Népszava, 1993. március (121. évfolyam, 50–75. sz.)

1993-03-15 / 62. szám

NÉPSZAVA 199­3. MÁRCIUS 16., KEDD A Sorsok nyomán Állásajánlatok A­­Komárom-Esztergom me­gyei munkaügyi központ ajánlatai: Kisbér körzetében: német— bármely szakos tanárt és közgazdász tanárt keresnek (egyetemi végzettséggel: szol­gálati lakást biztosítanak). Érdeklődni lehet : a megyei munkaügyi központ kiren­deltségén, Kisbér, Vásár tér 7. Telefon: Kisbér 261. A Bács-Kiskun megyei munkaügyi központ ajánlatai: Kecskemét körzetében: 29 lakatost, 4 lángvágót, 10 bú­­torasztalost, 32 asztalost, 8 fűrészgépkezelőt, 6 faipari gépmunkást, 6 faipari beta­nított munkást, 83 cipőfelső­rész-készítőt, 13 férfiszabót, 212 varrónőt, 3 húsipari szak­munkást, 400 baromfi-fel­dolgozót, 9 péket, 5 borászt, 12 kőművest, 13 ács-állvá­nyozót, 25 központi fűtés­­víz-gáz szerelőt, 16 villany­­szerelőt, 14 hidegburkolót, 3 festő-mázolót, 1 dísznövény­­kertészt, 5 lovászt, 7 teher­­gépkocsivezető-autószerelőt, 23 eladót, 11 bolti pénztá­rost, 21 felszolgálót, 7 sza­kácsot, 28 ápolót, 15 segéd­ápolót, 10 szociális gondozót, 9 takarítót, 10 betanított tű­­zőt, 8 dobozragasztót, 5 to­jásszedőt, 42 segédmunkást, 8 betanított juhászt, 3 mosónőt, 5 villamosmérnököt, 38 üz­letkötőt, 5 szállodai portást, 4 tanárt, 3 óvónőt, 13 köny­velőt, 8 adminisztrátort, 6 gyors- és gépírót és 10 pénz­piaci tanácsadót várnak. Érdeklődni lehet: a megyei munkaügyi központ kiren­deltségén, Kecskemét, Ady E. u. 18. Telefon: 06-76/20-097. Kiskunhalas körzetében: 27 szabó-varró, 30 kőműves, 25 ács-állványozó, 22 vasbeton­­szerelő, 8 felszolgáló, 20 ápo­ló, 7 segédmunkás juthat ál­láshoz. Érdeklődni lehet: a megyei munkaügyi központ kiren­deltségén, Kiskunhalas, Bo­kányi D. u. 17. Telefon: 06- 77/21-554. Tiszakécske körzetében: 10 asztalosnak, 7 hegesztőnek, 12 lakatosnak, 100 szabó­varrónőnek és 4 cipőfelső­rész-készítőnek kínálnak munkát. Érdeklődni lehet: a megyei munkaügyi központ kiren­deltségén, Tiszakécske, Béke tér 1. Telefon: 06-76/41-286. Tájékoztatásul közöljük, hogy a MEDICOR, Bp. XIII., Váci út 48. e-s alatti irodaépület 149-5130-as központi telefonszáma 1993. március 16-tól megváltozik. ÚJ TELEFONSZÁM: 270-1133 A HÁROM LEGNAGYOBB OLASZ CSEMPEGYÁR TERMÉKEIBŐL VÁLASZTHATÓ­­ CSEMPÉK, BURKOLÓLAPOK - KADAK, ZUHANYTALAK MINDEN SZÍNBEN ÉS MÉRETBEN Ezenkívül zuhanyfülkék, csaptelepek, különböző építőanyagok, kazettás ajtók, SOFA nyílászárók, vasanyagok nagy választékban, házhoz szállítva is kaphatók. ÉS MÉG VALAMI! 50 000 Ft feletti vásárlásnál a szállítás Budapest területén INGYENES! Viszonteladókat további kedvező feltételekkel kiszolgálunk! Bp XVII., Pác­si út iss. Telefon 1M 4274. I5B-4275.1 Nyitva: hétköznap 7 —17-ig, szombaton 7—13-ig. ÜZLETEINK : Bp Nyitva , VI., Szondi u. 40. Telefon: 132-5740 hétköznap 9.16-ig, szombaton zárvaKi SZERKESZTI 0717111lki­ril L.1HJT POSTACÍM: AZ OLVASÓ 0£lJllX«JLXV X JCllVX 1964 Aktuális! Döbbenettel néztem a tévé­ben a III. 11-i Aktuálist, ben­ne az egészségügyben dolgo­zók és a kórházak botrányos anyagi helyzetét. Azt mond­tam magamnak, hogy ilyen nem létezik. De sajnos ezek a keserű tények. Nincs pénz! — hangzik el a kormány részéről. Nincs pénz kötszerre, injekciós fecs­kendőkre, az egészségügyi dolgozók bérének emelésére, de nincs pénz a nyugdíjak normális emelésére sem. Van ellenben a miniszte­rek, a képviselők fizetéseme­lésére, a protokollkiadásokra, a sok felesleges hivatal felál­lítására, az egyházak költsé­gei támogatására. Az említett kiadások mind az adópolgárok zsebét terhe­lik. Miért nem tudnak pél­dául a miniszterek és a