Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)

1990-01-03 / 2. szám

4 Amiben bízhatunk Okokéls optimizmusra Gazdasági összeomlással fenyegetjük egymást az utóbbi hetekben. Évtizedekig kerülne hátrányba az ország, ha most szétesnének a vállalatközi kapcsolatok, több százezren kerülnének utcára, három- vagy négyszámjegyűvé válna az infláció, szétzilálódna a tömegközlekedés ... Elemi érdekünk, hogy ennek elejét vegyük. Mutatkoznak-e jelek a gazdaságban arra, hogy 1990-ben átvészelhetjük a nehézségeket? Szövetségi vezető, demokrata politikus, munkástanácselnök, üzemi főműszaki szállodaigazgató és kisvállalkozó felel a kérdésre. — Pozitív jel az is, hogy a Vállalkozók Országos Szövetsége él és dolgozik! — jelentiki Palotás János, a VOSZ elnöke. — Magam nem vállalnám a szövetség vezetését, ha úgy látnám, hogy fáradozásunk kudarcra van ítélve. Még három embert se vezessen az, aki nem látja tisztán a feladatait, s ha a feladatokat kettővel megszorozva nem képes megoldani. Az ilyen ember inkább adja át a posztját egy javasasszonynak, vagy akárkinek. Épp azt remélem a jövő évtől, hogy jó értelemben elfogy a türelem a régi típusú vezetőkkel szemben. Társadalmi verseny — A siralmas helyzet teszi ingerültté az embereket? — Az a rosszabbik eset, én ennél jobbra számítoik. Mégpedig arra, hogy új parlament, az új kormány létrejötte után a társadalmi környezet is megváltozik. Azaz, a választásoktól nem egyik vagy másik párt sikerét várom, hanem azt, hogy maga a társadalmi közeg lesz az, amely erősíti a versenyszellemet, így magától értetődő lesz, hogy — akár a politikában, akár a gazdaságban — a jobb megbuktatja a rosszabbat. És akkor elfogy a levegő azon vezetők elől, akiknek nem a cselekvés, hanem a túlélés az elsődleges. Ma is bőven vannak a feladatokat menedzselni képes emberek a társadalomban, őket kell vezető pozícióba juttatni és akkor lesz okunk a bizakodásra. Borából derű Dr. Szabó Iván, egy építőgépész kisszövetkezet elnöke magabiztosan ítéli meg cégének jövőjét. Kétszer annyi megrendelésük gyűlt össze, mint amennyi egy évvel korábban volt. A Magyar Demokrata Fórum gazdaságpolitikai munkabizottságának tagjaként bizakodással néz elébe az ország előtt álló nehézségeknek is. — Minden reményünk megvan arra, hogy az ország nem veszíti el fizetőképességét — vallja a demokrata politikus. — A pénzvilág bizalma helyreállt a nehezen bár, de elfogadott jövő évi költségvetésnek köszönhetően. S ha fájdalmasan is, de már elkezdődött az érdemi szerkezetváltás. A különböző állami támogatások leépítése ezt szolgálja. Távlatilag mindettől fellendülést várhatunk. — Mennyire javítja ez a köznapi ember cselekvőkészségét? — Épp az elmúlt napokban derültki, hogy a borúlátástól szenvedő magyar társadalom képes volt egy hét alatt milliárdos értéket letenni az asztalra, a romániai lakosság támogatásaként. Ez a napnál is világosabban mutatja, hogy jó ügy érdekében megmozdítható a magyar társadalom. Március után hiteles parlamentje és kormánya lesz a népnek, és ez remélhetőleg javítja majd a cselekvőkészséget. Hiszen a nemzet lép, ha bízhat benne, hogy a lépés iránya jó. Önállóság, önbizalom Gyorsan szakadtak el a Rábától a mosonmagyaróvári gépgyár szakemberei. Januárban várhatólag Kühne Mezőgazdasági Gépgyárként folytatják működésüket. Az önállóság kivívása után szemmel látható, hogy az emberek bíznak saját