Népszava, 1992. november (120. évfolyam, 258–282. sz.)
1992-11-02 / 258. szám
4 Dr. Sólyom László az Alkotmánybíróság szerepéről Szükségtelen és lehetetlen íj határozatok értelmezése Az Alkotmánybíróság egy éven belül három határozatot hozott a köztársasági elnök kinevezési jogköréről: az elsőt 1991 szeptemberében, a másodikat idén januárban, a harmadikat júniusban. Ezek az alkotmányértelmezések a mindenkori köztársasági elnök összes kinevezési és felmentési jogkörével foglalkoznak, s kötelező erővel határozzák meg e jogok gyakorlásának alkotmányos feltételeit és korlátait. Az elmúlt napokban több helyről is felvetődött, hogy a rádió- és a televízióelnökök kinevezésével kapcsolatban ismételten az Alkotmánybírósághoz fordulnak, értelmezésre kérve a testületet korábbi idevonatkozó határozatairól. Az MTI és a Magyar Nemzet dr. Sólyom Lászlótól, az Alkotmánybíróság elnökétől kért interjút a döntések értelmezésének lehetőségeiről és a határozatok lényegéről. Elnök úr! A köztársasági elnök kinevezési jogkörével kapcsolatos alkotmánybírósági határozatokról többen azt állítják, hogy azok megfogalmazása homályos, és a döntések többféleképpen is értelmezhetők. A különböző állításokkal szemben kijelentem: az Alkotmánybíróság döntései egyértelműek, s annyira konkrétak, amennyire az egy elvont, általános érvényű alkotmányértelmezés esetében egyáltalán lehetséges. A határozatok homályosságára, többféle értelmezési lehetőségeire hivatkozók mindig csak általában nyilatkoznak. Eddig nem találkoztam olyan véleménnyel, amely a határozatok bármely konkrét megállapítását kérdőjelezné meg. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem szabad öszszetéveszteni az alkotmánybírósági határozat értelmezését annak vizsgálatával, vajon az abban foglalt szabályokat helyesen alkalmazzák-e, azaz „betartották-e” a kötelező alkotmányértelmezést. A jelenlegi helyzetben úgy látom, hogy újabb értelmezés címén épp egy ilyen vitában várnának állásfoglalást az Alkotmánybíróságtól. A harmadik határozat indokolása rámutatott: az elvont alkotmányértelmezés nem Ha nem is rendkívüli, de a hírügynökségi gyakorlatban egyáltalán nem mindennapos megjegyzéssel érkezett lapunkhoz a fenti interjú. „Felhívjuk a szerkesztőségek figyelmét, hogy dr. Sólyom László kizárólag az interjú teljes szövegének átvételéhez járul hozzá.” Vagyis megvonta a szerkesztőségektől, szerkesztőktől ama lehetőséget, hogy szerkesszenek. Ehhez természetesen az Alkotmánybíróság elnökének joga van. Az e joggal való élés azonban az válhat az indítványra okot adó konkrét ügyben való állásfoglalássá. Megjegyzem: a határozatok három értelmező szabályt is előírnak a kinevezési-felmentési jogkör gyakorlására. Ezek szerint a köztársasági elnök kinevezési jogköre alkotmányos gyakorlásának feltételeit nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az elnök a kinevezés vagy felmentés törvényi előfeltételein túlmenő további feltételeket nem támaszthat. Végül pedig a kinevezés vagy felmentés megtagadása nem használható fel olyan elvont — a konkrét személyi javaslattól függetlenül is fennálló — veszélyek kiküszöbölésére, amelyek a jogi szabályozás hézagos voltából vagy a jogi garanciák hiányából adódnak. Ezek orvoslására ugyanis a köztársasági elnöknek más alkotmányos eszközök állnak rendelkezésére. Az előzőekre tekintettel az Alkotmánybíróság abban az esetben dönthetne a köztársasági elnök egy konkrét kinevezési aktusa alkotmányosságáról, ha az Országgyűlés — az alkotmánynak megfelelően — indítványozná a köztársasági elnök jogi felelősségre vonását. