Népszava, 1991. október (119. évfolyam, 230–255. sz.)

1991-10-01 / 230. szám

NÉPSZAVA 199­1. OKTÓBER 1., KEDD Antall József találkozói Ne­w Yorkban A­ amerikai magyarok sokat segíthetnek Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: A nyugati magyarság ket­tős kötődése, régi és új hazá­jához, sokat segíthet: jöj­jenek, támogassanak ben­nünket tudásukkal, kapcso­lataikkal és legyenek türel­mesek a felszabadult ország­gal szemben — mondotta amerikai magyaroknak An­tall József. A kormányfő röviddel az Egyesült Államokba való ér­kezése után New York és környéke magyarságának több mint száz képviselőjé­vel találkozott a magyar kül­képviseletek székházában. Antall nagy érdeklődéssel kí­sért, részletes tájékoztatójá­ban szólt arról, hogy a ma­gyar és a világpolitika kér­déseit kívánja megvitatni az ENSZ közgyűlésén, majd ta­lálkozóján George Bush amerikai elnökkel. " Nyugodtak lehetnek, Magyarország most is elöl jár a közép-kelet-európai változásokban — mondotta a hallgatóság tapsától kísér­ve a kormányfő, aki emlé­keztetett: 1990 júniusában a magyar kormány javasol­ta elsőnek a Varsói Szerző­dés feloszlatását, bár akkor ezt senki nem támogatta. Akkor szögezte le a magyar kormányküldöttség, hogy szükség van a NATO-ra, mint az egyetemes biztonság ga­ranciájára, hogy az USA eu­rópai jelenléte a biztonság szempontjából ugyancsak nélkülözhetetlen. Ugyanígy Budapest volt a kezdeménye­zője a KGST utód nélküli feloszlatásának — hangoztat­ta. Antall József behatóan szólt a környező országok­ban élő kisebbségek védel­méről, arról, hogy a kor­mánynak a nemzetközi jog, a demokrácia, s a kisebbség­védelem szempontjait egy­idejűleg figyelembe véve kell meghoznia döntéseit. Fodor János, New York-i főkon­zul mutatta be a vendégek­nek a miniszterelnököt és kíséretét: Jeszenszky Géza külügyminisztert, s a minisz­térium több vezető munka­­­tsát, László Balázs kor­mányszóvivőt és Tar Pált, a Magyar Köztársaság kijelölt washingtoni nagykövetét. Antall József hétfői prog­ramjában találkozó szerepelt az MDF amerikai szerveze­teinek képviselőivel, majd Henry Kissinger volt kül­ügyminiszterrel és amerikai üzletemberekkel. Kossuth Lajos New York-i szobrá­nak megkoszorúzása után Hartfordban a connecticuti egyetem díszdoktori címének átvétele. Antall József ma szólal fel az ENSZ közgyűlé­sén. A cseh és szlovák jövőről Havel sürgeti, Dubcek ellenzi a népszavazást Václav Havel csehszlovák el­nök — vasárnapi rádiónyi­latkozatában — ismételten szorgalmazta azt, amit már kedden, a szövetségi gyűlés őszi ülésszakának megnyitá­sakor is követelt, tartsanak mielőbb népszavazást a cseh­szlovák állam jövőjéről. Havel emlékeztetett arra, hogy a cseh és a szlovák köztársaság jövőbeni együtt­működésének alapjairól szer­ződésben kellene kimondani a legfontosabb elemeket, s ezt népszavazás szentesítené. Lebonyolítására azonban már nincs sok idő — tette hozzá Havel. Az elnök arra a jogi kötöttségre utalt, hogy amennyiben legkésőbb de­cemberben nem tartják meg a referendumot, akkor arra a jövő júniusban esedékes választások előtt már nem is lesz szükség, már nem is lesz lehetőség, hiszen a népszava­zástól a választásokig legke­vesebb öt hónapnak el kell telnie. Havel azt kérte a par­lamenttől, hogy sürgősen al­kossa meg a népszavazás le­bonyolításáról rendelkező törvényeket. Alexander Dubcek parla­menti elnök szerint viszont lehetőleg el kell kerülni a népszavazás megrendezését. Dubcek úgy véli, hogy még „nem merült ki” minden olyan eszköz, amely a két tagköztársaság képviselőinek demokratikus tárgyalásai­ra­„A teljesen önálló Szlová­kiáért kiálló politikusok mindeddig még csak meg sem kíséreltek meggyőzni bennünket arról, hogy a leendő Szlovák Köztársaság esetleg szélesebb körű jogo­kat biztosít számunkra, mint a szövetségi állam, amely el­fogad számos, nemzeti ki­sebbségeket is érintő nem­zetközi egyezményt.” Egye­bek közt ez olvasható a cseh-­ szlovákiai magyarság ' kultu-­ rális