Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)

1990-01-02 / 1. szám

2 A kelet-európai változások éve (Folytatás az 1. oldalról) méltatva megállapította, hogy az meghozta a várva várt és szükséges fordulatot, „kedvező feltételek terem­tődtek a mélyreható átala­kításokhoz, melyek nélkül elképzelhetetlen Bulgária további előrehaladása ... A változások lehetővé tették, hogy új társadalmi erők kapcsolódjanak bele az or­szág politikai életébe, ame­lyekkel együtt kell választ keresni a sorsdöntő kérdé­sekre”. 1939 — fordulópont A múlt esztendő Európa történetének nagy forduló­pontja volt: az NDK-ban, Közép-, Kelet- és Délkelet- Európa más államaiban az emberek több mint negy­ven év után kivívják szabad­ságukat, emberi jogaikat és önrendelkezésüket. E sza­vakkal kezdte újévi tv-be­­szédét Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellár­ja. Kohl a Németország és Európa embertelen megosz­tását 28 éven át jelképező berlini fal, kiváltképpen pedig a brandersburgi kapu legutóbbi megnyitását meg­kapó eseményként értékel­te, és kifejezte meggyőződé­sét, hogy a német nemzet tudatában az egység az év­tizedes megosztottság elle­nére is elevenen él. Kohl újra kinyilvánította: a német egységre és az eu­rópai egységesülésre együtt kell törekedni. Németország a hazánk, Európa a jövőnk, az európai közösség nem ér­het véget az Elbánál — mondotta. t nm «*.v s i­hr A szabad választások mi­előbbi megtartását, a cseh és a szlovák nemzet egyenran­gúságának ■ biztosítását, a hátrányos helyzetűek, köztük a nemzeti kisebbségek hely­zetének javítását, békés kül­politikát és a környező or­szágokkal való együttműkö­dést jelölte meg országa legfontosabb feladataként újévi beszédében Václav Havel csehszlovák köztársa­sági elnök. Újévi televízió- és rádió­beszédében Václav Havel éles szavakkal bírálta az el­múlt évtizedek csehszlová­kiai politikai vezetését. Kö­zölte, hogy az újév alkalmá­ból amnesztiát hirdet. Az újév alkalmából a cseh­szlovák hírszolgálati irodá­nak nyilatkozó Marian Calfa miniszterelnök a kabinet leg­fontosabb feladatának a piacgazdaságra való áttérés előkészítését, a világ felé való következetes nyitást nevezte meg. Kijelentette: nagy súlyt helyeznek a kap­csolatok elmélyítésére a Kö­zös Piaccal. Japán támogatás Akihito japán császár el­ső újévi üdvözletében azon reményének adott hangot, hogy „Japán megőrzi aláza­tát, és a nemzetközi közös­ség tagjaként járul hozzá a világ békéjéhez és gyarapo­dásához”. Kaifu Tosiki kor­mányfő évköszöntő üzene­te ugyanezzel a gondolattal csengett egybe. M­int ismeretes, Kaifu To­siki január 8-án indul eu­rópai körútra, amelynek a japán sajtó szerint a legfon­tosabb állomása Magyaror­szág és Lengyelország lesz. Kaifu újévi üzenetében üdvözölte a gyors kelet-eu­rópai változásokat, hangsú­lyozva: magyarországi és len­gyelországi útjától azt vár­ja, hogy hozzájárul Japán új külpolitikájának a meg­fogalmazásához, amire köz­vetlenül az út után, még ja­nuárban sor kerül. A kor­mányfő ígéretet tett a kelet­európai változások támoga­tására is, és azon reményé­nek is hangot adott, hogy hasonló tendencia érvénye­sül majd az Ázsia—Csendes­óceán térségben is. hü­­del­mi konförrornus­ó Európai konföderáció lét­rehozását javasolta újévi be­szédében Francois Mitter­rand francia köztársasági elnök a kilencvenes évekre. A konföderáció „a föld­rész minden országát egye­sítené egy közös, állandó, a kapcsolatokat, a békét és a biztonságot szolgáló szerve­zetben”. Mitterrand feltéte­lül jelölte meg, hogy a kon­föderáció „csak akkor jöhet létre, ha a kelet-európai or­szágokban