Népszava, 1989. november (117. évfolyam, 258–283. sz.)

1989-11-01 / 258. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) ben interpellált a pénzügy­­miniszterhez, aki válaszában hangsúlyozta, hogy az 1990- es költségvetés most készül, s ebben szó sincs arról, hogy elvonják a támogatást a gyermek- és ifjúsági üdülte­téstől. Dr. KARVALITS FERENC (Zala megye) a helyi közle­kedésben bevezetett forgalmi juttatás és a helyközi közle­kedés támogatási rendszere ügyében interpellált a közle­kedési, hírközlési és építés­ügyi miniszterhez. Udvari László államtitkár kérte, hogy­ a tárcát érintő inter­pellációkra a bős-nagyma­rosi beruházás vitája után válaszolhasson. BÖRCSÖK DEZSŐ (Buda­pest) interpellációjára Beck Tamás kereskedelmi minisz­ter válaszában rámutatott: a külképviseleteken és keres­kedelmi kirendeltségeken dolgozók kiválasztásában mind inkább a rátermettség, az idegennyelv-tudás, a szakmai képzettség és gyakor­lat szempontjai érvényesül­nek. SZIGETHY DEZSŐ (Győr- Sopron megye) a lakossági valutacsekk mielőbbi meg­szüntetését, igazságosabb la­kossági valutaellátási rend­szer bevezetését szorgalmaz­ta. Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyette­se — élve a házszabályok adta lehetőség­gel — 30 napon belül írásban válaszol. FEHÉRNÉ EKE KATALIN (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye) és SIMON PÉTER (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye) a petrolkémiai benzin­­ellátásról szóló jogszabály érvényesítését szolgáló intéz­kedésekről kért tájékoztatást. Beck Tamás válaszolt: a kül­kereskedelem a hiányzó vegyipari benzinmennyiséget csak tőkés importból tudta és tudja pótolni, a hazainál jóval magasabb áron. BÁNFFY GYÖRGY (Bu­dapest) nehezményezte, hogy évekkel ezelőtt megszüntették a nemzetiségi iskolákban az anyanyelvi oktatás lehetősé­gét. Glatz Ferenc leszögezte: vissza kell vonni az 1960- ban kiadott miniszteri utasí­tást, s újat kell kibocsátani. Bejelentette: a Pénzügymi­nisztériumtól ígéretet kapott, hogy a hazai kisebbségek is­koláztatásának megoldására juttatnak a szétosztandó párt­­vagyonból. JUH­ÁSZ FERENC (Buda­pest) az önálló igazgatási né­met nemzetiségi gimnázium és diákotthon létesítésének ügyében interpellált. Glatz Ferenc szerint két-három év alatt megvalósulhat az el­képzelés. DR. KIRÁLY FERENC (Szolnok megye) véleménye szerint Bokor Imre Kiskirá­lyok mundérban című köny­ve megdöbbentő képet fest azokról az anomáliákról, amelyek Czinege Lajos mi­nisztersége alatt a hadsereg felső vezetését jellemezték. A könyv szerzőjét Kárpáti Fe­renc honvédelmi miniszter parancsára 1989. november elsejétől nyugállományba helyezték. A­­képviselő véle­ménye szerint ez joggal von­ja kétségbe a tárca vezetői­nek nemegyszer hangoztatott megújítási szándékát. A hon­védelmi miniszter elmondta, hogy Németh Miklós minisz­terelnöktől hiteles, objektív vizsgálat lefolytatását kérte. A vizsgálat megkezdődött, s a bizottságnak módjában áll az interpelláló képviselőnek azt a megállapítását is meg­vizsgálni, hogy Bokor Imre nyugdíjaztatása retorzió, vagy — ahogy a miniszter látja — törvényes intézkedés volt-e. MOLNÁR FERENC (Szol­nok megye) az ipari minisz­terhez interpellált Karcag gázellátásának helyzete, a további fejlesztés akadályai, valamint Szolnok megye négy, illetve az ország 15 ha­sonló helyzetben levő telepü­lése tárgyában. Horváth Fe­renc a körülményekre hivat­kozva kijelentette, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipa­ri Trösztnek nincs lehetősége saját erejéből fejleszteni a meglevő gázátadó állomáso­kat. A választ a képviselő és az Országgyűlés is elutasítot­ta.