Népszava, 1992. július (120. évfolyam, 154–180. sz.)

1992-07-06 / 158. szám

NÉPSZAVA 1­992. JÚLIUS 6., HÉTFŐ ISMERŐS ARCOK: Orbán Viktor H­allgass­as •­ Sok olyan, ma már ismert közéleti személyiséggel kez­dett el együtt politizálni, akiknek, akárcsak önnek, szintén új volt a profi poli­tizálás. Ezek közül az embe­rek közül az idő során sokan elvesztették saját arcukat, megváltozott személyiségük, szinte rá sem lehet ismerni egykori mivoltukra. Orbán Viktor hogyan köszön visz­­sza három évvel ezelőtti ön­magának? — Szerintem az ember sa­ját magát ítélheti meg a leg­­bizonytalanabbul. Jobb, ha ebben az esetben a környe­zetére, barátaira, családjára hagyatkozik. A családja hogyan ítéli meg önt? — Azt mondják, hogy lé­nyegi változás nem történt, talán csak annyi, hogy gyor­sabban beszélek, mint vala­ha. Azt hiszem, pszichésen jól tudtam viselni, hogy tel­jesen új helyzetbe kerültem. Pszichológiai szempontból óriási váltást jelent amatőr politikusból profivá válni. A politizáláshoz személyiség is kell. Azok az emberek, akik a politikát almna­k idején mo­­rális indíttatásból kezdték, nem szelektálódtak aszerint, hogy a pszichéjük alkalmas­sá teszi-e őket erre a sze­repre. Márpedig politikusnak lenni lélektani helyzet. Az­­alkalmasság, illetve az alkal­matlanság csak most derül­het ki, amikor már rég fel­állt a parlament. A képvise­lők közül sokan látják már, hogy ez a pálya nem nekik való, és biztos vagyok ab­ban is, hogy sokan távoznak majd a parlamenti ciklus vé­gén. Minek köszönhető, hogy az utóbbi időben egyre köze­lebb engedi magához az új­ságírókat? A legutolsó inter­júban például már a család­ját is bemutatta. Ez a lépés azt jelenti, hogy tudatosan formálja a következő mi­niszterelnök arculatát? — Ez a lépés részemről tu­datos, de semmi köze a vá­lasztási kampányhoz. Egy­szerűen már olyan nyomás nehezedett rám az újságírók és a választópolgárok részé­ről, hogy engednem­­kellett. De nyugodtan állíthatom, nem lesz folytatás. Nagyon örülök annak, hogy Magyar­­országon a politikusok ma­gánélete nincs a közvélemény érdeklődésének középpontjá­ban. Ez így van rendjén. Mit jelent az, hogy a frak­ció felhatalmazásával ön irányítja a Fidesz felkészü­lését a kormányzásra? — Amikor az MDF 1990- ben kormányra került, mi azt láttuk, hogy egy nem rossz, de kormányprogram­nak iszonyatosan szerény­­koncepcióval rendelkezett. — Mit gondol, a Fidesznek párttá kell majd szerve-­­­ződnie? — Szerintem semmiképpen. A fiataloknak elegük­­ van a hierarchikus szervezetekből. Ha a választásokon­­ csak pártok indulnak — amit helytelenítenek —, akkor­­ kényszerűségből talán létre fogunk hozni egy választási j . pártot, amit azonban a választások után sürgősen fel­­­ oszlatunk. (HVG, 1989. augusztus 26.) A népszerűségi listák csúcsán tornázó Fidesz egyik leg­ismertebb vezetője, Orbán Viktor óvatosan nyilatkozik pártja jövőjéről, azonban teljes erőbedobással készül a kormányzati szerepre. Programot készít, kabineteket alakít, szakembereket válogat, és egyre többet árul el magáról a nyilvánosság előtt. Szerintem három és fél pártprogram készült el. Az MDF-é, az SZDSZ-é, a Fideszé és a fél a kisgazdáké, mivel az csak a földről szól. ... Jó lenne, ha a pártok arra használnák föl energiáikat, hogy világossá tegyék, mit akarunk csinálni ebben az országban, nehogy ké­­­­sőbb nagyon kellemetlen meglepetések érjék a válasz­tókat. (Magyar Nemzet, 1990. március 3.) ■HMnMMMNHMNMHMMNNMNMHMHMMMMMNMMNMMNMWHNMNNNMMMNMMMMN Nem volt ugyanis a válasz­tási programjuk mögött ki­dolgozott, részletes intézke­dési terv, ami alapján el tudtak volna indulni. A kor­mány első éve éppen ezért azzal telt el, hogy választási programjából kormányzati programot próbált formálni, ráadásul közben irányítani is kellett volna az államigazga­tási apparátust, s mivel ezt nem tették, az közben telje­sen szétesett. Ilyen luxust a következő kormány — bár­milyen