborzás csak tájékozódó jellegű — Hangsúlyozom, hogy a mindenkori törvényes kormány és parlament munkáját kívánjuk segíteni, a választások tisztaságán, az ünnepségek rendjén őrködve, a békés politizálást szolgálva — teszi hozzá Kajtár József. Zakály Ferenc a Zala megyei Csesztregről érkezett, jobbára hallgatagon ül, ritkán szólal meg, végül beírja nevét a toborzófüzetbe. Mikor kérdem tőle, mit vár a nemzetőröktől, így válaszol: — A falubéliek küldtek, nézzek körül, érdeklődjek, és vigyem a hírt, kifélék és mit akarnak az új nemzetőrök. Majd kialakul. 66 éves vagyok. Mit várok? Azt, hogy a padlást lesöprő politikának egyszer már vége legyen Nyugodt, emberséges életet. (mezővári) A KDNP nem akar nosztalgiázni Megtartotta első országos nagygyűlését a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP)szombaton Budapesten a József Attila Gimnázium dísztermében. Az eseményen jelen voltak a nyugat-európai szociáldemokrata pártok képviselői, valamint a lengyel Szolidarittás küldöttei is. A nagygyűlésen Keresztes Sándor, a párt szervezőbizottságának elnöke elmondta, a KDNP nem nosztalgiapárt, célja, hogy a magyar nép megvalósíthassa a többpártrendszeren alapuló jogállamiságot, s újra beilleszkedjen az európai népek sorába. A Kereszténydemokrata Néppárt a választásokig a konstruktív ellenzék szerepét tölti be, a reformok iránt elkötelezettek táborába tartozik. Tisztában van azzal, hogy a jelenlegi időszakban kompromisszumokat kell kötni, hogy az ország békés körülmények között jusson el az első szabad, demokratikus választásokig. Keresztes Sándor annak a reményének adott hangot, hogy a magyar nép jelentős részét meg tudják nyerni programjuknak. HÉTFŐ, 1989. OKTÓBER 2. NÉPSZAVA Felavatják az 56-os hősi halottak parcelláját Alapkőletétel október 22-én Október 22-én, délután 4 órakor helyezik el a Mező Imre úti (Kerepesi) temető 21-es parcellájában azt az alapkövet, amelyet a későbbiekben egy obeliszk felállítása követ, hogy méltó emléket kapjanak azok a névtelen áldozatok is, akik 1956. október 23-a után estek el az utcai harcokban — jelentette be a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége 56-os kegyeleti bizottsága nevében Maróti László, a józsefvárosi MDF ügyvezető elnöke szombaton, a 21-es parcellában megtartott sajtótájékoztatón. Ezzel az ünnepélyes aktussal nyílik meg a látogatók előtt a sírkert, amelynek a nevét a kegyeleti bizottság ezen időponttól kezdve az 56-os hősi halottak parcellája elnevezésre változtatja. Szalay Róbert, a Politikai Foglyok Szövetsége képviseletében, a sajtótájékoztatón szólt arról, hogy Pozsgay Imre januári kijelentése, miszerint 1956-ban népfelkelés volt, indította el a társadalmi összefogáson alapuló akciót. — A kijelentés hallatán rögtön a 21-es parcellában, emberhez méltatlan körülmények között nyugvó áldozatokra gondoltam, és arra, hogy ezt a parcellát is méltó emlékhellyé kell alakítani — hangsúlyozta Szalay Róbert. — Hiszen az 1956-os forradalomnak nem csak vezetői voltak, nem csak a kivégzetteknek kell megadni a végtisztességet, hanem a harcokban elesetteknek, és az olyan ártatlan áldozatoknak is, akik a pesti utcán lelték ugyan a halálukat, de pusztán azért, mert véletlenül eltalálta őket egy golyó vagy gránátrepesz. Szeretnénk hangsúlyozni, a 