Népszava, 1990. április (118. évfolyam, 77–100. sz.)
1990-04-02 / 77. szám
Magyar—olasz külügyminiszteri tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) Elsőiként az április 9-én sorra kerülő pozsonyi találkozóról cserélték ki nézeteiket a tárgyaló felek. (Mint ismeretes, a rendezvényen Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország állam- és kormányfői mellett olasz és osztrák külügyminiszterek is részt vennének.) Olasz részről rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az eseménynek, hiszen jó alkalmat szolgáltat arra, hogy a közép-kelet-európai vezetők beható tárgyalásaikat folytassanak a térség és az európai egységesülési folyamat időszerű kérdéseiről. Ennek kapcsán Horn Gyula rendkívül erőteljesen vetette fel a határainkon kívül élő magyar kisebbség helyzetét. Sajnos, a magyar kisebbség helyzete sok tekintetben most rosszabb, mint a demokratizálást megelőző időkben. Horn Gyula rámutatott arra, hogy Csehszlovákiában is egyre súlyosabb gondok jelentkeznek az ott élő magyarság sorsában. Hangot adott annak a véleményének, hogy nincs értelme a magyar részvételnek a pozsonyi találkozón akkor, ha a közép-európai térségben élő magyar kisebbség helyzete és az újonnan felszínre kerülő problémák megvitatása nem szerepel a megbeszélés napirendjén. Ezzel az állásponttal Szűrös Mátyás, az ideiglenes köztársasági elnök és Németh Miklós, a kormányfő is egyetért. A magyar részvétel feltétele, hogy a találkozón ne csak a közép-európai térség Nyugat-Európához való felzárkózásának általános problémáiról, hanem az európai stabilitást veszélyeztető és a közép-európai térség legsúlyosabb gondjáról, a magyar kisebbségek helyzetéről is szó essék. A magyar külügyminiszter elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy Nyugat-Európa és annak mérvadó fórumai, mint az Európai Közösségek és az Európa Tanács hallgatnak, szótlanul mennek el olyan döbbenetes események mellett, mint a marosvásárhelyi öldöklés. Az Európa Tanács, amely az emberi jogok védelmét tűzte zászlajára, csak az elveket illetően foglalt állást lisszaboni ülésén. Pedig az egész európai egységesítési folyamat válik megkérdőjelezhetővé és bizonytalanná a közép-európai térségben feltörekvő nacionalista szélsőségek és a kisebbségek jogainak semmibevétele miatt. Így az európai stabilitás kerülhet veszélybe. Gianni de Michelis ígéretet tett arra, hogy a Közös Piac soron következő külügyminiszteri értekezletén felveti a Horn Gyula által elmondottakat. Megvitatták a felek a Nyitott égbolt konferenciával összefüggő kérdéseket is. A rendezvényre e hónap során Budapesten kerül sor. Sikeres befejezése rendkívül fontos lenne, hiszen új impulzust adhat a bécsi haderő-csökkentési és leszerelési tárgyalások mielőbbi eredményes lezárásához. A továbbiakban a jugoszláv—magyar—olasz—osztrák négyoldalú együttműködésről tárgyaltak a felek. De Michelis hangot adott azon reményének, hogy a választások utáni átmeneti helyzetben sem szenved törést a magyar diplomácia eddigi eredményes koordinátori szerepe. Végül az utolsó témakör a KGST-n belüli együttműködésre vonatkozott. Horn Gyula szerint a KGST majdnem megreformálhatatlan szervezet. Hazánk több alkalommal tett javaslatot a változtatás érdekében, ám kezdeményezéseink visszhang nélkül maradtak, így két alternatíva jelentkezik: vagy néhány ország összefog a radikális és gyökeres reformok megvalósítása