Népszava, 1989. december (117. évfolyam, 284-307. sz.)

1989-12-23 / 303. szám

NÉPSZAVA 198­9. DECEMBER 2­3., SZOMBAT Az áremelések hírére Felvásárlási láz a boltokban Napok óta ismét össznépi fel­vásárlást rontja ünnepi ké­szülődésünket. Az áremelé­sek hírére pillanatok alatt szinte eltűntek az üzletekből az alapvető tartós élelmisze­rek: nincs elegendő olaj, zsír, liszt, cukor, helyenként már a só is hiányzik a polcokról. A vásárlók boltról boltra járnak, nő a tömeg, elégedet­len mindenki, a vevő, aki nem kap, s a kereskedő, mert nem tud adni — a hiány köz­ben gerjeszti önmagát. — A fogyasztók magatar­tása teljesen érthető — mondta Házi Zoltán, a Cse­mege Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese. — A bi­zonytalan gazdasági helyzet­ben a híresztelések azonnal megindítják a bespájzolást. Most ezekből a cikkekből naponta a szokásos mennyi­ség két-háromszorosa fogy el. Sajnos, már nem tudunk lépést tartani a felvásárlás mértékével. A szállítások akadoznak, a nagykereskede­lem jelzése szerint cukrot már csak nagy kiszerelés­ben, 20—50 kilogrammos zsá­kokban tudnak adni, de ke­vés üzletünk alkalmas arra, hogy helyben csomagoljanak. Erre sem a technikai feltétel, sem a személyzet nem ele­gendő. Az Éjjel-nappal Csemegé­ben Pécsi László üzletvezető­helyettes abban bízik, hogy a két ünnep között talán már csöndesül a vevők rohama. Addig azonban nem könnyű a helyzet, a cukor, a liszt, a zsír, az olaj itt is csak per­cekre jelenik meg az üzlet­térben, amint megérkezik és kirakják, elfogy. Normális viszonyok között 10 mázsa cukor, 10 mázsa liszt elég volt egy hétre, most a tíz­szeresére lenne szükség. Az Alfa Élelmiszer és Ve­gyiáru Kereskedelmi Válla­lat pedig közölte velük: ha­marosan leltározni fognak, többletáru-szállításra ne szá­mítsanak.­­ A most kialakult áru­hiányon kívül már régóta nincs elég paprikából és a paprikaalapú fűszerekből — rossz volt a termés —, pél­dául a kedvelt Piros arany hónapok óta nem kapható. Vásárhelyi Alfréd, a Kis­pesti Centrum Áruház igaz­gatója úgy vélekedik, évek óta a legjobb karácsonyi ellá­tás lehetett volna az idén, ha nincs ez a hisztéria. — Még unicumot, szovjet pezsgőt is árulunk, kivétele­sen van bőven szárazárunk, téliszalámink is, a húskíná­lat is megfelelő. Mi meg tud­tuk oldani a liszt, a cukor csomagolását az áruházban, 4—5 dolgozónk méri kilós, kétkilós zacskókba az árut. De még így is elfogy a pol­cokról. Antalóczy Tamás, a Ke­reskedelmi Minisztérium me­zőgazdasági önálló osztályá­nak vezetőhelyettese így mi­nősíti a helyzetet: — Nincs krach! Liszt, cukor, rizs van — a problémát kizárólag a csomagolás okozza. Vidékről egyébként nem kaptak olyan jelzéseket, hogy nagy hiányokhoz vezetett volna a felvásárlási láz. Ahol elfogy a kilós csomagolt áru, többnyire ki tudják mérni a zsákos lisztet, cuk­rot, rizst. Sóból még csoma­golási gond sincs, de a szál­lítás akadozik, pedig több­szörös készlet áll rendelke­zésre. — Étolaj valóban nincs elég, intézkedésünkre hama­rosan külföldről érkezik pót­lás. Várhatóan nem napra­forgó, hanem vegyes olaj jön, az ára magasabb­­ lesz, mint a hazaié. A Növényolaj­ipari Vállalat egyébként fo­lyamatosan termel, de most elterjedt a rémhír, hogy 100 forint lesz az olaj litere, nem tudnak annyit előállítani, amennyi azonnal el ne fogy­­na a boltokból.