megvalósul a po­litikai pártok pluralizmusa, a szabad választás, a képvi­seleti rendszer és a tájékoz­tatás szabadsága”. Készek vagyunk ennek megvalósí­tására, abban az ütemben, amelyet választanak” — mondta, de ugyancsak fel­tételül jelölte meg, hogy az Európai Közösség ezt meg­előzően „abszolút módon erősítse meg közös szerke­zetét, ahogy azt Strasbourg­­ban elhatározta”, így a francia elnök által elkép­zelt konföderáció megvaló­sítása két szakaszban tör­ténnék. Az elnök újévi beszédé­nek jelentős részét szentel­te a Közép- és Kelet-Euró­­pában végbement változá­soknak. „A változás, amely­ et kösztnlvs évitank­ A 90-es évtized legyen a szovjet—amerikai közeledés évtizede — javasolta az ame­rikai néphez szóló üzeneté­ben Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető, akinek be­szédét hétfőn délután a szov­jet és amerikai tévé egyide­jűleg közvetítette, úgy véle­kedett, hogy e közeledésnek az általános emberi értéke­ken és az érdekek egyensú­lyán kell alapulnia. A lassan hagyománnyá vá­ló újévi szovjet—amerikai­­ üzenetváltásban Gorbacsov azt a meggyőződését hangsú­lyozta, hogy 1990 közelebb hozhatja, és kell is, hogy hoz­za a világtörténelem valódi békeidőszakát. — Mi, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, úgy tű­nik, választottunk — az együttműködés javára. Mál­tán Bush elnökkel megálla­podtunk abban, hogy fel kell hagyni a hidegháború­val. Ez azt jelenti, hogy a hidegháború eszközeitől is meg kell szabadulni — fej­tette ki az amerikai néphez szólva Gorbacsov. Politikai igazrtrk A világ és a saját országuk sorsáért érzett aggodalom, a kelet-európai változások ér­tékelése, valamint néhány politikai ígéret látott napvi­lágot több állam vezetőjének hétfőn elhangzott újévi be­szédében. Hans Modrow, az NDK kormányfője a világ és Euró­pa jövőjének szempontjait helyezte újévi köszöntőjé­nek középpontjába. Hangot adott meggyőződésének, hogy országa döntő mértékben já­rulhat hozzá az enyhülési fo­lyamathoz. Ehhez azonban elengedhetetlen — tette hoz­zá —, hogy valamennyi po­litikai erő megtalálja a kö­zös nyelvet. Erő alkalmazásáról a Baltikumban sem lehet szó Geraszimov nyilatkozata az NRG-ben A Szovjetunió azért nem avatkozik be Kelet-Európá­­ban, mert megértette, amit a brezsnyevi években nem ér­tett meg, a sztálini korról nem is szólva: azt, hogy nem lehet más népeket bol­dogítani — mondotta vasár­napi amerikai tv-nyilatkoza­­tában Gennagyij Geraszimov. A szovjet külügyminiszté­rium szóvivője az NBC-nek Moszkvából adott nyilatko­zatában a balti országokkal kapcsolatban kijelentette, hogy a Szovjetunió határai­nál véget ér az úgynevezett „Sinatra-doktrína” (hogy tud­niillik, mint Frank Sinatra slágerében: „mindenki a maga útját járja”). Mihail Gorbacsov azért utazik majd Litvániába, hogy meggyőzz­e az ottani pártvezetést, saját érdekeiknek az felel meg, ha a Szovjetunió keretében ma­radnak — mondta. — A ki­alakuló államszövetségben a baltiaknak „igazi gazdasági függetlenségük és nagymér­tékű politikai függetlenségük lesz”. • A szóvivő hangoztatta, hogy erő alkalmazásáról a Baltikumban sem lehet szó. Az 1939-es szerződések, ame­lyek alapján a balti államok csatlakoztak a Szovjetunió­hoz, nemzetközi jogi szem­pontból nem kifogásolhatók, a szerződéseknek csak a tit­kos záradékait ítélték el — mondta. Egy kérdésre válaszolva Gennagyij Geraszimov közöl­te, hogy a Szovjetunió csak humanitárius segítséget nyújt Romániának, ott fegy­verekre már nincs is szük­ség. A német egység szerinte csak hosszú távon lehet idő­szerű, olyan Európában, amelyből eltűntek a katonai tömbök. Más megoldás a je­lenlegi helyzetben az euró­pai egyensúly megbomlásá­val járna — mondta. A szóvivő nem tudott ar­ról, hogy Kína bírálta volna a Szovjetuniót a kelet-euró­pai változások miatt. A kínai helyzettel kapcsolatos kér­désekre azzal válaszolt, hogy „a változásoknak ott is be­lülről kell jönniük”. ­ Václav Havel új cseh­szlovák köztársasági elnök. — Marian Calfa kormányfő­vel megegyezve — Richard Sacher kormány­rminisztert bízta meg a szövetségi bel­ügyminisztérium irányításá­val.