Népszava, 1990. április (118. évfolyam, 77–100. sz.)

1990-04-02 / 77. szám

Magyar—olasz külügyminiszteri tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) Elsőiként az április 9-én sor­ra kerülő pozsonyi találkozó­ról cserélték ki nézeteiket a tárgyaló felek. (Mint isme­retes, a rendezvényen Cseh­szlovákia, Lengyelország és Magyarország állam- és kor­mányfői mellett olasz és osztrák külügyminiszterek is részt vennének.) Olasz rész­ről rendkívül nagy jelentő­séget tulajdonítanak ennek az eseménynek, hiszen jó al­kalmat szolgáltat arra, hogy a közép-kelet-európai veze­tők beható tárgyalásaikat folytassanak a térség és az európai egységesülési folya­mat időszerű kérdéseiről. Ennek kapcsán Horn Gyu­la rendkívül erőteljesen ve­tette fel a határainkon kívül élő magyar kisebbség hely­zetét. Sajnos, a magyar ki­sebbség helyzete sok tekin­tetben most rosszabb, mint a demokratizálást megelőző időkben. Horn Gyula rámu­tatott arra, hogy Csehszlová­kiában is egyre súlyosabb gondok jelentkeznek az ott élő magyarság sorsában. Han­got adott annak a vélemé­nyének, hogy nincs értelme a magyar részvételnek a po­zsonyi találkozón akkor, ha a közép-európai térségben élő magyar kisebbség hely­zete és az újonnan felszín­re kerülő problémák megvi­tatása nem szerepel a meg­beszélés napirendjén. Ezzel az állásponttal Szűrös Má­tyás, az ideiglenes köztársa­sági elnök és Németh Mik­lós, a kormányfő is egyetért. A magyar részvétel feltéte­le, hogy a találkozón ne csak a közép-európai térség Nyu­­gat-Európához való felzár­kózásának általános problé­máiról, hanem az európai stabilitást veszélyeztető és a közép-európai térség legsú­lyosabb gondjáról, a magyar kisebbségek helyzetéről is szó essék. A magyar külügyminiszter elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy Nyugat-Európa és annak mérvadó fórumai, mint az Európai Közösségek és az Európa Tanács hall­gatnak, szótlanul mennek el olyan döbbenetes események mellett, mint a marosvásár­helyi öldöklés. Az Európa Tanács, amely az emberi jo­gok védelmét tűzte zászlajá­ra, csak az elveket illetően foglalt állást lisszaboni ülé­sén. Pedig az egész európai egységesítési folyamat válik megkérdőjelezhetővé és bi­zonytalanná a közép-európai térségben feltörekvő nacio­nalista szélsőségek és a ki­sebbségek jogainak semmibe­vétele miatt. Így az európai stabilitás kerülhet veszélybe. Gianni de Michelis ígéretet tett arra, hogy a Közös Piac soron következő külügymi­niszteri értekezletén felveti a Horn Gyula által elmon­dottakat. Megvitatták a felek a Nyi­tott égbolt konferenciával összefüggő kérdéseket is. A rendezvényre e hónap so­rán Budapesten kerül sor. Sikeres befejezése rendkívül fontos lenne, hiszen új im­pulzust adhat a bécsi had­erő-csökkentési és leszerelési tárgyalások mielőbbi ered­ményes lezárásához. A továbbiakban a jugo­szláv—magyar—olasz—oszt­rák négyoldalú együttműkö­désről tárgyaltak a felek. De Michelis hangot adott azon reményének, hogy a válasz­tások utáni átmeneti hely­zetben sem szenved törést a magyar diplomácia eddigi eredményes koordinátori sze­repe. Végül az utolsó témakör a KGST-n belüli együttmű­ködésre vonatkozott. Horn Gyula szerint a KGST majd­nem megreformálhatatlan szervezet. Hazánk több al­kalommal tett javaslatot a változtatás érdekében, ám kezdeményezéseink vissz­hang nélkül maradtak, így két alternatíva jelentkezik: vagy néhány ország összefog a radikális és gyökeres re­formok megvalósítása érde­kében, vagy