Népszava, 1991. június (119. évfolyam, 127–151. sz.)

1991-06-01 / 127. szám

2 Évezredes elmaradást pótoltunk Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) partján a külügyminisztéri­um épületében magyar—uk­rán külügyminiszteri meg­beszélések zajlottak — tájé­koztatta lapunkat Herman János, szóvivő. A tárgyalá­sokon Jeszenszky Géza han­goztatta, hogy a rendszervál­tás óta megélénkültek a ma­gyar—ukrán kapcsolatok. Hazánk nagy jelentőséget tu­lajdonít a határok átjárha­tóságának, és szorgalmaztuk, hogy az utóbbi időben visz­­szaesett kishatárforgalmat jó lenne megélénkíteni. Ana­­tolij Zlenko ígéretet tett ar­ra, hogy igyekeznek meg­könnyíteni a határon való át­jutást. A szovjet csapatkivonás után minden feltétel adott ahhoz, hogy hazánk jó kap­csolatot alakítson ki a Szov­jetunióval és a tagköztársa­ságokkal — mondta Antall József miniszterelnök, ami­kor az ukrán vendégeket fo­gadta dolgozószobájában. Az előírtnál jóval hosszabbra nyúlt eszmecseréről Forrai István, a miniszterelnök ka­binetfőnöke informálta al Népszavát. A miniszterelnök kitért arra, hogy szá­munkra Ukrajna kiemelten fontos, hiszen nagyszámú kisebbség él területén. Ma­gyar részről nagyra értékel­ték a nemzetiségi kérdés uk­rán kezelését. A miniszterelnök is szólt a kishatárforgalom fontossá­gáról. Véleménye szerint nem olyan utópisztikus öt­letekkel kell foglalkozni, mint szabadkereskedelmi övezetek létrehozása, hanem a mindennapok lehetőségei­ből kell kiindulni. Meg kell keresni azokat a módozato­kat, ahogyan a legkedve­zőbb módon tudunk együtt­működni. Leonyid Kravcsuk hangoztatta, hogy Ukrajna képes az önálló nemzetgaz­daság megteremtésére, saját kézbe akarja venni gazdasá­gát. Véleménye szerint a magyar—Ukrán kapcsolatok fejlesztésében semmilyen akadály nem merül fel. 1956 átértékelését Antall József is szóba hozta. Az uk­rán államfő osztotta a mi­niszterelnök véleményét, hozzátéve, hogy az újraér­tékelés mind a magyar nép, mind a történelmi igazság szempontjából fontos lenne. Végezetül az elnök ukrajnai látogatásra hívta meg Antall Józsefet. A tárgyalások után ünne­pélyes aktusra került sor a Nándorfehérvári teremben. Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk aláírta a Magyar Köztársaság és az Ukrán SZSZK közötti kapcsolatok alapelveiről szóló nyilatko­zatot. A dokumentum rögzí­ti, hogy a két fél nemzeti érdekeivel összhangban az európai értékekre alapozva, az európai biztonsági folya­matban lefektetett elveknek megfelelően fejleszti kapcso­latait minden téren. A nemzeti kisebbségek jo­gairól szóló nyilatkozatot Je­szenszky Géza és Anatolij Zlenko látta el kézjegyével. Diplomáciai körökből szer­zett értesüléseim szerint a dokumentumban a két fél egyértelműen elkötelezi ma­gát, hogy biztosítja a nem­zeti kisebbségek kollektív jogait. A nemzeti kisebbsé­gekhez tartozó egyének nem a másodrendű állampolgárok, hanem az adott állam szer­ves alkotórészei. Rendelke­zik a nyilatkozat arról is, hogy magyar—ukrán nem­zetiségi vegyes bizottságot hoznak létre. A dokumen­tum nyitott, ahhoz bármely állam, amely egyetért az ott lefektetett elvekkel, csatla­kozhat. Mivel eddig még nem sikerült nemzetiségi chartát alkotni, a most alá­írt dokumentumnak rend­kívüli jelentősége van. A felek aláírták még a