Népszava, 1993. március (121. évfolyam, 50–75. sz.)

1993-03-01 / 50. szám

NÉPSZAVA 1993. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ Ungvári tudósítónk jelenti Kritikus a hangnem a kárpátaljai tisztújításon Az elmúlt néhány év igen fontos teendőket szabott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tagságára. Több városi, illetve középszintű szervezetben immár lezajlottak a beszámoló-választó közgyűlések. Megtörtént a tisztújítás Nagyszőlősön, Munkácson, Técsőn, az ungvári járásban, illetve legutóbb Ungváron is. Ungvár kivételével a fentebb említett alap-, illetve középszintű szervezetekben javarészt a helyükön hagyták a korábbi tisztségviselőket. Az ungvári közgyűlés főképp azért érdemel külön említést, mivel, mint arról lapunk már korábban is írt, ez a szervezet bizonyos értelemben szembehelyezkedik a KMKSZ jelenlegi vezetésével. Így igen fontos volt az, hogy a jövőben kik vezetik ezt a középszintű szervezetet. Az egybegyűltek egyhangúlag szavaztak bizalmat a korábbi elnöknek, Kiszely Tihamérnak. Viszont az elnök javaslatára két új alelnököt választottak, Dupka György és Horváth Sándor személyében. A két új alelnök a korábbiakban igen élesen bírálta a szövetség jelenlegi vezetését. Tisztújításra kerül sor Beregszászon, a munkácsi járásban és a nagyszőlősi járásban is. Kárpátaljai vonatkozású eseményként kell szólnunk arról is, hogy az Ungvár központú Kárpátalja Alapítvány irodaépületének homlokzatáról immár második alkalommal törték le a piros-fehér-zöld nemzeti lobogót. Távol áll tőlünk, hogy ezt a huligán cselekedetet politikai színezetben tüntessük fel. Viszont maga a tény önmagáért beszél, és jelzi, hogy Kárpátalján sem olyan könynyű magyarnak lenni, mint azt korábban gondoltuk volna. Visszatérve a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségben most zajló tisztújításokra, el kell mondanunk azt, hogy szinte valamennyi közgyűlésen a küldöttek kritikus hangnemben szóltak a jelenlegi vezetés tevékenységéről, viszont azt mindenütt leszögezték, hogy a helyi magyarság érdekeit igazából csak az szolgálhatja, ha az itt élő magyarok összefognak és egységesen próbálják kivívni nemzeti jogaikat. Csak reménykedhetünk abban, hogy a március 13-án megrendezésre kerülő területi beszámoló, választó gyűlésen a küldöttek olyan vezetőséget választanak, amelynek lesz ereje, hite, tudása és elhivatottsága ennek megvalósításához. (horn) Már az idén száz gyereket fogadna a csernobili rehabilitációs központ Leonyid Kravcsuk befejezte magyarországi látogatását Leonyid Kravcsuk ukrán államelnök Göncz Árpád köztársasági elnök kíséretében szombaton Veszprémbe látogatott. Felkereste a csernobili gyerekek rehabilitációs központjának tervezett helyszínét, a volt szovjet katonai bázist. A városhoz tartozó úgynevezett Újmajorban a 40 hektárnyi terület és a katonai, parancsnoki szállások épületegyüttese a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez tartozik, hasznosításra vár. Ennek érdekében a veszprémi Gejzír Kft. kezdeményezésére és szervezésében most egy alapítvány létrehozásán fáradoznak, amelynek magyar és ukrán alapítói köre egyre bővül. Az alapítványt még nem jegyezték be, mint ahogy nem mondott le az elővásárlási jogáról Veszprém városa sem. A szervezők reményei szerint — amint azt Kravcsuk elnöknek is elmondták — már az idén fogadhatnának száz gyereket, három