Népszava, 1991. november (119. évfolyam, 256–281. sz.)
1991-11-01 / 256. szám
4 Dornbach : Liberális gyújtópárt, szélsőségek nélkül Tegnapi lapszámunkban az SZDSZ elnökjelöltjei közül Tölgyessy Péter eddigi megnyilatkozásaiból közöltünk részleteket, most közreadjuk a Dornbach Alajossal és a Mécs Imrével készült interjúnkat. Eddigi nyilatkozataiból az derült ki, hogy ön egyértelműen szociálliberális pártnak képzeli az SZDSZ-t. — Az, hogy az SZDSZ milyen politikát folytat, szerintem nem kizárólag az elnök felelőssége, hanem a küldöttértekezleté, az országos tanácsé és az ügyvivőké. Magam úgy vélem, az SZDSZ, mint nagy liberális tömegpárt felvállalhat szociális, polgári radikális értékeket is, ezek mind megférnek a liberalizmussal. A jelenlegi gond a pártban az, hogy a tagok csoportjai más-más értékekre helyezik a hangsúlyt. Sokan, az úgynevezett radikálisok, a négy igenes népszavazás idején csatlakoztak a párthoz, és tapasztalataim szerint politikai nézeteikben közelebb állnak az MDF-hez — például támogatják a Zétényi—Takács-féle törvényjavaslatot —, mint az SZDSZ-hez. Lehet-e a tüzet és a vizet összetartani? — A szélsőségeket nem célom egybetartani, ezen többet veszítene, mint nyerne az SZDSZ. Viszont szűk elitpárt sem akarunk lenni, a jelenlegi feladat is kizárja az elit politizálást, s azt is figyelembe kell venni, kik az ellenfeleink. A tagok csalódottságának jórészt azaz oka, hogy ők egy sikeres, a rendszerváltásért következetesen küzdő pártba léptek be, most pedig felróják, hogy meggátolni igyekszünk a kormánykoalíció bizonyos törekvéseit, például a múlt bűneinek feltárását. Nagy mulasztást követtünk el, hogy nem találtuk meg a módját annak, hogy tagságunkkal megértessük: csupán a kormánykoalíció bizonyos módszereit nem fogadjuk el ez ügyben, mert azok kártékonyak. Az országot járva egyébként látom, hogy tagságunk gyakran kritikus kérdésekben sem ismeri az SZDSZ álláspontját: újságot mem mindig olvasnak, a televízióban pedig nincs mód kifejteni álláspontunkat. Végül is mit tart a leglényegesebb különbségnek a saját és Tölgyessy Péter tervei között? — Úgy vélem, Tölgyessynek elsősorban vezetéstechnikai elképzelései különböznek az enyémtől, bár legutóbbi nyilatkozataiban már közelebb állnak elgondolásai az enyémhez. Én erőteljesebben hiszek a testületi csapatmunkában, miint az egyszemélyi vezetésben, ami óhatatlanul a tekintélyelvűség megerősödéséhez vezet, és sokkal több hibalehetőséget rejt magában. Milyen pártok támogatására számítana? A napokban az MSZP egyik elnökségi tagja, Géczi József úgy nyilatkozott, ha a Dornbach nevével fémjelzett pártcentrum kerekedik fölül, akkor szerinte az ellenzéki együttműködés minden bizonnyal hamarabb napirendre kerülhetne. — Nem hiszek abban, hogy szükség lenne egységes ellenzéki koalícióra. Mi az MSZP- vel nem tudunk minden kérdésben azonosulni, vannak elvi véleményeltérések, de ellenzéki helyzetünkből adódóan sok az érdekazonosságunk. A Fidesszel mindenképpen meg kell találni a hatékony együttműködés lehetőségeit, s ahol az SZDSZ és a Fidesz a közelmúltban nem tudott együttműködni (pl. a Fővárosi Önkormányzatban), ott is tisztázni kell a helyzetet. Végül tudnunk kell együttműködni a koalíciós pártok egyes tagjaival és informális csoportjaival, akikkel igen sokkérdésben egyetértettünk. Fel tudná-e vállalni egy ön által vezetett SZDSZ a munkavállalók érdekeit is? — Az SZDSZ soha, még ha népszerűsége forgott is kockán, nem volt demagóg. A munkavállalók érdekeit igazán hatékonyan csak a gazdaság gyors és sikeres átalakításával lehet szolgálni, de természetesen az átalakulás hosszú folyamatában nagyfokú szociális érzékenységgel