Népszava, 1990. július (118. évfolyam, 153–178. sz.)

1990-07-18 / 167. szám

4 ORSZÁGGYŰLÉSI krónika Esemény-összefoglaló A parlament rendkívüli ülésszaka kedden a Magyar Köztár­saság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját. Rabár Fe­renc pénzügyminiszter rövid expozéjában elmondta, hogy a tervezettnél jóval nagyobb, mintegy 54 milliárd forintra rú­gó költségvetési hiány finanszírozására a kormány egyetlen reális lehetőséget lát: a Magyar Nemzeti Banktól hosszú le­járatú hiteleket vegyen fel az államháztartás. Hagelmayer Ist­ván, az Állami Számvevőszék elnöke aláhúzta: az államház­tartás felhalmozódott deficitje már eléri az 1300 milliárd forintot. Szerinte ennek egy részét az állami vállalatokra le­hetne — kellene — telepíteni, így azok privatizálása során törleszteni lehet az MNB által nyújtott kölcsönöket is, ezál­tal csökkenthető volna a nagymértékű államadósság. Az Országgyűlés viszonylag rövid vita után elfogadta a ta­valyi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, valamint az Állami Számvevőszék jelentését. Ezt követően megkezdte az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szó­ló 1990. évi VII. törvény módosításának részletes vitáját. A vitában alapvetően két ellentétes vélemény fogalmazódott meg. Az ellenzéki képviselők többek között azt szorgalmaz­ták, hogy a vagyonügynökség igazgatótanácsát vagy az Or­szággyűlés, vagy a köztársasági elnök nevezze ki, és hogy a tanácsi alapítású vagy felügyeletű állami gazdálkodó szer­vezetek — vagyonügynökség által — értékesített vagyonából meghatározott arányban részesedjenek az érintett önkor­mányzatok. Ezzel szemben a kormánypárti képviselők a va­gyonügynökség kormányzati felügyelete mellett érveltek, mi­vel csak így lehet megakadályozni a hatalomátmentést, illet­ve a spontán privatizációt. A törvénymódosításról a T. Ház várhatóan ma hoz határozatot. A délutáni menetrendszerű interpellációk és kérdések után az Országgyűlés határozatot hozott a köztársasági elnök vá­lasztásának módjára vonatkozó népszavazás előkészítésének és lebonyolításának pénzügyi szükségletei biztosításáról, va­lamint a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról. Ezek után tértek rá annak a törvényjavaslatnak a tárgya­lására, amely a pártatlan tájékoztatás bizottságának felállí­tásáról, valamint a közszolgálati kommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szól. A napirendi pont előadójaként Haraszti Miklós (SZDSZ) emlékeztetett arra, hogy a három közszolgálati tömegkommunikációs in­tézmény az elmúlt évtizedekben partikuláris politikai érde­kek szolgálatában állt, s ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra: egy demokratikus társadalomban ezeknek a médiumok­nak valójában a közt kell szolgálniuk. A pártatlan tájékoz­tatás érdekében létrehívandó bizottságról Haraszti Miklós elmondta, hogy azt nem lehet besorolni az államigazgatási intézménytípusok közé, s valahol a három hatal­m­i ág között lehet csak kijelölni a helyét. A bizottsággal kapcsolatos egyik legfontosabb elvként említette, hogy egyszerre garantálja a tájékoztatás pártatlanságát és az újságírói véleményszabad­ságot, nem irányíthatja a közszolgálati média tevékenységét, operatívan nem avatkozhat bele munkájába. Ugyancsak a sajtószabadság és a pártatlanság elvének ösz­­szehangolását emelte ki a bizottság létrehívásával kapcsola­tosan Kulin Ferenc, a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság elnöke. Emellett ő is hangsúlyozta, hogy a bizottság — kerülve a beavatkozást vagy a politikai befolyásolást — véleménynyilvánítással, állásfoglalásokkal orientálhatja az