Népszava, 1993. augusztus (121. évfolyam, 178–202. sz.)

1993-08-30 / 201. szám

8 Kik és miért erőszakolják a nagymarosi vízlépcsőt? Egy üzemzavar miatt sö­tétbe borulna az ország címmel arról írnak az ün­nep hetének elején, hogy magyar energetikai szak­emberek szerint a „C” va­riánsnak köszönhetően olyan kiszolgáltatott hely­zetben vagyunk a Duna­­elterelés miatt, hogy ha a bősi erőmű minden zsilip­jét lezárnák valamilyen ok miatt, a vízcsökkenés ösz­­szeroppanthatja energia­­termelő rendszerünket. A figyelmeztetést megfogal­mazó szakgárda egyike az alábbi írást ajánlotta fi­gyelmünkbe. „A Népszava 1993. au­gusztus 16-i számában a 9. oldalon megjelent, Bős­sel foglalkozó cikk valós veszélyeket sorol fel. A cikkben a Dunacsún­­bősi tározó térfogata 80 millió m3-rel szerepel. Ez­zel szemben a valóság 180 millió m3, vagyis több mint kétszerese az említettnek. Tehát ez a veszély nagy­ságát még inkább érzékel­teti. A „C” változat külön­böző veszélyeire már az 1991. november 18-i hely­színi szemlém után nyo­matékosan felhívtam az illetékesek figyelmét. Saj­nos ennek nem lett ered­ménye. Sem a kormány, sem a parlament nem érezte át ennek az új helyzetnek nagyfokú veszélyességét. Sőt a „C" változat meg­kezdéséről szóló útijelenté­semet a kormány tudomá­nyos tanácsadója, dr. Ha­­jósy Adrienne megcáfolta, és az 1991. december 13-i keltezésű útijelentésével mind a kormányt, mind a parlamentet félrevezette. E jelentésében azt állítot­ta, hogy a dunacsúni szlo­vák területen semmi olyan munka nem folyik, ami a „C” változat építésére utalna. Ez a súlyos dezin­­formáció felelősségrevo­nás és következmények nélkül maradt. A dezinformáció miatt a kormány nem lépett fel olyan határozott diplomá­ciai akcióval a „C” válto­zat építése ellen, mint aho­gyan tizenegy hónap múl­va a kész helyzet bekövet­kezte után, a Duna eltere­lését követően tette. Meg­döbbentő, hogy egy ilyen „tudományos tanácsadó” még most is a kormány főtisztviselője lehet. Jelen­leg a negyedik kormány­zati pozíciójában a Kör­nyezetvédelmi és Terület­­fejlesztési Minisztériumban ví­zl­épcs­ő-minis­zter­i b­iztos­­ként működik, és mindent elkövet, hogy a vízlépcső­vel csak olyanok foglalkoz­hassanak, akik be tudnak illeszkedni az ő stratégiá­jába. A Népszava-cikk az 1993. április 5-én, a Víz­ügyi Tudományos Kutató Intézetben tartott konzul­tációval is foglalkozik, amelynek témája a rend­kívüli helyzetek elemzése volt a Dunacsúnabősi víz­lépcsőrendszerrel kapcso­latban. Az abban felsorolt vészhelyzetek várható ha­tásait már a „C” változat építése idején elemeztem­, és az illetékesek figyelmét azokra felhívtam. A vész­helyzetekkel kapcsolatos megállapításaimat a VITU­­KI-értekezleten is ismer­tettem, ahol ezeket újsze­rűnek minősítették. Egye­dül Hertelendy Miklós kol­léga hangsúlyozta, hogy ezekkel a vészhelyzetekkel nagyon komolyan kellene foglalkozni. A VITUKI ál­láspontja az volt, hogy csak azoknak a témáknak a megvizsgálásával foglal­kozhatnak, amelyeket a cégnél megrendelnek és amelyekért fizetnek. Hertelendy Miklós kollé­ga a Népszava-cikkében ki­szolgáltatottságunk csök­kentését egy Nagymaros környékén felépítendő víz­lépcsővel véli megoldható­nak. Ez nem más, mint az eredeti terv szerinti csúcs­­üzemeltetési mód feltéte­leinek elősegítése, amelyet a magyar nép, a kormány és a parlament már évek­kel ezelőtt elvetett. Ez a javaslat a Nagy­marosi Vízlépcső felépíté­séért újra indított — a szlovák államvezetés vá­gyaival és céljaival össze­hangolt — frontális táma­dás egy közismert érdek­­csoport részéről. Remélhe­tő, hogy sem a kormány, sem a parlament nem hagyja magát lejáratni a magyar nemzet előtt, és egy ilyen érdekszövetségi nyomás hatására nem hát­rál meg. . Biztonságunk megte­remtésére egyébként van olyan megoldás, amelyet a szlovákok is elfogadhat­nak