kell kiépíteni a hátrányos helyzetűek szociális támogatásának lehetséges rendszerét. Aki ma béremelést ígér, az demagóg. Ugyanakkor fel kell lépnünk a pazarló gazdálkodással szemben és az olyan kormányzati gazdaságpolitika ellen, amely jelentős anyagi erőforrásokat szükségtelenül nem a gazdasági és a szociális szférára mozgósít. Mi azoknak az állampolgároknak a támogatására számítunk, akik elutasítják a tekintélyelvűséget, hisznek az eredményes vállalkozásban; olyan munkavállalókéra, akik képesek tudásukat megújítani, valamint független gondolkodókéra, akik nem az állam központi szerepében bíznak, fontosnak tartják a nyugalmat és a békét, s elutasítják a társadalom hiszterizálására irányuló törekvéseket. Török Katalin Mécs Imre: Félelemmentes életet! Mécs Imre életigenlő, optimista ember, amire bizonyság az is, hogy nagy családja a napokban újabb fiúgyermekkel gyarapodott. Parlamenti képviselőként viszont a higgadt, nyugodt hangnemet testesíti meg. Emberi attitűdje élesen különbözik riválisaiétól, az SZDSZ üresen maradt pártelnöki székére rajta kívül pályázó Dornbach Alajosétól és Tölgyessy Péterétől. — Az önmagát és a társadalomban elfoglalt helyét kereső SZDSZ-nek Mécs Imre szerint milyen párttá kell alakulnia? — Számomra egyértelmű, hogy váltópárttá, amely képes a kormányzati felelősség vállalására. Magyarországon eddig még soha nem tudott kialakulni a politikai váltógazdálkodás és az egészséges méretű politikai ellenzék, amelynek reális célja a kormányzás. Történelmi szükségszerűségnek tartom, hogy az SZDSZ ennek megteremtője legyen, mert az igazi demokráciák kialakulásának ez az egyik feltétele. Az SZDSZ tagjai és szimpatizánsai hallatlanul nagy értéket képviselnek. Ezt kell kiaknáznunk. Ez az erőnk. — Tehet valamit ennek érdekében egy pártelnök? — Ehhez a pártelnök szükséges, de nem elegendő. Ehhez strukturális változások kellenek. Ma az alapszervezetek magukra vannak hagyva. A vidék és Budapest kapcsolata rossz.Nem támogattuk eléggé az önkormányzatokat. Nem karoltuk fel a helyi kezdeményezéseket, ezért politikai befolyásunk nem növekedett. Nem alakultak ki a regionális döntési központok a maguk politizáló tagságával. A frakció és a párt között nincs harmonikus együttműködés. A döntéskirekesztés miatt — ami ellentmond az SZDSZ értékrendjének — a tagságnak rossz a közérzete. A valódi személyiségek nem tudnak kiválasztódni segítség híján. És sorolhatnám tovább a problémákat. Számomra roppant szimpatikus, hogy a német párttörvény a pártok feladatává teszi a politikai és a közösségi életre nevelést. Meggyőződésem, hogy az SZDSZ- nek is arra kell törekednie, hogy emberek ezreit vezesse be a közéletbe, a közügyek intézésébe. — Ha nem tévedek, ez belső és külső aktivizálást jelent. De mozdíthatók-e ma az emberek? A tevékeny pártelit ellentéte a társadalmi passzivitás. — A passzivitás a legkárosabb örökségünk, nehéz lesz megszüntetni. És csak akkor fog menni, ha a szellemi felszabadulás igénye állampolgári igény lesz.Felkeltőivé nekünk kell válni, mert mi a szabad szellem pártja vagyunk. Mi a szabadságra vágyókkal kívánunk szövetkezni. Mi azoknak nyújtunk kezet, akik szeretik a szolidaritást. — Az emberek szegényednek, kiábrándultak és félnek. — Igaz. Mert ez a társadalom túlköltekezett és szegény létére sok mindennel pazarlóan bánt. Ezt a cifra nyomorúságot nem lehet fenntartani. Újra kell építeni magunkat. A valódi demokrácia nem tűri a félelmet, mi félelemmentes életet akarunk. — Mivel lehet biztatni a társadalmat? — Azzal, hogy mindent tudjon, merjen és tegyen, és ne fosztassék meg az önbizalmától. Nekünk ezért a leltárkészítést is el kell végeznünk, higgadtan, nyugodtan