fel kell bontani a KGST-megállapodást. A plenáris ülés után Gianni de Michelis az olasz nagykövetség által rendezett vacsora keretében találko­zott a jelentősebb politikai pártok képviselőivel. Az olasz külügyminiszter szombat délelőtt elutazott Budapestről. Décsi Katalin Veszélyes visszarendeződés Romániában (Folytatás az 1. oldalról) vényhozási ciklusra tiltsák meg a volt kommunista ak­tivisták és volt állambiz­tonsági tisztek jelölését. A románok és a magyarok megértésben, harmóniában, és a kölcsönös megbecsülés szellemében éltek, élnek és kívánnak élni a jövőben is, ugyanazon a földön — hang­súlyozza az a közös nyilat­kozat, amelyet vasárnap tet­tek közzé a március 30-án, Kolozsváron rendezett nem­zetiségi tanácskozásról. Adrian Motiu, az Erdély kérdéseivel foglalkozó mi­niszteri rangú államtitkár március 29-én Csíkszeredán és Sepsiszentgyörgyön tár­gyalt az RMDSZ és a Vatra Romaneasca szövetség­­ve­zetőivel, tájékozódott a me­gyékben kialakult helyzet­ről. Ezt követően, március 30-án, Kolozsváron tanács­kozást tartottak — Adrian Motiu elnökletével —, ame­lyen a Hargita és Kovászna megyei szervezetek képvise­lői, valamint a Vatra Ro­maneasca kolozsvári szer­vezetének képviselői vettek részt. Ezen a tanácskozáson öt­pontos nyilatkozatot fogad­tak el a résztvevők: az RMDSZ Hargita és Kovász­na megyei szervezetének, a Vatra Romaneasca Kovászna megyei és kolozsvári szer­vezetének, a Demokratikus Románok Ligájának (ez a Vatra Romaneasca Hargita megyei szervezete), továbbá a Magyar Ifjúsági Szövetség sepsiszentgyörgyi szervezeté­nek és a Csíkszeredai „Alfa” ifjúsági szervezetnek a kép­viselői. A dokumentum leszögezi, hogy a térségben a románok és a magyar nemzetiségiek békében kívánnak élni, Ro­mániát közös hazának te­kintik, és elhatárolják ma­gukat minden olyan szán­déktól, amely az ország bomlasztására irányul. Kö­zösen foglaltak állást a szét­húzó, és destabilizáló kísér­letek ellen, függetlenül at­tól, hogy azokat belső, vagy külső erők gerjesztik. Vál­lalták, hogy tiszteletben tart­ják az ország minden ál­lampolgárának egyéni és kollektív jogait, nemzeti­ségre való tekintet nélkül, „az egyetemes emberi­ jo­gok kiáltványával, a helsin­ki és a bécsi konferenciák dokumentumaival, valamint az­­ ország törvényeivel” összhangban. A Romániai Magyar De­mokratikus Szövetség sep­siszentgyörgyi szervezete a szórvány magyarság kérdé­seivel foglalkozó bizottsá­got hozott létre. A testület védnökségével megkezdődött a csángó-magyar csoportok szervezése. Mint arról a Sepsiszentgyörgyön meg­jelenő, Háromszék című lap beszámol: a csángó magya­rok olyan szervezeti egysé­get hoznak létre, amely fel­­­adatának tekinti a moldvai és az erdélyi magyar falvak közötti testvérkapcsolatok kiépítését. A romániai magyar fia­talok szervezeteinek szövet­sége az RMDSZ-szel együtt közös listán indul a májusi választásokon. Erről dön­töttek a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) első kongresszu­sán, amelyet vasárnap fe­jeztek be Csíkszeredán. Az országos kongresszust két szakaszban bonyolították le: március 17—18-án Maros­­vásárhelyen irott tanácsko­zás, míg március 31-én és április 1-jén Csíkszeredán. A kongresszuson 16 megyé­ből vettek részt magyar if­júsági szervezetek küldöttei. Az erdődi Petőfi-emlékmű felrobbantása miatt a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség szatmárnémeti szervezete feljelentést tett a rendőrségen, ismeretlen tettesek ellen. Beadványuk­hoz