Népszava, 1989. december (117. évfolyam, 284-307. sz.)
1989-12-23 / 303. szám
NÉPSZAVA 1989. DECEMBER 23., SZOMBAT Az áremelések hírére Felvásárlási láz a boltokban Napok óta ismét össznépi felvásárlást rontja ünnepi készülődésünket. Az áremelések hírére pillanatok alatt szinte eltűntek az üzletekből az alapvető tartós élelmiszerek: nincs elegendő olaj, zsír, liszt, cukor, helyenként már a só is hiányzik a polcokról. A vásárlók boltról boltra járnak, nő a tömeg, elégedetlen mindenki, a vevő, aki nem kap, s a kereskedő, mert nem tud adni — a hiány közben gerjeszti önmagát. — A fogyasztók magatartása teljesen érthető — mondta Házi Zoltán, a Csemege Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese. — A bizonytalan gazdasági helyzetben a híresztelések azonnal megindítják a bespájzolást. Most ezekből a cikkekből naponta a szokásos mennyiség két-háromszorosa fogy el. Sajnos, már nem tudunk lépést tartani a felvásárlás mértékével. A szállítások akadoznak, a nagykereskedelem jelzése szerint cukrot már csak nagy kiszerelésben, 20—50 kilogrammos zsákokban tudnak adni, de kevés üzletünk alkalmas arra, hogy helyben csomagoljanak. Erre sem a technikai feltétel, sem a személyzet nem elegendő. Az Éjjel-nappal Csemegében Pécsi László üzletvezetőhelyettes abban bízik, hogy a két ünnep között talán már csöndesül a vevők rohama. Addig azonban nem könnyű a helyzet, a cukor, a liszt, a zsír, az olaj itt is csak percekre jelenik meg az üzlettérben, amint megérkezik és kirakják, elfogy. Normális viszonyok között 10 mázsa cukor, 10 mázsa liszt elég volt egy hétre, most a tízszeresére lenne szükség. Az Alfa Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat pedig közölte velük: hamarosan leltározni fognak, többletáru-szállításra ne számítsanak. A most kialakult áruhiányon kívül már régóta nincs elég paprikából és a paprikaalapú fűszerekből — rossz volt a termés —, például a kedvelt Piros arany hónapok óta nem kapható. Vásárhelyi Alfréd, a Kispesti Centrum Áruház igazgatója úgy vélekedik, évek óta a legjobb karácsonyi ellátás lehetett volna az idén, ha nincs ez a hisztéria. — Még unicumot, szovjet pezsgőt is árulunk, kivételesen van bőven szárazárunk, téliszalámink is, a húskínálat is megfelelő. Mi meg tudtuk oldani a liszt, a cukor csomagolását az áruházban, 4—5 dolgozónk méri kilós, kétkilós zacskókba az árut. De még így is elfogy a polcokról. Antalóczy Tamás, a Kereskedelmi Minisztérium mezőgazdasági önálló osztályának vezetőhelyettese így minősíti a helyzetet: — Nincs krach! Liszt, cukor, rizs van — a problémát kizárólag a csomagolás okozza. Vidékről egyébként nem kaptak olyan jelzéseket, hogy nagy hiányokhoz vezetett volna a felvásárlási láz. Ahol elfogy a kilós csomagolt áru, többnyire ki tudják mérni a zsákos lisztet, cukrot, rizst. Sóból még csomagolási gond sincs, de a szállítás akadozik, pedig többszörös készlet áll rendelkezésre. — Étolaj valóban nincs elég, intézkedésünkre hamarosan külföldről érkezik pótlás. Várhatóan nem napraforgó, hanem vegyes olaj jön, az ára magasabb lesz, mint a hazaié. A Növényolajipari Vállalat egyébként folyamatosan termel, de most elterjedt a rémhír, hogy 100 forint lesz az olaj litere, nem tudnak annyit előállítani, amennyi azonnal el ne fogyna a boltokból. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem lesz 100 forint az ára, összességében sem lesz olyan mértékű az áremelés, mint amiről beszélnek az emberek. Az év végi ellátás prognózisa a minisztérium szerint: rendeződnek a sorok, a kereskedelem által igényelt árukat az ipar mennyiségileg és összetételben is biztosítani fogja. A húsellátás kiegyensúlyozottnak ígérkezik: baromfiból is bőven lesz, karácsonyi pulyka, hal úgyszintén. Tojásból is megfelelő mennyiségre lehet számítani, a szilveszteri virsliről sem kell lemondani senkinek. Osváth Sarolta Önálló lett a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Visszanyerte önállóságát a Rába Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyára. A nagy múltú vállalat 1990. január első munkanapján ismét régi nevén: Kühne Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár elnevezéssel kezdi meg a termelést. Az önállósulásával kapcsolatos kérdéseket a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vállalati tanácsának pénteki ülésén sikerült rendezni, s ezzel a sok vihart kavaró ügy véglegesen lezárult. Ami a vagyonmegosztást illeti: a megállapodás értelmében az önálló mosonmagyaróvári gyár induló vagyonát 1 milliárd 150 millió forintban határozták meg, azzal a kiegészítéssel, hogy az ez év végi mérleg elkészítése után az Ipari Minisztérium szakértői megvizsgálják az esetleges módosítás szükségességét. egy földhözragadt, szemtelen hallgató. — Ó, kedves. Sípszóval. De ne igazi sípra gondoljon. Hosszú, elnyújtott hangra. Meghallom, akármilyen messziről jön is. Akkor aztán behunyom a szememet és azt mondom: Jövök. És beszállunk a gépbe. És repülünk. Erdők fölött, felhők között. Figyeljük az embereket. Osztályozzuk, kik a jók, kik a rosszak. Nagyon okos gép ez. A gyerekkorba is vissza lehet vele szállni. Tegnap anyám kertjében voltunk. Anyám letépett egy sárga rózsát és azt mondta, eredj Emi, fuss vele a papnéhoz, annyira szereti az ilyen sárga rózsát... Az apró, madárasszony itt sóhajt. Elfáradt. Leszállt. Észre kell vennie fülledt kis ágyát, saját fájós testét, a kihűlt teát az éjjeliszekrényen. — Az is baj, kedveseim, hogy nem tudom már, melyik életem az igazi. Ez itt ni, vagy a másik? Hol a tanár? Hová lett az én kis tanárom? Nem mindenki bírja el az ilyen szívszaggató kérdéseket. A minap valaki felkerekedett és megkísérelte a lehetetlent. Elhatározta, hogy felkutatja azt a kis tanárt... Nem kellett a Fokföldre utaznia. A kis tanár bámulatra méltó gyorsasággal megkerült ... Az ifjúságot sejtető kis jelző ugyan nem illett hozzá, mert megvolt már vagy negyvenöt-negyvennyolc éves. Tanár sem volt, csupán adjunktus — mint Emília néni sejtette néha —, és persze időgépe sem volt. Jó idegei, annál inkább. Rezzenéstelenül, ám feltűnően éber tekintettel hallgatta végig Z. Sándorné, született Sz. Emília legutóbbi fél évének történetét, majd nyugodtan megszólalt. — Tudom kiről van szó. Emlékszem rá. Az önkéntes jóakaróban egy pillanatra megállt a szusz. — Azt akarja mondani... szóval ezzel azt akarja mondani, hogy a sípszó, mármint, hogy ön is megérezte, hogy Emília néni csak folyton önre gondol... Az adjunktus végre elmosolyodott. Jóságos, majdnem öreges mosollyal. — Az ember, ha orvos, többnyire kétféle esetre emlékszik. Arra, ha nem sikerül valami. És arra, ha igen. Emília néni esete maga volt a csoda. Neki. Nekem szakmai siker... — Megtenné, hogy meglátogatja Emília nénit? — rebegte a közvetítő. — Szegény agg asszony. Hadd higygye, hogy tényleg csoda történt ... Az adjunktus nem gondolkodott túl sokat. Kijelentette, hogy kimegy a bagolyvárba. Emília néni azon a délelőtti órán megint Fokföldön járt. Az imént tért meg a levegő egekből. Szemhéja finom vibrálása elárulta, hogy hamarosan felébred különös éber-álmából. Tekintete