Népszava, 1991. november (119. évfolyam, 256–281. sz.)

1991-11-01 / 256. szám

4 Dornbach : Liberális gyújtópárt, szélsőségek nélkül Tegnapi lapszámunkban az SZDSZ elnökjelöltjei közül Tölgyessy Péter eddigi megnyilatkozásaiból közöltünk részleteket, most közreadjuk a Dornbach Alajossal és a Mécs Imrével készült interjúnkat. Eddigi nyilatkozataiból az derült ki, hogy ön egyértel­műen szociálliberális pártnak képzeli az SZDSZ-t. — Az, hogy az SZDSZ mi­lyen politikát folytat, szerin­tem nem kizárólag az elnök felelőssége, hanem a küldött­­értekezleté, az országos taná­csé és az ügyvivőké. Magam úgy vélem, az SZDSZ, mint nagy liberális tömegpárt fel­vállalhat szociális, polgári ra­dikális értékeket is, ezek mind megférnek a liberaliz­mussal. A jelenlegi gond a pártban az, hogy a tagok cso­portjai más-más értékekre helyezik a hangsúlyt. Sokan, az úgynevezett radikálisok, a négy igen­es népszavazás idején csatlakoz­tak a párthoz, és tapasztala­taim szerint politikai néze­teikben közelebb állnak az MDF-hez — például támo­gatják a Zétényi—Takács-fé­le törvényjavaslatot —, mint az SZDSZ-hez. Lehet-e a tü­zet és a vizet összetartani? — A szélsőségeket nem cé­lom egybetartani, ezen többet veszítene, mint nyerne az SZDSZ. Viszont szűk elitpárt sem akarunk lenni, a jelen­legi feladat is kizárja az elit politizálást, s azt is figyelem­be kell venni, kik az ellen­feleink. A tagok csalódottsá­gának jórészt az­­az oka, hogy ők egy sikeres, a rendszer­­váltásért következetesen küz­dő pártba léptek be, most pe­dig felróják, hogy meggátolni igyekszünk a kormánykoalí­ció bizonyos törekvéseit, pél­dául a múlt bűneinek feltá­rását. Nagy mulasztást kö­vettünk el, hogy nem talál­tuk meg a módját annak, hogy tagságunkkal megértes­sük: csupán a kormánykoalí­ció bizonyos módszereit nem fogadjuk el ez ügyben, mert azok kártékonyak. Az orszá­got járva egyébként látom, hogy tagságunk gyakran kri­tikus kérdésekben sem isme­ri az SZDSZ álláspontját: újságot m­em mindig olvas­nak, a televízióban pedig nincs mód kifejteni álláspon­tunkat. Végül is mit tart a leglé­nyegesebb különbségnek a saját és Tölgyessy Péter ter­vei között? — Úgy vélem, Tölgyessy­nek elsősorban vezetéstechni­kai elképzelései különböznek az enyémtől, bár legutóbbi nyilatkozataiban már köze­lebb állnak elgondolásai az enyémhez. Én erőteljesebben hiszek a testületi csapatmun­kában, miint az egyszemélyi vezetésben, ami óhatatlanul a tekintélyelvűség megerősödé­séhez vezet, és sokkal több hibalehetőséget rejt magá­ban. Milyen pártok támogatásá­ra számítana? A napokban az MSZP egyik elnökségi tagja, Géczi József úgy nyi­latkozott, ha a Dornbach ne­vével fémjelzett pártcentrum kerekedik fölül, akkor szerin­te az ellenzéki együttműkö­dés minden bizonnyal hama­rabb napirendre kerülhetne. — Nem hiszek abban, hogy szükség lenne egységes ellen­zéki koalícióra. Mi az MSZP- vel nem tudunk minden kér­désben azonosulni, vannak elvi véleményeltérések, de el­lenzéki helyzetünkből adó­dóan sok az érdekazonossá­gunk. A Fidesszel minden­képpen meg kell találni a ha­tékony együttműködés lehe­tőségeit, s ahol az