­­ A parlamentnek a program szerint még négy interpellá­ciót kellett volna megtár­gyalnia, de mivel az inter­pelláló képviselők még a szakbizottságok ülésein vet­tek részt, áttértek a kérdé­sek tárgyalására. BÁNFFY GYÖRGY (Buda­pest) azt tudakolta, hogy mi­ért tízezer forint a vásárol­ható részvények alsó érték­határa, hiszen ezzel a kispén­zű tömegek nagy részét foszt­ják meg a befektetési lehető­ségtől. Kulcsár Kálmán je­lezte, hogy elkészült az ér­tékpapír-törvény, amely jó­val alacsonyabb összegben határozza meg a részvények minimális értékhatárát. MÉSZÁROS GYŐZŐ (So­mogy megye) azt kérdezte: Lengyeltóti, Buzsák, Öreg­lak, Somogyvár és körzete lakosságának miért az 50 ki­lométerre levő Siófokon kell bírósági, ügyészségi, rendőr­ségi ügyeit intéznie, s nem a 20 kilométerre levő Marca­liban? A belügyminiszter ígéretet tett rá, hogy a hely­zetet megváltoztatják. BÖRCSÖK DEZSŐ (Buda­pest) arról kérdezte a bel­ügyminisztert, hogy a taná­csok, különösen a kisebb te­lepülések önkormányzatai milyen segítséget kapnak a választással kapcsolatos fel­adatok ellátásához? Horváth István osztotta a képviselő aggodalmait, és úgy vélte, biztosítani kell az apparátus megfelelő munkakörülmé­nyeit. DR. FODOR ERZSÉBET (Hajdú-Bihar megye) az ön­kéntes véradás feltételeinek javítása érdekében tett fel kérdést. Csehák Judit el­mondta: a tárca júliusban 27 millió forintot fordított a vérellátás drámai helyzeté­nek javítására, a jövő évi költségvetés 400 millió forin­tot szán erre a célra. Halmos Csaba államtitkár arról tájé­koztatta a parlamentet, hogy a munkaügyi jogszabályok megnyugtatóan rendezik a véradással kapcsolatos prob­lémákat. FETTER GYULA (Pest megye) a pilisvörösvári né­met nyelvű nemzetiségi ok­tatóbázis létesítését sürget­te. Glatz Ferenc kifejtette, felelőtlenség lenne támoga­tást ígérni, hiszen a már megkezdett iskolaépítések miatt korlátozottak az anya­gi lehetőségek, de keresik a megoldás lehetőségét. BÁNFFY GYÖRGY (Bu­dapest) a kulturális bizottság megbízásából elmondta: a nemzet érdekeinek védelmé­ben életbe léptetett úgyneve­zett frekvencia-moratórium ellenére úgy érzékeli, hogy a színfalak mögött egyezkedés folyik értékeink kiárusításá­ra. Udvari László államtit­kár szerint a kormánynak nincs tudomása ilyen titkos megállapodásokról, s hatá­rozottan meg kíván akadá­lyozni minden efféle akciót. Ezután Bánffy György kér­dést tett fel arról, miként nö­velhető a Magyar Rádió és a Magyar Televízió adáserős­sége, illetve kivitelezhetők-e az irányított adások? Udva­ri László válaszában elmond­ta, hogy az idegen nyelvű ne­mzetiségi műsorok csak a magyar adások terhére nö­velhetők, ami kultúrpolitikai kérdés. Az első műholdas adásra az anyagi lehetősége­ket figyelembe véve legha­marabb 1992-ben kerülhet sor. LÉKAI GUSZTÁV (Hajdú- Bihar megye) soron kívül szót kérve a Magyarországra menekültek ügyére hívta fel képviselőtársai figyelmét. Eddig a Hajdúság fogadta be a legtöbb erdélyi menekültet, ám erre egyre szűkösebbek az ottani feltételek. Országos összefogásra szólított fel min­denkit, mondván: elhagyott, helyreállítható tanyákra, fa­lusi, városi, lakatlan épüle­tekre, megfelelő munkahe­lyekre van szükségük a me­nekülteknek. Az elnöklő Ja­kab Róbertné javaslatára a képviselők közfelkiáltással egyetértettek az országos ösz­­szefogásra buzdító felhívás­sal. Ezt követően HORVÁTH LAJOS (Baranya megye) az Állami Számvevőszék tiszt­ségviselőinek jelölésére ala­kult bizottság állásfoglalásá­ról tartott tájékoztatót, majd kérte az Országgyűlést, hogy a bizottság jelöltjeit