lassan rátalált az ágyánál álló alakra. Középtermetű, őszülő férfi, dzsekiben, sportos nadrágban. — Csókolom — préselte ki magából kissé megindultan a köszönést az orvos. — Mit tetszik gondolni, ki vagyok én? A párnák közé veszett asszony ámuló arckifejezéssel meredt az ismerős férfira. Érezte, hogy hideg, ízületi görcsöktől formátlan kezét egy biztos, meleg kéz ujjai fogják körül. — Uramisten, de ismerős. Volt nekem egy^-Jiis tanárom. Talán annak a fia? — Nem. Nem. Tessék csak gondolkozni. Milyen volt az a tanár? — Hát olyan semmi kis ember. Fekete. — És ha én volnék az? — Jaj, maga? Hiszen maga sokkal szebb, mint ő volt. De csakugyan. Mennyire hasonlít! Ó, Istenem, ez nem lehet igaz. Akkorhát mégse álom. Ugye, nem a bolondját járatják velem? Ugye nem? Akkorhát mégse álom... Leírhatatlan boldogság áradt szét a csöpp asszonyban. Nem szólt többé. Erőtlenül visszaszorította az adjunktus kezét. Szorításában diadal volt. Lám, akik bolondnak hitték, most láthatják : minden igaz volt. Minden igaz. Kinn a kusza bokrokkal szegett kerti úton a vállalkozó szellemű közvetítő megkockáztatott egy utolsó kérdést: — Mondja, adjunktus úr. Hisz ön a telepátiában? — Úgy hírlik, tényleg tudomány lesz belőle... — mondta a férfi kitérően, majd gyorsan elköszönt. Még csak az hiányzik, hogy végezetül meghatód- Horváth Ildikó Készen állunk új alapokon rendezni kosos dolgainkat Horn Gyula rendkívüli sajtóértekezlete Magyar szervezetek állásfoglalása Tegnap délután Horn Gyula külügyminiszter nemzetközi sajtóértekezleten fejtette ki a magyar álláspontot a legfrissebb romániai események kapcsán. Megítélésünk szerint valódi népfelkelés, forradalom zajlik Romániában — mondta Horn Gyula. — Ceausescu már gyakorlatilag csütörtökön megbukott, de a hatalom megőrzése érdekében megpróbálkozott erőszakhoz folyamodni. A bukaresti eseményekben s az egész fordulatban a nép mellett meghatározó szerepe volt a hadseregnek. A külügyminiszter kijelentette, hogy most formálódik a népmozgalom vezetése. Cornelia Manescut jól ismerjük, annál is inkább, mivel a magyar társadalom is megmozdult az érdekében. Megítélésünk szerint, most történelmi lehetőség nyílik arra, hogy egymásra találjon a román és a magyar nép. A Temesvárott és a többi helyszínen zajló események is megerősítették azt, hogy nemcsak a nemzetiségek, hanem a románok is megmozdultak. Temesvárott a magyarok, a délszlávok és a szászok együtt szenvedtek a románokkal. Együtt is vállalták a küzdelmet, s az áldozatok között is megtalálhatóak valamennyi nemzetiség képviselői. Horn Gyula kiemelte, hogy a magyar álláspont szerint Tőkés László az események hőse és Doina Cornea pedig az események jelképe volt. Tőkés László az eseményekben a katalizátor szerepét játszotta. Mindaz, amit mi itt Magyarországon megfogalmaztunk, a magyar parlament, a magyar kormány és a magyar diplomácia, eljutott a romániai lakosság nagy részéhez. S ez nagyon fontos. A romániai helyzetet külügyminiszterünk úgy értékelte, hogy képlékeny. De komoly erőfeszítések történnek az új helyzet stabilizálása érdekében. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy hazánk az igazi demokratikus átalakulásban érdekelt, s hogy Magyarország készen áll új alapokon, a jó szomszédság jegyében rendezni közös dolgainkat, rendezni a román—magyar kapcsolatokat, beleértve ebbe természetesen a romániai magyarság jogaiba való viszszaállítását. A magyar kormány, mint eddig, a jövőben is felelősséget vállal a romániai magyarság sorsa iránt. S ezt a felelősségvállalást a magyar kormány nem rendeli alá semmiféle más politikai érdeknek. Végezetül Horn Gyula kifejezte meggyőződését, hogy hamarosan lehetőség nyílik arra, hogy a hazánkban tartózkodó romániai menekültek hazatérhessenek otthonaikba, ha ez szándékukban áll. Ennek semmiféle akadálya nincs. A határon az ideiglenes tartózkodási engedély leadása után, szabadon távozhatnak. Ugyanakkor a Minisztertanács és a kormány elhatározta, hogy azonnali segítséget nyújt állami vonalon a Romániában megsérült személyek orvosi ellátásának biztosításában. A magyar egészségügyi szolgálat felkészült arra, hogy a Vöröskereszt közvetítésével minden lehetséges támogatást, beleértve gyógyszereket, vért, egészségügyi felszerelést és ha szükséges, szakembereket rendelkezésre bocsát. Ezért Horn Gyula a kormány köszönetét tolmácsolta mindazoknak az állampolgároknak, közösségeknek, vállalatoknak, mozgalmaknak, akik felajánlották segítségüket. (K. A.) ★ Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Dolgozók Országos Szakszervezeti Tanácsa Titkársága a romániai vérontás áldozatai árváinak javára alapítványt kíván létrehozni. A nemzetiségi hovatartozástól függetlenül a gyerekek nevelésére, oktatására szánt pézzel hozzá kívánunk járulni, hogy egy becsületes állam becsületes polgáraivá váljanak. Az adóigazgatási dolgozók felhívják a költségvetési és a többi szakmai szakszervezetet, intézményeket és vállalatokat, hogy csatlakozzanak az alapítványhoz. Az alapítvánnyal kapcsolatos felvilágosítást az ADOSZT titkársága (Michalkó Péter országos titkár, 138-4002) ad. A Magyar Szocialista Párt üdvözletét küldte a barbár Ceausescu-rezsim ellen felkelt minden romániai népnek és embernek. A párt koordinációs csoportot hozott létre a romániai rászorultak megsegítésére. Kérik, hogy aki ruhával, takaróval, élelemmel, gyógyszerrel, vagy bármi más, szükséges eszközzel tud segíteni, adományát a budapesti elnökség székházába (Bp. VIII., Köztársaság tér 26.), illetve a párt megyei irodáihoz juttassa el. A Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt táviratot küldött Bukarestbe. A Szabad Demokraták Erdély-csoportja segélyszállítmányaiban közvetlenül vért visz Romániába. Szombaton reggel 8 órától a Péterffy Sándor utcai kórház vérellátó alállomásán adhatnak vért az önként jelentkezők. Időpontok: 23-án 8-tól 15-ig, 24-én 8-tól 12-ig, 27-én 7-től 17-ig, 28-án 7-től 17-ig és 29-én 7-től 13 óráig. A Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa együttérzéséről és szolidaritásáról biztosította Románia sokat szenvedett népeit. (MTI) A Gabona Trsszt hősreménne Lapunkat tegnap megkereste a Gabona Tröszt, azzal a kéréssel, hogy a további rém- és álhírek terjedésének megakadályozására tegyük közzé termékeik várható árváltozásait. Kérésüket szívesen teljesítjük. A gabonaipari vállalatok a mezőgazdasági felvásárlási árak, az importárak és egyéb feldolgozási költségek növekedése miatt a szabad árformába tartozó étkezési liszt és a hántolt rizs termelői árát 1990. január 8-tól felemelik. A termelőiár-változással közel azonos mértékű fogyasztóiár-változást javasolnak a kereskedelemnek. Búzalisztnél: 23 százalékot. Például: finomliszt 1 kg-os csomagolásban régi ár: 11,90 forint új ár: 14,50 forint finomliszt 1 kg-os csomagolásban régi ár: 10,90 forint új ár: 13,50 forint Hántolt rizsnél: 16 százalékos áremelést „B”-matt rizs: 1 kg-os csomagolásban régi ár: 37 forint új ár: 43 forint. A tényleges fogyasztói árak a kereskedelmi vállalatok döntése nyomán természetesen ettől eltérhetnek. SZOT