életét szervező 'Cserna­l­dok országos választmányá­nak losonci üléséről kiadott állásfoglalásban. A Csemadok országos vá­lasztmánya utalt arra, hogy vén teremtheti meg a de­mokratikus megoldás feltéte­leit. Dubcek utalt arra, hogy egyelőre nincs miről népsza­vazást tartani, hiszen a maj­dani köztársaságközi szerző­dés tartalmát ki sem dolgoz­ták, a kisebbségi jogbiztonsághoz elengedhetetlen: az állam ne korlátozza a kisebbségben élő állampolgárok jogait a rossz emlékű szlovakizáláshoz, a deportálásról és kitelepítés­ről szóló rendeletekhez, a magyarok kollektív bűnössé­gét kimondó kassai kormány­­programhoz, valamint a szlo­vák nyelvtörvényhez hason­ló intézkedésekkel. n. A Csizmadok­ Vezetősége ,-r a-ch,referendum" szó haszná­lata nélkül-'­.-gyakorlatilag csatlakozott azokhoz, akik népszavazást szorgalmaznak a csehszlovák föderáció jö­vőjéről. . (MTI) A­­ sott­itlok állás­foglalása. A spanyolok sem győzik Spanyolország is megrettent a súlyosbodó menekültprob­lémáktól, s megkezdte a ka­puzárást. Szeptembertől nem adnak politikai menedékjo­got a volt szocialista orszá­gok polgárainak, de ugyan­csak felfüggesztették a pe­rui menedékkérők segélye­zését. Az emigránshullám az el­múlt két évben erősödött fel. Amíg 1988-ban 4700-an kértek menedékjogot, addig tavaly már 7800-an, s ezek fele a kelet-európai orszá­gokból nyújtotta be kérel­mét. Idén viszont már az év első harmadában elérte a négyezret a bebocsáttatást kérők száma, a lengyelek és a peruiak vezetik a listát. A madridi számítások szerint, ha az év végéig nem csökken a növekedési ütem, több mint 14 ezer ember sorsáról kell gondoskodniuk. A jugo­szláviai válság tovább nehe­zítheti a helyzetet. A menekültek elhelyezé­sére az ibériai országban is elégtelenek a körülmények. Madridi és barcelonai külvá­rosokban kelet-euópai nyo­mornegyedek keletkeztek. A madridi kormány nemrégi­ben megkeresett ugyan 80 fővárosi penziót, hogy se­gítsenek a menekültek el­helyezésében, de a biztos ál­lami jövedelem ellenére a fogadósok mind nemet mond­tak. Az emigránsok egy ré­szének végül egy menhelyen találtak átmeneti szállást. Eddig az egészségügyi el­látásról gondoskodtak a spa­nyol hatóságok, a jövőben viszont sem erre, sem a sze­rény anyagi támogatásra a bevándorlók nem számít­hatnak, mivel már nem mi­nősülnek politikai menekül­teknek. Bár a Kelet-Európá­­ból érkezett menedékkérők — a harmadik világból Spa­nyolországba tartókkal el­lentétben — általában kép­zett emberek, orvosok, mér­nökök, ügyvédek vannak kö­zöttük, a madridi kormány-­­zat ennek ellenére nem sze­retne a volt vasfüggöny mö­gött élőkkel határos államok­hoz, Német- és Olaszország­hoz hasonlóan a menekült­áradat áldozatává válni, írta a döntésről beszámoló mad­ridi El País. (ec) Fuente: Cnjz Rója Espanola A spanyol Vöröskereszt adatai szerint, tavaly a törvényesen bevándorló kelet-európaiak szám­a a következőképpen alakult: 63 orosz, 4454 lengyel, 248 cseh, 106 magyar, 515 román, 33 jugoszláv és 356 bolgár kért bebocsátást (El pais) NAPRÓL NAPRA Barabás Péter A kapunyitás elmarad Aki végigülte az Európa Mozgalom kétnapos konferenciáját a Parlamentben, a győztesek kongresszusán érezhette magát. Hiszen ta­núja lehetett Kelet és Nyugat egymásra ta­lálásának. Annak, hogy­­közös nyelvet talált magának ez a sokáig megosztott, ideológiai csatamezőkre szabdalt kontinens. Aztán mi­nél tovább hallgattuk a múlt lezárását és a közös jövő felvázolását sürgető szónokokat, annál kitapinthatóbbá vált, hogy Európa fe­lelős politikusai minden szándékuk ellenére sem beszélik még tökéletesen ugyanazt a nyelvet. Már az elmúlt évtizedek minősítésében is fellelhető volt a markáns stílusbeli és talán nemcsak stílusbeli különbség. Kelet új politi­kusainak az egész múltat szenvedélyesen megtagadó és megbélyegző szavai mellett visszafogottnak tűntek azoknak a nyugati államférfiaknak a felszólalásai, akik tapasz­talatból tudják, milyen csekély az indulatok jelentősége