vegye szavazólapra és titkos szava­zással döntsön. FEHÉRNÉ EKE KATALIN (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye) elmondta, hogy a terv- és költségvetési bizottság az Állami Számvevőszék elnö­kének Hagelmayer Istvánt, elnökhelyetteseinek pedig Kupa Mihályt és Sándor Ist­vánt javasolta. Hagelmayer István és Sándor István je­lölésével az országgyűlés egyetértett, de Kupa Mihály neve nem került fel a sza­vazólapra, mert nem kapta meg a képviselők többségé­nek szavazatát. Az elnöklő Fodor István ezt követően bejelentette, hogy a mostani ülésszakon nem tudják megválasztani az Alkotmánybíróság tagjait, mert az előkészítő bizottság nem fejezte be ezzel kapcso­latos munkáját, s további egyeztetésekre van szükség az Ellenzéki Kerekasztal, va­lamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képvi­selőivel. Erre tehát csak a kö­vetkező ülésszakon kerülhet sor. A jelölések befejeztével folytatódott a népszavazások elrendeléséről, illetve a köz­­társaságielnök-választás ki­írásáról hétfő délután meg­szakadt plenáris vita. A jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság több ülésen kiala­kított állásfoglalását az ál­lampolgári kezdeményezésre kiírandó népszavazásról Ke­reszti Csaba, a bizottság elő­adója ismertette. Mint mondotta: az SZDSZ aláírásgyűjtő ívein feltünte­tett négy kérdést egyetlen szövegszerű változtatással, és más sorrendben javasolja a szavazólapon feltüntetni. Az első kérdéshez — Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köz­társasági elnök megválasztá­sára? — öt szövegszerű indít­ványt nyújtottak be a képvi­selők, s­­a bizottság végül is FILLÓ PÁL (Budapesti, javaslatát támogatta. (Esze­rint a kérdés után az a szö­veg olvasható majd. ..Amennyiben ön igennel sza­vaz, azt támogatja, hogy a köztársaság elnökét ne a la­kosság, hanem majd az Or­szággyűlés válassza meg; ha nemmel szavaz, akkor azt támogatja, hogy a köztársa­ság első elnökét közvetlenül a lakosság válassza meg".) A bizottság elutasította azt a javaslatot, hogy a népsza­vazást és az elnökválasztást egy időpontban tartsák meg. Egyetértett viszont az­­al, hogy az állampolgári kezde­ményezésre kiírandó népsza­vazást az SZDSZ négy kér­désében november 26-án, a Magyar Köztársaság címeré­ről a kormány kezdeménye­zésére kiírandó népszavazást, valamint a köztársaságiel­­nök-választást egy időpont­nak a kérdések és külön la­pon a magyarázatok? A kép­viselő végig se mondhatta kérdését, mikor a plénum közfelkiáltással leszavazta. Ezután következett a Mi­nisztertanács kezdeményezte népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határo­zattervezet tárgyalása. E nép­szavazás célja, a Magyar Köztársaság címerének kivá­lasztása. SARLÓS ISTVÁN (orszá­gos lista) javasolta, hogy a szavazólapon csak a koronás kiscímert és a Kossuth-cí­­mert tüntessék fel, ugyanis az alkotmány szerint már nincs értelme a jelenlegi cí­merről szavazni. A javaslatot a kormány nevében Kulcsár Kálmán támogatta, s azt az Országgyűlés is elfogadta. Ezt­­ követően az Ország­­gyűlés elrendelte a népsza­vazást a köztársaság címe­réről. Az Országgyűlés úgy dön­tött — élve az alkotmány­ban biztosított lehetőséggel —, hogy a köztársasági el­nököt az állampolgárok köz­vetlen választással, az or­szággyűlési választások előtt válasszák meg. Ezután hatá­rozott a népszavazások, illet­ve az elnökválasztás idő­pontjáról is. Dr. BALLA ÉVA (Buda­pest), javasolta, hogy takaré­kossági okokból a kétféle népszavazást együttesen tart­sák meg, a képviselőnő ja­vaslatát azonban han­gos el­lenzés fogadta. SZIRTESNÉ DR. TOM­­SIT­S ERIKA (Budapest), tá­jékoztatta az Országgyűlést. VÉGET ÉRT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA Csehák Judit Nem csak a bársonyszékek ingatagok... A miniszter kéri a parlamentet, hogy a parlament kö­telezze a minisztert. A furcsa szókapcsolat különösen sejtelmessé válik, ha kiderül, hogy ugyanarról a mi­niszterről van szó, aki tehát maga kéri, hogy kötelez­zék valamire. Vajon mi oka lehet rá? Glatz Ferenc művelődési miniszter fordult kedden ezért a különös kötelezvényért a T. Házhoz az egyik interpellációra adott válaszában, a nemzetiségi iskolák ügyében. Igaz, rögtön hozzátette: a parlamenti szentencia ne személy szerint őt, hanem a mindenkori művelődési minisztert kötelezze, hiszen ki tudhatja manapság, fél év múlva ki ül már a székében ... A miniszteri választ az interpelláló képviselő, Bán­ffy György elfogadta, majd rögtön támogatásáról biz­tosította a mindenkori minisztert abban, hogy a nem­zetiségi iskolák iránt megkülönböztetett figyelmet kell tanúsítani. A színész-képviselő ezután megtette ezt képviselőtársai nevében is, előbb óvatosan körüljárat­va tekintetét a parlamenti széksorokon. Igaz, közben egy pillanatra láthatóan elbizonytalanodott. Talán ak­kor futott át az agyán a gondolat: hol leszünk már fél év múlva mi, jelenlegi képviselők is ... Iillért mondott le a képviselőnők Fodor István, az Ország­­gyűlés megbízott elnöke hétfőn egyebek között ar­ról tájékoztatta a T. Házat, hogy dr. Bartalné dr. Bor­széki Erzsébet (Nógrád me­gye, 6. vk.) lemondott man­dátumáról és ezt az Ország­­gyűlés tudomásul vette. Kedd reggel a Népszava munkatársa interurbán ke­reste meg a volt képviselő­nőt Balassagyarmaton, ahol városi főorvos, hogy meg­kérdezze: miért döntött így? — Nincs a döntésem mö­gött semmi politikai szen­záció — válaszolt. — Az ok nagyon is prózai. Döntés elé kerültem, és én úgy döntöttem, hogy számomra nincs fontosabb, mint a családom. Három gyerme­kem van, a férjem is fele­lős beosztású főorvos. Az utóbbi egy évben a képvi­selői munka hihetetlenül megnövekedett. Az előter­jesztések gondos és felelős­ségteljes áttanulmányozása iszonyatos sok időt emész­tett fel, és a korrekt dönté­sekhez ez ma már elenged­hetetlen. Az egyre n­agyobb fizikai és lelki megterhe­lés már-már a szakmai munkám és a családi éle­tem rovására ment. Jól tu­dom magam is, hogy né­hány képviselő már most úgy tesz, mintha főhivatá­sa lenne. Én is megtehet­tem volna, hogy igazoltan távol maradok egy-egy ülésről, beteget jelentek és élvezem tovább a képvise­lőséggel járó előnyöket, ameddig csak lehet. Ezt azonban a lelkiismeretem­mel nem tudtam volna ösz­­szeegyeztetni, és úgy gon­doltam, az a tisztességes, ha lemondok a mandátumom­ról. — Az a hír is elterjdet, hogy ön azért mondott le, mert nem tartja legitimnek ezt a parlamentet, s lépé­sét követendőnek szánta.­­ Ez félremagyarázása az utolsó felszólalásomnak. A­ parlamenti jegyzőköny­vek tanúsítják, hogy azt mondtam: ezt a parlamen­tet sokan nem tartják legi­timnek, s mindannyiunk ér­deke, hogy mielőbb meg­legyenek a választások, olyan parlament álljon ösz­­sze, amely megfelel a tár­sadalom mai tagozódásá­nak, amelyben valamennyi politikai erő képviselteti magát. Elhatározásom nem hirtelen jött ötlet volt, fél évig érlelődött. Jó előre be­jelentettem a Ház elnöké­nek és a háznagynak. Kö­telességemnek éreztem azonban, hogy a békés át­menethez, a rendszerváltás­hoz szükséges sarkalatos törvények megszavazásához én is odaadjam a voksomat. SZERDA, 198­9. NOVEMBER 1. NÉPSZAVA Orvosok közt képviselő... Ha nem is tükrözi a jelen­legi Országgyűlés a fala­kon kívüli