év múlva pedig turnusonként akár ezret is. Vázolták a terület fejlesztésére, bővítésére vonatkozó elképzeléseket is. Az ukrán elnök Martonvásáron felkereste a helyi Mezőgazdasági Kutatóintézetet. Leonyid Kravcsuk szombaton befejezte magyarországi látogatását. Katonai katasztrófától tart Leonyid Kravcsuk ukrán elnök, amennyiben a Szovjetunió helyreállítására törekvő erők kerekednének felül Oroszországban. A kijevi politikus a Der Spiegelnek adott interjújában azt mondta, hogy egy ilyen kísérlet — a Szovjetunió helyreállítása — „borzalmas háborút eredményezne, rosszabb lenne annál, ami van az egykori Jugoszláviában”. Kravcsuk elmarasztalta a Nyugatot, mondván, hogy a kelet-európai fejleményeket önös érdekek alapján ítéli meg. Az ukrán elnök mindig azt kénytelen hallani, hogy jobb lenne, ha még lenne Szovjetunió. Ez Kravcsuk szerint nem arról tanúskodik, hogy a Nyugat különleges megértéssel viseltetne a szovjet birodalomba kényszerített népek érdekei iránt. (MTI) Pokoli torony New Yorkban Délszláv szélsőségesek helyezték el a plasztikbombát? Hét halottat és mintegy 700 sebesültet követelt a robbanás a New York-i világkereskedelmi központ épületében. Az állam kormányzója szerint pokolgép okozta a szerencsétlenséget, és Washingtonban is fokozott biztonsági intézkedéseket rendeltek el. Az amerikai kormányzat támogatásáról biztosította a New York-i hatóságokat Bill Clinton amerikai elnök, hogy kiderítsék, ki helyezett el pokolgépet a világkereskedelmi központban. A detonáció színhelye a hatszintes föld alatti garázs volt, mégpedig közel ahhoz a helyhez, ahol a kormányőrség gépkocsijai parkolnak. A robbanás erejétől beszakadt az épület alatt vezető helyiérdekű vasút alagútjának mennyezete, és tűz keletkezett, amely felhatolt az épületóriás 96. emeletéig. A tűz hírére a hatóságok kikapcsolták az áramot , így viszont megbénult a tömb 250 felvonója, és a bent tartózkodók ezrei részben gyalog kísérelték meg a lejutást, részben mentésükre vártak, mivel a füsttel elárasztott lépcsőházakban nem lehetett közlekedni. A robbanás okáról a legkülönbözőbb találgatások kerültek nyilvánosságra, egy rádióállomás „szerb felszabadítási frontot” emlegetett. Mario Cuomo, New York állam kormányzója egy tévéadásban kijelentette: értesülései szerint bomba okozta a katasztrófát. A kormányzó feltehetően a neki alárendelt rendőri szervektől kaphatta az értesülést. New York helyettes tűzoltóparancsnoka korábban úgy nyilatkozott, hogy csaknem százkilós plasztikbombáról volt szó, de a tűzoltóság utóbb ezt cáfolta. Mindenesetre merényletre utal, hogy a hatóságok Washingtonban is elrendelték a vezető államférfiak, illetve a kormányhivatalok és a törvényhozás fokozott őrzését. Az AP amerikai hírügynökség meg nem nevezett forrásból származó értesülése szerint egy militáns horvát csoport állhat a merénylet mögött. Nincs bizonyíték arra, hogy a New York-i robbanás mögött szerb szervezet állna — jelentette ki vasárnap az amerikai külügyminiszter. Warren Christopher az FBI és a CIA vezetőjére hivatkozva hangoztatta: folyik a vizsgálat, és nincs eredmény, függetlenül attól, hogy eddig 26 szervezet jelentkezett tettesként. A World Trade Center ikertornyai alatt történt robbanás körülményeit immár a Fehér Házban is vizsgálják. Az elnöki hivatal sajtótitkára a Reuter hírügynökségnek elmondta: a stáb „szorosan követi az