érdekében, vagy fel kell bontani a KGST-megállapodást. A plenáris ülés után Gianni de Michelis az olasz nagykövetség által rendezett vacsora keretében találkozott a jelentősebb politikai pártok képviselőivel. Az olasz külügyminiszter szombat délelőtt elutazott Budapestről. Décsi Katalin Veszélyes visszarendeződés Romániában (Folytatás az 1. oldalról) vényhozási ciklusra tiltsák meg a volt kommunista aktivisták és volt állambiztonsági tisztek jelölését. A románok és a magyarok megértésben, harmóniában, és a kölcsönös megbecsülés szellemében éltek, élnek és kívánnak élni a jövőben is, ugyanazon a földön — hangsúlyozza az a közös nyilatkozat, amelyet vasárnap tettek közzé a március 30-án, Kolozsváron rendezett nemzetiségi tanácskozásról. Adrian Motiu, az Erdély kérdéseivel foglalkozó miniszteri rangú államtitkár március 29-én Csíkszeredán és Sepsiszentgyörgyön tárgyalt az RMDSZ és a Vatra Romaneasca szövetségvezetőivel, tájékozódott a megyékben kialakult helyzetről. Ezt követően, március 30-án, Kolozsváron tanácskozást tartottak — Adrian Motiu elnökletével —, amelyen a Hargita és Kovászna megyei szervezetek képviselői, valamint a Vatra Romaneasca kolozsvári szervezetének képviselői vettek részt. Ezen a tanácskozáson ötpontos nyilatkozatot fogadtak el a résztvevők: az RMDSZ Hargita és Kovászna megyei szervezetének, a Vatra Romaneasca Kovászna megyei és kolozsvári szervezetének, a Demokratikus Románok Ligájának (ez a Vatra Romaneasca Hargita megyei szervezete), továbbá a Magyar Ifjúsági Szövetség sepsiszentgyörgyi szervezetének és a Csíkszeredai „Alfa” ifjúsági szervezetnek a képviselői. A dokumentum leszögezi, hogy a térségben a románok és a magyar nemzetiségiek békében kívánnak élni, Romániát közös hazának tekintik, és elhatárolják magukat minden olyan szándéktól, amely az ország bomlasztására irányul. Közösen foglaltak állást a széthúzó, és destabilizáló kísérletek ellen, függetlenül attól, hogy azokat belső, vagy külső erők gerjesztik. Vállalták, hogy tiszteletben tartják az ország minden állampolgárának egyéni és kollektív jogait, nemzetiségre való tekintet nélkül, „az egyetemes emberi jogok kiáltványával, a helsinki és a bécsi konferenciák dokumentumaival, valamint az ország törvényeivel” összhangban. A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség sepsiszentgyörgyi szervezete a szórvány magyarság kérdéseivel foglalkozó bizottságot hozott létre. A testület védnökségével megkezdődött a csángó-magyar csoportok szervezése. Mint arról a Sepsiszentgyörgyön megjelenő, Háromszék című lap beszámol: a csángó magyarok olyan szervezeti egységet hoznak létre, amely feladatának tekinti a moldvai és az erdélyi magyar falvak közötti testvérkapcsolatok kiépítését. A romániai magyar fiatalok szervezeteinek szövetsége az RMDSZ-szel együtt közös listán indul a májusi választásokon. Erről döntöttek a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) első kongresszusán, amelyet vasárnap fejeztek be Csíkszeredán. Az országos kongresszust két szakaszban bonyolították le: március 17—18-án Marosvásárhelyen irott tanácskozás, míg március 31-én és április 1-jén Csíkszeredán. A kongresszuson 16 megyéből vettek részt magyar ifjúsági szervezetek küldöttei. Az erdődi Petőfi-emlékmű felrobbantása miatt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szatmárnémeti szervezete feljelentést tett a rendőrségen, ismeretlen tettesek