ott, ahol a tárgyilagos elemzés többet érne. Mértéktartásukban szerepet játszhatott az, hogy akadtak a jelenlévők kö­zött olyanok is, akik e falak között nem most először mondtak elismerő szavakat a magyar politika bátorságáról és úttörő szerepéről... Feltűnt az is, hogy az Európai Közösségek konferencián terjesztett ismertető füzetének van mondanivalója, az 1968-ban megkezdett magyar reformok máig tartó pozitív hatásá­ról, sőt az egyetlen politikus, akinek a képét közli: Horn Gyuláé, amint­ 1990-ben átveszi Nyugat-Európa kitüntető elismerését. (Mindez lehet akár­­politikai stílus kérdése is, az azonban már lényegbeli eltérésre vall, ahogyan a helyzetet és a lehetőségeket a ke­leti és a nyugati résztvevők megítélték. Soknemzetiségű s egyúttal gazdasági ba­jokkal birkózó térségünket két veszély fenye­geti: az instabilitás és az, hogy Európa bol­dogabbik fele nem tud megfelelő választ adni a szocialista világrendszer összeomlását kö­vető kihívásra, holott 74 éve volt arra, hogy erre felkészüljön — mondta keserűen Antall József miniszterelnök. Ugyanez a keserűség hatotta át a kelet-európai szomszédok sza­vait is. Schwarzenberg herceg, a cseh—szlovák el­nök kancellárja szembeállította a Nyugat gazdagságát Kelet szegénységével, és szomo­rúan állapította meg, hogy nem szívesen lát­ják a társbérletért kilincselő szegény szom­szédokat. Andrzej Wielowieyski, a lengyel szenátus alelnöke még ennél is könyörtele­nebb volt a helyzet megítélésben, amikor a XVIII. századbeli gyarmatosításra emlékez­tető nyugati lépésekről, a nyomukban járó csalódásról és a valódi partnerség hiányáról beszélt. Arról, hogy az amerikai előrejelzések a következő évtizedre a különbségek és a fe­szültségek további növekedését jósolják. Ez az Európa-tanácskozás sem hagyott két­séget afelől, hogy nincs olyan felelős politi­kus, aki újabb vasfüggönyt akarna leereszte­ni. De olyan sem nagyon akad Nyugaton, aki tisztán erkölcsi, politikai alapon megnyitná a kapukat a szegény rokonok előtt. Ezt nem is tehetné meg a Közös Piac szilárd tartópil­léreinek veszélyeztetése nélkül. Talán Giscard d’Estaing, a mozgalom el­nöke tapintott rá a lényegre, amikor sajtóér­tekezletén felidézte Nyugat-Európa 35 éves menetelését, amely a gazdasági összefogással kezdődött és a politikaival folytatódott. Ez az út Kelet-Európa vonatkozásában nem jár­ható. Itt a kiindulópont a politikai egymásra találás, a gazdasági majd csak ezután jön. De mikor? Ebben már a nyugat-európai politikusok véleménye is elég távol esik egy­mástól. A francia Jean Francois­ Poncet fo­galmazott úgy, hogy Európa egyesítése teg­nap még álom volt, ma terv, holnap pedig már program lesz. Erre a holnapra azonban a kontinens még nincs felkészülve. S, mert nincs felkészülve, ezért mondja az Európai Parlament francia képviselője, Alain Lamas­­soure, hogy a nyugati közösség nem fogadhat be új partnereket, míg fel nem építette saját közös katedrálisát. Vissza-visszatérő volt annak hangoztatása, hogy szigorú feltételekhez kössék a „katedrá­­lisba” való bebocsátást. A visszafordíthatat­lan demokratikus berendezkedés csak az egyik kritérium. S, hogy mi a többi? Erről inkább csak általánosságok hangzottak el. Nem lehet kétséges azonban, hogy a szegénység eleve ki­záró ok A gazdag közösség, amely még Bu­dapesten is saját erős pénzének megvalósítá­sával volt elfoglalva, nem nyithat kaput az édes rokon előtt. A gazdasági fejlettség bizo­nyos szintjének elérése nélkül nincs belépő és nincs könyörület. Mint ahogy a szabadság­tól és demokráciától idegen nacionalizmus, a nemzeti állam eszmélyét erőszakoló, megva­lósíthatatlan rögeszme számára sincs. Mégis mit tesz Nyugat-Európa, hogy Ke­let megfelelhessen az elvárásoknak? A gaz­dag Nyugatnak, amely az osztrák kancellár szerint, olyan erős, mint eddig soha még, volt stratégiája a kommunizmus megdöntésére, nincs azonban a posztkommunista korszakra. Úgy tűnik, inkább csak az út óvatos egyen­­getésére