konzuli egyezményt, a keres­kedelmi-gazdasági kapcso­latokról és a műszaki-tudo­mányos együttműködésről szóló dokumentumot, vala­mint több megállapodást hu­manitárius téren. A dokumentumok aláírását követően a két államfő nem­zetközi sajtókonferencián ta­lálkozott a sajtó munkatár­saival. Göncz Árpád rámuta­tott arra, hogy a most aláírt deklarációkkal, egyezmé­nyekkel Magyarország és Ukrajna mintegy évezredes elmaradást pótol. Leonyid Kravcsuk a tavalyi kijevi államfői találkozó folytatása­ként értékelte a mostani megbeszéléseket. Kiemelte, hogy a gyakorlati tenniva­lókhoz szoktak hozzá. Az egyezmények megkötése bi­zonyítja, hogy Magyarország szuverén államként fogadja el Ukrajnát. Az ukrán elnök úgy vélekedett, hogy a Szov­jetunió nehéz gazdasági hely­zetéből csak a gyors refor­mok útján lehet kitörni. Leonyid Kravcsuk délután a Magyar Gazdasági Kama­rában üzletemberekkel foly­tatott megbeszélést. A tegna­pi nap programját a Magyar —Ukrán Társaság képviselői­vel megtartott találkozó zár­ta. Décsi Katalin Hogyan értékeli a Szovjetunió 1956-ban, Magyarorszá­gon játszott szerepét? — kérdeztük az ismert ukrán költőt, Dmitrij Pavlicskót, aki ellenzéki képviselőként Kravcsuk elnök kíséretében látogatott hazánkba. — 1956 az első robbanás volt a szocialista impériu­­mon belül. Akkor természetesen egész másként ítéltem meg az eseményeket, de most már, jelentős élettapasz­talat birtokában, mint a Szovjetunió és Ukrajna nép­­képviselője, mindent megteszek azért, hogy a Szovjet­unió kormánya és a Legfelsőbb Tanács elítélje az in­tervenciót, a magyar felkelés szovjet leverését. Ami ak­kor a szabadság nevében történt, örökké emlékezetes marad. Mindkét oldalról sokan estek áldozatul, emlékük megköveteli a tisztázást. A szovjet katonák nem önszán­tukból vettek részt ebben a véres misszióban. Magyarországon a kultúrában és az irodalomban most nagy teret szentelnek 1956 eseményeinek. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ne csak kormányzati szinten ismerjék e kérdést, hanem fordításban elkerüljenek e művek az egyszerű emberekhez is. Hiszen most, ami­kor Ukrajna függetlenségéért harcolunk — békés úton —, azon a nyomvonalon haladunk, mint az önök 56-os harcosai. Derűs okmánycsere MTI Fotó — Szebellédy Géza felvétele Reflektor Végre béke Angolában Lisszabonban aláírták az angolai kormány és az UNITA kö­zötti békemegállapodást Baker amerikai, Besszmerb­ih szov­jet külügyminiszter, valamint Cuellar ENSZ-főtitkár jelenlé­tében. Ezzel hivatalosan is véget ért a több mint 16 éve tartó angolai polgárháború. (Egyébként a két külügyminiszter szombaton külön tárgyalást folytat egymással a hagyomá­nyos fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos kérdésekről.) Bár Angola földrajzilag messze van tőlünk, sorsának ala­kulása mégis közelebbről érintheti hazánkat. Nevezetesen: érvényben vannak a köztünk korábban kötött gazdasági meg­állapodások. Az afrikai ország jelenleg katasztrofális belső gondokkal küszködik , a politikai rendezésre szinte az utol­só percben került sor. A rendezés valószínűsége igen csekély volt tavaly őszig, amikor is Washington és Moszkva megállapodott: kész szak­értőket küldeni az angolai kormány és az ellene harcoló UNITA gerillaszervezet béketárgyalásainak