Népszava, 1991. február (119. évfolyam, 27-50. sz.)
1991-02-01 / 27. szám
NÉPSZAVA 1991. FEBRUÁR 1., PÉNTEK Tiszta haderő Kardoskodó honatya a sereg becsületéért A nyugodt erő képviselője kisebbségben maradt, amikor tiszta haderő megteremtéséért kardoskodott. Horváth Lajost, a legerősebb kormánypárt országgyűlési frakciójának tagját leszavazták a parlament honvédelmi bizottságában. A honatya azt szerette volna elérni, hogy egyes tábornokok mondjanak le tisztükről, miután az Állami Számvevőszék kiderítette, hogy még a múlt rendszerben szabálytalan lakáscserékre, -felújításokra használták ki pártállami kapcsolataikat. Mi indokolta, hogy a témáról zárt ülésen tárgyaljon a bizottság? — Szerintem ez indokolatlan volt. A Honvédség erkölcsi állapota a társadalomra tartozik. Maga a számvevőszéki jelentés egyébként nem titkos. Ebből fény derül bizonyos „tényért” százezer forintokra, amelyeket az érintettek lakásfelújításra fordítottak ... A Czinege-ügyben milliós tételekről volt szó. Érdemes utólag százezer forintokért zavart okozni a tábornoki karban? — Valóban nevetségesen szűkös körülmények közt élnek ezek a tábornokok, ahhoz képest, hogy hogyan kellene egy honvéd generálisnak élni. Ennek ellenére etikailag kifogásolható, hogy kincstári pénzt fordítottak a mégoly szegényes lakások felújítására. Ezért alakult ki a bizottságban az a kisebbségi vélemény, hogy a seregnek mindenek fölött tisztának kell lenni. Fontos az országnak, hogy a sokféle zavarral működő pártok felett legyen egy olyan tiszta erő, amelyre föl lehet nézni, amely iránt nincsenek kétségek. Ma már mindenki sáros az országban: azok is, akikre dobják, s azok is, akik dobálják a sarat. Legyen egy erő, amelyben mindenki bízhat: a Magyar Honvédség. A sereg fő feladata, hogy megvédje a hazát. S talán nem az, hogy erkölcsi normák felett őrködjön ... — Nagy hagyományai vannak a honvéd tiszti becsületnek. Még nincs tiszti etikai kódex, de már készül. A régmúltban nem volt ritka, hogy a becsületét elvesztett tiszt saját élete ellen fordult, hogy legalább önnön emlékét megtisztítsa. Ilyet természetesen senki nem kíván a mai katonáktól. De azt talán nem túlzás elvárni, hogy aki érzi, tudja, hogy vaj van a fején, önként vonuljon vissza. Nem kellenek visszhangos számonkérések. De egy-egy csöndes visszalépés lehetővé teszi, hogy a sereg új erőre kapjon. Mint ön fogalmazott: „vonuljon vissza”. Csakhogy a tábornokok sehol sem olyan emberek, akik szeretik a visszavonulást... — Az igazi tábornok tudja, hogy mikor kell visszavonulnia ahhoz, hogy megóvja a csapatok épségét. A magyar történelemben is akadt tábornok, aki Komáromnál az első sorban rohamozott, mert akkor ezt kellett tennie. Később ugyanő Világosnál letette a fegyvert, mert látta, hogy már fölöslegesen áldozna fel drága magyar életeket. Ma szerencsére nem ilyen drámai a helyzet; ma a csapatok erkölcsi épségét kell megóvni. Ha nem is drámai, de nem is felhőtlen a helyzet ma. Érdemes-e ilyenkor megbolygatni a tábornoki kart? — A bürokrata apparátus már a választások előtt azzal ijesztgette a társadalmat, hogy ha szélesebb körű leváltások lesznek, akkor minden össze fog omlani, mert képtelenség az országot vezetni őnélkülük. Sok példa mutatja azonban, hogy ki percek alatt, ki hónapok alatt, de előbb-utóbb mindenki pótolható. Fontos lenne, hogy valóban újuljon meg a Honvédség, ne csak szimbólumaiban, hanem