301-es parcellában az 56-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlás mártírjai fekszenek, itt pedig a harcok során elesett áldozatok. Ez markáns különbség a két kegyeleti hely között. A rendkívül elhanyagolt parcella rendbetételére tavasszal jelentek meg az első, önkénteseket társadalmi munkára toborzó felhívások. A társadalmi kezdeményezés követőkre talált. Szombat délelőttönként számos jelentkező érkezett csákánnyal, lapáttal dolgozni. Később már a temetkezési vállalat is segített, szerszámokat adott, elszállíttatta a gazt, a törmeléket. A Népszava munkatársa szeptember elején járt a parcellában. Az akkor tapasztalt állapotokat sem lehet a jelenlegihez hasonlítani, noha addigra — elsősorban a III., a VIII., a XIII. és a XVI. kerületi MDF-szervezetek által toborzott önkéntesek — már rengeteg munkát elvégeztek. Szombaton pedig kiirtott gaz, fekete földdel terített, fűmaggal beszórt, rendezett terep, sárga kaviccsal borított sétautak jelezték a szinte egyik napról a másikra bekövetkezett gyökeres változásokat. Már korábban folyamatban voltak a tárgyalások a Fővárosi Tanács illetékeseivel, s a közelmúltban biztosítottak a parcella rendbetételére félmillió forintot, ettől a nagy változás — mondja Dunay Sándorné, a helyreállítási munkák egyik szervezője. — Számunkra a hónapokon át végzett kemény társadalmi munka adta az alapot arra, hogy kérésünket előterjesszük a Városházán. A sajtótájékoztatón a Népszava munkatársa megkérdezte dr. Schneider Pétert, a Fővárosi Tanács közlekedési és közműfőosztályának helyettes vezetőjét, kellett-e harcolnia azért, hogy a végrehajtó bizottság hozzájáruljon a félmillió forint kifizetéséhez? — Nem volt nehéz a döntés — hangzott a válasz. — A főváros vezetőjének ugyanis az az álláspontja, hogy minden lehetséges eszközzel hozzá kell járulni a megbékélés, a nemzeti közmegegyezés ügyéhez. További kérdésekre válaszolva Ladányi Jenő kiemelte, a munkásmozgalom halottainak sírjánál látható katonás rendet, az intézet dolgozói ebben a parcellában is meg tudták volna valósítani, de ezt nem kérték tőlük. Maróti László megerősítette e kijelentést, hozzátéve: sem idő, sem pénz nem lett volna elegendő a sírkert teljes megújítására. Az 56-os kegyeleti bizottság a továbbiakban is társadalmi munkában és önkéntes adományok révén kívánja gondozni a parcellát, ám annak értő ápolása nem nélkülözheti a központi közreműködést. Dr. Schneider Péter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a parcella fenntartása, gondozása ügyében további megbeszélésekre van szükség. H. K. J. A Kisgazdapárt hajlik a kompromisszumra A Kisgazdapárt mindig is mentes volt a szélsőségektől, ma is harcol a szélsőjobb és a szélsőbal nézetek ellen — jelentette ki Boross Imre, a párt főügyésze, a Csongrádi Ifjúsági Házban vasárnap megtartott gyűlésen. A háromoldalú egyeztető tárgyalások eredményeiről szólva azt hangoztatta, hogy pártja a cél érdekében alapvetően kompromisszumokra hajlamos. A köztársasági elnök személyét illetően úgy fogalmazott a főügyész, hogy Pozsgay Imrét semmiképpen sem támogatják, szükség esetén választási bojkottra szólítják fel a tagságot. Arról, hogy a Kisgazdapárt állít-e jelöltet, a párt elnöksége még nem döntött. Boross Imre állást foglalt amellett, hogy