számba kell vennünk, hogy mije van ennek a népnek. Mi az, ami egészséges. Eddig az volt a téma, hogy mennyi kárt okozott a 40 év. A múlt kitörölhetetlen, de a társadalomnak van elegendő alapja arra, hogy teret nyerjen a szabad emberek, szabad kezdeményezése. Az itt felszabaduló energiák lendíthetnek át a holtponton. Ma az a radikális, aki a múlt helyett a jövőbe néz. Szabó Iréné Nem teljesültek maradéktalanul a megállapodások Megszakadtak a vasutasok bértárgyalásai Megszakadtak a tárgyalások a MÁV és az érdekvédelmi szervezetek között az 1990. december 21-i bérmegállapodás teljesítésének értékeléséről. A szakszervezetek álláspontja szerint a december 21-i bérmegállapodás nem teljesült maradéktalanul, mivel elmaradt a második lépcsős bérfejlesztés is. A szakszervezetek követelése a következő volt: — a második lépcsős bérfejlesztés történjen meg a 34 százalékos adókedvezményes határig, — a bérmegtakarításokat a megtakarítás helyén használják fel, s havi 800 forint ruhatisztítási költségtérítést fizessen a MÁV az egyen- és formaruha-viselésre kötelezetteknek az 1991. július 1- től az év végéig terjedő időszakra. A vállalati szintű bértartalék felosztásában sem született megállapodás, bár a felek előzetesen egyetértettek a 8000 forintos minimálbér november elsejei hatállyal történő bevezetésével. A MÁV álláspontjában elmozdulás nem várható, mert a szakszervezetek által beterjesztett tárgyalási javaslat egységes, egymással öszszefüggő kezelésétől mereven elzárkózott. A tárgyalások megszakadásáért, és ennek várható következményeiért a Vasutasok Szakszervezete minden felelősséget a MÁV tárgyalócsoportjára hárít. JÖNNEK AZ OSZTRÁKOK Több tízezer osztrák vendég érkezésére számít pénteken a határőrség, miután munkaszüneti nap lesz Ausztriában. Valamennyi nyugati határállomáson úgy szervezték meg a szolgálatot, hogy a lehető legkisebb legyen a fennakadás a forgalomban. DÍJKIOSZTÁS Bethlen Gábor-díjat kapott Dobos László író, dr. Hajós Ferenc jogász, Matuska Márton hírlapíró és Molnár József kiadó. Tamási Áron-díjjal jutalmazták Dávid Gyula irodalomtörténészt. Márton Áron-emlékérmet adományoztak Halász Péter szerkesztőnek, Donald Harrington és Anikó Szánthó-Harrington unitárius lelkészi házaspárnak, Tempfli József katolikus püspöknek, valamint a hollandiai Dorkas Aid International szervezetnek és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének. VONAT ÉS TEHERGÉPKOCSI KARAMBOLJA Tehergépkocsival ütközött egy személyvonat a Göd és Vác közötti vasútvonalon az átjáróban, csütörtökön. A gépkocsivezetőt súlyos sérüléssel szállították a váci kórházba. A baleset következtében a villamos motorvonat első kocsija kisiklott, és hosszú időn át akadályozta a forgalmat. 1991. NOVEMBER 1., PÉNTEK NÉPSZAVA Marad a kormány, fogynak a kisgazdák Torgyán följelenti Prepeliczayt — Haraszti: Üzenet Tölgyessynek (Folytatás az 1. oldalról) lamtitkárok részvételével. Oláh Sándor jelezte, arról is állást foglalnak, hogy Torgyán nem teljesítette a frakció határozatát, mely szerint nyolc nap állt rendelkezésére, hogy feddhetetlenségét bizonyítsa. Oláh szerint erre már nem lehet csak ejnyebejnyét mondani. (Valószínűsíthető, a frakció végrehajtja elhatározását, amelyet régen fontolgat, s kizárja soraiból Torgyán Józsefet.) ★ Pártay Tivadar, az FKGP volt örökös elnöke, aki e tisztségéről azért mondott le, mert Torgyán József lett a párt elnöke, kérdésünkre elmondta, hogy sajnos ő hónapokkal ezelőtt megjósolta: attól fél, ott lesz a kisgazdapárt temetésén. A tragédia bekövetkezett. Ha a parlamenti képviselőcsoport nem áll a sarkára, ésnem különül el, akkor vége a pártnak. Arra a kérdésre, hogy