Népszava, 1990. december (118. évfolyam, 282–305. sz.)
1990-12-18 / 296. szám
NÉPSZAVA 1990. DECEMBER 18., KEDD Az ügyész törvényességi óvást indítványozott Hazaárulás volt a vád Mint egykori nagykövet ügyében döntött a Legfelsőbb Bíróság A Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa dr. Berkes György vezetésével hétfőn két volt magyar diplomata, hazaárulás miatt elítélt nagykövet ügyét vizsgálta felül. A legfőbb ügyész mindkét terhelt esetében törvényességi óvást indítványozott. tfr. Pataki János — jelenlegi neve Plenter János — 1973. október 24-én kapott megbízást a ghánai magyar nagykövetségvezetésére. Zárkózott, érzékeny és nagyfokú bizalmatlanságot tükröző magatartása miatt csakhamar elszigetelődött a munkatársaitól. Az 1974. évi szabadsága idején idehaza a külképviselet valamennyi beosztottja ellen panaszt tett. Kifogásait a Külügyminisztériumban nem találták alaposnak. Dr. Pataki János 1975. évi nyári szabadságát július 2-án kezdte meg, családjával Zürichbe utazott azzal, hogy két nappal később indulnak Budapestre. A nagykövet feleségével és két kiskorú gyermekével azonban nem érkezett meg a jelzett időben Magyarországra. A svájci külügyminisztérium július 17-én jegyzékben közölte: „a Pataki család az országban tartózkodik és nem kívánnak hazatérni.’’ Július 23-án pedig arról tájékoztatták a svájciak a magyar Külügyminisztériumot, hogy dr. Pataki János hozzátartozóival együtt tovább utazott az észak-amerikai kontinensre. A nagykövet július 1-jei keltezéssel július 19-én Zürichben postára adott egy géppel írt nyilatkozatot, az akkori Elnöki Tanács elnökének címezve. Levelében a korábban hangoztatott sérelmeit ismertette, majd azt írta : „... ezért döntöttem úgy, hogy ott folytatom a harcom egy szebb, tisztább és becsületesebb magyar világért, ahol ahhoz még megvannak a feltételek. Párttagságomról és minden állami megbízatásomról ezennel lemondok.” A Fővárosi Bíróság dr. Pataiki Jánost — távollétében — 1976. szeptember 25-én állami szolgálat felhasználásával elkövetett hazaárulás bűntette miatt 10 évi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet 1977. január 12-én 15 évre súlyosbította. A tegnapi tárgyaláson a legfőbb ügyészt képviselő dr. Vörös Sándor csoportvezető ügyész perbeszédében indítványozta, hogy a legmagasabb bírói fórum fogadja el a törvényességi óvás indokait, ugyanis a terhelt nem követte el a hazaárulás bűntettét. Ha egy magas beosztású diplomata véglegesen külföldre távozik, annak nem okszerű következménye a hazaárulás. A Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa egyetértett az óvás iránti kérelemmel és dr. Pataki Jánost a hazaárulás vádja alól felmentette. Száll József 1962-től 1970. augusztus 4-ig vezette Magyarország római külképviseletét. Miután beosztása alól felmentették, a külügyminiszter személyes tanácsadójává nevezték ki. Száll József ellen hazatérése után felmerült a gyanú, hogy olaszországi diplomáciai szolgálata idején gazdasági viszszaéléseket követett el. Ezzel kapcsolatban jelentéstételre szólították fel. Miután a volt nagykövet tartott az esetleges vizsgálat következményeitől. 