Népszava, 1994. augusztus (122. évfolyam, 178–203. sz.)
1994-08-01 / 178. szám
9 1994. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ BELFÖLD RÖVIDEN Információt! A Magyar Nemzeti Bank tájékoztató tevékenysége egyre inkább megközelíti a fejlett piacgazdaságokban működő jegybankok színvonalát - állapította meg az MNB felkérésére készült vizsgálati jelentésében a Burson Marsteller Budapest Kft. A lakosság egy része ugyanakkor nincs tisztában az MNB szerepével. A vállalkozók - akik több, de gyakran nem túl friss információval rendelkeznek - rendszeresebb, szakszerűbb és közérthetőbb tájékoztatást szeretnének kapni az MNB-től. Illegális ágyak A balatoni szobakiadás szabályozásának megváltoztatására, törvénymódosítás előkészítésére hozott létre munkabizottságot a Balatoni Gazdasági Kamara. Az északi parton összesen legalább százezer kiadó ágyról tudnak az önkormányzatok, de az utazási irodák csupán hétezret közvetítenek. Ez lenne a kisebb gond, de a szobák többségében a vendég „illegálisan” tartózkodik, vagyis nem jelentik be, és nem is fizetnek utána adót. Áfa-tükör A somogyi vállalkozások élénkülése tükröződik a visszaigényelt forgalmi adóból. Az összesítések alapján az első fél évben csaknem 20 százalékkal több áfát igényeltek vissza a somogyi beruházók, mint a múlt év hasonló időszakában. Az adóhivatal eddig 7 milliárd forintot utalt vissza. Trükkök a győri házgyár szemétrakományaival Három évig tartó huzavona a bajor kórházi hulladékkal Három évig csúfoskodott a győri házgyár udvarán 700 köbméter, bajor eredetű kórházi hulladék. Érkezése után igencsak felborzolta a látvány a környezetvédők és a helyiek kedélyeit - de aztán az évek múlásával lelohadtak az indulatok. Most a szeméthegy sokaknak azzal okozott újabb aggodalmat, hogy váratlanul eltűnt. Pethő Lajos NÉPSZAVA Jóllehet veszélyes hulladékok importját szigorúan tiltják a magyar törvények, a tilalom könnyen kijátszható, ha újrafeldolgozásra hivatkozva hozzák az országba. Ezzel a trükkel került Győrbe is három évvel ezelőtt kétuszálynyi veszélyes hulladék, bajor eredetű kórházi szemét. „Vevői” - utóbb mindhiába keresett német és amerikai „üzletemberek” - több mint 500 ezer márkát kaptak a bajor kormánytól a szemét eltávolításáért, s egy Vas megyei kisszövetkezettel állapodtak meg egy győri székhelyű szemétújrafeldolgoz vegyes vállalat létrehozásában. A vegyes vállalat persze még a cégbírósági bejegyzést sem érte meg. Néhány megbízottja ugyan guberálgatott néhány napig a győri házgyár udvarán elhelyezett, hatalmas szemétkupacban - aztán ők is köddé váltak, mint a megbízóik. A szeméthegy - mivel érkezését sem a városnak, sem a környezetvédelmi hatóságoknak nem jelentették - talán sokkal hatalmasabbra is növekedhetett volna, ha egy éber regensburgi vízirendőr meg nem vizsgálja egy ugyancsak Győrbe szánt, harmadik uszály rakományát. A bajor hatóságok kíváncsiskodása után figyeltek fel aztán Győrött is a „másodlagos nyersanyagnak” feltüntetett szállítmányok veszélyes tartalmára. A további szállítmányok leállításán túl azonban három esztendeig gyakorlatilag semmi nem történt. A bajor kormány - mondván: magáncégek közötti ügyletekbe nem avatkozhat be - megtagadta a veszélyes hulladék visszafogadását. A magyar kisszövetkezettől egy fillért sem tudtak kipréselni a hatóságok, se a szemét eltávolítására, se a bírságra. Csak a hivatalos levelek