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az Alkotmánybíróság döntéseinek további önálló határozattal való értelmezésére nincs jogi lehetőség. Az alkotmánybírósági határozatok szerint a köztársasági elnök milyen alkotmányos követelmények figyelembevételével gyakorolhatja kinevezési, illetve felmentési jogkörét? — Az alkotmányos követelményeket az alábbiak szerint lehet röviden összefoglalni. Először: a köztársasági elnök formai, illetve tartalmi okból ügyét az alapvetően fontos politikai nyilatkozatok kategóriájába emeli, olyan jelentőséget adva az elhangzottaknak, amely szerint azok meghatározhatják a politikai folyamatok alakulását. Az Alkotmánybíróság eddig is ki volt téve annak a veszélynek — nem csupán a média-, hanem például az igazságtételi ügyben is —, hogy pártpolitikai csatározásokba vonják be, s ezzel tekintélyét, a parlamenti demokráciában elengedhetetlen, politika felagaahatja meg a miniszterelnök által előterjesztett kinevezési vagy felmentési javaslat teljesését, formai oknál meg kell tagadnia a döntést, na annok a jogszabályban előírt feltételek nem annak fem. Ilyen feltételeket például, ha a törvény előírja, hogy a jelöltet országgyűlési bizottság hallgassa meg. Ekkor a meghallgatás megtörténtét az elnöknek vizsgálnia kell. A bizottság állásfoglalása azonban egyáltalán nem köti az elnököt, sőt a döntés előtti mérlegeléskor is csupán akkor kell figyelembe vennie, ha ezt a törvény kifejezetten elrendeli. Másodszor: tartalmi okból való megtagadás esetén elválnak a kinevezés és a felmentés szabályai. A törvényi előfeltételek fennállása esetén a köztársasági elnök akkor tagadhatja meg a kinevezést, ha alapos okkal arra következtet, hogy a kinevezési javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. Mit jelent ez utóbbi kitétel vizsgálata? — A határozatok — rendelkező részeikben — kifejtik, hogy mit jelent ez a megfogalmazás. Az első határozat kimondja: a „súlyos veszély " szempontjából az elnök kizárólag a személyre tett javaslatot vizsgálhatja felül. Mindhárom határozat indokolása tartalmazza, hogy az elutasítás csakis a személy kiválasztására vonatkozhat. A kinevezés célszerűsége, időszerűsége, a betölteni kívánt tisztséghez tartozó jogosítványok és hasonló kérdések vizsgálata azonban kívül esik a köztársasági elnök jogkörén. Ezek eldöntése a kinevezés előterjesztőjére, illetve a köztársasági elnök kinevezését ellenjegyző miniszterelnökre vagy miniszterre tartozik, ők felelősek érte. A legutóbbi határozat rendelkezik arról is, hogy a köztársasági elnök mikor állapíthatja meg az államszervezet demokratikus működése súlyos zavarának veszélyét. Ez akkor fordulhat elő, ha alapos okkal arra következtet, hogy a személyre tett javaslat teljesítése miatt a kinevezéssel érintett szerv képtelenné válna alapfeladatainak ellátására, beleértve a működésével kapcsolatos alapvető jogok intézményes védelmét is. Ez esetben is csak akkor élhet az elnök a kinevezés megtagadásával, ha a nevesített veszély a kinevezéstől alapos okkal várható, másként el nem hárítható, és a fenn meghatározott súlyos zavar azonnal és közvetlenül fenyeget. A kérdés megválaszolásához tartozik továbbá az is, hogy a köztársasági elnöknek a döntést „ésszerű határidőn" belül kell meghoznia. Ez az idő annak megállapításához szükséges, hogy fennállnak-e a kinevezés alkotmányos feltételei. Csak a konkrét eset körülményei alapján dönthető el, hogy az adott esetben mi az ésszerű idő. Különböznek-e a kinevezés és felmentés alkotmányos feltételei? — Igen. A köztársasági elnök magát a felmentést nem, kizárólag az utódlást vizsgálhatja. Tehát a köztársasági elnök a felmentést akkor tagadhatja meg, ha a felmentett személy feladatát — a köztársasági elnök újabb kinevezési aktusának közbejötte nélkül, azaz automatikusan — olyan személy gyakorolná (például a helyettese), akinek a kinevezését a köztársasági elnök az előzőek szerint alkotmányosan megtagadhatná. A köztársasági elnöknek meg kell indokolnia