szüntessék meg a Munkásőrséget, az MSZMP pedig vonuljon ki a munkahelyekről. (MTI) Veszélyben a Debreceni MÁV Filharmonikusok Átmenetileg átadva ? (Megyei tudósítónktól:) Közismert gazdasági, pénzügyi gondokkal küzd a MÁV, s a „viharfelhők" a Debreceni MÁV Filharmonikusok háza tájára is elérkeztek. Olyannyira, hogy sokan már azt rebesgetik, feloszlatják a zenekart. Ahogyan ilyenkor lenni szokott, a szóbeszéd, a pletyka jócskán elkanyarodott a valóságtól. Volt, aki tudta, hogy a zenekar tagjai már a felmondólevelüket is megkapták. A város zeneszerető közönsége — amely mindig is magáénak érezte a MÁV Filharmonikusokat — tartott attól is, hogy a zenekar körüli gondok miatt a Csokonai Színház operatársulata szintén veszélybe kerülhet. Tény, hogy a MÁV Filharmonikusok tagjainak többségét hideg zuhanyként érte a Vasárnapi Hírek szeptember 27-i híradása, amely szerint szinte biztosnak tűnt, hogy a MÁV aligha tudja ezután támogatni őket. Pánikhangulat ennek dacára sem alakult ki. Valamiféle megoldást reméltek, mint ahogyan Gömöri Attila, a MÁV Filharmonikusok igazgatója és Szabó László, a Csokonai Színház zeneigazgatója is: kizártnak tartották, hogy a zenekar megszűnjön. Ezért kérték, hogy a legnagyobb művészi fegyelemmel végezzék munkájukat. Néhány kétségtelenül izgalmas nap után most némiképpen megnyugodhatnak a kedélyek. Csütörtökön a MÁV-vezérigazgatóság képviselői felkeresték a Debreceni Városi Tanács vezetőit, hogy a segítségüket kérjék, és közösen keressenek megoldást. Ígérni ugyan egyelőre egyik fél sem tudott, abban azonban megállapodtak, hogy a zenekarnak feltétlenül működnie kell. Jókora feladvány persze az, hogyan. Dr. Tóth Antal, a MÁV-vezérigazgatóság munkaügyi és szociálpolitikai főosztályvezetője ugyanis ecsetelte, hogy a kényszer takarékosabb gazdálkodásra inti a MÁV-ot, s azt a 9 millió forintot, amit idáig a zenekar működéséhez adtak, aligha tudják biztosítani. Tényleges megoldás ugyan nem született , csütörtökön csupán az egyeztető tárgyalások első fordulója zajlott le —, de fogadókészség mutatkozott a városi tanács részéről, és a MÁV képviselői is kijelentették: szó sincs arról, hogy a zenekartól, amelynek teljesítményével a legmesszebbmenőkig elégedettek, végleg megváljanak. Mindketten szeretnék tehát megtalálni a lehetőségeket egyfajta áthidaló megoldásra. Mindez helyénvaló, már csak azért is, mert a zenekar nevét nem csupán a MÁV három betűje alkotja. Ott van előtte a Debreceni is, szerepüket pedig a város kulturális életében aligha lehet vitatni. Most csupán az a kérdés, hogy a MÁV, amely a Filharmonikusok életre hívásával miszsziót vállalt a városban, „gyerektartást’’ tud-e majd fizetni, saját édesgyermeke után — hisz nem akarja elengedni a kezét —, a városi tanács pedig talál-e rá lehetőséget, hogy a „gondozó” szerepét átvállalja. Erre három hónap van még. Ez talán elegendő idő, hogy a MÁV Filharmonikusok jövőjét — amely múltjával már bizonyított — megnyugtató módon megalapozzák. D. Karádi Katalin A szovjet páncélosoknak Tankút épül Pápán (Megyei tudósítónktól) A Pápán állomásozó szovjet páncélosoknak tankutat építenek, amely elkerüli a várost. Eddig ugyanis a lánctalpasok egy jó darabig földúton, majd öt utca érintésével jutottak el a Béke térig, a vasútállomásra. A lakók