Népszava, 1993. június (121. évfolyam, 125–150. sz.)

1993-06-01 / 125. szám

NÉPSZAVA 199­3. JÚNIUS 1., KEDD Horogkereszt a homokozóban Az idegengyűlölet újabb borzalmas bűntény okozója lett Németországban. Szombatra virradóra az észak­­rajna-vesztfáliai Solingenben ismeretlen tettesek fel­gyújtottak egy törökök által lakott házat. Három nő és két kislány életét vesztette, nyolcan súlyos sérüléseket szenvedtek. A szörnyű tett hatalmas felháborodást kel­tett. A hét végén és pünkösdhétfőn Németországban tiltakozó megmozdulások és zavargások voltak. A tragédia legmegrendí­­tőbb része akkor követke­zett be, amikor egy török asszony egy kisgyerekkel a karján a ház tetejéről, ahová a lángok elől mene­kült, az utca kövezetére vetette magát. Mind a ket­ten szörnyethaltak. Ami a tetteseket illeti, a jelek egyértelműen arra utalnak, hogy szélsőjobboldali su­­hancokról van szó. Egy ta­nú a kérdéses időpontban négy fiatalembert látott a helyszínen, méghozzá olyan bakancsban és ka­bátban, amilyent általában a bőrfejűek viselnek. Ugyanakkor egy közeli játszótér homokozójába is­meretlen tettesek horogke­reszteket rajzoltak. Szombatra virradóra a solingenihez hasonló gyúj­togatások és más terror­­cselekmények voltak Ber­linben, Hannoverben és Münchenben is. Ezek kö­vetkeztében harmincegyen — főként külföldi mene­kültek — sérülést, vagy füstmérgezést szenvedtek. Az időbeli és módszerbeli egybeesés felveti a kér­dést, hogy vajon nem szer­vezett akciósorozatról van-e szó? A szélsőjobboldali terror ismételt fellángolása — ta­valy novemberben az észak-németországi Mölln­­ben a solingenihez kísérte­tiesen hasonló bűntény tör­tént — hatalmas felhábo­rodást keltett a jobb érzésű németek és természetesen a törökök körében. Kohl kancellár kínos helyzetbe került, hiszen most Anka­rában arra emlékeztetnek, hogy ottani múlt heti láto­gatása során kijelentette: kormánya mindent megtett a möllnihez hasonló tragé­diák elhárítására. Solingenben és sok más német városban németek és törökök tömeges tünte­tésekkel tiltakoztak a szél­sőjobb terrorja ellen. Az elkeseredett törökök több helyütt zavargásokban törtek ki. Solingenben a csőcselék ötven üzlet kira­katát kifosztotta. Kepecs Ferenc * A Németországban élő magyaroknak a mind gya­koribb idegenellenes táma­dások után sincs mitől tar­taniuk — közölte a Nép­szavával a németországi magyarok egyik legna­gyobb közösségének veze­tője. Meleghy Gyula sze­rint a múlt hét végi solin­­geni törökellenes erőszak mögött is csupán egy kis létszámú, főleg fiatal na­cionalistákból álló csoport keresendő, s a németek 90 százaléka elutasít minden­féle erőszakot és idegen­­gyűlöletet. Solingen környékén je­lentős magyar kisebbség él, de ellenük eddig még nem léptek fel erőszako­san. Meleghy Gyula, a Magyar Munkaközösség vezetője—akinek bergisch­­gladbachi karosszériaüze­mében sok külföldi mellett 15 török szakmunkásnak is állása van — munkatár­sunk kérdésére elmondta: bár az erőszakos cselekmé­nyek elszigeteltek, a né­met hatóságok tanácstala­nok a megoldást illetően. Németországban 7,5 mil­lió külföldi bevándorló és vendégmunkás él, akikkel szemben a társadalom túl­nyomó része nem ellensé­ges. Köztük mégis kivéte­lezett helyzetben vannak a magyarok, akikre általá­ban, mint szövetségesekre tekintenek a német polgá­rok. Jól példázza ezt a megértő együttélést a múlt péntekig Bonnban tartott Bartók-est is: a Beethoven Palastba már napokkal előbb nem lehetett jegyet kapni, akkora volt a né­met érdeklődés a magyar program iránt. Varjú Frigyes ­Megküzdődött a helyzetállítás A római merénylők robbantottak Firenzében A firenzei Uffizi-képtár ellen elkövetett robbantá­sos merénylet tettesei va­lószínűleg azonosak a két héttel korábban Rómában elkövetett robbantás oko­zóival. Legalábbis a nyo­mozóhatóságok több olyan adatra bukkantak, ame­lyek ezt a feltételezést megerősítik. A rendőrség szemtanúk vallomása alapján rajzolt