döntését? — Igen, kinevezés és felmentés esetében is. Felmentés visszautasításakor azt kell az elnöknek tényekkel megindokolnia, hogy a helyettes kilétéből — alapos okkal várhatóan és elháríthatatlanul — azonnal és közvetlenül fenyegetően adódik a veszély: az adott szerv képtelenné válik alapvető funkcióinak ellátására. Az indokolásnak olyan részletességgel kell tartalmaznia a döntés alapjául szolgáló tényeket, hogy a képviselők adott esetben megalapozottan dönthessenek az elnök Alkotmánybíróság előtti felelősségre vonása megindításáról. tetti szerepet elveszítse. A pártpolitikai küzdelmek hullámverése — íme — újra elérte az Alkotmánybíróságot. S bár meglehet, hasonlóképpen szokatlan szerkesztői megjegyzést fűzni egy hírügynökségi interjúhoz, mint az interjú teljes szövegének átvételéhez ragaszkodni, ám hogy most mégis ezt tettük, annak egyetlen oka van: az Alkotmánybíróság elnökének kérése éppen úgy politikai jelentőségű, mint az, amit mondott. (g y) . Pongrátz folytatja a harcot „1956-ban is voltak olyanok, akik ellenünk harcoltak, s úgy látom, ma is vannak. Más fegyverekkel ugyan, de ígérem, hogy folytatjuk a harcot a »végső győzelemig«! Tudom, hogy ezt is a történelem biztosítja számunkra.” Egyebek között ezt tartalmazza Pongrátz Gergely újabb nyílt levele, amelyet az 1956-os Magyarok Világszövetsége elnökeként írt Demszky Gábor főpolgármesternek. Az MTI-hez vasárnap eljuttatott levél — amely egyben válasz Demszky Gábor október 30-i reagálására — a főpolgármester nyilatkozatát kihívásnak minősíti. Demszky Gábor levelében megállapította : a Szabadság téri szovjet hősi emlékműről szóló fővárosi közgyűlési döntés meghozatalakor a testület nem kérte az ’56-os szervezet engedélyét, mivel nincs olyan törvényi rendelkezés Magyarországon, amely az ’56-os világszövetségnek ilyen jogkört biztosítana. Nem lesz 1994 előtt honvédelmi törvény? Még mindig ott tart a Katonák Érdekvédelmi Szövetsége, hogy a hierarchiát valló parancsnoki mentalitás miatt jó néhány alakulatnál a vezetők a szolgálati út betartásához, tehát elöljárói engedélyhez kötik azt, hogy a szervezet a helyszínen tájékoztathassa a hivatásos állomány tagjait és a sorkatonákat. Még mindig ott tartanak, hogy a kormányzati szándékkal is legalizált Honvédségi Érdekegyeztető Tanácsot olyan jogszerűtlenségre kell figyelmeztetni, mint amire legutóbb, amikor kiderült, már a parlament vitatja a költségvetést, de a tárca és a katonai vezetés „elfelejtette” a testület elé vinni ezt a korántsem elhanyagolható kérdést, hogy kikérje a három érdek-képviseleti testület véleményét. Ezeket az észrevételeket Horovitz Ferenc, a KÉSZ elnöke tette szombaton azon a küldöttgyűlésen, amelynek célja az eltelt év munkájának értékelése és az elkövetkező esztendő tennivalóinak számbavétele volt. Kijelentette, az általuk is véleményezett honvédelmi törvény, illetve a katonák jogállásáról szóló törvénytervezet információi szerint aligha fog 1994 januárja előtt hatályba lépni. Horovitz Ferenc és jó néhány hozzászóló is beszélt a honvédségi szolgálati lakások elidegenítésével kapcsolatos anomáliákról. (szó) Banktulajdonba került a paprikagyár A Budapest Bank és a Monimpex által létrehozott szegedi Piroska Kft. — az ÁVÜ döntése alapján — jelképes összegért, 1 millió forintért megvásárolta a Szegedi Paprika Rt.-t. A névleges összeg csak egyetlen vevőnek, a kft.-nek szóló ajánlat volt, ugyanis a paprikagyár adóssága megközelíti vagyona értékét, s a vevő az adósságot is megvásárolta. A Budapest Bank, amely fél éve válságmenedzseli a gyárat, 80 százalékos tulajdonhányaddal rendelkezik a Piroska Kft.