Népszava, 1990. február (118. évfolyam, 27–50. sz.)
1990-02-01 / 27. szám
NÉPSZAVA 1990. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK Nincs szándékomban lemondani A SZKP főtitkárának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) kedden tartandó ülésére készült. — Nagyon fontos pártplénum előtt állunk, amelyen komoly kérdésekről kell majd dönteni — mondta Mihail Gorbacsov. Eduard Sevardnadze minden alapot nélkülözőnek nevezte és határozottan cáfolta szerdán a Gorbacsov lemondásával kapcsolatos híreket. A szovjet külügyminiszter — aki egyben a legfelsőbb szovjet pártvezetés tagja is — ezt Geraszimov külügyi szóvivő útján tudatta a sajtóval. A szóvivő arra a kérdésre, hogy vajon a Politikai Bizottságban felvetődött-e a főtitkári és államfői tisztségek szétválasztásának kérdése, kifejtette: jelenleg a következő, nagy jelentőségű KB-ülés előkészületei folynak, s ennek keretében az SZKP platformjának megvitatása is végső szakaszába érkezett. Utalt ugyanakkor arra, hogy a főtitkári és államfői funkcióik együttes gyakorlása ügyében tavaly döntött a Népi Küldöttek Kongresszusa. Mint hozzátette, ettől függetlenül persze vissza lehet térni a kérdésre, és esetleg ismét szét lehet választani a két funkciót. Az eredeti tervtől eltérően egy nappal később, február 7-én érkezik Moszkvába James Baker amerikai külügyminiszter — erősítette meg szerdán Gennagyij Geraszimov. A halasztást — amelynek okait a szovjet külügyi szóvivő nem részletezte — amerikai részről kérték. Baker három napot tölt Moszkvában, s feltehetőleg tárgyal Mihail Gorbacsovval is. Geraszimov szerint elképzelhető, hogy Baker — a hivatalos programmal szemben — már érkezése napján megkezdi moszkvai megbeszéléseit. Washingtoni kormánykörökben cáfolták és találgatásnak minősítették a CNN keddi értesülését Mihail Gorbacsovról. A Fehér Ház szóvivője, majd James Baker külügyminiszter kijelentette, hogy puszta híresztelésről van szó, amelyet nem kívánnak kommentálni. Kapcsolatban állnak a moszkvai amerikai nagykövetséggel, s állást foglalnak, amennyiben híresztelésnél többről lenne szó, mondotta a külügyminiszter. A hivatalos cáfolatoktól függetlenül amerikai kormánykörökben nyilvánvaló nyugtalanságot keltett még a gondolat is, hogy Mihail Gorbacsov vezető szerepe változna, vagy korlátozódna. Az elmúlt hetekben mind George Bush elnök, mind James Baker minden korábbi állásfoglalásnál határozottabban kiállt Gorbacsov mellett, hangoztatva: az Egyesült Államoknak is nemzeti érdeke, hogy a szovjet- és kelet-európai változások kezdeményezője, bátorítója a helyén maradjon, és folytatódjanak a történelmi változások. Mihail Gorbacsov szerdán telefonon beszélt George Bush-sal. A szovjet vezetőt az amerikai elnök hívta fel. Nemzetközi kérdésekről, elsősorban az európai problémákról és a fegyverzetcsökkentési tárgyalások kilátásairól folyt a szó. Megerősítették, hogy a máltai megbeszélések szellemében eltökélten tevékenykednek. (MTI, Reuter) Közel-Kelet Hejkal újabb arab—izraeli háborút jósol Egy tekintélyes egyiptomi újságíró véleménye szerint újabb arab—izraeli háborúra kell számítani. Mohammad Hejkal, aki Nasszer elnök idején főszerkesztőként jegyezte az Al Ahramot, az egyik legbefolyásosabb egyiptomi napilapot, kedden a kairói könyvvásárra érkezett küldöttségek előtt kijelentette: „Semmi kétség, hogy egy újabb arab--izraeli háború érlelődik”. Hejkal elítélőleg szólt Egyiptomnak arról a törekvéséről, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse Izrael és a palesztinok képviselőit. Véleménye szerint értelmetlen addig a „béke különböző formuláiról beszélni, amíg nem ismeretes, milyen árat kell majd fizetni érte”. (Reuter) Grósz Károly japán interjúja A Szankei Simbun című japán lap szerdán exkluzív interjút közölt Grósz Károllyal. Az MSZMP volt főtitkára a Szovjetunió helyzetéről és a kommunizmus jövőjéről fejtette ki véleményét. