Népszava, 1990. július (118. évfolyam, 153–178. sz.)

1990-07-23 / 171. szám

NÉPSZAVA 199­0. JÚLIUS 23., HÉTFŐ Az RM­DSZ politikai csapdától tart közlemény a Csíkszeredai tanácskozásról Helyes volt a döntés, hogy az RMDSZ ne vegyen részt a kormányzati munkában. A választások után kiderült ugyanis, hogy a többséghez jutott Nemzeti Megmentési Front nem is szándékozott koalíciós kormányt létre­hozni — így összegezték az RMDSZ választások utáni tevékenységét az országos választmányi ülés szombati zárónapján Csíkszeredán. Természetesen az RMDSZ- nek ez a különállása nem jelentett és jelent teljes el­zárkózást — szögezték le. A magyar nemzetiség mű­velődési helyzetről megálla­pították, a helyi kezdemé­nyezésekkel sok helyütt ha­gyományokat keltettek élet­re, pezsgőbb lett a kulturá­lis élet, de szükség van or­szágos kulturális koordináló központ létrehozására. Szőcs Géza, a szövetség fő­titkára javasolta, hogy a szö­vetség újítsa meg szervezeti munkáját országos és helyi szinten. Az országos választ­mány úgy döntött, tovább vizsgálja Tőkés Lászlónak, a szövetség tiszteletbeli elnö­kének rendkívüli kongresz­­szus összehívását szorgal­mazó javaslatát. Csak a román nemzettel együttműködve, céljainkat megértetve és elfogadtatva képviselhetjük nemzetisé­günk érdekeit — hangsú­lyozta a kétnapos tanácsko­zásról kiadott közlemény. Az országos választmány úgy ítélte meg, hogy a vá­lasztások utáni új politikai­társadalmi helyzetben szük­ség van egy átfogó stratégia kidolgozására, amely felöleli az érdekképviselet minden területét. A közlemény ki­tér arra, hogy a román tár­sadalomban még vannak je­lentős erők, amelyek a féle­lem légkörét akarják kiala­kítani, társadalmi feszültsé­get akarnak teremteni ab­ból a célból, hogy akadályoz­zák a társadalom demokra­tizálását. „A román nemzet és a magyar kisebbség kö­zötti viszony elmérgesítése beletartozik e körök straté­giájába. Az RMDSZ átlátja, milyen politikai csapdába akarják belesodorni"’ — hangsúlyozta a többi között a közlemény. Eredményként könyvelték el, hogy a kolozsvári egye­temen, műszaki főiskolán, a marosvásárhelyi orvostudo­mányi és gyógyszerészeti in­tézetben és még más felső­­oktatási intézetekben újból lehetett magyar nyelven fel­vételezni és a felvételi vizs­gák eredményeinek függvé­nyében ősztől magyar tan­nyelvű csoportok is indul­hatnak. Viszont a választ­mány sajnálatosnak tartot­ta, hogy a Bolyai Egyetem ügye még nem rendeződött és határozottan szorgalmaz­ta az állami költségvetésből fenntartott magyar egyetem visszaállítását. Állást foglalt az országos választmány a marosvásár­helyi események kapcsán le­tartóztatott személyek peré­ben mutatkozó rendellenes­ségekkel szemben és erről, valamint Sütő András, Kin­cses Előd és Marian Mun­­teanu számára szükséges törvényességi feltételek ma­radéktalan biztosításáról kü­lön nyilatkozatot ad ki. (MTI) Európai Bérleti Társaság Közép-kelet-európai beruházásokat támogat az új francia pénzintézet Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti. Új pénzügyi szervezetet hozott létre három francia pénzintézet a közép- és ke­let-európai országokba tör­ténő francia beruházások ösztönzésére és megsegítésé­re. A Compagnie Euro­­peenne de Bail — Európai Bérleti Társaság — fő célja, hogy egyrészt hitelekkel, lí­zingszerződésekkel és más eszközökkel segítse elő a francia gazdaság beruházá­sait Közép- és Kelet-­Euró­­pában, így Magyarországon, másrészt tájékoztató szolgá­lattal és egyéb intézmények­kel könnyítse meg az ilyen beruházásokat. Ugyanakkor az új szervezet egyik alapí­tója, a Credit National, az állami szervekkel kötött megállapodásban jelentős részt vállalt az úgynevezett kockázati garanciák