borul-e a koalíció, Pártay azt válaszolta : „Tudomásul kell venni: Antall Józsefnek nem a kisgazdapártra van szüksége, hanem a szavazatokra.” Haraszti Miklós SZDSZ-es képviselő szerint nem lehet megítélni, bomlik-e a koalíció vagy sem, mert nem kiszámíthatóan politizáló partnerekről van szó. Antall ugyanis a III/III-as borítéküggyel — amelyet hol kinyit, hol becsuk — borítékolta, hogy a koalíció örök és megbonthatatlan. Haraszti szerint a kisgazdapárti bejelentés csak közvetetten befolyásolja, hogy ki nyeri meg az SZDSZ elnökségéért folyó versenyt. — Meg kellene kérdezni Tölgyessy Pétert, hogy fenntartja-e még azt a véleményét, amelyet februárban javasolt, hogy az SZDSZ a kisgazdapárt felé tájékozódjon — jelentette ki Haraszti. Varga László (KDNP): — A koalíció nem fog borulni, mert a kisgazdák megtalálják a kiutat ebből a lehetetlen helyzetből. Közelgő kongresszusukon a küldöttek vagy az egyik, vagy a másik oldalt megerősítik, aki pedig alulmarad, annak tudomásul kell vennie, hogy vesztett. Bánffy György (MDF): — A kisgazdáknak nincs törvényes joguk rá, hogy visszahívják minisztereiket, államtitkáraikat. A minisztereket a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Ezen túlmenően úgy gondolom, szükség van tárgyalásokra, azonban legelőször a kisgazdapárton belül, ahol számos rendezetlen kérdés vár megoldásra. Tagjaik közt sok értékes ember van, őket nem lehet félretolni, s véleményüket meg nem hallgatni. Ha a kisgazdapárton belüli egyeztetés létrejött, akkor úgy vélem, minden koalíciós párt frakciója készséggel leül a tárgyalóasztalhoz. Addig azonban nem sok értelme van a hármas tárgyalásnak. Wachsler Tamás (Fidesz): — Ami itt ma történik, az egész egyszerűen kelet-európai abszurd. Jó lenne, ha Torgyán úr végre tudomásul venné, hogy amíg a kisgazdapárt tagja, addig egy koalíciós párt tagja, akármilyen népszerűtlen is ez ma. Ha ez neki nem megfelelő, vonja le a konzekvenciákat és vessen véget ennek a kint is vagyok, bent is vagyok játéknak. Torgyán József arra az információra, hogy várható a kisgazdafrakció szakadása, s mellette mindössze maximum tíz képviselő maradna, megismételte azt a Dobó István-i mondatot, mely szerint: „inkább kevesen legyünk, de oroszlánok, mint sokan, de nyulak”. Arra a kérdésre, hogy mit lép a pártból kizárt Prepeliczay Istvánnak arra a nyilatkozatára, hogy Torgyán József Szatmári Lajos néven ügynök volt, a pártelnök azt válaszolta: Prepeliczay beteg ember, akit gyógykezeltetni kellene, ennek ellenére a nyilvánosság előtt tett kijelentéseiért fel fogom jelenteni. Információink szerint további kizárások várhatók a kisgazdapártban. Oláh Sándor és Kocsenda Antal is számíthat arra, hogy az országos vezetőség eltanácsolja a pártból. Dragon Pál, aki a kizárások miatti jogszerűtlenséget szóvá tette, szintén felkészült a fegyelmi eljárásra. demény—horváth—sámán Mégsem győzött a LIGA Kaposvárott? LIGA-győzelem Kaposvárott címmel tegnapi számunkban röviden beszámoltunk a Kaposvári Cukorgyár Szabad Szakszervezete és az október 22-i közgyűlésen leváltott Kovács Imre igazgató közötti konfliktusról, ami a LIGA szerdai sajtótájékoztatójának egyik témája volt. Az üggyel kapcsolatban Tavalyi Lajos, az Édoszhoz tartozó Cukoripari Dolgozók Szakszervezetének helyi szb-titkára tegnap arról tájékoztatta a Népszavát, hogy ez a győzelem nem érdekvédelmi győzelem volt, hanem egy személyeskedő küzdelem eredménye. Állítása szerint nem a LIGA érte el Kovács Imre elnök-igazgató felmentését, hanem a Kapos Cukor Rt. osztrák tulajdonosai vonták meg tőle bizalmukat, mert a gyár veszteséges lett. Az sem helytálló szerinte, hogy Szabados Péter polgármester hívta