1970. október 4-én családjával Csehszlovákián és Ausztrián át Olaszországba távozott, ahol menedékjogot kért és kapott. A Legfelsőbb Bíróság 1973. április 10-én állami szolgálat felhasználásával elkövetett hazaárulás miatt — távollétében — őt is 15 évi szabadságvesztésre ítélte. A volt nagykövet elhatározását azzal magyarázta, hogy „nem ért egyet alapvető politikai kérdésekkel, ezért mindenhol el tudja képzelni az életét, csak Magyarországon nem." Az ítélet indoklása szerint Száll József Olaszországban kapcsolatba lépett az olasz külügyminisztériummal és elhárító szerveivel. Olyan titkokat árult el, amelyek súlyosan sértették a magyar állam érdekeit. A törvényességi óvás iránti kérelemből kitűnik, hogy az ítélkezés alapjául ezúttal sem szolgáltak olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztották volna a vádlott hazaáruló magatartását. A legmagasab bírói fórum szerint az ítélet megalapozatlan és azt hatályon kívül helyezte. Ugyanakkor elrendelte, hogy az ügyben a Fővárosi Bíróság új eljárást folytasson le, mert bár az óvás alapos, de elnökségi tanácsban nem lehet az ügyet elbírálni. Schmidt Attila Külkapcsolati a javából György Ilona, az MSZDP elnökségének tagja, az MSZDP külügyi titkára a Népszava szerkesztőségét szombati cikkünk nyomán a következők közlésére kérte: 1. Nem az a nevem, ahogyan az újságban leírták. 2. Nem az a munkaköröm. 3. Nem azt mondtam. 4. Nem kívánom a telefontudakozó szerepét betölteni. 5. Ha valóban érdeklik önöket külkapcsolataink, jól felkészült, nem szándékos félrehallásban szenvedő újságíróknak mindig szívesen állunk rendelkezésére, akár a Labour Party és az MSZDP kapcsolatáról is tájékoztatást nyújtunk. Hat pont az az öt pont, kedves György (és nem Györgyi) Ilona! 1. Bocsánat a név helytelen írásáért! 2. Sajnálom, hogy a külügyi titkár nem foglalkozik a párt külügyeivel. 3. Én azt hallottam. 4. Segítségét ön ajánlotta fel, ám egy éjszaka alatt, a jelek szerint, sok minden történhet. 5. Önöket furcsa módon csak félrehallásban szenvedő újságírók veszik körül? 6. De azért a lényeget is említsük meg! Miért állítja, hogy a Labour Party meghívta önöket, amikor erről nem tudnak Londonban? Talán ott is félrehallásban szenvednek? (szerdahelyi) Hti a karmánt/ hallgat aa flím-re__ Az uránbánya továbbélhet A Népszava értesülése szerint az egy esztendővel ezelőtt meghozott bányabezárási határozat visszavonását javasolja a kormánynak a Mecseki ÉrcbányászatiVállalat esetében az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. A téma csütörtökön lesz napirenden. A kedvező döntést követően megkezdődhetnek az érdemi tárgyalások az ír Glencar céggel a külföldi többségű vegyes vállalat létrehozásáról. A szindikátusi szerződést már augusztusban aláírta a MÉV a szigetországi partnerrel. A tárca annak ellenére támogatja az uránbányászat fenntartását, hogy a számítások szerint nem teljesíthető az a követelmény, miszerint a jövőben egyetlen fillér állami támogatást sem adnak e tevékenységhez. A kormány elé kerülő előterjesztés több változatot is tartalmaz. Ezek közül az egyik, hogy vámokkal védenék a hazai kitermelést. A világpiacon ugyanis meglehetősen nagy a túlkínálat, ezért az írek szerint a 60 dolláros hazai termelői ár egyelőre nem lehet versenyképes. A Paksi Atomerőmű Vállalat már kapott is 40 dolláros ajánlatot. Ésszerűtlen lenne azonban — a jelek szerint csak rövid távon fennálló piaci pangás miatt — abbahagyni az uránbányászatot. Ezért — ha a kormány úgy dönt — jövőre mintegy 500 millió forintot fordítanának a kitermelés támogatására. Ez az összeg nem sok — érvel az IKM —, ha figyelembe vesszük, hogy a bányászat teljes felszámolása az elkövetkező két-három évben milliárdos kiadásokkal járna. Arról nem is beszélve, hogy mintegy két és fél ezer ember kerülne az utcára Baranyában, ahol egyébként is kritikus a foglalkoztatási helyzet. (furnör) Ganz—Hunslet-terv Hungária Villamossal Sasadról Óbudára A Ganz-Hunslet angol—magyar részvénytársaság megbízásából a Trend Kft. elkészítette a Hungária Villamos megvalósításának koncepcióját — hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón. Ennek vonala Óbudától — a Hungária körút mentén — Sasadig tartana. A nagyszabású vállalkozás magántőkére épülne. Célja nemcsak az, hogy a Ganz- Hunslet el tudja adni Magyarországon villamosait, referenciát teremtve ezzel a külföldi értékesítésre, hanem a túlzsúfolt belső városmag is tehermentesíthető lenne a főváros harrmadik körútjának kiépítésével. Nem csupán modernizált villamos-összeköttetést jelentene a mostani 1-es villamos 16 kilométeres pályájának elkészítése, de általa Budapest kevéssé ismert, a lakosság számára eddig felfedezetlen területein lenne megteremthető a kiépített belvárosias jelleg. A villamosvonal Csepelt is érintené, a Duna fő ágán közúti forgalom számára alkalmas híd épülne. A megvalósítás becsült költsége 18 milliárd forint, s a vállalkozáshoz akár holnap hozzá lehetne kezdeni. Harry Codd, a Ganz-Hunslet vezérigazgatója két pénzintézetről is említést tett, amelyek részt vállalnának a finanszírozásban. A Trend Kft. képviselője hangsúlyozta azonban, hogy számos jogszabály még hiányzik a kivitelezés megkezdéséhez, különösen a koncessziós és a földtörvény. Ha fél év alatt e jogszabályok elkészülnek, akkor a részvénytársasági formában megszervezendő kivitelező cég három és fél év alatt megépítené a teljes 16 kilométeres szakaszt, 1994 végén át lehetne adni — akár lesz világkiállítás, akár nem H. K. J. Emi ér mérkijz ats .IIS/ III-nrl kilépett Grátz és Ribánszky Egy évvelezelőtt, az MSZMP XIV kongresszusán a tagság új szellemű munkáspártot alakított. Thürmer Gyula, a párt elnöke az évet értékelte lapunk számára: — Edzettebbé vált a párt. Elértük első számottevő politikai sikerünket a szeptemberi helyhatósági választásokon. Egy év alatt felnőtt egy új vezetői gárda, tizenöten mentek el a központi bizottságból, közöttük Grósz Károly és Ribánszky Róbert, aki a pártból is kilépett. — Miért? Nem értettek egyet a jelenlegi párt politikájával? — Igen, ezért léptek ki tőlünk. — Mennyiben folytatója a régi MSZMP-nek az új? — A Munkáspárt a magyar munkásmozgalom jó hagyományaira épít, és ilyen értelemben vállalja az MSZMP pozitív eredményeit. Ebben most már a párt politikailag egységes. És abban is egységesek vagyunk, hogy a jelenlegi, átmenetileg ellentmondásos helyzetben úgy véljük, a rendszerváltás még nem teljes és nem visszafordíthatatlan. Megítélésünk szerint a kormány politikája rövid időn belül gazdasági és politikai anarchiához vezethet. A személyi változtatások felületesek és nem segítik érdemben a válság leküzdését. — Hogyan képzelik el 1990 decemberében ezt az összefogást? Már ennek szellemében keresik a kapcsolatot a szociáldemokrata pártokkal? — Mi úgy gondoljuk, nincs feloldhatatlan ellentétünk a szociáldemokratákkal. A vitás elméleti és politikai kérdéseket félre kell tenni, hiszen valamennyiünk kötelessége, hogy a négymillió, bérből és fizetésből élő állampolgár érdekeiért küzdjünk. Bízunk abban, hogy közös felismerés alapján a közeljövőben személyes kapcsolataink is bővülni fognak. De ezen túlmenően az összefogás lehetőségét megtestesíthetné a köztársasági elnök melletti konzultatív tanács létrehozása, továbbá a társadalmi gondokra érzékeny, jórészt szakértőkből álló kormány kialakítása. (s. i.) A rendszerváltás nem szüntette meg az agylopást Elvándorló szürkeállomány A tendencia fel fog erősödni • Vannak divatos emberek Telítődik a munkaerőpiac Hosszú évek óta tart az, a számunkra sajnálatos folyamat, amelynek következményeként legjobb tudományos kutatóink, egyetemi tanáraink mennek külföldre, s néhány év letelte után nem jönnek