SZDSZ és a Fidesz a közelmúltban nem tudott együttműködni (pl. a Fővárosi Önkormányzatban), ott is tisztázni kell a helyze­tet. Végül tudnunk kell együttműködni a koalíciós pártok egyes tagjaival és in­formális csoportjaival, akik­kel igen sok­­kérdésben egyetértettünk. Fel tudná-e vállalni egy ön által vezetett SZDSZ a mun­kavállalók érdekeit is? — Az SZDSZ soha, még ha népszerűsége forgott is koc­kán, nem volt demagóg. A munkavállalók érdekeit iga­zán hatékonyan csak a gaz­daság gyors és sikeres átala­kításával lehet szolgálni, de természetesen az átalakulás hosszú folyamatában nagyfo­kú szociális érzékenységgel kell kiépíteni a hátrányos helyzetűek szociális támoga­tásának lehetséges rendsze­rét. Aki ma béremelést ígér, az demagóg. Ugyanakkor fel kell lépnünk a pazarló gaz­dálkodással szemben és az olyan kormányzati gazdaság­­politika ellen, amely jelentős anyagi erőforrásokat szük­ségtelenül nem a gazdasági és a szociális szférára moz­gósít. Mi azoknak az állam­polgároknak a támogatására számítunk, akik elutasítják a tekintélyelvűséget, hisznek az eredményes vállalkozásban; olyan munkavállalókéra, akik képesek tudásukat megújíta­ni, valamint független gon­dolkodókéra, akik nem az ál­lam központi szerepében bíz­nak, fontosnak tartják a nyu­galmat és a békét, s elutasít­ják a társadalom hiszterizá­­lására irányuló törekvéseket. Török Katalin Mécs Imre: Félelemmentes életet! Mécs Imre életigenlő, opti­mista ember, amire bizony­ság az is, hogy nagy család­ja a napokban újabb fiú­gyermekkel gyarapodott. Par­lamenti képviselőként viszont a higgadt, nyugodt hangne­met testesíti meg. Emberi at­titűdje élesen különbözik ri­válisaiétól, az SZDSZ üresen maradt pártelnöki székére rajta kívül pályázó Dornbach Alajosétól és Tölgyessy Pé­terétől. — Az önmagát és a társa­dalomban elfoglalt helyét ke­reső SZDSZ-nek Mécs Imre szerint milyen párttá kell alakulnia? — Számomra egyértelmű, hogy váltópárttá, amely ké­pes a kormányzati felelősség vállalására. Magyarországon eddig még soha nem tudott kialakulni a politikai váltó­gazdálkodás és az egészsé­ges méretű politikai ellenzék, amelynek reális célja a kor­mányzás. Történelmi szük­ségszerűségnek tartom, hogy az SZDSZ ennek megterem­tője legyen, mert az igazi de­mokráciák kialakulásának ez az egyik feltétele. Az SZDSZ tagjai és szimpatizánsai hal­latlanul nagy értéket képvi­selnek. Ezt kell kiaknáznunk. Ez az erőnk. — Tehet valamit ennek érdekében e­gy pártelnök? — Ehhez a pártelnök szük­séges, de nem elegendő. Eh­hez strukturális változások kellenek. Ma az alapszerveze­tek magukra vannak hagyva. A vidék és Budapest kapcso­lata rossz.­­Nem támogattuk eléggé az önkormányzatokat. Nem karoltuk fel a helyi kezdeményezéseket, ezért po­litikai befolyásunk nem nö­vekedett. Nem alakultak ki a regionális döntési központok a maguk politizáló tagságá­val. A frakció és a párt kö­zött nincs harmonikus együttműködés. A döntéski­rekesztés miatt — ami ellent­mond az SZDSZ értékrend­jének — a tagságnak rossz a közérzete. A valódi szemé­lyiségek nem tudnak kivá­lasztódni segítség híján. És sorolhatnám tovább a