­­ Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy nem lesz 100 forint az ára, összességében sem lesz olyan mértékű az ár­emelés, mint amiről beszél­nek az emberek. Az év végi ellátás prognó­zisa a minisztérium szerint: rendeződnek a sorok, a ke­reskedelem által igényelt árukat az ipar mennyiségileg és összetételben is biztosíta­­ni fogja. A húsellátás ki­egyensúlyozottnak ígérkezik: baromfiból is bőven lesz, ka­rácsonyi pulyka, hal úgyszin­tén. Tojásból is megfelelő mennyiségre lehet számítani, a szilveszteri virsliről sem kell lemondani senkinek. Osváth Sarolta Önálló lett a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Visszanyerte önállóságát a Rába Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyára. A nagy múltú vállalat 1990. ja­nuár első munkanapján is­mét régi nevén: Kühne Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda­sági Gépgyár elnevezéssel kezdi meg a termelést. Az önállósulásával kapcsolatos kérdéseket a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vállalati tanácsának pénteki ülésén si­került rendezni, s ezzel a sok vihart kavaró ügy véglegesen lezárult. Ami a vagyonmeg­osztást illeti: a megállapodás értelmében az önálló moson­magyaróvári gyár induló va­gyonát 1 milliárd 150 millió forintban határozták meg, az­zal a kiegészítéssel, hogy az ez év végi mérleg elkészítése után az Ipari Minisztérium szakértői megvizsgálják az esetleges módosítás szüksé­gességét. egy földhözragadt, szemtelen hallgató. — Ó, kedves. Sípszóval. De ne igazi sípra gondoljon. Hosszú, elnyújtott hangra. Meghallom, akármilyen messziről jön is. Akkor az­tán behunyom a szememet és azt mondom: Jövök. És beszállunk a gépbe. És repü­lünk. Erdők fölött, felhők között. Figyeljük az embere­ket. Osztályozzuk, kik a jók, kik a rosszak. Nagyon okos gép ez. A gyerekkorba is vissza lehet vele szállni. Tegnap anyám kertjében voltunk. Anyám letépett egy sárga rózsát és azt mondta, eredj Emi, fuss vele a pap­­néhoz, annyira szereti az ilyen sárga rózsát... Az apró, madárasszony itt sóhajt. Elfáradt. Leszállt. Észre kell vennie fülledt kis ágyát, saját fájós testét, a kihűlt teát az éjjeliszekré­nyen. — Az is baj, kedveseim, hogy nem tudom már, me­lyik életem az igazi. Ez itt ni, vagy a másik? Hol a ta­nár? Hová lett az én kis ta­nárom? Nem mindenki bírja el az ilyen szívszaggató kérdése­ket. A minap valaki felke­rekedett és megkísérelte a lehetetlent. Elhatározta, hogy felkutatja azt a kis tanárt... Nem kellett a Fokföldre utaz­nia. A kis tanár bámulatra méltó gyorsasággal megke­rült ... Az ifjúságot sejtető kis jelző ugyan nem illett hozzá, mert megvolt már vagy negyvenöt-negyvennyolc éves. Tanár sem volt, csupán ad­junktus — mint Emília néni sejtette néha —, és persze időgépe sem volt. Jó idegei, annál inkább. Rezzenéstele­nül, ám feltűnően éber te­kintettel hallgatta végig Z. Sándorné, született Sz. Emí­lia legutóbbi fél évének tör­ténetét, majd nyugodtan megszólalt. — Tudom kiről van szó. Emlékszem rá. Az önkéntes jóakaróban egy pillanatra megállt a szusz. — Azt akarja monda­ni... szóval ezzel azt akar­ja mondani, hogy a sípszó, mármint, hogy ön is meg­érezte, hogy Emília néni csak folyton önre gondol... Az adjunktus végre elmo­solyodott. Jóságos, majdnem öreges mosollyal. — Az ember, ha orvos, többnyire kétféle esetre em­lékszik. Arra, ha nem sike­rül valami. És arra, ha igen. Emília néni esete maga volt a csoda. Neki. Nekem szak­mai siker... — Megtenné, hogy meglá­togatja Emília nénit? — re­­begte a közvetítő. — Sze­gény agg asszony. Hadd higy­­gye, hogy tényleg csoda tör­tént ... Az adjunktus nem gondol­kodott túl sokat. Kijelentet­te, hogy kimegy a bagoly­várba. Emília néni azon a dél­előtti órán megint Fokföldön járt. Az imént tért meg a levegő­ egekből. Szemhéja fi­nom vibrálása elárulta, hogy hamarosan felébred különös éber-álmából. Tekintete las­san rátalált az ágyánál álló alakra. Középtermetű, őszü­lő