fényképet is csatoltak a szövetség vezetői — ezek a dokumentumok bizonyít­ják az emlékmű ellen elkö­vetett aljas merényletet. A képeket a romba dőlt em­lékmű környékén készítet­ték. A romániai Magyar Szó tudósítást közöl a helyszín­ről. „Petőfi emlékműve ro­mokban hever Erdődön, a vár alatti tó partján, ahol a világszabadság költője oly szívesen sétálgatott Szend­­rey Júliával. A leomlott, ha­talmas kőtömbök szanaszét feküsznek, 20—30 méternyi­re kisebb kődarabok is lát­hatók. Dühös nacionalisták végeztek az emlékművel, akiknek azt is be lehetett adni, ahogy Petőfi horthysta volt. Igen, horthysta! Miért is ne, ha az egyik magyar­­ellenes szónok ama március közepi zavargások ürügyén Kossuth horthystáiról be­szélt Szatmárnémetiben egy gyűlésen? Ebből is könnyű elképzelni, milyen zavar van azok fejében, akik oly gör­csösen féltik tőlünk, erdélyi magyaroktól ezt a tönkretett országot, akik oly hamar elfelejtik, hogy a decembe­ri forradalomban az erdélyi magyarok is ott küzdöttek az első vonalban, s akik az úgynevezett történelmi jo­goktól elvakítva nem akar­ják észrevenni, hogy az ef­féle rombolásal és zavar­­keltéssel az egész romániai demokráciát ássák alá.” ★ A marosvásárhelyi esemé­nyek óta folyamatosan nö­vekszik az erdélyi menekül­tek száma a hajdúszobosz­­lói befogadó állomáson. Pa­takvölgyi Rudolf igazgató, az MTI munkatársának ér­deklődésére elmondta, hogy január végére 40—50-re csökkent a tábor lakóinak száma, most pedig megkö­zelíti a 150-et. Van olyan nap, amikor 30—40-en jön­nek. Feltűnő, hogy a mene­külők között sok a kisgyer­mek, s nem ritka a skót-, há­romgyermekes családok ér­kezése sem. (MTI) Oderas Neisse Aláírásgyűjtés határü­gyben Zsebesi Zsolt, az MTI tudó­sítója jelenti: A Szolidaritáshoz tartozó tengermelléki képviselők és szenátorok egy csoportja egyenesen „hazaárulásnak, a legalapvetőbb állami érdekek elleni bűncselekménynek” minősíti az ország eddigi po­litikáját, azt a propagandát, amely Lengyelország nyuga­ti határainak kérdését az Odera és a Neisse folyókra egyszerűsíti. A képviselők szerint ha­misak azok a legújabb len­gyel iskolai térképek is, amelyek a tavaly Varsó­­és Berlin között született ha­tárvízi egyezménynek meg­felelően ábrázolják a német területeket, mivel ez az egyezmény a pomerániai öbölben „az NDK javára tor­zít”. A képviselők és a szenáto­rok aláírásgyűjtésbe kezdtek, és azt követelik, hogy a len­gyel parlament állítsa al­kotmánybíróság elé mind­azokat, akik a határt érintő egyezmények megkötésénél elkövetett súlyos mulasztá­sokért felelősséggel tartoz­nak. Beszélgetés az adatvédelemről (Folytatás az 1. oldalról) Sálya volt annak, hogy a parlament elé kerüljön? — A javaslat két évig ke­ringett a különböző minisz­tériumok között, és egyikben­­másikban, például a BM-ben heves ellenállás fogadta. Az ellenzéki kerekasztal pedig annak idején túlságosan el volt foglalva olyan napi po­litikai kérdésekkel, mint pél­dául a tévé felügyelő bizott­ságának felállítása, s ezért sem ideje, sem energiája nem maradt az adatvédelmi tör­vényjavaslatra. Pedig tárgya­lása be volt tervezve. Most mindenesetre jó lenne, ha a javaslatból mihamarabb tör­vény lenne. A nemzetközi in­formációáramlásba ugyanis csak akkor tudunk bekap­csolódni, ha adatvédelmünk az Európa Tanács strassbour­­gi egyezményének megfelelő színvonalon áll. Magyarul, csak akkor fogunk adatokat kapni, ha azoknak törvényes védelmet nyújtunk. — Van-e különösen kényes eleme