Népszava, 1991. augusztus (119. évfolyam, 179–204. sz.)

1991-08-08 / 185. szám

) NÉPSZAVA, 199­1. AUGUSZTUS 8. CSÜTÖRTÖK Új párt alakul a Munkások Demokratikus Szövetségének legfontosabb törekvései Munkások Demokratikus Szövetsége néven vasárnap új Munkáspárt alakul Pécsett. A párt egyik szervezőjétől, Ko­vács Mózestől megtudtuk, hogy már tavaly ősszel kezdték úgy érezni: szükség van egy új munkáspártra, de komolyab­ban csak 1991 májusától szervezik. A vasárnapi alakuló ülé­sen a tervek szerint ügyvivő testületet vagy vezetőséget vá­lasztanak, majd gondoskodnak a párt bejegyeztetéséről. A pécsi gyűlésre — amelynek vasárnap délelőtt 10 órától a Jó­zsef Attila Művelődési Ház Korvin Ottó utca 20. szám alatti nagyterme ad otthont — százas nagyságrendben várják a résztvevőket. Az országos szervezet kiépítését megyei alap­szervezetek útján tervezik. Az alábbiakban közread­­juk az alakuló párt legfon­tosabb törekvéseit. 1. MIÉRT VAN SZÜKSÉG EGY ALAPVETŐEN MUN­KÁSOKAT TÖMÖRÍTŐ PÁRTRA? Mindenekelőtt azért, mert úgy látjuk, hogy a munká­sokat erőteljesen képviselő pártot, a Mi pártunkat még nem alakították meg! A munkásszövetség azért ala­kul, hogy politikai pártként ki­fejezője legyen a benne tömö­rülő munkások és általában a dolgozó emberek céljainak. Azért alakul, hogy mozgósítsa, szervezze azokat, akik két kezük munkájából élnek. Azért alakul, hogy ápolja a mun­káshagyományokat. Azért alakul, hogy megmutas­sa, milyen életformák közül vá­laszthat egy munkásember a piacgazdaságban. Azért alakul, hogy megtanítsa az embereket alkalmazkodni az új társadalmi, gazdasági rend­hez. Azért alakul, hogy ne engedel­mes rabszolga, hanem jogai tu­datában, szabadon gondolkodó, cselekvő polgár lehessen a mun­kásból. Azért alakul, hogy képviselői révén, választásokon szerzett mandátumok birtokában részt vegyen a törvényhozásban, és ott befolyásolja a döntéseket. 2. MIT AKARUNK? A párt célja, hogy Ma­gyarországon szociális piac­­gazdaság legyen! Legyen munkája minden, dol­gozni akaró embernek, mert már így is több százezren ten­gődnek segélyen! Nyújtson biztos megélhetést a napi 8 órai munka­, ne kelljen túlmunkában megrokkanni­, ha meg akar élni az ember! Kapjon kárpótlást a munkás is, mert évtizedeken át nem fi­zették ki munkájának teljes el­lenértékét, mert a kevesek hasz­nára kiárusított nemzeti vagyon­ban nagyon sokak munkája van. Kapjon lehetőséget a munkás is arra, hogy résztulajdonos le­hessen, vagy vállalkozásba fog­hasson ! Modern munkahelyeket, em­beri körülményeket teremtsenek a hazai és külföldi munkaadók. Itt az ideje, hogy Európáról ne csak a parlamentben fecsegje­nek, hanem azt a munkahelyek­re is ,,beengedjék”! Erős szakszervezeteket, mert ezek adják a munka világának biztonságát! Egyenlő esélyeket gyermekeink nevelésére, iskoláztatására, hogy a megszerezhető tudás ne a pénztárcától függjön, hanem mindenekelőtt a gyerek tehetsé­gétől. Olyan iskolákat, amelyek ke­nyeret adnak a tanulók kezé­be ! Megvehető könyveket, kifizet­hető újságokat, hogy el tud­junk igazodni a világiban! Ingyenes orvosi ellátást, ami­ben a hálapénzt is a betegbizto­sító fizeti! Tisztességes nyugdíjat, ami egy élet munkája után nem a nyomort ígéri! Társadalmi békét, mert enél­­kül nincs munka, nincs bizton­ság! Biztonságos Magyarországot, baráti viszonyt valamennyi­ szomszédos országgal! Kölcsönös megbecsülést a vi­lág népeivel, barátságot a többi ország munkásaival! 3. HOGYAN ÉRHETJÜK EL CÉLJAINKAT? Csak együtt és csak egy erős párt révén! Csak úgy, ha nem maradunk közömbösek az ország dolga iránt, hanem felépítjük, meg­szervezzük a munkásemberek politikai pártját, a Munkások Demokratikus Szövetségét! Csak,, ha érvekkel meggyőz­zük, magunk mellé állítjuk mi­nél több társunkat! Csak abban az esetben, ha gondolkodásunkat a másokért érzett felelősség és a szolidari­tás vezérli. Csak akkor, ha soha nem fe­lejtjük el, honnan jöttünk, de mindig tudjuk, hová tartunk, és hová tartozunk! 