férfi, dzsekiben, sportos nadrágban. — Csókolom — préselte ki magából kissé megindultan a köszönést az orvos. — Mit tetszik gondolni, ki vagyok én? A párnák közé veszett asszony ámuló arckifejezés­sel meredt az ismerős férfi­ra. Érezte, hogy hideg, ízü­leti görcsöktől formátlan kezét egy biztos, meleg kéz ujjai fogják körül. — Uramisten, de ismerős. Volt nekem egy^-Jiis taná­rom. Talán annak a fia? — Nem. Nem. Tessék csak gondolkozni. Milyen volt az a tanár? — Hát olyan semmi kis ember. Fekete. — És ha én volnék az? — Jaj, maga? Hiszen ma­ga sokkal szebb, mint ő volt. De csakugyan. Mennyire ha­sonlít! Ó, Istenem, ez nem lehet igaz. Akkorhát mégse álom. Ugye, nem a bolond­ját járatják velem? Ugye nem? Akkorhát mégse álom... Leírhatatlan boldogság áradt szét a csöpp asszony­ban. Nem szólt többé. Erőt­lenül visszaszorította az ad­junktus kezét. Szorításában diadal volt. Lám, akik bo­londnak hitték, most lát­hatják : minden igaz volt. Minden igaz. Kinn a kusza bokrokkal szegett kerti úton a vállal­kozó szellemű közvetítő megkockáztatott egy utolsó kérdést: — Mondja, adjunktus úr. Hisz ön a telepátiában? — Úgy hírlik, tényleg tu­domány lesz belőle... — mondta a férfi kitérően, majd gyorsan elköszönt. Még csak az hiányzik, hogy végezetül meghatód- Horváth Ildikó Készen állunk új alapokon rendezni kosos dolgainkat Horn Gyula rendkívüli sajtóértekezlete Magyar szervezetek állásfoglalása Tegnap délután Horn Gyula külügyminiszter nemzetközi sajtóértekezleten fejtette ki a magyar álláspontot a leg­frissebb romániai események kapcsán.­­ Megítélésünk szerint valódi népfelkelés, forrada­lom zajlik Romániában — mondta Horn Gyula. — Ceausescu már gyakorlatilag csütörtökön megbukott, de a hatalom megőrzése érdeké­ben megpróbálkozott erő­szakhoz folyamodni. A buka­resti eseményekben s az egész fordulatban a nép mel­lett meghatározó szerepe volt a hadseregnek. A kül­ügyminiszter kijelentette, hogy most formálódik a népmozgalom vezetése. Cor­nelia Manescut jól ismerjük, annál is inkább, mivel a ma­gyar társadalom is megmoz­dult az érdekében. Megítélésünk szerint, most történelmi lehetőség nyílik arra, hogy egymásra találjon a román és a magyar nép. A Temesvárott és a többi helyszínen zajló események is megerősítették azt, hogy nemcsak a nemzetiségek, ha­nem a románok is megmoz­dultak. Temesvárott a ma­gyarok, a délszlávok és a szászok együtt szenvedtek a románokkal. Együtt is vál­lalták a küzdelmet, s az ál­dozatok között is megtalál­hatóak valamennyi nemzeti­ség képviselői. Horn Gyula kiemelte, hogy a magyar ál­láspont szerint Tőkés László az események hőse és Doina Cornea pedig az események jelképe volt. Tőkés László az eseményekben a katalizátor szerepét játszotta. Mindaz, amit mi itt Ma­gyarországon megfogalmaz­tunk, a magyar parlament, a magyar kormány és a ma­gyar diplomácia, eljutott a romániai lakosság nagy ré­széhez. S ez nagyon fontos. A romániai helyzetet kül­ügyminiszterünk úgy érté­kelte, hogy képlékeny. De komoly erőfeszítések történ­nek az új helyzet stabilizá­lása érdekében. A sajtótájé­koztatón elhangzott, hogy hazánk az igazi demokrati­kus átalakulásban érdekelt, s hogy Magyarország ké­szen áll új alapokon, a jó szomszédság jegyében ren­dezni közös dolgainkat, ren­dezni a román—magyar kap­csolatokat, beleértve ebbe természetesen a romániai magyarság jogaiba való visz­­szaállítását. A magyar kor­mány, mint eddig, a jövőben is felelősséget vállal a romá­niai magyarság sorsa iránt. S ezt a felelősségvállalást a magyar kormány nem ren­deli alá semmiféle más poli­tikai érdeknek. Végezetül Horn Gyula kifejezte meg­győződését, hogy hamarosan