prob­lémákat. Számomra roppant szimpatikus, hogy a német párttörvény a pártok felada­tává teszi a politikai és a kö­zösségi életre nevelést. Meg­győződésem, hogy az SZDSZ- nek is arra kell törekednie, hogy emberek ezreit vezesse be a közéletbe, a közügyek intézésébe. — Ha nem tévedek, ez bel­ső és külső aktivizálást je­lent. De mozdíthatók-e ma az emberek? A tevékeny pártelit ellentéte a társadalmi passzivitás. — A passzivitás a legkáro­sabb örökségünk, nehéz lesz megszüntetni. És csak akkor fog menni, ha a szellemi fel­­szabadulás igénye állampol­gári igény lesz.­­Felkeltőivé nekünk kell válni, mert mi a szabad szellem pártja va­gyunk. Mi a szabadságra vá­gyókkal kívánunk szövetkez­ni. Mi azoknak nyújtunk ke­zet, akik szeretik a szolidari­tást. — Az emberek szegényed­nek, kiábrándultak és félnek. — Igaz. Mert ez a társada­lom túlköltekezett és szegény létére sok mindennel pazar­lóan bánt. Ezt a cifra nyomo­rúságot nem lehet fenntarta­ni. Újra kell építeni magun­kat. A valódi demokrácia nem tűri a félelmet, mi féle­lemmentes életet akarunk. — Mivel lehet biztatni a társadalmat? — Azzal, hogy mindent tudjon, merjen és tegyen, és ne fosztassék meg az önbi­zalmától. Nekünk ezért a lel­tárkészítést is el kell végez­nünk, higgadtan, nyugodtan számba kell vennünk, hogy mije van ennek a népnek. Mi az, ami egészséges. Eddig az volt a téma, hogy mennyi kárt okozott a 40 év. A múlt kitörölhetetlen, de a társada­lomnak van elegendő alap­ja arra, hogy teret nyerjen a szabad emberek, szabad kezdeményezése. Az itt fel­szabaduló energiák lendít­hetnek át a holtponton. Ma az a radikális, aki a múlt helyett a jövőbe néz. Szabó Iréné Nem teljesültek maradéktalanul a megállapodások Megszakadtak a vasutasok bértárgyalásai Megszakadtak a tárgyalások a MÁV és az érdekvédelmi szervezetek között az 1990. december 21-i bérmegálla­podás teljesítésének értéke­léséről. A szakszervezetek álláspontja szerint a decem­ber 21-i bérmegállapodás nem teljesült maradéktala­nul, mivel elmaradt a má­sodik lépcsős bérfejlesztés is. A szakszervezetek követe­lése a következő volt: — a második lépcsős bér­­fejlesztés történjen meg a 34 százalékos adókedvezményes határig, — a bérmegtakarításokat a megtakarítás helyén hasz­nálják fel, s havi 800 forint ruha­tisztítási költségtérítést fi­zessen a MÁV az egyen- és formaruha-viselésre kötele­zetteknek az 1991. július 1- től az év végéig terjedő idő­szakra. A vállalati szintű bértar­talék felosztásában sem szü­letett megállapodás, bár a felek előzetesen egyetértet­tek a 8000 forintos mini­málbér november elsejei hatállyal történő bevezetésé­vel. A MÁV álláspontjában el­mozdulás nem várható, mert a szakszervezetek által be­terjesztett tárgyalási javas­lat egységes, egymással ösz­­szefüggő kezelésétől mere­ven elzárkózott. A tárgyalá­sok megszakadásáért, és en­nek várható következmé­nyeiért a Vasutasok Szak­szervezete minden felelőssé­get a MÁV tárgyalócsoport­jára hárít. JÖNNEK AZ OSZTRÁKOK Több tízezer osztrák ven­dég érkezésére számít pénteken a határőrség, miután munkaszüneti nap lesz Ausztriában. Vala­mennyi nyugati határállo­máson