képet­­készített arról a ter­roristáról,­ aki a robbanó­anyaggal teli furgont a helyszínre vitte. Ez a kép kísértetiesen emlékeztet a római merénylet után ké­szített hasonló rajzra. Azo­nos a robbanóanyag is, va­lamint a két merénylet el­követési technikája: a me­rénylők lopott gépkocsiba rejtve hagyták el a hely­színt. Változatlanul homály fe­di a háttérben meghúzódó megbízókat: a maffia vagy az ismeretlen felforgató erők kilétét, amelyek a fé­lelemkeltés stratégiájához folyamodnak ismét, ugyan­úgy mint a hetvenes évek­ben. Firenzében önkéntesek százai dolgoznak az Uffi­zi-képtár és a Mezőgazda­­sági Akadémia helyreállí­tásán. Az akadémia 40 ezer kötetes könyvtárának mintegy fele a romok alá került, de az önkéntesek munkájával sikerült 12 ezer kötetet­­kimenteni. A kép­tár épülete több helyütt megrongálódott, s ezért kétséges, mikor nyithatják ki újra. Elkészült a műkin­cseket ért kár teljes listá­ja­ ,a három megsemmisült reneszánsz műkincs mellett harminc megsérült alkotás szerepel rajta, egyebek kö­zött Rubens, Lorrain, Ber­nini, Guido Reni, Sebasti­­ano del Piombo és Van der Weyden festményei. (MTI) Európai Népcsoportok Föderatív Uniója Tényfeltáró úton Erdélyben Az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának kül­döttsége erdélyi körutazást tett a múlt hét végén az RMDSZ meghívására. A küldöttség Sepsiszent­­györgyön, Csíkszeredán, Székelyudva­rhelyen, Gyu­­lafehérváron, Szebenben találkozott önkormányza­ti képviselőkkel, gazdasági szakemberekkel, oktatók­kal, egyházi méltóságokkal. Bodó Barna, az RMDSZ politikai alelnöke a láto­gatással kapcsolatban el­mondta: az RMDSZ szá­mára azért nagy jelentősé­gű a FUEV-be történt fel­vétel, mert ez az első olyan nemzetközi kisebbségi tö­mörülés, amelynek teljes jogú tagjává fogadták. A küldöttség látogatása során többek között azt tanulmányozta, hogy a romániai önkormányzati rendszer milyen lehetősé­geket biztosít, illetve nem biztosít a kisebbségeknek érdekeik képviseletére és védelmére. Az RMDSZ kül­döttei arról adtak tájékoz­tatást, hogy a szervezet ön­magán belül milyen vál­toztatásokat akar megvaló­sítani önkormányzati mo­dellje érvényesítése érde­kében. Ezek megfelelnek azoknak az elveknek, ame­lyeket a FUEV hirdet, mint Christophe Pan professzor, aki a küldöttségben is részt vesz, a legutóbbi kongresz­­szuson is kifejtette, az európai kisebbségek jövő­jét nem határmódosítások­kal, hanem az önkormány­zati rendszer érvényesíté­sével lehet megoldani — mondotta el Bodó Barna. (MTI) ­ Rálőttek Dudajevre Merényletet kíséreltek meg vasárnap Dzsohar Dudajev csecsen elnök el­len — jelentette a moszk­vai Interfax hírügynökség a csecsen elnöki hivatal sajtóközleményére hivat­kozva. A beszámoló szerint a csecsen fővárosban egy is­meretlen rálőtt Dudajevre, amikor az elnök a grozniji főtéren összegyűlt ellenzé­ki tüntetők előtt készült beszédet mondani. Duda­­­­jevnek nem esett baja, de egyik testőre megsebesült. Az észak-kaukázusi Cse­­csen­földön április közepe óta — amikor Dudajev fel­oszlatta a helyi parlamen­tet —, szinte mindennapo­sak az ellenzéki tünteté­sek. A múlt héten Duda­jev egyik unokaöccsét lőt­ték le. Az államfő a gyil­kossággal a csecsen szár­mazású Ruszlan Haszbula­­tov orosz parlamenti elnök híveit vádolja. (MTI) POKOLI MENYEGZŐ Harmincezer rendőrt he­lyeztek készültségbe To­kióban, miután egy szél­sőbaloldali szervezet az­zal fenyegetőzött, hogy fegyveres támadással za­varja meg a trónörökö­si esküvőt követő ün­nepségeket. Június 1-­én rendezik Naruhito herceg és a japán kül­ügyminisztérium volt munkatársának, Ovada Maszakónak az esküvő­jét. A „Forradalmi Mun­káspárt” nevű ultrabal­oldali szervezet azzal fe­nyegetőzik, hogy „po­kollá teszi” az esküvőt követő ünnepséget A rendőrség attól tart, hogy e szervezet akció­ját akkorra időzíti, ami­kor a császári palotá­ban tartott esküvő után a trónörökös és felesége több kilométeres úton, gépkocsiban ülve