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a reformokat már 20 évvel ezelőtt be kellett volna vezetni a Szovjetunióban. Hangot adott annak a nézetének, hogy a nemzetiségi problémáknál fontosabb a gazdaság helyreállítása, ezért egyre inkább ezzel a kérdéssel kellene foglalkozni a Szovjetunióban. Kijelentette, hogy Mihail Gorbacsov nem tudja, mi az, hogy magántulajdon. Grósz Károly szerint arra lenne szükség, hogy a Szovjetunióba engedjék be a külföldi tőkét, és tegyék lehetővé a magántulajdon kialakulását. A kétoldalú kapcsolatokat érintve Grósz Károly azt is elmondta, hogy Mihail Gorbacsov már a beiktatását követően közölte a kelet-európai országok vezetőivel, hogy elveti az egyes országok korlátozott önrendelkezésére vonatkozó Brezsnyev-doktrínát,, amelynek megszűnése csak a múlt év közepén vált nemzetközileg is ismertté. A belpolitikai helyzetre rátérve azt az értékelést adta, hogy a nép számára a reformok egyre több veszteséget hoznak, ami 1-2 éven belül elégedetlenséghez fog vezetni. Tagadta, hogy a kommunizmusnak vége lenne. (MTI) nem lesz! És lám mi történik december 22-én? — A feszültséget, a megbizonytalanodást már éreztük. Én többnyire egész nap itt vagyok, munkálkodom. A rádióban a szokott üres puffogások ismétlődtek. Tiszteljük a törvényt, és ne helytelenkedjünk. Mindez a román népzenébe ágyazva (eddig csak curare volt a neve, de most már kezdem megszeretni!). Mindez valami szavakkal ki nem fejezhető izgalmat sugalmazott. Aztán egy éles snitt, a zene elhallgatott. És egyszercsak (amíg élek, ezt a pillanatot el nem felejtem) rövid ájulatos csend után egy artikulátlan hang beüvöltötte, de úgy, hogy majd szétvetette a készüléket: „FRATILORI! SINTEM AICIÓ!” (Testvérek! Itt vagyunk) A lábaim, amelyek 58 éve hordoznak, megbicsaklottak. Térdre estem, mint akit menykőcsapás ért. És tapasztalnom kellett, hogy zokogás tör ki belőlem. Hát. . . így esett. Karancsi Sándornak nagy tervei vannak. Az eddig dugdosott „vizuális gyúanyagból” most olyan máglyát kell rakni, amiből fel kell szabadulnia a fénynek, a hőnek és az erőnek. Kezdjenek csak el hatni bátran! És sürgősen, és a határokon túl is mindenütt, ahol emberek élnek! ÁRNYAK KÖZÖTT Az alkonyat denevérszínű a Bucsin lakónegyed egymásra hányt és gyötört panelszörnyei között. A pályaudvar felől irdatlan betonlábakon álló, összeszereletlen csővezeték-csökevény kígyózik a lakótelep felé. Három éve megírták, hogy kész, s viszi a meleget a lakásokba. Három éve veszik fel rá a prémiumokat a magas hivatalok hiénái. A panelfalakat mindenütt áttörték, s rozzant pléhcsöveken át vezetik ki a beállított kályhák maró fa- és szénfüstjét. Sehol egy zsebkendőnyi játszótér. Árnyak sietnek, állnak meg egy pillanatra, nyomasztó és megállíthatatlan hömpölygéssel, az embert a tengeriszonyhoz hasonló érzés fogja el, egy bűzhödött óriási tenger hullámaitól, amely utcáról utcára sodorja. Még nincs este, de már sötétet érzékelek. Az egyik kapualjból kétkerekű taligát tolnak elő, véres torkú disznótetem rázkódik rajta. Lehuppantják a járdára, s ott helyben nekifognak megperzselni. Ha valakinek játékos a kedve, mozgékony a fantáziája és hajlama van a sci-fi műfajának a művelésére, kezdjen valamit ezzel a szocreál vízióval. Előzőleg azonban szívja jól tüdőre