vissza. E sajátos „agylopás” iránya mindig a szegényebb ország felől mutat a gazdagabb irányába, s Nyugat-Európa és az USA közt éppúgy fönnáll, mint hazánk és Nyugat-Európa közt. Egyetemeinken arról próbáltunk tájékozódni, milyen irányt vett ez a folyamat a rendszerváltás óta. Dr. Zólomi Imréné, az ELTE bölcsészkara nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője szerint ez a kérdés munkajogilag még rendezetlen. — Véleményem szerint a külföldre távozás tendenciája föl fog erősödni, elsősorban a műszaki értelmiség körében. Nekünk nincs és nem is lehet erről adatunk, hiszen a munkavállalás külföldön most már állampolgári jog, magánügy. Egyébként is a dolog úgy kezdődik, hogy az egyetemi oktató, mondjuk, ösztöndíjat kap, kimegy egy évre, aztán hosszabbít, s a végén esetleg nem jön haza. Az egyetemi oktató elmegy külföldre tanítani, hiszen az itthoni fizetéséből reménye sincs több százezer forint beugrót összespórolni egy lakásra. Az érvényesülés reményében — Az ELTE karain az a folyamat, amelyről ön beszél — tájékoztat Horváthné Kuszmann Cecília, az ELTE Oktatási, Személyzeti és Szociális osztályának vezetője —, nem erősödött föl a rendszerváltás óta. Ez a jelenség 5—10 éve megfigyelhető egyetemünkön, a rendszerváltás után tőlünk — elsősorban a jogi karról — inkább az államapparátusban, a minisztériumban és az ügyészségen — helyezkedtek el, avagy politikusok, képviselők lettek. Prónay András, az ELTE Természettudományi Kara dékáni titkárságának vezetője szerint a külföldre távozásnak kettős oka van: a tudományos és az egzisztenciális érvényesülés. Vannak kutatási területek, elsősorban a biológusok, vegyészek, fizikusok körében, ahol a kutatók az itteni felszerelések, mérési lehetőségek szűkössége miatt nem tudnak nagydoktori, kandidátusi disszertációt írni. Az ilyen utakat az egyetem a legmesszebbmenőkig szorgalmazza. Tavaly a TTK-n a Kari Tanács olyan határozatot hozott, hogy aki nagyon régen külföldön van, és nem akar hazajönni, mondjon le státusáról, hiszen, nem tartjuk erkölcsösnek, hogy emiatt a szintén tehetséges embereket csak szerződéssel tudjuk fölvenni. A fölszólítás nem jelenti azt, hogy az egyetem soha többé nem kívánja itthon foglalkoztatni. Az oktatási törvény módosítása kapcsán lehetőség nyílik arra, hogy az egyetemek (a rektorok) külföldről meghívjanak oktatókat egyetemi tanári ranggal. Segélyprogram kellene " Az agyak végleges elvándorlásáról ugyan nem számoltak be a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, nyolc-tíz szakembert azonban ideiglenesen nélkülözni kénytelen a tudomány eme alföldi bölcsője. Nem mondhatom, hogy nő azok száma, akik szívesebben kutatnak, dolgoznak nyugat-európai, vagy távolabbi egyetemeken, a ádítozatlanság azonban semmi-» képpen sem jelent javulást. Vagyis — kérdése szerint — a rendszerváltás óta sem nőtt különösebben az itthonmaradási kedv. — mondja dr. Varga László, az egyetem főtitkára. — E téren egy ideje rendet teremtettünk. Szeretnénk, ha a külföldi tanulmányút, kutatás mindenki számára hozzáférhetővé válna, tehát ne legyenek divatos emberek. Lehetővé teszszük, hogy hétévenként minden oktató egy teljes évet külföldön töltsön. A debreceni rendszer szerint az illető egy évig megkapja hazai illetménye hetven százalékát, a fennmaradó harminc százalékot helyettesítés címén használják fel. Ha az eltávozott kolléga meg akarja hosszabbítani kinttartózkodását, illetménye 50 százalékát a tanszék használja fel, másik felét pedig elvonja az egyetemi vezetés. A harmadik évben az illetmény hetven százaléka kerül elvonásra, s már csak 30 százalék marad a tanszéké.