Népszava, 1992. január (120. évfolyam, 1–26. sz.)
1992-01-02 / 1. szám
NÉPSZAVA 1992. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK Őrségváltás az ENSZ élén Kedd éjfélkor megtörtént a jelképes „őrségváltás” a világszervezet élén: ekkor járt le Javier Pérez de Cuellár ENSZ-főtitkár mandátuma Utóda Butrosz Gáli egyiptomi politikus. A most 71 éves perui politikus tíz, igen sikeres évet töltött az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezető posztján. Az 1981-es főtitkárválasztáson kompromisszumos jelöltként győzött, a szélesebb közvélemény akkor még alig ismerte. Később azonban — többek között diplomáciai tehetségének, kitartásának és nyugodt, kiegyensúlyozott tárgyalási stílusának köszönhetően — számos regionális konfliktus rendezésében játszott kulcsfontosságú szerepet. Főtitkársága során sikerült változtatnia az ENSZ-ről kialakított, mindaddig eléggé lesújtó képen, és így Butrosz Gáli, aki csütörtökön érkezik New Yorkba, egy megnövekedett presztízsű világszervezet irányítását veheti majd át. Pérez de Cuellár egyébként még főtitkári tisztének utolsó preceit is munkával töltötte: kedden az egymással küzdő salvadori felek küldöttségeivel tárgyalt, és — mintegy eddigi sikereinek megkoronázásaként — sikerült rábírnia őket a tűzszüneti megállapodás aláírására. A DPA véleménye Mélyponton a magyar gazdaság A magyar gazdaság elérte mélypontját, a fellendülés azonban egyelőre várat magára, nemcsak belső okok, hanem a nemzetközi konjunktúra lanyhulása miatt is. A magyar lakosságnak, amelynek már az utóbbi években is ígéretekkel kellett beérnie, még várnia kell arra, hogy elérhető közelségbe kerüljön számára a nyugateurópai életszínvonal — állapította meg a magyar gazdasági helyzet alakulásáról újév napján közölt jelentésében Gerd Kriwanek, a DPA német hírügynökség Budapestre küldött tudósítója.A hírügynökség munkatársa idézi az 1992 második felére enyhe növekedést prognosztizáló Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterét, de a „kevésbé optimista” Tardos Mártont, a vezető ellenzéki párt gazdasági szakértőjét is, aki a vállalatok lassú privatizálásában látja a gazdasági fellendülés útjában álló fő akadályt. A tudósítás szerint csekély a magyar vállalatok iránti külföldi érdeklődés. Lényeges akadálya a bankszektor 1992 végéig tervezett privatizálásának a nagy kereskedelmi bankok 60 milliárd forintnyi behajthatatlan adóssága is. A magyar gazdaság kiugróan negatív jelenségének nevezi a DPA az 1991 eleje óta megháromszorozódott, és előrejelzések szerint 1992 végéig félmilliót elérő munkanélküliséget. Magyarországon kedvező jelnek tartják, hogy a gazdaságnak sikerült leküzdeni a kelet-európai piacok összeomlását — írta a tudósító, emlékeztetve arra, hogy az egykori KGST-országokkal folytatott kereskedelem aránya a ’80-as évek közepének 70 százalékáról 20 százalékra zuhant. René Felber, Svájc új elnöke Január elsejétől Svájc új államfője René Felber külügyminiszter. ”A svájci alkotmány értelmében ezt a funkciót évenként más kormánytag tölti be. Az 58 éves szociáldemokrata politikus, akit december 4-én választott államfővé a berni parlament, a kereszténydemokrata Flavio Cotti belügyminiszter helyébe lép. Ő Svájc nyolcadik szociáldemokrata elnöke. Tevékenységében értelemszerűen központi helyre kerül a külpolitika, ezen belül is Svájc közös piaci csatlakozása, aminek elkötelezett híve. Szaddám Huszein V. levált Az iraki elnök államcsínytől tart Az iraki elnök államcsínytől tart, és ezért tisztogatást hajtott végre a légierő vezetésében — jelentette az IRNA, iráni távirati iroda kurd ellenzéki források alapján. Egy, a hét elején, Teheránba menekült kurd