eseményeket, egyelőre elsősorban a televíziós beszámolókból”. A sajtófőnök szerint a merénylet nem befolyásolja Clinton elnök hétfőre tervezett New Brunswick-i és New Jersey-i utazását, jóllehet a hírek szerint a titkosszolgálat területileg illetékes kirendeltségének kocsijai is megsérültek a robbanásban. Időközben szakértők elvégezték a statikai vizsgálatokat : ezek eredményei azt mutatják, hogy a két 110 emeletes épület tartóoszlopai a robbanás ellenére sértetlenek maradtak. Ennek ellenére még nem oldották fel a belépési tilalmat. New York város rendőrfőnöke cáfolta azokat a korábbi jelentéseket, hogy az esetleges elkövetőktől jelzés érkezett volna a detonáció előtt. A robbanás krátere a World Trade Center mélygarázsában Telefotó : MTI Külföldi Képszerkesztőség HÉTRŐL NYOLCRA Szerdahelyi Csaba Szegényebbek és gazsdagabbakm Fogalmam sincs, hány milliomos dolgozik a régi-új Antall-kormányban, csupán abban vagyok biztos, hogy a hátralevő, valamivel több mint egy esztendőben egyikük sem fog meggazdagodni. Se politikai, se gazdasági értelemben. A másodikért valószínűleg nem fáj annyira a miniszterek feje, az elsőbe pedig a dolgok jelenlegi állása szerint már nem lesz sok beleszólásuk. A pénz és a politika kapcsolata a világ minden országában szoros, nincs is ebben semmi meglepő. Persze államonként más és más a kép, s a kelet-közép-európai változások után ebbe a „képelemzésbe” is bele kell tanulnunk. Politikusainknak igenis oktatni kellene, hogy mit vegyenek természetesnek, ha egyszer a pénzmozgást is alakítják, s mi az, amitől nálunk fejlettebb demokráciákban is mereven elzárkóznak a politikacsinálók. Egyre időszerűbb lesz idehaza is boncolgatni ezeket a kölcsönkapcsolatokat a választási kampányok beindulásának időszakában. Mert nyakunkon az a periódus, amikor rejtélyes összegek kerülhetnek elő még rejtélyesebb zsebekből, amikor a politika tovább fertőzheti a gazdaságot, hogy saját céljaira fordítsa a forintmilliókat, meg ki tudja, talán a valutaszázezreket is. A gondolkodás kizárólag ebből a szempontból lenne hasznos, mert az teljesen hidegen hagy, hogy az új miniszterek és államtitkárok mennyit keresnek, hogy jól jártak-e előléptetésükkel vagy sem. A Clinton-kormány bezzeg hat milliomost biztosan felsorakoztat, s mivel az óceánon túl is új kabinet dolgozik, érdekes, ám nem példaértékű az összehasonlítás. (Hiszen Amerikát Magyarországgal öszszevetni demokráciát, politikát és gazdasági mutatókat figyelembe véve nem úriembernek való foglalatosság.) Különben is kit izgat idehaza, hogy Clinton miniszterei közül hat milliomos, négyen valószínűleg azok, és csupán a védelmi, a mezőgazdasági és közlekedési tárca első embere nem dicsekedhet dúsgazdagsággal? Amúgy mindez az Egyesült Államokban sem izgat sokakat, éppen ellenkezőleg, inkább megnyugvással, elégedettséggel tölti el az embereket. Gondoljanak csak bele, a polgárok azt mondhatják: milliomosok ülnek a kormányban, s ez elég garancia ahhoz, hogy a jövőben ne csak (és elsősorban ne) a saját zsebükre dolgozzanak, hanem azon fáradozzanak, hogy nekem, adót fizetőnek is egyre több jusson. Ezzel szemben mi van Magyarországon? Egykori múzeumigazgatói fizetéshez képest valóban tisztességesnek tűnik a miniszterelnöki ellátmány, a létminimum és a munkanélküli-segély összegéhez pedig egyenesen mesélnek. De túlságosan demagóg és tisztességtelen ilyen