Népszava, 1992. július (120. évfolyam, 154–180. sz.)
1992-07-01 / 154. szám
NÉPSZAVA 1992. JÚLIUS 1., SZERDA Mit mondhat büntetlenül a parlamenti képviselő? Tehet-e becsületbe vágó megjegyzéseket, vádaskodhat-e bizonyítás, illetve bizonyítékok nélkül a honatya a parlamentben, a törvényhozás egy-egy bizottságában képviselőtársaival, illetve meghallgatásra beidézett közéleti személyiségekkel, állampolgárokkal szemben? Magyarországon semmi sem kötelezi a képviselőt állításainak tárgyi bizonyítá sára. Mentelmi joga megvédelmezi attól, hogy a kormánynak, esetleg az ellenzéknek nem tetsző kijelentéseiért politikai ellenfelei „büntessék". Összeállításunkban arra kerestünk választ, hogy miként csinálják ezt másutt. Tegnap Németország és az Egyesült Államok, ma Olaszország és Franciaország gyakorlatát mutatjuk be. Itáliában más vétkeket firtatnak Azt hinné az ember, hogy a gazdag demokratikus tapasztalatokkal rendelkező Itáliában egy parlamenti képviselő nem engedi meg magának a bizonyítékok bemutatása nélküli vádaskodást. Csakhogy ennek éppen az ellenkezője igaz: még a hivatásos parlamenti krónikásoknak is izzasztó munkát jelentene öszszegyűjteni az effajta tengernyi esetet. Viharok, sértődések, feljelentések mindennaposak a parlamenti berkekben. Olaszországban ezért immár évek óta folyik a nyilvános vita arról, hogy mit szabad és mit nem a nép képviselőinek? A hivatalos válasz természetesen ez: semmi olyat nem tehet, ami törvénybe ütközik. Ehhez képest számos politikusra rávetült már a gyanú, hogy súlyos cselekedetek nyomják a lelkét. Az ilyen bűnök igencsak háttérbe szorítják az olyan, olykor megfoghatatlan vétkeket, mint amilyen a rágalmazás, vagy a bizonyítékok nélküli vádaskodás. Természetesen bárki feljelenthet a bíróságnál egy képviselőt vagy szenátort. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy az igazságügyi illetékesek a parlament adott bizottságához forduljanak, s attól kérjék az ügy mérlegelését. Az elmúlt esztendők tapasztalatai azt mutatják, hogy a parlamenti bizottság általában úgy dönt: az inkriminált képviselő-kollégának a mentelmi jogát nem kell felfüggeszteni. A nyolcvanas években még az egykor terrorista tevékenységgel vádolt Toni Negritől sem vonták meg ezt a jogi védettséget. Staller Ilona (a világhírűCicciolina), egyszer maga kérte mentelmi jogának felfüggesztését, hogy a bíróság egy pénzügyi csalás ügyében lefolytathassa a vizsgálatot. A feljelentők nem elsősorban a rágalmazási kérdésekre összpontosítják figyelmüket. Különben is: Itáliában a következő héten úgyis jön egy újabb inzultus, újabb botrány, amely elmossa az előzőt. Egy római megfigyelő egyszer azt mondta: ha minden ilyen esetben megfosztanák mentelmi jogától a honatyát, a fél parlament bírósági tárgyaláson töltené minden idejét. A francia törvény a sértett oldalán A francia felsőbb körök kissé finomkodó jóízlése és hajlama a méltóságtarrtó titokzatosságra, nem engedi meg a parlamenti bizottságok kihallgatásainak amerikai típusú nyilvános közvetítését. A politikának mint televíziós látványosságnak, nincs sok híve a gallok földjén. A francia képviselőt a szokásos parlamenti védettség, a mentelmi jog óvja a felelősségre vonástól. Az alkotmány értelmében védettsége kiterjed minden olyan, cselekedetére, illetve véleménynyilvánítására, amelyet képviselői mandátuma gyakorlása közben követ el, illetve hangoztat. Mentessége kettős. Nem vonható felelősségre a törvény előtt parlamenti munkája során kimondott szavaiért és leadott szavazatáért. Ugyanakkor sérthetetlen