egyes szerkesztőségi műhelyek vezetőit. A beterjesztett törvényjavaslathoz több módosítást is javasolt Kulin Ferenc. Így egyebek közt felvetette, hogy a bizottságba a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Újságírók Szö­vetsége, a Magyar Írók Szövetsége, valamint a Film- és Tele­víziós Művészek Szövetsége által delegált küldöttek ne legye­nek párttagok, ezzel is erősítendő a bizottság pártatlanságát. Felvetette továbbá azt is, hogy az egyes médiumok küldöttei ne az intézmény dolgozói legyenek, s feleslegesnek tartotta, hogy a bizottság tagjait a köztársasági elnök nevezze ki. Mivel több törvénymódosító javaslatot a parlament bizott­ságainak még meg kell tárgyalniuk, ezért az általános vitát az elnök­lő Vörös Vince mára halasztotta. Az ülésnap bezá­rása előtt a képviselőkre még egy döntés várt: az előterjesz­tést követően elfogadták az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar nemzeti csoportjának megalakítására tett javaslatot. Az ülést követően megtartotta alakuló közgyűlését az IPU nemzeti csoportja. A törvényhozók ma 14 órakor ismét találkoznak, s folytat­ják a megkezdett napirendi pontok tárgyalását. jegy­kibocsátással érjék el, így csak egyetlen lehetőség kínálkozik, hogy a Magyar Nemzeti Bank hiteleit veszik igénybe. Igaz, ez meglehető­sen kedvezőtlenül érinti a vállalkozókat, mivel a költ­ségvetés a hiteleket elszívja a gazdaságból, s a vállala­tok, a szövetkezetek pénz­ügyi kölcsönforrásai tovább szűkülnek. Békesi László (MSZP) — az előző kormány pénzügy­­minisztere — röviden elma­gyarázta, milyen tényezők járultak hozzá a nagymérté­kű költségvetési hiány kiala­kulásához. Ebből kitűnt, hogy a kormánynak már a múlt évben korrigálnia kel­lett a költségvetést: 60 mil­liárd forintos deficitcsök­kentő program végrehajtá­sára kényszerült. A támogatásokat az inflá­ció üteménél kevésbé sike­rült csak csökkenteni, így a költségvetés kiadásai jóval meghaladták a bevételeket. A kormány a múlt eszten­dőben hozzányúlt az egyik legégetőbb kérdés, a kedvez­ményes kamatozású lakáshi­telek rendezéséhez. A ka­matadó hírére megélénkült a törlesztési kedv, s a várt­nál jóval többen éltek a kormány által biztosított kedvezménnyel. Aki ugyanis határidő előtt visszafizette tartozását, annak a kormány az adósság 45 százalékát el­engedte. A lakosság a múlt év végén összesen 37 milli­árd forint kölcsönt fizetett vissza, ez azonban a költ­ségvetés kiadásait 1,1 mil­liárd forinttal megnövelte. Az előző években a deficit finanszírozására felvett hi­telek IV. negyedéves ka­matterheit már a következő évi költségvetésre terhelték. A múlt esztendőben első íz­ben az adott évben számol­ták el ezeket a kiadásokat, ami 22 milliárd forintot je­lentett. Békesi László arra hívta fel a figyelmet, hogy a Németh-kormány tavaly hozzálátott a költségvetési kiadások jelentős mértékű csökkentéséhez, az igazgatá­si, védelmi költségek lefara­gásához, a termelési­ és ex­porttámogatások visszaszo­rításához. Ez lehet az egyet­len járható út a jelenlegi kormány számára is. Ungár Klára, a Fidesz­­képviseletében azt kifogásol­ta, hogy a kormány előbb terjesztette be az ez évi költ­ségvetés hiányának csökken­tésére kialakított program­­csomagját, és csak ezután tárgyalták meg a múlt évi költségvetéssel kapcsolatos zárszámadást. Ez a módszer azért volt rossz — hangsú­lyozta —, mert a múlt évi tanulságokat nem tudták fi­gyelembe venni. Azt is kifo­gásolta, hogy a tavalyi költ­ségvetés több tekintetben áttekinthetetlen, nem lehet például megállapítani a vé­delmi kiadások pontos ösz­­szegét, a mezőgazdasági tá­mogatások nagyságát. Fel­halmozási kiadások