pártállású is lesz — egyszerűen nem engedhet meg magának. Véleményem szerint tehát csak azokat a pártokat lehet felelősségtel­jesen politizálónak tekinteni, amelyek bizonyítani tudják, hogy választási programjuk mögött létezik átfogó cselek­vési terv. Ezt valakinek meg kell csinálni, és ez a valaki vagyok én a Fideszben. A munka magában foglal­ja a politikai koncepció ki­dolgozását, és például a sze­mélyzeti politikát is. Tehát ki kell választani azokat az embereket, akikkel, ha nye­rünk, valóra válthatjuk el­gondolásainkat. Milyen körből válogatja ezeket az embereket? — A lehető legszélesebb körből. Vannak, akik már most is ismertek Fidesz-szak­­értőként. Ezenkívül van egy olyan kör, amit ugyan nem titkolunk, de neveket nem mondunk, mert az illető pél­dául egy nyugat-európai ban­kot vagy nagyvállalatot ve­zet, és jelenlegi státusa nem teszi lehetővé, hogy politikai csatározásokban most szere­pet vállaljon. Ezek az embe­rek nagyon sokat segítenek nekünk, és hajlandóak lenné­nek egy esetleges Fidesz-kor­­mányban részt venni. Megle­petésszerűen fognak előlépni mögülünk a választások után. Kizáró tényező-e az, ha va­laki például a Németh-kor­­mány idején tanácsadó volt? — Nem. A Németh-kor­­mányban a magyar társada­lom intellektusának jelentős része szerepet vállalt. Aki azt mondja, hogy őket eleve ki­zárja, az az ország háromne­gyed részét „levágja magá­ról”. Ez egyszerűen képtelen­ség. Mit jelent a Fidesz-kabine­­tek felállítása? — Először is tisztázni sze­retném, hogy a kabinetrend­szer nem árnyékkormányt je­lent, mint ahogyan ezt sokan képzelik. Később, persze, a rendszer fejleszthető lesz ár­nyékkormány irányába, de egyelőre nem ez a cél. Lénye­gében csak arról van szó, hogy ésszerűsítjük a Fidesz politi­kai döntéshozatalát. Eddig számos apró kérdés került a legfelső pártvezetés elé, szük­ségtelenül. Ezért a Fidesz irá­nyítását decentralizáljuk, és a döntéshozatal egy része a ka­binetekhez kerül. A Fidesz hét ilyen kabinetet állít fel. Legutóbb azt nyilatkozta, hogy pártja a jelenleginél na­gyobb bizalmat élvező embe­reket tudna a tárcák élére ál­lítani. Konkrét személyekre gondolt? — Igen. Például azok kö­réből, akik a Fidesz nagyobb respektű parlamenti képvise­lői közé tartoznak, vagy akik­ről az imént már beszéltem, tehát akik még nem tudnak mostani pozícióik miatt be­kapcsolódni a politikába. A jelenlegi kormány mi­niszterei közül kik azok, akik bekerülhetnének egy esetle­ges Fidesz-kormányba? — Vannak, akikkel szimpa­tizálunk a kabinetben. De nem mondok neveket, mert nem akarom megbuktatni őket. A kormánynak sajnos olyan beteges a logikája, hogy számukra azok a jó mi­niszterek, akiket az ellenzék támad, de akikkel az ellenzé­ki pártok egyetértenek, mind gyanúsak, ők jelentik a kor­mány szemében az ellenzék oldaláról átdobott „ötödik hadoszlopot”, így tehát nem akarom őket leleplezni. Nem adom ki a saját embereimet — mondhatnám MDF-es logi­kával élve. Egyébként meg lehet figyelni, hogy ezek az emberek sorra kikerülnek a döntéshozatalok centrumából, egymás után kaszálják le őket. Ha a Fidesz ilyen erőbedo­bással készül a kormányzás­ra, nem gondolja, hogy az úgynevezett második vonalu­kat erősíteni kellene? A Fi­desz önkormányzati képvise­lői sokak szerint messze el­maradnak a parlamenti kép­viselők mögött.­­ A kép véleményem sze­rint ennél jóval árnyaltabb. Van, ahol jól működik a Fi­­desz-frakció, és van, ahol rosszul. A fővárosi képviselő­­csoport például általánosság­ban semmivel sem rosszabb, mint az összes többi városhá­zi frakció. Ezenkívül pedig az ország nemcsak Budapestből áll. A Fidesz igazi erőssége nem is igazán a főváros, ha­nem a vidék. Tehát úgy gon­dolom, hogy a mi második vo­nalunk nagyon is erős, és ha kell, az első vonal helyébe fog lépni a választások után. Én összességében nagyon elé­gedett vagyok a Fidesz ön­­kormányzati frakcióival. Ahhoz mit szól, hogy az