személyiség közölte, hogy áraikban tartják magukat a puccs előkészületeiről szóló híresztelések. — Ezzel magyarázható, hogy Szaddám Huszein leváltotta alégierő jó néhány parancsnoki beosztású tisztjét, és újakat nevezett ki a helyükre — mondta. Egy kurd rádióadó ugyancsak katonatisztek letartóztatásáról tett közzé jelentést az IRNA szerint. (MTI) Koreai megbékélés a láthatáron Észak- és Dél-Korea megállapodást kötött az óév utolsó napján arról, hogy atomfegyverektől mentes térséggé teszi a Koreai-félszigetet. George Bush amerikai elnök, aki kedden érkezett ázsiai és csendes-óceáni körutazásának első állomására, Ausztráliába, üdvözölte a megállapodást, amely enyhíti a feszültséget a hidegháborús szembenállás egyik utolsó színterén. A napokban kötött megbékélési megállapodást Szöul és Phenjan, de ebből kimaradt az atomlétesítmények ellenőrzésének ügye, ami Japánt, az Egyesült Államokat is aggodalommal töltötte el, tekintettel Észak-Korea atomfegyver kifejlesztésével kapcsolatos terveire. Panmindzsonban született a két fél szakértői között végül is ez ügyben hatpontos megállapodás, amelyben kimondták: a két Korea csakis békés célokra használja föl az atomenergiát. Kölcsönös engedményeket tett a két ország: Phenjan hozzájárulását adta ahhoz, hogy kölcsönösen ellenőrizzék egymás atomlétesítményeit, Dél-Korea viszont, a hírek szerint le fogja mondani az eddig évente rendszeresen megrendezett közös amerikai—délkoreai hadgyakorlatokat. A következő, februárban Phenjanban tartandó kormányfői értekezleten írják alá a most született megállapodást, amelynek betartásáról közösen felállítandó testület fog gondoskodni. Szilveszteréj fegyverdörgéssel Ünneplő, vagy éppenséggel gyilkos fegyverdörgés kísérte világszerte az új év eljövetelét: mindkettő szedte a maga áldozatait szilveszter éjszakáján. A hírügynökségek összesítése szerint Horvátországban két újabb halottal szaporodott az áldozatok amúgy is tetemes száma a szerb tüzérség éjjeli támadása nyomán, de ágyúk dörögtek Belgrádban is — igaz, itt az újév köszöntése gyanánt. Dubrovnik félig lebombázott óvárosában pedig a toulousi kamarazenekar adott elő „lövésmentes” békekoncertet. A moszkvai Kreml körzetében ugyan tűzijáték petárdái dörögtek, de az ünnepi hangulatot erősen visszafogta a szerdán megkezdett gazdasági reformsorozat sokak által rettegett szigora. Az óév búcsúztatásának tiszteletére elhallgattak a fegyverek Grúziában, ahol korábban véresebbnél véresebb összetűzések robbantak ki Zviad Gamszahurdija elnök hívei és ellenzéke között. Japánban viszont csak Fortuna istennő kegyeit „ostromolták” 1991 utolsó napján az állampolgárok: huszonnégy óra alatt 1,8 milliárd dollár értékű lottószelvény fogyott el. A szigetországban egyébként milliók mentek templomba szilveszterkor, annak ellenére, hogy ott az új év — a majom éve — hivatalosan csak a holdújév február elején esedékes eljövetelekor veszi kezdetét. Indiában az alkohol ölt embereket. A Fülöp-szigeteken a selejtes petárdák robbanása nyomán, illetve késpárbajban heten vesztették életüket, kilencszázan pedig megsebesültek ,az óév utolsó, illetve az új első perceiben. Salvadorban tűzszünetről állapodtak meg a tizenkét éve polgárháborúzó felek , s ez egyúttal méltó búcsúajándék a posztjáról leköszönő Javier Pérez de Cuellár ENSZ-főtitkárnak is. II. János Pál pápa Te Deumot tartott a Róma szívében található II Gesu templomban: kijelentette, hogy egyháza a jövőben még többet kíván tenni a szegények boldogítása érdekében. Frederik Willem de Klerk dél-afrikai elnök pedig arra tett ígéretet, hogy az új évben erősen csökkenni fog az ijesztően sok áldozatot követelő erőszak a rivális fekete