előkészítésére. A két nagyhatalom ajánlata mögött nem csak az a gesztus rej­lett, hogy közös erővel próbáljanak véget vetni a regionális konfliktusnak, hanem az is, hogy beleuntak a végeláthatat­lannak tűnő angolai ügy „kétoldalú" támogatásába. Még nem is olyan régen a törvényes angolai kormány csak akkor akarta szóhoz juttatni a belpolitikában az UNITA-t, ha az elismerte volna a hivatalos angolai vezetést. Az UNITA vi­szont elvetette a kormány legitimitásának elismerését; mint önálló, egyenrangú partner kívánt volna beleszólni a belpo­litikába. Ez utóbbira most — a lisszaboni megállapodás nyomán — sor kerülhet. A fordulatnak a hátterében az áll, hogy a hiva­talos angolai politika rugalmasabb megoldáshoz folyamodott az ország jövője érdekében. Másrészt az UNITA is bejelen­tette, hogy hajlandó a politikai tárgyalásokra és a fegyver­­szünet megkötésére, továbbá korábbi gerillaszervezeti minő­ségéből átalakul politikai mozgalommá. A lisszaboni megállapodás mechanizmusának működését az Egyesült Államok és a Szovjetunió, valamint az ENSZ hajlan­dó garantálni. Az elképzelések szerint (az időpont még nincs kitűzve) többpárti elnök- és parlamenti választásokat tarta­nak Angolában a világszervezet felügyelete mellett. J. J. Quayle tanácsai Fontos a nemzeti kisebbsé­gek öröksége, fontosak egyé­ni emberi jogaik, emberi méltóságuk. Azt a tanácsot akarja adni a közép- és ke­let-európai országoknak a­­kisebbségi kérdéssel kapcso­latban, hogy a közös célok érdekében dolgozzanak együtt. E tanulsággal szol­gál az Egyesült Államok tör­ténete is — mondotta az MTI tudósítójának kérdésé­re Dan Quayle, az Egyesült Államok alelnöke. Quayle a jövő héten látogatást tesz Németországban, Magyaror­szágon, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Bulgá­riában. Entz Géza Csehszlovákiába­n Kedvező tapasztalatok A kisebbségi kérdés ma az európai reintegrációs folya­matok középpontjában áll — jelentette ki pénteki prágai sajtóértekezletén Entz Géza, a magyar miniszterelnöki hivatal mellett működő Ha­táron Túli Magyarok Titkár­ságának politikai államtitká­ri ran­gú vezetője. Entz szer­dától szombatig tartózkodik Csehszlovákiában. A szlovákiai magyar ki­sebbség helyzetével való is­merkedés során a magyar kormányképviselők sok ked­vező tapasztalatot szereztek, de kérdések is megfogalma­zódtak bennük. SZOMBAT, 1991. JÚNIUS 1. NÉPSZAVA ifi Csernyenkóval ittam! Konsztantyin Csernyenko, az egykori szovjet pártvezető mindig személyes tájékoztatást kért tőle Moszkvában egy-egy világpolitikai kérdésről — azután a hallottak­kal mint saját véleményével keltett feltűnést az SZKP Politikai Bizottságának ülésein — mesélte Washington­ban a sajtónak Robert Maxwell. A cseh—brit sajtómág­nás, aki legutóbb az egyik New York-i bulvárlapot vet­te meg, személyes ismeretségben, jó viszonyban volt egy sor szovjet és kelet-európai vezetővel. Maxwell elmondotta, hogy amikor Csernyenko (And­ropov váratlan halála után­ az SZKP főtitkára lett, újabb találkozásukkor közölte vele: új funkciójában már nem beszélgethetnek olyan bizalmasan, hiszen le­het, hogy Maxwell kém... Ennek ellenére a két gyö­keresen eltérő férfiú a hajnali órákig vodkázott együtt, s Csernyenko arról faggatta vendégét: vajon hogyan alakult volna a világ sorsa, ha nem