Népszava, 1991. február (119. évfolyam, 27-50. sz.)

1991-02-01 / 27. szám

NÉPSZAVA 1991. FEBRUÁR 1., PÉNTEK Tiszta haderő Kardoskodó honatya a sereg becsületéért A nyugodt erő képviselője kisebbségben maradt, ami­kor tiszta haderő megteremtéséért kardoskodott. Hor­váth Lajost, a legerősebb kormánypárt országgyűlési frakciójának tagját leszavazták a parlament honvédel­mi bizottságában. A honatya azt szerette volna elérni, hogy egyes tábornokok mondjanak le tisztükről, miután az Állami Számvevőszék kiderítette, hogy még a múlt rendszerben szabálytalan lakáscserékre, -felújításokra használták ki pártállami kapcsolataikat. Mi indokolta, hogy a témá­ról zárt ülésen tárgyaljon a bizottság? — Szerintem ez indokolat­lan volt. A Honvédség erköl­csi állapota a társadalomra tartozik. Maga a számvevő­­széki jelentés egyébként nem titkos. Ebből fény derül bizo­nyos „tényért” százezer fo­rintokra, amelyeket az érin­tettek lakásfelújításra fordít­­ottak ... A Czinege-ügyben milliós tételekről volt szó. Érdemes utólag százezer forintokért zavart okozni a tábornoki karban? — Valóban nevetségesen szűkös körülmények közt él­nek ezek a tábornokok, ah­hoz képest, hogy hogyan kel­lene egy honvéd generális­nak élni. Ennek ellenére etikailag kifogásolható, hogy kincstári pénzt fordítottak a mégoly szegényes lakások felújítására. Ezért alakult ki a bizottságban az a kisebb­ségi vélemény, hogy a sereg­nek mindenek fölött tisztá­nak kell lenni. Fontos az or­szágnak, hogy a sokféle za­varral működő pártok felett legyen egy olyan tiszta erő, amelyre föl lehet nézni, amely iránt nincsenek kétsé­gek. Ma már mindenki sá­ros az országban: azok is, akikre dobják, s azok is, akik dobálják a sarat. Le­gyen egy erő, amelyben min­denki bízhat: a Magyar Hon­védség. A sereg fő feladata, hogy megvédje a hazát. S talán nem az, hogy erkölcsi nor­mák felett őrködjön ... — Nagy hagyományai van­nak a honvéd tiszti becsület­nek. Még nincs tiszti etikai kódex, de már készül. A rég­múltban nem volt ritka, hogy a becsületét elvesztett tiszt saját élete ellen fordult, hogy legalább önnön emlékét megtisztítsa. Ilyet természe­tesen senki nem kíván a mai katonáktól. De azt talán nem túlzás elvárni, hogy aki érzi, tudja, hogy vaj van a fején, önként vonuljon vissza. Nem kellenek visszhangos szá­monkérések. De egy-egy csöndes visszalépés lehetővé teszi, hogy a sereg új erőre kapjon. Mint ön fogalmazott: „vo­nuljon vissza”. Csakhogy a tábornokok sehol sem olyan emberek, akik szeretik a visszavonulást... — Az igazi tábornok tud­ja, hogy mikor kell visszavo­nulnia ahhoz, hogy megóvja a csapatok épségét. A ma­gyar történelemben is akadt tábornok, aki Komáromnál az első sorban rohamozott, mert akkor ezt kellett ten­nie. Később ugyanő Világos­nál letette a fegyvert, mert látta, hogy már fölöslegesen áldozna fel drága magyar életeket. Ma szerencsére nem ilyen drámai a helyzet; ma a csapatok erkölcsi épségét kell megóvni. Ha nem is drámai, de nem is felhőtlen a helyzet ma. Érdemes-e ilyenkor meg­bolygatni a tábornoki kart? — A bürokrata apparátus már a választások előtt azzal ijesztgette a társadalmat, hogy ha szélesebb körű le­váltások lesznek, akkor min­den össze fog omlani, mert képtelenség az országot ve­zetni őnélkülük. Sok példa mutatja azonban, hogy ki percek alatt, ki hónapok alatt, de előbb-utóbb min­denki pótolható. Fontos len­ne, hogy valóban újuljon meg a Honvédség, ne csak szimbólumaiban, hanem er­kölcsileg, szellemileg