jöttek, mentek - a szemét maradt. Néhány napja viszont hirtelen eltűnt. Amint azt a Reflex Környezetvédő Egyesülettől és az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársaitól megtudtuk, a vétlen cég, a szemetet befogadó egykori házgyár vitette el vagy 3 millió forintért, mert annak jelenléte, csúf látványa már nehezítette a cég privatizációját. A hivatalos verzió szerint előbb kiválogatták a szeméthegyből a veszélyes kórházi hulladékokat, s égetőbe vitték. A maradékot pedig Győr szeméttelepére szállították éjszakánként. Hogy valóban ártalmatlanították-e a szemetet, nincs jogunk megkérdőjelezni, hiszen hatósági engedéllyel tüntették el. Ám ha valóban ilyen gyorsan, viszonylag olcsón és szakszerűen lehetett eltüntetni a már szinte botránykővé merevedett hulladékhegyet - ugyan miért kellett várni az intézkedéssel három évet? Csendélet szeméttel és magyar marhával LEGelőször Magyarországon, a LEGgyorsabban terjeszkedő hazai GSM szolgáltató, a Westel 900 GSM mintaboltjaiban MÁR KAPHATÓ a világon a LEGkisebb - 130x49x24 mm LEGkönnyebb - 220 gramm GSM KÉSZÜLÉK * Ericsson GH 337 Ára: 118.200+ÁFA Westel 900 GSM mintaboltok: Budapest, XI. ker. Kaposvár utca 5-7. • V. ker. Petőfi Sándor utca 12. Kecskemét, Kossuth tér 3. Nyíregyháza, Rákóczi út 60. Westel 900. A kapcsolat. NÉPSZAVA Múzeum helyett üzletek? NÉPSZAVA-információ Két éve merült fel annak az ötlete, hogy a Flórián téri aluljáróban üzletsort kellene építeni. A műemlékvédők ugyanakkor nehezményezik, hogy a római kori fürdő romjait és az aluljáróbeli kis múzeumot háttérbe szorítanák az üzletek. Radnai József, a III. kerületi önkormányzat képviselőtestületének tagja, a terv támogatója korábban azt nyilatkozta: az építéshez minden szükséges engedélyük megvan. Kiderült: az aluljáró a Fővárosi Önkormányzat tulajdona. A vagyonkezelői ügyosztály vezetőhelyettese, Gulyás Zoltán elmondta: tudomása van arról, hogy egy vállalkozói csoport üzletsort szeretne létesíteni a Flórián téri aluljáróban. Az építési engedélyhez szükséges hozzájárulást nemrégiben kiadták. Fejérdy Tamás, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal vezetője elmondta: hivatalosan nem tud az ügyről, ám ellenzi a tervet. Facsádi Annamária, az Aquincumi Múzeum igazgatóhelyettese elmondta, már látott terveket is az üzletsorról, amelyeken látható, hogy a falakon elhelyezett tablókat az aluljáró északkeleti sarkába tömörítenék össze. Nem érti, miért kellenek az aluljáróba üzletek, hiszen a közelben található a Flórián üzletközpont. Érdeklődésünkre az érintettek még azt sem tudták megmondani, mi a beruházó társaság neve. Megkérdeztük Radnai Józsefet arról is, hogy miért támogatja ennyire az építést, és hogy van-e benne anyagi érdekeltsége, ám Radnai nyilatkozata közzétételéhez nem járult hozzá. Az igazságügyminiszter a Pallas Páholyban Wisinger István interjúja dr. Vastagh Pállal a TV4-ben Ma este, 20.10-től láthatják Wisinger István és Vastagh Pál igazságügyminiszter beszélgetését a TV4 „Miniszterek a Pallas Páholyban” című, 40 perces műsorában. A felvételről sugárzott interjúban többek közt szó lesz a miniszter eddigi pályafutásáról, az MSZMP-vel való kapcsolatáról, a jövőről, sőt a miniszter magánéletéről is. Mint az interjú alább közölt részleteiből kiderül, a miniszter a nehéz kérdéseket sem hárította el. Moszkvában védte meg a disszertációját. Hogyan emlékezik vissza ezekre