ellen. Beadványukhoz fényképet is csatoltak a szövetség vezetői — ezek a dokumentumok bizonyítják az emlékmű ellen elkövetett aljas merényletet. A képeket a romba dőlt emlékmű környékén készítették. A romániai Magyar Szó tudósítást közöl a helyszínről. „Petőfi emlékműve romokban hever Erdődön, a vár alatti tó partján, ahol a világszabadság költője oly szívesen sétálgatott Szendrey Júliával. A leomlott, hatalmas kőtömbök szanaszét feküsznek, 20—30 méternyire kisebb kődarabok is láthatók. Dühös nacionalisták végeztek az emlékművel, akiknek azt is be lehetett adni, ahogy Petőfi horthysta volt. Igen, horthysta! Miért is ne, ha az egyik magyarellenes szónok ama március közepi zavargások ürügyén Kossuth horthystáiról beszélt Szatmárnémetiben egy gyűlésen? Ebből is könnyű elképzelni, milyen zavar van azok fejében, akik oly görcsösen féltik tőlünk, erdélyi magyaroktól ezt a tönkretett országot, akik oly hamar elfelejtik, hogy a decemberi forradalomban az erdélyi magyarok is ott küzdöttek az első vonalban, s akik az úgynevezett történelmi jogoktól elvakítva nem akarják észrevenni, hogy az efféle rombolásal és zavarkeltéssel az egész romániai demokráciát ássák alá.” ★ A marosvásárhelyi események óta folyamatosan növekszik az erdélyi menekültek száma a hajdúszoboszlói befogadó állomáson. Patakvölgyi Rudolf igazgató, az MTI munkatársának érdeklődésére elmondta, hogy január végére 40—50-re csökkent a tábor lakóinak száma, most pedig megközelíti a 150-et. Van olyan nap, amikor 30—40-en jönnek. Feltűnő, hogy a menekülők között sok a kisgyermek, s nem ritka a skót-, háromgyermekes családok érkezése sem. (MTI) Oderas Neisse Aláírásgyűjtés határügyben Zsebesi Zsolt, az MTI tudósítója jelenti: A Szolidaritáshoz tartozó tengermelléki képviselők és szenátorok egy csoportja egyenesen „hazaárulásnak, a legalapvetőbb állami érdekek elleni bűncselekménynek” minősíti az ország eddigi politikáját, azt a propagandát, amely Lengyelország nyugati határainak kérdését az Odera és a Neisse folyókra egyszerűsíti. A képviselők szerint hamisak azok a legújabb lengyel iskolai térképek is, amelyek a tavaly Varsóés Berlin között született határvízi egyezménynek megfelelően ábrázolják a német területeket, mivel ez az egyezmény a pomerániai öbölben „az NDK javára torzít”. A képviselők és a szenátorok aláírásgyűjtésbe kezdtek, és azt követelik, hogy a lengyel parlament állítsa alkotmánybíróság elé mindazokat, akik a határt érintő egyezmények megkötésénél elkövetett súlyos mulasztásokért felelősséggel tartoznak. Beszélgetés az adatvédelemről (Folytatás az 1. oldalról) Sálya volt annak, hogy a parlament elé kerüljön? — A javaslat két évig keringett a különböző minisztériumok között, és egyikbenmásikban, például a BM-ben heves ellenállás fogadta. Az ellenzéki kerekasztal pedig annak idején túlságosan el volt foglalva olyan napi politikai kérdésekkel, mint például a tévé felügyelő bizottságának felállítása, s ezért sem ideje, sem energiája nem maradt az adatvédelmi törvényjavaslatra. Pedig tárgyalása be volt tervezve. Most mindenesetre jó lenne, ha a javaslatból mihamarabb törvény lenne. A nemzetközi információáramlásba ugyanis csak akkor tudunk bekapcsolódni, ha adatvédelmünk az Európa Tanács strassbourgi egyezményének megfelelő színvonalon áll. Magyarul, csak akkor fogunk adatokat kapni, ha azoknak törvényes védelmet nyújtunk. — Van-e különösen kényes