is, és élvezhesse a közbizalmat. Er­re megvan az esély, hiszen nem lehet véletlen, hogy ép­pen az egyik legmagasabb beosztású tábornokunk a pártállam idejében is tiszta, támadhatatlan maradt, ke­ményen csak a hivatásának élt! Molnár Pál Tovarisi! Sprechen sie Deutsch? Mi fenyegeti az orosz tanárokat? Magyarországon mintegy ti­zenkétezer orosztanár van, s közülük körülbelül nyolcez­ren akarnak más idegen nyelvet megtanulni, átképez­ni magukat. Egyebek mellett erről beszélgettem Alfred Walterral, a Goethe Intézet nyelvi részlegének vezetőjé­vel, aki a minap első ízben szólt nyilvánosan a német­­nyelv-tanítás magyarországi támogatásáról. — Az intézet tájékoztatja, támogatja azokat a német­­nyelv-tanárokat, akik ösztön­díjat kívánnak szerezni Né­metországba — mondta Alf­red Walter. — Saját költsé­günkre a kétnyelvű általános iskolákba és gimnáziumokba német anyanyelvű tanárokat küldtünk. Tizenegy nyelvi szaktanácsadó is érkezett, akik az egyetemeken helyez­kedtek el. — Mit tudnak tenni az orosznyelv-tanárok tömeges átképzéséért? — Ez elsősorban a magyar állam feladata, hiszen nem lehet érdeke a munkanélkü­liség. Természetesen segí­tünk. Németországba nyelvi képzésre ösztöndíjat kaphat­nak a jelentkezők. Nyáron Magyarországon is szerve­zünk nyelvi tábort, ahol fő­leg a tanítás módszertanával foglalkozunk. — Kik vehetnek részt eze­ken? — Azokat támogatjuk, akiknek legalább középfokú nyelvvizsgájuk van, s vala­mely egyetemen, főiskolán német szakon tanulnak. — Segítik-e azokat az orosztanárokat, akik most kezdenek németül tanulni? — Erre sajnos, nincs lehe­tőségünk. Az alapismereteket maguktól és a magyar állam segítségével kell megszerez­niük. Megkérdeztem Valent Györgynét, a budapesti Ha­jós Alfréd Kétnyelvű Álta­lános Iskola igazgatóját is. — Hány orosztanár vesz részt önöknél az átképzés­ben? — A legtöbben, főleg a fia­talok, már választottak ma­guknak új nyelvet. De több segítségre szorulnak, hiszen a heti öt óra tanítási ked­vezmény nem elég számuk­ra. Erről a helyzetről ugyan­is nem ők tehetnek. Másrészt a többi tanárnak kell őket helyettesíteni, amiért ráadá­sul anyagi elismerésben sem részesülnek. A kiszolgálta­tottság tehát többoldalú: az orosztanárok félnek a mun­kanélküliségtől, a többiek pedig nincsenek érdekelve a túlórázásban. — Ön szerint mennyire si­keres az átképzés? — Félek attól, hogy csu­pán középszerű nyelvtaná­rokká válnak a gyors, felszí­nes tanulás eredményekép­pen.­Ezzel pedig több kárt lehet okozni, mint hasznot. Manherz Károlynak, a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium államtitkárának véleménye: — Sokszor az iskolák sem szívesen támogatják az orosz­tanárok ■ átképzését. Éppen ezért vonakodnak újabb ked­vezmények megadásától. — Elég a heti ötórai ked­vezmény? — Minisztériumunk szere­tett volna többet adni, de eh­hez a­­ Munkaügyi Miniszté­rium nem járult hozzá. Vé­gül is maguknak az érdekel­teknek is mindent el kell követniük azért, hogy a vál­tozó körülmények között is megállják helyüket. Csarnai Attila A munkavállalóktól levonták DIMAG Rt.: Csaknem félmilliárdos A társadalombiztosításnak adós vállalatok listavezetője a miskolci DIMAG RT. Tar­tozása a nyilvántartás szerint 409, 4 millió forint. Helyes az adat? — Helyes — válaszol Csató Géza gazdasági vezérigazga­tó-helyettes. Jól összegyűjtötték ... — Kisebb-nagyobb össze­gekből jött össze a DIMAG RT. érdekeltségébe tartozó vállalati csoportoktól. Sze­rintem nem