erejükben, fejükben — állítja Augusztin Ferenc, a munkástanács elnöke. — Nekiindulhatnak és alkothatnak, várakozás vanmindenkiben. — Megalapozzák-e gazdasági tények is az optimizmust? — Az 1990. évi kapacitásunk 90 százalékban ki van töltve, a jövedelmezőség mintegy 10 százalékos. Az évkezdéshez rendelkezésre állnak az anyagok, alkatrészek. Többek közt Kínába exportálunk baromfitenyésztéshez kellő technikát, 260 millió forint értékben, svájci frankért. — Alkotókészek-e a műszaki fejlesztők? — Ők különösen nagy kedvvel láttak munkához. A földtulajdon megreformálásával ugyanis láthatólag tért hódít hazánkban a farmergazdaság. Ehhez sajátos gépek kellenek. Mérnökeink már megkezdték az új talajművelő masinák tervezését. Futva az inflációval . Fájdalmas képzettársításra ad alkalmat, hogy a Medicor makói részvénytársasága sebészeti varretűket is exportál Romániába. Palotai Péter főmérnök szívesebben beszél szóikról a bútorokról, amelyeket az NSZK-ba szállítanak, szociális intézmények, laboratóriumok számára. — Az emberek hangulata nyugodt — közli a fiatal műszaki. — Noha aggódnak a gazdasági nehézségek miatt, nem vesztették el munkakedvüket. Az üzemi műszak után a legtöbben otthon folytatják a fáradozást: zöldségtermesztéssel egészítik ki jövedelmüket. Bíznak benne, hogy az inflációt is ellensúlyozni tudják ezzel a kiegészítő keresettel. Ki tud fizetni? Nógrád megyében nagy bajok sújtják a gazdaságot, az idegenforgalomban mégis derűlátóan néznek a jövőbe. — Könnyen beszélek, mert már egy nemzetközi részvénytársaság dolgozója vagyok — adja tudtul Karácsonyáé Sándor Gabriella, a HungarHotelshez tartozó Karancs Szálló igazgatója. — Azt várom, hogy előrelépünk ebben az évben: nyugati gépekkel fejlesztjük a szállodát. Nemrég Grazban láttam, hogy például az egyetemes konyhai gép mennyire megkönnyíti az ott dolgozók munkáját. Emellett a hűtőkapacitásunkat is növeljük, mivel az ellátás biztonságát csak nagyobb tartalékokkal garantálhatjuk. Mint háziasszony azonban nem vagyok optimista. Személyesen nekem nincsenek megélhetési gondjaim. De több, már meghozott gazdasági döntés következményei ma még beláthatatlanok. Például a lakásfenntartás nagyon megterheli majd a családokat. — A korszerűsödő szállodát képesek lesznek-e megfizetni a vendégek? — A szocialista országokból történő beutazás bizonytalanná vált, éppígy a belföldi forgalom is. Ezért elsősorban nyugatiakat várunk. De azt hiszem, 1990 átmeneti év lesz. Mérsékelt forgalommal. Ezért az esztendőt arra kell kihasználnunk: rendbe hozzuk a szállodát, hogy a következő években fennakadás nélkül láthassuk el a növekvő forgalmat. Megindult mozgás — Sok ötlet van az emberek fejében, de ezek megvalósítására eddig, a terpeszkedő államiszektor miatt, nem volt lehetőség — vallja Csia László, a gyöngyösi Auditor Könyvvizsgáló és Befektető Kft. ügyvezetője. — Szerencsére a magánvállalkozások szaporodnak a városban — közli a vállalkozó. — Noha szűkös az infrastruktúra, és tetemes adók, járulékok sújtják a kezdeményezőket, szinte kézzelfogható a vállalkozókedv. A fölpezsdülésben a 20—30 éves korosztály játssza a meghatározó szerepet. E generáció rugalmasabb, s a gondolkodásában több a közgazdasági érzékenység. Már most tapasztalható, hogy — igaz, csak kicsiben — több monopólium felszámolódott a Mátraalján. — Élénkül-e hasonlóan az állami szektor? — Az állami cégeknél is megindult a mozgás: a középvezető menedzserréteg szakszerűen, racionálisan szól bele az ügyekbe. Magam örvendetesnek tartom azt is, hogy az utóbbi két hónapban több állami cég kft.