erkölcsileg, szellemileg is, és élvezhesse a közbizalmat. Erre megvan az esély, hiszen nem lehet véletlen, hogy éppen az egyik legmagasabb beosztású tábornokunk a pártállam idejében is tiszta, támadhatatlan maradt, keményen csak a hivatásának élt! Molnár Pál Tovarisi! Sprechen sie Deutsch? Mi fenyegeti az orosz tanárokat? Magyarországon mintegy tizenkétezer orosztanár van, s közülük körülbelül nyolcezren akarnak más idegen nyelvet megtanulni, átképezni magukat. Egyebek mellett erről beszélgettem Alfred Walterral, a Goethe Intézet nyelvi részlegének vezetőjével, aki a minap első ízben szólt nyilvánosan a németnyelv-tanítás magyarországi támogatásáról. — Az intézet tájékoztatja, támogatja azokat a németnyelv-tanárokat, akik ösztöndíjat kívánnak szerezni Németországba — mondta Alfred Walter. — Saját költségünkre a kétnyelvű általános iskolákba és gimnáziumokba német anyanyelvű tanárokat küldtünk. Tizenegy nyelvi szaktanácsadó is érkezett, akik az egyetemeken helyezkedtek el. — Mit tudnak tenni az orosznyelv-tanárok tömeges átképzéséért? — Ez elsősorban a magyar állam feladata, hiszen nem lehet érdeke a munkanélküliség. Természetesen segítünk. Németországba nyelvi képzésre ösztöndíjat kaphatnak a jelentkezők. Nyáron Magyarországon is szervezünk nyelvi tábort, ahol főleg a tanítás módszertanával foglalkozunk. — Kik vehetnek részt ezeken? — Azokat támogatjuk, akiknek legalább középfokú nyelvvizsgájuk van, s valamely egyetemen, főiskolán német szakon tanulnak. — Segítik-e azokat az orosztanárokat, akik most kezdenek németül tanulni? — Erre sajnos, nincs lehetőségünk. Az alapismereteket maguktól és a magyar állam segítségével kell megszerezniük. Megkérdeztem Valent Györgynét, a budapesti Hajós Alfréd Kétnyelvű Általános Iskola igazgatóját is. — Hány orosztanár vesz részt önöknél az átképzésben? — A legtöbben, főleg a fiatalok, már választottak maguknak új nyelvet. De több segítségre szorulnak, hiszen a heti öt óra tanítási kedvezmény nem elég számukra. Erről a helyzetről ugyanis nem ők tehetnek. Másrészt a többi tanárnak kell őket helyettesíteni, amiért ráadásul anyagi elismerésben sem részesülnek. A kiszolgáltatottság tehát többoldalú: az orosztanárok félnek a munkanélküliségtől, a többiek pedig nincsenek érdekelve a túlórázásban. — Ön szerint mennyire sikeres az átképzés? — Félek attól, hogy csupán középszerű nyelvtanárokká válnak a gyors, felszínes tanulás eredményeképpen.Ezzel pedig több kárt lehet okozni, mint hasznot. Manherz Károlynak, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkárának véleménye: — Sokszor az iskolák sem szívesen támogatják az orosztanárok ■ átképzését. Éppen ezért vonakodnak újabb kedvezmények megadásától. — Elég a heti ötórai kedvezmény? — Minisztériumunk szeretett volna többet adni, de ehhez a Munkaügyi Minisztérium nem járult hozzá. Végül is maguknak az érdekelteknek is mindent el kell követniük azért, hogy a változó körülmények között is megállják helyüket. Csarnai Attila A munkavállalóktól levonták DIMAG Rt.: Csaknem félmilliárdos A társadalombiztosításnak adós vállalatok listavezetője a miskolci DIMAG RT. Tartozása a nyilvántartás szerint 409, 4 millió forint. Helyes az adat? — Helyes — válaszol Csató Géza gazdasági vezérigazgató-helyettes. Jól összegyűjtötték ... — Kisebb-nagyobb összegekből jött össze a DIMAG RT. érdekeltségébe tartozó vállalati csoportoktól. Szerintem nem