kép­viselők némi önmérsékletet tanúsítani a saját fizetésük emelésekor, amikor az ország ilyen nehéz helyzetben van? Az sem véletlen, hogy a kép­viselők nem akarják nyilvá­nosságra hozni a mellékjöve­delmüket. Botrány, ami ebben az or­szágban van, jó lenne nem feszíteni tovább a húrt. Gonda Istvánná Budapest­ ről, hogy meg tudjuk venni a Népszavát, vagy akadjon 20 forint egy panaszos levél elküldésére. Ezért kérem, ad­janak helyet az olvasói le­veleknek, ne csak az emlí­tetteké legyen e becsületes célt szolgáló rovat. Olvasótársaim igen örül­nének, ha csak egyszer is olvashatnák nevüket a lap­ban. Természetesen tudom, mindenkinek nem tudják tel­jesíteni. André József Heves A március 5-i Szerintem Egy a 800 000 közül fedőne­vet viselő levélírója, gondo­lom, azért nem nevezte meg magát, mert szégyelli kom­munista múltját. De azért — mint a régi „átkos” időkben volt szokás — „ejnye-ejnye, elvtársaim” megrovásban részesítette az olvasók neve mögé búvó újságírókat. Egyébként tavaly nyáron már egy országgyűlési kép­viselő is megvádolta a Sze­­rintemet, hogy a közölt leve­leket nem az olvasók, hanem a lap újságírói írják. A ma­gam részéről szeretném meg­védeni ezen újságírókat, mert a vád alaptalan. Kíváncsi lennék rá, hogy a tisztelt nyomozó úr en­gem a stílusom alapján me­lyik újságíró bőrébe bújtat­na bele. Mert elég gyakran jelenek meg a Szerintemben. Az ilyen gyanúsítgatások sértőek mind az újságírókra, mind a levélírókra nézve, a gyanúsító viszont névtelen marad. Bár ha azt vesszük, ilyenkor legalább lehet szid­ni mind a 800 000 volt kom­munistát. Körösi Ferenc Dunaharaszti Tisztelt Egy a 800 000 közül! Közlöm önnel, hogy sem Ké­ri Tamást, sem Szerdahelyi Csabát, sem Gantner Ilonát személyesen nem ismerem. A Népszava Szerintem rova­tában viszont az utóbbi idők­ben többször találkozhatott az én nevemmel is. Nagyon érdekelne, engem vajon kivel „azonosított”? A felsorolt újságírók írásait a lap más rovataiból ismerem és mindig örömmel olvasom; szeretem és tisztelem bátor kiállásukat az igazság mel­lett! Az én gondolataimat, me­lyeket a Szerintem rovatban megírtam, sem sugallta más, csak az igazság szeretete és a méltánytalanság bírálata, el­ítélése. Az azokban foglaltakért mindenkor vállalom a fele­lősséget! Bármikor ellenőriz­heti azonosságomat, nevem mellett a címem is benne van a telefonkönyvben! Tisztelt Uram (Hölgyem),­­kívánok önnek több bátorsá­got! Kézdi László egy a 10 millió közül Tisztelt „Egy”. Köszönöm önnek ismeretlenül, hogy azonosít Gantner Ilona új­ságírónővel, de ki kell áb­rándítanom önt. Nem búj­tam senki bőrébe, s gondo­lom, a kedves Gantner Ilo­na sem azonosítaná magát velem. Én én vagyok, a saját be­csületes nevem írom az írá­saim alá, s kedvenc lapom — melyhez már 42 éve hű­séges vagyok — időnként megtisztel azzal, hogy véle­ményemet közreadja. Egész életemben mindig emberek­kel foglalkoztam, segítettem, ahol csak tudtam, ezt tanul­tam az édesapámtól. Arra is megtanított, hogy akkor is mondjam meg az igazat, ha ebből gondom le­het. Az élet egyszer majd engem igazol. A családom mellett mindig volt időm ar­ra, hogy beteg embereket lá­togassak, jártam a kórháza­kat, és mire hazaértem a családomhoz, néha bizony el­fáradtam. Nem vagyok gazdag, nincs házam, nincs semmi olyan vagyonom, amit el kellene titkolnom. Egyszerű kisnyug­díjas vagyok, és szeretek mindenkit, aki becsületes. Megvetem a bűnt, és azt is, aki más kárára, mások há­tán lépkedve akar feljutni a csúcsra. És hiszem, hogy sokan va­gyunk ilyenek. Talán azért gondolta tisztelt „Egy”, hogy Gantner Ilona írta azokat a glosszákat, mert