ez időszak alatt bűnözési és szabálysértési ügyekben — kivéve ha tetten érik, vagy képviselőtársai megszavazzák mentelmi jogának felfüggesztését. Amikor nincs ülésszak, a parlament elnökségi irodája hagyhatja jóvá a bírósági eljárást. Rágalmazási ügyekben a francia bíróság első helyen veszi figyelembe az erkölcsi károkozás szándékát, különösen a magánélet vonatkozásában. A sértett felet támogatja, még akkor is, ha a nyilvánosan kifejtett, megindokolt, tényekkel alátámasztott, de erkölcsi kárt okozó vélemény igaznak bizonyul. Jean-Marie Le Pen szélsőjobboldali vezért többszörelítélték ízléstelen antiszemita célzásokért, rasszista szójátékokért. Igaz, ő „csak” európai képviselő. Raymond Forni francia nemzetgyűlési képviselő 1988- ban a televízió nyilvánossága előtt bírált egy meghozott és felsőfokon jóváhagyott bírósági ítéletet. Ezt a francia törvények tiltják. Az ügyészség beperelte és pénzszámított, hogy a kritika a nagy nyilvánosság előtt hangzott el. Ugyanebben az évben egy másikkülönös eset történt, ezúttal André Vivien jobboldali képviselővel. Egy parlamenti bizottság tagjaként, annak megbízásából jelentést készített a Franciaországban működő vallási szektákról. Ebben kemény szavakkal illette a szientológus (mormon) szektát. Beperelték és a bíróság igazat adott a sértett félnek! Később — szocialista kezdeményezésre — megszületett az úgynevezett Mermaz-törvény. Ennek célja az volt, hogy pártállásuktól függetlenül megvédje a hivatásukat gyakorló parlamenti képviselőket. Az alkotmányjogi tanács azonban nagy feltűnést keltett állásfoglalásában érvénytelennek minősítette a törvényt. Indoklás: sérti a törvény előtti egyenlőség republikánus elvét, bírságra ítélte a képviselőt. Súlyosbító körülménynek (Az összeállítást készítette: Kepecs Ferenc, Elekes Éva, Garzó Ferenc, Némety László) Antall vezeti a magyar delegációt Helsinkiben Antall József miniszterelnök vezeti a július 9—10-i helsinki utótalálkozón részt vevő magyar delegációt — jelentette be Herman János külügyi szóvivő keddi tájékoztatóján. Hozzátette: a Helsinkiben tartandó Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet csúcstalálkozóján több kétoldalú megbeszélésre is sorkerül, így a magyar kormányfő "találkozik majd finn, csehszlovák és horvátpartnerével. A szóvivő egyelőre nem tudott tájékoztatást adni arról, mi lesz a magyar fél álláspontja Helsinkiben Kis-Jugoszlávia és az EBEÉ viszonyát illetően. A továbbiakban Herman János beszámolt arról, hogy a román fél kezdeményezésére július 2-án Aradon államtitkári szintű román é— magyartalálkozóra kerül sor. Martonyi János külügyi álllamtiitkár román kollégájával a Kis-Jugoszlávia ellen elrendelt ENSZ-szankciókról fog tárgyalni, ám — mint a szóvivő elmondta — a magyar fél fel kívánja vetni a battonyai és a méhkeréki határátkelőhelyek mielőbbi megnyitásának kérdését is. Atájékoztatón szó esett arról is, hogy a Magyarország és Moldova között a diplomáciai kapcsolatok létesítéséről az év elején megkötött megállapodás értelmében — a napokban megnyílik a magyarnagykövetség Kisinyovban. A követséget ideiglenes ügyvivőként Nagy József vezeti majd, aki ez idáig a bukaresti nagykövetségen teljesített szolgálatot. Herman János ezzel kapcsolatban kifejtette: hazánk abban érdekelt, hogy a moldovai konfliktus békés eszközökkel, valamennyi érdekelt fél bevonásával, tárgyalásos úton rendeződjön. A magyar fél álláspontja szerint a rendezést elősegítené egy, az EBEÉ égisze alatt tartandó nemzetközi konferencia. (MTI) Szlovák lapvélemény