az épületek szagát belülről is: a szutyok, a rossz kanálisok, a penész, a vizelet, a mosdatlanság, a szellőzetlenség bűzét — de ezt csak akkor tegye, ha túlteng benne az alkotói alázat. A magasröptűségből könynyű most Erdélyben kínosat zuhanni, és a mocsokban landolni. Mint, amilyen könnyű volt egészen belésüppedni is. Amikor visszatérek, az étteremben, ahol harapni szeretnék valamit, ismét megszólítanak. A középkorú férfi, Török József, 14 éves fia után indulna Budapestre, miután tavaly Temesvárnál megfogták, megverték, s megnyírták, mint egy utolsó juhot. Száz forintot kérne villamosra. Van négyszáz forintom, odaadom jó szívvel. Közben valaki szemmel int a szomszéd asztal felé figyelmeztetőleg. Odanézek. Hegyes patkányarcból sötét patkányszemek villognak elő. A hallószervek pedig két távirányítású zsíros lángodként, irányba vannak fordítva. Felállok, odalépek és megkérdem: egy kis vattát ne adjak kölcsön? — He? Minek a? — Füldugónak! És a köröskörül felcsapó röhögésben távozom, már említett színvonalú apartmanom irányába. Hiába kezdem magam veszedelmesen itthon érezni . .. Baróti Szabolcs (Következik: Makacsság) Kína Pártbüntetés A Kínai Kommunista Párt Anhuj tartományi fegyelmi és ellenőrző bizottsága kizárta a pártból Ven Juan-kajt, a hofeji műszaki egyetem professzorát. A fegyelmi és ellenőrző bizottság szerint a professzor makacsul kitartott a burzsoá liberalizmus mellett, ellenezte a négy alapelvet — azaz a szocialista utat, a népi demokratikus diktatúrát, a kommunista párt vezető szerepét, valamint a marxizmus—leninizmust és a Mao Ce-tung-i eszméket. I II, este: Új világ Ma este 18.15-kor a televízió I. programján megismétlik a külpolitikai főszerkesztőség képes krónikáját, az Új Világot. A műsor új, érdekes oldaláról vizsgálja a romániai változásokat: a forradalom csöndes „női főszereplőit” faggatja sorsukról, gondolataikról, érzelmeikről. Megszólal Doina Cornea, a nyugdíjas kolozsvári tanárnő. Tőkés Lászlót szinte az egész világon ismerik. De mit tudnak arról az asszonyról, aki társa volt és maradt hányattatásaiban és küzdelmeiben? És vajon milyen az a család, szülői otthon, ahonnan Tőkés László indult? Erről szól az Új Világ harmadik riportja. Miöskultusa Nyugaton Nem sokkal jobb a helyzet, ha a peresztrojka nemzetközi támaszait próbáljuk felkutatni. Igaz, Gorbacsov elismerésétől hangos a Nyugat. De ennek az elismerésnek a Szovjetunió eddig kevés gyakorlati hasznát látta. Miközben Gorbacsovot a hónap, az év, sőt, az évtized emberének titulálják, szinte semmi kézzelfogható nem történt a Brezsnyev-korszak diszkriminációs gyakorlatának felszámolásáért. A Nyugat cseppenként adagolja csak a segítséget. Saját jól felfogott érdekére hivatkozik, amikor a visszarendeződéstől tartva, nem adja meg azt a támogatást, amit ha megadna, kevésbé veszélyeztetne a visszarendeződés. Ördögi kör? Csak ha fenn akarják tartani. Egyelőre mintha fenn akarnák. Szebb és jobb szavakkal már el sem halmozhatnák a szovjet államfő-főtitkárt, a politikai gondjaival szemben is van megértés, csak éppen annak a megértése hiányzik, hogy szavakból nem építkezhet a peresztrojka. Veszélyes és kiszámíthatatlan annak a következménye is, amely abból az ellentmondásból fakad, hogy a peresztrojka iránti bizalom szinte egyszemélyi, gyakran nem párosul a Szovjetunió iránti bizalommal. „Nyugaton veszedelmes arányú hőskultusz — a szó szoros értelmében, személyi kultusz — bontakozott ki Gorbacsov elnök körül. Úgy írnak és beszélnek róla, mintha félisten vagy csodatevő varázsló lenne.. — állapította meg az angol kormányhoz közel