időközi választások eredmé­nyei egyáltalán nem igazol­ták a közvélemény-kutatások adataiban kimutatott elsöprő Fidesz-népszerűséget? — Én sem értem egészen. Most éppen azon vagyunk, hogy ezt megfejtsük. Nehezí­ti a helyzetet, hogy más és más ok miatt lett ilyen az eredmény Békéscsabán és Kisbéren. Nem könnyű tehát egy kalap alatt értékelni az időközi választásokat. Egyéb­ként azt szoktam mondani, mint ahogy nem engedtük, hogy elszaladjon velünk a ló, amikor a közvélemény-kuta­tások azt jelezték, hogy nép­szerűségünk már 40 százalék felett van, most nem szabad, hogy elkeserítsen minket az időközi választások eredmé­nye. A kezdet kezdetén ön azt hangsúlyozta: a Fidesz nem . Erre azt tudom monda­ni : rosszul ítéltem meg két és fél évvel ezelőtt azt, hogy a politikai szervezetek milyen irányba fognak fejlődni. Azt gondoltam, az átmenet las­súbb lesz, és több időt vesz igénybe. Tévedtem. Alábe­csültem a politikai mozgal­mak párttá szerveződő képes­ségeit. Később nyilvánvalóvá vált: modern pártokat kell létrehozni. Akik nem alakít­ják ki ezeket a pártokat, egy­szerűen távol maradnak a po­litikától. Ez történt például a szociáldemokráciával. A tá­volmaradással kellett tehát a Fidesznek számot vetnie. Én úgy gondolom, jól döntöttünk. mm­­immmmmmmmmmmtmmmmm­t Azt hiszem, hogy ma Magyarországon a pár­tok gyengeségének vagy válságának sok esetben lélektani okai vannak. Nem feltétlenül a pár­tok pszichológiájáról van elsősorban szó, ha­nem inkább arról, hogy az egyes emberek szá­mára, akik a politiká­val foglalkoznak, mi­lyen lélektani megter­helést jelent a politika. § (Kritika, 1992. február.) Mi az a morális pont, ami után Orbán Viktor azt mond­ja: köszönöm, nekem elég volt a politikából? — Az embernek nem bír el mindent a lelke. Mindenki­nek van olyan erkölcsi gátja, amit nem tud átugrani, de én most nem tudok ilyet teoreti­kusan kijelölni. Egyelőre jól érzem magam, nem bántam meg, hogy a hivatásszerű po­litizálást választottam. Ko­moly erőpróba, de tetszik, amit csinálok. Mihez kezd, ha egyszer mégis úgy dönt, hogy elhagy­ja ezt a pályát? — Ebből a szempontból is a szerencsés emberek közé tartozom. Nagyon sok pálya áll nyitva előttem. Először is van egy jogi diplomám, taná­ri ambícióim is vannak, vé­gül pedig az üzleti élet sincs természetem ellen. Van hová kilépnem, szabad ember va­gyok. Demény Dóra Három olyan értéket tudok megnevezni, amely számom­ra nagyon fontos. Ez a szabadság, a türelem és a szoli­daritás. A türelem nem más, mint a szabadság másik oldala, erő ahhoz, hogy mások szabadságát el tudjuk vi­selni. Ezt szokták sok helyütt toleranciának nevezni. A szolidaritáson pedig az esélyegyenlőség egyfajta meg­fogalmazását értem. Olyan induló pozíció szükséges eh­hez, amely lehetővé teszi, hogy az emberek a szabad­sággal élni tudjanak. Minden ember számára lehetősé­get kell teremteni arra, hogy képességeit kibontakoztat­va tudjon élni az őt megillető szabadsággal. A magam életében tapasztaltam, hogy ennek milyen nagy a je­lentősége. (Magyarország, 1991. június 21.) fog párttá válni, és irtózott mindenfajta hierarchiától is. Ehhez képest a következő, jö­vő évi kongresszuson nagyon valószínű, hogy már elnököt is fognak választani. A hie­rarchia tehát teljes lesz. A politikai kultúra elemzésére rátérve Or­bán Viktor ki­­jelentette: a kormánypártok viselkedésmódja nem üti meg a demokratikus intézményrendszerhez szükséges­­ mércét. A szociális feszültségek növekedésével arányo­san fokozódik a koalíciós pártok frusztrációja. Reális megoldások helyett ilyenkor „narkotikumhoz” nyúlnak,­­ ellenségképet gyártanak. I (Magyar Hírlap, 1991. november 23.) |­ jjilillllllllllMIflnillinilillliilWlllllliiillllllllíliiMHiiiiiiWilllil'illiwiiiil^MliniliiiirniPfiniiiiiOllllllilPPiiBfTOiiiniffiiri^'iiPnniiiiiTiiMi iMinrriií1riiTFíion~nni1fiwiirini^rniTirjiiiririnririiiníiririiiiiiiiinfifrfr'ií~r~i|i rcr" 7

Next