biztosí­tásában is. A Credit National Fran­ciaország egyik legjelentő­sebb hitelintézete, amely szinte minden jelentős fran­cia vállalattal kapcsolatban áll. Tevékenységéhez az is hozzátartozik, hogy a válla­latok számára­­új beruházási lehetőségeket tárjon fel ott­hon és külföldön egyaránt. Közép- és Kelet-Európában több szervezetet hozott lét­re ennek elősegítésére. Az osztrák Investkredit és az olasz Crediop bankkal együtt Bécsben alapítója volt az Europa Consult vállalatnak, amely kifejezetten Magyar­­országra és Csehszlovákiára összpontosít: tanácsadást és pénzügyi támogatást nyújt a két országba eszközölt be­ruházásokhoz. Az új társaság másik ala­pítója a Locafrance nevű, igen jelentős francia lízing­vállalat, a harmadik alapító a Banque de l’Union Euro­­peenne nevű jelentős bank. Londonban is a sajtót támadják A toryk a rádió és tévé szigorúbb ellenőrzése mellett Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: Konzervatív párti alsóházi képviselők a kereskedelmi tv-hálózathoz tartozó Grana­da televízió vezetőinek vád alá helyezését szorgalmazzák a terrorizmus megelőzését szolgáló, 1974-es törvény alapján. Ezzel egyidejűleg kormánypárti képviselők száztagú csoportja hétfőn az alsóházban indítványt készül beterjeszteni a rádió- és te­levízió-műsorok kormányzati ellenőrzésének megszigorí­tására. A Granada-tv hétfőre műsorra tűzött,,Mozgó világ” (World in Action) program­jában foglalt interjú miatt kerülhet összeütközésbe a törvénnnyel. Személyazonos­ságának feltárása nélkül kí­vánják ugyanis megszólaltat­ni azt az IRA-terroristát, aki négy társával együtt az 1974- es birminghami bombázáso­kat­ végrehajtotta. A 21 ha­lálos és 162 sebesült áldoza­tot követelt két merénylet el­követőiként 16 éve bebörtön­zött ,,birminghami iratok” mindvégig ártatlanságukat hangoztatták. Jóllehet, az érintett hatóságok állítólag évek óta ismerik a most meg­szólaló igazi tettes kilétét, a Granada ellen eljárás indít­ható azon a címen, hogy ter­roristát védelmez. A Lordok Házában már megszigorított rádió- és tv­­műsorszórási törvény továb­bi kormányzati beavatkozást előirányzó alsóházi előter­jesztés nagy visszaetszést keltett brit sajtókörökben. ,,Ezek a politikusok telje­sen elszakadtak a közvéle­ménytől. Minden esetben el­fogultságot gyanítanak, ami­kor egy műsor nem pontosan az ő véleményüket tükrö­zi .. . Jó lesz vigyázniok, mert túlságosan korlátozó jellegű törvénykezés a tájé­koztatás szabadságát veszé­lyezteti” — nyilatkozta a The Sunday Timesnek Michael Grade, a kereskedelmi tv­hálózat 4. csatornájának ve­zérigazgatója. Hosszú idő óta először Az antiszemitizmus történelmi okait elemzi a Pravda A szovjet társadalomban felerősödött antiszemita ér­zelmek okát, az újra napi­rendre került zsidókérdést boncolgatja a Pravda vasár­napi számában Sz. Rogov történész. Az SZKP KB köz­ponti napilapja hosszú idő után először foglalkozik az antiszemitizmus és cionizmus kérdéseivel, amelyek nagyon is aggasztják a szovjet köz­véleményt. A Pravda első oldalán két olvasói levélből is idéz (megjegyezve, hogy a probléma állandó témája postájának): az egyik anti­szemita hisztériáról beszél a Szovjetunióban, a másik vi­szont azt követeli,, hogy ránt­sák le a leplet az Oroszor­szágot romba döntő zsidó­kommunistákról, akik Lenin­nel az élen mára a hatalom minden szférájába beférkőz­tek. Rogov a Pravda hasábjain igyekszik történelmi vissza­tekintést adni a zsidókérdés­ről, utalva arra, hogy az el­múlt években mély hallga­tás övezte ezeket a gondokat, mi több, a ,,hétköznapi" anti­szemitizmus megnyilvánulá­sait nem is ítélte el a társa­dalom. Megállapítása sze­rint a cionizmus ellen meg­hirdetett küzdelem nagy­mértékben