álló The Sunday Telegraph. " Gorbacsov olyan varázserőt gyakorol ránk, s olyan nagy reményeket ébresztett, hogy szinte olybá tűnik, mintha az emberiség biztonsága az ő vállán, egyedül az övén nyugodna." Arról is oktalanság lenne megfeledkezni, hogy a szovjet destabilizáció nem azok kezére játszik, akik legszívesebben leírnák a Szovjetuniót. Ez a belharc már most is jogos aggodalommal tölti el a külpolitikában jártas, és a realitásokkal számoló nyugati politikusokat. Ők jól tudják, amit kezdő kelet-európai politikustársaik kevésbé: egy, alapjaiban megroppant Szovjetunió egész Európát, sőt, az egész világot destabilizálná! Henry Kissinger egyenesen arról ír, hogy a szovjet nemzetiségek harcai súlyosabb konfliktusokhoz vezethetnek, mint az első világháborút okozó balkáni ellentétek. Groteszk kép kulvtva . • üss Ez Kelet-Európában, hazánkban is, egészen groteszk dolgokat szül. Gorbacsov istenítése jól megfér a brezsnyevi, sőt, sztálini Szovjetunió-kép fenntartásával. Mintha Gorbacsov egyszemélyes harcot vívna a sztálinizmus minden örökségével, s az ország, úgy, ahogy van, megrekedt volna valahol a hatvanas— hetvenes években. Az elmúlt esztendők forradalmi változásai kevés megértésre találnak azoknál, akik a Nyugaton már meghaladt szovjetellenesség régi sémáit Kelet-Európában manapság újra felfedezik. Furcsa ellentmondás, hogy ugyanazok a politikai körök, amelyek nem sok különbséget látnak a brezsnyevi és a gorbacsovi Szovjetunió között, úgy viselkednek, mintha ez a mai Szovjetunió összes régi beidegződése ellenére, nem viselkedhetne Kelet- Európában a régi módon. Sőt. Mintha soha többé nem kellene számolni vele sem politikailag, sem gazdaságilag. Mintha többé nagyhatalmi volta sem érdekelne senkit. Ezt erősítik azok a prognózisok, amelyek szerint „a birodalom” összeroppanásának vagyunk máris a tanúi. A Baltikum kiválik, a déli köztársaságok leszakadnak, aztán következik Ukrajna, s mi marad a végén? E prognózisok készítőinek, természetesen, bőven szolgál tápanyagul maga az élet. A Baltikum kiválásának nemcsak a szélsőséges mozgalmakban vannak hívei, már a köztársasági kommunista pártok legfelső vezetésében is. Délen a gerillák elszakadási törekvéseiknek fegyverrel adnak nyomatékot. Az oly sokáig békés Ukrajnában is szárnyat bont a nacionalista mozgalom. De Jelcin sincs egyedül, amikor az orosz nemzeti újjászületés hangoztatásával igyekszik növelni népszerűségét. Pedig a „nagy orosz lélek” felszabadításától Nyugaton még sokkal jobban tartanak, mint a szelek lázadásaitól. Minden széthúzás, baj és viszály ellenére sem lehet számításon kívül hagyni a Szovjetunió világméretű befolyását. Az orosz föderáció katonai és gazdasági potenciálja önmagában is elég lenne ahhoz, hogy nagyhatalomként tartsuk számon. A Business Week állapította meg: a Baltikum, Moldávia, Örményország, Grúzia elszakadása is csak öt százalékkal csökkentené a Szovjetunió népességét. («I«stisInti rt»sat«»s ? Sokatmondó, hogy az amerikai külügyminisztérium támogatásáról biztosította az azerbajdzsáni szovjet katonai erőfeszítéseket. S jellemző az is, milyen visszafogottság jellemzi Washington magatartását a balti államok függetlensége ügyében. Kereken megfogalmazták a tételt: Gorbacsov politikai életben maradása most fontosabb, mint a Baltikum jövője. „Remélem, Gorbacsov nem csak megtartja posztját, de erős is marad, mert az Egyesült Államoknak is érdeke, hogy a peresztrojka folytatódjon és sikerrel járjon’’ — jelentette ki George Bush. Csak egy erős, konszolidált viszonyok között helyét megtaláló Szovjetunió lehet megbízható partner