volna össze az október 22-i közgyűlést, s ott nem váltották le az egész igazgatóságot, ugyanis a háromtagú igazgatóság egyik osztrák tagja helyén maradt, a másikat pedig magasabb beosztásba helyezték. Végül Tavalyi Lajos fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az új vezetés nem tehetett olyan ígéretet, miszerint csak a szabad szakszervezettel fog tárgyalni, mivel a cukorgyár mintegy hatszáz dolgozójának kétharmada a hagyományos szakszervezethez tartozik, s a szabad szakszervezeteknek nem egészen harminc tagja van. Egyébként az szb-titkár szerint a ligások együttműködési készségének hiánya miatt nem tudták eddig megválasztani az új dolgozói képviselőt a felügyelőbizottságba. F. S. Králikné bármilyen vizsgálatot vállal „Nem igaz, hogy szándékos vagy gondatlan kezelés miatt elherdálódott a vagyon nagy része” — állította tegnapi sajtótájékoztatóján Králikné Cser Erzsébet, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány egykori elnöke. Megítélése szerint Bárdos Balázs államtitkár és az alapítvány jelenlegi elnöke, Rókusfalvy Pál saját védelmeik alapján nyilatkoznak és az ő felmentését követően lélektani hadjárattal ellene hangolták a mára már felfüggesztett kuratóriumot. A mostani öttagú irányító testület a kormánykoalícióhoz közel álló személyekből és gazdasági érdekszférát képviselőkből áll, akik jelentősen érdekeltek a befektetésekben. Feltűnően hiányzik körükből az ifjúság képviselője! Králikné osztja Deutsch Tamásnak és az elbocsátott Wootsch Péternek azon véleményét, hogy a háttérben politikai és gazdasági érdekek húzódnak. Szerinte a kormánypártok saját ifjúsági szervezeteiket juttatnák vagyonhoz az alapítvány kárára, illetve példaként említette az Amerikai úti nagyberuházást. „Mindmáig senki nem adta írásban, hogy ez miért ne lenne jó műszakilag, hogy miért lenne előnytelen a banki vagy a fővállalkozói szerződés. Senki nem cáfolta, hogy ez jó üzlet, sőt Japánból visszajőve Palotás János is azt erősítette, hogy irodaházak építése a legjobb befektetés!” — mondta. Ugyanakkor egy lejáratott szituációban leértékelődik maga az ingatlan is, s a 40 százalékos infláció mellett valaki majd potom pénzért hozzájuthat... Králikné cáfolta azt, hogy a szerződést a kuratórium tudta nélkül írta volna alá, hiszen ez számtalanszor volt beszélgetéseik témája. A DIVSZ-székházat illetően szerinte az eladás lett volna célszerű, ezt akadályozta a DÍVSZ örökös használati joga. Az 500 millióból 350 maradhatott volna a forráshiánnyal küszködő alapítványnak arra, hogy felújítson, befektessen és olyan olcsó szálláshely-láncolatot hozzon létre, amellyel csatlakozni lehet az Európa Ifjúsági Szálláshelyek Szövetségéhez. Ebből is a magyar fiatalok profitálhattak volna. A gyermek- és ifjúságpolitika a korábbi kormányoknak sem volt szívügye, ma sem ez a legfontosabb. A több tízmilliárdos vagyonnal rendelkező alapítvány nevében is jelzi, hogy „nemzeti”, több figyelmet érdemelne a honatyáktól. Králikné szerint szükséges lenne, hogy az Országgyűlés határozatban erősítse meg az alapítványt, határozzon az anyagi támogatásáról is! Az alapító okiraton, a szervezeti működési szabályzaton is módja van változtatni. Az alapítvány kuratóriumában elegendőek lennének az ifjúsági szervezetek képviselői akkor, ha mellette törvény garantálná az ifjúsági érdekegyeztető fórumot, ha a parlamentben lenne az ifjúságnak jogi biztosa. Mindaddig, míg ez meg nem valósul, tartani lehet (és kell!) pártpolitikai befolyástól. Végezetül Králikné kijelentette, bárkivel hajlandó vállalni a nyilvános vitát, áll elébe mind az Állami Számvevőszék, mind egy parlamenti ad hoc bizottság vizsgálatának. (m. karácsony)