a moszkvai évekre? - Nagyon tanulságos időszak volt. Egy roppant érdekes periódusban, 1983 és ’86 között voltam kint három évig. Azok a politikai tapasztalatok tényleg nagyon hangsúlyosan befolyásolták az én politikai felfogásomat is, és bizonyos értelemben átvezettek ahhoz a szituációhoz, amit én ott kint nem értettem meg, de 1987-ben, ’88- ban már jobban megértettem itthon, Magyarországon. - Tehát a moszkvai évek alatt még nem látszott, hogy itt egy végjáték zajlik. - Nem látszott, Moszkvában akkor több fázisban, először a gyorsítás folyamata zajlott - ami önmagában egy képtelenség volt -, utána következett a peresztrojka, az átépítés, az átalakulás, a gorbacsovi időszak eseménysorozata. - Elhitte, hogy ez az egész rendszer megreformálható? - Éppen itt jöttek azok a tapasztalatok, amelyeket én ott szereztem, és amik a maguk nyerseségével rendkívüli módon hatottak rám. Éppen ez a tapasztalat alakította ki gondolataimban azokat az elemeket, amelyek megerősítették bennem azt, hogy mindenképpen meg kell változnia annak, ami van. És megváltozott? - Hát magában a politikai struktúrában, a jogállamban, az emberi szabadságjogokban nagyon sok minden változott, kellett, hogy változzék. Tehát én azt nagyon jó szívvel el tudtam fogadni 1989 elején, mint akkori MSZMP-funkcionárius is, hogy Magyarországon legyen többpártrendszer. Nem okozott semmiféle konfliktust számomra, hogy elfogadjam, hogy Magyarországon több párt veszi kézbe az ország sorsát, vagy pontosabban: több párt tud bekapcsolódni a politikai folyamatok alakításába. Az életrajza azt tükrözi, hogy végeredményben ön meggyőződéses kommunista volt. Maradt-e valami ebből a meggyőződésből? - Természetesen az ember változik az idővel, a környezetével, és az lenne a legszomorúbb, ha alkalmatlan lenne a változásokra, képtelen lenne másképpen látni a körülötte lévő világot. Az, ami most - mondjuk - tételszerűen és definíciójellegűen a kommunistasághoz kötődik, ami az arra vonatkozó politikai struktúrának az igenlését, a hatalom gyakorlásának azt a módját, a politikai berendezkedésnek azt a mechanizmusát, vagy akár az államszervezetnek azt a konstrukcióját jelenti, erre azt tudom mondani, hogy nyoma sincs a gondolkodásomban. Természetesen olyan értékek, amelyek azért nem szorosan ezekhez tapadnak, és amelyek nyilván a kommunista mozgalomban is szerepeltek, a szocialista, szociáldemokrata pártok gyakorlatában, felfogásában is helyet kapnak, ezek nem hiszem, hogy az én gondolkodásomból kikoptak volna. Ez az emberek iránti felelősség, szolidaritás, igazságosság igénye a társadalomban, a közösség iránti, annak erejében és annak támogató erejében való bizodalom, ezek, azt hiszem, hogy megmaradtak bennem... - Mit szól azokhoz a vádakhoz, hogy visszajöttek a kommunisták? Van-e egyáltalán ilyen, találkozott-e ilyennel? - Hát ennyire nyersen azért azt hiszem, hogy csak nagyon szélsőségesen fogalmazók formulázták a helyzetet. Én ezzel így személy szerint nem találkoztam. Azzal igen, hogy van veszélye a visszarendeződésnek. Olyat is hallottam, hogy a magyar nép visszaszavazta a hóhérait... Ilyeneket hallottam. Természetesen sok mindent lehet érvként felhozni. Választási programot, kormányprogramot, de én azt hiszem, hogy ezekkel szemben egyetlen egy bizonyíték lesz, a gyakorlat, a kormány gyakorlata, amely ezekre a vádakra azt hiszem, hogy egyértelmű választ ad majd.