lehetőség nyílik arra, hogy a hazánkban tartózkodó romá­niai menekültek hazatérhes­senek otthonaikba, ha ez szándékukban áll. Ennek semmiféle akadálya nincs. A határon az ideiglenes tar­tózkodási engedély leadása után, szabadon távozhatnak. Ugyanakkor a Miniszterta­nács és a kormány elhatá­rozta, hogy azonnali segítsé­get nyújt állami vonalon a Romániában megsérült sze­mélyek orvosi ellátásának biztosításában. A magyar egészségügyi szolgálat felké­szült arra, hogy a Vöröske­reszt közvetítésével minden lehetséges támogatást, bele­értve gyógyszereket, vért, egészségügyi felszerelést és ha szükséges, szakembereket rendelkezésre bocsát. Ezért Horn Gyula a kormány kö­szönetét tolmácsolta mind­azoknak az állampolgárok­nak, közösségeknek, vállala­toknak, mozgalmaknak, akik felajánlották segítségüket. (K. A.) ★ Az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Dolgozók Országos Szakszervezeti Tanácsa Tit­kársága a romániai véron­tás áldozatai árváinak javá­ra alapítványt kíván létre­hozni. A nemzetiségi hovatarto­zástól függetlenül a gyere­kek nevelésére, oktatására szánt pézzel hozzá kívánunk járulni, hogy egy becsüle­tes állam becsületes polgá­raivá váljanak. Az adóigazgatási dolgozók felhívják a költségvetési és a többi szakmai szakszerve­zetet, intézményeket és vál­lalatokat, hogy csatlakozza­nak az alapítványhoz. Az alapítvánnyal kapcso­latos felvilágosítást az ADOSZT titkársága (Mi­­chalkó Péter országos tit­kár, 138-4002) ad. A Magyar Szocialista Párt üdvözletét küldte a barbár Ceausescu-rezsim ellen fel­kelt minden romániai nép­nek és embernek. A párt koordinációs cso­portot hozott létre a romá­niai rászorultak megsegíté­sére. Kérik, hogy aki ruhá­val, takaróval, élelemmel, gyógyszerrel, vagy bármi más, szükséges eszközzel tud segíteni, adományát a buda­pesti elnökség székházába (Bp. VIII., Köztársaság tér 26.), illetve a párt megyei irodáihoz juttassa el. A Magyar Demokrata Fó­rum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Keresztényde­mokrata Néppárt, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt, a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt táviratot kül­dött Bukarestbe. A Szabad Demokraták Er­­dély-csoportja segélyszállít­mányaiban közvetlenül vért visz Romániába. Szombaton reggel 8 órától a Péterffy Sándor utcai kórház vérel­látó alállomásán adhatnak vért az önként jelentkezők. Időpontok: 23-án 8-tól 15-ig, 24-én 8-tól 12-ig, 27-én 7-től 17-ig, 28-án 7-től 17-ig és 29-én 7-től 13 óráig. A Magyar Katolikus Püs­pöki Kar és a Magyarorszá­gi Egyházak Ökumenikus Tanácsa együttérzéséről és szolidaritásáról biztosította Románia sokat szenvedett népeit. (MTI) A Gabona Tr­sszt hősreménn­e Lapunkat tegnap megkeres­te a Gabona Tröszt, azzal a kéréssel, hogy a további rém- és álhírek terjedésének meg­akadályozására tegyük közzé termékeik várható árváltozá­sait. Kérésüket szívesen tel­jesítjük. A gabonaipari vállalatok a mezőgazdasági felvásárlási árak, az importárak és egyéb feldolgozási költségek növekedése miatt a szabad árformába tartozó étkezési liszt és a hántolt rizs terme­lői árát 1990. január 8-tól felemelik. A termelőiár-vál­­tozással közel azonos mérté­­kű fogyasztóiár-változást ja­vasolnak a kereskedelemnek. Búzalisztnél: 23 százalékot. Például: finomliszt 1 kg-os csomagolásban régi ár: 11,90 forint új ár: 14,50 forint finomliszt 1 kg-os csoma­golásban régi ár: 10,90 forint új ár: 13,50 forint Hántolt rizsnél: 16 száza­lékos áremelést „B”-matt rizs: 1 kg-os cso­magolásban régi ár: 37 forint új ár: 43 forint. A tényleges fogyasztói árak a kereskedelmi vállala­tok döntése nyomán termé­szetesen ettől