becsületes, szókimondó újságíró. Mától kezdve büszke vagyok, és alig várom, hogy megtalál­jam Gantner Ilona fényké­pét, hisz nem semmi egy okos nő alteregójának lenni. Németh Zsuzsa Budapest Mélyen megtisztelve éreztem magam, amiért Egy úr a Népszava újságírógárdájába sorolt. Nehéz szívvel kell ki­ábrándítanom kedves olva­sótársamat: nem vagyok új­ságíró és nem vagyok Szer­dahelyi sem. Az „okulásként” említett két példa, valamint a „jól odamondogatok” kifejezés sem helytálló. Ugyanis az ol­vasói levelek nem a vallásos volt párttagokat emlegetik, hanem a mai kormány nép­nyomorító politikájával, disz­­nóságaival, a Nyugatot hű lakáj módjára történő kiszol­gálásával foglalkoznak. Nem a templom harangját levett kalappal végighallga­tó volt párttitkárokkal van baj. Hanem azokkal, akik a Kádár-rendszert végigharsog­ták a különböző funkciók­ban, s ma arcátlanul azt ha­­zudják, hogy mindazt kény­szerből tették. Hogy ők már akkor is ellenzékiek voltak. Azokkal, akik az ’56-osoknál is erősebben verik a mellü­ket, és versenyben szidják a múlt rendszert. Sajnos nagyon sok ilyen undorító, talpnyaló, köpö­nyegforgató van a volt 800 ezer közül a mostani pártok­ban, különböző zsíros állá­sokban és a médiánál is. Tisztelt Egy! Azt javaso­lom, hogy a Szerintem ro­vatban megjelent leveleknél ne a stílust, a szórendet, a szószeretetet böngéssze, ne az aláírókat számolgassa, ha­nem az írások tartalmát és lényegét elemezze. Ha több nem telik öntől, hát név nél­kül. Wambach­ Béla Szombathely (Vér)adóhiány ? Szomorúan hallgattam Surján László drámai hangú felhí­vását a véradókhoz. Hát ide jutott az „átkosban” viszony­lag jól megszervezett, műkö­dőképes önkéntes véradó mozgalom! Talán meg kelle­ne kérdezni a „régiektől”, hogyan csinálták közel 25 éven át. Mert azt ne mondja senki, hogy a véradók is ki­öregedtek. Méltathatnám a jelenlegi illetékesek nagy körültekin­téssel végzett felelősségtel­jes munkáját, de az a legbor­zasztóbb a dologban, hogy ennek a „levét” is az ártat­lan, kiszolgáltatott betegek isszák meg. Hajdú Károly 38-szoros véradó Ki nevet a végén ? Március 8., nőnap. G. Nagy­­né dr. Maczó Ágnes önálló indítványához szóbeli kiegé­szítést fűz. Az országgyűlési képviselők jelentős része te­li szájjal röhög ... Néha egy­­egy közbekiabálás is hallat­szik ... A Fidesz—SZDSZ kettős alaposan kiveszi ré­szét a „mulatságból”. Jól ér­zik magukat. Nekem viszont hányingerem van alpári vi­selkedésük láttán. Mire ez a nagy jókedv? Az ország népességének kö­zel harmada a létminimum alatt tengődik, több mint hétszázezer embernek nincs munkája, tízezrekre tehető a hajléktalanok száma, az or­szág a totális zűrzavar irá­nyába halad. Még „szeren­cse”, hogy választott képvi­selőink képesek túltenni ma­gukat ezeken a „semmisége­ken”, és igazi faragatlanok módjára kiröhögik képvise­lőtársukat, a nőnapon. Az már korábban világos­sá vált előttem, hogy jelen­legi képviselőink többsége alkalmatlan arra, hogy szol­gálja a választópolgárok ér­dekeit. De hogy ezen felül illemtani hiányosságaik is vannak, arról csak most győ­ződtem meg. Több mint szo­morú, hogy ezek az „urak” közel egy évig röhögcsélhet­­nek még a mi kontónkra. Mindenesetre 1994 egyre kö­zeledik, és — remélhetőleg — választások lesznek. Talán sikerül demokratikus úton megszabadulni ettől a képvi­selői garnitúrától, amelyben lassan-lassan nem lesz kü­lönbség kormánypárti és el­lenzéki között, talán csak annyi, hogy egyik kutya, má­sik eb ... Ami pedig konkrétan a vi­­gyori Fideszt illeti, úgy tű­nik, elszaladt velük az a bi­zonyos ló. Az egykor sze­rény, kedves srácokból