olyan sok, hi­szen az éves bérköltségünk 1,7 milliárd forint. Akárhogyan is számoljuk, a 409,4 millió az éves bér­alapnak több mint 25 száza­léka, ami — pestiesen szólva — nem semmi. — Az az igazság, hogy ha a vállalat termelni akart, en­nek feltételeire fordított na­gyobb figyelmet. Felgyülem­lett anyagvásárlási tartozá­sainak kiegyenlítésére, ener­giaköltségeinek fedezésére. Mivel tavaly augusztusig a tb-tartozás kamata igen ked­vező volt, ez bizonyult a könnyebben legyűrhető ki­sebb ellenállásnak. De ma már nem így van. — Nem, a kétszázalékos kamat duplájára emelkedett, tehát érdekünk mielőbb kifi­zetni. Van miből? — Igyekszünk szabad pénzeszközöket teremteni, normális kamatlábbal kül­földi kölcsönt felvenni, ami szintén nem könnyű. Tárgya­lunk a TB megyei igazgató­ságával, hogy üzletrészek ér­tékesítéséből, esetleg ingat­lan-, üdülőterület átadásával törlesszünk. De úgy tudom, a főigazgatóság nem engedé­lyezi, mert üdülőből — akár­milyen értékes is — nem le­het nyugdíjat fizetni. Erről jut eszembe: a nyug­díjjárulékot befizette a DI­MAG RT.? — Ennek csupán töredé­kével, mintegy 10 millió fo­rinttal tartozunk. De a munkavállalóktól le­vonták. — Igen. (lukács) 409,4 millió forinttal tartozni nem csekély­ség. És — ha a korábbi kamat mellett még mindig ez volt minden adósságok legüdvözí­­tőbbike — elég rossz bizonyítványt állít ki a DIMAG Rt. image-éről. Tisztes üzleti gazdál­kodásról, saját alkalmazottaik iránti felelős­ségérzetről egyaránt. Mert adósságukkal a táppénz, betegellátás, nyugdíj fedezetéül szol­gáló pénzalapot rövidítették meg. Ez kamattal még korrigálható. De a levont, és be nem fize­tett nyugdíjjárulék már büntetőjogi kategória. Köznyelven sikkasztás a neve. (s. m.) Nincs szükség további bizonyításra Tegnap folytatódott a szocdemek pere a Fővárosi Bíróságon Mint korábban beszámol­tunk róla, Gelencsér Béla és öt társa keresettel fordult a Fővárosi Bírósághoz, kér­ve, semmisítse meg a Ma­gyarországi Szociáldemokra­ta Párt 1990. november 3— 4-i kongresszusának alap­szabállyal ellentétes, ezért szerintük törtvénysértő hatá­rozatát, amely n­agymérték­­ben befolyásolja a választás eredményét is. Január 3-án, a bíróság dr. Almásy Má­ria­ tanácsa — újabb bizo­nyítékok beszerzése végett —, elnapolta a tárgyalást. A tegnapi tárgyaláson már megjelent a beperelt MSZDP korábban távol maradt kép­viselője, dr. Borbély Endre is, aki csatolta a bíróság ál­tal korábban hiányolt kong­resszusi jegyezköny egy pél­dányát. Borbély Endre kije­lentette, hogy a felperesek kérelmét indokolatlannak tartja. A kifogásolt kong­resszusi határozat, miszerint csak küldöttekből jelölhető, illetve választható pártveze­tő, szerinte nem tartalmazott diszkriminációt. A határozat csupán közbeiktatott lépcső­nek tekinthető, — mondta —, mégpedig azért, hogy ne is­meretlen emberek kerülje­nek a vezetésbe. Borbély sze­rint a diszkrimináció az­ lett volna, ha kijelentik: csak szőkék lehetn­ek pártveze­tők ... Visszautasította a küldöttállítással kapcsolatos támadást is. Gelencsérék szerint ugyanis a küldöttál­lítás a párt körlevele alapján történt, amelyben az állt, hogy az alapszervezeti kül­dötteken kívül a szeniorátus, a nőmozgalom, az ifjúsági mozgalom és az emigráció­ban élő tagság is állíthat küldötteket, sőt, még az 1948 előtti veteránok is részt ve­hetnek a kongresszuson — saját jogon, szavazati jog­gal. Borbély Endre kijelentet­te: a bíróságnak nincs felül­vizsgálati lehetősége, miután