4. KIKET VÁRUNK SO­RAINKBA? Mindenekelőtt a munkás­embereket, de nemcsak őket. Mindenkit, aki saját mun­kájából él, aki annak révén kíván boldogulni. Mindenkit, aki elfogadja egy korszerű baloldali párt törekvéseit, és a társadalmi igazságosság, a szolidaritás jegyében kész cselekedni is a célok valóra váltásáért. Várjuk azokat az értelmiségieket, szellemi fog­lalkozásúakat, akik gondol­kodásuk, indíttatásuk alap­ján fontosnak tartják, hogy Magyarországon a dolgozó emberek, köztük a kétkezi munkások munkájuk révén boldogulhassanak, és ne a kisemmizettek táborát gya­rapítsák. 5. KIK A SZÖVETSÉGE­SEINK? Természetes szövetsége­seink a valódi szakszerveze­tek, amelyek nem egy-egy politikai elit hatalmi ambí­cióit, hanem a munkaválla­lókat szolgálják, azok érde­keit védik. Potenciális szövetségesünk­ min­den baloldali erő, amely mentes a szélsőségektől, amely elfogadja a vegyes tulajdonon alapuló szociális piacgazdaság gondolatát, de erőteljesen fel­lép a munkásérdekek védelmé­ben, és amely alkotmányos, tör­­vényes keretek között küzd cél­jai valóra váltásáért. ÉRTESÍTÉS A BHG-teleCOM TÁVKÖZLÉSTECHNIKAI Kft. alapító tagjai: a BHG Híradástechnikai Vállalat az Austria Telecommunication Ges.m.b.H. és a Northern Telecom Europe B.V. egyhangú jóváhagyással az 1991. május 28-i taggyűlésen a társasági szerződést módosították. Ezek szerint­­ a megváltozott működési-gazdálkodási feltételekhez igazodva - a cég törzstőkéjének leszállítása mellett döntöttek, s erről a Cégbíróságot értesítették. A változás után a cég törzstőkéje 25 000 000 Ft, azaz huszonötmillió Ft, az egyes tagok részesedésének aránya nem változott. BHG-teleCOM Távközléstechnikai Kft. ügyvezető igazgatósága A 7 A Magyar Honvédség át­alakítása, sok gonddal és problémával ugyan, de folyik. A reformot sajátos módon éli meg a hivatá­sos és a sorkatonai állo­mány, miközben nincs pénz technikai korszerűsí­tésre, zsoldos hadsereg létrehozására, és a költ­ségvetésből juttatott mil­­liárdok csak toldozásra­­foltozásra elegendők. Ez­úttal arra voltunk kíván­csiak, mibe kerül egy sor­katona egy éve? A kér­désre Scharrer János ve­zérőrnagy, kiképzési fő­csoportfőnök-helyettes adott választ. Elmondta, a sorkatona ára „azzal kezdődik”, hogy egy évig kikerül a termelőmun­kából. Ezt lehetetlen forin­­tosítani, hiszen kvalifikált­ságtól függően különböző veszteséget okoz a népgaz­daságnak. Ezekhez a vélhető százezrekhez jön az a mint­egy százezer forint, amit a seregben egy év alatt az át­lagkatonára költenek, azzal, hogy etetik, ruházzák, ellát­ják havi illetménnyel, ked­vezményesen utaztatják, be­tegség esetén orvosi ellátás­ban részesítik, szálláshelyét fűtik, világítják és így to­vább. Étkezése ma, naponta 96 forintba kerül, mivel a szi­gorú előírás értelmében tíz­napos átlagban meg kell kapnia a napi 4000 kalóriát tartalmazó kosztot. Ezt a nehéz fizikai munkás szük­ségletével egyenlő alapnor­mát tevékenységtől függően kiegészítik védőétellel vagy pótkalóriával. Az éjszakázó őrkatona, az ejtőernyős és a búvár például kalóriapótlé­kot kap. Az átlagkatonára költött másik nagyobb tétel több mint 25 ezer forint, a mun­dér ára. Behívás után több rend gyakorló ruhát, egy öl­tözet kimenő ruhát, téli ki­egészítést, táskát, cipőt, ba­kancsot, sportöltözetet, háló­ruhát, papucsot kap a sor­katona. Egyébként leszere­léskor hazaviheti a melegí­tőt, a táskát és a kimenőci­pőt. A különleges szolgálatot végzőt ezenkívül különleges ruházattal is ellátják. Azok­nak a maradó holmiknak, mint a hátizsák, az esővédő sátorlap, a kulacs, a csajka, az evőeszközkészlet és a