Népszava, 1991. május (119. évfolyam, 101-126. sz.)
1991-05-02 / 101. szám
2 Rizskov is indul az elnökválasztáson (Folytatás az 1. oldalról) között, amelyet Rizskov a Komszomolszkaja Pravda című napilapnak adott. A volt miniszterelnök szerint munkáskollektívák és szervezetek jelezték: őt szeretnék jelölni a hamarosan esedékes választásokon. A politikus kijelentette: ha az emberek ilyen mértékben megbíznak benne, hajlandó részt venni a választási kampányban Borisz Jelcin szerdán látványosan, mintegy tízezer összegyűlt novokuznyecki előtt írta alá azt a határozatot, amely a Kuznyecki-medence szénbányáinak oroszországi fennhatóság alá vonásáról szól. Ezzel várhatóan minden akadály elhárult a bányászok munkába állása elől, bár hivatalosan még nem jelentették be a sztrájkok befejezését. Az oroszországi parlament elnöke, aki — a moszkvai központi ünnepség helyett — Novokuznyeckben ünnepelte május 1-jét, már a,június 12- re meghirdetett köztársaságielnök-választásra készülve, kijelentette, hogy az okmány aláírása Oroszország és a bányászok közötti szolidaritást hivatott megpecsételni. Az örmény parlament szerdán határozatban követelte a szovjet népképviselő kongresszus rendkívüli összehívását az ismét kiújult örmény—azerbajdzsán összecsapások miatt. A döntésre azután került sor, hogy Azerbajdzsán örménylakta falvaiban, valamint a két köztársaság közötti viszályt kirobbantó Karabah-hegyvidéken ismét villongások voltak azeri és örmény gerillák között. Az azerbajdzsáni KGB vezetője a televízióban kedden este azt állította, hogy örményország felől újabban légi úton érkeznek az örmény terroristák. Közlése szerint naponta 7-8 alkalommal sértik meg örmény helikopterek Azerbajdzsán légterét. A behatoló fegyveresek különféle terrorakciókat hajtanak végre. Jereván eközben azzal vádolja Moszkvát, hogy segédkezet nyújt Bakunak az örményekkel támadt viszályban. A bakui Azerinform hírügynökség jelentései arra engednek következtetni, hogy az azerbajdzsáni milícia egységei valóban együttműködnek a szovjet belügyi csapatokkal a köztársaság területén működő örmény gerillák lefegyverzésében, akiket igyekszenek elszigetelni Örményországtól. A bakui jelentések azonban nem számoltak be halálos áldozatokról. A TASZSZ hírügynökség ezzel szemben viszont azt jelentette, hogy az örmény fegyveresek kedden 14 szovjet katonát ejtettek túszul egy, Azerbajdzsánhoz tartozó faluban. Radioaktív tó Radioaktív tó keletkezett 1976-ban, három atomtöltet föld alatti felrobbantása után az Uráltól északra, egy csatornaépítés kivitelezése során. A 15 kilotonna összerejű robbanás 200 méter mélységben történt a lakatlan tajgában, mintegy 20 kilométerre Krasznoviserszk falutól, amely 200 kilométerre fekszik az 1,2 millió lakosú Perm várostól. Az „atomtó” — ahogy a helyiek nevezik — 600-szor 400 méter kiterjedésű, 12 méter mély, és élettelen. A szakemberek a tó szélén 1,5 rem,óra, a tófenéken pedig 5 rem/óra értékű radioaktivitást mértek (Franciaországban például a megengedett érték 5 fém év). Egy szemtanú szerint a radioaktív tó keletkezése után több környékbeli falut kitelepítettek. Az „atomtó” régebben már egy radioaktív felhőt is „szült”, amelyet több száz kilométerre északkeleti irányba sodort a szél. (MTI, AFP) Walesa elégedett a reformok ütemével Lech Walesa lengyel köztársasági elnök tévéinterjújában kijelentette, hogy igenis sikerült jelentősen felgyorsítani az ország átalakulásának folyamatát, s példaként többek között az államadósság jelentős csökkentésének kivívását említette. Mint mondotta, nincs szükség arra, hogy dekrétumokkal kormányozzon, azonban a kormánynak szüksége volna rá. Olyan tömegű probléma vár ugyanis megoldásra, hogy a parlament évekig nem lesz képes valamennyi szükséges törvényt meghozni. Az általa tervezett gazdasági „csúcstalálkozót”, amelyen a legjelentősebb politikai pártok és szakértők fejthetik ki véleményüket az ország gazdaságpolitikájáról, feltétlenül szükségesnek minősítette. Határozottan elutasította azokat a véleményeket, hogy e tanácskozás valamiféle bizalmatlanságot