a tervezetnek? — Az információszabadság­nak nálunk nincsenek hagyo­mányai, ezért ettől sokan ide­genkednek. Az angolszász or­szágokban és Skandináviá­ban ma már természetes do­log, hogy az állampolgár be­megy a hivatalba, és mond­juk azt kéri, mutassák meg neki az atomenergia-ügyi bi­zottság múlt heti üléséről szóló jegyzőkönyvet. Ott meg­mutatják, nálunk be sem en­gedik a hivatalba. Mivel óriá­si mennyiségű, eddig mono­polizált információ szabadul­na fel, várható, hogy lesz el­lenállás. De én semmiképpen sem akarnék tippeket adni, hogy mibe kössenek majd bele. — Mennyire korszerű ma ez a két esztendővel ezelőtt készült törvényjavaslat? — A törvény mindenkép­pen modernnek tekinthető, ám az adatfeldolgozás techniká­jának gyors fejlődése túllép­het rajta. Ettől azonban Ma­gyarországon egyelőre nem kell tartani. Majd ha idővel túlnyomórészt számítógépes hálózatok működnek nálunk is, akkor sem az alapelveken, hanem az adatvédelmi ellen­őrzési rendszeren kell vál­toztatni. Egy dolog viszont valóban aggaszt. A mostani törvény nem lesz élő, ha egy sor rész­területen nem születik meg a speciális szabályozás. Az alaptörvényre épülve, azzal párhuzamosan kellene kidol­gozni a pénzügyekkel, tudo­mányos kutatásokkal, szocio­lógiai felmérésekkel, egész­ségügyi és más kérdésekkel kapcsolatos kiegészítő szabá­lyozást. Csakhogy ezekkel tu­domásom szerint senki nem foglalkozik. Bartók Szilvia 3 Hol vagyon az igazság Egerben? Vaskorsiak Egy volt elnök elszámol Az ország 21 milliárd dol­láros adósságot nyög. Az „eredeti adósságfelhal­­mozás" éveiben azonban sokan meggazdagodtak — legalábbis a legendák szerint. A történelem íté­lőszéke — ezúttal a volt parlament vagyonelszá­moltató bizottsága — elé azonban csak a hajdani politikusok egy része áll. Igazságos-e ez? — hang­zik a történelmietlen kér­dés. Erről beszélgetünk egy érintettel, Schmidt Rezsővel, ki a közelmúlt­ban távozott Heves megye tanácsának éléről. Mit gondol, mi lehet az igazi oka, hogy a vagyonel­számoltatást elrendelték? — Gondolom, a témára a Czinege-ügy irányította rá a figyelmet. S feltételezték, hogy más, akár állami, akár pártvezetők hasonló vagyon­ra tettek szert az elmúlt negyven esztendőben. Pusztán erkölcsi tisztázó szándék, vagy politikai ok húzódik meg a háttérben? — Mind a kettő. Aki el tud számolni, az erkölcsileg tisztán kerül ki; aki nem, az pedig valahogy „elszámol”. Nyilván volt politikai oka is, hogy épp ebben az időpont­ban, épp így, épp ezekkel az emberekkel szemben alkal­mazták. Hiszen aki ismeri a korábbi párt- és állami ve­zetők jövedelmeit, az nehe­zen képzeli el, hogy egy „me­nő” iparos vagy butikos va­gyoni színvonalát akár meg is közelítik az előbbiek. Önről, aki hosszú évekig városi pártvezető, majd me­gyei állami vezető volt Eger­ben, információkat kapott a bizottság egy levélben, me­lyet egy ma már nyugdí­jas vállalatvezető küldött. Milyen indokok állnak a háttérben? — Nem tudom, mi állhat a háttérben, de már nyolc­tíz éve is érkezett följelentés az akkori Központi Bizott­ságba, Borbély Sándorhoz. Abban szintén a mostani feljelentő vádolja az akkori megyevezetőket: Vaskó Mi­hályt és Fekete Győr Endrét, engem pedig — mint mosta­ni levelében is — melléksze­replőként tüntet fel. Mint akivel az előbbiek együtt vadásznak és isznak. Köz­tudott, hogy se nem vadá­szok, se nem iszom. Ráadá­sul nem is volt „korábbi szoros kapcsolatom Vaskó Mihállyal”. A parlamenti bizottság­nak küldött levél szerint azt