Kennedy amerikai elnököt gyilkolják meg, hanem Nyikita Hruscsov szov­jet pártvezetőt? Maxwell válasza: — Annyi bizonyos, hogy Onassis (a görög milliomos, Jacqueline Kennedy későbbi férje) nem vette volna feleségül Hruscsov öz­vegyét ... KAPLLANI BUDAPESTEN Jeszenszky Géza külügy­miniszter meghívására pénteken hivatalos láto­gatásra Magyarországra érkezett Muhamet Kaplla­­ni, az Albán Köztársaság külügyminisztere. KATONAI MEGÁLLAPODÁS Magyarország kétoldalú katonai megállapodást kötött Bulgáriával. Az er­ről szóló szerződést Für Lajos és Jordan Mu­­tafcsiev vezérezredes, a két ország honvédelmi minisztere írta alá Szó­fiában.­ ­ VASÚTI MERÉNYLET Terroristák követték el­­ azt a robbantásos merény­letet, amely a csütörtök éjjel Moszkvából Bakuba tartó személyvonaton tizenkét utast megölt és hetet megsebesített — kö­zölte a vasúti közleke­désért felelős szovjet mi­nisztérium egy tisztvise­lője. KOKAINFOGÁS öt kiló kokaint foglaltak le Magyarországon, nem­zetközi összefogással. A kábítószert Németország­ba akarták csempészni — közölte a wiesbadeni szö­vetségi bűnüldöző hivatal. CHENEY KAIRÓBAN Izraeli tárgyalásai végez­tével Kairóba érkezett tegnap délután Dick Cheney amerikai védelmi miniszter. 7 millióan éheznek Etiópiában Éppen most kaptam a hírt Etiópiában tartózkodó honfi­társainkról - közölte Herman János külügyi szóvivő, mi­kor tegnap délután telefonon fölhívtuk. " Mind a hú­szan jól vannak, sértetlenek, tizenegyen állandóan a nagykövetség épületében tartózkodnak. Megadásra szólította fel az előző rendszer magas rangú vezetőit az Etiópiában a hét elején hatalomra került Etió­piai Népi Forradalmi De­mokratikus Front. A vol­t vezetőknek péntekig kell je­lentkezniük a hatóságoknál. Közben közölték, hogy csü­törtökön nem jártak áldoza­tokkal a zavargások. Etiópia új vezetői pénte­ken felkérték a nemzetközi segélyszervezetek képvise­lőit, hogy kezdjék újra a se­gélyakciókat az éhínség súj­totta országban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, pénteken Genf­ben arról számolt be, hogy az ország szárazság sújtotta területein mintegy hétmillió ember élelmezési helyzete reménytelen. A nemzetközi szervezet több raktárát ki­fosztották, járműveiket el­lopták vagy elpusztították, az élelmiszer-szállító teher­autókra fegyveres bandák támadnak rá. A menekültügyi főbiztos­ság adatai szerint mintegy negyvenötezer etiópiai me­nekült Dzsibutiba, 80 000— 100 000 Szudánba, 7 000 pe­dig Kenyába. Az AFP fran­cia hírügynökség pénteken jól értesült forrásokra hivat­kozva viszont azt közölte, hogy 25 000 etiópiai katona és polgári személy — akik Asszád elfoglalását követő­en Dzsibutiba menekült — visszatért Etiópiába. A külpolitika garantálja függetlenségünket MDF -es vélemény nemzetközi kapcsolatainkról Változatlanul sikerágazat a magyar külpolitika, így vé­lekedik Csóti György MDF-es képviselő, az Országgyű­lés külügyi bizottságának alelnöke. Vele, miként előző­leg más képviselőkkel, szakértőkkel, az Antall-kormány egyéves nemzetközi tevékenységéről beszélgettünk.