eltérhetnek. ­­SZOT NYILATKOZATA A magyar szakszervezetek tagsága örömmel üdvözli, hogy a román nép kivívta szabadságát. E véráldozatok­kal is járó harcban a romániai dolgozók nem marad­tak magukra. A Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsá­nak felhívása nyomán a Szabad Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetsége, a Munka Világszövetsége kifejez­te szolidaritását a szabadságért és az emberi, politikai, szakszervezeti jogaiért küzdő elnyomott román nem­zettel. A SZOT-ban tömörült szakszervezetek biztosak ab­ban, hogy sikerül Romániában is emberhez méltó kö­rülményeket garantáló társadalmi-politikai berendez­kedést létrehozni. A véráldozatok és Románia lakos­ságának nehéz helyzete már a romániai forradalmat kö­vető első pillanatokban tízezreket indított arra, hogy lehetőségeikhez mérten segítsenek. E segítségre — véradásra, ruhára, gyógyszerekre, élelmiszerekre — továbbra is szükség van. A szakszer­vezeti tagoktól azt kérjük, hogy véradási szándékukkal a vérellátó központokhoz forduljanak, adományaikkal pedig a Vöröskereszt szervezeteit keressék föl. Ez ga­rantálja, hogy a segélyszállítmányok a legrövidebb időn belül eljuthassanak azokhoz, akiknek szánták. Ebben a határ menti megyék szakszervezeti képvi­seletei is közreműködhetnek adottságaikhoz mérten. Vélhetően hosszú időn át szükség lesz az önzetlen ado­mányokra, ezért a szakszervezetek saját szervezeti ke­reteik között is megtalálják a módját annak, hogy a leghathatósabban járuljanak hozzá a Romániában élők sorsának könnyítéséhez. A Szakszervezetek Országos Tanácsába tömörült több mint 4 millió magyar szervezett dolgozó képviseleté­ben arról biztosíthatjuk Románia népét, a Nemzeti Megmentés Frontját, hogy támogatjuk mind ez ideig jogfosztott szaktársainkat, kívánjuk, hogy most már véráldozatok nélkül szerezhessenek érvényt a közaka­ratnak, és védjék meg forradalmukat, szabadságukat! Maguk mögött érezhetik a magyar dolgozók, a világ dolgozóinak szolidaritását! A világ szervezett dolgozóinak különböző szerveze­teitől és a nemzetközi szakszervezeti szervezetektől megérkeztek az első reagálások arra a felhívásra, ame­lyet a Magyar Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsa tett közzé, s amelyben a tanács a szabadságot és demokráciát akaró romániai dolgozók megsegítését kérte a világ szervezett munkásaitól. A SZOT-hoz in­tézett táviratában vagy telexében a magyar szakszer­vezeti kezdeményezés határozott támogatását jelezte a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, a Mun­ka Világszövetsége, a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség (DGB), a három nagy olasz szakszervezeti központ (CGIL, UIL, CISL), a Francia Demokratikus Munkásszövetség (CFDT), a Portugál Általános Mun­kásszövetség (CGTP—IN), a Svéd Szakszervezeti Szö­vetség (LO) és a Csehszlovák Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa. d­emonstráció a fővárosban A romániai eseményekre rea­gálva több ezer ember vonult végig transzparensekkel, zászlókkal, gyertyákkal pén­teken délután Budapest Bel­városában. Több ezren vettek részt a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Nép­párt pénteken 14 órára hirde­tett istentiszteletén. A kora esti órákban Romá­nia budapesti nagykövetsége előtt a Thököly úton több száz ember gyűlt össze, támo­gatásával biztosítva a végbe­ment politikai fordulatot. Lengtek a magyar és a ro­mán zászlók. A tömeg üteme­sen skandálta az épület zárt ablakai felé: „Gyertek ki, gyertek ki!”. A helyszínen román rendszámú gépkocsik is feltűntek, rajtuk három zászló volt látható: a magyar, a román és a gyászlobogó. 5

Next