fejezne ki a kormány iránt. (MTI) Szerződések Novo-Ogarjevo, Moszkva, Bukarest, Budapest, Párizs. Nem egyfajta kelet—nyugati földrajzi útirány részállomásait jelöli a fenti felsorolás. A politikai elemzőknek már többet árul el a hiányos lista 1991 tavaszán, amikor az új szerződések hőskorát éli Közép- és Kelet-Európa. A szerződéseket, amelyek egyeseket összekapcsolnak, másokat viszont háttérbe szoríthatnak. A szétesett vagy éppen vergődő szocialista országok számára így egyáltalán nem mindegy, kinek mi jut, kivel mit írnak és íratnak alá, ki mennyivel előzi meg (legalább papíron) egykori barakktestvéreit a nyugati csodavárakhoz vezető úton. Az említett városnevek, így, második olvasatra, csak azoknak nem adnak valamiféle logikai kapcsolatot, akik nem kívánnak újmódian gondolkodni. És hogy sokan vannak még ilyenek, az tagadhatatlan. Egyáltalán nem közömbös az egész térség számára például a novo-ogarjevói szerződés, vagy ahogy a diplomácia nyelvén megfogalmazták: a novo-ogarjevói nyilatkozat. Ezt Mihail Gorbacsov és kilenc tagköztársaság vezetője írta alá, s a mai napig nagy kérdés, hogy kerültek-e nevek egy titkos záradék alá is. Pedig éppen ebben a titkos passzusban mondták volna ki, hogy a Szovjetuniótól való elszakadást deklaráló „iratok” a jövőben szabad kezet kapnak politikájuk folytatásához, és ezután a Baltikumot, Grúziát, Örményországot és Moldáviát külföldi országként kezelik Moszkvában. Ha mindez igaz, akkor alapjában más feltételek között tárgyalhatnak júniusban vagy júliusban a Szovjetunió szövetségi szerződésének aláírása előtt a többiek. Immár csak a „kilencek”, bár felelőtlen dolog lenne a tizedik meghatározó tényezőt, a gorbacsovi központot figyelmen kívül hagyni. A puding próbája, hogy megeszik (no, nem a Szovjetunióban, mert ott már régóta nincs puding), a novo-ogarjevói szerződésé pedig az, hogy a konzervatívok sikeres támadást indítanak-e az elszakadást ekképpen jóváhagyó, gorbacsovi politika ellen. Mert ha most nem teszik, akkor elismerik saját gyengeségüket, és beismerik vereségüket, a birodalom pedig bomlásnak indul. Novo Ogarjevo tehát lavinát indíthat útnak, amely az országhatárokon túl görgetheti politikaszikláit. Egy új alapfelállásban eleve másként ülhetnek asztalhoz Moszkvában a volt szövetséges partnerek. Kivéve azt, akinek sürgős volt az új szerződés megkötése. Bukarest még a régi keretek között sietett papíron rögzíteni a barátságot, nem törődve azzal, hogy így akár lépéshátrányba kerülhet szomszédaival szemben. Bár Bukarestben előszeretettel hangsúlyozzák: az új szovjet—román szerződés etalon lehet a térség számára — ezt maguk sem gondolhatják komolyan. Mert ebben a szerződésben szinte alig találunk kézzelfogható, gyakorlati előrelépést mutató elemet. Ezért nincs igazuk azoknak, akik a román példára hivatkozva most azt követelik a magyar kormánytól, hogy minél előbb írjunk alá mi is. A sietség ezúttal nagyon rossz tanácsadó lenne, s bár egyesek szerint a morgolódó medvét felesleges időhúzással nem szabad ingerelni, azért mégiscsak legyünk megfontoltak — a medve meg hadd morogjon! Egyébként ez a medve már amiatt is csóválja a fejét, hogy a hűtlen bocsok nyugati mézeskamrákban torkoskodnának. Biztos vannak Moszkvában olyanok, akik nem szívesen veszik, hogy Budapest Párizzsal is szerződést készül kötni. Pedig még azt is megkockáztathatjuk, hogy a magyar—francia szerződésen előbb szárad meg a tinta, mint a magyar—szovjeten. De azért az is igaz, hogy kapkodni, tintát fröcskölni a Nyugat irányába sem szabad. Mert ravasz taktikázással két világrész között a padlóra kerülhetünk. Sz. Cs. Mongol segélyigény A mongol kormány elismerte, hogy az országnak sürgős élelmiszersegélyre van szüksége a szovjet szállítások és segélyek elmaradása miatt. A kereskedelmi és ipari miniszter helyettese kijelentette, hogy a liszt- és étolajtartalékok legkésőbb június 1-jéig kimerülnek, annak ellenére, hogy az alapvető élelmiszereket már két hónapja jegyre adják. Júniusra a városokban a húskészletek is kifogynak. A mongolok fejenként 75 dekagramm lisztet és