­ ­ Meggyőződésem, hogy az Antall-kormány egyéves munkájának egyik legsike­resebb területe a külpolitika. Magyarországnak 70 éve nem volt ilyen jó híre, nem vol­tak ennyire szerteágazó kap­csolatai a világgal, mint most. Ezt én nagy eredménynek tartom, mert így megszűnt a korábbi egyoldalúság, amely — mindig kényszerek hatá­sára —, hol Kelethez, hol Nyugathoz láncolta az orszá­got. Az elmúlt egy esztendő alatt kiépített sokoldalú kap­csolatrendszer garantálja függetlenségünket, nemzeti szuverenitásunkat. — Szavaiból úgy tűnik, hogy roppant elégedett a mai külpolitikával... — Ezt azért túlzás állítani, és hiba is lenne, ha abszolút elégedett lennék. A megelé­gedettség a fejlődés gátja. De fontos észrevenni az ered­ményeket. Azt például, hogy az Antall-kormány már mennyi mindent tett azért, hogy az ország újra megta­lálja méltó helyét Európá­ban. Ebből a szempontból történelmi jelentőségűnek tartom miniszterelnökünk be­szédét és kétoldalú tárgya­lásait a tavaly novemberi, párizsi Európa-találkozón, azt, hogy a térségből elsőként nyertünk felvételt, az Európa Tanácsba, hogy Antall József első kormányfőként a régió­ból látogatást tett a NATO brüsszeli főhadiszállásán, hogy egyre közelebb kerülünk az Európai Közösséghez. Ugyancsak történelmi jelen­tőségű kilépésünk a Varsói Szerződés katonai szervezeté­ből, úttörő szerepvállalásunk a VSZ és a KGST feloszla­tásában, hogy a szovjet csa­patkivonás hazánk területé­ről június 30-ig az eredeti megállapodás szerint lezárul. Oroszlánrészünk volt a Pen­tagonálé -együttműködés ki­alakításában, s kibővítésében Lengyelországgal, vagy a hármas visegrádi találkozó létrehozásában, amely egy­szerre szolgálja Prága, Var­só és Budapest érdekeit, hangsúlyozom, a tömbösítés szándéka nélkül. A földrészen túl említhetném még az Öböl-háborúban vállalt sze­repünket. — Mivel nem elégedett? — Sok bírálat érte a kor­mányt a szomszéd országok­hoz fűződő kapcsolatok miatt, holott ezek alakulása nem csupán rajta múlott. Tény azonban, hogy ezen a terü­leten még bőven van tenni­valónk. Nem tekintem kielégí­tőnek viszonyunkat a Szov­jetunióval és Romániával, bár most úgy tűnik, itt is előreléphetünk. A Szovjet­unió 6-7 hónapig vagy nem válaszolt kezdeményezéseink­re, vagy visszautasította őket. Az utóbbi időben vi­szont mozgásba lendültek a tárgyalások az alapszerződés­ről, s az ígéretek szintjén a gazdasági együttműködésről is. A Szovjetunióval két szinten, az össz-szövetségi szervekkel és a tagköztársa­ságokkal építjük az új típusú kapcsolatokat. Romániával összefüggésben is elmond­hatom, hogy végre — annyi sikertelenség után — biztató jeleket látok, bizonyság er­re a „Nyitott Égbolt”-megál­lapodás. S azt is eredmény­nek tartom, hogy a túldimen­zionált, valójában szokvá­nyos fegyverügy miatt nem romlottak meg kapcsolataink Jugoszláviával és annak tag­­köztársaságaival. — Valóban szokványos fegyverügynek tartja a Kalas­­nyikov-botrányt? Hiszen az ártott az ország nemzetközi tekintélyének, s kikezdte a külügyminiszter személyes hitelét is. S egyébként is, egy olyan országba, ahol önmaguktól is úgy feszül­nek a nemzeti-nemzetiségi indulatok, mint Jugoszláviá­ban, nemhogy géppisztolyt, de még egy kést, vagy egy ollót is bűn eladni. — Azért tartom szokvá­nyos fegyverügyletnek ezt, mert a jugoszláv hatóságok tudtával, jóváhagyásával ke­rült sor az üzletre, s mert más országok is adtak el fegyvereket Jugoszláviának. Miért pont a magyar eladás­ból lett botránykő? Annak Tapolcsányi Éva felvétele

Next