és ezzel is elő lehet­ne segíteni az annyira kí­vánatos magyar—szlovák megbékélést, ami Európa érdeke is. Ezt a koncepciót érthető okokból jelenleg nem kívánom publikálni. Ha a kormány a vészhely­zetet el akarja hárítani, akkor adjon lehetőséget a koncepció hivatalos meg­tárgyalására.” Molnár István okleveles vízimérnök „Dangerous”, azaz „Veszé­lyes” — ez Michael Jack­­son mostani koncertkörút­­jának címe. A produkció körül már indulásakor hangos botrányt gerjesztet­tek. Jelentkezett ugyanis egy dalszerző, aki azt állít­ja, tőle lopta a világsztár a milliókat hozó címadó dalt. Az újabb botrányról azonban már aligha hihet­jük, hogy valamiféle figye­lemfelkeltő kampány része. A vád — kiskorú fiúk sze­xuális zaklatása — több, mint veszélyes: tönkretehe­ti a plasztikai műtétei kö­vetkeztében lassacskán széteső arcú popsztár kar­rierjét. Jackson fóbiáiról sokat lehetett hallani. A már­­már aszexuálisnak beállí­tott, ártatlan lelkű „Jacko” nemi életet azonban mind­eddig sűrű homály fedte. Állítólagos férfibarátairól, kedvenc majmáról a véres­szájú pl­etykasajtó is csak virágnyelven utalt. Az éteri Michael ugyan­akkor kisgyerekekkel vet­te körül magát a vidám­parkos, állatkertes Santa Barbara-i álombirtokon. Egyikük a CNN kamerái előtt elmondta: sokszor aludt egy hálószobában, egy ágyban a sztárral. Ám hiába akarják rávenni ar­ra, hogy rosszat mondjon róla, nem teheti. Jackson „úgy” egy ujjal sem nyúlt hozzá — állította. Tény, hogy a Los Angeles-i rendőrség egy sor gyerekre kiterjesztette a nyomozást, akik vendégek voltak a Jackson-birodalomban. A szemforgató és hip­­pokrita Amerika máris új­ból felsóhajthat: lám, meg­mondtuk, hogy ez Holly­wood ! A bűn, a fertő, a szexuális elté­lyedések, a kábítószer, a prostitúció, az AIDS melegágya. Ez a „li­berális” Hollywood, amely­hez fűződő kapcsolataiért annyit kapott a konzerva­tívoktól a kampány során és azóta is az amerikai el­nök. Nem is olyan régen a New York-i sztárt, Woody Allent rángatta sárba a vá­daskodás, miszerint sze­xuálisan molesztálta hét­éves fogadott lányát, sőt négyéves saját fiát is. Soha nem derül ki, mennyi volt az igazság, mennyi a meg­csalatott nő bosszúja élet­társa, Mia Farrow vádjai­ban. A bíróság ugyan nem adott hitelt a vádnak, de Allen jóhíre megrendült. Ráadásul legújabb filmje is bukásra áll anyagilag. Pedig Hollywood film­jeinek éltető ereje a bot­rány. A kasszasikerek mel­lé rendszerint szükségelte­tik egy zaftos szerelmi ka­land. A közönség reagálása azonban kiszámíthatatlan. Hol vannak már azok az idők, amikor Ingrid Berg­man azért lett kegyvesztett, mert 1949-ben még egy svéd fogorvos feleségeként esett teherbe a filmrende­ző Rosselinitől. Később ugyan hozzáment a rende­zőhöz, ám Amerikában hét évig nem kapott szerződést. Manapság a házasságtö­rések, válások mindenna­posak. A 78 éves Anthony Quinn-nél például nem beszél a felesége. A Time magazin viszont megaján­lotta neki az Év Apja címet most, hogy harmincas tit­kárnője kislánnyal ajándé­kozta meg. (Tiszta apja!) Az erőszak mellett las­san a szex is elönti a ko­rábban szégyenlős ameri­kai filmpiacot. A polgár­pukkasztó Madonna a leg­nagyobb sztár lehet, ha néhány klipjét le is tiltják az amerikai képernyőkről. Jócskán megvágva vetítik Amerikában az utóbbi évek egyik legforróbb filmjét, az „Elemi ösztönt”. A fősze­replő, Michael Douglas karrierjének nem ártott, hogy vállalta a pornóhoz közelítő szexjeleneteket. Sőt, az a pletyka sem, hogy a példás házasságban élő színészt a forgatás felfűtött hangulata olyannyira meg­zavarta, hogy „szexszenve­délyét” magánklinikán kellett csillapíttatnia. A francia Gerald Depar­­dieu-n­ak azt megbocsáj­­totta az amerikai közönség, hogy egy szenegáli lány a titkos kedvese. Azt azon­ban nem, amikor állítólag elismerte, hogy kilencéves korában csoportosan