csoportok között. Írországban pokolgépekkel köszöntött be az új év: a robbanások nem sokkal az éjféli koccintás után porig romboltak egy belfasti férfidivatbutikot, egy gyújtóbomba pedig az egyik külvárosi rövidáruüzletben okozott kárt. Személyi sérülés nem történt. A szicíliai Agrigentében viszont három személy esett áldozatul annak a lövöldözésnek, amely szilveszter éjszakáján tört ki a 2000 nevű éjszakai bárban. A golyózápor a helyi rendőrség szerint a maffiaklánok egymás közötti rivalizálásának következménye volt. Az esetnek hét súlyos sebesültje is van. A londoni Trafalgar téren is mozgalmas éjszakája volt a rendőrségnek. 157 letartóztatást kellett eszközölniük, 48 ember pedig könnyű sérülésekkel került kórházba. ANelson-oszlop körül egyébként 75 000 ember gyűlt öszsze a Big Ben utolsó tavalyi harangütéseire várva, utána megszólaltak a Szent Pál katedrális harangjai is. Argentínában nemcsak új napra és új évre, hanem új pénzre is ébredtek az emberek: szerdától ugyanis a peso váltja föl az öt év alatt tökéletesen elértéktelenedett austrált. Olaszország asztrológusai az év elején illendő derűlátó prognózisok helyett igencsak sötét előrejelzésekkel rukkoltak elő az idei évet illetően: szerintük például pusztító földrengés tör majd ki Mexikóban és Kínában. Szaddam Huszein az idén újabb agressziót fog elkövetni, az Egyesült Államokban pedig jelentős gazdasági és politikai változások várhatók. (MTI) . NAPRÓL NAPRA Varga Zsuzsa A privatizáció ára és bére Ez a dolog a kágéestével már eleve gyanús volt. Pontosabban — ne lakkozzuk a múltat! — akkor vált igazán gyanússá számomra, amikor aagy komolyan előadták, hogy a szakosodás keretében ezentúl Bulgária fog rádiókészülékeket gyártani, nem pedig az Orion, amelynek emblémáját és termékeit még a háború előttről ismerte a fél világ. De „szakosodott” bútoriparunk is, minek íratására ugyanazokkal a típusokkal jelentek meg gyártóink a piacon, mint a lengyelek és a románok, s akkor aztán megindult a nemes versengés: ki tud aláígérni a másiknak, s még olcsóbb bérmunkát kínálni, hogy, mondjuk a németek, őt válasszák. Akkoriban az a vicc járta: tudod, milyen a KGST címere? Zöld mezőben hét sovány tehén feji egymást. Aminek egyik legszebb példája, amit nemrég hallottam egy kutatóintézetről: ott hét évig dolgozott a kiművelt emberfők egész csapata egy mezőgazdasági gépen, amelyről az ünnepélyes bemutatáskor derült ki: bocsánat, tévedés volt, erre a masinára egy másik KGST-ország szakosodott!... Mennyi pocsékba ment energia, mennyi elfecsérelt tudás, fantázia és akarat esett áldozatul e „szakosítások” politikai oltárán! Ki nem kapott szárnyakat a gazdasági rendszerváltástól, a piacgazdaság lehetőségétől, amely nem kevesebbet ígért, mint a kezdeti nehézségek után az értékek helyre kerülését, árakban, bérekben, fejekben s mindenütt a gazdaságban ? Most meg azt mondja nekem egy jó nevű szakember a napokban: nem is tudom, ér-e valamit manapság a tehetség? Érdemes-e tervezni, szakmai álmokat szőni, a jövőre gondolni? Kinek van itt szüksége ránk, amikor küszöbön a privatizáció? Azt beszélik, egy amerikai cég tulajdonosa négy rendőrmotoros kíséretében, hangos szirénaszóval érkezett hajónyi Mercedesen a „bennszülöttek" vállalatához, amelyet meg akart vásárolni. Megcsillantott néhány „üveggyöngyöt” is — mesélték —, vagyis: jó fizetést ígért, magyar átlag fölöttit (nem volt kunszt, még így is a töredékébe kerül nálunk a munkaerő, mint a fejlett országokban). Ennek fejében — mint félreérthetetlenül meg is mondta — a labda átkerült az ő térfelére, azaz: a továbbiakban ő diktálja a feltételeket. Egy szakszervezet nem kell. Ott vannak a menedzserek, majd