elősegítette az an­tiszemita, fasisztoid propa­ganda kialakulását, a zsidó kultúra, a judaizmus és ma­guk a zsidók elleni támadá­sokat. Mindez csak a cionis­ták kezére játszott, hiszen serkentette a kivándorlást az országból — írja Rogov. A lap 200—300 ezerre becsü­li az 1990-ben távozó szovjet zsidók számát. A történész elítéli a „Pam­­jaty” szervezet tevékenysé­gét, hiszen segítségükkel született újra az Oroszország elleni „zsidó—szabadkőmű­ves—bolsevista összeesküvés” mítosza. A zsidókat vádolják a cári család kiirtásával, a sztálini megtorlások szerve­zésével, az erőszakos kollek­­tivizációval, a hazai kultúra romlásba taszításával, a kör­nyezetszennyezéssel. Rogov sajnálkozva állapítja meg, hogy ez az antiszemitizmus már nemcsak a szélsőséges szervezetek ideológiája, hi­szen több irodalmi folyóirat jó ideje szimpatizál ezekkel a nézetekkel. A szovjet tör­ténelem folyamán először esett meg, hogy a zsidófóbia egyes értelmiségi körökben is nagyon népszerűvé vált, ami jelenleg a legnyugtalanítóbb tényező. A mind nagyobb mérete­ket öltő emigráció kapcsán Rogov utalt arra, hogy azt mindenekelőtt a közelmúlt­ban legalizált cionista szer­vezetek ösztönzik, s ezek képviselői igyekszenek ma­gukhoz ragadni a hatalmat a zsidó kulturális intézmé­nyekben is. Látnunk kell, hogy a pogromok szellemei­től való félelem már pánik jelleget öltött, hiszen még a cionista ideológiától távol álló szovjet zsidók is mind nagyobb számban döntenek a kivándorlás mellett. (MTI) Külkereskedelmi gyorsmérleg (Folytatás az 1. oldalról) termékek 45 százalékát az EGK tagországaiba szállítot­tuk, itt a forgalom a tavalyi­hoz képest 20 százalékkal, 235 millió dollárral emelke­dett, s csaknem 1,4 milliárd dollárt ért el. A közös piaci országok közül legjelentő­sebb partnerünk az NSZK. A tőkésimport az év első felében a tavalyihoz képest 1,3 százalékkal növekedett, értéke 2,4 milliárd dollárt tett ki. A behozatal 54 száza­léka az anyagok és alkatré­szek importjából adódott, ám ez így is 163 millió dol­lárral kevesebb volt, mint a múlt évben. A tőkésimport­ban 1,7 milliárd dollárt, az­az összesen 72 százalékot tett ki azoknak a termékeknek az aránya, amelyek a libera­lizált áruk körébe tartoznak. A rubelelszámolású export az év első felében 2,6 milliár­­dot tett ki, ez 29 százalékkal kevesebb, mint a múlt év el­ső felében. Az export áru­­összetétele valamelyest vál­tozott, a korábbinál kevesebb gépet és berendezést, vala­mint anyagot és alkatrészt szállítottunk a KGST­-tagor­szágokba. Legnagyobb mér­tékben a Csehszlovákiába irányuló export csökkent — mintegy 30 százalékkal —, a Szovjetunióba 25, az NDK-ba pedig 13 százalékkal keve­sebb árut szállítottunk, mint tavaly az első félévben. A rubelelszámolású országok­ból 2,7 milliárd rubel érték­ben importáltunk, s ez csak­nem 20 százalékkal kevesebb, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Energiahordozók­ból és villamos energiából 134 millió rubellel kevesebbet vásároltunk, mint az elmúlt esztendő első felében. A KGST-országokkal folytatott kereskedelmünk egyenlege az első félév végén 58 millió rubeles passzívumot muta­tott, ami kevesebb a terve­zettnél. (MTI) Falunap Lakitelken (Folytatás az 1. oldalról) cégeként Bethlen István, az MDF elnökségének tagja, Gálfalvi György író Maros­­vásárhelyről, Gyarmati De­zső országgyűlési képviselő, olimpiai bajnok, Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió el­nöke, Horváth Balázs bel­ügyminiszter, Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető alelnöke, valamint Tollas Tibor, a Münchenben megjelenő Nemzetőr főszerkesztője vá­laszolt 2-3 ezernyi érdeklő­dő előtt a felvetődött kérdé­sekre. A fórum