-vé alakult át. Azonban nagyon fontos, hogy a gazdaság talpon maradjon, mert a pezsgésnek csak akkor lehet igazán hozama. Molnár Pál Ifjú közgazdák Salgótarjánban A magyar vállalkozásokat érő európai kihívásokról szól a fiatal közgazdászok idei országos tanácskozása. A hagyományos salgótarjáni rendezvény ezúttal február 3-án és 4-én — hétvégén — kerül sorra. Mint Dobák Miklós, a Magyar Közgazdasági Társaság ifjúsági bizottságának elnöke a Népszavának elmondta: főként az állami szféra fölfrissítésének módjairól beszélnek majd az előadók, ám szóba kerülnek a politikai vállalkozások is. Ma a honi gazdaság belső folyamatait bajos előrejelezni, ezért inkább azt tisztázzák: Európa mit vár tőlünk. Az „Európa Ház”, az 1992-es nyugat-európai egységesítés áll majd az eszmefuttatások középpontjában. Szokás szerint százötven ifjú közgazda gyűlik össze az év eleji salgótarjáni fórumon. (molnár) SZERDA, 1990. JANUÁR 3. NÉPSZAVA Elmarad a figyelmeztető sztrájk Példásan intézik az uránbányászok sorsát Az utolsó termelő év — Az szb-titkár a felelősségteljes intézkedésekről Az évkezdés szokott öröme nélkül álltak munkába kedden a baranyai uránbányászok. A Mecseki Ércbányászati Vállalat számára ugyanis ez a nap a „vég kezdete” volt: az utolsó termelő esztendőt indították el a dolgozók. A kormány határozata értelmében 1990. december 31- én befejeződik az uránérc kitermelése Magyarországon, mert a kialakult külkereskedelmi folyamatban veszteséges termékké vált ez az ásványi anyag. A magyar— szovjet államközi szerződésnek megfelelően mindenesetre az idén még felszínre hozzák és elszállítják a meghatározott mennyiségű uránércet a mecseki bányászok. Utána két évet vesz igénybe a bányabezárás, valamint a szükséges környezetvédelmi és rekultivációs munkálatok befejezése. Az elmúlt év végén megszületett az a „humán csomag”-nak nevezett jogszabály, amely rendezte a mecseki uránbányászok jövőbeni sorsát. Gyulai Sándor, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára az MTI munkatársának elmondta: munkásgyűléseken ismertették a rendelkezéseket, ennek köszönhetően a bányászok lemondták a tervezett figyelmeztető sztrájkot. Az emberek ugyanis elhatározták, hogy ha december 31-ig nem születik kormányzati döntés, akkor január 2- án sztrájkot kezdenek. Mégpedig fordított sztrájkot, vagyis az egyes műszakok sorra leszállnak a bányába, de addig nem jönnek fel a napszintre, amíg választ nem kapnak a gondjaikra. A vállalat szb-titkára hangsúlyozta: modellértékű lehet az a folyamat, ahogyan az uránbányászok sorsát elrendezik, s az illetékesek érzik is a felelősségüket. Az új jogszabály különféle megoldásokat kínál: végkielégítést, korkedvezményes nyugdíjat, átképzési támogatást, áttelepülési kölcsönt, újrakezdési kölcsönt, vállalkozássegítő juttatást, s így tovább. A „humán csomag” általában 10 évi munkaviszonyt ír elő a végkielégítés megszerzésére, de a mecseki uránbányászok ötvenszázalékos időkedvezményt kaptak. A sugárveszélyes munkahelyek dolgozói már öt év után jogosultakká válnak végkielégítésre. Ennek mértéke az átlagkereset 6 és 24 havi öszszege között váltakozik. A mecseki ércbányászati vállalat 2800—3000 dolgozóját érintik ezek a rendelkezések, de