ők mindent megoldanak. Kettő: nem bíbelődik kollektív szerződéssel, ilyesmivel. Leginkább fiatalokat alkalmaz, a többi végkielégítés nélkül távozhat. Beszélgettem egy asszonnyal ennél a cégnél. Harmincegy éve van ott, ez az első munkahelye. A középvezetőségig vitte. Közel a nyugdíj — hová menjen? Tudja: nem fog megfelelni a külföldi tulajdonos támasztotta követelményeknek. Nem képes már felvenni egy egészen más, fiatalokat is próbára tevő tempót. Nem beszél egyetlen idegen nyelvet sem, ami — mint hírlik — szintén alapkövetelmény lesz. De az asszony nem emiatt háborog. Tudomásul veszi, hogy az élet túllépett, de legalábbis túllépni készül rajta. Még bizsereg is benne a szakmai büszkeség: lám, egyszerre milyen sokat lendülünk majd előre. Csak éppen azzal képtelen megbékülni, hogy mindez szóbeszéd útján jutott a tudomására. Hogy ő — sokadmagával — nem volt olyan fontos az új tulajdonosnak, de a régiknek sem, hogy egyenes szóval, közvetlen beszélgetésben hozza mindezt a tudomására, a tudomásukra. Tudja, mi a legnehezebb? — fordult felém a szakszervezeti titkár, arcán a tehetetlenség kifejezésével. — Az emberek szemébe nézni. Ettől a konfrontációtól mindenkinekborsódzik a háta. Pedig azt mondják, ez a mi aranytartalékunk, a tőkénk ebben a tőkeszegény világban: az emberek tudása, kitartása, akarata, munkaszeretete. Miért éppen ezt kell elkótyavetyélni? A Mercedesen érkező tulajdonos, persze, fontos ember. Miért nem fontosak neki a jövendő alkalmazottak, munkatársak? Lám, így válik lassan mumus abból a privatizációból, amelynek az eljövetelét olyan sokan várták, és amelyet sokan gyorsítanának, fölpörgetnének még, hadd jöjjön nagyobb lendületbe a szekér, hadd legyünk túl a nehezebbjén, amilyen gyorsan csak lehet!... Pedig nem kellene más, több, mint hogy az emberek tájékozottak legyenek a várható lépésekről, és arról is, hogyan befolyásolja majd mindez az ő sorsukat. Aki tudatosan fel tud készülni a változásokra, az kevésbé érzi kiszolgáltatottnak magát — különösen, ha szakszerű és emberi segítséget is kap —, mint ha egyszerre, csőstül szakad rá a baj, kilátás meg semmi, sehol. Mert igaz, biztosan, hogy az „ősállapotok” rendeződnek előbb-utóbb. Azt mondta a múltkoriban egy privatizációval foglalkozó szakember: ne aggódjanak az utcára kerülő fehérnemű-kereskedők, lehet, hogy aki egy volt látszerészboltot vesz bérbe, ott éppen női bugyit akar majd árulni, és megkeresi a hozzáértő szakembert, így a dolgok hosszú távon majd kiegyenlítődnek. Nyilván igaza van. Csak épen az ember nem hosszú távon él, tervez, remél munkát, megélhetést, hanem valamiféle olthatatlan kíváncsiságtól és felelősségérzettől hajtva azt is tudni szeretné, mivel fog kenyeret keresni ma meg holnap. Addig is, amíg rendeződnek a dolgok maguktól, meg a piac törvénye szerint. Így aztán be kellene vonni őket sorsuk alakulásába, alakításába. Segíteni kellene nekik, hogy segíthessenek magukon. Hogy jobban megismerve magukat, képességeiket és lehetőségeiket, alkalmasak legyenek a váltásra. Hogy ne a reménytelenségre kelljen „szakosodniuk”, s a privatizációnak ne csak az árát fizessék, de később a bére is az övék lehessen. Államfők az új évről (Folytatás az 1. oldalról) nése. És nyomukban olyan veszélyek járnak, mint a társadalmi ellentétek kiéleződése, a politikai indulatok elszabadulása, vagy éppenséggel a közbiztonság aggasztó romlása. Arra is talán csak kevesen gondoltak, hogy a meghatározó politikai erők sem képesek a jobb jövő érdekében türelemmel viszonyulni a társadalmi-politikai más véleményhez. Sőt, történelmi küldetésük nemritkán túlzott magabiztossággal vértezett tudatában maguk is hozzájárulnak az ellentétek