összehasonlításokat végezni! Hiszen az sem kerül szóba, hogy Amerikában mekkora a szakadék Bill Clinton és egy fekete gettóban nyomorgó „pénzügyi” helyzete között. A dolog lényege inkább abban rejlik, hogy amíg nálunk a növekvő forintszakadék alkalmas a hangulatszításra, addig a közeljövőben esély sincs arra, hogy a vállalkozók országává átalakulva mások is elindulhassanak a létrán felfelé. Vagyis visszatérünk a régóta hajtogatott aranyigazsághoz: nem az a baj, hogy a miniszterek jól keresnek, hanem az, hogy a bérből és fizetésből élők pénze iszonyúan kevés. (Szerény véleményem szerint egyébként egyáltalán nem keresnek jól a miniszterek, s ez még akkor is így van, ha ezen most a bérből és fizetésből akrobatamutatványokat bemutatók hüledeznek.) Éppen a gazdagság, a kellő anyagi biztonság hiánya tesz mindent bizonytalanná idehaza. Ezért van az, hogy kizárólag politikai szempontból vonzó ma a felső régiókba törekvés, anyagilag csak látszólagos a jólét. De nemcsak ezért van, hogy egy hibázó miniszter vagy nagyokat mondó államtitkár tisztességesen nem tud visszavonulni, mert tulajdonképpen nincs hová. Ugye, nem kimondottan perspektivikus a budapesti hatalom „fényűzésébe” belekóstolván, visszatérni a szürke valóságba. S ma már az a korszak is véget ért, amikor a politikából kikerült (a rendszerváltozáskor önként távozott) emberek jól fizető szakértői állásokban helyezkedtek el. Az újraelosztás ugyanis megtörtént, a jelenlegi hatalom igazán zsíros falatokat már nem tud odadobni a hűséges szolgálóknak. Ellenpélda persze azért akad, Milánóban és New Yorkban konzuli posztot létesített a gazda. Az idő azonban fogy, s ez egyre idegesebbé teheti a jelenlegi kormánykoalíció kis- és nagyágyúit. Mert ha az 1994-es választásokon veszítenek, már az is jól jönne sokaknak, ha egyszerű képviselőként kereshetnék meg kenyerüket. Ugyanis a jelenlegi parlamenti ciklus finoman fogalmazva sem tette népszerűvé a hatalom birtokosait az emberek előtt, magyarán: sehol nem fogadják majd kitörő lelkesedéssel a vendéglátóiparban, a kulturális életben, az orvosi szakmában, esetleg az ügyvédek között a nagy visszatérőket. Szóval amíg Amerikában minden szempontból jó üzlet a politikusi karrier, addig nálunk több a bukási veszély, mint a felemelkedési esély. Nem véletlen hát, hogy az MDF soraiból is mind többször hangzik a csapnivalóan rossz választási szlogenelőzetes: nekik újabb négy évre van szükségük a munka befejezésére. De nekünk nincs újabb négy elpazarlásra ítélendő esztendőnk! De hagyjam csak még azt a négy évet! Egyelőre azért szurkolok, hogy 1994 tavaszáig a pártok, a politikusok ne sajtoljanak ki még több pénzt — saját céljaik megvalósítására — pengevékony pénztárcáinkból. Mert a látszat ellenére a pénzek legnagyobb halma az adófizetők forintjaiból jön össze. És mi — sajnos — nem vagyunk milliomosok. Igaz, miniszterek sem akarunk lenni. Kié lesz a Díjbeszedő Rt.? (Folytatás az 1. oldalról) Ken a pénzt a díjbeszedő kiiktatásával, akkor a Főtáv hajlandó bizonyos kedvezményekre. Elképzelhető, hogy a fűtési szezon utolsó fél hónapja ingyenes lesz. Ehhez persze az kell, hogy éves átalányt számlázzanak a családoknak, tizenkét hónapra elosztva. — Ez már majdnem olyan, mint a nyugati szisztéma — mondja Víg Béla, annak a kft.