címszó alatt is több száz szerepel. Elismerte ugyan, hogy a hiány finanszírozására az egyik legkézenfekvőbb meg­oldás a magyar nemzeti ban­ki hitelek felvétele, ennek azonban meglesz az ára. Ha a banktörvény elfogadása után a Magyar Nemzeti Bank kikerül a kormány irányítása alól, függetlenné válik, gazdaságilag tovább­ra is gúzsba lesz kötve. A költségvetés ugyanis elszívja az MNB-hitelek nagy részét. Matyi László (SZDSZ) nem értett egyet azzal az állítás­sal, hogy a jelenlegi kor­mánynak a korábbi kor­mányzat intézkedéseinek ha­tására teljes mértékben meg van kötve a keze. Azt hang­súlyozta, most is van mód a különböző lehetőségek mérlegelésére, s véleménye szerint nem a legjobb alter­natívát választotta­­ a kor­mányzat. Azzal sem értett egyet, hogy a múlt évi nagy­mértékű deficitet szinte tel­jes mértékben magyar nem­zeti banki hitelekkel kíván­ják finanszírozni. Az olcsó kölcsön ugyanis nem kény­szeríti arra a kormányza­tot, hogy a jelenleginél lé­nyegesen takarékosabb költ­ségvetési politikát folytas­son, megkezdje a kiadások erőteljesebb leépítését. A mostani kormányzat összes­ségében — szemléletében és magatartásában — túlzottan azonosul a régivel. yi­ fizesse me ip­es a­dóssá­go­ké­t­? Azt követően, hogy a parla­ment elfogadta a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, va­lamint az Állami Számve­vőszék jelentését, sajtótájé­koztatón fejtették ki véle­ményüket a kormány és a pártok parlamenti csoport­jainak képviselői. Botos Katalin államtitkár a kormány nevében­ hang­súlyozta, , hogy megfeszített munkával dolgoznak az új államháztartási törvényen. A pénzügyi kormányzat leg­fontosabb feladata a jelenle­gi, meglehetősen összekuszá­­lódott költségvetési rendszer rendbetétele, a tisztánlátás biztosítása. Az államadós­sággal kapcsolatban úgy ítélte meg: senkinek sem lehetnek illúziói. Az adóssá­gokat valakinek meg kell fizetni, s függetlenül attól, hogy azokat a vállalatokra, a vállalkozókra vagy a fo­gyasztókra terhelik, végső soron ez a lakosságra hárul. Elismerte, hogy a költségve­tés — tervezettet jelentősen meghaladó — hiányának fi­nanszírozása meglehetősen sok gondot fog okozni. Az előző kormány eredetileg úgy tervezte, hogy a finan­szírozáshoz szükséges pénzt minél nagyobb arányban a pénzpiacról kívánják előte­remteni. A kincstárjegyek állománya azonban az év folyamán a tervezett 15 mil­liárd forint helyett csupán 9 milliárd forint volt. Ezek­nek a papíroknak a keres­letét csupán kamatemeléssel lehetne növelni, a magas kamatokat azonban a költ­ségvetés nem tudná megfi­zetni. Mivel a költségvetés deficitje 20 milliárd forint helyett 54 milliárd forint lett, teljesen reménytelen, hogy a finanszírozáshoz szükséges pénzt kincstár­ Ki*­' majdnem elmaradt Napzárta 3 Miért nem ér rá* aki ráér*? A hétfő éjszakai, művelő­désügyi kérdésekkel foglal­kozó Napzártában két mű­sorvezető, Györffy Miklós és Szénási Sándor beszélgetett a tárca két illetékesével, Fekete György és Honti Má­ria helyettes államtitkárok­kal. Soha még ilyen jó nem volt az egy főre jutó műsor­vezető-arány, de ennek oka van. Az eredetileg meghí­vottak közül öten — And­­rásfalvy Bertalan miniszter, Manherz Károly közigazga­tási államtitkár, Lukáts Miklós politikai államtitkár, Cseresznyés László pénzügyi és gazdasági területért fele­lős szakember, és Gallov Re­zső, a sport és testnevelés ügyeit irányító címzetes ál­lamtitkár — ugyanis hiá­nyoztak. Sárdi Anna, a Napzárta szerkesztője: — Az volt a célunk, hogy bemutassuk a nézőknek a tárca új vezetését. Minden­kit szerettünk volna röviden megkérdezni elképzeléseiről. Mi viszont Andrásfalvy