— Mindezzel az a cél, — bár nekünk is érdekünk a külföldi tapasztalatokkal felvértezett oktatók számának növelése —, hogy ezek, a számunkra fontos emberek mielőbb jöjjenek vissza. Többen élnek kinti tartózkodásuk meghosszabbításával, hiányukat érzékeli az egyetem. Egyetlen vigaszunk, hogy később hazahozzák a magas szintű tudást... — Semmiféle változás nem ért bennünket — mondja dr. Guth László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem főtitkára. — Inkább arról számolhatok be, hogy még nagyobb a bizonytalanság nálunk, mint azelőtt. Bizonytalan a felsőoktatás jövője, nyugtalanító a belső rendszerváltás. A mi embereink nemigen mennek sehová, az egyetem önerőből nem képes a külföldi tanulmányutak, kutatások fedezésére. Legfeljebb a külföldi segélyprogramok beindulásával gondolhatunk ilyesmire. Egyszóval, a gödöllői szürkeállomány most még itthon van . . Sokan orvostúlképzésről beszélnek Magyarországon. Valószínűleg a szakembereknek igazuk is van, ám ha az orvosok területenkénti, vagy szakmai összetételét és elosztását tekintjük, a helyzet nem mondható kiegyensúlyozottnak. Vajon mi a helyzet az orvosok külföldi munkát vállalásával? A Pécsi Orvostudományi Egyetem rektori hivatalának vezetője, dr. Antal Ernő elmondta, hogy egyetemükön nincs különösebb változás az orvosok külföldi tanulmányútjait és munkavállalását tekintve az elmúlt évekhez képest. Mindig is nagy súlyt fektetett az egyetem a külföldi tanulmányutak bővítésére, hiszen az orvosok, hazatérve új ismeretekkel gazdagítják a különféle orvosi szakmákat. Ma is sokan vannak a világ különféle országaiban, szinte folyamatos a hazatérők és kiutazók cseréje. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen a külföldön lévő 65 orvos közül 26-an májusban utaztak 12 éves tanulmányútra a nyugati országokba. Munkavállalói engedéllyel három orvos tartózkodik külföldön — tudtuk meg a személyzeti osztály munkatársától. Elmondta azt is, hogy az ösztöndíjasok között vannak, akik csupán néhány hónapra, mások évekre mondtak búcsút az egyetemnek. A külföldön dolgozók és tanulmányúton lévők között klinikai orvosok, gyakornokok és magasabb beosztásúak is vannak. Fizetés nélküli szabadságon Dr. Heltai Judit, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem személyzeti osztályvezetője azzal kezdte tájékoztatását, hogy az idén májustól az orvosok közül 12-en utaztak tanulmányútra és 12-en munkavállalás céljából a különféle nyugati országokba. Az osztályvezetőnő úgy tapasztalja, hogy az utóbbi hónapokban csökkent a kiutazások száma, ami azzal magyarázható, hogy egyre kevésbé fogadják külföldön a diplomásokat. Telítődött a munkaerőpiac, megszűnt a menekült státusz, ami egyes.címűen azzal jár, hogy szűkülnek a külföldi munkavállalási esélyek, a diplomások számára. Egyébként a SOTE orvosai közül összesen mintegy 90—100-an tartózkodnak külföldön tanulmányúton, vagy tartós munkavállalás címén. Szabó Ilona, a Műszaki Egyetem személyzeti osztályának munkatársa elmondta, hogy az idén összesen 611 oktató és kutató jelezte osztályuknak, hogy hosszabb időre külföldre távozik. (Tavaly 60-an jelezték ezirányú szándékukat.) Közülük 28-an munkavállalás céljából utaztak, a világ minden tájára, Japántól, Nyugat-Európa és az amerikai földrész különböző országaiba. Az ösztöndíjasok és a munkavállalók között többségében adjunktusok találhatók, de vannak tudományos munkatársak, tanársegédek, sőt egy-két egyetemi docens és egyetemi tanár is. A munkavállalók 1—2 éves szerződéssel, fizetésnélküli szabadságot kérve tartózkodnak külföldön. (horváth—nógrádi—török) •