úgy szervezték meg a szolgálatot, hogy a lehető legkisebb legyen a fennakadás a forgalom­ban. DÍJKIOSZTÁS Bethlen Gábor-díjat ka­pott Dobos László író, dr. Hajós Ferenc jogász, Ma­­tuska Márton hírlapíró és Molnár József kiadó. Ta­mási Áron-díjjal jutal­mazták Dávid Gyula iro­dalomtörténészt. Márton Áron-emlékérmet adomá­nyoztak Halász Péter szer­kesztőnek, Donald Har­rington és Anikó Szán­­thó-Harrington unitárius lelkészi házaspárnak, Tempfli József katolikus püspöknek, valamint a hollandiai Dorkas Aid In­ternational szervezetnek és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségé­nek. VONAT ÉS TEHERGÉPKOCSI KARAMBOLJA Tehergépkocsival ütközött egy személyvonat a Göd és Vác közötti vasútvona­lon az átjáróban, csütör­tökön. A gépkocsivezetőt súlyos sérüléssel szállítot­ták a váci kórházba. A baleset következtében a villamos motorvonat első kocsija kisiklott, és hosszú időn át akadályozta a for­galmat. 1991. NOVEMBER 1., PÉNTEK NÉPSZAVA Marad a kormány, fogynak a kisgazdák Torgyán följelenti Prepeliczayt — Haraszti: Üzenet Tölgyessynek (Folytatás az 1. oldalról) lamtitkárok részvételével. Oláh Sándor jelezte, arról is állást foglalnak, hogy Tor­gyán nem teljesítette a frak­ció határozatát, mely szerint nyolc nap állt rendelkezésé­re, hogy feddhetetlenségét bi­zonyítsa. Oláh szerint erre már nem lehet csak ejnye­­bejnyét mondani. (Valószínű­síthető, a frakció végrehajtja elhatározását, amelyet régen fontolgat, s kizárja soraiból Torgyán Józsefet.) ★ Pártay Tivadar, az FKGP volt örökös elnöke, aki e tisztségéről azért mondott le, mert Torgyán József lett a párt elnöke, kérdésünkre el­mondta, hogy sajnos ő hóna­pokkal ezelőtt megjósolta: at­tól fél, ott lesz a kisgazdapárt temetésén. A tragédia bekö­vetkezett. Ha a parlamenti képviselőcsoport nem áll a sarkára, és­­nem különül el, akkor vége a pártnak. Arra a kérdésre, hogy borul-e a koalíció, Pártay azt válaszol­ta : „Tudomásul kell venni: Antall Józsefnek nem a kis­gazdapártra van szüksége, ha­nem a szavazatokra.” Haraszti Miklós SZDSZ-es képviselő szerint nem lehet megítélni, bomlik-e a koalí­ció vagy sem, mert nem ki­számíthatóan politizáló part­nerekről van szó. Antall ugyanis a III/III-as boríték­üggyel — amelyet hol kinyit, hol becsuk — borítékolta, hogy a koalíció örök és meg­bonthatatlan. Haraszti szerint a kisgazdapárti bejelentés csak közvetetten befolyásolja, hogy ki nyeri meg az SZDSZ elnökségéért folyó versenyt. — Meg kellene kérdezni Töl­gyessy Pétert, hogy fenn­tartja-e még azt a vélemé­nyét, amelyet februárban ja­vasolt, hogy az SZDSZ a kis­gazdapárt felé tájékozódjon — jelentette ki Haraszti. Varga László (KDNP): — A koalíció nem fog borulni, mert a kisgazdák megtalál­ják a kiutat ebből a lehetet­len helyzetből. Közelgő kong­resszusukon a küldöttek vagy az egyik, vagy a másik oldalt megerősítik, aki pedig alul­marad, annak tudomásul kell vennie, hogy vesztett. Bánffy György (MDF): — A kisgazdáknak nincs törvé­nyes joguk rá, hogy vissza­hívják minisztereiket, állam­titkáraikat. A minisztereket a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Ezen