nagy­képű úrifiúk lettek. Ebből az állapotból a választás fogja kimozdítani őket. Egy hatal­mas „pofonnal”. Addig is jó mulatást ott fenn! Aztán majd meglátjuk, lesz-e kedvük nevetni a vá­lasztások eredményhirdetése után. Aligha! Valencsik Ferenc Bicske Párttag szeretnék lenni Tisztelt Kovisel Úr! A Nép­szavában olvastam a Család­védők Pártjáról, amelynek ön az elnöke. Három gyer­mekem van. Férjem munka­­nélküli, én 5 éve rokkant­­nyugdíjas vagyok. Az idén leszek 40 éves. Nagyon örülök, hogy az önök pártja felvállalja min­den fórumon a családok és a gyermekek érdekeinek kép­­ e­it az „Egyhez” „Valami van, de nem az igazi” — mondta az orosz cirkuszi hős, így vagyok én is a Szerintem rovatban meg­jelent, Le vagyunk leplez­ve ... című cikkel. Nem tu­dom, miért kellett K. T.-nak az Élet és Irodalomra hi­vatkoznia. Nem jobb lett volna tiszta vizet önteni a pohárba? A Szerintem az ország leg­kedveltebb rovatai közé tar­tozik, bátran állítom. Szer­keszti az olvasó. Tehát az ol­vasó szerkessze! De az ol­vasó nem Toll, Wambach, Mező Sándor és egyéb sze­mélyekből áll, akik heten­viseletét. Eddig semmilyen pártnak tagja nem voltam, de amennyiben lehetséges, szeretnék az önök pártjába belépni. Kérem, szíveskedjék tájé­koztatni, mi a teendőm. Le­hetőségeimhez mérten segí­teni kívánom a munkájukat. Sulyok Csabáné Sümeg­ként szerepelnek. Nincs sem­mi kifogásom írásaik ellen, sőt minden szavuk igaz, so­katmondó, de úgy gondolom, több levél és panasz érkezik. Ha nem felel meg a hat, vagy ennél is kevesebb ele­mit végzettek fogalmazása, kérem, írják át a lényeg meg­hagyása mellett. Higgyék el, nincs hová panaszkodnunk — csak a Szerintemnek — a sok-sok becsapás, hitegetés, hatalmi harc és nem is győ­zöm felsorolni, milyen egyéb, a pórnépet semmibe vevő in­tézkedések ellen. Sok esetben elhagyjuk a vajat vagy a zsírt a kenyér- 142-2100 Ezen a közvetlen telefonszámon várjuk olvasóink közér­dekű kérdéseit, észrevételeit, javaslatait. Telefonos olva­sószolgálatunk hétköznapokon — szombat kivételével — reggel 9-től délután 4 óráig áll olvasóink rendelkezésére közvetlenül, délután 4-től reggel 9 óráig üzenetrögzítővel. Egyben kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy a Szerintembe szánt leveleikre ne várjanak választ. A magyarázat: olyan bőséggel árasztanak el bennünket írásaikkal (aminek különben őszintén örülünk), hogy azok többségének köz­lése nem áll módunkban, és válaszunkban sem hivatkoz­hatnánk másra. Kedd és köd Amikor Napóleon megkapta a történelemtől a száz nap türelmi időt, rendbe szedte szétvert hadait, és elindult­­ végzete beteljesedése, a belgiumi Waterloo felé. Ak­i­­í­tólag egyik legjobb tábornoka a sűrű ködben eltévedt, s nem találta Blücher seregét. Napóleont tehát a sűrű­­ köd buktatta meg ... Az MDF kormánya száz nap türelmi időt kért a „trónra lépésekor”. Csak hát — ahogy azt Hofi talá­­lj­­óan megjegyzi — azt nem mondta, hogy melyik száz­­ napot kéri... Mit tett ezalatt a tizennégy-tizenötször­i száz nap alatt az MDF „Napóleonja”? Szétzilálta ha­­j­dait, majd kényes-fényes tábornokai vezetésével útnak­­ indította a vert sereget — miként 50 éve az elődei — rongyos nyári ruházatban, papírtalpú bakancsban, ahogy illik. Irány Brüsszel... Az utat sűrű köd takarja, ezért nem csoda, ha „Cs”-tábornok tévedésből a saját vezérkarát lövi. Köz­ben az előőrsök lassan elérik a célt!? Tanakodnak: „Ha kedd, akkor Belgium ...” A tiszt urak navigálása szerint Brüsszel. De mi, a derékhad, akinek a bőrére megy ez a menetelés, a zsigereinkben érezzük, hogy ez az út Waterloo felé visz... Garami Sándor Villány 7

Next