Bertalant kérdeztük meg tegnap a Parlamentben, miért nem tett eleget a meg­hívásnak: — Az időpontot nem egyeztették velem, ultimá­tumszerűen jött a meghívás, nem értem rá. Még a műsort sem tudtam megnézni a te­levízióban. Szerintem egy ilyen időpont-egyeztetés mindig alku tárgya. Sárdi Anna: — Pénteken és hétfőn, te­hát kétszer is, pozitív visz­­szajelzést kaptunk a minisz­térium sajtóosztályának ve­zetőjétől, Sarkadi Lászlótól, hogy a meghívottak mind­egyike ráér, és el fog jönni. Ami az ultimátumszerűséget illeti, már sok államférfi itt, a Parlament folyosóján el­fogadta délután az aznap éjszakai Napzártába szóló meghívást, hiszen mindig igyekszünk nagyon aktuáli­sak lenni. A miniszter erre megis­métli, hogy ő nem ért rá. Baló György, a Napzárta főszerkesztője: — Megerősítem, amit Sár­di Anna mond. Pénteken és hétfőn is úgy tájékoztattak bennünket a minisztérium sajtóosztályán, hogy mind a hét meghívott eljön. Ha ez nem így lett volna, nem mertük volna kiírni vasár­nap este a hétfői Napzártát. Hétfőn délelőtt 11 óra tájban Timkó Iván, a miniszter tit­kárságának vezetője telefo­non értesítette a lapzárta szerkesztőségét, hogy a mi­niszter a hét meghívott he­lyett egyedül Fekete György, kulturális és művészeti terü­letekért felelős államtitkár­helyettest jelölte ki nyilat­kozni. Először történt vol­na, hogy elmaradt volna a Napzárta, ha este hat óra tájban nem telefonál nekünk Honti Mária, közoktatásért felelős államtitkár-helyettes, hogy ő mégis eljön. Ekkor döntöttünk úgy, hogy ne maradjon el a műsor ... A néző persze nem ül a megfelelő szobákban és te­lefonvégeken, így nem hall­ja, nem tudja, mi történik a háttérben. Lehet, hogy sem­mi, lehet, hogy mégis vala­mi. Egy biztos: kár, hogy a dolog „így jött össze”. — török — SZERDA, 199­0. JÚLIUS 18. NÉPSZAVA A Parlamentből tudósítottak­: Faggyas Sándor, Török Ka­talin és az MTI. A fotókat Kegyes András készítette. KÖZÉLET Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke kedden, kérésére fogadta Thürmer Gyu­lát, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnökét. Dr. Balsai István igaz­ságügy-miniszter kedden fogadta az Amerikai Fő­ügyészek Országos Szö­vetségének hazánkban tartózkodó delegációját. Az amerikai főügyészek megismerkedtek a mi­nisztérium új szervezeti felépítésével és a politi­kai rendszerváltásban betöltött szerepével. Wolfgang Bötsch, az NSZK Szövetségi Parla­mentje CDU—CSU frak­ciója helyettes elnöke vezetésével kedden dele­gáció érkezett Budapest­re. A küldöttséget fogad­ta Szűrös Mátyás a ma­gyar Országgyűlés alel­­nöke. A tervek szerint a CDU—CSU küldöttsége találkozik Kónya Imré­vel, az MDF parlamenti frakciójának vezetőjével, Balogh Györggyel, az Or­szággyűlés Honvédelmi Bizottságának, és Horn Gyulának, a Külügyi Bi­zottságnak az elnökével. DIKTATÚRÁBÓL DEMOKRÁCIÁBA Átmenet a diktatúrából a demokráciába címmel sátortáboros konferenciát rendez a Fidesz részvé­telével a kézdivásárhelyi Madisz a romániai Bál­ványosfürdőn. A július 21—30-ig tartó program­ban szerepelnek irodal­mi, történelmi, szocioló­giai, közgazdaságtani, jo­gi és politológiai témájú előadások. CSEHSZLOVÁK BENZINÁREMELÉS Ötven százalékkal drágul a benzin és a gázolaj csütörtöktől Csehszlová­kiában. A normálbenzin­nek megfelelő „special” literje a jövőben 12 ko­ronába, a 96-os oktánszá­mú szuper és az ólom­mentes benzin literje 13,50 koronába, egy liter gázolaj pedig kilenc ko­ronába kerül majd. ÖNÁLLÓSODÁS A VDSZ Országos Irodá­ja a Taurus Gumiipari Vállalat Szegedi Gyára szakszervezeti bizottsága felkérésére közli: A szak­­szervezeti bizottság a dolgozók kezdeményezé­sére, a helyi