-ben. 1992. NOVEMBER 2., HÉTFŐ NÉPSZAVA A franditstifi tükrv Bankbaj ellen államosítás? A magyar bankok helyzete — a gazdaság jelenlegi állapotának megfelelően — igen kedvezőtlen — állapította meg az Állami Bankfelügyelet ezzel kapcsolatos beszámolója. A pénzintézetek minősített hiteleinek aránya az összes kihelyezett kölcsönökhöz képest elérte a 21 százalékot. Ebbe a kategóriába azok a hitelek tartoznak, amelyeknek visszafizetése többé-kevésbé bizonytalan. A bankrendszer által nyújtott összes hitelek állománya jelenleg 1270 milliárd forintra tehető. Ebből a minősített hitelek összege 260 milliárd forintot tesz ki. Az első félévben jelentősen csökkent a pénzintézetek jövedelmezősége. Ennek hatására a bankok egy része már nem tud eleget tenni a céltartalék-képzési kötelezettségének. Az év eleji csődhullám hatására növekedtek meg a bankok gondjai. A bankközi hitelek állománya a pénzintézeti rendszer egészében 177 milliárd forintra tehető. Ezek a kölcsönök adják a pénzintézetek idegen forrásainak 9 százalékát. A bankközi pénzpiacon így kialakuló túlkereslet emeli a kamatlábakat, és növeli a pénzintézetek forrásköltségeit. A bankfelügyelet a kormány számára az úgynevezett pozitív válságkezelést javasolja, amelyet a legolcsóbb megoldásnak tart. Ennek első fázisa lehet a nehéz helyzetbe került pénzintézetek tőkeellátottságának állami pénzből történő javítása, ami egyben államosítást is jelent. Ezt követően kerülhet sor több év után az újbóli privatizációra. (MTI) Szép kilátások. Miközben szinte egyöntetű immár az ellenzéki vélemény, hogy a gazdaság további visszaesését csak a privatizáció gyorsításával lehet elkerülni, s a növekedés is elképzelhetetlen más úton-módon, aközben a bankfelügyelet a kereskedelmi bankok államosítására tesz javaslatot. Vagyis amennyiben a bankrendszer a gazdaság tükre, annyiban a javaslat nem más, mint a gazdaság újraállamosítása. A történtek azonban fordítva is megítélhetők: a bankok helyzetének romlását éppen a gazdaságpolitikai okokból lefékezett, már-már megállított privatizációja okozta. Akárhonnan is nézzük azonban, a következmény egyértelmű: miközben egyre kevesebb jövedelem termelődik a gazdaságban, aközben egyre többen ácsingóznak az állami, a költségvetési pénzekért. Nagyvállalatok megsegítéséről a napokban döntött a kormány, s megeshet, a közeli jövőben a nagy kereskedelmi bankok is ebbe a csoportba kerülnek. Miközben lassan éppen azoknak nem jut egy fillér sem az államilag központosított pénzekből, akik rászorulnának: az egészségügyi intézményeknek, az iskoláknak, a munkanélkülieknek, a szociálisan rászorulóknak, Így néz ki a magyar módra szervezett, MDF-féle piacgazdaság: akiknek termelniük kellene, azokat segélyezni kell, akik pedig rászorulnának, azoktól elvonnak. Persze nincs ebben semmi meglepő. Mindenki emlékezhet rá, milyen jelszóval szervezte 1990 őszén a helyhatósági választását az MDF: ez teszi föl a rendszerváltoztatás „i” betűjére a pontot. Vagyis ezzel befejezettnek tekintették a folyamatot. Nos, ezt az ígéretüket megtartották. (szy) Kórházba került egy éhségsztrájkoló Lemondásra szólítják fel Kupa Mihályt A Létminimum Alatt Élők Társaságának elnöke, Valencsik Ferenc, alelnöke, Deák Lajos és dr. Ilkei Csaba országgyűlési képviselő adták hírül vasárnap szerkesztőségünknek, hogy özv. Kónyiné Bodzás Juliannát az éhségsztrájkolók bicskei központjából október 31-én kórházba szállították. A negyvenéves asszony, az önkéntes tűzhalált halt taxis felesége, aki két gyermekét hagyta pátyi otthonukban az éhségsztrájk eddigi tíz napja alatt, 47 kilóról 39-re fogyott. A többi éhségsztrájkoló még bírja. A jövő héten újabb éhezők váltják fel társaikat az ország több helységében, és tömeges csatlakozás várható. Az éhségsztrájk részvevői nyilatkozatban szólították fel Kupa Mihályt, hogy haladéktalanul mondjon le. Indokaik szerint a kormány eredménytelen gazdaság- és szociálpolitikája végzetes lépés előtt áll. 1993 az egész