a párt belső ügyéről van szó, ugyanakkor elismerte, hogy a küldöttjelöléskor és -állí­táskor az eredeti alapszabály volt irányadó, amely ki­mondja, hogy minden tag jelölhető. A felperesek kötötték ma­gukat eredeti keresetükhöz, vagyis, hogy az egyesületi törvény megsértéséről van szó. Mint mondták, Borbély Endre sem teszi vitássá a té­nyeket, csupán másként ér­telmezi azokat. Borbély Endre ez utóbbi állítást visszautasította, megjegyezve azonban, hogy ha történtek is szabálytalan­ságok, azok nem hatnnak ki a kongresszus egész munká­jára. A bíróság további bizo­nyítási eljárást nem látott szükségesnek , döntését február 5-én hirdeti ki. H. I. Adott-e megbízást a Szocialista Internacionálé ? Szocdemek és szocialisták „érintőleges” kapcsolata Szociáldemokrata körökben többször is elhangzott: a Szo­cialista Internacionálé poha­ra kezd betelni, nem jó szemmel nézi a magyaror­szági szociáldemokraták el­húzódó torzsalkodását, az „épkézláb” baloldal hiányát. Ezért — mint hírlik —, a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt megbízatást kapott az Internacionálétól egy tanulmány elkészítésére, amelyben körvonalazza a magyar baloldal lehetőségeit, egy esetleges baloldali blokk létrehozását, s kérte a pár­tot, ez ügyben vegye fel a kapcsolatot az MSZP-vel. A hírt alátámasztani lát­szik, hogy az elmúlt hetek­ben a különböző szociálde­mokrata pártok sebtében eszmecserére ültek össze, sőt együttműködési megállapo­dást is kötöttek, látszólag, elásva a gyakran villogó csa­tabárdot. — Mi igaz az Internacio­náléval kapcsolatos hírből? — kérdeztük Lugossy Lász­lót, az MSZDP (Dohány utca) pártigazgatóját. — Az Internacionálé nem adott ilyen megbízatást. Ta­lán azt értette félre valaki, hogy a párt decemberi kong­resszusán nyilatkozatot tet­tünk közzé, amely szerint a nyitás elve alapján, bárme­lyik párt tagját szívesen fo­gadjuk. — Tehát nem tárgyaltak az MSZP vezetőivel? — Nem. Hacsak . . . nem arról van szó, hogy érintőle­ges kapcsolat alakult ki kö­zöttünk a Kéthly Anna-ün­­nepségen, amit a Párttörté­neti Intézet (mai neve: Poli­tikatörténeti Intézet — a szerk.), szervezett. Akkor Nyers Rezsőnek udvariasan megköszöntük közreműködé­sét, s a pozitív hangot, amit a szociáldemokrata mozga­lommal kapcsolatban meg­ütött. A pletyka innen indul­hatott el. Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alelnöke az aláb­biakat mondta: — Az Internacionálé tudo­másom szerint ilyen felké­rést soha nem tett. Ami a szociáldemokratákkal való esetleges kapcsolatfelvéte­lünket illeti, igencsak zavar­ban lennénk, ha közeledné­nek hozzánk, mert nem tud­nánk, hogy a sok közül, me­lyik az igazi. (horváth—szabó) ★ Ma délután az MSZP Köz­társaság téri székházában konferenciát rendeznek a párt privatizációs elképzelé­seiről. A rendezvényre 200 meghívót küldtek a különbö­ző pártok és szakszervezetek gazdasági szakértőinek. De nemcsak azoknak. Mint meg­tudtuk, az MSZP szociálde­mokrata társulása „egysze­rű” szocdemtagoknak is adott meghívót... 5 Áprilistól — igazolványcsere 99Drága kis szig.