eleme a tervezetnek? — Az információszabadságnak nálunk nincsenek hagyományai, ezért ettől sokan idegenkednek. Az angolszász országokban és Skandináviában ma már természetes dolog, hogy az állampolgár bemegy a hivatalba, és mondjuk azt kéri, mutassák meg neki az atomenergia-ügyi bizottság múlt heti üléséről szóló jegyzőkönyvet. Ott megmutatják, nálunk be sem engedik a hivatalba. Mivel óriási mennyiségű, eddig monopolizált információ szabadulna fel, várható, hogy lesz ellenállás. De én semmiképpen sem akarnék tippeket adni, hogy mibe kössenek majd bele. — Mennyire korszerű ma ez a két esztendővel ezelőtt készült törvényjavaslat? — A törvény mindenképpen modernnek tekinthető, ám az adatfeldolgozás technikájának gyors fejlődése túlléphet rajta. Ettől azonban Magyarországon egyelőre nem kell tartani. Majd ha idővel túlnyomórészt számítógépes hálózatok működnek nálunk is, akkor sem az alapelveken, hanem az adatvédelmi ellenőrzési rendszeren kell változtatni. Egy dolog viszont valóban aggaszt. A mostani törvény nem lesz élő, ha egy sor részterületen nem születik meg a speciális szabályozás. Az alaptörvényre épülve, azzal párhuzamosan kellene kidolgozni a pénzügyekkel, tudományos kutatásokkal, szociológiai felmérésekkel, egészségügyi és más kérdésekkel kapcsolatos kiegészítő szabályozást. Csakhogy ezekkel tudomásom szerint senki nem foglalkozik. Bartók Szilvia 3 Hol vagyon az igazság Egerben? Vaskorsiak Egy volt elnök elszámol Az ország 21 milliárd dolláros adósságot nyög. Az „eredeti adósságfelhalmozás" éveiben azonban sokan meggazdagodtak — legalábbis a legendák szerint. A történelem ítélőszéke — ezúttal a volt parlament vagyonelszámoltató bizottsága — elé azonban csak a hajdani politikusok egy része áll. Igazságos-e ez? — hangzik a történelmietlen kérdés. Erről beszélgetünk egy érintettel, Schmidt Rezsővel, ki a közelmúltban távozott Heves megye tanácsának éléről. Mit gondol, mi lehet az igazi oka, hogy a vagyonelszámoltatást elrendelték? — Gondolom, a témára a Czinege-ügy irányította rá a figyelmet. S feltételezték, hogy más, akár állami, akár pártvezetők hasonló vagyonra tettek szert az elmúlt negyven esztendőben. Pusztán erkölcsi tisztázó szándék, vagy politikai ok húzódik meg a háttérben? — Mind a kettő. Aki el tud számolni, az erkölcsileg tisztán kerül ki; aki nem, az pedig valahogy „elszámol”. Nyilván volt politikai oka is, hogy épp ebben az időpontban, épp így, épp ezekkel az emberekkel szemben alkalmazták. Hiszen aki ismeri a korábbi párt- és állami vezetők jövedelmeit, az nehezen képzeli el, hogy egy „menő” iparos vagy butikos vagyoni színvonalát akár meg is közelítik az előbbiek. Önről, aki hosszú évekig városi pártvezető, majd megyei állami vezető volt Egerben, információkat kapott a bizottság egy levélben, melyet egy ma már nyugdíjas vállalatvezető küldött. Milyen indokok állnak a háttérben? — Nem tudom, mi állhat a háttérben, de már nyolctíz éve is érkezett följelentés az akkori Központi Bizottságba, Borbély Sándorhoz. Abban szintén a mostani feljelentő vádolja az akkori megyevezetőket: Vaskó Mihályt és Fekete Győr Endrét, engem pedig — mint mostani levelében is — mellékszereplőként tüntet fel. Mint akivel az előbbiek együtt vadásznak és isznak. Köztudott, hogy se nem vadászok, se nem iszom. Ráadásul nem is volt „korábbi szoros kapcsolatom Vaskó Mihállyal”. A parlamenti bizottságnak küldött levél