túlmenően úgy gondolom, szükség van tárgyalásokra, azonban leg­először a kisgazdapárton be­lül, ahol számos rendezetlen kérdés vár megoldásra. Tag­jaik közt sok értékes ember van, őket nem lehet félretol­ni, s véleményüket meg nem hallgatni. Ha a kisgazdapár­ton belüli egyeztetés létre­jött, akkor úgy vélem, min­den koalíciós párt frakciója készséggel leül a tárgyaló­­asztalhoz. Addig azonban nem sok értelme van a hár­mas tárgyalásnak. Wachsler Tamás (Fidesz): — Ami itt ma történik, az egész egyszerűen kelet-euró­pai abszurd. Jó lenne, ha Torgyán úr végre tudomásul venné, hogy amíg a kisgaz­dapárt tagja, addig egy koa­líciós párt tagja, akármilyen népszerűtlen is ez ma. Ha ez neki nem megfelelő, vonja le a konzekvenciákat és vessen véget ennek a kint is vagyok, bent is vagyok játéknak. Tor­gyán József arra az informá­cióra, hogy várható a kis­gazdafrakció szakadása, s mellette mindössze maximum tíz képviselő maradna, meg­ismételte azt a Dobó István-i mondatot, mely szerint: „in­kább kevesen legyünk, de oroszlánok, mint sokan, de nyulak”. Arra a kérdésre, hogy mit lép a pártból kizárt Prepeliczay Istvánnak arra a nyilatkozatára, hogy Torgyán József Szatmári Lajos néven ügynök volt, a pártelnök azt válaszolta: Prepeliczay beteg ember, akit gyógykezeltetni kellene, ennek ellenére a nyilvánosság előtt tett kije­lentéseiért fel fogom jelen­teni. Információink szerint további kizárások várhatók a kisgazdapártban. Oláh Sándor és Kocsenda Antal is számíthat arra, hogy az or­szágos vezetőség eltanácsolja a pártból. Dragon Pál, aki a kizárások miatti jogszerűt­lenséget szóvá tette, szintén felkészült a fegyelmi eljá­rásra. demény—horváth—sámán Mégsem győzött a LIGA Kaposvárott? LIGA-győzelem Kaposvárott címmel tegnapi számunkban röviden beszámoltunk a Ka­posvári Cukorgyár Szabad Szakszervezete és az október 22-i közgyűlésen leváltott Kovács Imre igazgató közöt­ti konfliktusról, ami a LIGA szerdai sajtótájékoztatójának egyik témája volt. Az üggyel kapcsolatban Tavalyi Lajos, az Édoszhoz tartozó Cukor­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének helyi szb-titkára teg­nap arról tájékoztatta a Nép­szavát, hogy ez a győzelem nem érdekvédelmi győzelem volt, hanem egy személyeske­dő küzdelem eredménye. Állítása szerint nem a LI­GA érte el Kovács Imre el­nök-igazgató felmentését, ha­nem a Kapos Cukor Rt. oszt­rák tulajdonosai vonták meg tőle bizalmukat, mert a gyár veszteséges lett. Az sem helytálló szerinte, hogy Sza­bados Péter polgármester hívta volna össze az október 22-i közgyűlést, s ott nem váltották le az egész igazga­tóságot, ugyanis a háromta­gú igazgatóság egyik osztrák tagja helyén maradt, a má­sikat pedig magasabb beosz­tásba helyezték. Végül Tavalyi Lajos fon­tosnak tartotta megemlíteni, hogy az új vezetés nem tehe­tett olyan ígéretet, miszerint csak a szabad szakszervezet­tel fog tárgyalni, mivel a cu­korgyár mintegy hatszáz dol­gozójának kétharmada a ha­gyományos szakszervezethez tartozik, s a szabad szakszer­vezeteknek nem egészen har­minc tagja van. Egyébként az szb-titkár szerint a ligások együttműködési készségének hiánya