egy liter étolajat vásárolhatnak havonta, hivatalos források szerint azonban gyógyszerekből, cukorból, vajból, tejporból és több más fontos cikkből is súlyos a hiány. (AP) Merényletek Korzikán Újabb robbantásos merényletet hajtott végre Korzikán a szélsőséges nacionalista csoport, a Resistenza kommandója. Szerdán este a kommandócsoport tagjai behatoltak egy tanyára, amely egy Algériából visszatelepült francia család birtokában van. A tanyán tartózkodó munkásokat megkötözték, biztonságos helyre szállították, majd felrobbantottak három épületet. Az épületek falára „Ki az idegenekkel!!!” feliratot mázoltak. (AFP) CSÜTÖRTÖK, 1991. MÁJUS 2. NÉPSZAVA Elkezdődöd az „rbalett” Műszaki hiba miatt szerdán csak késve sikerült a Discovery amerikai űrrepülőgép személyzetének elkezdeni az „Űrbalett” névre keresztelt kísérletet azzal a 94,2 millió dollár értékű műholddal, amely a csillagháborús program (SDI) részeként, ellenséges interkontinentális ballisztikus rakéták felderítését célzó kutatásokhoz hivatott adatokat szolgáltatni. A műhold, amelyet nehézségek árán végül is sikerült a megfelelő kísérleti helyzetbe hozni, mintegy 10 kilométer távolságból felvételeket hivatott készíteni a Discovery hajtóművei által kibocsátott gázokról, amelyek hasonlóak az interkontinentális rakéták által kibocsátott égéstermékekhez. Ünnepségek világszerte Világszerte megünnepelték május elsejét, habár nem mindenütt volt munkaszüneti nap, s a megemlékezések egy része nem hivatalos formában zajlott. Diszkrét elégedetlenség, és helyenként jó adag demagógia jellemezte a moszkvai május elsejei nagygyűlést. A hivatalos szovjet szakszervezeti szövetség által rendezett Vörös téri ünnepi megmozdulás díszvendégei között ott volt Mihail Gorbacsov szovjet elnök. Az első ízben szakszervezeti szervezésben megtartott május 1-jei gyűlés befejezését apróbb incidens zavarta meg. A Lenin-mauzóleummal szemben — Sztálin képei és a reformokat elítélő jelszavak alatt felvonuló — maroknyi csoport jelent meg, de még mielőtt bárki közbeavatkozott volna, odébb is állt. Hivatalos becslések szerint a moszkvai megmozduláson mintegy 50 ezren vettek részt. A munka nemzetközi ünnepét az olasz dolgozók — a hagyományokhoz híven — szakszervezeti tömeggyűléseken és felvonulásokon köszöntötték. A római Piazza san Giovannin, a munkásmegmozdulások hagyományos helyszínén, a majális hatalmas rock- és popkoncerttel végződött. Az országok közötti együttműködés további erősítését szolgálta az a találkozó, amelyet Ausztria, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Magyarország közös határán rendeztek a munka ünnepe tiszteletére. Beszédében az osztrák alkancellár, Josef Riegler, a szlovák miniszterelnök, Jan Carnogurski és az Antall József képviseletében lévő Siklós Csaba miniszter egyaránt az új típusú együttműködés fontosságát emelte ki. . Legördült az utolsó Trabant a zwickaui autógyár szerelőszalagjáról, s ezzel véget ért az NDK-autógyártás története. Már hetekkel ezelőtt beszüntették Eisenachban a Wartburg gyártását. TELEFOTO / MTI Külföldi képszerkesztőség Európai Közösség—Magyarország A társulási tárgyalások felénél jártunk Az Európai Közösség és Magyarország között folyamatban levő társulási szerződés negyedik fordulóját fejezték be Brüsszelben. A közösen fogalmazott zárójelentés világosan igazolja, hogy Brüsszel és Budapest álláspontja közelebb került egymáshoz, de attól, hogy mindkét fél óhaját teljesítettnek mondhassuk, messze vagyunk. Részleteredményeket elérve, biztató ígéreteket bírva, körülbelül a tárgyalások felénél tartunk. Mint minden hasonló helyzetben, ez alkalommal is az út második fele lesz a nehezebb. A közösség módosított javaslatai már elfogadhatóak. Mi viszont többet szeretnénk, és úgy gondolom, hogy ennek teljesítésére, anélkül, hogy kívánságaink a közösség érdekeit sértenék, mód is van, — mondta a kedden csak a késő esti órákban véget ért tárgyalások után Juhász Endre, a Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezetője, a Brüsszelben tárgyalt magyar delegáció vezetője. A zárójelentés