szerint azt a házat, melyben most Vaskó Mihály él, a megyei pártbizottság szolgálati lakásnak építette. E 180 négyzetméteres villát, 204 négyszögöl telekkel együtt mindössze 277 ezer forintért adták jelenlegi tulajdonosának birtokába 1977-ben, amikor egy egri lakótelepi lakás 480 ezer forintba került. Mit tud erről? — Ez a lakás kétségtelenül a mindenkori első titkár szolgálati lakásának épült. Ebben lakott Oláh György, majd helyére jött Vaskó Mihály. Ő meg is vette, a Központi Bizottság engedélyével. Nem tartozott sem a városi, sem a megyei pártbizottság hatáskörébe ennek az eladása. Ezt az ügyet kizárólag a Központi Bizottsággal rendezte. Gondolom, abból az alapállásból, hogy nyugdíj előtt álló ember volt , hatvanhárom évesen ment nyugdíjba, tehát túldolgozta az időt —, hát hova menjen lakni? Három szobás, előszobás lakásról van szó itt a Lenin úton. Egy kis udvarral. A levél szerint olcsóbban vette meg, mint amennyiért egy 56 négyzetméteres lakást a Csebokszári-lakótelepen akkor kapni lehetett, ön erről tudott? — Nem tudom, mennyiért vette meg. Nem tartozott tulajdonképpen rám. A levélíró szerint Nyúl Ferenc nyugdíjas esztergályost adminisztratív erőszakkal kiköltöztették abból az udvarból. Az ő volt házát azóta sem használják, kerítése, hátsó kapuja be van rozsdásodva. Az idős ember belebetegedett a dologba, s önhöz is ment panaszra. — Semmi közöm nem volt hozzá. A kisajátítás a városi tanácsra tartozott. Nyúl Feri bácsi Kertész utcai ember volt, magam is a Kertész utcában születtem. Gyerekkorom óta ismerem Feri bácsit. Állapotáról nyilatkozni nem tudok. Ismereteim szerint Csebokszáriban lakik egy földszinti szoba-konyhás lakásban. Ő járt nálam, még mint a megyei tanács elnökénél, ezelőtt vagy két esztendővel. Vitatja változatlanul, hogy miért kellett elhagyni házát. Nem tudom. Semmi közöm ehhez nem volt. Beleszólási jogom se volt. A levél szerint kiállítási bútorhoz jutott, aztán kicseréltette. Mi ebben az igazság? — A kiállított bútort anynyiért vettem meg, amennyi fel volt tüntetve rajta az árcédulán. Azonban lábai meghasadoztak, gond volt a kárpitjával. A garanciások azt mondták: 50 százalékra leértékelve ideadják, vagy kicserélik. Mondtam, hogy nem kérem a leértékelést, cseréljék ki. Ez 14 éve volt. A számla ma is megvan. Miért érheti szó a galyatetői ház elejét? — Annak dokumentumai itt vannak, mert már 1985- ben is bejelentést tettek róla a Központi Bizottságnál. Akkor kivizsgálták az ügyet a helyszínen is, és lezárták, mert mindent rendben találtak. A telek négyszögöle 1975-ben 160 forint volt. A kivitelező téesz 22,5 százalékos haszonnal építette a házat, míg másoknak csak 9,5 százalékot számított fel. Minden számlát őrzök, mivel népi ellenőri múltamból tudom, hogy ez fontos lehet, az ingatlan esetleges eladásakor pedig nélkülözhetetlen. Most mennyire optimistán néz a jövő elébe: választások, rendszerváltás közepette? — A többpártrendszert 1948 után meg kellett volna tartani. Mert kulturált, tisztességes, objektív kontrollra mindig szükség van. Nem levélirkálás kell, hanem a tények ismerete. Időközönként mindenkit el kell számoltatni. Hogy a jövedelme fedezi-e a megszerzett javakat. Magam több mint 42 évet dolgoztam, az iparban 18 évet húztam le, két nagyberuházást végigcsinálva. Ha gazdasági vezető maradtam volna, ma biztosan nagyobb nyugdíjam lenne ... Molnár Pál Elszámolás előtt Selmeci István rajza