olyan sok, hiszen az éves bérköltségünk 1,7 milliárd forint. Akárhogyan is számoljuk, a 409,4 millió az éves béralapnak több mint 25 százaléka, ami — pestiesen szólva — nem semmi. — Az az igazság, hogy ha a vállalat termelni akart, ennek feltételeire fordított nagyobb figyelmet. Felgyülemlett anyagvásárlási tartozásainak kiegyenlítésére, energiaköltségeinek fedezésére. Mivel tavaly augusztusig a tb-tartozás kamata igen kedvező volt, ez bizonyult a könnyebben legyűrhető kisebb ellenállásnak. De ma már nem így van. — Nem, a kétszázalékos kamat duplájára emelkedett, tehát érdekünk mielőbb kifizetni. Van miből? — Igyekszünk szabad pénzeszközöket teremteni, normális kamatlábbal külföldi kölcsönt felvenni, ami szintén nem könnyű. Tárgyalunk a TB megyei igazgatóságával, hogy üzletrészek értékesítéséből, esetleg ingatlan-, üdülőterület átadásával törlesszünk. De úgy tudom, a főigazgatóság nem engedélyezi, mert üdülőből — akármilyen értékes is — nem lehet nyugdíjat fizetni. Erről jut eszembe: a nyugdíjjárulékot befizette a DIMAG RT.? — Ennek csupán töredékével, mintegy 10 millió forinttal tartozunk. De a munkavállalóktól levonták. — Igen. (lukács) 409,4 millió forinttal tartozni nem csekélység. És — ha a korábbi kamat mellett még mindig ez volt minden adósságok legüdvözítőbbike — elég rossz bizonyítványt állít ki a DIMAG Rt. image-éről. Tisztes üzleti gazdálkodásról, saját alkalmazottaik iránti felelősségérzetről egyaránt. Mert adósságukkal a táppénz, betegellátás, nyugdíj fedezetéül szolgáló pénzalapot rövidítették meg. Ez kamattal még korrigálható. De a levont, és be nem fizetett nyugdíjjárulék már büntetőjogi kategória. Köznyelven sikkasztás a neve. (s. m.) Nincs szükség további bizonyításra Tegnap folytatódott a szocdemek pere a Fővárosi Bíróságon Mint korábban beszámoltunk róla, Gelencsér Béla és öt társa keresettel fordult a Fővárosi Bírósághoz, kérve, semmisítse meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1990. november 3— 4-i kongresszusának alapszabállyal ellentétes, ezért szerintük törtvénysértő határozatát, amely nagymértékben befolyásolja a választás eredményét is. Január 3-án, a bíróság dr. Almásy Mária tanácsa — újabb bizonyítékok beszerzése végett —, elnapolta a tárgyalást. A tegnapi tárgyaláson már megjelent a beperelt MSZDP korábban távol maradt képviselője, dr. Borbély Endre is, aki csatolta a bíróság által korábban hiányolt kongresszusi jegyezköny egy példányát. Borbély Endre kijelentette, hogy a felperesek kérelmét indokolatlannak tartja. A kifogásolt kongresszusi határozat, miszerint csak küldöttekből jelölhető, illetve választható pártvezető, szerinte nem tartalmazott diszkriminációt. A határozat csupán közbeiktatott lépcsőnek tekinthető, — mondta —, mégpedig azért, hogy ne ismeretlen emberek kerüljenek a vezetésbe. Borbély szerint a diszkrimináció az lett volna, ha kijelentik: csak szőkék lehetnek pártvezetők ... Visszautasította a küldöttállítással kapcsolatos támadást is. Gelencsérék szerint ugyanis a küldöttállítás a párt körlevele alapján történt, amelyben az állt, hogy az alapszervezeti küldötteken kívül a szeniorátus, a nőmozgalom, az ifjúsági mozgalom és az emigrációban élő tagság is állíthat küldötteket, sőt, még az 1948 előtti veteránok is részt vehetnek a kongresszuson — saját jogon, szavazati joggal. Borbély Endre kijelentette: a bíróságnak nincs felülvizsgálati