miatt nem tudták ed­dig megválasztani az új dol­gozói képviselőt a felügyelő­bizottságba. F. S. Králikné bármilyen vizsgálatot vállal „Nem igaz, hogy szándékos vagy gondatlan kezelés miatt elherdálódott a vagyon nagy része” — állította tegnapi sajtótájékoztatóján Králikné Cser Erzsébet, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapít­vány egykori elnöke. Megíté­lése szerint Bárdos Balázs ál­lamtitkár és az alapítvány je­lenlegi elnöke, Rókusfalvy Pál saját védelmeik alapján nyilatkoznak és az ő felmen­tését követően lélektani had­járattal ellene hangolták a mára már felfüggesztett ku­ratóriumot. A mostani ötta­gú irányító testület a kor­mánykoalícióhoz közel álló személyekből és gazdasági ér­dekszférát képviselőkből áll, akik jelentősen érdekeltek a befektetésekben. Feltűnően hiányzik körükből az ifjúság képviselője! Králikné osztja Deutsch Tamásnak és az elbocsátott Wootsch Péternek azon véle­ményét, hogy a háttérben po­litikai és gazdasági érdekek húzódnak. Szerinte a kor­mánypártok saját ifjúsági szervezeteiket juttatnák va­gyonhoz az alapítvány kárá­ra, illetve példaként említet­te az Amerikai úti nagyberu­házást. „Mindmáig senki nem adta írásban, hogy ez miért ne lenne jó műszakilag, hogy miért lenne előnytelen a banki vagy a fővállalkozói szerződés. Senki nem cáfolta, hogy ez jó üzlet, sőt Japánból visszajőve Palotás János is azt erősítette, hogy irodahá­zak építése a legjobb befek­tetés!” — mondta. Ugyanak­kor egy lejáratott szituáció­ban leértékelődik maga az ingatlan is, s a 40 százalékos infláció mellett valaki majd potom pénzért hozzájuthat... Králikné cáfolta azt, hogy a szerződést a kuratórium tud­ta nélkül írta volna alá, hi­szen ez számtalanszor volt beszélgetéseik témája. A DIVSZ-székházat illető­en szerinte az eladás lett vol­na célszerű, ezt akadályozta a DÍVSZ örökös használati joga. Az 500 millióból 350 maradhatott volna a forrás­hiánnyal küszködő alapít­ványnak arra, hogy felújít­son, befektessen és olyan ol­csó szálláshely-láncolatot hozzon létre, amellyel csat­lakozni lehet az Európa If­júsági Szálláshelyek Szövet­ségéhez. Ebből is a magyar fiatalok profitálhattak volna. A gyermek- és ifjúságpoli­tika a korábbi kormányok­nak sem volt szívügye, ma sem ez a legfontosabb. A több tízmilliárdos vagyonnal rendelkező alapítvány nevé­ben is jelzi, hogy „nemzeti”, több figyelmet érdemelne a honatyáktól. Králikné szerint szükséges lenne, hogy az Országgyűlés határozatban erősítse meg az alapítványt, határozzon az anyagi támo­gatásáról is! Az alapító ok­iraton, a szervezeti működési szabályzaton is módja van változtatni. Az alapítvány kuratóriumában elegendőek lennének az ifjúsági szerve­zetek képviselői akkor, ha mellette törvény garantálná az ifjúsági érdekegyeztető fó­rumot, ha a parlamentben lenne az ifjúságnak jogi biz­tosa. Mindaddig, míg ez meg nem valósul, tartani lehet (és kell!) pártpolitikai befolyás­tól. Végezetül Králikné kije­lentette, bárkivel hajlandó vállalni a nyilvános vitát, áll elébe mind az Állami Szám­vevőszék, mind egy parla­menti ad hoc bizottság vizs­gálatának. (m. karácsony)

Next