Nem muszáj fölépíteni a vízlépcsőt „A helyzet nem reménytelen, a megegyezés lehetséges” — írja a bősi kérdésről a Pozsonyban megjelenő Národna Obroda keddi száma. A lap az építkezés leállításának lehetőségét is felveti. A cikk szerzője úgy vélekedik, hogy a végső megoldást semmi esetre sem az erőfitogtató nyilatkozatoktól, hanem a komoly, mérlegeléssel megelőzött és megfontolt tárgyalásoktól lehet remélni. Utal arra, „hogy a szerződés mindkét országban jellemző totalitarizmus csúcsidejében született meg. Ez a szerződés olyan is” — írja, majd nemcsak az erőmű áldásos hasznáról szól, de arról is, ami óvatosságra és felelősségre int A Národna Obroda úgy találja, hogy a jelenlegi „hűvös helyzet” ellenére is tárgyalni kell, sőt ezt írja: „A bősi erőmű befejezését célzó építkezés költségeinek és lényegesen alacsonyabb hasznának arányait figyelembe véve szinte kikényszerül a kérdés felvetése: nem kellene-e mégis ideiglenesen leállítani az építkezés befejező fázisát, és megegyezni, mert lehetséges, hogy felesleges és hiábavaló kiadásnak bizonyulnak majd a befektetett milliók, és közben nemcsak az erőmű ügyében, de a két ország kapcsolataiban is a szélsőségekig fokozódhat a helyzet.” (MTI) Jelcin gyorsítani akar Az orosz kormány szerdán elfogadta a gazdasági reformok következő három évre szóló tervezetét, amely 1996- tól a gazdasági növekedés jelentős gyorsulásával számol. A piacgazdasági átmenet második szakaszát vázoló programot várhatóan még e héten a törvényhozás elé terjesztik jóváhagyás végett. A Borisz Jelcin elnökletével megtartott ülésen Jegor Gajdar ügyvezető miniszterelnök ismertette a több mint 260 oldalas programot, amelynek középpontjában a termelés növelése áll, és amelyet a nem állami beruházásokra épülő új gazdaságfinanszírozási rendszerre alapozva kívánnak megvalósítani. (MTI) Kizsebeli-e a bankokat a pénzügyi kormányzat? Pulai Miklós tart a beavatkozástól A Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a magyar bankok együttműködése a jelenleginél jóval konszolidáltabb lenne, ha idén is kötöttek volna a múlt évihez hasonló megállapodást. Enélkül gyakorlatilag a tavaly elfogadottelvek alapján tevékenykednek a pénzintézeteik. Félő azonban, hogy megegyezés hiányában a pénzügyi kormányzat könynyebben kezdeményezhet néhány, a bankszektor tevékenységét kedvezőtlenül érintő intézkedést. Gond az is, hogy esetleg a múlt évben elfogadott pénzintézeti törvény egyes pontjait, többek között annak a tartalékképzésre vonatkozó rendelkezéseit módosítani kívánják. „Remélem, nem megalapozottak a híresztelések. Nagyban rontaná a kapcsolatokat, ha a döntések előttnem folytatnának velünk szakmai konzultációt” — mondatta az MTI-nek Pulai Miklós, a Magyar Bankszövetség főtitkára. Idén a megállapodás elsősorban azért nem jött létre, mert e három kulcsterületen — a bankok szerint — sem a PM, sem az MNB nem akart magára nézve kötelezettségeket vállalni. Úgy vélték, a megállapodás megkötése inkább abankok érdekét szolgálná. A pénzintézetek például a jegybanktól azt várták el, hogy egyezményben rögzítve olyan monetáris politikát folytasson, amely ténylegesen a pénzmennyiség szabályozására irányulna, s nem a bankok eredményességét csökkenti. Ha a jövőben a pénzügyi kormányzat esetleg szűkítené a bankok tartalékképzési lehetőségeit, illetve a költségvetési hiány enyhítése érdekében jelentős jövedelemátcsoportosítást hajt végre az MNB, illetve a költségvetés javára, az nemcsak a bankszféra egészének további fejlődését veszélyeztethetné, hanem a gazdaság