lehetősége, miután a párt belső ügyéről van szó, ugyanakkor elismerte, hogy a küldöttjelöléskor és -állításkor az eredeti alapszabály volt irányadó, amely kimondja, hogy minden tag jelölhető. A felperesek kötötték magukat eredeti keresetükhöz, vagyis, hogy az egyesületi törvény megsértéséről van szó. Mint mondták, Borbély Endre sem teszi vitássá a tényeket, csupán másként értelmezi azokat. Borbély Endre ez utóbbi állítást visszautasította, megjegyezve azonban, hogy ha történtek is szabálytalanságok, azok nem hatnnak ki a kongresszus egész munkájára. A bíróság további bizonyítási eljárást nem látott szükségesnek , döntését február 5-én hirdeti ki. H. I. Adott-e megbízást a Szocialista Internacionálé ? Szocdemek és szocialisták „érintőleges” kapcsolata Szociáldemokrata körökben többször is elhangzott: a Szocialista Internacionálé pohara kezd betelni, nem jó szemmel nézi a magyarországi szociáldemokraták elhúzódó torzsalkodását, az „épkézláb” baloldal hiányát. Ezért — mint hírlik —, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megbízatást kapott az Internacionálétól egy tanulmány elkészítésére, amelyben körvonalazza a magyar baloldal lehetőségeit, egy esetleges baloldali blokk létrehozását, s kérte a pártot, ez ügyben vegye fel a kapcsolatot az MSZP-vel. A hírt alátámasztani látszik, hogy az elmúlt hetekben a különböző szociáldemokrata pártok sebtében eszmecserére ültek össze, sőt együttműködési megállapodást is kötöttek, látszólag, elásva a gyakran villogó csatabárdot. — Mi igaz az Internacionáléval kapcsolatos hírből? — kérdeztük Lugossy Lászlót, az MSZDP (Dohány utca) pártigazgatóját. — Az Internacionálé nem adott ilyen megbízatást. Talán azt értette félre valaki, hogy a párt decemberi kongresszusán nyilatkozatot tettünk közzé, amely szerint a nyitás elve alapján, bármelyik párt tagját szívesen fogadjuk. — Tehát nem tárgyaltak az MSZP vezetőivel? — Nem. Hacsak . . . nem arról van szó, hogy érintőleges kapcsolat alakult ki közöttünk a Kéthly Anna-ünnepségen, amit a Párttörténeti Intézet (mai neve: Politikatörténeti Intézet — a szerk.), szervezett. Akkor Nyers Rezsőnek udvariasan megköszöntük közreműködését, s a pozitív hangot, amit a szociáldemokrata mozgalommal kapcsolatban megütött. A pletyka innen indulhatott el. Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alelnöke az alábbiakat mondta: — Az Internacionálé tudomásom szerint ilyen felkérést soha nem tett. Ami a szociáldemokratákkal való esetleges kapcsolatfelvételünket illeti, igencsak zavarban lennénk, ha közelednének hozzánk, mert nem tudnánk, hogy a sok közül, melyik az igazi. (horváth—szabó) ★ Ma délután az MSZP Köztársaság téri székházában konferenciát rendeznek a párt privatizációs elképzeléseiről. A rendezvényre 200 meghívót küldtek a különböző pártok és szakszervezetek gazdasági szakértőinek. De nemcsak azoknak. Mint megtudtuk, az MSZP szociáldemokrata társulása „egyszerű” szocdemtagoknak is adott meghívót... 5 Áprilistól — igazolványcsere 99Drága kis szig.