arra panaszkodtak, immár több mint két évtizede, hogy az aszfaltos úton „verik le magukról” a sarat a harci járművek, emiatt örökké sáros-poros a házak előtti úttest, továbbá sorban repedeznek meg a házfalak. Hiszen van, amikor 50—100 tank is átvonul a városon éjszakánként. Minden bizonnyal a Kisfaludy utcában lakóknál telt be leghamarabb a pohár: tavalyelőtt azzal fenyegetőztek, hogy eltorlaszolják az utat a katonai egységek előtt. Sikerült lehiggasztani a kedélyeket, mert ez időben született az az egyezség a helyi tanács, valamint a MÁV Szombathelyi Igazgatósága, a Magyar Néphadsereg és a magyar—szovjet vegyes bizottság képviselői előtt, amelynek értelmében új harci út épül a város keleti oldalán, a hegyoldal alatt. Az ellenzék rögtön tiltakozott, mondván, honnan van a tanácsnak erre a 7 kilométer hosszú útra pénze? Mint aztán kiderült, a tanácsnak ez egy fillérjébe sem kerül, a költségek nagy részét a Honvédelmi Minisztérium fedezi, ők építtetik meg 5 millió forintért a laktanyától a vasútig a kőzúzalékos utat. A MÁV a 300 méter hosszú rakodóvágány kiépítését vállalta magára, amely csatlakozik a kisbéri vonalhoz. Jelenleg már elkészült a több mint 1 kilométeres út, de a befejezésig még egy-két hónapot várni kell. A harci utat „békeidőben” majd a helybeliek is használhatják, ha fel kívánnak menni autójukkal az öreghegyi szőlőjükbe. Azzal a gondolattal még nem foglalkozott a város vezetése, hogy mi lesz akkor, ha egyszer végleg elmennek a tankok. Annyi bizonyos, hogy a szovjet laktanya mellett, a kerítésen kívül, négy panelépület áll, amelyben a szovjet tisztek és családtagjaik laknak. A kerítésen belüli legénységi szállásokat át lehetne alakítani lakásokká, így összesen 5-600 otthonhoz juthatna a patinás város. Így tehát idővel megoldódhatna Pápa lakásgondja. (mátételki) Petres Sándor nem összeesküvő csak „irreális” Az ügyészség megtagadta a nyomozást a Petres Sándor ellen tett feljelentéssel kapcsolatban. Miként a sajtó beszámolt róla, Rózsa Mihály és két társa a Magyar Radikális Párt nevében, továbbá Ádám Pál, a Független Kisgazdapárt Bács-Kiskun megyei szervezete nevében összeesküvés bűntette miatt fejelentést tett az ügyészségen Petres Sándor ellen. Petres a Mai Nap 1989. augusztus 25-i számában megjelent interjújában a Munkások Marxista—Leninista Pártjának szervezése kapcsán azt a kijelentést tette: pártja nem hagyja, hogy egy jövendő Országgyűlésben csak értelmiségiek vegyenek részt, a munkásokat kirekesztve. Ez ellen akár fegyveresen is fel fognak lépni, katonai hatalomátvételre is képesek. A vizsgálat során az ügyészség a következő tényeket állapította meg: Petres Sándor — más forrásból meg nem erősített — előadása szerint megkezdte egy, Munkások Marxista— Leninista Pártja elnevezésű párt szervezését. A feljelentések alapjául szolgáló kijelentések és Petres „szervező” tevékenységének jogi értékelése alapján az összeesküvés bűntettét nem lehetett — és más bűncselekményt sem — megállapítani, mert a Mai Napban megjelent interjúban egy jövőbeni feltételezett helyzetre vonatkoztatva, minden reális alapot nélkülöző egyéni véleményének adott hangot. E véleményének megítélése és minősítése nem tartozik a büntetőjog körébe. Az ügyészség ilyen elvi okokból a nyomozást megtagadta. (MTI)