-nek a képviselője, amelyik a tanulmányt készíti majd. Ismeretei szerint Nyugaton a szolgáltatók rendszerint maguk oldják meg az óraleolvasásokat, és átalányt számláznak a fogyasztóknak. A miénkhez hasonló központosított díjbeszedő vállalat nincs is. Ott egyes pénzintézetek vállalják magukra, hogy az esedékes összeget leemelik a lakó folyószámlájáról. Ez az egyszerű művelet csak ott lehetséges, ahol a polgárok 90 százaléka rendelkezik folyószámlával. Nálunk azonban ez az arány 10 százalék. A készpénzkímélő módszer előnye, hogy csak egyszer ad utasítást a számlatulajdonos, a díjfizetés ettől kezdve már automatikus. Nem fordulhat elő az, ami nálunk, hogy az áramra félretett pénzből „lecsipegetnek” a családok, s elfogy másra, mielőtt az áramszolgáltatóhoz megérkezne. Ami előny, az egyúttal hátrány is a lakónak. Sok családnál hó végén nincs miből bevásárolni. A tanulmányt készítő cégnél, az ID _ Valutation Researchnél egyelőre nem tudnak választ adni arra, hogy mi van abban az esetben, ha már felhalmozódott a tetemes adósság. Nyugati kezelési módszerek nemigen ismertek, hiszen maga a szituáció sem gyakori. Kétségesnek látszik, hogy a szolgáltatók hajlandók-e megegyezni. A tartozások elengedésében nagy a vita. Az egyik irányzat üzleti szempontból üdvösnek látja, hiszen ha egy részét kifizetettnek tekinti, hozzájut a többihez. Mások úgy vélik, hogy elengedésről szó sem lehet, s ragaszkodnak ahhoz, hogy valaki fizessen — még ha nem is maga a fogyasztó. A Budapesti Elektromos Művek — amelynek a legtöbb, 1 milliárd 500 millió forint a kintlevősége a saját Héra Alapítványán keresztül bonyolítaná a tartozások rendezését. Van olyan szolgáltató, amelyik arra hivatkozik, hogy a számviteli törvény értelmében csak a dokumentálhatóan fizetésképtelenek esetében lehet szó tiszta lapról, és csak a szükséges bírósági procedúra után. A negyedik cég meg azt mondja: anyagilag nincs olyan helyzetben, hogy engedjen. Főképp úgy, hogy a tulajdonos önkormányzat álláspontját nem is ismeri. Nem egyszerű a válasz az ÁVÜ feltételeire. De akkor kié lesz a Díjbeszedő Rt.? Nagy Andrea 3 Civilek a lakáshelyzetről A lakáskérdés, ezen belül is elsősorban „A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról’ szóló törvénytervezet volt a témája a 36 civil szervezetet összefogó, egymillió-háromszázezer tagot számláló Társadalmi Kamara szombati, úgynevezett társadalmi párbeszédének. Az izgatott hangvételű felszólalásoktól sem mentes diskurzuson a Belügyminisztérium hatósági főosztálya részéről Polgár Ildikó hangsúlyozta : a tervezet erősíti az önkormányzatok tulajdoni jogát, nem céloz meg hirtelen, drasztikus lakbéremelést. Olyan lakbérkeretet határoz meg, amely szerint az önkormányzat a kiszabott bérleti díjba csak a lakás-,a fenntartás költségeit kalkulálhatja be. Az elmaradt felújítások pótlását nem a lakbérekből fedeznék, e célra például az ingatlanok elidegenítéséből származó bevételek összege lenne visszaforgatható. Szabó Miklós, a Társadalmi Kamara ügyvezető elnöke szót emelt amiatt is, hogy egyes kerületekben aránytalanul magas lakbéreket állapítanak meg az önkormányzatok. Kilátástalan helyzetbe kerülhetnek azok is, akik megvásárolták az általuk bérelt ingatlant — mondotta —, mivel azok műszaki állapotáról nem tájékoztatták a vásárlókat. Bárdos György, a Fővárosi Lakásbérlők Érdekvédelmi Egyesületének elnöke kifogásolta, hogy az ingatlangazdálkodásból származó bevételekről a bérlőket nem tájékoztatják.