­­ Jichak Samir izraeli miniszterelnök vasárnap el­távolította a kormányból Ezer Weizman tudományos és fejlesztési minisztert, az­v­­al az indoklással, hogy a PFSZ tagjaival lezajlott ta­lálkozójával és a Jasszer Arafattal fenntartott kap­csolatával megsértette az izraeli törvényeket. Európai nép akarunk lenni, minden tekintetben Szűrös Mátyás újévi köszöntőjéből Szűrös Mátyás köszöntőjében hangsúlyoz­ta: 1989 kiemelkedő év volt hazáink éle­tében. Nagy és ígéretes történelmi átalakulást, mindenre kiterjedő, radikális reformfolya­matot bontott ki a társadalmi és az állam­polgári akarat. Ezt azonban szinte a hu­szonnegyedik órában, az általános össze­omlás közvetlen veszélyével szembesülve sikerült megtenni, s az új esztendőben gaz­dasági talpon maradásunkért és nemzeti méltóságunkért — a történelemben nem először — újra aggasztó körülmények kö­zött kell megküzdenünk. A nagy átalakulásban súlyos teherként nehezednek ránk négy évtized következ­ményei. Kudarcot vallott a szocializmus­nak kikiáltott gazdasági és politikai gya­korlat, mert szembefordult a valóság tör­vényeivel, a szabadság és az igazság álta­lános követelményeivel, mert magával az emberrel került összeütközésbe. Kitartásra, megsokszorozott energiára van most szük­sége a nemzetnek a politikai, az anyagi és erkölcsi romok eltakarításához, a demok­rácia és a jólét megalapozásához. Kedvező körülmény, hogy Közép-Kelet-Európában sorra leomlottak a diktatúrák. Szakadatlanul kérdezzük, hogyan­ és mi­ért jutottunk idáig. Hiába rázzuk azonban indulattal az öklünket, és annak sincs ér­telme, hogy mindennap elpanaszoljuk bal­sorsunkat, sérelmeinket, a ránk telepedett idegen akaratot magunk és a világ előtt. A bölcs és haragmentes szembenézésnek, a józan számvetésnek lehet csak helye és haszna. A magyar társadalom és gazdaság­­átalakítását magunknak kell önmagunkért véghezvinnünk, akár emberfeletti erőfe­szítések árán is. Minden a mi munkánkon múlik. Sok szó esik gazdasági segélyekről, de támogatni csak azt lehet és érdemes, aki erre rászolgál. Sorsfordító volt az elmúlt esztendő — mondotta Szűrös Mátyás. — Megjelentek és működnek már az új politikai erők és pár­tok, létrejöttek az állampolgári szabadság, a jogállamiság biztosítékait jelentő első sarkalatos törvények, gyökeresen megújí­tottuk alkotmányunkat, kikiáltottuk a köz­társaságot. Bízhatunk már a demokrati­kus rend erejében, nem fenyeget immár bénítóan az erőszak és a visszarendeződés. Működő demokráciára, türelmes humaniz­musra, történelmi értékeink vállalására van ma szükségünk. Csak így, az ember­nek ember iránti szolidaritására, a szülők, a gyermekek és unokák, a testvérek, a ro­konok és a barátok szeretetére építve vá­lik lehetővé, hogy mielőbb kilábaljunk a válságból, csak így válhat teljessé jöven­dőnk. Az országnak van fizikai és lelki­ereje, elszántsága a küzdelemre s az ész­szerű áldozatokra, még akkor is, ha sajog minden porcikája, de az állam és a költ­ségvetés tartósan csak akkor nyerheti vissza egyensúlyát, ha az ország polgárai szociális biztonságot, garantált jólétet él­veznek. Radikális