vállalkozik. Arra, hogy finom szá­lakkal kapcsolja össze a kontinens két felét. S rábízza a kelet-európai társadalmakra, hogy megvívják a maguk harcát a felemelkedésért, az erős kötelékek megszerzéséért. A történelem Európa kapuján kopogtat — mondta Jean Francois­ Poncet. Találó meg­állapítás. A kapunyitásra azonban a budapes­ti konferencia után is várni kell még. Titok-e a banktitok? (Folytatás az 1. oldalról) szakszervezeti vagyon elszá­molásával összefüggésben pénzintézetünknél ellenőrzést kíván folytatni, illetve infor­mációt kér, pénzintézetünk a banktitokra való hivatko­zással az ellenőrzést, illetve információ tudását nem ta­gadhatja meg.” — Ez természetes — kom­mentálta az ügyet kérdé­sünkre dr. Kalocsay Tamás, az Országos Takarékpénztár vezérigazgató-helyettese. — Minden bank köteles a szám­lák állásáról ilyesfajta tájé­koztatást adni a Számvevő­­széknek, más szervezetnek azonban nem, hiszen példá­ul a VIKSZ, a szakszervezeti­­vagyon-ikezelő szervezet még nincs bejegyezve. Dr. Sándor Lászlónak, az MSZOSZ alelnökének más véleménye van a tájékozta­tásról. — Meglep az OTP eljárása, különösen azért, mivel az MSZOSZ tagszervezeteinek többszöri érdeklődésére sem adott információt tervéről. Barátságtalan lépésnek tart­juk a pénzintézet intézkedé­sét, ami nem hinném, hogy öregbíti majd jó hírnevét. Ez a magatartás egyébként magyarázat arra, hogy a szakszervezetek sorra-rendre kivonják pénzüket az OTP- től. Azt hiszem, veszedel­mes lehet, ha Magyarorszá­gon ilyen sajátosan értel­mezik a banktitkot, ha bárki pénzügyi számláiba bírósági határozat nélkül be lehet te­kinteni. (a. t. e.—v. zs.) Megnyílt a Századvég Politikai Iskola Itt profi politikusokat képeznek *­­Göncz Árpád megnyitója Nem egészen egy évvel a terv bejelentése után tegnap megnyílt Budapesten a Szá­zadvég Politikai Iskola. A Századvég Alapítvány által szervezett, pártoktól függet­len, nem profitorientált, ala­pítványi formában működő iskola eredetileg a rózsadom­bi volt DIVSZ-székházban kapott volna helyet. Mivel azonban a tulajdonos, a Nem­zeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány el kívánja adni az épületet, néhány hét alatt új helyet kellett keresni, s ezt a Várban, a Mátyás-templom melletti patinás történelmi épületben találták meg. Az első tanévnyitón Göncz Árpád köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet, ki­emelve, hogy a politika ko­moly szakma, egyúttal szol­gálat. Nem a politikus irá­nyítja a társadalmat, hanem éppen fordítva, ezért rosszul teszik azok a politikusok, akik (ki) oktatják a népet, ahelyett, hogy tanulnának tő­le. Kifejtette, hogy ha ez az új iskola jó közösség lesz,­­az emberség, a türelem, a kap­csolatépítés, a szellemi játék iskolája, akkor hozzájárulhat jó értelemben vett profi poli­tikusok kiképzéséhez, akik jó eséllyel vehetik fel a versenyt a közéletet ma még uraló amatőrökkel. A köztársasági elnök optimizmussal beszélt Közép-Európa s hazánk jö­vőjéről, mert — mint mondta — az első világháború után Skandinávia, a második vi­lágháború után Dél-Európa zárkózott fel a Nyugathoz, s most nekünk van ilyen egye­dülálló történelmi lehetősé­günk. Igaz, kényszerpályán vagyunk társadalmilag, gaz­daságilag, emberileg is, de a magyar nép okos, megtalálja az előre vezető utat, csak az a fontos, hogy mindig higy­­gyenek neki a politikusok. Stumpf István politológus, az iskola igazgatója szerint az intézmény hidat szeretne épí­teni a politika elmélete és gyakorlata, egyúttal a külön­féle politikai eszmerendsze­rek között. A hallgatók poli­tikai sokszínűsége kiváló le­hetőséget teremt a demokra­tikus politikai kultúra maga­tartásmintáinak begyakorlá­sához, a politika, mint szak­ma, társadalmi elfogadtatásá­hoz. Az egyéves kurzusra 54 hallgatót vettek fel, közülük csak 11-en fizetik a saját költségeiket az ötvenezer fo­rintot, a többieket különböző politikai pártok, szervezetek, vállalatok és alapítványok patronálják. F. S. 3

Next