vitavezetője Regös Sándor, a Magyar Te­levízió főmunkatársa volt. (MTI) A KISHATALOM Magyarország nem nagyhatalom. En­nek a puszta ténynek a leszögezése bi­zonnyal sérti azokat, akik a nemzeti magára találás napjaiban nem szere­tik az e témával való humorizálást. Pedig mégiscsak szembe kellene néz­nünk azzal, hogy adottságaink és le­hetőségeink rendkívül szűk határt szabnak külpolitikánknak. Ez nem azt jelenti, hogy korlátozva lennénk a széles körű nemzet­közi tevékenységben. Erről szó sincs, hi­szen soha nem volt még olyan széles a mozgásterünk, mint napjainkban. Arról van szó inkább, hogy ezen a széles palet­tán mozogva mi nem diktálhatunk senki­nek. Még a kisebb hatalmaknak sem. Már­pedig néhány túlzottan is magabiztos meg­nyilatkozás mintha ezt sugallná. A magyar külpolitika ma is, éppen úgy, mint az elmúlt években, nem elhanyagol­ható szerepet játszik az új Európa formá­lásában. Kitapintható már jó ideje az új ösvények felkutatásában a vállalása. A si­kerek sem mind új keletűek, bár kétségte­len, hogy a rendszerváltozással még több kapu nyílt a világra. Csak tudjunk ezeken a kapukon okosan közlekedni. A féltés jogos, néhány magyar állásfoglalást máris félreértettek vagy ép­pen félremagyaráztak. Pedig nincs fonto­sabb, mint hogy ez az új Magyarország több barátot és kevesebb ellenséget szerez­zen magának. Mert az ellenségekkel egy kis ország nehezebben tud megbirkózni, mint egy nagyhatalom. Ezért is olvasom meghökkenve azokat a honvédelemmel kapcsolatos véleménye­ket, amelyek hazánk katonai védelmez­he­­tőségéről akarják meggyőzni a közvéle­ményt. Arról, hogy kizárólag anyagi kér­dés egy olyan hadsereg felállítása, amely biztonságunkat garantálná. Én azokkal értek egyet, akik szerint a Luxemburg-típusú európai törpeállamo­kon kívül senkivel szemben nincs katonai esélyünk, szomszédainkkal szemben a leg­kevésbé. Hazánk egy jól felszerelt, erköl­csileg erős hadsereggel tisztességgel tudja védeni az országot, megvédeni azonban soha nem lesz képes. Ezt a bravúrt kizáró­lag és egyedül a mindenkori magyar kor­mánypolitika, a diplomácia tudja végre­hajtani. Mégpedig higgadtsággal, megfon­toltsággal és olyan realitásérzékkel, amely nem enged az indulatoknak és túlfűtött érzelmeknek. Márpedig ezek az indulatok itt fortyog­nak körülöttünk, csodálkozni sem lehet rajtuk, hiszen a hosszú ideig palackba zárt elégedetlenség tör gyakran utat magának. Gondoljunk csak a magyar kisebbségek jogos sérelmeire és a nyomában járó ha­zai elkeseredettségre, és máris érzékelhet­jük az országvezetés gondját és dilemmá­ját. Románián kívül nehezen kezelhető konf­liktusok támadtak még politikai és gazda­sági téren a Szovjetunióval, Bős-Nagy­maros miatt Csehszlovákiával, sőt újab­ban még Ausztriával is akad vita. S ha eh­hez még hozzátesszük, hogy Jugoszlávia belső válsága váratlan helyzetekbe sodor­hat még, akkor azt kell mondanunk: nem felhőtlen a viszonyunk szomszédainkkal. Az új Magyarország sem mondhat le ar­ról, hogy ápolja a jó kapcsolatokat a szom­szédsággal és mindenkivel, aki partner eh­hez. Politikai kötéltáncosi mutatvány en­nek a törekvésnek az összehangolása azzal, hogy nemzeti érdekeink ne csorbuljanak, s hogy többé ne hunyjunk szemet semmi felett, ami bántja ezt a népet. Az ország érdekeinek határozott védel­me nem jelentheti ugyanakkor a hazai do­bok pergetését. Nemzetközi konfliktusokat sem dobszóval, sem kinyilatkoztatásokkal nem lehet megoldani. Azok csak okos po­litikával kezelhetők vagy semlegesíthe­tők. Nem keresni kell tehát az ütközések lehetőségét, hanem elkerülni azokat. Sokat tehet ezért a politika — megőrizve a ko­rábbi szövetségesek bizalmát és megsze­rezve az újakét. BARABÁS PÉTER

Next