vezetés egyetértésével kezdemé­nyezi, hogy a vállalati ta­nács — körültekintően előkészítve — tegye meg azokat a lépéseket, ame­lyek eredményeként a gyár elnyeri önállóságát. Megjelent a törvény Aláírásgyűjtés - csak munkahelyen kívül Már javában folyt a munka­helyeken a szakszervezeti aláírásgyűjtés, amikor gyűj­tőket és aláírókat egyaránt hideg zuhanyként érte a nép­szavazásról és a népi kezde­ményezésről szóló törvény július 4-ei módosítása. „Nem gyűjthető aláírás munkahe­lyen és munkaviszonyból fa­kadó munkavégzési kötele­zettség teljesítése közben; fegyveres erőknél és fegyve­res testületeknél szolgálati viszonyban lévő személyek­től, a szolgálati helyen vagy szolgálati feladat teljesítése közben; tömegközlekedési eszközön, egészségügyi intéz­mény betegellátó részlegé­ben.” A szakszervezetek már a törvénymódosítás életbe lé­pése előtt is a legtöbb helyen a gyárkapun kívül folytatták az aláírásgyűjtést, ez azon­ban mostantól — a Magyar Közlöny 66. számának meg­jelenésétől számítva — csak így törvényes. De így igen, az aláírásgyűjtés tehát folytat­ható. Karitatív alapítvány Sorsjátékkal megforgatva Alternatív Nemzeti Önsegély Alapítvány néven szociálpo­litikai és környezetvédelmi alapítványt hozott létre az Alternatív Találmányhaszno­sító Kft. A karitatív alapít­vány célkitűzéseiről, vala­mint az ahhoz kapcsolódó, az alapítvány tőkéjét gyarapító sorsjátékról Gordos Gábor, a kft. ügyvezető igazgatója kedden tájékoztatta az újság­írókat. Az alapítványt — 100 ezer forintos alaptőkével — kettős céllal hívták életre. Egyrészt a szociális gondok megoldá­sából, másrészt pedig a kör­nyezetvédelemből szándékoz­nak részt vállalni. Anyagilag támogatják többek között a magukra maradtakat, az ál­lami gondozottakat és a ve­lük foglalkozó intézményeket, s segíteni kívánnak a nagy­­családosok, valamint a beteg gyermekeket nevelők gond­jain is. Az alapítvány kasszáját nem a szokásos módon, az adakozókedvre építve kíván­ják feltölteni, hanem sorsjá­tékkal megforgatják a fel­ajánlott adományokat. Há­romféle utalványt bocsáta­nak ki 100, 500 és 1000 forin­tos értékben. A csekkeket hétfőtől árusítják a postahi­vatalokban, s a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének segítségével eljuttatják a munkahelyekre is. Félévente — először októ­berben — a csekktulajdono­sok között sorsolásokat tarta­nak, amelyen a szerencsések akár egymillió forintot is nyerhetnek. Az adományok­ból befolyt összegnek egyéb­ként 20 százalékát fordítják nyereményekre, 67 százalék jut jótékony célokra, s 13 százalék a vállalkozói költsé­geket fedezi. (MTI) MALŐR Olvasom, hogy egy, az irodalmat szerető és tisztelő em­ber — történetesen a belügyminiszter — kikéri magá­nak a Csurka Istvánon esett sérelmet. Egész konkrétan azt nem tudja elfogadni, hogy „egy Havas Henrik ne­vezetű újságíró fölszólítsa Csurka Istvánt, az egyik leg­nagyobb élő magyar írót arra, hogy három hétig ne ír­jon!”. Hát ez valóban példátlan eset, Horváth Balázs sze­rint ilyen eszközökhöz még a Rákosi-rendszerben sem folyamodtak. Csakhogy mintha hiba lenne a dolgok értelmezése körül. Havas Henrik ugyanis csak arra szólította fel — kedélyeskedve — az írót, hogy három hétig ne bánt­sa az újságírókat, azt pedig senki sem állíthatja, hogy ebben a tevékenységben merülne ki Csurka írói mun­kássága. Különben maga Csurka is viccnek fogta fel a javaslatot, és később kissé indignálódva jegyezte meg: „Nem hittem volna, hogy egy ilyen vicces riport­zárást minki is komolyan vesz”. Ha nem tévedek, azt hitte volna a legkevésbé, hogy ez a valaki pont az irodalmat szerető belügyminiszter lesz. K. T.

Next