elkö­vetett nemi erőszakban Álomvilág — bűnös világ vett részt. Az amerikai fe- Mert vannak ugye bocsá­­ministák bojkottja a színész natos és megbocsáthatatlan remélt Oscarjába került­ bűnök. Fél Hollywood most retteg, vajon „hivatá­sos” luxushölgyek szolgál­tatásainak igénybevétele melyik kategóriába sorol­ható. A hollywoodi luxus­bordély történetéért egy­milliót kér a perbe fogott madam, a 27 éves Heidi Fleiss. A nemi erőszakot a meg­bocsáthatatlan bűnök közé sorolhatnánk. A szuper­­­sztárboxoló, Mike Tyson például rajtavesztett, s hat év börtönre ítélték. Nem sokkal később azonban a befolyásos Kennedy-klán ügyes ügyvédjei kimosták a bajból a floridai strandon helytelenkedő unokaöcs­­csét, William Kennedy Smith-t. A „Keresztapa”, Marlon Brando bálványát nem rengette meg, hogy fe­leségeit rendszeresen ver­te. Mióta kiderült, ő is fe­lelős lehet azért, hogy fia gyilkosság miatt börtönben ül, lánya az elmebetegség szélén lavíroz, jeges hallga­tás veszi körül. Sőt, lánya megvádolta, hogy meg akarta erőszakolni. A gyerekek szexuális zaklatása olyan tabuterület, amelyről nem olyan régen beszélnek nyíltan az Egye­sült Államokban. Mióta azonban átszakadtak a gá­tak, ezerszámra kerülnek felszínre visszataszító ügyek. Várható volt, hogy nagy sztárok sorra zsaro­lások, perek, vádaskodások célpontjai lesznek. Ezekben az ügyekben ugyanis óriá­si pénzek forognak kockán. Elekes Éva Bangkoki rajongók kétségbeesetten fogadták a hírt, hogy ked­vencük nem lép­­ fel. Michael Jackson két koncertet is lemondott - betegségre hivatkozva - a thaiföldi fővárosban Reuter-fotó 199­3. AUGUSZTUS 3­0., HÉTFŐ NÉPSZAVA „Esernyő" less­zerettiínk hat évig Siker­ül-e a Galileo—Ida randevú ? Az űrkutatás új korszaka virradt ránk. A Galileo űrszonda 1989 őszén indult el hat évig tartó sok száz­millió kilométeres útjára, hogy a hatalmas Jupiter bolygót és annak térségét vizsgálja. Közben — ezek­ben a napokban — meg­közelíti az Ida nevű boly­gót, hogy tanulmányozza felszínét és képeket sugá­rozzon róla a Földre. Bizonyos aktualitása is van az eseménynek, mert nemsokára ismét Ida név­nap lesz. A kisbolygókat rendszerint a felfedezők női hozzátartozójáról vagy mi­tológiabeli személyek­ről nevezik el. (Szerző itt elfogódottan gondol egy nagyon régen eltávozottra, aki csak névrokona a kis­bolygónak.) A Galileo korábban már lebonyolított kisbolygó­randevút. Ugyanis 1991. októberében találkozott a Gaspra kisbolygóval. A mindössze 15 kilométer átmérőjű égitestet 1600 ki­lométerre közelítette meg, úgy, ahogyan azt megter­vezték. De a mostani ta­lálkozó is érdekesnek ígér­kezik. Az űrszondáról érdemes tudni, hogy — menet köz­ben támadt — technikai problémái ellenére is kitű­nően végezte eddig mun­káját. (Esernyő alakú, öt méter átmérőjű parabola­­főantennája nem nyílt ki teljesen.) Elképzelhető, hogy a 18 feszítőbordája közül néhány elgörbült, vagy eltörött. Az antennát a legfurfangosabb manő­­verekkel próbálják időn­­k­ént működésre bírni — tekintettel nagy és gyors teljesítményére. Szeren­csére a Galileonak van még egy kisebb teljesítmé­nyű (lassúbb) segédanten­nája. A szonda már jócskán a kisbolygóövezetben jár. A Mars és a Jupiter boly­gók közti sáv nyüzsög a néhány métertől többszáz, illetve csaknem ezer kilo­méter átmérőjű kis égi­testekig. A legnagyobbak­­ból mindössze néhány, a közepesekből pár tucat, és a kisebbekből—, illetve az anyagszilánkokból — több tízezer kering a Nap kö­rül. Az Ida valamivel na­gyobb a Gaspránál és így remélhető, hogy a Galileo tüzetesebben szemügyre veheti majd,­ha csak vala­milyen technikai akadály nem jön közbe. Felszíné­nek anyaga, formája eset­leges mágneses tere újabb adalékokkal szolgálhat a Naprendszer kialakulásá­nak, történetének megis­meréséhez. Jankovszky János A Gelileót még a start előtt gondosan átvizsgálták

Next