fordulatra, gyökeres, demokra­tikus társadalmi változásokra van szüksé­ge Magyarországnak, abban az értelemben is, hogy semmilyen párt, semmilyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzetbe — hangsúlyozta az ideiglenes köztársasági elnök, majd így folytatta: — A Magyar Köztársaságban az ésszerűségnek kell át­hatnia a hatalmat. A társadalom erköl­csének nem lehet más alapja, mint a mun­ka, a szabadság és az igazságosság minő­sége. Ugyanakkor, hogy a hétköznapi való­ságban a kibontakozó demokrácia sok hor­dalékot is felszínre dobott: az indulatok, az acsarkodás jelei is szaporodnak. Az or­szágot megosztó és szétziláló zűrzavar, ren­detlenség ma talán fenyegetőbb sok más veszélynél. Mindenkinek joga van a maga módján gondolkodni és kedve szerint be­rendezni saját életét, de a törvényes kere­tek között, és kötelessége is ugyanezt a jo­got a másik embernél tiszteletben tartani. A nemzeti megbékélésre, a tartós együtt­élésre van a legnagyobb szükségünk. Ez nem az egyformaság börtöne, hanem a kü­lönbségeket, az eltérő nézeteket tűrni ké­pes emberek igazságos és színes közössége. Európai nép akarunk lenni minden te­kintetben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási lehetőség áll: képes-e visszail­leszkedni a fő európai folyamatokba, és fokozatosan felzárkózni a fejlődés élvona­lához, vagy véglegesen leszakad, és hosszú időre a perifériára szorul. A világ demokratikus erőinek részeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, folytatva a nyitás külpolitikáját. Szemhatárunk nem zárulhat le Záhony­nál, Hegyeshalomnál, Rajkánál, Röszkénél és Biharkeresztesnél azért sem, mert a ket­tős kötődés elvének következetes érvénye­sítésében látjuk a nemzetiségi sorban élő magyarság megmaradásának és fellendülé­sének egyik fő biztosítékát. Hosszú időn ke­resztül túlontúl sok megpróbáltatást oko­zott számunkra a magárahagyatottság álla­pota, az árvaság tudata, és még mindig sok a tennivalónk egymásért. Az új köztársa­ság a 15-16 milliós magyarság sorsáért vi­sel felelősséget, bármilyen pártok, bármi­lyen koalíciók kormányozzák is. Az elmúlt hónapok példái mutatják, hogy a korszakos közép- és kelet-európai változások előretörése az egyetlen lehet­séges út a nemzeti, nemzetiségi ügyek tisz­tességes rendezésére is. Azt kívánom — mondotta Szűrös Mátyás —, hogy 1990 legyen a magyar—román vi­szony új, jószomszédi alapokra helyezésé­nek, s az Erdélyben élő magyarság feltá­madásának esztendeje. Megérdemlik a határainkon túl élő ma­gyarok, mert megszenvedték, hogy szaba­don érvényesíthessék emberi és nemzetisé­gi jogaikat, hogy saját józan belátásuk sze­rint rendelkezzenek önnön sorsuk felett. A Magyar Köztársaság mellettük áll! (MTI) Szovjetunió—Egyesült Államok Befejezték a rövid hatótávolságú rakéták leszerelését A Szovjetunió és az Egye­sült Államok 1989. decem­ber 31-éig teljes egészében befejezte rövid hatótávolsá­gú harcászati-hadműveleti rakétáinak leszerelését — je­lentette be hétfői moszkvai nyilatkozatában a szovjet honvédelmi minisztérium. Az új év első napjára idő­zített hír szerint a Szovjet­unió a KHR—HHR megálla­podás keretében múlt év vé­géig 1489 közepes és rövid hatótávolságú rakétát — a kiindulási mennyiség 81 szá­zalékát — és 555 indítóállást számolt fel. Az Egyesült Ál­lamok 451 rakétát — 53,3 szá­zalék — és 92 indítóállást szerelt le. Panama Kuba nem ismeri el az új kormányt A kubai kormány vasárnap leszögezte, hogy nem ismeri el a Guillermo Endara ve­zette új panamai kormányt. Az erről szóló havannai köz­lemény hangoztatja, hogy a december 20-án hatalomra juttatott Endara-kormányt „az Egyesült Államok fegy­veres védelme alatt iktatták be az ország romjain, s a jenki agressziónak ellenálló panamaiak holttestén". A panamai vezetőknek a kom­müniké szerint nincs joga arra, hogy demokráciára, emberi jogokra hivatkozza­nak. A kormány egész egy­szerűen az invázió eredmé­nye — mondja a havannai állásfoglalás. A panamai kormány va­sárnap közölte, hogy gyil­kosság miatt is vádat akar­nak emelni Antonio Noriega tábornok, a megdöntött ve­zető ellen, aki december 24. óta a Vatikán panamai nagykövetségén tartózkodik. Rogelio Cruz igazságügy­miniszter kijelentette: kérni fogják Noriega átadását a panamai hatóságoknak, hogy bíróság elé állíthassák. George Bush amerikai el­nök vasárnap meglátogatta a panamai invázió idején megsebesült amerikai kato­nákat, s köszönetet mondott nekik. „Büszkék vagyunk rátok" — mondotta az el­nök a texasi San Antonio egyik katonai kórházában. Arra a kérdésre, hogy mi­­kor vonják ki a megszálló katonákat Panamából, Bush csak annyit mondott: minél előbb, annál jobb. A Fehér Ház egyébként cáfolta azt a sajtóértesülést, hogy Norie­­gát előbb Panamának, majd ezután az Egyesült Álla­moknak szolgáltatnák ki. (MTI) KEDD, 199­0. JANUÁR 2. NÉPSZAVA Azerbajdzsá­n Dzsalilábád a lakosság kezén van Két nappal a véres összetű­zések és a helyi kommunista vezetők eltávolítása után még mindig a lakosság kezén van az azerbajdzsáni Dzsali­­lábád városa — közölte a Reuter angol hírügynökség tudósítójával egy helyi új­ságíró. A beszámoló szerint az irá­ni határ közelében fekvő kisvárosban nyoma sincs a rendőrség jelenlétének, és párttisztségviselők sem tar­tózkodnak ott. A múlt heti, halálos áldozatot követelő összetűzés után nem voltak újabb összecsapások. Pénte­ken egy ember meghalt és több mint nyolcvanan meg­sebesültek, amikor a rend­őrség belelőtt az új területi párttitkár kinevezése ellen tiltakozó tömegbe. Azer­bajdzsán fővárosában, Baku­ban szombaton tízezrek tün­tettek a dzsalilábádi lakos­ság mellett; a felvonulók óva intették a hatóságokat az erőszak alkalmazásától a hatalom visszaállítása érde­kében. Hírügynökségi értékelések szerint Dzsalilábád a hata­lom összeomlásának egyik legdrámaibb példája a véres etnikai zavargásoktól súj­tott kaukázusi területek leg­utóbbi történetében. (Reuter) Rakowski és Walesa megbeszélése Jelentős politikai erővel bíró bal- és jobbközép jel­legű politikai mozgalmak egyidejű létrejöttének szük­ségességéről nyilatkoztak egyetértésben Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke és Mie­­czyslaw Rakowski, a LEMP KB első titkára szombati, varsói megbeszélésük után, ami az első volt az 1981-es szükségállapot bevezetése, illetve az után, hogy a vá­lasztásokat vesztett LEMP kénytelen volt a Szolidari­tásnak átengedni a kor­­mányrudat Lengyelország­ban. Walesa a jobboldali és a baloldali szélsőségek ve­szélyeire, Rakowski a jobb­közép konzervativizmusára és esetleges reakciós irány­zatok felerősödésére figyel­meztetett. Bár a találkozó után egyi­kük sem szólt róla, nyilván szóba kerültek azok a hí­resztelések is, amelyek sze­rint a Szolidaritás a jövő évben esedékes helyhatósági választások után idő előtti parlamenti választások ki­íratását tervezi, amitől azt reméli, hogy a szenátus után az alsóházban is abszolút többségre tesz szert, és a je­lenlegi koalíció pártjainak részvétele, valamint a LEMP hallgatólagos támo­gatása nélkül teljesen egye­dül kormányozhat. A jövőre létrejövő új parlament — a Szolidaritás reményei sze­rint — alkalmas lenne arra is, hogy új köztársasági el­nököt iktassanak hivatalba, Jaruzelski helyett. (MTI)

Next