működőképességét is. Hogy a bankszövetség főtitkárának aggodalmát tápláló híresztelések megalapozottak-e, vagy sem, azt nehéz eldönteni. Annyira mindenesetre megalapozottnak látszanak, hogy Pulai Miklós szükségét érezze nyilvánosságra hozni félelmét. S teszi ezt annak ellenére, hogy a kereskedelmi bankok vezetői egy részének egzisztenciája nagyon is a pénzügyi kormányzat, illetve egyszerűen csak a kormányzat jóindulatától függ, vagyis az ellenkezésnek már súlyos okai kell hogy legyenek. Az elmúlt esztendőben ugyanis a kormányzat egyértelműen a bankvezérek tudtára adta, ki az úr. illetve a tulajdonos. Akinek a kívánságát akkor is illő végrehajtani, ha csak egy kormánypárti lapot kell néhány millióval megtámogatni, s akkor is, ha a költségvetés feneketlen lyukait kell befoltozni. Az ésszerű piaci magatartás ellenében is akár. Mert ez itt a lényeg, erről szól a mese immár az esztendő eleje óta: politikai sikerek megalapozásaként bebizonyítani, hogy minden rendben van. Pénzügyileg is. Igaz, ez a bizonyítási kísérlet máris sokba került — a költségvetési hiány az óvatos becslések szerint is meghaladja az év végére a 170 milliárd forintot —, de úgy látszik, a számlára még nem került föl minden. Most a bankok kizsebelése van soron, ki tudja, milyen következményekkel. S ki tudja, nem követi-e ezt a lakosság zsebeinek újabb kiforgatása. Hiszen máris bejelentették, hogy fontolgatják a kétkulcsos áfa jövő évi bevezetését, ami az élelmiszerek egyértelmű drágulásával jár. Ehhez képest pedig szinte semmiség lehet egy kis őszi adó- vagy járulékemelés. (y) Fél év alatt 660 millió dollár Előzetes adatok szerint az idei esztendő első öt hónapjában 660 millió dollár volt a közvetlen külföldi tőkebefektetés Magyarországon — tájékoztatta az MTI-t Diczházi Bertalan, a Miniszterelnöki Hivatal kormányfőtanácsosa kedden. A működőtőkéből 600 millió dollár készpénzben, 60 millió dollár pedig tárgyi apport formájában érkezett az országba. Az elmúlt év hasonló időszakában 450 millió dollár volt a külföldi tőkebefektetés. Jelenleg az országban működő külföldi tőke mintegy 3,6 milliárd dollár. 3 NAPRÓL NAPRA Kepecs Ferenc Az algériai forgatókönyv Mindaz, ami ma Algériábantörténik, egy távoli világ, egy tőlünk idegen, egzotikus kultúrkör problémájának látszik. De nem egészen az. A polgárháború előtt álló észak-afrikai ország helyzete néhány ponton kísértetiesen hasonlít a kelet-európai országokéhoz. Ellehetetlenült és megbukott egy önmagát szocialistának nevező, valójában inkább korrupt és diktatórikus rendszer. Az ezt követő liberálisabb időszak alatt azonban nemcsak hogy nem tudták megoldani a súlyos gazdasági-szociális problémákat, hanem még alaposan ki is élezték őket. Az iskolákból kikerülő fiatalok egyre újabb és újabb korosztályai gyarapítják Algéria „elveszett nemzedékét”. E nemzedéknek — bár a viszonylag fejlett oktatási rendszer jó képzéssel bocsátotta útjára — még csak reménye sincs az álláshoz, vagy önálló lakáshoz jutásra. És akkor megjelenik egy fanatikus, a „nyugatiasság” felszámolására fölesküdött mozgalom, amely még a fölülről bevezetett satnya liberalizmust is sokallja. A mozgalom az ősökre, a dicső múltra, az algériaiak önbecsülésére hivatkozik. — Minden bajotok megszűnik — mondja a külvárosok megalázott és megzavart népének —, ha visszatértek gyökereitekhez, ha hátat fordítotok minden liberális maszlagnak. Ha jó arabok és muzulmánok lesztek. Hogy a vallási szabályok megtartása menynyiben teszi versenyképesebbé az algériai árukat? Hogy ha a franciát és a többi idegen nyelvet száműzik a közéletből, és ha csak arabul beszélnek, attól mennyivel csökken a munkanélküliség? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. A lakosság nagyobb részenem is hisz a fundamentalistáknak, és annak tartja őket, amik veszedelmes demagógoknak. De mivel mind az önmagát szocialistának hirdető diktatúra, mind pedig az azt követő liberálisabb időszak csalódást hozott számukra, ezek az emberek már kiábrándultak mindenféle politikából. Nem mennek el szavazni. De a külvárosok népe elmegy, és a fundamentalistákra voksol. Ez a párt, bár a választójogosultaknak csupán egynegyede szavaz rá, többséget szerez a parlamenti választások első fordulójában. A második forduló ezután már csak formalitásnak látszik: úgy tűnik, a vallási erők győzelmét már nem lehet megakadályozni. Vagy mégis? A hadsereg vértelen puccsot hajt végre, megsemmisíti a választási eredményeket, betiltja a fundamentalista pártot, és letartóztatja vezetőit. Szörnyű csapdahelyzet jött így létre. A katonák, Algéria régi-új urai (a szocialistának álcázott régi rendszerben is mindig övék volt az utolsó szó) lényegében azzal védekeznek, hogy a demokráciát az adott helyzetben csak a demokrácia kiiktatásával lehetett megmenteni. Ebben csak az sántít, hogy nekik korábban, évtizedeken keresztül oroszlánrészük volt abban, hogy a tömegek egy része kiábrándult a politikából, hogy most távol maradt az urnáktól, vagy hogy a fanatikusokra szavazott. Ám a katonák a vállukat vonogatják: Algériában a demokrácianem vált be. Alkalmatlan arra, hogy a kormányzás alapelve legyen. Algéria nemcsak önmagában fontos. Jelkép és figyelmeztetés is egyben a diktatúrák örökségéből kiutat kereső országok számára. Figyelmeztetés, hogy a demokrácia nem jelenthet szabad rablást, nem jelentheti a dzsungel törvényének uralmát. Mert ha az utca embere úgy érzi, hogy a diktatúra megszűnése csak az őt védő korlátok ledöntését hozza, akkor egy idő után esetleg vissza fogja kívánni a diktatúrát. Nem kell hozzá egyéb, mint hogy ez a diktatúra az előzőtől eltérő színű legyen, hogy eléggé demagóg ideológiával rendelkezzen, és hogy elég hangosan tagadjon mindent, ami közvetlenül előtte létezett. És ilyen ideológia mindenütt felbukkanhat. Nem kell iszlám fundamentalizmusnak lennie. Statisztika a munkanélküliekről Négy a százhoz A gazdaságilag aktív népesség és a munkanélküliek aránya, azaz a munkanélküliségi ráta országosan 9,7 százalék. A május végi adatok szerint 523 ezren vannak munka nélkül az országban, tájékoztatta az MTI-t az Országos Munkaügyi Központ. Az arányokat tekintve, régiónként jelentős eltérések tapasztalhatók. Csaknem 18 százalékos a ráta Szabolcs- Szatmár-Bereg, 16,3 százalékos Borsod-Abaúj-Zemplén és 15,9 százalékos Nógrád megyében. Ezekben a régiókban néhány körzetben 24-26 százalékos ráta is számítható. A legalacsonyabb, 4,1 százalékos a munkanélküliségi ráta Budapesten, 6,6 százalékos Győr-Moson-Sopron, 6,7 százalékos Vas megyében. Viszont ezekben a térségekben is gyorsan nő a munkanélküliek száma. Száz munkanélkülire továbbra is csak négy üres álláshely jut. A legutóbbi összesítések szerint májusban 434 ezren részesültek munkanélküli-ellátásban, a hónap végén az ellátottak száma 406 ezer volt. Tizenhatezren a hónap során elhelyezkedtek, 1400 munkanélkülit kizártak a segélyezésből az együttműködési készség hiánya miatt, 4 ezer munkanélkülinél lejárt a járadék folyósítási ideje, 7 ezer munkanélküli ellátása azért szűnt meg, mert más támogatási formát vettek igénybe.