az új európai ház felépítéséhez. A nyugat-európai integráció sikere, a német egység megvalósulása is nehezen képzelhető el egy megroppant Szovjetunió szomszédságában. A „minden jó, ami az oroszoknak rossz” jelszavát még egy kelet-európai törpepárt sem írhatja zászlajára, még kevésbé lehet program azok számára, akik valóban európai méretekben gondolkodnak. Persze Gorbacsov az iránta Nyugaton érzett minden tisztelet ellenére is nehezen illeszthető bele abba a képbe, amelyet egy, szocialista eszméktől mentes világról rajzolnak meg. Mert Gorbacsov demokratizmusa és humanizmusa jól megfér hitvallásával: a szocializmus megújítható, és hosszú távon életképes. Még nehezebben értik meg azok, akik úgy hiszik, az elnök-főtitkár kész asszisztálni a Szovjetunió nagyhatalmi szerepének leépítéséhez, mivel küldetése kimerül a múlt lerombolásában. Gorbacsov építkezni akar, s nem egy szétforgácsolt, gyenge országot maga mögött hagyni. De vajon nem tévedett-e a lehetséges következmények felmérésében? A nyugatnémet Welt am Sonntag szerint tévedett, az események túlléptek rajta. „Az oroszok gyötrelmét csak súlyosbítja az a tudat, hogy mindez a demokratizálás következménye — írja a londoni The Sunday Times. — A Szovjetunió azért került a polgárháború szélére, mert nem csupán a gondolatszabadságot, a véleménynyilvánítási és cselekvési szabadságot próbálta helyreállítani ott, ahol eddig elnyomta, hanem megkísérelte ráruházni e szabadságjegyeket azokra, akik ezeket sohasem ismerték. Most úgy találják, hogy ezt a szabadságot a régóta lefojtott gyűlölködések romboló felszítására használják ki.” Mindez természetesen nem a reformereket erősíti. A rendteremtés ugyanakkor nemcsak a konzervatív tábor igénye. Azoké is, akik a demokráciát másképpen képzelték és képzelik el. A Stuttgarter Nachrichten cikkírója úgy tekint Gorbacsovra, mint aki olyan háborúba keveredett, amelyet nem lehet megnyerni. S felteszi azt a kérdést, ami ma mindenkit foglalkoztat: „Előfordulhat, hogy a nyolcvanas évek győztese a kilencvenes évek vesztese lesz?” Barabás Péter 3 A világsajtó Mihail Gorbacsov esetleges lemondásáról, magányosságáról cikkezik. Van oka rá. Bírálatától hangos a Szovjetunió. A balti államok, amelyek a peresztrojka elindítója nélkül közelébe sem jutottak volna mára kivívott önállóságuknak, majdhogynem ügyük árulójának bélyegzik. A déli köztársaságok a rendteremtő katonák bevetése miatt kárhoztatják, feledve, hogy a szovjet államfő nélkül terítékre sem kerülhetett volna a nemzetiségi problémák és sérelmek rendezésének a dolga. Itt is, ott is olyan szélsőséges a hangnem, hogy ha hitelt adnánk a vádaknak, el kellene hinnünk: ilyen megalázóan rossz még soha nem volt a helyzet. Nemcsak a széleken átkozzák Gorbacsovot, támadások célpontja Moszkvában is. Jelcin egyre-másra adja a nyilatkozatokat, amelyek azt sugallják, minden baj eredője az erélytelen főtitkár, akit — elképesztő módon — az egyik legkonzervatívabb vezetőnek titulál. A Moszkvából érkező hírekben aligha akadhatunk olyanra, amelyben felfedezhetnénk a peresztrojka híveinek valamiféle erőgyűjtését, összefogását. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy az egyre rosszabb körülmények között élő tömegek mélyen kiábrándultak, fogytán a türelmük és megcsappantak reményeik, akkor a kép lesújtó. Akad, aki úgy véli, az áruhiány egymaga teljes mértékben képes megfojtani a peresztrojkát. A Le Quotidien de Piris szerint Gorbacsov otthoni tekintélye ugyanolyan arányban csökken, mint ahogy külföldön növekszik, mivel kudarcról kudarcra manőverezik. Gorbacsov magányossága