a jogszabály adta lehetőségeket egyelőre csupán száz ember vette igénybe. Nagyobb munkaerőleépítés érthetően csak az év végén lesz! (MTI) Foglalkoztatási központ Nyíregyházán Megyei foglalkoztatási központ kezdte meg működését az új év első munkanapján, Nyíregyházán. A többszörösen hátrányos helyzetű keleti országrészben a foglalkoztatási feszültségek enyhítésére új, s a remények szerint hatékony szervezet létrehozását határozták el. A megyék között elsőként — külföldi tapasztalatokat is felhasználva — olyan korszerű, a gazdaság folyamatos változását követni képes intézményt alapítottak, amely modellül szolgálhat más megyék számára is. Feladatköre: az országos, a területi és a helyi munkaerő-gazdálkodási, munkaerőpiaci szolgáltatások és egyéb munkaügyi feladatok ellátása. Az új intézmény indításával egy időben megszűnt a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya, valamint a munkaerő-szolgálati iroda. (MTI) Visszalépett az új tulajdonos Ismét gazdátlan a Péti Nitrogénművek Továbbra is a bizonytalanság az úr a Péti Nitrogénműveknél, mivel az év első napján — a szerződéssel ellentétben — nem vette át az üzemeltetést az új tulajdonos, a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci Sauer cég. Ezek — mint ismeretes — november 27-én árverésen vásárolták meg a legnagyobb magyar műtrágyagyárat, amelynek sorsát a korábbi kétéves szanálási huzavona során nem tudták rendezni. Szakonyi József, a Péti Nitrogénművek gazdasági vezérigazgató-helyettese, aki az átmeneti időben a gyárat irányította, elmondta az MTI munkatársának, hogy a karácsony előtti napon érkezett a levél, amelyben az új tulajdonosok bejelentették visszalépési szándékukat, indokul a magyarországi bizonytalan gazdasági, politikai körülményekre. Az árveréskor még ismeretlen áremelésekre hivatkoztak, és arra, hogy mindezeket összevetve a más alaposan megismert péti viszonyokkal, nem látják biztosítva az eredményes gazdálkodást. Az első jelzések szerint a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci cég részvénytársasága lízingben működtetné a péti gyárat, de január másodikára már ez is kétségessé vált. Trászki László, a szakszervezeti bizottság titkára rámutatott, hogy az egy hónapos bizakodás után Péten újra eluralkodott a kilátástalanság, hiszen ismét bizonytalanná vált a folyamatos üzemeltetés és a dolgozók munkahelye egyaránt. A dolgozókkal még nem közölték munkásnagygyűlésen a rossz hírt, de már mindenki tudja. A Nitrogénművek pedig már csak egyik napról a másikra él, csak átmeneti fizetési haladékokat kap a szállítóitól. Kivégeztek 1918. november 28-án (7.) Egy kiforgatott tanúvallomás A Bakos Gyuláné elleni perben fontos szerepet játszottak azok az Államvédelmi Hatóság kötelékébe beosztott katonák, akiket már közvetlenül az október 23-i felkelés után kirendeltek a Köztársaság téri pártház védelmére. Október 30-án, az ostromot követően, az épület eleste után elsősorban őellenük és tisztjeik ellen fordult egyes fegyveres csoportok és a tömeg kegyetlen haragja. Közülük többet — tényszerűen máig tisztázatlan körülmények között — kivégeztek a pártház falánál, másokat megvertek, bántalmaztak, és voltak, akik a tömeg haragjának estek áldozatul. „FELISMERÉSI JEGYZŐKÖNYV Felvéve 1957. évi XI. hó 14. nap, Budapest város BM hivatalos helyiségében. 1. A tanú vezeték- és utóneve: Lengyel Zoltán. 2. Születési hely, év, hó, nap: Bp. 1935. 