éleződéséhez vagy éppenséggel reményében is öszszeroskolhatnak a jelen terhei alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legnagyobb súlyt rakta a mindenkori történelem. Falun és városon egyaránt. A mindenkori milliókra, abérből, fizetésből élőkre, a nyugdíjasokra. Átalakulásunk legsúlyosabb terhét — s mind többet — ők cipelik. És, ha a Magyar Köztársaság a térség legszilárdabb állama maradt, ha a reméltnél is biztatóbb eredményeink születtek, ha sikerült túljutnunk a legválságosabb helyzeteken, ha nem csapott jövőnket veszélyeztetően magasra a társadalmi elégedetlenség — márpedig nem csapott —, akkor az egyedül az ország népe demokráciára érett felelősségtudatának, önfegyelmének köszönhető — folytatta Göncz Árpád. Meggyőződésem, hogy oly sok fogadkozás, oly sok kitérő után végre valóban, a magyar gazdaság rendbetételére és megerősítésére kell fordítanunk minden erőnket. Mind a felelős politikai erőknek, mind az ország polgárainak — nézetkülönbségeket félretéve —, azon kell munkálkodniok, hogy növekedjék az ország gazdasági ereje, és megszülessenek azok a szociális intézkedések, amelyek nagyobb létbiztonságot nyújthatnak, mindenkinek. Ennek azonban, a társadalmi megbékélés a feltétele, amely el- és leszámolások helyett, az ellenségeskedés és félelem szítása helyett közös cselekvésre ad lehetőséget — zárta köszöntőjét a köztársasági elnök. ★ Francios Mitterrand francia elnök, újévi beszédében soha nem látott megrázkódtatásokkal teli esztendőként értékelte a távozót. Kiemelte az események közül a Szovjetunió megszűnését, elismeréssel adózott Mihail Gorbacsovnak, aki tevékenységével hozzájárult a hidegháború korszakának lezárásához. A francia elnök emlékeztetett az öböl háborúra, ahol sikerült érvényt szerezni a jognak, másfelől figyelmeztetett arra, hogy megmaradt a konfliktus Izrael és az arab országok között. Párizs — jelentette ki a francia államfő —, Jugoszlávia kérdésében a tárgyalásokat, valamint az ENSZ és az Európai Közösség álláspontját támogatja. Helmut Kohl német kancellár úgy ítélte meg, hogy az 1991. esztendő egészében véve ugyan nehéz volt,a németek számára azonban végül is kedvezően alakult, s ezért hálát kell adni. Míg a hidegháború éveiben a fegyverkezésre kellett milliárdokat fordítani, a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy a felszabduló eszközöket a béke, demokrácia és szabadság megszilárdítására fordítsák — jelentette ki újévi beszédében a német kormányfő. Lech Walesa lengyel államfő szerint az ország legnagyobb kincse jelenleg a szabadság Leszögezte: a lakosságnak hinnie kell a saját erejében és lehetőségeiben, és felszólította honfitársait, több önbizalommal lássanak az ország jövőjének építéséhez. A bolgárok között lehetnek különbségek nézeteiket, meggyőződésüket és hitüket illetően, de abban egységesek, hogy gyermekeiknek jobban, boldogabban és szabadabban kell élniök, mint apáiknak — állapította meg a nemzethez intézett újévi felhívásában Zselju Zselev bolgár köztársasági elnök. Ro Te Vu dél-koreai elnök szerint ebben az esztendőben tovább közeledik egymáshoz a két koreai állam. Az új esztendő olyan korszakot nyit meg, amelyben megteremtjük 70 millió honfitársunk számára az egységes nemzetet — hangsúlyozta a szöuli vezető politikus újévi üzenetében. Francesco Cossiga olasz köztársasági elnök az európai állampolgárság megszületésének időszakában azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy minden nemzetnek meg kell őriznie saját hagyományait. Cossiga elsősorban a külföldön élő honfitársaihoz intézte újévi felhívását, amelyben a demokráciáért és szabadságért folytatandó harchoz való csatlakozást kérte tőlük. 3