a házat, melyben most Vaskó Mihály él, a megyei pártbi­zottság szolgálati lakásnak építette. E 180 négyzetméte­res villát, 204 négyszögöl te­lekkel együtt mindössze 277 ezer forintért adták jelenl­e­­gi tulajdonosának birtokába 1977-ben, amikor egy egri la­kótelepi lakás 480 ezer fo­rintba került. Mit tud erről? — Ez a lakás kétségtele­nül a mindenkori első titkár szolgálati lakásának épült. Ebben lakott Oláh György, majd helyére jött Vaskó Mi­hály. Ő meg is vette, a Köz­ponti Bizottság engedélyé­vel. Nem tartozott sem a vá­rosi, sem a megyei pártbi­zottság hatáskörébe ennek az eladása. Ezt az ügyet ki­zárólag a Központi Bizott­sággal rendezte. Gondolom, abból az alapállásból, hogy nyugdíj előtt álló ember volt , hatvanhárom évesen ment nyugdíjba, tehát túl­dolgozta az időt —, hát hova menjen lakni? Három szo­bás, előszobás lakásról van szó itt a Lenin úton. Egy kis udvarral. A levél szerint olcsóbban vette meg, mint amennyiért egy 56 négyzetméteres lakást a Csebokszári-lakótelepen akkor kapni lehetett, ön er­ről tudott? — Nem tudom, mennyiért vette meg. Nem tartozott tu­lajdonképpen rám. A levélíró­­ szerint Nyúl Ferenc nyugdíjas esztergá­lyost adminisztratív erő­szakkal kiköltöztették abból az udvarból. Az ő volt házát azóta sem használják, kerí­tése, hátsó kapuja be van rozsdásodva. Az idős ember belebetegedett a dologba, s önhöz is ment panaszra. — Semmi közöm nem volt hozzá. A kisajátítás a városi tanácsra tartozott. Nyúl Feri bácsi Kertész utcai ember volt, magam is a Kertész ut­cában születtem. Gyerekko­rom óta ismerem Feri bácsit. Állapotáról nyilatkozni nem tudok. Ismereteim szerint Csebokszáriban lakik egy földszinti szoba-konyhás la­kásban. Ő járt nálam, még mint a megyei tanács elnö­kénél, ezelőtt vagy két esz­tendővel. Vitatja változatla­nul, hogy miért kellett el­hagyni házát. Nem tudom. Semmi közöm ehhez nem volt. Beleszólási jogom se volt. A levél szerint kiállítási bútorhoz jutott, aztán ki­cseréltette. Mi ebben az igazság? — A kiállított bútort any­­nyiért vettem meg, amennyi fel volt tüntetve rajta az ár­cédulán. Azonban lábai meg­hasadoztak, gond volt a kár­pitjával. A garanciások azt mondták: 50 százalékra leér­tékelve ideadják, vagy ki­cserélik. Mondtam, hogy nem kérem a leértékelést, cseréljék ki. Ez 14 éve volt. A számla ma is megvan. Miért érheti szó a galya­­tetői ház elejét? — Annak dokumentumai itt vannak, mert már 1985- ben is bejelentést tettek róla a Központi Bizottságnál. Akkor kivizsgálták az ügyet a helyszínen is, és lezárták, mert mindent rendben ta­láltak. A telek négyszögöle 1975-ben 160 forint volt. A kivitelező téesz 22,5 százalé­kos haszonnal építette a há­zat, míg másoknak csak 9,5 százalékot számított fel. Minden számlát őrzök, mivel népi ellenőri múltamból tu­dom, hogy ez fontos lehet, az ingatlan esetleges eladá­sakor pedig nélkülözhetetlen. Most mennyire optimistán néz a jövő elébe: választá­sok, rendszerváltás közepet­te? — A többpártrendszert 1948 után meg kellett volna tartani. Mert kulturált, tisz­tességes, objektív kontrollra mindig szükség van. Nem le­­vélirkálás kell, hanem a té­nyek ismerete. Időközönként mindenkit el kell számoltat­ni. Hogy a jövedelme fede­zi-e a megszerzett javakat. Magam több mint 42 évet dolgoztam, az iparban 18 évet húztam le, két nagybe­ruházást végigcsinálva. Ha gazdasági vezető maradtam volna, ma biztosan nagyobb nyugdíjam lenne ... Molnár Pál Elszámolás előtt Sel­meci István rajza

Next