-et­" Igaz-e, hogy a Magyar Hon­védség hivatásos tisztjeinek hamarosan két személyi igazolványuk lesz? Kérdé­sünket Keleti György ezre­desnek, a tárca szóvivőjé­nek tettük fel, aki némi ki­igazítással ugyan, de azt mondta: igaz. A hivatásos, a tovább­szolgáló, valamint a nyug­díjas katonák kötelesek áp­rilis 1-je és május 31-e kö­zött a lakhelyük szerinti rendőrségen új polgári sze­mélyi igazolványt kérni, ami semmiben sem különbö­zik majd attól, amit a civil lakosság kap. A még érvé­nyes, egyenruhás képpel ké­szült, s a miénktől eltérően a HM által kiadott szemé­lyiket bevonják, és az új, ci­vil igazolványhoz adnak egy fényképes szolgálati iga­zolványt. — Fokozatosan kicserél­jük a hadkötelesek katonai igazolványát is — mondja Keleti ezredes. A tervek sze­rint ezeket a katonai kiegé­szítő parancsnokságok őrzik majd a behívás előtt és a le­szerelés után. A személyiket a rendőrség adja, a szolgá­lati igazolványok költsége minket terhel. — A kifejezetten katonai személyik bizonyos kiváltsá­gokat nyújtottak. Netán en­nek óhajt gátat vetni a hon­védelmi vezetés a polgári igazolványok bevezetésének „hadműveletével” ? — Aki visszaélt az előző­vel, az ezután is megteheti. Nem a polgári személyijét mutatja fel, hanem a kato­nai szolgálati igazolványát. A kiváltság nyerni papírcserén múlik. •¥■ Az Országos Rendőr-főka­pitányság igazgatásrendé­szeti főosztályának vezetőjé­nél, dr. Borsányiné dr. Czé­­gény Júliannánál is érdek­lődtünk: mennyire sürgető az állampolgárok számára a személyi igazolvány cseréje. Egyáltalán: hol tart az áp­rilis elsejétől induló új iga­zolványkiadás? Felkészül­­tek-e rá? Tőle tudjuk, hogy a „kül­lemében és tartalmában új” személyi a mostanihoz ké­pest kicsi, 32 oldal­­ helyett 16 oldalas, és nem csupán fekete-fehér képet lehet be­lerakatni, hanem színeset is. Az új tartalom viszont sze­gényesebb a mostaninál, hi­szen sem a gyermekekről, sem az iskolai végzettségről, sem a házasságkötésről nem informál. Vita volt arról, hogy milyen okmányokra van szüksége egy polgárnak, il­letve, hogy mennyi informá­ció elég a hitelességhez, s­­mennyi az elégséges adat­tartam egy emberről. Ennél a személyinél végül is az ezzel foglalkozó bizottság döntő érve a gazdaságosság volt. Úgy gondolom, átmene­tinek kell tekintenünk az április elsejével fokozatosan bevezetett személyi igazol­ványokat. Én egy olyan ok­mánytípust képzelnék el vég­legesnek, ami az európai or­szágokban is érvényes, he­lyettesíti az útlevelet, és a vércsoport, az állandó beteg­ség feltüntetésén kívül netán még a vezetésre való alkal­masságot is közli. — Mibe kerül egy új iga­zolvány? — Mivel zömében import­anyagból készül, tudomásom szerint egy okmány előállí­tási költsége másfél dollár. — Áprilisra hány­­ darab­bal rendelkeznek? — Félmillióval. A BM- rendelkezés ugyanis folya­matos cserét ír elő, s nekünk kötelezően csak azoknak a 14 éves fiataloknak kell új okmányt adnunk, akik most kapnak első ízben. Nem hi­szem, hogy megrohamoznak bennünket az emberek, mert a régieket is meg lehet hosz­­szabbítani. Nem kötelező a csere. Akit nem zavar a sarló-kalapácsos címer, to­vább használhatja a régit. A Pénzjegynyomda illeté­kesétől megtudtuk, év vé­géig másfél millió darab személyit gyártanak, darab­ját áfával terhelten 85 fo­rintért. Mindezt a BM fizeti. A dollárhányad az informá­tor szerint „nem érdekes”. (szabó) Esetenként semmi sem drága. Dollár- és fo­rintmilliókért készülő új, ámbár nagy valószí­nűség szerint ideiglenesnek tekinthető szemé­­lyiigazolvány-cserével mulat a magyar. Pénz ugyan semmire nincs, mondja a költségvetés, lepusztulnak az iskolák, tovább szegényednek a kórházak, kamatos kamattal nyúzatik le a bőrünk, de „önigazolásunk” koronás okmánya nélkül országnyira nőne identitászavarunk. Nem tudnánk bizonyítani, hogy e vadonatúj hazában mi magunk is vadonatújak vagyunk. ”

Next