NYILATKOZATA A magyar szakszervezetek tagsága örömmel üdvözli, hogy a román nép kivívta szabadságát. E véráldozatokkal is járó harcban a romániai dolgozók nem maradtak magukra. A Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának felhívása nyomán a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, a Munka Világszövetsége kifejezte szolidaritását a szabadságért és az emberi, politikai, szakszervezeti jogaiért küzdő elnyomott román nemzettel. A SZOT-ban tömörült szakszervezetek biztosak abban, hogy sikerül Romániában is emberhez méltó körülményeket garantáló társadalmi-politikai berendezkedést létrehozni. A véráldozatok és Románia lakosságának nehéz helyzete már a romániai forradalmat követő első pillanatokban tízezreket indított arra, hogy lehetőségeikhez mérten segítsenek. E segítségre — véradásra, ruhára, gyógyszerekre, élelmiszerekre — továbbra is szükség van. A szakszervezeti tagoktól azt kérjük, hogy véradási szándékukkal a vérellátó központokhoz forduljanak, adományaikkal pedig a Vöröskereszt szervezeteit keressék föl. Ez garantálja, hogy a segélyszállítmányok a legrövidebb időn belül eljuthassanak azokhoz, akiknek szánták. Ebben a határ menti megyék szakszervezeti képviseletei is közreműködhetnek adottságaikhoz mérten. Vélhetően hosszú időn át szükség lesz az önzetlen adományokra, ezért a szakszervezetek saját szervezeti kereteik között is megtalálják a módját annak, hogy a leghathatósabban járuljanak hozzá a Romániában élők sorsának könnyítéséhez. A Szakszervezetek Országos Tanácsába tömörült több mint 4 millió magyar szervezett dolgozó képviseletében arról biztosíthatjuk Románia népét, a Nemzeti Megmentés Frontját, hogy támogatjuk mind ez ideig jogfosztott szaktársainkat, kívánjuk, hogy most már véráldozatok nélkül szerezhessenek érvényt a közakaratnak, és védjék meg forradalmukat, szabadságukat! Maguk mögött érezhetik a magyar dolgozók, a világ dolgozóinak szolidaritását! A világ szervezett dolgozóinak különböző szervezeteitől és a nemzetközi szakszervezeti szervezetektől megérkeztek az első reagálások arra a felhívásra, amelyet a Magyar Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsa tett közzé, s amelyben a tanács a szabadságot és demokráciát akaró romániai dolgozók megsegítését kérte a világ szervezett munkásaitól. A SZOT-hoz intézett táviratában vagy telexében a magyar szakszervezeti kezdeményezés határozott támogatását jelezte a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, a Munka Világszövetsége, a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség (DGB), a három nagy olasz szakszervezeti központ (CGIL, UIL, CISL), a Francia Demokratikus Munkásszövetség (CFDT), a Portugál Általános Munkásszövetség (CGTP—IN), a Svéd Szakszervezeti Szövetség (LO) és a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa. demonstráció a fővárosban A romániai eseményekre reagálva több ezer ember vonult végig transzparensekkel, zászlókkal, gyertyákkal pénteken délután Budapest Belvárosában. Több ezren vettek részt a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt pénteken 14 órára hirdetett istentiszteletén. A kora esti órákban Románia budapesti nagykövetsége előtt a Thököly úton több száz ember gyűlt össze, támogatásával biztosítva a végbement politikai fordulatot. Lengtek a magyar és a román zászlók. A tömeg ütemesen skandálta az épület zárt ablakai felé: „Gyertek ki, gyertek ki!”. A helyszínen román rendszámú gépkocsik is feltűntek, rajtuk három zászló volt látható: a magyar, a román és a gyászlobogó. 5