üdvöz­li az ünneplőket. NAPRÓL NAPRA Szalai­ Antal A léggömbök kipukkadnak Aligha fogható föl másnak, mint politi­kai léggömbnek, az egység kikényszeríté­sére tett kísérletnek, magyarán szólva egy­szerű zsarolásnak a kormány lemondásá­val történt fenyegetőzés. Szabó Iván pénz­ügyminiszter is, Kónya Imre MDF-es frakcióvezető is e hosszú, forró hétvégén tett nyilatkozataikban nem látják meg­valósíthatónak a kisebbségi kormányzást, és feltűnő gyorsasággal és fölöttébb lát­ványos módon taglalták a kabinet távo­zásának lehetőségét. Nem vállalná a ki­sebbségi kormányzást tegnap esti tévéin­terjúja szerint Antall József sem. Világo­san és egyértelműen tudtára adva minden ingadozó kisgazda-, kereszténydemokrata és fórumos képviselőnek, hogy nincs más választásuk, mint Csurka István és hívei­nek esetleges távoztával szorosra zárni a koalíció sorait. Mert különben időnek előt­te elveszíthetik a kormányzati hatalmat Nevezetesen akkor, amikor az MDF és az MDF vezérelte kormány a népszerűségé­nek mélypontján van, szakadás előtt áll, tehát esélye sincs arra, hogy egy előre­hozott választásra felkészüljön. Több mint valószínű tehát, hogy a számszerűen biztos parlamenti többséget élvező, de politikailag egyre ingatagabb kormánynak még a várható MDF-es sza­kadás után is sikerülhet megőriznie ha­talmi bázisát. Nem csupán Szabó Iván matematikai okfejtése utalt erre, amikor azt taglalta, hogy a várható szakadárok között is lehetnek olyanok, akik az egyik kérdésben így, a másikban úgy szavaznak. Surján László is arról beszélt néhány nap­pal ezelőtt, hogy a kereszténydemokraták kormány elleni támadásának nem célja semmiféle válság előidézése. Miként va­lószínűtlennek látszik, hogy a kisgazdák­nak éppen most, a pótköltségvetés ügyében sikerülne egységet létrehozniuk, és An­­tallék javaslata ellen szavazni. A kormány tehát minden valószínű­ség szerint maradni fog. Marad, csak ép­pen kormányozni nem lesz képes. Nem csupán a választás előtti egy esztendő szavazatokra figyelő megfontolásai bénít­ják majd. Hanem mindennél jobban gúzsba köti az a látszategység, amelyet a hatalom megtartása kényszerít ki a kép­viselőkből. Ez az egység azonban, amely aligha irányul másra, mint a parlamenti többség megtartására, kevésnek látszik a társadalmi, gazdasági gondok orvoslásá­hoz. Egyáltalán az ország kormányzásá­hoz. Ez az egység kevés ahhoz, hogy a kormány kiegyezzen az érdekvédelmi, ér­dek-képviseleti szervezetekkel, amelyeket súlyosan érint a Nemzetközi Valutaalap­pal kötendő megállapodás nyomán össze­állított, gazdasági célszerűségében is vita­tott csomagterv. Ez az egység kevésnek látszik ahhoz, hogy a kereszténydemok­ratákkal feledtesse követeléseiket. Ez az egység túlságosan törékeny ahhoz, hogy ne kelljen a kormánynak a következő egy évben a koalíciós partnereinek és sa­ját pártjainak nagy és számottevő enged­ményeket tennie. Olyan engedményeket, amelyek az ország kormányzását veszé­lyeztetik. Hiszen ennek most éppen az ellenkező­jére lenne szükség. A költségvetés egyen­súlyának megteremtéséhez, a szociális fe­szültségek csökkentéséhez, a gazdasági bajok orvoslásához politikai egységet ma­ga mögött tudó, erős, hatékony program­mal rendelkező kabinet kellene. A mosta­ni azonban nem ilyen. Sem parlamenti többséggel, sem anélkül. Ezer sebből vér­zik, és már csak egyetlen célja van. El­tántorogni a következő választásokig, át­vészelni valahogy a következő egy eszten­dőt. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az — ebben a fokozatosan romló helyzetben — országnak van még egyévnyi gazdasági tartaléka és egyévnyi szociális türelme kivárni a következő kormányt, amely ta­lán mégis meghozza az ideológiai csatá­rozások három év alatt kiépült zsákutcá­jából a kikanyarodás reményét. Ezért az­tán meglehet, mégis az lenne a jobb, ha a lemondással való fenyegetőzés nem poli­tikai léggömb lenne csupán. A léggömbök ugyanis mindig kipuk­kadnak. S többnyire sohasem akkor, ami­kor várják. Éledezik a bauxitlobby ? Ismét hullámokat vet a Hévízi-tó. Immár három éve, hogy bezárták a nyi­­rádi bányákat, hogy a reu­mások reménysége erőre kapjon. Az utóbbi hóna­pokban azonban több új­ságcikk és tudományos munka kérdőjelezi meg a korábban elismert össze­függést a vízkivétellel dol­gozó bányászat és a tavat tápláló hőforrás között. Éledezik a bauxitlobby? A környezetvédők szá­mára intő jel a Veszprémi Akadémiai Bizottság ta­valyi felolvasóülése, ahol az egyik előadás a karszt­vízháztartás alakulását fe­szegeti a Hévízi-tó környe­zetében. A Vízgazdálkodási Tudományos Intézet mun­katársa azt állítja, hogy az 1989—90-es évek folyamán olyan új adatok jutottak a hidrológusok birtokába, amelyek módosítják a ko­rábbi álláspontot. Eszerint a tó hozamcsökkenését nem egyértelműen a nyirádi bá­nya okozta, hanem több, egymásra épülő hatásról van szó. Az egyik az el­múlt húsz év csapadékhiá­nya, de hibáztatható a tó körüli vízkivételek növeke­dése is — ivóvízkutakról és a termálkutak fokozottabb igénybevételéről egyaránt­­szó van. Hogy a három té­nyező nem azonos súllyal szerepel, jelzi, hogy a csa­padékhiány és a kutak ha­tása nyomon követhető, míg a tó vízhozama — a Vituki szerint — nem nö­vekedett a bányabezárások után sem! Ez utóbbi állítást konk­rét adatokkal cáfolja meg dr. Balogh Zoltán, a Hévízi Gyógyfürdőkórház főigaz­gatója, akit a Népszava megkeresett. Az éjjel-nap­pali megfigyelőszolgálat adatai szerint a forrás víz­hozama folyamatosan nő, tavaly már elérte a másod­­percenkénti 340 litert, míg a bányászat fénykorában a mélypont 270 liter volt. Vajon véletlen-e, hogy a hidrológiában éppen mos­tanra fordultak meg a né­zetek? Ráadásul olyan in­formációkra támaszkodva, amelyek a főigazgató sze­rint nem is helytállóak ? Ha ez nem véletlen, akkor ki­nek érdeke, hogy a nyirádi bányák ismét működjenek? Sehol a világon ilyen költ­séges vízkiemelő módszer­rel nem hoznak bauxitot a felszínre. Kinek jó az, hogy a vízemelő kutak megint üzembe lépjenek? Elsősor­ban nem azoknak-e, akik százalékot kapnak az eljá­rás alkalmazása után? Igaz az, hogy egy esetleges pri­vatizáció során egyedül ne­kik van pénzük arra, hogy a bányákat megvásárolják? S lesz-e egyáltalán privati­záció? Kérdéseinkre először az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztériumban vártunk vá­laszt, de az ÁV Rt.-hez irá­nyítottak, ahol nem tudták megmondani, hogy ki az, aki a nyirádi bányákért fe­lelős. A Népszava tovább kér­dez, és módot ad arra, hogy megszólaljanak azok is, akiknek veszteségei van­nak a bányabezárásból. Nagy Andrea Korlátozott párthaszon A párttörvény módosítását kezdeményezi Fodor Ist­ván, a független képviselő­­csoport vezetője. Vélemé­nye szerint ugyanis többé nem szabad előfordulnia annak, hogy az állami va­gyonból, térítés nélkül jut­tatott ingatlanokat a pár­tok kényük-kedvük szerint „hasznosítsák”, mint azt tette legutóbb az MDF és a Fidesz. Fodor indítványa olyan megszorítást tartalmaz, amely nem sérti a pártok önálló gazdálkodá­sát, de megakadályozza a nem éppen erkölcsös nye­reséget. A javaslat szerint, az állam által juttatott in­gatlan értékét, amennyiben azt értékesítik, a pártok kötelesek befizetni az ÁV Rt. számlájára, s mindaddig ott tartani, amíg újabb ingatlant nem vásárolnak, természetesen a törvényben engedélyezett mértékig. További javasla­ta Fodornak, hogy ameny­­nyiben a vásárolt ingatlan kevesebbe került, mint az eladott tulajdon, akkor a különbözetet a pártok kö­telesek legyenek a társa­dalombiztosítás számlájára átutalni. Fodor István szerint ez a törvényi módosítás meg­szüntetné a visszaélés le­hetőségét, és az állami va­gyon feletti „korlátlan” rendelkezést. Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője kérdésünk­re válaszolva elmondta: pártja minden valószínű­ség szerint támogatni fog­ja a független képviselő indítványát a parlament­ben. (Népszava) 3

Next