8. Foglalkozása: BM-dolgozó. 11. Személyazonossági iratai: — 15. Utolsó rendfokozata, kitüntetései: cím. ... a 2. sz. fényképről határozottan felismerem azt a nőiszemélyt, akit 1956. október 30-án a budapesti pártháznak az ellenforradalmárok által való elfoglalása után történt bántalmazásom során a Kenyérmező u. 4. szám alatt lévő kapu alatt közvetlen közelemben láttam. Ő is az ellenforradalmárok közé tartozott, akik engem bántalmaztak. Az engem körülvevő ellenforradalmárok valamennyien ütlegeltek, arra azonban már nem emlékszem vissza, hogy ez a nő ütlegelt-e, öltözete, sötétkék színű nadrágra emlékszem, és a feje nyaksállal volt bekötve. Fegyvert nem láttam nála.” lőtt védekezését értékelve a következőket állapította meg: Ez eddig világos és egyértelmű. Az elsőfokú ítéletben a népbírósági tanács a vád„... Bakos Gyuláné azzal akarta bizonyítani a kivégzéseknél állított távollétét, hogy hol Lengyel Zoltánnak, hol perkészült 1957. évi november hó 14. napján a Budapest II. ker. Gyorskocsi utca 31. szám, II. emelet 240. ajtó alatti helyiségben. big Bozsónak (Bozsó Imre szintén a védők, egyike volt ( Sz. A.) a bántalmazásánál állította jelenlétét. A bizonyítási eljárás során azonban mindkét tanúnak a vallomása világosan bizonyítja azt, hogy Bakos Gyuláné ezeknél az eseményeknél nem lehetett jelen. A nyomozás során Lengyel Zoltán ütlegelését Bakos Gyuláné részletesen elmondta, de miután az eljárás során nyilvánvalóvá vált, hogy eme előadása valótlan, már a tárgyalás során akként módosította vallomását, hogy nem látta az esetet, csak hallotta az üvöltést és ebből gondolta, hogy valakit ismét ütlegelnek. De vajon honnan tudta akkor Bakos Gyuláné, hogy éppen Lengyel Zoltánt ütlegelik? Lengyel Zoltán egyike volt azoknak az Államvédelmi Hatósághoz besorozott katonáknak, akiket a pártház védelmére rendeltek ki. ő életben maradt. Mivel a három esemény — a kivégzések, Lengyel Zoltán valamint Bozsó Imre bántalmazása egy időben történt, a bíróságnak bizonyítással el kellett volna döntenie, hogy ezek közül Bakos Gyuláné melyiknél volt jelen. Mert egyszerre nem lehetett ott mindhárom helyen. Csakhogy, a bíróságnak nem a tények tisztázása volt a célja, hanem az, hogy a vádlottra a lehető legsúlyosabb cselekményt bizonyítsák rá — a legsúlyosabb cselekménynek pedig az számított, ha valaki ott volt az ostrom utáni kivégzéseknél. Ezért aztán Lengyel Zoltán a Felismerési jegyzőkönyvben hiába vallotta azt, hogy Bakos Gyulánét a Kenyérmező u. 4. szám alatti ház kapualjában látta, határozottan felismerte. A bíróság ebből éppen az ellenkező állítást olvasta ki: „...mindkét tanúnak a vallomása világosan bizonyítja azt, hogy Bakos Gyuláné ... nem lehetett jelen.” A bíróság sajátos olvasata érthető, mert így „bizonyítottnak” lehetett tekinteni, hogy Bakosné ott volt a kivégzéseknél. És mit számít az, hogy a másik idézett bekezdésben a bíróság aztán újra azt fogadja el bizonyított tényként, miszerint Bakos Gyuláné ott volt Lengyel Zoltán bántalmazásánál, mert „... honnan tudta akkor Bakos Gyuláné, hogy éppen Lengyel Zoltánt ütlegelik?” Mindez semmit sem számított, Bakosné sorsa ekkor már valószínűen eldöntött tény volt. De nézzük tovább Lengyel Zoltán vallomásait. Az előzőnél érdekesebb meglepetést is tartogatnak. Még ugyanazon a napon, amikor a felismerési jegyzőkönyv készült, tanúként is kihallgatták .