többek között utal arra, hogy a közösség külügyminisztereinek még március 15-én, Luxemburgban tartott tanácskozása során a három, társulásra váró állam, Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország kívánságait elfogadhatónak ítélte, a javaslatok nagyban elősegítették a közösség, előbb a lengyel, majd most a magyar küldöttséggel folytatott tárgyalásait. Így például mód nyílt arra, hogy a zárójelentés is utalást tegyen annak lehetőségére, hogy az elvi bevezetőben, az úgynevezett preambulumban szereljen Budapest, Prága és Varsó kívánsága; a három középkelet-európai ország végcélja a teljes jogot jelentő csatlakozás. A közösség e kérést most teljesítette azzal a megjegyzéssel, hogy a csatlakozás nem a társulást automatikusan követő folyamat. A közösség javaslata szerint a vámkedvezmények bevezetése útján megvalósítandó szabadkereskedelmet a társulásra váró országok öt év alatt érnék el. Várható volt, hogy a tárgyaló felek óhaja és érdeke a mezőgazdaságot érintő kérdések során ütközik majd keményen. Ez a szektor az Európai Közösség jelenlegi Achilles-sarka. A tárgyalások legközelebbi, ötödik fordulójára ugyancsak Brüsszelben, május 27— 29. között kerül sor. (MTI) A magyarság összefogása a piacgazdaságban vállalkozás tolmács nélkül Úgy tűnik, nemcsak kulturális és történelmi sorsközösség kötheti össze a hazában és a határainkon túl élő magyarokat, hanem az üzlet is. Ez világosan kiderült azon a tanácskozáson, amelyet nemrég szervezett a Miniszterelnöki Hivatal Határontúli Magyarok Titkársága „Kisebbség a piacgazdaságban” címmel. Két szervezőjével, Székely András Bertalan kormányfőtanácsossal és Pirityiné Szabó Judit csoportvezetővel beszéltünk erről. Először hallhattuk, hogy itthoni és külföldi magyarok az üzleti élet, a vállalkozás mezején is össze kívánnak fogni. Az önök által szervezett fórumon a magyar résztvevőkön kívül, Szlovéniából, Horvátországból, Vajdaságból, Erdélyből, Felvidékről, Németországból, Svájcból és az Egyesült Államokból érkezett magyar vállalkozók, üzletemberek is jelen voltak. Sz. A. B.: A tanácskozás többféle szempontból is újszerűnek tekinthető. Eddig ugyanis valóban nyelvi-kulturális oldalról közelítettük meg a kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket, ezúttal viszont azt a szemléletet követtük, hogy a kelet-középeurópai gazdaságok fellendítése egyúttal a kisebbségi megmaradás alapkérdése is. Ez volt az első kísérlet a „három lábon” álló együttműködésre, amely a szomszéd országok és a Nyugatra szakadt magyarok gazdasági kondíciójára épülne. Nem is kell magyarázni, hogy miért létfontosságú a magyar kisebbségek számára az általános gazdasági fellendülés. Ha kihúzzák alóluk a talajt, ha a kedvezőtlen viszonyok elvándorlásra kényszerítik őket (utalnék a jugoszláviai magyarok helyzetére: ők tömegesen váltak vendégmunkásokká Nyugat- Európában), akkor óriási erózió várható — ez részben már szomorú valóság — a külföldi magyarság körében. A jugoszláviai magyarok lélekszáma például, az elmúlt hetven évben egynegyedével csökkent. Az ő támogatásukat tekintettük legsürgősebb célunknak. A burgenlandi magyarság részéről szintén érkezett olyan kérés, hogy az ő érdekükben is anyaországi beruházásokkal és vállalkozásokkal segítsük elő lakóterületük fejlődését. Az adott országok többségi lakosságának az érdekét sem csorbítja ez a fajta tevékenység, hiszen, ha az odatartozó bármelyik terület virágzásnak indul, az az állam összjövedelmét is gyarapítja. P. Sz. J.: A magyar—magyar gazdasági együttműködés persze még az elején tart: e konferencián a Délvidékre összpontosítottuk a figyelmünket, később következhetne a Felvidék, Kárpátalja és Erdély. Létrehoztunk egy munkabizottságot is, amely a konferenciák között biztosítja a koordináló tevékenység gördülékenységét, közvetít a felek között. Más államok esetében is van példa ilyen jellegű öszszefogásra? Sz. A. B.: Természetesen. A nyugati lengyel emigráció hatalmas gazdasági potenciállal rendelkezik. Amerikában kilencmillió lengyel él, tehát komoly választási erőt képviselnek, s így só-