magyar társadalom legválságosabb éve lesz a szabad választások óta, ha a költségvetési hiány ellensúlyozásának kizárólagos eszközeként bevezetik a tervezett kétkulcsos forgalmiadó-rendszert. Mint írják, meggyőződésük, hogy az új adórendszer csak fokozatosan, több lépcsőben és kellő ellentételezéssel vezethető be. Szerintük ezt azért utasítja el Kupa Mihály pénzügyminiszter, mert nyomban ingataggá válna az 1993. évi költségvetési terv. Végezetül a nyilatkozat leszögezi: az éhségsztrájkot mindaddig nem fejezik be, amíg az erkölcsi tiltakozás ezen elkeseredett megnyilvánulásának nem lesz garantált eredménye a kormány és a parlament részéről. Négy csoport egyésütt a Kossuth téren (Folytatás az 1. oldalról) Szövetségén belül tevékenykednek. A negyedik a Honvéd Hagyományőrző Egyesület népi-nemzeti-keresztényliberális ifjúsági szervezete. Ez utóbbinak Garamszegi Miklós nyugállományú ezredest nevezték ki vezetőjéül, és mivel ők a kisgazdapárt égisze alatt tevékenykednek, felügyelőjük István László kisgazda alelnök is. Az említett személyeket a 19 megyei kisgazdavezető legalizálta egy Szeged melletti településen megtartott országos elnökségi ülésen. Bősze Alajos elmondása szerint mindez azért fontos, mert október 23-án Szőke István nyugállományú főhadnagynak volt feladatul szabva, hogy a hagyományőrző fiatalokat várja, akik Szolnokról, Egerből, Kecskemétről, Debrecenből, Miskolcról érkeznek, és a tervek szerint a Pataki Művelődési Házban kellett volna gyülekeztetnie őket. De mert a termet visszamondták, Szőke úr felkereste Horváth János nyugállományú ezredest, aki a Kolumbusz utcába hívta a csoportokat. Bősze Alajos elmondása szerint Horváth úr Rostás József nyugállományú alezredessel és Szőke Istvánnal kiment a Keletibe, mert hírül vették, hogy az egrieket a rendőrség „lefogta”. Helyben azt is megtudták, a Potyka-féle csoport viszont a metróban különbözött össze a rendőrökkel. Bősze állítja, Horváth és Rostás — akik szerinte Pofosz-tagként állambiztonsági emberek is — elrendezték a konfliktust, majd az egri fiúkat is a Kolumbusz utcába vitték, ahol nagygyűlés keretei között elhatározták a hagyományőrző mozgalom országos szerveződését. (Horváth István minderről nekünk nem szólt a múlt héten!) A nagygyűlés tehát Bősze információja szerint Horváth János és Rostás József nevéhez fűződik, amiről a jelen lévő Szőke István tájékoztatta őt részletesen. Tőle tudja Bősze úr azt is, hogy ezután vitték ki a három metrószerelvényre való fiatalt a Kossuth térre, ahol aztán a hagyományőrző fiatalok egyesültek a már felsorolt három szervezet skinhead fiataljaival és a határőrség jelen lévő csapatának tagjaival. (Ez utóbbit a határőrség tagadja. — A szerk.) — Együtt csinálták a fütytyögést és a pfujolást — mondja Bősze Alajos. — Magamról csak annyit, hogy tagja vagyok ugyan az ’56-os Szövetségnek és a Vállalkozók Pártjának, de Raik János hallomása, hogy én nyitottam ki a terem ajtaját a fiataloknak, alaptalan rágalom. Reggel 9-kor ugyan Budapesten voltam, de tíz felé már Kiskunmajsára mentem egy vállalkozó társamhoz, akivel együtt kerestük fel Somogyban Csákány falu polgármesterét, Farkas Lászlót. És csak vasárnap délután jöttem haza Pestre. szí* A Magyar Szocialista Párt Országos Választmánya szerint október 23-án fasiszta provokáció történt a Kossuth téren. „A kormánykörök képmutató reagálása újabb bizonyítéka annak, hogy politikai céljaik elérése érdekében — az európai demokráciákban példátlan módon — a szélsőjobboldali erőkre is támaszkodnak” — húzza alá az MTI-hez szombaton eljuttatott nyilatkozat, hozzátéve, hogy a kormánykörök „a gazdasági csőddel szembeni tehetetlenségüket leplezendő, konfrontációra törekszenek, és ennek érdekében bátorítják és igyekeznek szalonképessé tenni a politikai alvilágot”.