-et" Igaz-e, hogy a Magyar Honvédség hivatásos tisztjeinek hamarosan két személyi igazolványuk lesz? Kérdésünket Keleti György ezredesnek, a tárca szóvivőjének tettük fel, aki némi kiigazítással ugyan, de azt mondta: igaz. A hivatásos, a továbbszolgáló, valamint a nyugdíjas katonák kötelesek április 1-je és május 31-e között a lakhelyük szerinti rendőrségen új polgári személyi igazolványt kérni, ami semmiben sem különbözik majd attól, amit a civil lakosság kap. A még érvényes, egyenruhás képpel készült, s a miénktől eltérően a HM által kiadott személyiket bevonják, és az új, civil igazolványhoz adnak egy fényképes szolgálati igazolványt. — Fokozatosan kicseréljük a hadkötelesek katonai igazolványát is — mondja Keleti ezredes. A tervek szerint ezeket a katonai kiegészítő parancsnokságok őrzik majd a behívás előtt és a leszerelés után. A személyiket a rendőrség adja, a szolgálati igazolványok költsége minket terhel. — A kifejezetten katonai személyik bizonyos kiváltságokat nyújtottak. Netán ennek óhajt gátat vetni a honvédelmi vezetés a polgári igazolványok bevezetésének „hadműveletével” ? — Aki visszaélt az előzővel, az ezután is megteheti. Nem a polgári személyijét mutatja fel, hanem a katonai szolgálati igazolványát. A kiváltság nyerni papírcserén múlik. •¥■ Az Országos Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti főosztályának vezetőjénél, dr. Borsányiné dr. Czégény Júliannánál is érdeklődtünk: mennyire sürgető az állampolgárok számára a személyi igazolvány cseréje. Egyáltalán: hol tart az április elsejétől induló új igazolványkiadás? Felkészültek-e rá? Tőle tudjuk, hogy a „küllemében és tartalmában új” személyi a mostanihoz képest kicsi, 32 oldal helyett 16 oldalas, és nem csupán fekete-fehér képet lehet belerakatni, hanem színeset is. Az új tartalom viszont szegényesebb a mostaninál, hiszen sem a gyermekekről, sem az iskolai végzettségről, sem a házasságkötésről nem informál. Vita volt arról, hogy milyen okmányokra van szüksége egy polgárnak, illetve, hogy mennyi információ elég a hitelességhez, smennyi az elégséges adattartam egy emberről. Ennél a személyinél végül is az ezzel foglalkozó bizottság döntő érve a gazdaságosság volt. Úgy gondolom, átmenetinek kell tekintenünk az április elsejével fokozatosan bevezetett személyi igazolványokat. Én egy olyan okmánytípust képzelnék el véglegesnek, ami az európai országokban is érvényes, helyettesíti az útlevelet, és a vércsoport, az állandó betegség feltüntetésén kívül netán még a vezetésre való alkalmasságot is közli. — Mibe kerül egy új igazolvány? — Mivel zömében importanyagból készül, tudomásom szerint egy okmány előállítási költsége másfél dollár. — Áprilisra hány darabbal rendelkeznek? — Félmillióval. A BM- rendelkezés ugyanis folyamatos cserét ír elő, s nekünk kötelezően csak azoknak a 14 éves fiataloknak kell új okmányt adnunk, akik most kapnak első ízben. Nem hiszem, hogy megrohamoznak bennünket az emberek, mert a régieket is meg lehet hoszszabbítani. Nem kötelező a csere. Akit nem zavar a sarló-kalapácsos címer, tovább használhatja a régit. A Pénzjegynyomda illetékesétől megtudtuk, év végéig másfél millió darab személyit gyártanak, darabját áfával terhelten 85 forintért. Mindezt a BM fizeti. A dollárhányad az informátor szerint „nem érdekes”. (szabó) Esetenként semmi sem drága. Dollár- és forintmilliókért készülő új, ámbár nagy valószínűség szerint ideiglenesnek tekinthető személyiigazolvány-cserével mulat a magyar. Pénz ugyan semmire nincs, mondja a költségvetés, lepusztulnak az iskolák, tovább szegényednek a kórházak, kamatos kamattal nyúzatik le a bőrünk, de „önigazolásunk” koronás okmánya nélkül országnyira nőne identitászavarunk. Nem tudnánk bizonyítani, hogy e vadonatúj hazában mi magunk is vadonatújak vagyunk. ”