politikai erő­viszonyokat, azért jócskán átrendeződött az utóbbi­­ hónapokban. Ennek egyik jele, hogy néhány képvi­selő, aki egy-két évvel ez­előtt még rendszeres, túl­nyomórészt bíráló hozzá­szólásaival amolyan „faltö­­rő kosnak”, „nagyágyúnak" számított, az utóbbi időben hallgat vagy alig szól. Egyi­küket, Szirtesné dr. Tom­­sits Erika budapesti kép­viselőt kérdeztük: mi ennek az oka­? — Nem hallgattam el ed­dig sem, továbbra is mon­dom, amit fontosnak tar­tok. És most is ugyanazt tartom fontosnak, mint ko­rábban. Megítélésem sze­rint a gazdasági reformot kell megvalósítani mégpe­dig az összes elemét egy­szerre: a bér-, az ár- a va­luta- és a társadalombizto­sítási reformot. Másképp­­csak görgetjük magunk előtt az egész problémát. Az utóbbi hónapokban vi­szont a politikai intézmény­­rendszer reformja halad mérföldes léptekkel, ezért szólok ritkábban, bár a gaz­daság reformja nélkül a politikáé sem lehet igazán hatásos. Sajnos, úgy látom, hogy a választásokhoz kö­zeledvén, a kormánynak már nincs se mersze, se tá­masza a határozottabb lé­pésekhez. — Érződik a légkörön, hogy mindenki már egy ki­csit a jövőt latolgatja, ön is? — Még nem tudtam dön­teni, részt kívánok-e ven­ni a választási küzdelem­ben. Orvosi hivatásom egész embert kíván. Annyi biztos, nem akarok sem az orvosok közt a legjobb kép­­viselő, sem pedig a képvi­selők közt a legjobb orvos lenni. ban, 1990. január 7-én tart­sák meg Az esetleges máso­dik elnökválasztási forduló időpontjául január 14-e meg­jelölését támogatja. A bizottsági tájékoztatót követően KÜRTI LÁSZLÓ­­Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei református püspök fenn­tartotta azt a javaslatát, amely szerint a kérdést úgy kell feltenni: a köztársasági elnököt népszavazással kell megválasztani, illetve a köz­­társasági elnököt a követke­ző országgyűlés válassza meg. KIRÁLY ZOLTÁN (Csong­­rád megye) indítványozta, hogy a szavazólapon csupán az SZDSZ kérdései szerepel­jenek, s ehhez külön lapon mellékeljék a magyarázato­kat. NAGYIVÁNYI ANDRÁS (Budapest), visszavonta azt az indítványát, hogy a nép­szavazást és a köztársasági­­elnök-választást az Ország­­gyűlés ugyanarra a napra, mégpedig december 3-ra tűz­ze ki, de elengedhetetlennek tartotta, hogy a parlament már most, a népszavazás el­rendelésével egy időben tűz­ze ki a köztársasági elnök választásának napját is. Király Zoltán feltette a kérdést az Országgyűlésnek: elfogadhatónak tartaná-e, hogy külön lapon szerepelje­n9 képviselő egyetértésével népszavazást kívánnak kez­deményezni a nemzeti ünne­pekről, amelyet együttesen lehetne lebonyolítani a címer kiválasztásával. BODONYI CSABA (Bor­sod-Abaúj-Zemplén megye), Balla Éva képviselőnő taka­rékossági javaslatán felhábo­rodva indítványozta: ameny­­nyiben pártok kisebbségben maradnak bizonyos politikai alkuban, de mégis, a népsza­vazás formáját felhasználva, kiskapukat keresnek, akkor ezt csak saját költségvetési támogatásuk rovására tehes­sék. Végezetül a parlament úgy döntött, hogy Balla Éva mó­dosító javaslatát nem fogad­ja el. Úgy határozott: az ál­lampolgári kezdeményezésű népszavazást november 26- án, a címer kiválasztására vonatkozó népszavazást és a köztársaságielnök-válasz­­tást 1990. január 7-én kell megtartani. A köztársasági­­elnök-választás esetleges má­sodik fordulójának időpont­jaként január 14-ét jelölte meg. A bős-nagymarosi vízlép­csőrendszer sorsának alaku­lásáról, a nagyberuházás nemzetközi jogi, ökológiai, műszaki hatásait feltáró vizs­gálatok eredményeiről szóló beszámolót Németh Miklós miniszterelnök terjesztette a parlament elé. .

Next