vé­dősisak, öt-tíz év az amorti­zációja. Mindez kézzelfog­hatóan nem növeli a ruháza­ti költségeket, ám mint azt a vezérőrnagy elmondta, az ágynemű- és ruhamosatásért 1990-ben 310 millió forintot fizetett a Magyar Honvéd­ség. De nézzük tovább a sorka­tona árát! Havi alapilletmé­nye 1200 forint. A beosztási illetmény 300-tól 900 forin­tig, az osztályos pótlék 150- től 300-ig terjed. Az egész­ségügyi költség egy katoná­ra számítva, megközelíti évente az ötezret. Az épület­­fenntartás, világítás, víz, közműellátás katonánként s esztendőnként mintegy 12 ezer forintot taksál, a kultu­rális norma hétszázat, a leg­kisebb, a sportnorma, ami csupán 65 forint, amit sport­szerek vásárlására fordíta­nak. Ezekből áll tehát össze az a katonánkénti százezer fo­rintos kiadás. A nagy pénzt azonban az viszi el, amiért behívják a fiatalt: a kikép­zés. A vezérőrnagy példa­ként a harckocsizót említet­te, aki alapkiképzése és szak­kiképzése során az eszköz­­használattal, annak működé­séhez szükséges anyagok árával és a kiképzést bizto­sító szervek költségével kö­rülbelül 600 ezer forintot vesz el a nagy kasszából. A korszerűbb harckocsivezető „ára” viszont megközelíti az egymillió forintot, hiszen ahhoz, hogy harmadosztályú legyen, 100 kilométert kell vezetnie, amihez majdnem 400 liter gázolaj kell. A harckocsikat 700 kilométer futás után középjavításra viszik, a lánctalpcsere is vi­szonylag gyakori... De mert egy kiképzett ka­tona nem katona, tudását a többiekével együtt kötelék­gyakorlatokon kell és lehet felmérni. Az elhasznált esz­közök és a technika amorti­zációs költségei, a harcásza­ti­­ gyakorlatok kiadásai ugyancsak megnövelik a ki­képzés összegét. Egy gépesí­tett lövészzászlóalj a kü­lönböző fegyvernemi alegy­ségekkel együtt harcászati gyakorlatonként három-öt millió forint közötti összeg­be kerül. Bizonyos kiadáso­kat viszont szinte lehetetlen pénzben kifejezni, hiszen ahhoz például, hogy egy ka­tona a lőgyakorlaton lőjön, szükség van az őt biztosító szakmai, orvosi és egyéb személyzetre, s ez sorkato­nánként körülbelül 3—4 em­bert jelent pluszban. Scharrer vezérőrnagy többször megemlítette, vi­szonylag pontos adatai elle­nére bajban van az árakkal, mert ma még egy sor dolgot raktárról használ a hadse­reg, ami régi árat jelent, ám ha rubel helyett a Szovjet­uniótól majd dollárért kell beszerezni alkatrészeket, az a kiadásokat akár meg is háromszorozhatja, követke­zésképpen a sorkatona ki­képzésének kiadásait is jócs­kán megnöveli. A vezérkari tiszt vélemé­nye szerint közgazdasági szempontból akkor gazdasá­gos a sorkatona kiképzése, ha 100—120 ezer forintnál nem kerül többe évente át­lagban. Éppen ezért úgy vé­li, a mai drága hadsereget első lépésként vegyes típu­súvá kellene tenni, s a fize­tésért szolgálók számának növelése mellett tovább kellene csökkenteni a sor­katonai állományt. Észrevé­telei közül még egy, a kato­nai kiadásokra szánt összeg­nek csak az lehet a mércéje, hogy biztosítja-e a tisztessé­ges ellátás és kiképzés ki­adásait, ami garantálja a hadsereg megfelelő védelmi képességét. Arányban áll-e a befektetés az eredmény­nyel? Itt ugyanis a szükséges alá csökkentett befektetés megkérdőjelezheti a egész hadsereg létét. Ha az ország azt várja, hogy a hadsereg legyen a „házőrző kutya”, akkor annak eltartására ál­dozni kell. Ellenkező esetben fel is lehet oszlatni a sereget, mert a működésképtelen honvédség semmire se való. Ez egyszerű matematika, ál­lítja a vezérőrnagy, hiszen ki lehet számolni, mekkora az elégséges és mekkora az elégtelen összeg ahhoz, hogy gazdaságosan bár, de telje­sítse „házőrző kutya” felada­tát a Magyar Honvédség. Szabó Irén: Mennyiért ballag a katona ? Tavaly a mosatási költség 310 millió forint volt Egy harcászati gyakorlat ötmilliót is elvihet

Next